Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)

1885-10-09 / 232. szám

232 szám. Kolozsvár, 1885. péntek, október 9. Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési dijak: egisz évre................................16 frt. Félévre......................................8 frt. Negyedévre................................................4 frt. Egy hóra ... ... 1 frt 60 kr Mindennapi darusításra helyben, az eláru­sítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive: Egy szám ára 5 kr Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvez­ményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttér kora 26 krajczer. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepna­pok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Belközéputcza 4. sz. KOLOZSVÁR OKTÓBER 8. A nemzetközi gazdagyűlés. Kár lett volna, ha a nemzetközi gaz­­dagyűlés tervét, mind azt az előkészítők értekezlete egy ízben elhatározta, elejtet­ték volna. E gyűlés, mondhatnék, impo­zánsan sikerült. Nagyszámú külföldi szak­­tekintélyek vettek abban részt, s ha ezek a napirendre tűzött nagy problémák meg­oldására nem szolgálhattak volna semmi útmutatással is, az országra nézve még­is nyereségnek kellene tartanunk azt, hogy Magyarország valódi viszonyai felől közvetlen szemlélődésből is tájékozást szerez már magának egyszer a külföld. Mert azok, akik a gazdagyűlésre távol­országokból eljöttek, beutazták előbb az országot s aztán bocsátkoztak tanácsko­zásba gazdáinkkal ama nehéz kérdés fe­lett, hogy mit kelljen a nyomasz­tó tran­satlanti versennyel szem­ben tenni, s mi úton lehessen a gazdaközönséget olcsó pénzzel legc­élszerűbben ellátni. E két kérdés körül fordul meg min­den, ami a gazdaközönséget nemcsak ha­zánkban, de egész Európában most a leg­élénkebben érdekli. Nagyon szerencsés gondolat volt tehát a kiállítással kap­csolatba hozni a gazdagyűlést, s azt olyan­kor megtartani, amikor eddig talán az egész világon páratlan lókiállításunk nagy vonzerőt gyakorolt a külföldi gazdakö­zönségre is, hogy eljöjjenek kiállításunkat megnézni. A congressuson felmerült eszmék fe­lett nem akarunk itt szemlét tartani; a gyűlés lefolyását ismerteti lapunk, de egy momentuosos dologra fel akarjuk hív­ni a figyelmet: arra, hogy Magyaror­szág vállalkozott az initiatívát megragadni oly baj­ok orvoslásá­ra, melyek egész Európára nehe­zednek. E tény a magyar nemzet po­litikai jelentőségét is tetemesen növelhe­ti a külföld szemében. S a gazdagyűlés megmutatta, hogy a magyar nemzet nem is egészen olyan hívatlan ily missió tel­jesítésére. A tárgyalás konkrét eredménye nem elégíthet ugyan ki minden várakozást, de két irányban nagy szolgálatott tett az a magyar gazdaközönség ér­dekeinek. Először azzal, hogy a sokolda­lú szakavatott nyilatkozatokkal világot vetett gazdaközönségünk helyzetére s azon kínálkozó módokra, a­melyekkel e helyzetet jelentékenyen javítani lehet. A módok és eszközök a szövetkeze­tekben rejlenek, a­melyekre bizonyá­ra sokkal nagyobb figyelmet fognak a gazda- és kormánykörökben ezután fek­tetni, mint ennek előtte. S a másik előny abban rejlik, hogy ha a közép-euró­pai vám­unióra való törekvés érdekében alakított nemzetközi bi­zottság komolyan munkához lát, a nyu­gati államoknál végkép lerombolhatja azon ellenszenvet, a­melylyel újabb idő­ben a magyar részről jött verseny iránt kezdtek viseltetni. Elvileg e bizottság annyira tisztáz­hatja a helyzetet, hogy megértetheti egész Nyugat-Európával, hogy a véd­vámokat nem a magyar verseny ellen kell alkal­mazni, hanem a tengerentúli és orosz­­országi verseny ellen. És ha a népek ez­zel tisztában lesznek, meg is fogják ta­lálni kormányaik az alkalmas utat, mely czélhoz vezet. Váljon közép-európai vám­­­a n­ép, vagy a differentiális tari­fa rendszerre épített vám­szer­ződés fogja-e ez­úttal képezni, azt ba­jos volna előre megjósolni, de a lehető­séget említett czél elérésére nem látjuk kizártnak. A mezőgazdasági hitel kér­désében György E­n­d­r­e volt az előadó,­­ a­kit a minisztérium megbízott azzal, hogy a kormányhoz e tárgyban beérke­zett 39 pályamunka fölött bírálatot mond­jon. György Endre úr nagy kötelesség­­mulasztást követett el, hogy háromne­gyed év lefolyása alatt a rábízott feladat­nak nem felelt meg, s így ama munkák a congressus megtartása előtt nem ke­rülhettek napvilágra. Előadásában György Endre sok mindenféle eszmét felemlített ugyan, de mégis csak okosabb dolog lett volna, ha az eszméket nem egy compillator sorolja fel egyszerűen, ha­nem maguk a szerzők rendszeresen kifejtve, már a congressust, jóval megelőzőleg közzé teszik azokat. A mezőgazdasági hitel kér­désében ekként: egy egész kis irodalom támadt volna s tisztult nézetekkel, mindjárt a dolog praktikumára lehetett volna tér­ni, mig igy sok idő veszett el akadémi­kus beszéddel, s a kérdés praktikuma majd egészen le is szorult a napi­rendről. UV TÁRCZA. A lovak hete. — Fővárosi tárcza-levél. — (Saját levelezőnktől.) Budapest, okt. 6. A lovak hete! Mily lendület a sportvilágban! A nemes, az igazi állatoké, melyek leghívebb —é­s leg­­elkínzottabb szolgái az embernek. Húznak, vontatnak hajót, terhes szekeret, ekét, őrölnek a malmokban, taposnak a szérükön, — aztán hajrá, künn a sik gyepen könnyű lábaikon, da­gadó izmaikon áll, hogy gazdájuknak a „hiree­xportman“ nevet kiszaladják. Na, és vannak lovak, melyek gazdástul együtt halnak halált a csaták mezején. De nem a szegényes, rozzant falusi is­tállók lakóié ez a hét; — nem is a katonás­kodó lovaké, nem­ a csendes munkásoké! Fejedelmi fénnyel berendezett, palotákhoz hasonló lakókból, a­kik e héten a világ szeme elé jövének, azok a lóvilág ,noblessek ré­szét teszik. Vasárnap és ma, (s azután még a jövő héten is) a lóversenytér a főváros úgy­nevezett magasabb köreinek találkozó helye. Ott, a barrikádokon belől, nemes, délczeg állatok ficzánkolnak, tarka-barka, borotvált ké­pű szolgák fölött a fölény csalhatatlan tudatá­val nyerítve végig. Hiszen amazok vannak­­ értük és nem megfordítva. A műértők egész csoportja vesz körül egy-egy nevesebb állatot, vagy úgy — egy új csillagot, birálgatják nya­kát, izmait, idomait, lesve­ lesik egy ugrását , s aztán kiváncsi érdeklődéssel jósolgatnak felőle. Kívül a barrikádokon pedig tengernyi nép tolong; elől azok, kiknek neve elé a sors két privilegizált betűt, nagy nevük után egy pár ezer holdat ragasztatott. Köztük a haza első férfiai, nem is utolsó asszonyai, (kik tán inkább láttatni jöttek ide), s mindannyinak keblét a sport iránti kitörő hajlam, a vetélkedő kíváncsiság dagasztja. És mindez a lovakért! Érzi is ezt min­­denik nemes állat. Büszkén lobogtatja délezeg nyakán lobogó sörényét, kecsesen lépdel nyur­ga lábaival, s pehelyként röpül a dij után... Ha elsőnek érkezik, diadalraj fogadja; a totalisateurök felől hálás és gyűlöletes pillan­tások vegyest szállanak feléje, aztán csurran viz, testét szépen bepólálják s gazdája vígan és büszkén söpri be az ő fáradtsága után a kitud­ja hány ezer frankokat, őt magát pedig elviszik az istállóba-----­s aztán kezdődik az érdeklődés a második fu­tam iránt! Ha utolsó, számba se veszik ! Lódicsőség, emberdicsőség! * * * De vannak boldogabb lovak... Ott azok, az országos kiállításon. Hány ezer ember járja sorba őket s hányan bámulják meg szép növé­süket, szilajságukat, vagy nemes önmagadásu­kat, melylyel a zabot ropogtatják. Ott valóban egy egész lóvilág van tegnap óta. S hol nemrégiben szelid tyúkok kodácsol­tak, aztán békés tehenek és öklök kérődztek, most fejedelmi ménesek, istállók röpülve szálló nemes állatjai toporzékolnak. Nyolczszáz­ötven ló a három kiál­lítási csoportban ! Valamennyi legjobb példányai az óriási uradalmak méneseinek, épúgy, mint vidéki lovasgazdák istállóinak. Nemes mének, gyönyörű anyakanczák, rá­tarti kis alföldi lovacskák, és óriási, külföldi származású paripák, mind egy csoportban. Néhányukat lobogós ingujjú, gyolcs-ga­tyás csikósok őrzik, (vagy pláne kék öltöze­­tüek, mint a debreczeni csikósok),­­ másokat sárga-fekete liberiás lakájok, vagy aranysujtá­­sos urasági cselédség, megóva csillogó szőrü­ket még az utolsó porszemtől is. Elkezdve a Csinostól, vagy Betyártól, a melyekről egyebet nem tudni, minthogy a ne­­vek Csinos, Betyár, és hogy jól húznak, — egé­szen Atalantáig, vagy Metalliszig, a melyeknek családfája jól ismert, apjuk XII. Nonius, any­juk Budagyöngye, stb. A nagybátyjuk . .. na, azt nem tudom. Különben valóban gyönyörű és érdekes egy kiállítás. Valamennyi uradalmi ménes a legszebb állatokkal van képviselve benne, a legkülön­bözőbb fajtájú lovak pedig oly érdekes csopor­­tozatban vannak a néző elé állítva, hogy azok­ban a teljesen laikus szemlélő is gyönyörűsé­gét találhatja. Első helyen kell fölemlítenünk ama tíz gyönyörű lovat, melyeket Ő Felsége­s király állíttatott ki, két ausztriai méneséből. Ugyan­ebben az istállóban vannak elhelyezve a ma­gyar és osztrák állami ménesek kiállított lo­vai, valamennyien meglepő, szép példányok, megválogatva minden fajtából, s föltüntetve a keresztezéseket is. A­z A szabadelvűpárt értekezlete Az ország­gyűlési szabadelvűpárt keddi értekezletét Vizso­­lyi Gusztáv elnök megnyitván, azon előterjesz­tést teszi hogy a párt Pauler Tivadar igazság­ügyminiszterhez, nejének elhunyta alkalmából részvétiratot intézzen. Az értekezlet a javas­latot elfogadván, áttért a napirendre, első­sor­ban a köz számadásainak megvizsgálásáról lé­tetett jelentés, mely szerint a számadások he­lyesnek találtatván, a kör igazgatójának a fel­mentés megadandó. Elfogadtatik. Ezután a kö­zös ügyek tárgyalására kiküldendő bizottságba rendes tagokká kijelöltettek a következők: Andaházy Pál, Andrássy Tivadar gr., Apponyi Albert gr., Bausznern Guido, Bárczay Ödön, Bende Imre, Beöthy Ákos, Bethlen Ödön gr., Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Csernátony La­jos, Dániel Ernő, Fáik Miksa, Gaál Jenő(pécs­­kai), Gáli József, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Horváth Gyula, Ivánka Imre, Jókai Mór, Keglevich István gr., Kresztics György, Kubinyi Árpád, Latinovits Gábor, Láng Lajos, Miskatovics József, Perényi Péter br., Prilesz­­ky Tádé, Rakovszky István, Szalay Ödön, Széll Kálmán, Szerb György, Szilágyi Dezső, Szilágyi Virgil, Szlávy Olivér, Tisza Lajos gr., Vukoti­­novics Lajos, Wahrmann Mór, Wodianer Al­bert báró, Zmaics Bertalan báró. Póttagok: Dégen Gusztáv, Fackh Károly, Szákovics Milán, Neusziedler Károly, Pejacsevics Tódor gr., Ra­kovszky Géza, Szirmay Pál, Teleki Domokos gr., Török József gr., Visi Imre. A zágrábi verekedés. A tartománygyűlés elnöksége kedden délután fenyítő feljelentést tett a zágrábi törvényszéknél Grzanics és Szar­­csevics Dávid tartománygyűlési képviselők el­len, a tartománygyűlés üléstermében nyilváno­san elkövetett erőszakoskodás bűnténye miatt, a­mennyiben az említett ,-'­épviselők a bán el­len merényletet akartak elkövetni és a tettle­­gességben csak más képviselők közbelépése ál­tal akadályoztattak meg. A függetlenségi párt felhívást intézett a választókhoz. A felhívás a honti esetből indul ki. Hontban ugyanis egyesült a két ellenzék, a­minek magyarázata az, hogy a függetlenségi párt csekély számú és külön szervezkedés ál­tal nem akarta a mérsékelt ellenzékkel szem­ben a kormánypárt h­ancsait előmozdítani. A függetlenségi párt ez esetet és a honti egye­sült ellenzék felhívását fölemlítve, arra figyel­mezteti a választókat, hogy a mérsékelt ellen­zékkel ne egyesüljenek, mert ez is épp úgy a közjogi alapon áll, mely ellen a függetlenségi párt erre vonatkozólag azt hangoztatja: „Ki nincs velünk, az ellenünk van.“ Felhívja tehát a függetlenségi pártiakat az önálló szervezke­désre, a­mi nem zárja ki azt, hogy esetről­­esetre a mérsékelt ellenzékkel együttes taktikát kövessenek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése okt. 7-én. Elnök 11 órakor nyitja meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Elnök bemutatja a miniszterelnök átira­tát, mely szerint Ő felsége, a legmagasabb név­napja alkalmából a képviselőház által kifeje­zett üdvkivánatokat kedvesen fogadta és a képviselőháznak érzelmei tanúsításáért őszinte köszönetét legkegyelmesebben kifejezni mél­­tóztatott. Hódoló tisztelettel tudomásul vé­tetik. Bemutatja továbbá Ergér-Szent-Márton községének Sebő Imre képviselő által benyúj­tott kérvényét, melyben az 1879. évi XLI. t.­­cz. módosítását, vagy helyi rendőrségi törvény alkotását kérik. Kiadatik a kérvényi bizott­ságnak. Az osztályok közül a következők alakul­tak meg: I. oszt. elnöke Szitányi Bernát, jegy­zője Andaházy László; II. elnök Tisza László, jegyző Földváry Miklós; III. elnök Szathmáry Miklós, jegyző Dégen Gusztáv; IV. elnök Csá­­ky László gróf, jegyző Emich Gusztáv; V. el­nök Prileszky Tádé, jegyző Beksics Gusztáv; VI. elnök Králitz Béla, jegyző Abonyi Emil; VIII. elnök Horvát Boldizsár, jegyző György Endre; IX. elnök Hegedűs József, jegyző Kiss Imre. A VII. osztály még nem alakult meg. Megalakultak továbbá: a napló bíráló­ bizott­ság, elnöke Dégen Gusztáv, jegyzője Bezerédy Miklós; a mentelmi bizottság elnöke Chorin Ferencz, jegyzője Porubszky Jenő; könyvtári bizottság elnöke Kiss Lajos, jegyzője Pulszky Károly; a véderő bizottság elnöke Tisza Lász­ló, jegyzője Münich Aurél; a közigazgatási bi­zottság elnöke Tisza Lajos gróf, jegyzője Dár­­day Sándor; a kérvényi bizottság elnöke Vi­­zsolyi Gusztáv, jegyzője Vámos Béla, a köz­­gazdasági bizottság elnöke Fálk Miksa, jegyző­je György Endre. Csávosy Béla, a gazdasági bizottság elő­adója, beterjeszti a képviselőház szept. és okt. havi költségvetési előirányzatát, a gazdasági bizottság máj. 5 én tartott ülésének jegyző­könyvét. Ki fog nyomatni és szétoszlatni. A napirend előtt fölszólaló Fenyvessy Ferencz s tekintettel arra, hogy őt pártja a zárszámadási bizottság tagjává ki nem jelölte, s a ház ennek daczára megvá­lasztotta, kéri magát az alól fölmenteni. (He­lyeslés.) Elnök kijelenti, hogy a ház Fenyvessy lemondását elfogadja, s helyébe más fog vá­lasztatni. Fölolvastatik az interpellátó könyv: Olay Szilárd jelentett be interpellációt a drez­dai botrány ügyében. Ezután szavazás következik a delegá­­tió tagjaira és a 6-ik bíráló­ bizottság egy tagjára. Csanády Sándor fölszólal átalános nyug­talanság és „eláll!“ kiáltások között az ellen, hogy ez a két szavazás együtt ej­tessék meg, minthogy ő például delegátiót választani nem akar, ellenben a bíráló­ bizottság egyik tagjára szavazni óhajt. Elnök megnyugtatja a szólót, hogy egyik­re szavazhat bátran, a nélkül, hogy a másikra is szavaznia kellene. (Helyeslés.) Ezután kezdetét veszi a szavazás, mely­nek eredményét holnap fogják kihirdetni. Emich Gusztáv a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! Francziaországgal való ha­józási viszonyaink eddig az 1866. decz. b­­en kötött hajózási szerződés által vannak sza­bályozva. Ezen szerződés XII. czikke értelmében hatálya ugyanazon időtartamra lett megállapít­va, mint a hajózási szerződéssel egyidőben kö­tött kereskedelmi szerződése. Míg azonban a kereskedelmi szerződésünk már régebben fölmondatván, az általa érintett viszonyok több ízben, részben pótconventiók, részint egyszerű nyilatkozatok által lettek ren­dezve, addig a hajózásra nézve az 1866. decz. 11-iki szerződés változatlanul érvényben maradt. Ily értelmű megállapodást tartalmaz az 1884: VI. t.-cz.-ben foglalt 1884. febr. 18-án Francziaországgal kötött kereskedelmi egyez­ménynek pótczikke is, mely egyezmény, mint ez a t. ház tagjai előtt ismeretes, hivatva van a végleges kereskedelmi szerződést pótolni, a mely utóbbinak megkötése 1883-ban nem si­került. Ezen tárgyalások alkalmával azonban el­határoztatott, hogy egy újabb hajózási egyez­mény iránti tárgyalások tovább folytattassa­­nak, melyek sikerre vezetvén, az előttünk fek­vő 1884. ápril­is 9-ikén Francziaországgal kö­tött hajózási egyezményt eredményezték. Az új, 1884. évi ápril 9-diki hajózási egyezmény a régebbi, 1866. decz. 11 -ei hajó­zási szerződéssel szemben, nem hátrányosabb és a szabad forgalmat, valamint a saját nem­zetbeliekkel való egyenlő bánásmódot egyaránt biztosítja. Én, t. hát, ezen körülményt már azért is különösen kiemelendőnek tartom, mert az 1866-diki hajózási szerződésünknek volt kö­szönhető, hogy Francziaország az addig a sa­ját nemzeti lobogója alatti hajók számára fennállott kivételes helyzetet megszüntette és az idegen lobogó alatti hajókra vetett differen­­tiális illetéket (surtaxe de pavilion) elejtette. Ezen vívmány horderejét legjobban fel­tünteti azon eset, hogy midőn 1872-ben a Thiers-kormány erősen protectionisticus keres­kedelmi politikája, a franczia hajózás érdeké­ben, a más nemzetiségű lobogó alatti hajókra, a differential illetéket újból alkalmazni kí­vánta, épen ezen 1866-diki hajózási szerződés (6 art.) volt azon eszköz, mely által az akkori külügyi kormányunknak lehető volt, a hajózási forgalom szabadságát, valamint a franczia nem­zetbeliekkel való egyenlő bánásmódot továbbra is teljesen biztosítani. Ezen újabb egyezmény is teljesen fen­tartja, azon, már az 1868-iki szerződésben el­fogadott elvet, hogy a szerződő felek hajói és rakmányai, az illetékek, dijak, stb. tekinteté­ben kölcsönösen a saját nemzetbeliekkel egyen­lő bánásmódban részesüljenek és ez csak a franczia gyarmatokra (azonban Algirt ide nem számítva), a parti hajózásra, valamint a halá­szatra nézve esik megszorítás alá. A gyarmatai tekintetében, Francziaorság egyetlen államnak sem biztosítja a saját nem­zeti lobogójának fentartott kedvezményeket s igy méltányosan többet nem követelhettünk, mint a szerződés által biztosított azon kedvez­ményt, hogy hajóink a gyarmatokban is mind­azon kedvezményekben fognak részesülni, a­melyben esetleg bármely más európai nemzet részesülne. Hogy ezen hajózási egyezmény úgyis ne­hezebb, úgyszólván átalakulási korszakban le­vő saját nemzeti hajózásunkra felette fontos, legjobban kitűnik a m. kir. földmivelés-, ipar­és keresk. miniszter ur indokolásához csatolt lobogó forgalmi kimutatásból, a mely szerint az osztrák-magyar monarchia összes kikötőiben 1883-ban csak 23 franczia vitorlás és gőzha­jó 8,258 tonnával érkezett és indult, a fran­­cziaországi és algíri kikötőkben pedig 1882- ben 902 osztrák és magyar hajó 334,859 ton­nával, 1883-ban 734 osztrák és magyar hajó 334,859 tonnával érkezett és indult. Kétség­telen tehát, hogy a szerződés által biztosított szabad forgalom fentartása reánk nézve kivá­lóbb érdekű. Ezenkívül, te­hát, még azon körülményt bátorkodom felemlíteni, hogy az előttünk fek­vő hajózási egyezmény időközben már Fran­cziaország, valamint a monarchia másik álla­mának törvényhozásai által változatlanul lett elfogadva. A közgazdasági bizottság mindezen indo­koknál fogva a t. háznak az egyezmény elfo­gadását, a 105. számú irományban foglalt ja­vított szövegezése szerint ajánlja. (Élénk he­lyeslés jobbfelől.) Iványi Dániel a törvényjavaslat szövegé­hez több stylaris módosítványt nyújt be. A ház a módosítványokat elfogadta. Hasonlókép elfogadtatott a többi Irányi és az előadó által benyújtott módosítvány és ezzel a törvényjavaslat, is. Olay Szilárd ezután rövid indokolással a következő interpellate intézi a miniszterel­nökhöz : 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úr­nak azon botrányról, melyet f. évi július 19-én Drezdában a németországi tornaegyletek ünne­pélyén a németek elkövettek azon tényü­k ál­tal, hogy a magyar tornaegylet tagjai által a német nemzet tiszteletére magukkal vitt koszorút, a rajta levő nemzeti szinűi szalaggal együtt letépték ? 1. továbbá van-e tudomása arról, hogy a monarchia drezdai követe által, ezen durva sé­relem nemzetközi jellege s politikai motívu­mainál fogva, kormányunkkal hivatalosan kö­­zöltetett; s ha van tudomása,­­ kérdem a miniszterelnök urat, hajlandó-e a magyar nem­zet nevében, a szász kormánytól, mely a Drez­dában elkövetett botrányért első­sorban felelős, elégtételt követelni? Ki fog adatni a miniszterelnöknek. Elnök kihirdeti, hogy a napirend ki van merítve , a holnap tartandó ülés napirendje lesz: a mai választás eredményének kihirdeté­se, a gazdasági bizottság jelentése a képvise­lőház költségvetéséről, a megszavazott törvény­­javaslat harmadszori felolvasása és az igazság­ügyi bizottság jelentése a katonai és honvéd­­hatóságok közigazgatási úton hozott kártéríté­si határozatok elleni felszólalhatásra vonatko­zó törvényjavaslatra vonatkozólag. Ezzel az illés d. u. 12 óra 20 perc­kor véget ért. _________ Az angol telivérek és félvérek teszik ki a lókiállítás második csoportját. Főkép nagybir­tokosaink magán ménesei szolgáltatták ehhez az anyagot, s képviselve van ott a Zichy, An­drássy, Károlyi, Festetich, Szapáry stb. grófi uradalmak majd minden ménese. Ide jutottak a kisebb gazdák lovai is. Huszonegy vármegye 366 lova nyerit, to­­porzékol a harmadik csoport istállóiban, s ezek nyújtják a legtarkább képet, mert úgy maguk a lovak elütő jellegű állatok, mint a­hogy mel­léjük rendelt őrizőik is tarka képviseleti quad­­libetet mutatnak be. Tegnap nyílt meg a lókiállítás, mely szak­értők véleménye szerint, oly gazdag és szép, a minőre alig emlékeznek. A közönség tolong ezrével, megtekinté­sére, s az istállókban alig-alig lehet mo­zogni. Mindjárt az első napon magas vendég lá­togatta meg a nemes állatok kiállítását: a wa­lesi herczeg, ki, mint maga is kitűnő sportsman, épen e héten látogatá meg fővárosunkat.

Next