Magyar Polgár, 1883. július-szeptember (17. évfolyam, 149-225. szám)
1883-09-11 / 208. szám
Tizenhetedik évfolyam 207. szám. Kolozsvár, 1883. vasárnap, szeptember 9. Előfizetési díj : Egész évre 18 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr.— Bélyegilleték: minden hirdetés után S0 kr. — NyHttór sora 25 kr. Szerkesztőség és adóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája (Bolk&zépatoza 2. se. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 8. A horvát ügy. A Horvát-Szlavonországok területére kinevezett királyi biztos föllépése mindenkit megnyugtathat a felől, hogy az utasítások, melyet dr. Ramberg a magyar kormánytól kapott, ép oly tapintatosak, mint szigorúak. A kir. biztos kiáltványa, a mig egyfelől biztosítja a horvátokat, hogy a rendkívüli intézkedések tartama kizárólag a tartomány népének higgadt magatartásától van függővé téve, nemzeti vagy alkotmányi jogokat sérteni nem akar, másfelől arról is teljesen meggyőzheti a horvát izgatókat, hogy a magyar kormány szilárdan el van határozva a rendet helyreállítani és az állami tekintélynek mindenben megfelelő érvényt szerezni. Az ellenzéki nyilatkozatok mit se vonnak le a kormány rendszabályainak értékéből. Az „alkotmánysértés“ vádja ellen, Tisza miniszterelnök nagy könnyűséggel fogja igazolni magát az illetékes fórum, az országgyűlés előtt, úgy a magyar függetlenségi, mint a horvát nemzeti pártok ebbeli vádjaira világosan megadják a választ a lefolyt események, a nem mai keletű, de a legújabban bizonyára tűrhetetlenné vált horvátországi demonstrácziók a magyar állammal szemben. A kir. biztos tegnapelőtt vette át a kormányzást s már tegnap kifüggeszté a múltkor letépett kétnyelvű állami czimereket. A kifüggesztés minden rendzavarás nélkül ment végbe. Bár hetivásár volt Zágrábban s igy sokan összegyűlve a vidékről is — a nép egész nyugodtan fogadta az actust, melyről az volt állítva, hogy lehetetlenség rendes uton végrehajtani. * A hírlapi nyilatkozatok közül a következőket említjük fel: A „Nemzet“ ezeket írja: „A horvátországi királyi biztos kineveztetéséről szóló legfelsőbb kézirat teljesen alkalmas arra, hogy azok felfogásának alaptalanságát, kik még tegnap is azt hirdették, hogy a kormány „feladta Horvátországot a közös hadügyminiszterek" s ország-világ előtt documentálja. A kézirat azon szavai, melyekkel a királyi biztos magatartása a magyar miniszterelnök jövőbeli utasításaihoz köttetik, félreérthetetlennek jelzik, hogy a királyi biztos kiküldetésében a magyar államiság érvényesülésének oly ténye nyilvánul, mely ellen ép oly fölöslegesek a kicsinyes akadékoskodások itthon, mint hiábavalók lennének a tiltakozások, tüntetések vagy esetleg ellenállási kísérletek Zágrábban.“ A függetlenségi párt actiójáról ugyancsak a „Nemzet“ így nyilatkozik: „Bizonyosnak látszik, hogy a függetlenségi párt a mostani perczet alkalmasnak tartja rekriminatiókra a kormány ellen. Mi ebből azt a meggyőződést merítjük, hogy a szélsőbal olyannak tekinti a helyzetet, mint melyből most már az ország érdekeinek komoly veszélyeztetése ki van zárva. Mert ha nem így vélekednék, föltesszük hazafiságáról, melyet minden elvi harczaink között soha nem vontunk kétségbe; hogy nem koczkáztatná azt, hogy a kormány erejét, mely elvégre ez ügyben ez idő szerint Magyarország ereje, időn kívül való támadásokkal gyöngítse.“ A „Neues P. Journal“ következőleg is: „ lobbi közt azt állítják, hogy Tisza miniszterelnök az által, hogy Horvátország számára a közös hdsereg egy tábornokát hozta javaslatba királyi biztosul, az országot kiszolgáltatta a hadügyminiszternek. Ez az állítás teljesen alaptalan, mert báró Ramberg, mint a horvát közigazgatás ideiglenes feje, a magyar miniszterelnöktől kapja utasításait. Törvényesen tehát Horvátország jelenleg a magyar miniszterelnök által kormányoztatik s a magyar miniszterelnök azon rendelkezésekért, melyek Horvátországban foganatosíttatnak, a magyar parlament előtt felelős. — A közös hadsereg és tagjai ellen bizalmatlanságot prédikálni, mint ezt egy előkelő magyar lap teszi, kivált a jelen pillanatban, legkevésbbé indokolt. Már az egyszerű okosság is azt parancsolja, hogy azok iránt kímélettel legyünk, kiknek szolgálatait nem lehet nélkülöznünk. Sőt mi súlyt fektetünk arra, hogy a közös hadsereg egy tábornoka bízatott meg csendet csinálni Horvátországban. Kézzel foghatóbban nem lehetne a horvátokkal megértetni, hogy mennyire tévednek, ha azon bolond gondolatnak hódolnak, hogy az 1848-iki idők visszatérhetnek, s az osztrák császár talán pártfogásába veszi a magyar király ellen föllázadókat.“ A „Pesti Hírlap“ a következőket írja: Jellasieh emléke még nem halványult el a Dráván túl. Sok horvát túlzó, vagy ábrándozó hiszi még ma is, hogy válság idején Horvátország a fekete-sárga zászló alatt oltalmat talál. Amikor Jellasieh fellázadt Magyarország ellen, V. Ferdinand megfosztotta hivatalától, katonai rangjától, s mégis csakhamar szövetség jött létre Bécs és Zágráb között Budapest ellen. Most tapasztalniok kell a horvátoknak, hogy mindez gyökeresen megváltozott, s a történelem nem ismétli magát. A magyar király és a magyar nemzet egymásba olvadnak. A közös hadsereg nem ármányok, hanem a monarchia és szükség idején Magyarország érdekeinek szolgálatában áll. Ezt fogják megtanulni a Dráván túl. Ramberg báró küldetése el fog oszlatni minden hiú ábrándot, meg fog semmisíteni minden titkos reményt. Ez ezért nagy történelmi fordulópontot fog képezni a ma kinevezett királybiztos zágrábi szereplése. E nagy momentummal szemben elenyészik minden kicsinyes szőrszálhasogatás és alkotmányos aggodalmaskodás. * A bécsi sajtó nyilatkozatai közül érdekesnek tartjuk fölemlíteni a következőket: „Hogy a királyi biztos az esetleg szükségessé váló további utasításokat a magyar miniszterelnöktől fogja kapni — Írja a „Presse“, — azt bizonyára meg fogják jegyezni Horvátországon is, Magyarországon is. — A „Neue freie Presse“ kiemeli a Pejacsevich-hez intézett kézirat „száraz, fagyos“ hangját, s aztán igy ir: „Az államjogi aggodalmakkal szemben, melyek fölmerültek, a báró Ramberghez intézett kézirat hangsúlyozza, hogy báró Ramberg, mint királyi biztos, a magyar miniszterelnöknek van alárendelve.“ A „Neues Wiener Abendblatt“ így ir: „A királyi kéziratok legfontosabb momentuma, hogy Ramberg tábornok utasíttatik, hogy az esetleg szükséges további intézkedésekre szolgáló utasításokat a magyar miniszterelnöktől várja. A valóságban tehát Tisza Kálmán az, ki Horvátországban kormányoz.“ Még félreérthetetlenebbül nyilatkozik az „Illustr. Wiener Extrablatt“ : „Ha némely zágrábi hereskedők Zágrábban azzal ámították magukat, úgymond, hogy bizonyos ellentétes, s a köpeny alatt hatékony befolyások a magyar kormány nettóját megbénítják, s az 1848-ki események utánzását lehetővé teszik, a legfelsőbb kézirat e passusa nagyon alkalmas, hogy a horvát cauvinista urakat gyüngédtelenül ébressze fel álmukból. A dolog komoly, egészen komoly, a horvátországi aggodalmas helyzetnek megfelelő.“ A zágrábi proklamáczió. Br. Ramberg teljhatalmú királyi biztos tegnapelőtt Zágrábban következő kiáltványt bocsátotta ki: „Ő császári és királyi apostoli felsége legkegyelmesebb urunk kegyeskedett engem a közigazgatás ideiglenes vezetése, valamint a mostani viszonyok következtében szükségesekké vált intézkedések végrehajtása végett, Horvát- és Szlavonországokba és az ezen országokkal 1881. évben egyesitett volt határőrvidékbe királyi biztossá legkegyelmesebben kinevezni. Midőn ezt köztudomásra hozom, biztosan elvárom, hogy ezen országok valamennyi hatósága és tisztviselője a legnagyobb pontossággal fogja kötelességét teljesíteni. Feladatom, hogy az említett királyságok és a volt határőrvidék némely vidékén bárminő okból megzavart rendet és nyugalmat helyreállítsam, annak utóbbi megzavarását mindenütt megakadályozzam, és ha esetleg a nyugalom bárhol megzavartatnék, a törvény teljes szigorát minden tekintet nélkül alkalmazzam; feladatom továbbá az is, hogy Zágrábban a magyar—horvát kormány tulajdonát képező két hivatalos épületre, melyekről a kettős nyelvű körülirással ellátott állami czmmerek utczai zavargás alkalmával eltávolíttattak, az eltávolítottakhoz teljesen hasonló czimereket visszahelyeztessem és azokat minden további sértés ellen megvédjem, hogy ekként ez állami hatalom megsértett tekintélye helyreállittatván, mindenki előtt látható tény által köztudomássá tétessék, hogy politikai kérdések nem oldhatók meg utczai zavargások segélyével, és hogy ily után nem jelölhető meg a politikai irány, mire egyes-egyedül az erre hivatott tényezők, alkotmányos hatáskörben kifejtett tevékenységgel vannak feljogosítva. Az általam elvállalt feladat teljesítésénél számítok az ország mindazon lojális lakosainak közreműködésére, kik a haza érdekeit, saját jólétüket és üdvöket felismerni képesek, és remélem, hogy ekként nekem lehetségessé teendik, hogy a rendelkezésemre álló hatalmi eszközöket mellőzzem, melyeket különben kérlelhetlenül fognék alkalmazni. Annyival is inkább felhívom erre Horvátország és Szlavónia lakosait, mert minél gyorsabban és teljesebben oldhatom meg közreműködésekkel az általam elvállalt feladatot, melyet minden körülmények között meg kell oldani, annál hamarább és annál könnyebben lesz a közös czímerek föliratának kérdése, melynek a közös horvát-magyar kormány jelenleg utat akar egyengetni, békéltető és kielégítő módon megoldható. Addig is azonban, míg ez megtörténhetik, óra figyelmeztetem önöket, hogy ne adjanak hitelt azok szavainak, kik netalán azt hirdetnék, hogy nyelvek, nemzetiségek, vagy alkotmányos jogaik megtámadásáról volna szó, mert ezennel teljesen biztosítom önöket, hogy ilynemű szándék nem forog fönn. Ennélfogva, ha az általam kívánt magatartást tanúsítják, hathatósan segélyemre lesznek, hogy a királyi biztosság mielőbb megszüntethető legyen és mihamarább teljesen rendes viszonyok uralkodhassanak. Midőn önöket erre ismételve felhívom, kijelentem egyszersmind azt is, hogy kötelességemet minden körülmény között teljesíteni fogom. Br. Ramberg: lovassági tábornok, mint Horvát-Szlavonország és az ezen királyságokkal egyesített egykori határőrvidék királyi biztosa. A függetlenségi pártból. Az országgyűlési függetlenségi párt tegnapelőtt és tegnap a horvát ügyben értekezleteket tartott, melyeken jelen volt mintegy 30—36 tag. A tegnapelőtti (csütörtöki) értekezlet lefolyása a következő volt: Mocsáry Lajos elnök üdvözölvén az egybegyült tagokat, előterjeszti, hogy több tagtárs magánértekezletet tartván, mint elnököt felhívták jelen értekezlet megtartására, s kéri azokat, kik indítványozták, előleges értekezleteik nézeteit előadni. Helfy Ignácz előterjeszti, hogy a horvát ügyben a botrányos bonyodalmak észlelése és a kormány mulasztásai e törvényellenes eljárása folytán szükségesnek látták, hogy a nemzeti becsületügyben a párt lépéseket tegyen s e végből értekezletet tartson. A kormány ahelyett, hogy a kihágásokat rögtön megfenyítette volna, Bécsbe szaladgált tanácskozni, hagyta a dolgokat mérgesedni, fejlődni, azután ugyanazon kormányfőneköt, ki a hibának oka, s ki e miatt leköszönt, a bánt, mint biztost kiküldi, ez erről leköszönvén, biztosul nem magyar embert, nem magyar katonát, közös katonát küldött ki a sérelmek megtorlására s ezzel a kormány csak tetézte hibáját, hozzá véve még a közös kormánnyal folytatott tanácskozásait. Ily körülmények között hallgatni nem lehet, s ezért kérték a pártértekezlet összehívását. Ezen nézetek, még külön is, memorandum alakban, Győry Elek által fogalmazva vannak és kéri annak felolvasását. Győry Elek felolvassa azt, mely az események s a kormány mulasztásainak sorozatát foglalja magában. Eötvös Károly megjegyzi, hogy ez nem indítvány, ez egyszerű elbeszélése a tényeknek, a kormány mulasztásainak. Szederkényi Nándor helyesli, hogy tagtársaink ezen értekezlet összehívását végre elhatározták. Szívesebben vette volna előbb, de ami nem múlt, soha sem késő. A teendőkre nézve óhajtaná bevárni azt, hogy mi fog ismét történni Horvátországban. A kormány eddigi mulasztásait már constatálhatjuk s elítélhetjük. Szeretné, hogy az országgyűlés rögtöni összehívása sürgettetnék, hogy a kormány felelősségre vonása megtörténhetnék rögtön. Krisztinkovich megjegyzi, hogy az eddigi kormánymulasztások és sérelmek máris elegendők arra, hogy állást foglaljunk s ellene manifestumban nyilatkozzunk. Manifestumot óhajt kibocsátani a közönséghez. Polónyi Géza a sérelem megoldás azzal óhajtaná végrehajtani, hogy Horvátországgal a viszonyunk felbontottnak mondassák ki; a horvátok eljátszották a jogot, s vissza kell térnünk a régi állapotokhoz, s visszaállítani a régi Horvátországot. Ennek kifejtése s manifesztálására egy nyilatkozat lenne szerkesztendő, s a közvélemény megnyerendő. Halász Géza azon nézetben van, hogy csakugyan manifestumot kell kibocsátani, ebben azonban Fiume ügyét is behozná. A kormány által tett hibák oly nagyok, hogy várni tovább nem lehet. Tóth Antal csak azt jegyzi meg, hogy