Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)

1885-09-11 / 208. szám

többé akkor sem újíthatunk meg, ha sikerül rövidebb vagy hosszabb ideig tartó vámháború után új szerződésre lépnünk Romániával. E tekintetben jelenleg legfélelmesb ver­senytársunk Anglia és jövőben még inkább az lesz, a­mely a romániai gabonának nagyobb fogyasztója lévén, az élénkebb kereskedelmi összeköttetés következtében könnyen átveheti azon gabonamennyiséget, a­melyet Auszria- Magyarország visszatorlásnál fogva magas gab­­navámokkal határán talán át nem ereszt. Hogy e vámháború minő kíméletlen s hogy ebben eddigi export-czikkeink kivitele mennyire lehetetlenné lesz téve, azt­ kétségte­lenné teszi az új általános román vámtarifa, a­melyből elég lesz csak a következő tételeket idéznünk: JU­O Cl LCIX1U L V­O­UUUU a La UlCZiCigUO, LU1UU a helyi érdekek szempontjától, már maga a köz­vetlen szomszédság s az ebből eredő és mel­­lőzhetlen határszéli forgalom, alázatos néze­tünk szerint, mindkét félre nézve kívánatossá teszik a szerződés megújítását. Részünkről tehát az előadottak alapján őszintén óhajtjuk, hogy a mindkét fél részéről felmondott szerződés felett minél előbb újabb tárgyalások kezdődjenek és az új szerződés a kölcsönös érdekek kielégítésével sikerüljön. Azonban bármily nagy súlyt helyezünk a szóban forgó szerződésre, kötelességünk époly őszintén kijelenteni, hogy annak megújítását csak azon esetben tartjuk hasznosnak és kívá­natosnak, ha az új szerződés nélkülözni fogja azon hiányokat, melyeknek egész halmazában szenved a jelenlegi s a melyekre rámutatni Nagyméltóságod egyenes felhívása következtében kétszeres kötelességünk. A Romániával 1876-ban kötött kereske­delmi és és vámszerződésnek hátrányait három irányban tapasztalták. Az első és leglényegesebb hátrány az, hogy a tarifta megállításánál majd semmi tekintet sem volt arra, hogy a magyar, főleg erdélyi iparczikkek kezdetleges természetüknél, s főleg az azt fogyasztó közönség fejletlenebb igényeinél fogva durvák, nehezek, s igy kevesebb érték­kel bírnak, mint az osztrák készítmények, s míg azok számára vámtételek, valamint a ta­rifa szövegezése a lehető legszerencsésebben ütött ki, a magyar iparczikkek versenye vagy — a tétel magassága által — épenséggel le­hetetlenné len téve, vagy a megjelölés hiányos­sága következtében folyvást vitássá vált. Hogy ez megtörténhetett, sajnos, de könnyen érthe­tő, ha tekintetbe vesszük, hogy az ausztriai iparosok érdeke a román érdekkel ellentétes nem lévén, azt könnyű volt keresztülvinni, mert az általuk szállított finomabb iparkészítmények­­re nézve Románia az importra rá van szorul­­va, míg a mi primitívebb iparczikkeinkből már ott is kezdenek előállítni, tehát jogos vagy jog­talan kizárásuk a szomszéd ország iparára néz­ve védelmi rendszabályt képez. Ez alázatos előterjesztésünk folyamában igyekezünk az 1876.­ XIX. t.-cz. értelmében megállapított és 1878. évi január hó 13-tól kezdve érvényes vámtarifa 1—711. tételeit le­hető részletesen bírálni, a tapasztalt hiányok­ra tüzetesen s indokoltan rámutatni és noha az egyes tételeknél az érték-, valamint sulyvámok behozatalára tekintettel leszünk, mindazonáltal bátrak vagyunk ajánlani, hogy a szerződés megújításánál hazai iparczikkeinkre nézve spe­cifiers vámok állíttassanak meg; tekintettel azonban arra, hogy az értékvámok helyett spe­cifics vámok behozatalánál minden egyes áru­­czikk értékének súlyarányát megjelölnünk nem lehet­, már csak a munka terjedelmessége miatt kell bátrak vagyunk Nagyméltóságod figyelmét különösen felhívni a magyar ipartermékek és kereskedelmi czikkek értékvámjának súlyvámra való átszámítására, tekintettel továbbá azon körülményre, hogy a magyar iparczikkek a ki­vitel tárgyát képező osztrák iparczikkektől leg­nagyobb részben eltérő természettel bírnak, hogy a vámtárgyalások alkalmával a magyar kormány helyzete a román, valamint az osztrák kormányok képviselőivel szemben nézeteltéré­­sek esetén megkönnyítve legyen, bátrak va­gyunk ajánlani, hogy a Bécsben avagy esetleg Budapesten tartandó vámtárgyalásokra a kivi­tel iránt legnagyobb érdekeltséggel bíró ke­reskedelmi és iparkamara-kerületek egy-egy képviselői meghivassanak, hogy áruismeretüknél fogva a vámtételek netaláni megváltoztatása, valamint a szövegben való eltérések tekinteté­ben a szükséges felvilágosításokat megadhas­sák. Úgy tudjuk, hogy az 1876-os szerződés tárgyalásánál az osztrák kormány ily szakér­tőkkel vette körül magát s annak meg is volt a jó eredménye. Másik nagy hátránya az 1876-ki keres­kedelmi szerződésnek a keresztülvitelnél, az áruk osztályozásánál tapasztalható. Számtalan konkrét esetből volt alkalmunk meggyőződni a felől, hogy a román vámhivatalok szánszándé­kos téves felfogásból, vagy jobb esetben járat­lanságból, különösen az utóbbi időkben, foly­tonos kellemetlenségeket és súrlódásokat idéz­tek elő ipari érdekeink érzékeny kárára és külképviseletünk helyzetének megnehezítésére. Ezen múlhatlan segíteni kell. Kölcsönös jóaka­rat nélkül az igaz, hogy a legtisztább szerző­dés is illusoriussá válhatik, de a kézzelfogha­tó félreértések kikerülhetők, ha életbe lesz lép­tetve a román kormány által már 1883-ban elfogadott azon intézmény, hogy t. i. az osz­trák-magyar monachiából leginkább exportált áruczikkekből mintagyüjtemény helyeztessék el a főbb vámhivataloknál, a­mely után kétes esetekben eligazodni lehessen. Minden ily áru­­czikk a tárgyalásoknál a vámtétel számával és a szerződő felek képviselői által hivatalos pe­cséttel ellátva, letétbe helyeztetnék és e min­tagyüjtemény alapján annyi példány lenne ösz­­szeállítandó, a­hány vámhivatal ellátása szük­ségesnek mutatkozik. Részünkről ily vámhiva­talokul kívánjuk megjelölni a következőket: Brassó, Predeal, Vercerova, Turn- Severin, Ickány és Verestorony, to­vábbá P­­­o j­e­s t, K­r­a j­o­v­a, valamint a szer­ződő felek fővárosai: Bécs, Budapest Bukarest, (Vége köv.) és A lengyelek Budapesten. Mint már tegnapi tudósításunkban emlí­tettük, a lengyelek 8-án reggel meglátogatták a Deák sírját s a Petőfy szobrát s mind­két helytt beszédeket tartván, koszorúkat tettek. Reggel 8 és 9 óra közt volt a gyüleke­zés a Hangi kioszkban. Kilencz órakor indul­tak el, hosszú sorban a corson végig a dísz­­ruhás vendégek, a közönség folytonos éljen­zése közt. A belvárosi plébánia-templomba men­tek, hol Prinyák gácsországi lelkész mon­dott beszédet, mit a lengyelek áhítattal hall­gattak végig, s általában igen meg voltak hat­va a mikor a „Svente Rozse“-t énekelték, so­kaknak arczán könyek peregtek végig. A vendégsereg ifjúsága az istentisztelet végén a „Zdanien pozsarov“ kezdetű hazafias éneket énekelték, mely a lengyel ifjúságnak ép oly kedves választott éneke, mint a ma­gyarnak a „Kossuth Lajos azt szente.“ A templomból a lengyelek a kerepesi te­metőbe mentek, az egyetemi ifjúság sorfala közt, kik szintén, mint a lengyelek, koszorút­ó virágokat vittek Woronieczky, a magyar szabadságharcz e lengyel hősének sírját meg­koszorúzandó. Deák sírjánál dr. Szlachtowski kra­­kói polgármester, lengyel nyelven a követke­zőket mondá: „Fedetlen fővel, szemeinkben könnyekkel, hevesen dobogó szívvel, de fennkölt szellem­mel, érkeztünk ezen helyre, hol a magyar nem­zet nagy fiának emléket állított. Mi lengyelek, a magyar nemzet iránt valódi szeretet által lelkesülve, ezen helyen hódolatunkat és legki­válóbb tiszteletünket leróhatjuk azon férfiú iránt, kit az egész nemzet tisztel és mint leg­nagyobb fiát nagyra becsül, kinek újjászületését köszönheti és ki példát adott arra, hogy mi­kép kelljen a hazát szeretni és azért dolgozni, ki nemzetének az előhaladás útját megmutat­ta és kinek neve aranybetűkkel van a nemze­ti történetben megörökítve. Hódolatunk és tisz­teletünk jeléül szolgáljon ezen igénytelen ko­szorú, melyet e helyen leteszünk.“ Ezután Mochnacki lembergi polgármester szintén len­gyel nyelven a következő beszédet tartotta: „Deák Ferencz sírja előtt állunk. Elégséges e nevet megemlítenünk, hogy fölismerjük e pil­lanat nagy jelentőségét. Önök ismerik Deák élettörténetét és hazája körül szerzett nagy érdemeit, nem kell tehát életrajzát vázolnom és érdemeit egyenként felsorolnom. Legyen sza­bad mégis fölemlítenem, hogy Deák élete a legszebb és legnemesebb hazafias vonásoknak egész sorát tünteti föl, hogy Magyarország, jó­létét és politikai állását e férfiúnak köszönhe­ti és hogy Deák Ferencz csak egy eszmének hódolt: a bazárt mindent, saját személyéért semmit; annak az alapelvnek: „salus patriae, suprema lex.“ Nemes állampolgár! Mi lengye­lek, kik Budapestre zarándokoltunk, hogy Szent István koronája országainak nemzeti ünnepé­ben részt vegyünk, hódolatul államférfiul érde­med, jellemszilárdságod és hazafias érzésed előtt koszorút teszünk sírodra e szerény föl­­irással: „Magyarország legnemesebb hazafiá­nak — a lengyelek! Sit tib terra levis!“ Élénk éljenzés követte a beszédet s az­után a lengyelek a nagy koszorút letették a sirkápolna ajtajánál. Innen Woroniecky sirja felé tartott a me­net, hol az egyetemi ifjúság már eleve sorako­zott. Mészáros joghallgató beszédet tartott, melyben lelkes szavakban emlékezett meg a hősről, kit 1848—4­9-ben a lengyel nemzet adott a függetlenségért harczoló magyarnak és a kinek neve nem fog feledésbe m­enni, a­míg esz magyar, a ki visszaemlékezik ,a szabadság­­harczra. Az egyetemi ifjúság koszorújának sza­lagjain a következő felirat volt olvasható: „Wo­roniecky emlékének, az egyetemi ifjúság.“ A lengyelek által lete­tt nagy koszorú, szalagján a következő feliratut­a­­ volt ellátva: „Czescziom-Dma Hliwdala’ .Pott& 2 kraju W Budapeszcie unia 1­­885 “ fA «amidről jött 111%. »3. szs emlekenek van szántaivá ! , barátságot unn/pli " lengyel-magyar A temetőből a lengyelek kocsikon a Pe­­tőfi-térre mentek, melyet már roppant számú közönség lepett el. Itt az egyetemi ifjúság a vendégeket a lengyel hymnusz eléneklésével fo­gadta. A mint a­­zat némileg lecsillapult és a rendőrök által vasrudakkal vont kordonon be­­lülül a közönség elhelyezkedett, Lisiewicz Sándor a lembergi egyetemi olvasó­kör elnöke beszédet mondott, melyet Melly Béla, az egye­temi olvasókör h. elnöke tolmácsolt. A közönség perczekig tartó éljenzésbe tört ki, mikor a koszorút a szobor talpára tet­ték le. A koszorú szalagján a következő fel­irat áll: „Czesc boheterovi Polacy z kraju“ (Tisztelet a hősnek, lengyelek a szülőföldről.) Ezután Parthényi László joghallgató el­szavalta Völgyi Gyula egy sikerült költemé­nyét. A közönség, mely úgy a beszédeket, mint az ódát zajos ellenekkel fogadta, szűnni nem akaró ovácziók közben oszlott szét. E jelenetek lefolyása után Lisievitz Sándor, a lenbergi egyetemi olvasókör elnöke vezetése alatt a vendég lengyel egyetemi tanulók a tud. egyetemi körbe mentek, hol rendkívüli ová­­cziókban részesíti őket az egybegyűlt egyetemi fiatalság. Melly Béla, a h. köri elnök tartott hozzájuk beszédet, s Lisievitz válasza után a lengyel himnusz zenditék rá, s mire a „Szent oltárodnál“ . . . kezdetű szakaszhoz értek, térd­re hullottak s igy fejezték be a dalt. Miután még Mészáros Károly, a ren­dező bizottság elnöke biztositá a lengyeleket, hogy e lelkesedés nem szalmatűz, az ifjak vál­laikra emelték őket s örümrivalgás közt vitték körül a folyósokon. A lengyelek vezetői dr. Slatkovszky és Mochnacky Tisza Kálmánnál is tisztel­­kedtek, kinek számára Smolka-tól hoztak üze­­netet s rendkívül szives fogadtatásra találtak. Délben közös ebéd volt, este pedig a len­gyel írók tiszteletére bankett az írói körben, melyen, mindkettőn, leirhatatlanul lelkes hangu­lat uralkodott. 9-én délelőtt a kiállítást látogatták meg a lengyelek, hol, kívánságukra, a magyar ve­zetőkkel (gr. Zichy, Ráth K., Gerlóczy) együtt lefényképezték őket. A lengyelek igen örültek a kép sikerük­ voltán, mert, mint mondák, egy gyönyörű emléktárgya lesz az a Budapesten töltött szép napoknak. 4 Szerződési Új tariffa tariffa 100 100 klgr. klgr. frank frank 120 40 50 100 120 80 120 80 200 180 80 9 30 120 315 600 600 108 75) Sajt és vaj 12 Keményítő 3.40 Czukor 20 Likőr 25 Konzervek olajban 36.50 A vízben 20 Befőtt gyümölcs 20 Kétszersült 16 Czukorkák 20 Gyógyszerek 30 Sók 3.50 Ásványvizek 1 Ásványolaj 7 Gyertya 25 Bőráruk 45 Czipők Kaucsukáruk igen finomak 90 90 45 Gyapjuáruk 90 100­ 250) Szövött gyapjuáruk 90 300 Durva nemezek 25 100 Gyapot szövetek 25 120 Gyapot bársony 45 200 Szövött gyapot 80 300 Finom szövött áruk 150 300 Szövetek 135 250 Csomagoló papír 8 60 Levélpapír 19 120 Luxuspapír 60 300 Porczellán legfinomabb 30 250 Átlagos ár Ad­va-100 100 kör­lerém körkint kint */o frank Bor­hordókban 100 5 Va 60 Borpalaczkokban 150 Közönséges 51/* 100 szappan 2007 160 Finom szappan 8007 160 Kertyük —7 24 Vászoncsipkék —5 600 Zongorák 7006 140 Kulturegylet. Dr. Haynald Lajos Kalocsa bibornokér­­seke­k eminentiája e sorok kíséretében küldte be az 1000 frtot. Folyó évi jun. hó 2- án in­tézett levelemben az E. M. K. E. hazafias czéljaira egy ezer frtot ajánlván meg, van szerencsém az összeget idezárni. I­s­t­e­n áldá­sát kívánva az egyesület működé­sére, teljes nagyrabecsüléssel va­gyok stb.u* Mélt. gr Esterházy Kálmánná ő nagysá­ga 1712 számú ivén alapítók lettek: Huzly Károly és Graefl József főispán 100—100 írttal. Rendes tagok: Huzly Luiz, Dessewffy Marianna és Esterházy Kálmánná ő nagyságaik 10—10 frttal, továbbá Dessewffy Dénes, Des­sewffy Béla, Dessewffy Alajos, Serényi János és Harkányi János ő méltóságaik szintén 10 — 10 frttal. Gróf Csáky ezredes ur 20 frttal. Ada­kozott: N. N. 1 frtot. Gr. Kornis Zsigmondné ő nagysága 5 frtot.▼ Dr. Szamosi János egyetemi tanár ur ivén aláírtak: Biró Béla kanonok és előadó 100 frtot alapitó tagsági díjat. Zarándi Knöpfler Károly nyug. m. kir. bányatanácsos 2 frtot, mint rendes tag.* Myegrutz Tivadar ur, a kolozsvári ke­reskedő ifjak egyesületének elnöke, szives volt a nemrég lefolyt kereskedő ifjak kongresszusá­ra tudvalevőleg egy gyüjtőivet elfogadni. Az el­nök ur tegnap 95 frttal adta vissza az ivet, mint buzgó működésének eredményével, az itt következő fővárosi nagykereskedő rendes tag­sági díjaival: Sommer Gyula és társa, Pollák Jakab és fia, Fürst Jakab, Konitz Ignácz, Auer Dávid és fia, B. Rust, Gerson Spitzer és társa, Sam, Goldberger et Sohne, Krausz és Lackenbacher aláírtak és befizettek 10 —10 frtot 6 évre, Sin­ger és Neuwirth 5 frtot, mint r. t. dijat 2 és fél évre.* Kugler Mihály ur, m. kir. államvasuti fő­mérnök Kolozsvárt, 10 forintnyi tagdiját befi­zette.* Schuster Emil ur a Demeter c­ég képvi­selője az orsz. kiállítás székely­ házában 5 fo­rintot adott egyesületünknek. Köszönet az egye­sület nevében.* Lázár Ödön ur, egyetemünk gondnoki tiszt­viselője, egyesületünk rendes tagja lett, s egy­szersmind szíves volt azon ígéretet tenni, hogy az egyesület díszesebb okmányait stb. hajlan­dó díjtalanul kiállítani.* Szekula Ákos ur, az „Adriai bizt. társ.“ felügyelője Írja Slavoniából az egyesületnek: Személyesen történt kérésemre— ezelőtt mint­egy két hónappal — tek. titkár úr, egy 2282 számmal ellátott, az „Erdélyrészi Magyar Köz­művelődési Egyesület“ részére való gyűjtőivel volt szives kezeimhez juttatni. Tekintve, hogy azon időtől máig, majdnem folyton Slavoniában kellett időznöm — a­hol tudvalevőleg egy „Magy. Közm. Egyes.“ szá­mára való adakozásra nem nagyon (?) hajlan­dók — nem fejthettem ki azon tevékenységet, melyet „szent feladatunk“ érdekében kifejteni szándékomban van. Mind­a mellett a­mit — tekintettel az említett körülményre —■ tehettem, megtettem! Mert meg van írva: „Ut desint vires, tarnen est laudanda vo­luntas.“ Azon néhány helyt — a­hol eddig élő ügyünk érdekében bekopogtatni jónak láttam, nem hiába tettem! „Az erdélyi részek­ben fajunk pusztulásának folyama­tát megakasztani,“ volt rövid válaszom az egyesület főczéljára tett kérdésekre és mint a­hogy erős hitem, miszerint nem magyar az,’ a ki, ha tehetségében áll ily kitűzött szent czélt ne támogatna, és úgy nem téveszté ha­tását e rövid válaszom az itt megnevezendő nemes sziveknél, a kik ivemen eddig aláírtak: Ifj. Gróf Zichy Nándor alapitó tag 100 forinttal. Rendes tagul 6 évi kötelezettség mellett: Mah­omes Giza bárónő 2 frt, Ifj. Zakariás János 2 „ Kerék Dezső 2 „ Vári Károly egyszerre 10 „ Ezen névsor, mint a­hogy említni volt szerencsém, működésem kezdetének eredménye, hogy azt rövid idő múlva Budapestre és onnét Erdélybe való visszaérkezésemmel — számos barátom és ismerősöm körében, — remélem, sikeresen folytathatom. Dr. Pisky Imre és Gulyás József ügyvéd urak, valamint Marjalaky Elek ur Debreczen­­ből 1 drb 5 frankos aranyat küldtek be közös akarattal, melyet a csolnak-versenyen nyertek. * Wilk­es János nagy-szalontai főjegyző ér­tesíti az egyesületet, hogy a város 100 frttal alapitó tag lett.* Gr. Teleki Pál 100 frttal alapitó tag lett. * Ferenczi Elek szolgabiró, ügyünk lelkes barátja, beküldte azok neveit, kik eddig alá­írtak, az ívet — további gyűjtés czéljából — még visszatartja. Az eddig aláírtak nevei: Ala­pító tag Schwarcz Sámuel, 100 frttal, Cze­­géről. Rendes tagok: Simay János jegyző, Feld­messer Gyula kereskedő, Grósz Adolf gőzma­lom-tulajdonos, Simon Ferencz törvénybiró, Goldberger Bertha úrnő ő nagys., Stark István kereskedő 2—2 frttal, Czeglédről. Bachrach Gyula bérlő, s Flamm Miksa birtokos 10—10 forinttal.* Dr. Balázs Ferencz ur II.-Szebenből 3 frt 80 krt küldött be, mely összeget bárczaköny­­vi szelvényekből gyűjtötte. * A köröndi fürdő egy tombola-játéka jö­vedelmében 3 frt adatott át egyesületünk pénz­tárának. Dr. F­r­i­d­r­i­c­h Lajos egyet.­kórboncz­­tani tanársegéd ur adta át az összeget már napok előtt.* Incze József ügyvéd ur, alapitó tag lett. * Dr. Glazer Marczell Budapestről 2 frt tagdijt küldött be. — A „Neues Pester Journal“ szerkesztője 10 frtnyi összeget küldött be. — Kassai Samu, vasesztergályos­segéd Budapestről a rendes tagok sorába lé­pett, s a 2 frtot be is fizette. ♦ Pilder Jószef, m. kir. távirótiszt ur 2078. száma ívén rendes tagokká lettek: Kovácsi Já­nos m. államvasúti mérnök Budapesten 10 frttal. Hirsch Jakabné ő nagysága Maros-Bo­­gáthról, Ptacsnik Lajos és Pilder József m. kir. távirda­tiszt urak Budapestről évi 2—2 frttal. Adakoztak: B. G. I frt., D. E. 1 frt., N. N 1 frt. Utóbbi 3 frt be is küldetett. E gyűjtés Szliácson történt. A miskolczi polgár-egylet az 1151. szá­mú íven 10 frttal rendes tag lett. Hanlik Jó­zsef plébános ur 4137. sz. ívén gr. Somssich Victor 10 frtot irt alá rendes tagsági díjul, Ba­­bocsán. A győri adóhivataltól visszaérkezett a gyüjtőív. (5179. sz.) Aláírtak: Keményffy Jó­zsef adófelügyelő, Stuller József p. v. fogalma­zó 2—2 frttal, rendes tagok: Sávos József számtiszt, Gombos János számtiszt, Nemessze­­ghy Elemér áll. vgató, Nobl Illés sz.-gyakor­nok 1—1 frttal pártolók. * Gr. Dégenfeld Gusztávné ő mélt. 1709. sz. gyüjtőívén alapítókká lettek: Gr. Degen­­feld Gusztávné és Péchy Mihály honvéd huszár-százados 100—100 frttal. Rendes tagok: Özv. Hegyi Mihályné ő nagys. 25 frttal. Ger­­zon Ödön és csal. 10 frttal. Csiffy Katalin ő nagys. szintén 10 frttal Debreczenben. * Dr. Járosy Károly j.­biró ur 2780. számú ívén Abauj-Szántóról pártolókká lettek: Dr. Járosy Károly ur 3 frt. Éier Elek kir. köz­jegyző ur 3 frttal. Horváth Sándor aljárásbiró, Zsarnay Dénes telekkönyvvezető, Szedlák Bé­la, Tóth György írnok, Ivanics István Kon­­­játh István, Novák ur 1 — 1 frttal. * Adakoztak: Komáromy János 50 kr., P. Ferencz 50 kr., és Erdélyi Oszkár kir. tb. aljegyző 2 frtot.* Kimutatás az „Erdélyrészi Magyar Köz­művelődési Egyesület“ Gyula-Fejérvártt lakó tagjai által augusztus havában befizetett di­jakról. Jónás Adolf birtokos alapitó tag 100 frt. Joksman Nándor kir. törvszéki elnök, Issekutz János ügyvéd, Körner Ignácz kereskedő, Sal­mon Frigyes kereskedő, Kain Hugó kir. tvszki biró, Ninger János kir. tvszéki biró, Szentkirá­lyi Lajos kir. tvszéki biró, Duducz Péter keres­kedő rendes tagok 10—10 frttal. Dr. Deutsch Mór orvos, Pajer Adolf vasúti mérnök, Rosz­­kozni Nándor kir. adó-ellenőr, Ifj. Jónás Mihály vállalkozó, Székely Gyula kir. tvszéki írnok rendes tagok 2—2 frttal. Dr. Mohai Sándor ügyvéd r. t. 10 frttal. Összesen 200 frt. Gyula- Fehérvárt, 1885. aug. 29 én. Mihelyes Zsigmond pénztárnok.* A pannonhalmi apát alapító Különös örömömre szolgál, hogy teli. uraságodat a pan­nonhalmi főapát ur ő­­izsgának azon elhatá­rozásáról tudósíthatom, mely szerint a pannon­halmi főapátság 100 frttal, azaz egyszáz frttal az „Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egye­sület alapitó tagjai közé lép. Miről midőn tek. uraságodat, az előbb említett száz írtnak idecsatolása mellett tudó­sítani szerencsés vagyok, megragadom az al­kalmat, hogy kitűnő tiszteletemről bizni, melylyek maradok :­­ Pannonhalom, Győr-Szt.-Márton­­ aug. 30-kán. ^ ' Tekintetes elnök urnak kész 8zo] ,. Haudek Ágoston, főapáti titkár, sz. elé­ft nácsos. l­,‘ ! ♦ Miklós Hermine és Gizella ő nagy,, 1015. számú gyüjtőívén Kolozsvárit aláírat­tak Várady Károlyné Miklós Ida, Lukács p*' renczné és Korbuly Bogdánná ő nagy,,» •!' valamint Szigethy Miklós honvéd-ezredé 10—10 frttal; Hegedűs Ilona, Mikó Imr B, Miklós Gizella, Miklós Hermine, Sallai dr. Mars Józsefné, Török Bertha, Mózsa' p**1’ Fekete Erzsébet, Pénteky Jánosné, Kappel ír!?’ fia, özv. Farnos Elekné, Kovácsné Kriza L­ia, Mendel Lázárné ő nagyságaik, Tamási L­ván ur 2—2 frttal és Kiss Sándorné 8 vi­lága 3 frttal rendes tagul. Pártolók lett,g I Székely Juli, Velita Károlyné, Nagy Zsigát­né, Iszlai Mártonná évi 1 — 1 frttal Tordárr'" Adakoztak: Váradi Dóra özv. Tompa Jánost, Köleséri Kata, Lichtenstein Anna 8 nagy,is­i és Orosz János földész 1—1 frtot. Born­ír Györgyné ő nagysága 20 kr. Egy valaki a kr. M. G. és H. 30 kr.* Dr. Kormos Béla, kir. közjegyző úr V seczröl az alábbi nagylelkű ajánlatot tette Nagyságos Elnök ur! Hazánk erdélyrészi magyarságának sora régen aggaszt s gyors sorvadását kimondha­tatlan fájdalommal szemlélem. Ez érzelmek hatása alatt írtam 10 é­ év előtt Csergátony „Ellenőr“-jébe azon fel­­hívást, melyben a „Székely-egylet“ alapítást sürgettem. A „Székely-egylet“ azóta több lelkes ha­zafi buzgolkodása folytán meg is alakult, s mint tudom, eredménynyel működik, de különlegi természeténél fogva az erdélyrészi összes ma­gyarság ügyét fel nem öltheti. E czélra olyan egylet szükséges, mint­­ milyen. Nagyságotok fáradhatatlan hazaim buzgalma és kitartó lelkesedése az „Erdély­részi Magyar Közművelődési Egyesületben“ lét­rehozott. S nem kételkedem azon, hogy­ ha egy még problematikus becsű, — adja Isten - hogy csak a távol jövőben szükséges s a nem­zet annyi más szent czéljától elvont fillérek­ből túlságos pazar fényűzéssel felszerelt egyle­tet milliókra menő alaptőkével s százezerekre menő évi jövedelminél teremtett az emberiség szent érzete, az önfentartás ösztöne és a kény­szerült önvédelem megtámadhatlan természeti joga és elodázhatlan szüksége legalább 19 ha­­sonló terjedelmű s a nemzet összes jobbjait magában foglaló egyesületet fog rövid idő alatt teremteni. S e tekintetben különösen mi reánk,­­ Királyhágón inneni rész, — nem Magyarország­ra — de összes lakosságára hárul becsületbeli kötelesség. Ugyanis a mohácsi vész utáni időkben­­ szerencsék­re, akkor önálló Erdély volt az, mi, folytonosan megtámadott függetlenségünket, al­kotmányunkat, nemzetiségünket s vallásszabad­ságunkat számtalan ízben megmentette, bízta, menhelyet nyújtott a nemzet jogainak, úgy, hogy bátran elmondhatni, hogy az akkori Er­dély nélkül talán még a pusztákon volna nyí­rna a magyarnak, de nem volna szabad és ön­álló Magyarország! Ugyancsak Erdély volt az, mely az «I® tatár és török invázióktól kezdve folytonosa­­nz „ütköző“ nehéz sorsára volt kárhoztat«. Erdély szenvedte mindig az első lökést s iss­zán elmondhatjuk, hogy Erdély magyarsága miattunk s érettünk vérzett el. . S ez nem az én igénytelen nézetem­. j- E történelem minden lapjáról szemünkbe é­s fülünkbe kiáltó igazság! Épen ezért most rajtunk a sor, hogy *' gelyre siessünk. Nem alamizsnát kér, de ta * zásunk egy részének lerovását várja, s dozatról van szó, de becsületbeli tartozás gyenlitéséről. , „J S ha valaha, most igaz az, hogy­’ ad, ki gyorsan ad! nagyon elkéstünk,­­ rövid ! Sietnünk kell! Én nem keresem, ki mit ad ? Nez­zem, hogy az egyesek által élvezett szí jövedelmű állásoktól mi telik? Nem hogy a könnyen és gyorsan szerzett inga­liók és százezrek még mindig külföldi mn­k­ben hőseinek, hanem számot vetek ma^3^is;­­s miután a mostoha gazdasági viszonyos megapadt jövedelem fölösleget nem muta­­j.­tát veszek, s úgy is szűkre szabott kiad­ból törlöm az összes nélkülözhetőt. S ez az én szerény háztartásomban e ként 300 frtot tesz ki. , ejpg Nem sok, de mint értesültem, ~pen egy kisebb óvoda létesítésére s fentartas Én tehát, — az erdélyrészi magi* "^sr az anyaországival összekötő legrövideb , a nagyvárad-kolozsvári, akár a nagybánya ^ si vagy nagy-károly-zilah-kolozsvári vona e]0'r«j ráállítására ezélzó óvoda létesítésére, öt évre, félévenkénti részletben előre ^ (300) háromszáz osztrák értékű °^. ajánlok fel évenként, s még ps^'P, hogy nincs veszteni való időnk, az ®IS0 . jji­­eészletet 150 forintot tiszteleti® zárom. *1 Az óvodára vonatkozó minden J^Áje­­egyesület tek. Igazgatóságára ruházok a ’ ^ dal azt kötöm ki, hogy az intézet­i szellemben vezettessék. / . $t\j Egyúttal itt küldök még (7) hét fr 0 ’ ,j­összeg a házamban e czélra megadóztató tok és kártyából folyt be. . gjit*1 j Fogadja Nagyságod ez alkalombo j(t» működésének nagyrabecsüléséből ere^ Vei' tiszteletem kifejezését, mellyel maradt a vodinez, aug. hó 28. 1885. Nagyság®3 |[ir urnák alázatos szolgája dr. Kormos b® ’ közjegyző Verseczen. A szász régeni és magyar-régen' ^«i ifjúság által folyó év aug. hó 22-én a városi vendéglő dísztermében az Érd Magyar Közm Egylet javára rendezett estélyben felülfizettek

Next