Magyar Polgár, 1884. július-szeptember (18. évfolyam, 150-225. szám)

1884-09-16 / 213. szám

Tizennyolczadik évfolyam 213. szám. Kolozsvár, 1884. kedd, szeptember 16. Ulcazettesi rd­j: Ef»4sz évi­a íg '• Pólévre á fri. — Ne?­ed«»ri. d fia. gy hiiuv l fr öO ki iRDIHSZ UiJ: Esy négyszög centimé­rnyi tér ára 4 kr. Gyárosok, keres­kedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegi b­e: és : D.ir.í-n hirdetér után 80 ki. — klyllttér: Fora 26 ki. Szerkeszttség és­­Kiad''.hive.le| „Magyar Polgár" könyvnyorr.dája fi.­4»'V­UK«»l* 3. .IX, ■!p jelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kiv­elére hasznaihatlan Kéziratok nem adatnak vissza. Neviesenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 16. A búza árak hanyatlásának okai. Hazánk kiválóan földmivelő, egy­szersmind gabna­termékeivel a kivitelre utalt ország lévén, minden gondolkozó hantit különösen kell hogy érdekelje azon árcsökkenés, mely ma a világpia­­c­okon a gabna és főleg a búza árait illetőleg bekövetkezett. E lap hasábjain ez év elején már kifejtettem azon nézetemet, miszerint a búza átlag­áraiban, új termelési forrá­sok megnyíltával, valószínűleg egy ál­landó árcsökkenés fog bekövetkezni, és hogy Magyarország jó, vagy rosz ter­mése az európai búzaárak fejlődésére , jövőleg megszűnt ama jelentőséggel bír­ni- a­mint azt pár évvel ezelőtt ta-­­­pasztalhattuk. Egy árunak értékét első­sorban az előállítási, vagy a termelési ár kell, hogy megszabja, ez képezi ugyanis eleinte a­­ kiindulási pontot, de később azt a kí­­j­nálat és kereslet szokta szabályozni.—­­ Ha valamely czikkben túltermelés áll elő, kereslet hiányában annak ára a termelési áron alul is csökken, mindad­dig, míg a termelés és fogyasztás közt az egészséges arány helyre nem áll. A búzatermelés rendkívüli emelke­dése Amerika, India és Ausztráliában túllépte azon mennyiség határait, melyet az ezen tápanyagra utalt népek elképe­­sek fogyasztani. Ennélfogva a kínálat nemcsak koronkénti, a­mint az ezelőtt némely jobb termő­ években előfordult, hogy azt a gyengébb termések újólag kiegyenlítsék, hanem állandóvá vált, a világ össztermésének rendkívüli nagysá­gánál fogva, tökéletesen függetlenül egy vagy más ország gyengébb termésétől. Amerikában a búzával bevetett föl­dek terjedelme évenként nagyobbodik, például Minnarotta államban 2.733,744 acres-t vezettek be ez évben, 223,706 acres-sel, azaz 10%-kal többet, mint a múlt évben. Amerika évi termése kö­rülbelül 570 millió bushel, vagyis 193 millió hectoliter, ezzel szemben Magyar­­országé 21 millió hektoliter, fogyasztása pedig Amerikának 300 millió bushel, kivitelre marad 250 millió, mely összeg egymaga elegendő arra, hogy Európa azon országainak szükségeit fedezze, me­lyek kevesebbet termelnek, mint fogyasz­tanak. Az ,.Imperial Gazette of India“ azt állítja, hogy Indiában épen akkora föld­területet vetnek be búzával, mint Ame­rikában. Továbbá Indiában egy hold föl­dön a legkezdetlegesebb művelés mel­let­t, a legegyszerűbb faekékkel szántva, 10 bushel 3.5 hektoliter terem, nálunk 14 5 bushel 5.2 hektoliter, mely előb­bi nem sokkal áll hátrább az amerikai hoz­innál, holdanként 13 bushel, hol már a tudománynak minden rendelke­zésre álló ü­­deözét alkalmazzák. Indiának kivitele 1875-ben még alig volt 1­0/0 millió bushel, holott az ma már 55 millióra emelkedett, ha még tekintetbe vesszük azt, hogy 1.500.000 angol négyszög mértföld búzatermelés­re alkalmas terület áll rendelkezésre, melyen a mostani átlagos 10 bushel holdankénti hozam mellett 6740 millió bushel teremhet, ekkor azt látjuk, hogy egymaga India képes lenne a világ ösz­­szes búzaszükségletét fedezni, s hogy Indiában nemcsak hazánknak, hanem hatalmas versenytársunknak, Ameriká­nak is egy még hatalmasabb ellenfele támadt. Indiában rendesen kétszer, némely vidékeken háromszor aratnak évenként . Az angol kormány maga részéről mindent elkövet arra, hogy az okszerű gazdászat lehetőleg elterjedjen, habár az intenzív gazdaság az ottani apró és gyenge szarvasmarhafaj mellett nagy nehézségekre talál. Nem csekély tevé­kenységet fejt ki a kormány a vasúti hálózat kiterjesztésében, mely szintén a termelés jövedelmezőségére és a kivitel könnyítésére szolgál. Megjegyzendő, hogy az indulok legfőbb tápláléka nem a búza, hanem a köles, melylyel a nem vetés alatt ál­ló földek felénél több van bevetve — ezért a búzának az említett nagy meny­­nyiségben történt előállítása csak is azon czélra van, hogy az külföldön ta­láljon fogyasztásra. A mprflla lixic­ocápiának­­­«/*«»%.» az utóbbi 30 év alatt 23.2 millióról 53.2 millióra emelkedett, a gabnatermelés azonban 35.2 millió hectoliterről 198 millóra, míg tehát a lakosság számánál 130° „ emelkedést látunk, addig a bú­za termelése 560% szaporodott. Ezen roppant termelési többlet szintén mind az európai piac­okra van utalva, holott egy ily mérvben emelkedett termeléssel szemben éppen nem áll arányban Eu­rópa fogyasztási képessége, hol a köz­­gazdasági viszonyok nem javultak és a lakosság száma csak 1­0 százalékkal szaporodott. Ezekből kifolyólag azt tapasztal­hatjuk, hogy a búzában ez idők sze­rint egy állandó túltermelés van, mely egy állandó árhanyatlást fog maga után vonni. Ezt a statisticai adatok pontos vizsgálatai nyomán már 1882-ben elő­re lehetett volna látni. — oka, hogy az akkori bőtermés daczára, a jelenlegi árcsökkenés még az évben nem állott be, éppen a statisticai adatok figyel­men kívül hagyásában keresendő, mint­hogy már akkor talán ki lett mutat­va, hogy a termelő országok kiviteli képessége sokkal nagyobb a fogyasztók beviteli képességénél. Az üzérkedés ezt nem akarta belátni, a készletek erős kezekbe kerültek, a forgalomtól elvo­nattak, az 1883-dik évi gyengébb ter­més a gazdákat és üzéreket még to­vábbi kitartásra bátorította, és igy csak 1884-ben jöttek öntudatára annak, hogy számítások helytelen alapra volt fektet­ve. Ily árszabályozások nehezen szok­tak megtörténni, mert úgy a termelő, mint az üzérkedő nehezen találja ma­gát bele az árhanyatlásba, s sokak­nak az árfenntartás valódi létkérdéssé válik, s csak akkor engednek, midőn már a megváltozhatlan tények kény­szerítik. Ily túltermelés fordult elő már más fogyasztási czikkben is, például gyapot, szesz s most jelenleg a czukor­­ban, de az ipartermékeknél az arány­talanság a termelés és fogyasztás közt könnyebben kiegyenlíthető, de a föld­művelő a már egyszer művelés alá vett földjeit nem hagyhatja parlagon és túl­ságos conservatív természeténél fogva nem igen hajlandó művelési rendszert változtatni, pedig elkerülhetlenül szük­séges intenzív gazdaság folytatása mel­lett a jelenleg termelt búzamenyiséget kisebb területen előállítani, hogy igy okszerű gazdálkodás által olcsóbban termelve, a versenyt kiállhassuk, mert a már egyszer elfoglalt tért az euró­pai piac­okon nem szabad feladnunk, minthogy a gabn­akivitel fentartása ha­zánknak egyik létfeltétele. Trágyázott jól megművelt és a búzatermelésre alkalmas földeket kell e czélra felhasználnunk, a többieken termeljünk más keresettebb gabnane­­meket, továbbá takarmányt, hogy ál­lattenyésztésünk, az okszerű gazdaság e­lőfeltétele emelkedhessék, végre igye­kezzünk lehetőleg a cuktornövények te­nyésztését előmozdítani, mert ily kö­rülmények közt, ha vasutaink olcsó szállítási tételekkel segítségünkre jön­nek, búzánk kitűnő minőségénél fogva. ..írnia, el fogja nyerni az eu­rópai piaczokon a­, ő­t méltán megillető helyet. Sigimond Dezső Tisza - beszéde A .Norddeutsche All­gemeine Zeitung“ Tisza Kálmán nagyváradi beszédéről ezeket úja . .A magyar vezér-államférfi beszédéből r. helyzetnek teljes megértése, az elérendő czél­­nak és a czél elérésére kiszemelt alkalmas eszközük tiszta fogalma szól. Tisza úr prog­­ramaira a kormányhíj elemeknek határozott magatartási irányt jelöl meg és bizonyára erősbíteni fogja a cabinet prestige-ét. Ha Ti­sza úr, mint az általános helyzet illetékes megítélője kijelenti, hogy az európai béke em­beri számítás szerint tartósan biztosítva van, ezt tehette azon felemelő tudatban, hogy az általa inspirált magyar politika, amennyire rajta múlt, mindig hozzájárult, a nemzetközi jó egyetértés megóvásához és erősítéséhez. Tisza úr nagyváradi programmját rokonszenvvel fogadják Magyar­­ország ő­s­z­i­n­te b­a­r­á­t­a­i és az uralko­dó békepolitika összes meggyőzött hívei.“ Háború Chinával. A diplomatiai világot s az euró­pai sajtót igen élénken foglalkoztatja a francziai-chinai háború. Azért, hogy ez a háború oly messze van tőlünk, nem kell azt gondolni, hogy politikai viszo­nyainkra nincs egyáltalában semminő kihatása. China négyszázmilliót megha­ladó lakosságával igen fontos tényező a világgazdaságban. Ez a birodalom pél­dabeszédessé vált elzárkózottságban ál­lott a világ összes többi országaival és népeivel szemben; annyira, hogy mikor Anglia már a tengerek ura volt, sehogy sem akarta megtűrni, hogy a nagymeny­­nyei birodalom kereskedelme előtte el­zárva maradjon, s ez volt oka annak, hogy háborút kezdett ellene. A háború­nak az lett az eredménye, hogy Anglia győzött és megszerezte magának a jo­got ópiumot vinni Chinába, a­miből a britt India rengeteg pénzt vesz be. Fran­cziaország is követte Anglia példáját s hasonlóképen fegyverrel szerezte meg a maga számára a jogot több chinai vá­rossal kereskedni. E városok száma azon­ban nem nagy, s tényleg China még ma is el van zárva az európai nemze­tek előtt. A jelen chinai háború oka és czél­­ja felől eltérők lehetnek ugyan a nézetek, az azonban bizonyos, hogy az egész nyu­gati czivilizált világ érdekelve van e há­borúnál, mert minél nagyobb jogokat kivívhat Francziaország magának Chi­nával szemben, annál jobban meg lesz könnyítve a Chinával való kereskedés. Chinával ugyanis valamennyi nagyhata­lomnak olyan szerződése van, hogy ha China valaminő kedvezményt megad egy­­ országnak, akkor ez ez ipso érvényes a­­ többi nagyhatalmak részére. Midőn tehát Francziaország hábo­­­­­úra kél China ellen, a czivilizált világ­nak tesz szolgálatot, a­melynek számá­ra lerombolja a Chinát elzáró korláto­kat. Innen van, hogy Francziaország hadi vállalatát rokonszenvvel kiséri va­lamennyi hatalom. Angliát sem véve ki, melynek oka van ugyan a háború okoz­ta szörnyűségektől tartani, mert ha a dunaiak országukban az idegenekre ro­hannak, leginkább angol kereskedők fognak bántódást szenvedni, de végered­­ményesen, na mim­­in e­­gedményeket tenni, ez engedményeknek főrészben angol kereskedők veendik hasz­nát Az egész terry-párt tehát örül a franczia chinai háborúnak. Ausztria-Magyarországnak Chinával alig van említésrem­éltó kereskedelme, de lehetne, ha tengerészetünk kissé job­ban kifejlődött volna. A magyar liszt export­képes áru­tanában is, és ha a chinai piac­ok megnyittatnak, akkor nem kell attól tartani,hogy a búza ára túlságosan lemenjen. Hiszen el lehet képzelni, hogy 425 millió lakás jókora quantumot el bír fogyasztani, csak meg­tudja azt fizetni. S megfizetni tudja, mert a chinai igen munkás, takarékos nép. Az pedig nem tartozik a ritkasá­gok közé, hogy ott nagy éhségek van­nak. Nem egyszer megtörtént, hogy egy évben 5 millió lakos szenvedett éh­halált. Így állván a dolgok, ha mindjárt nem remélhetjük is, hogy felesleges bú­zánkat, lisztünket magas áron megve­gye mindig China tőlünk , a franczia­­d­unai háború mégis egy olyan világ­­esemény, mely a magyar gazdát is ér­dekli, annyiban, hogy például a fran­­cziák igen finom étszereket s italokat készítenek, a melyeket Chinába is ex­portálnak s a melyekhez az anyagot a lisztet, czukrot, szeszt, bort, tojást stb. tőlünk vásárolhatják. Már ezen tény­állásnál fogva is kívánnunk kell, hogy a francziák hadi vállalatának Franczia­­országra nézve jó vége legyen. A kez­det után ítélve, az is lesz Francziaország most Formosa szi­getét, a mely China fennhatósága alatt áll s a­hol jó kőszénbányák vannak, akarja birtokába venni. E bányák nagy positiót képeznek, annyiban, hogy min­den tengerészeti hatalomnak okvetlen szüksége van arra, hogy hadi állomá­saihoz közel kőszene legyen, mert ha a hadihajók kőszene elfogy, actio-képtele-

Next