Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)
1885-09-11 / 208. szám
többé akkor sem újíthatunk meg, ha sikerül rövidebb vagy hosszabb ideig tartó vámháború után új szerződésre lépnünk Romániával. E tekintetben jelenleg legfélelmesb versenytársunk Anglia és jövőben még inkább az lesz, amely a romániai gabonának nagyobb fogyasztója lévén, az élénkebb kereskedelmi összeköttetés következtében könnyen átveheti azon gabonamennyiséget, amelyet Auszria- Magyarország visszatorlásnál fogva magas gabnavámokkal határán talán át nem ereszt. Hogy e vámháború minő kíméletlen s hogy ebben eddigi export-czikkeink kivitele mennyire lehetetlenné lesz téve, azt kétségtelenné teszi az új általános román vámtarifa, amelyből elég lesz csak a következő tételeket idéznünk: JUO Cl LCIX1U L VOUUUU a La UlCZiCigUO, LU1UU a helyi érdekek szempontjától, már maga a közvetlen szomszédság s az ebből eredő és mellőzhetlen határszéli forgalom, alázatos nézetünk szerint, mindkét félre nézve kívánatossá teszik a szerződés megújítását. Részünkről tehát az előadottak alapján őszintén óhajtjuk, hogy a mindkét fél részéről felmondott szerződés felett minél előbb újabb tárgyalások kezdődjenek és az új szerződés a kölcsönös érdekek kielégítésével sikerüljön. Azonban bármily nagy súlyt helyezünk a szóban forgó szerződésre, kötelességünk époly őszintén kijelenteni, hogy annak megújítását csak azon esetben tartjuk hasznosnak és kívánatosnak, ha az új szerződés nélkülözni fogja azon hiányokat, melyeknek egész halmazában szenved a jelenlegi s a melyekre rámutatni Nagyméltóságod egyenes felhívása következtében kétszeres kötelességünk. A Romániával 1876-ban kötött kereskedelmi és és vámszerződésnek hátrányait három irányban tapasztalták. Az első és leglényegesebb hátrány az, hogy a tarifta megállításánál majd semmi tekintet sem volt arra, hogy a magyar, főleg erdélyi iparczikkek kezdetleges természetüknél, s főleg az azt fogyasztó közönség fejletlenebb igényeinél fogva durvák, nehezek, s igy kevesebb értékkel bírnak, mint az osztrák készítmények, s míg azok számára vámtételek, valamint a tarifa szövegezése a lehető legszerencsésebben ütött ki, a magyar iparczikkek versenye vagy — a tétel magassága által — épenséggel lehetetlenné len téve, vagy a megjelölés hiányossága következtében folyvást vitássá vált. Hogy ez megtörténhetett, sajnos, de könnyen érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy az ausztriai iparosok érdeke a román érdekkel ellentétes nem lévén, azt könnyű volt keresztülvinni, mert az általuk szállított finomabb iparkészítményekre nézve Románia az importra rá van szorulva, míg a mi primitívebb iparczikkeinkből már ott is kezdenek előállítni, tehát jogos vagy jogtalan kizárásuk a szomszéd ország iparára nézve védelmi rendszabályt képez. Ez alázatos előterjesztésünk folyamában igyekezünk az 1876. XIX. t.-cz. értelmében megállapított és 1878. évi január hó 13-tól kezdve érvényes vámtarifa 1—711. tételeit lehető részletesen bírálni, a tapasztalt hiányokra tüzetesen s indokoltan rámutatni és noha az egyes tételeknél az érték-, valamint sulyvámok behozatalára tekintettel leszünk, mindazonáltal bátrak vagyunk ajánlani, hogy a szerződés megújításánál hazai iparczikkeinkre nézve specifiers vámok állíttassanak meg; tekintettel azonban arra, hogy az értékvámok helyett specifics vámok behozatalánál minden egyes áruczikk értékének súlyarányát megjelölnünk nem lehet, már csak a munka terjedelmessége miatt kell bátrak vagyunk Nagyméltóságod figyelmét különösen felhívni a magyar ipartermékek és kereskedelmi czikkek értékvámjának súlyvámra való átszámítására, tekintettel továbbá azon körülményre, hogy a magyar iparczikkek a kivitel tárgyát képező osztrák iparczikkektől legnagyobb részben eltérő természettel bírnak, hogy a vámtárgyalások alkalmával a magyar kormány helyzete a román, valamint az osztrák kormányok képviselőivel szemben nézeteltérések esetén megkönnyítve legyen, bátrak vagyunk ajánlani, hogy a Bécsben avagy esetleg Budapesten tartandó vámtárgyalásokra a kivitel iránt legnagyobb érdekeltséggel bíró kereskedelmi és iparkamara-kerületek egy-egy képviselői meghivassanak, hogy áruismeretüknél fogva a vámtételek netaláni megváltoztatása, valamint a szövegben való eltérések tekintetében a szükséges felvilágosításokat megadhassák. Úgy tudjuk, hogy az 1876-os szerződés tárgyalásánál az osztrák kormány ily szakértőkkel vette körül magát s annak meg is volt a jó eredménye. Másik nagy hátránya az 1876-ki kereskedelmi szerződésnek a keresztülvitelnél, az áruk osztályozásánál tapasztalható. Számtalan konkrét esetből volt alkalmunk meggyőződni a felől, hogy a román vámhivatalok szánszándékos téves felfogásból, vagy jobb esetben járatlanságból, különösen az utóbbi időkben, folytonos kellemetlenségeket és súrlódásokat idéztek elő ipari érdekeink érzékeny kárára és külképviseletünk helyzetének megnehezítésére. Ezen múlhatlan segíteni kell. Kölcsönös jóakarat nélkül az igaz, hogy a legtisztább szerződés is illusoriussá válhatik, de a kézzelfogható félreértések kikerülhetők, ha életbe lesz léptetve a román kormány által már 1883-ban elfogadott azon intézmény, hogy t. i. az osztrák-magyar monachiából leginkább exportált áruczikkekből mintagyüjtemény helyeztessék el a főbb vámhivataloknál, amely után kétes esetekben eligazodni lehessen. Minden ily áruczikk a tárgyalásoknál a vámtétel számával és a szerződő felek képviselői által hivatalos pecséttel ellátva, letétbe helyeztetnék és e mintagyüjtemény alapján annyi példány lenne öszszeállítandó, ahány vámhivatal ellátása szükségesnek mutatkozik. Részünkről ily vámhivatalokul kívánjuk megjelölni a következőket: Brassó, Predeal, Vercerova, Turn- Severin, Ickány és Verestorony, továbbá Po jes t, Kra jova, valamint a szerződő felek fővárosai: Bécs, Budapest Bukarest, (Vége köv.) és A lengyelek Budapesten. Mint már tegnapi tudósításunkban említettük, a lengyelek 8-án reggel meglátogatták a Deák sírját s a Petőfy szobrát s mindkét helytt beszédeket tartván, koszorúkat tettek. Reggel 8 és 9 óra közt volt a gyülekezés a Hangi kioszkban. Kilencz órakor indultak el, hosszú sorban a corson végig a díszruhás vendégek, a közönség folytonos éljenzése közt. A belvárosi plébánia-templomba mentek, hol Prinyák gácsországi lelkész mondott beszédet, mit a lengyelek áhítattal hallgattak végig, s általában igen meg voltak hatva a mikor a „Svente Rozse“-t énekelték, sokaknak arczán könyek peregtek végig. A vendégsereg ifjúsága az istentisztelet végén a „Zdanien pozsarov“ kezdetű hazafias éneket énekelték, mely a lengyel ifjúságnak ép oly kedves választott éneke, mint a magyarnak a „Kossuth Lajos azt szente.“ A templomból a lengyelek a kerepesi temetőbe mentek, az egyetemi ifjúság sorfala közt, kik szintén, mint a lengyelek, koszorútó virágokat vittek Woronieczky, a magyar szabadságharcz e lengyel hősének sírját megkoszorúzandó. Deák sírjánál dr. Szlachtowski krakói polgármester, lengyel nyelven a következőket mondá: „Fedetlen fővel, szemeinkben könnyekkel, hevesen dobogó szívvel, de fennkölt szellemmel, érkeztünk ezen helyre, hol a magyar nemzet nagy fiának emléket állított. Mi lengyelek, a magyar nemzet iránt valódi szeretet által lelkesülve, ezen helyen hódolatunkat és legkiválóbb tiszteletünket leróhatjuk azon férfiú iránt, kit az egész nemzet tisztel és mint legnagyobb fiát nagyra becsül, kinek újjászületését köszönheti és ki példát adott arra, hogy mikép kelljen a hazát szeretni és azért dolgozni, ki nemzetének az előhaladás útját megmutatta és kinek neve aranybetűkkel van a nemzeti történetben megörökítve. Hódolatunk és tiszteletünk jeléül szolgáljon ezen igénytelen koszorú, melyet e helyen leteszünk.“ Ezután Mochnacki lembergi polgármester szintén lengyel nyelven a következő beszédet tartotta: „Deák Ferencz sírja előtt állunk. Elégséges e nevet megemlítenünk, hogy fölismerjük e pillanat nagy jelentőségét. Önök ismerik Deák élettörténetét és hazája körül szerzett nagy érdemeit, nem kell tehát életrajzát vázolnom és érdemeit egyenként felsorolnom. Legyen szabad mégis fölemlítenem, hogy Deák élete a legszebb és legnemesebb hazafias vonásoknak egész sorát tünteti föl, hogy Magyarország, jólétét és politikai állását e férfiúnak köszönheti és hogy Deák Ferencz csak egy eszmének hódolt: a bazárt mindent, saját személyéért semmit; annak az alapelvnek: „salus patriae, suprema lex.“ Nemes állampolgár! Mi lengyelek, kik Budapestre zarándokoltunk, hogy Szent István koronája országainak nemzeti ünnepében részt vegyünk, hódolatul államférfiul érdemed, jellemszilárdságod és hazafias érzésed előtt koszorút teszünk sírodra e szerény fölirással: „Magyarország legnemesebb hazafiának — a lengyelek! Sit tib terra levis!“ Élénk éljenzés követte a beszédet s azután a lengyelek a nagy koszorút letették a sirkápolna ajtajánál. Innen Woroniecky sirja felé tartott a menet, hol az egyetemi ifjúság már eleve sorakozott. Mészáros joghallgató beszédet tartott, melyben lelkes szavakban emlékezett meg a hősről, kit 1848—49-ben a lengyel nemzet adott a függetlenségért harczoló magyarnak és a kinek neve nem fog feledésbe menni, amíg esz magyar, a ki visszaemlékezik ,a szabadságharczra. Az egyetemi ifjúság koszorújának szalagjain a következő felirat volt olvasható: „Woroniecky emlékének, az egyetemi ifjúság.“ A lengyelek által letett nagy koszorú, szalagján a következő feliratuta volt ellátva: „Czescziom-Dma Hliwdala’ .Pott& 2 kraju W Budapeszcie unia 1885 “ fA «amidről jött 111%. »3. szs emlekenek van szántaivá ! , barátságot unn/pli " lengyel-magyar A temetőből a lengyelek kocsikon a Petőfi-térre mentek, melyet már roppant számú közönség lepett el. Itt az egyetemi ifjúság a vendégeket a lengyel hymnusz eléneklésével fogadta. A mint azat némileg lecsillapult és a rendőrök által vasrudakkal vont kordonon belülül a közönség elhelyezkedett, Lisiewicz Sándor a lembergi egyetemi olvasókör elnöke beszédet mondott, melyet Melly Béla, az egyetemi olvasókör h. elnöke tolmácsolt. A közönség perczekig tartó éljenzésbe tört ki, mikor a koszorút a szobor talpára tették le. A koszorú szalagján a következő felirat áll: „Czesc boheterovi Polacy z kraju“ (Tisztelet a hősnek, lengyelek a szülőföldről.) Ezután Parthényi László joghallgató elszavalta Völgyi Gyula egy sikerült költeményét. A közönség, mely úgy a beszédeket, mint az ódát zajos ellenekkel fogadta, szűnni nem akaró ovácziók közben oszlott szét. E jelenetek lefolyása után Lisievitz Sándor, a lenbergi egyetemi olvasókör elnöke vezetése alatt a vendég lengyel egyetemi tanulók a tud. egyetemi körbe mentek, hol rendkívüli ovácziókban részesíti őket az egybegyűlt egyetemi fiatalság. Melly Béla, a h. köri elnök tartott hozzájuk beszédet, s Lisievitz válasza után a lengyel himnusz zenditék rá, s mire a „Szent oltárodnál“ . . . kezdetű szakaszhoz értek, térdre hullottak s igy fejezték be a dalt. Miután még Mészáros Károly, a rendező bizottság elnöke biztositá a lengyeleket, hogy e lelkesedés nem szalmatűz, az ifjak vállaikra emelték őket s örümrivalgás közt vitték körül a folyósokon. A lengyelek vezetői dr. Slatkovszky és Mochnacky Tisza Kálmánnál is tisztelkedtek, kinek számára Smolka-tól hoztak üzenetet s rendkívül szives fogadtatásra találtak. Délben közös ebéd volt, este pedig a lengyel írók tiszteletére bankett az írói körben, melyen, mindkettőn, leirhatatlanul lelkes hangulat uralkodott. 9-én délelőtt a kiállítást látogatták meg a lengyelek, hol, kívánságukra, a magyar vezetőkkel (gr. Zichy, Ráth K., Gerlóczy) együtt lefényképezték őket. A lengyelek igen örültek a kép sikerük voltán, mert, mint mondák, egy gyönyörű emléktárgya lesz az a Budapesten töltött szép napoknak. 4 Szerződési Új tariffa tariffa 100 100 klgr. klgr. frank frank 120 40 50 100 120 80 120 80 200 180 80 9 30 120 315 600 600 108 75) Sajt és vaj 12 Keményítő 3.40 Czukor 20 Likőr 25 Konzervek olajban 36.50 A vízben 20 Befőtt gyümölcs 20 Kétszersült 16 Czukorkák 20 Gyógyszerek 30 Sók 3.50 Ásványvizek 1 Ásványolaj 7 Gyertya 25 Bőráruk 45 Czipők Kaucsukáruk igen finomak 90 90 45 Gyapjuáruk 90 100 250) Szövött gyapjuáruk 90 300 Durva nemezek 25 100 Gyapot szövetek 25 120 Gyapot bársony 45 200 Szövött gyapot 80 300 Finom szövött áruk 150 300 Szövetek 135 250 Csomagoló papír 8 60 Levélpapír 19 120 Luxuspapír 60 300 Porczellán legfinomabb 30 250 Átlagos ár Adva-100 100 körlerém körkint kint */o frank Borhordókban 100 5 Va 60 Borpalaczkokban 150 Közönséges 51/* 100 szappan 2007 160 Finom szappan 8007 160 Kertyük —7 24 Vászoncsipkék —5 600 Zongorák 7006 140 Kulturegylet. Dr. Haynald Lajos Kalocsa bibornokérsekek eminentiája e sorok kíséretében küldte be az 1000 frtot. Folyó évi jun. hó 2- án intézett levelemben az E. M. K. E. hazafias czéljaira egy ezer frtot ajánlván meg, van szerencsém az összeget idezárni. Isten áldását kívánva az egyesület működésére, teljes nagyrabecsüléssel vagyok stb.u* Mélt. gr Esterházy Kálmánná ő nagysága 1712 számú ivén alapítók lettek: Huzly Károly és Graefl József főispán 100—100 írttal. Rendes tagok: Huzly Luiz, Dessewffy Marianna és Esterházy Kálmánná ő nagyságaik 10—10 frttal, továbbá Dessewffy Dénes, Dessewffy Béla, Dessewffy Alajos, Serényi János és Harkányi János ő méltóságaik szintén 10 — 10 frttal. Gróf Csáky ezredes ur 20 frttal. Adakozott: N. N. 1 frtot. Gr. Kornis Zsigmondné ő nagysága 5 frtot.▼ Dr. Szamosi János egyetemi tanár ur ivén aláírtak: Biró Béla kanonok és előadó 100 frtot alapitó tagsági díjat. Zarándi Knöpfler Károly nyug. m. kir. bányatanácsos 2 frtot, mint rendes tag.* Myegrutz Tivadar ur, a kolozsvári kereskedő ifjak egyesületének elnöke, szives volt a nemrég lefolyt kereskedő ifjak kongresszusára tudvalevőleg egy gyüjtőivet elfogadni. Az elnök ur tegnap 95 frttal adta vissza az ivet, mint buzgó működésének eredményével, az itt következő fővárosi nagykereskedő rendes tagsági díjaival: Sommer Gyula és társa, Pollák Jakab és fia, Fürst Jakab, Konitz Ignácz, Auer Dávid és fia, B. Rust, Gerson Spitzer és társa, Sam, Goldberger et Sohne, Krausz és Lackenbacher aláírtak és befizettek 10 —10 frtot 6 évre, Singer és Neuwirth 5 frtot, mint r. t. dijat 2 és fél évre.* Kugler Mihály ur, m. kir. államvasuti főmérnök Kolozsvárt, 10 forintnyi tagdiját befizette.* Schuster Emil ur a Demeter cég képviselője az orsz. kiállítás székely házában 5 forintot adott egyesületünknek. Köszönet az egyesület nevében.* Lázár Ödön ur, egyetemünk gondnoki tisztviselője, egyesületünk rendes tagja lett, s egyszersmind szíves volt azon ígéretet tenni, hogy az egyesület díszesebb okmányait stb. hajlandó díjtalanul kiállítani.* Szekula Ákos ur, az „Adriai bizt. társ.“ felügyelője Írja Slavoniából az egyesületnek: Személyesen történt kérésemre— ezelőtt mintegy két hónappal — tek. titkár úr, egy 2282 számmal ellátott, az „Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület“ részére való gyűjtőivel volt szives kezeimhez juttatni. Tekintve, hogy azon időtől máig, majdnem folyton Slavoniában kellett időznöm — ahol tudvalevőleg egy „Magy. Közm. Egyes.“ számára való adakozásra nem nagyon (?) hajlandók — nem fejthettem ki azon tevékenységet, melyet „szent feladatunk“ érdekében kifejteni szándékomban van. Minda mellett amit — tekintettel az említett körülményre —■ tehettem, megtettem! Mert meg van írva: „Ut desint vires, tarnen est laudanda voluntas.“ Azon néhány helyt — ahol eddig élő ügyünk érdekében bekopogtatni jónak láttam, nem hiába tettem! „Az erdélyi részekben fajunk pusztulásának folyamatát megakasztani,“ volt rövid válaszom az egyesület főczéljára tett kérdésekre és mint ahogy erős hitem, miszerint nem magyar az,’ a ki, ha tehetségében áll ily kitűzött szent czélt ne támogatna, és úgy nem téveszté hatását e rövid válaszom az itt megnevezendő nemes sziveknél, a kik ivemen eddig aláírtak: Ifj. Gróf Zichy Nándor alapitó tag 100 forinttal. Rendes tagul 6 évi kötelezettség mellett: Mahomes Giza bárónő 2 frt, Ifj. Zakariás János 2 „ Kerék Dezső 2 „ Vári Károly egyszerre 10 „ Ezen névsor, mint ahogy említni volt szerencsém, működésem kezdetének eredménye, hogy azt rövid idő múlva Budapestre és onnét Erdélybe való visszaérkezésemmel — számos barátom és ismerősöm körében, — remélem, sikeresen folytathatom. Dr. Pisky Imre és Gulyás József ügyvéd urak, valamint Marjalaky Elek ur Debreczenből 1 drb 5 frankos aranyat küldtek be közös akarattal, melyet a csolnak-versenyen nyertek. * Wilkes János nagy-szalontai főjegyző értesíti az egyesületet, hogy a város 100 frttal alapitó tag lett.* Gr. Teleki Pál 100 frttal alapitó tag lett. * Ferenczi Elek szolgabiró, ügyünk lelkes barátja, beküldte azok neveit, kik eddig aláírtak, az ívet — további gyűjtés czéljából — még visszatartja. Az eddig aláírtak nevei: Alapító tag Schwarcz Sámuel, 100 frttal, Czegéről. Rendes tagok: Simay János jegyző, Feldmesser Gyula kereskedő, Grósz Adolf gőzmalom-tulajdonos, Simon Ferencz törvénybiró, Goldberger Bertha úrnő ő nagys., Stark István kereskedő 2—2 frttal, Czeglédről. Bachrach Gyula bérlő, s Flamm Miksa birtokos 10—10 forinttal.* Dr. Balázs Ferencz ur II.-Szebenből 3 frt 80 krt küldött be, mely összeget bárczakönyvi szelvényekből gyűjtötte. * A köröndi fürdő egy tombola-játéka jövedelmében 3 frt adatott át egyesületünk pénztárának. Dr. Fridrich Lajos egyet.kórboncztani tanársegéd ur adta át az összeget már napok előtt.* Incze József ügyvéd ur, alapitó tag lett. * Dr. Glazer Marczell Budapestről 2 frt tagdijt küldött be. — A „Neues Pester Journal“ szerkesztője 10 frtnyi összeget küldött be. — Kassai Samu, vasesztergályossegéd Budapestről a rendes tagok sorába lépett, s a 2 frtot be is fizette. ♦ Pilder Jószef, m. kir. távirótiszt ur 2078. száma ívén rendes tagokká lettek: Kovácsi János m. államvasúti mérnök Budapesten 10 frttal. Hirsch Jakabné ő nagysága Maros-Bogáthról, Ptacsnik Lajos és Pilder József m. kir. távirdatiszt urak Budapestről évi 2—2 frttal. Adakoztak: B. G. I frt., D. E. 1 frt., N. N 1 frt. Utóbbi 3 frt be is küldetett. E gyűjtés Szliácson történt. A miskolczi polgár-egylet az 1151. számú íven 10 frttal rendes tag lett. Hanlik József plébános ur 4137. sz. ívén gr. Somssich Victor 10 frtot irt alá rendes tagsági díjul, Babocsán. A győri adóhivataltól visszaérkezett a gyüjtőív. (5179. sz.) Aláírtak: Keményffy József adófelügyelő, Stuller József p. v. fogalmazó 2—2 frttal, rendes tagok: Sávos József számtiszt, Gombos János számtiszt, Nemesszeghy Elemér áll. vgató, Nobl Illés sz.-gyakornok 1—1 frttal pártolók. * Gr. Dégenfeld Gusztávné ő mélt. 1709. sz. gyüjtőívén alapítókká lettek: Gr. Degenfeld Gusztávné és Péchy Mihály honvéd huszár-százados 100—100 frttal. Rendes tagok: Özv. Hegyi Mihályné ő nagys. 25 frttal. Gerzon Ödön és csal. 10 frttal. Csiffy Katalin ő nagys. szintén 10 frttal Debreczenben. * Dr. Járosy Károly j.biró ur 2780. számú ívén Abauj-Szántóról pártolókká lettek: Dr. Járosy Károly ur 3 frt. Éier Elek kir. közjegyző ur 3 frttal. Horváth Sándor aljárásbiró, Zsarnay Dénes telekkönyvvezető, Szedlák Béla, Tóth György írnok, Ivanics István Konjáth István, Novák ur 1 — 1 frttal. * Adakoztak: Komáromy János 50 kr., P. Ferencz 50 kr., és Erdélyi Oszkár kir. tb. aljegyző 2 frtot.* Kimutatás az „Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület“ Gyula-Fejérvártt lakó tagjai által augusztus havában befizetett dijakról. Jónás Adolf birtokos alapitó tag 100 frt. Joksman Nándor kir. törvszéki elnök, Issekutz János ügyvéd, Körner Ignácz kereskedő, Salmon Frigyes kereskedő, Kain Hugó kir. tvszki biró, Ninger János kir. tvszéki biró, Szentkirályi Lajos kir. tvszéki biró, Duducz Péter kereskedő rendes tagok 10—10 frttal. Dr. Deutsch Mór orvos, Pajer Adolf vasúti mérnök, Roszkozni Nándor kir. adó-ellenőr, Ifj. Jónás Mihály vállalkozó, Székely Gyula kir. tvszéki írnok rendes tagok 2—2 frttal. Dr. Mohai Sándor ügyvéd r. t. 10 frttal. Összesen 200 frt. Gyula- Fehérvárt, 1885. aug. 29 én. Mihelyes Zsigmond pénztárnok.* A pannonhalmi apát alapító Különös örömömre szolgál, hogy teli. uraságodat a pannonhalmi főapát ur őizsgának azon elhatározásáról tudósíthatom, mely szerint a pannonhalmi főapátság 100 frttal, azaz egyszáz frttal az „Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület alapitó tagjai közé lép. Miről midőn tek. uraságodat, az előbb említett száz írtnak idecsatolása mellett tudósítani szerencsés vagyok, megragadom az alkalmat, hogy kitűnő tiszteletemről bizni, melylyek maradok : Pannonhalom, Győr-Szt.-Márton aug. 30-kán. ^ ' Tekintetes elnök urnak kész 8zo] ,. Haudek Ágoston, főapáti titkár, sz. eléft nácsos. l,‘ ! ♦ Miklós Hermine és Gizella ő nagy,, 1015. számú gyüjtőívén Kolozsvárit aláírattak Várady Károlyné Miklós Ida, Lukács p*' renczné és Korbuly Bogdánná ő nagy,,» •!' valamint Szigethy Miklós honvéd-ezredé 10—10 frttal; Hegedűs Ilona, Mikó Imr B, Miklós Gizella, Miklós Hermine, Sallai dr. Mars Józsefné, Török Bertha, Mózsa' p**1’ Fekete Erzsébet, Pénteky Jánosné, Kappel ír!?’ fia, özv. Farnos Elekné, Kovácsné Kriza Lia, Mendel Lázárné ő nagyságaik, Tamási Lván ur 2—2 frttal és Kiss Sándorné 8 világa 3 frttal rendes tagul. Pártolók lett,g I Székely Juli, Velita Károlyné, Nagy Zsigátné, Iszlai Mártonná évi 1 — 1 frttal Tordárr'" Adakoztak: Váradi Dóra özv. Tompa Jánost, Köleséri Kata, Lichtenstein Anna 8 nagy,isi és Orosz János földész 1—1 frtot. Bornír Györgyné ő nagysága 20 kr. Egy valaki a kr. M. G. és H. 30 kr.* Dr. Kormos Béla, kir. közjegyző úr V seczröl az alábbi nagylelkű ajánlatot tette Nagyságos Elnök ur! Hazánk erdélyrészi magyarságának sora régen aggaszt s gyors sorvadását kimondhatatlan fájdalommal szemlélem. Ez érzelmek hatása alatt írtam 10 é év előtt Csergátony „Ellenőr“-jébe azon felhívást, melyben a „Székely-egylet“ alapítást sürgettem. A „Székely-egylet“ azóta több lelkes hazafi buzgolkodása folytán meg is alakult, s mint tudom, eredménynyel működik, de különlegi természeténél fogva az erdélyrészi összes magyarság ügyét fel nem öltheti. E czélra olyan egylet szükséges, mint milyen. Nagyságotok fáradhatatlan hazaim buzgalma és kitartó lelkesedése az „Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesületben“ létrehozott. S nem kételkedem azon, hogy ha egy még problematikus becsű, — adja Isten - hogy csak a távol jövőben szükséges s a nemzet annyi más szent czéljától elvont fillérekből túlságos pazar fényűzéssel felszerelt egyletet milliókra menő alaptőkével s százezerekre menő évi jövedelminél teremtett az emberiség szent érzete, az önfentartás ösztöne és a kényszerült önvédelem megtámadhatlan természeti joga és elodázhatlan szüksége legalább 19 hasonló terjedelmű s a nemzet összes jobbjait magában foglaló egyesületet fog rövid idő alatt teremteni. S e tekintetben különösen mi reánk, Királyhágón inneni rész, — nem Magyarországra — de összes lakosságára hárul becsületbeli kötelesség. Ugyanis a mohácsi vész utáni időkben szerencsékre, akkor önálló Erdély volt az, mi, folytonosan megtámadott függetlenségünket, alkotmányunkat, nemzetiségünket s vallásszabadságunkat számtalan ízben megmentette, bízta, menhelyet nyújtott a nemzet jogainak, úgy, hogy bátran elmondhatni, hogy az akkori Erdély nélkül talán még a pusztákon volna nyírna a magyarnak, de nem volna szabad és önálló Magyarország! Ugyancsak Erdély volt az, mely az «I® tatár és török invázióktól kezdve folytonosanz „ütköző“ nehéz sorsára volt kárhoztat«. Erdély szenvedte mindig az első lökést s isszán elmondhatjuk, hogy Erdély magyarsága miattunk s érettünk vérzett el. . S ez nem az én igénytelen nézetem. j- E történelem minden lapjáról szemünkbe és fülünkbe kiáltó igazság! Épen ezért most rajtunk a sor, hogy *' gelyre siessünk. Nem alamizsnát kér, de ta * zásunk egy részének lerovását várja, s dozatról van szó, de becsületbeli tartozás gyenlitéséről. , „J S ha valaha, most igaz az, hogy’ ad, ki gyorsan ad! nagyon elkéstünk, rövid ! Sietnünk kell! Én nem keresem, ki mit ad ? Nezzem, hogy az egyesek által élvezett szí jövedelmű állásoktól mi telik? Nem hogy a könnyen és gyorsan szerzett ingaliók és százezrek még mindig külföldi mnkben hőseinek, hanem számot vetek ma^3^is;s miután a mostoha gazdasági viszonyos megapadt jövedelem fölösleget nem mutaj.tát veszek, s úgy is szűkre szabott kiadból törlöm az összes nélkülözhetőt. S ez az én szerény háztartásomban e ként 300 frtot tesz ki. , ejpg Nem sok, de mint értesültem, ~pen egy kisebb óvoda létesítésére s fentartas Én tehát, — az erdélyrészi magi* "^sr az anyaországival összekötő legrövideb , a nagyvárad-kolozsvári, akár a nagybánya ^ si vagy nagy-károly-zilah-kolozsvári vona e]0'r«j ráállítására ezélzó óvoda létesítésére, öt évre, félévenkénti részletben előre ^ (300) háromszáz osztrák értékű °^. ajánlok fel évenként, s még ps^'P, hogy nincs veszteni való időnk, az ®IS0 . jjieészletet 150 forintot tiszteleti® zárom. *1 Az óvodára vonatkozó minden J^Ájeegyesület tek. Igazgatóságára ruházok a ’ ^ dal azt kötöm ki, hogy az intézeti szellemben vezettessék. / . $t\j Egyúttal itt küldök még (7) hét fr 0 ’ ,jösszeg a házamban e czélra megadóztató tok és kártyából folyt be. . gjit*1 j Fogadja Nagyságod ez alkalombo j(t» működésének nagyrabecsüléséből ere^ Vei' tiszteletem kifejezését, mellyel maradt a vodinez, aug. hó 28. 1885. Nagyság®3 |[ir urnák alázatos szolgája dr. Kormos b® ’ közjegyző Verseczen. A szász régeni és magyar-régen' ^«i ifjúság által folyó év aug. hó 22-én a városi vendéglő dísztermében az Érd Magyar Közm Egylet javára rendezett estélyben felülfizettek