Magyar Polgár, 1883. július-szeptember (17. évfolyam, 149-225. szám)

1883-09-11 / 208. szám

Tizenhetedik évfolyam 207. szám. Kolozsvár, 1883. vasárnap, szeptember 9. Előfizetési díj : Egész évre 18 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr.— Bélyegilleték: minden hirdetés után S0 kr. — NyHttór­ sora 25 kr. Szerkesztőség és­­ adóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája (Bolk&zép­atoza 2. se. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. K­OLOZSVÁR, SZEPTEMBER 8. A horvát ügy. A Horvát-Szlavonországok területé­re kinevezett királyi biztos föllépése min­denkit megnyugtathat a felől, hogy az utasítások, melyet dr. Ramberg a ma­gyar kormánytól kapott, ép oly tapin­tatosak, mint szigorúak. A kir. biztos kiáltványa, a m­ig egy­felől biztosítja a horvátokat, hogy a rendkívüli intézkedések tartama kizáró­lag a tartomány népének higgadt ma­gatartásától van függővé téve, nemzeti vagy alkotmányi jogokat sérteni nem akar, másfelől arról is teljesen meggyőz­heti a horvát izgatókat, hogy a magyar kormány szilárdan el van határozva a rendet helyreállítani és az állami te­kintélynek mindenben megfelelő érvényt szerezni. Az ellenzéki nyilatkozatok mit se vonnak le a kormány rendszabályainak értékéből. Az „alkotmánysértés“ vád­ja ellen, Tisza miniszterelnök nagy kön­­­nyűséggel fogja igazolni magát az ille­tékes fórum, az országgyűlés előtt, úgy a magyar függetlenségi, mint a horvát nemzeti pártok ebbeli vádjaira világosan megadják a választ a lefolyt események, a nem mai keletű, de a legújabban bi­zonyára tűrhetetlenné vált horvátorszá­gi demonstrácziók a magyar állammal szemben. A kir. biztos tegnapelőtt vette át a kormányzást s már tegnap kifüggesz­­té a múltkor letépett kétnyelvű állami czimereket. A kifüggesztés minden rendzavarás nélkül ment végbe. Bár hetivásár volt Zágrábban s igy sokan összegyűlve a vidékről is — a nép egész nyugodtan fogadta az actust, melyről az volt állít­­va, hogy lehetetlenség rendes uton vég­rehajtani. * A hírlapi nyilatkozatok közül a követ­kezőket említjük fel: A „Nemzet“ ezeket írja: „A horvátor­szági királyi biztos kineveztetéséről szóló leg­felsőbb kézirat teljesen alkalmas arra, hogy azok felfogásának alaptalanságát, kik még teg­nap is azt hirdették, hogy a kormány „fel­adta Horvátországot a közös hadügyminiszter­ek" s ország-világ előtt documentálja. A kéz­irat azon szavai, melyekkel a királyi biztos magatartása a magyar miniszterelnök jövőbeli utasításaihoz köttetik, félreérthetetlennek jel­zik, hogy a királyi biztos kiküldetésében a magyar államiság érvényesülésének oly ténye nyilvánul, mely ellen ép oly fölöslegesek a ki­csinyes akadékoskodások itthon, mint hiába­valók lennének a tiltakozások, tüntetések vagy esetleg ellenállási kísérletek Zágrábban.“ A függetlenségi párt actiójáról ugyan­csak a „Nemzet“ így nyilatkozik: „Bizonyos­nak látszik, hogy a függetlenségi párt a mos­tani perczet alkalmasnak tartja rekriminatiók­­ra a kormány ellen. Mi ebből azt a meggyő­ződést merítjük, hogy a szélsőbal olyannak tekinti a helyzetet, mint melyből most már az ország érdekeinek komoly veszélyeztetése ki van zárva. Mert ha nem így vélekednék, föltes­szük hazafiságáról, melyet minden elvi harczaink között soha nem vontunk kétség­­be; hogy nem koczkáztatná azt, hogy a kor­­m­ány erejét, mely elvégre ez ügyben ez idő szerint Magyarország ereje, időn kívül való támadásokkal gyöngítse.“ A „Neues P. Journal“ következőleg is: „ lobbi közt azt állítják, hogy Tisza minisz­terelnök az által, hogy Horvátország számára a közös h­dsereg egy tábornokát hozta javas­latba királyi biztosul, az országot kiszolgál­tatta a hadügyminiszternek. Ez az állítás tel­jesen alaptalan, mert báró Ramberg, mint a horvát közigazgatás ideiglenes feje, a magyar miniszterelnöktől kapja utasításait. Törvénye­sen tehát Horvátország jelenleg a magyar mi­niszterelnök által kormányoztatik s a magyar miniszterelnök azon rendelkezésekért, melyek Horvátországban foganatosíttatnak, a magyar parlament előtt felelős. — A közös hadse­reg és tagjai ellen bizalmatlanságot prédi­kálni, mint ezt egy előkelő magyar lap teszi, kivált a jelen pillanatban, legkevésbbé indo­kolt. Már az egyszerű okosság is azt paran­csolja, hogy azok iránt kímélettel legyünk, kik­nek szolgálatait nem lehet nélkülöznünk. Sőt mi súlyt fektetünk arra, hogy a közös hadse­reg egy tábornoka bízatott meg csendet csi­nálni Horvátországban. Kézzel foghatóbban nem lehetne a horvátokkal megértetni, hogy men­­nyire tévednek, ha azon bolond gondolatnak hó­dolnak, hogy az 1848-iki idők visszatérhet­nek, s az osztrák császár talán pártfogásába veszi a magyar király ellen föllázadókat.“ A „Pesti Hírlap“ a következőket írja: Jellasieh emléke még nem halványult el a Dráván túl. Sok horvát túlzó, vagy ábrándozó hiszi még ma is, hogy válság idején Horvát­ország a fekete-sárga zászló alatt oltalmat ta­lál. A­mikor Jellasieh fellázadt Magyarország ellen, V. Ferdinand megfosztotta hivatalától, katonai rangjától, s mégis csakhamar szövet­ség jött létre Bécs és Zágráb között Budapest ellen. Most tapasztalniok kell a horvátoknak, hogy mindez gyökeresen megváltozott, s a tör­ténelem nem ismétli magát. A magyar király és a magyar nemzet egymásba olvadnak. A közös hadsereg nem ármányok, hanem a mo­narchia és szükség idején Magyarország érde­keinek szolgálatában áll. Ezt fogják megtanul­ni a Dráván túl. Ramberg báró küldetése el fog oszlatni minden hiú ábrándot, meg fog semmisíteni minden titkos reményt. Ez ezért nagy történelmi fordulópontot fog képezni a ma kinevezett királybiztos zágrábi szereplése. E nagy momentummal szemben elenyészik min­den kicsinyes szőrszálhasogatás és alkotmá­nyos aggodalmaskodás. * A bécsi sajtó nyilatkozatai közül ér­dekesnek tartjuk fölemlíteni a következőket: „Hogy a királyi biztos az esetleg szük­ségessé váló további utasításokat a magyar miniszterelnöktől fogja kapni — Írja a „Pres­se“, — azt bizonyára meg fogják jegyezni Horvátországon is, Magyarországon is. — A „Neue freie Presse“ kiemeli a Pejacsevich-hez intézett kézirat „száraz, fagyos“ hangját, s aztán igy ir: „Az államjogi aggodalmakkal szemben, melyek fölmerültek, a báró Ram­­berghez intézett kézirat hangsúlyozza, hogy báró Ramberg, mint királyi biztos, a magyar miniszterelnöknek van alárendelve.“ A „Neues Wiener Abendblatt“ így ir: „A királyi kéz­iratok legfontosabb momentuma, hogy Ram­berg tábornok utasíttatik, hogy az esetleg szükséges további intézkedésekre szolgáló uta­sításokat a magyar miniszterelnöktől várja. A valóságban tehát Tisza Kálmán az, ki Hor­vátországban kormányoz.“ Még félreérthetet­­lenebbül nyilatkozik az „Illustr. Wiener Ex­trablatt“ : „Ha némely zágrábi hereskedők Zágrábban azzal ámították magukat, úgymond, hogy bizonyos ellentétes, s a köpeny alatt hatékony befolyások a magyar kormány ne­­ttóját megbénítják, s az 1848-ki események utánzását lehetővé teszik, a legfelsőbb kézirat e passusa nagyon alkalmas, hogy a horvát c­auvinista urakat gyüngédtelenül ébres­sze fel álmukból. A dolog komoly, egészen ko­moly, a horvátországi aggodalmas helyzetnek megfelelő.“ A zágrábi proklamáczió. Br. Ramberg teljhatalmú királyi biz­tos tegnapelőtt Zágrábban következő kiáltványt bocsátotta ki: „Ő császári és királyi apostoli fel­sége legkegyelmesebb urunk kegyeske­dett engem a közigazgatás ideiglenes vezetése, valamint a mostani viszonyok következtében szükségesekké vált in­tézkedések végrehajtása végett, Horvát- és Szlavonországokba és az ezen orszá­gokkal 1881. évben egyesitett volt ha­tárőrvidékbe királyi biztossá legkegyel­mesebben kinevezni. Midőn ezt köztudomásra hozom, biztosan elvárom, hogy ezen országok valamennyi hatósága és tisztviselője a legnagyobb pontossággal fogja kötelessé­gét teljesíteni. Feladatom, hogy az említett király­ságok és a volt határő­rvidék némely vidékén bárminő okból megzavart ren­det és nyugalmat helyreállítsam, annak utóbbi megzavarását mindenütt meg­akadályozzam, és ha esetleg a nyuga­lom bárhol megzavartatnék, a törvény teljes szigorát minden tekintet nélkül alkalmazzam; feladatom továbbá az is, hogy Zágrábban a magyar—horvát kor­mány tulajdonát képező két hivatalos épületre, melyekről a kettős nyelvű kö­­rülirással ellátott állami czmm­erek ut­­czai zavargás alkalmával eltávolíttat­tak, az eltávolítottakhoz teljesen ha­sonló czimereket visszahelyeztessem és azokat minden további sértés ellen meg­védjem, hogy ekként ez állami hatalom megsértett tekintélye helyreállittatván, mindenki előtt látható tény által köztu­domássá tétessék, hogy politikai kérdé­sek nem oldhatók meg utczai zavargá­sok segélyével, és hogy ily után nem jelölhető meg a politikai irány, mire egyes-egyedül az erre hivatott ténye­zők, alkotmányos hatáskörben kifejtett tevékenységgel vannak feljogosítva. Az általam elvállalt feladat telje­sítésénél számítok az ország mindazon lojális lakosainak közreműködésére, kik a haza érdekeit, saját jólétüket és üd­vöket felismerni képesek, és remélem, hogy ekként nekem lehetségessé teen­­dik, hogy a rendelkezésemre álló hatal­mi eszközöket mellőzzem, melyeket kü­lönben kérlelhetlenül fognék alkalmazni. Annyival is inkább felhívom erre Horvátország és Szlavónia lakosait, mert minél gyorsabban és teljesebben oldha­tom meg közreműködésekkel az álta­lam elvállalt feladatot, melyet minden körülmények között meg kell oldani, annál hamarább és annál könnyebben lesz a közös czímerek föliratának kér­dése, melynek a közös horvát-magyar kormány jelenleg utat akar egyengetni, békéltető és kielégítő módon megold­ható. Addig is azonban, míg ez megtör­ténhetik, óra figyelmeztetem önöket, hogy ne adjanak hitelt azok szavainak, kik netalán azt hirdetnék, hogy nyel­­vek, nemzetiségek, vagy alkotmányos jogaik megtámadásáról volna szó, mert ezennel teljesen biztosítom önöket, hogy ilynemű szándék nem forog fönn. Ennélfogva, ha az általam kívánt magatartást tanúsítják, hathatósan segé­lyemre lesznek, hogy a királyi biztos­ság mielőbb megszüntethető legyen és mihamarább teljesen rendes viszonyok uralkodhassanak. Midőn önöket erre is­mételve felhívom, kijelentem egyszer­smind azt is, hogy kötelességemet min­den körülmény között teljesíteni fogom. Br. Ramberg: lovassági tábornok, mint Horvát-Szlavonország és az ezen király­ságokkal egyesített egykori határőrvidék kirá­lyi biztosa. A függetlenségi pártból. Az országgyűlési függetlenségi párt teg­napelőtt és tegnap a horvát ügyben ér­tekezleteket tartott, melyeken jelen volt mint­egy 30—36 tag. A tegnapelőtti (csütörtöki) értekezlet le­folyása a következő volt: Mocsáry Lajos elnök üdvözölvén az egy­­begyült tagokat, előterjeszti, hogy több tag­társ m­agánértekezletet tartván, mint elnököt felhívták jelen értekezlet megtartására, s kéri azokat, kik indítványozták, előleges értekezle­teik nézeteit előadni. Helfy Ignácz előterjeszti, hogy a hor­vát ügyben a botrányos bonyodalmak észle­lése és a kormány mulasztásai e törvényelle­nes eljárása folytán szükségesnek látták, hogy a nemzeti becsületügyben a párt lépéseket te­gyen s e végből értekezletet tartson. A kor­mány a­helyett, hogy a kihágásokat rögtön megfenyítette volna, Bécsbe szaladgált ta­nácskozni, hagyta a dolgokat mérgesedni, fej­lődni, azután ugyanazon kormány­főnek­öt, ki a hibának oka, s ki e miatt leköszönt, a bánt, mint biztost kiküldi, ez erről leköszön­vén, biztosul nem magyar embert, nem ma­gyar katonát, közös katonát küldött ki a sé­relmek megtorlására s ezzel a kormány csak tetézte hibáját, hozzá véve még a közös kor­mán­nyal folytatott tanácskozásait. Ily körül­mények között hallgatni nem lehet, s ezért kérték a pártértekezlet összehívását. Ezen né­zetek, még külön is, memorandum alakban, Győry Elek által fogalmazva vannak és kéri annak felolvasását. Győry Elek felolvassa azt, mely az események s a kormány mulasztásainak so­rozatát foglalja magában. Eötvös Károly megjegyzi, hogy ez nem indítvány, ez egyszerű elbeszélése a tények­nek, a kormány mulasztásainak. Szederkényi Nándor helyesli, hogy tagtársaink ezen értekezlet összehívását végre elhatározták. Szívesebben vette volna előbb, de a­mi nem múlt, soha sem késő. A teen­dőkre nézve óhajtaná bevárni azt, hogy mi fog ismét történni Horvátországban. A kor­mány eddigi mulasztásait már constatálhatjuk s elítélhetjük. Szeretné, hogy az országgyűlés rögtöni összehívása sürgettetnék, hogy a kor­mány felelősségre vonása megtörténhetnék rögtön. Krisztinkovich megjegyzi, hogy az eddigi kormánymulasztások és sérelmek már­is elegendők arra, hogy állást foglaljunk s el­lene manifestumban nyilatkozzunk. Manifestu­­m­ot óhajt kibocsátani a közönséghez. P­o­l­ó­n­y­i Géza a sérelem megoldás az­zal óhajtaná végrehajtani, hogy Horvátország­­gal a viszonyunk felbontottnak mondassák ki; a horvátok eljátszották a jogot, s vissza kell térnünk a régi állapotokhoz, s visszaállítani a régi Horvátországot. Ennek kifejtése s mani­­fesztálására egy nyilatkozat lenne szerkesz­tendő, s a közvélemény megnyerendő. Halász Géza azon nézetben van, hogy csakugyan manifestumot kell kibocsátani, eb­ben azonban Fiume ügyét is behozná. A kor­mány által tett hibák oly nagyok, hogy vár­ni tovább nem lehet. Tóth Antal csak azt jegyzi meg, hogy

Next