Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-09-11 / 208. szám

Huszadik évfolyam. Előfizetési dijak: . ...................16 frt. Egész évre • •............................. frt. Félévre • • .... 4 frt. Negyedévre ' ' ' ' ‘ / frt60 év Egy hire Mindennapi eUtasításra helyben, az eláru­­sítlóktől vagy a kiadóhivatalból elvive: Egy szám ára S kr Hirdetési dijak: Egy négyszög centimeternyi tér ára 3 kr. Óvárosok, kereskedők és iparosok árkedvez­ményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttól sora 36 krajosár. — 208. szám. Kolozsvár, 1886. szombat, szeptember 11. szerkesztőség és kiadóhivatal ..MAGYAR POLGARI KÖNYVNYOMDÁJA Belközép utc­a 4. sí megjelenik mindennap, vasár- és ünnep­napok kivételével. Használatlan kéziratok, nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Érdekünk keleten. /_p) A bolgár válság előtér­be ell­átotta hazánk nemzetközi helyzetének s kormányunk külügyi politikájának két­ését. Ellenzéki lapok csak azért fújták oly nagyra az egész bolgár ügyet, hogy ennek révén jó oldalvágásokat tehesse­nek kormányunkra. A monarchia magatartását úgy tün­tetik fel, mint a német kanczellár pa­rancsának következményét, a közös és magyar kormányokat pedig, mint jársza­­lagon vezetett testületeket. És ez jó a felületes gondolkozók megvesztegetésére, de hamar szétfoszlik mindazok előtt, kik politikában nem érzelmekből, hanem a viszonyokból indulnak ki. Minket senki se kényszerített a hármas szövetségbe, csak saját érdekünk. Mert a szövetség czélja: a béke fenntar­tása, megegyezett a mi érdekünkkel Hogy tehát ezt még jobban biztosítsuk, mi is beálltunk a szövetségbe harmadiknak. Azt hisszük, hogy ez egészen következe­tes és helyes eljárás volt. Ugy­e—mond­ják—az oroszszal való szövetségünk ter­mészetellenes. Ugyan miért? Valameddig találkozunk ebben az egy nagy c­élban: a béke fentartása — és biztosításában, mindaddig nem látunk az orosz szövet­ségben semmi természetellenes dolgot. Nem az a kérdés, hogy ki a szövetséges társ, hanem az, hogy mi a szövetség lényege. Hogy keleten érdekeink eltérők, ez igaz. De hiszen mi nem is azért szövet­keztünk, hogy a keleti kérdést megold­juk, mert ebben valószínűleg nem tudtunk volna megegyezni, hanem azon czélból, hogy Európa békéjét biztosítsuk. Hogy pedig ez mily helyes és czélszerű volt, bizonyítják épen a keleten az újabb idő­ben lezajlott események, melyek közül nem egy fölrobbantotta volna a puska­poros hordókat, ha nincs ott a hármas szövetség a béke program­­­jával. De mit ér nekünk az ily szövetség, ha mellette kény és kedv szerint sér­tegethetik érdekeinket? Ez a másik ki­­fogás. Erre azonban azt kell felelnünk, hogy érdekeink még eddig nincsenek megsértve; bizonyára nem annyira, hogy azokat fegyverrel kelljen megvédelm­ez­­nünk. Mi történt? Az orosz befolyás de­­tronizált egy fejedelmet. Miért? Mert Oroszországnak útjában állott. És most bizonyára oda tesznek egy másikat, ki­től a panszlavizmus nagyobb szolgálato­kat remél. De vájjon így ezért érnek-e? Mi nem hisszük. Ott vannak Szerbia és Románia. Mindkettő a török birodalomból vált ki. Eleinte mindkettőről azt hitték, hogy a czár úszájhordozója lesz, s íme, valósá­gos szigetekké alakultak a pánszláviz­mus tengerében. Épen így lesz Bulgá­riával is. Az orosz dolgozhatik ott akár titkon, akár nyíltan : rubelei elúszhatnak, de a függetlenség és az önállóság szel­lemét nem cserélhetik ki a szolgaság szellemével. Látta ezt mindenki az utób­bi események alatt is, csak az orosz nem. Nos, hát csak űzze tovább kis já­tékait , reánk nézve csak akkor válnék komolylyá a dolog, ha oly eredmények mutatkoznának, melyek érdekeinket ve­szélyeztetik. Ez pedig nem következhe­­tik be, mert a bolgár nép önálló és füg­getlen akar lenni, s másodszor, mert Európa az orosz terjeszkedést nem en­gedi meg. Ebben monarchiánk érdekei egész Európa érdekeivel találkoznak. Sőt azt mondhatjuk, hogy a hár­mas szövetség sohase bizonyult annyira hasznosnak, mint épen most. Ez­által Oroszország a saját hálójában van meg­fogva. Bizonyára szívesen okkupálta vol­na Bulgáriát, ha nem tart attól, hogy útját állják. Márpedig ebben ép azt a hármas szövetség akadályozza, melynek maga is tagja. Mert Németországnak annyira szüksége van az erős Osztrák- Magyar monarchiára, hogy ennek legki­sebb gyöngítését saját gyöngítésének is tekintené s ezt e két érdektárs nem is tűrhetné el. A­mit most Oroszország tesz, az egyszerűen nem esik súlyosan a nemzet­közi egyensúlyt jelző mérlegbe. Mindez a nyári találkozások alatt előre meg volt beszélve, ezekhez Németország és monar­chiánk előleges jóváhagyása eleve meg volt nyerve Különben Oroszország önál­lóan bizonyára nem lépett volna fel, a jóváhagyást pedig nem nyerte volna meg, ha érdekeink koc­káztatása forogna fenn. Mi ugyanis nem féltjük Bulgáriát attól, hogy eloroszosodik. Az a tisztikar, mely Sándorhoz annyira ragaszkodott, s az a nép, mely oly érzékenyen búcsúzott el fejedelmétől, nemcsak azért nyilvání­tottak az utóbbi napokban akkora ro­­konszenvet fejedelmük iránt, mert nem­zeti dicsőségük megtestesülését látták benne. Hanem azért is, mert független­ségük személyesítőjének tartották. Ha még oly bizalmasa lesz is az orosznak az új fejedelem, csak úgy maradhat meg állá­sában, ha a nép szellemében kormányoz. A volt fejedelem irányadó hívei pedig majd gondoskodnak róla, hogy ez a szel­lem ne kerüljön kancsuka alá. A­mit tehát a viszonyok úgy se en­gednek meg, azért kár lett volna pénz- és véráldozatokat hoznunk. Ily természetű ügyekben nem jó az idegeskedés. S midőn előre­­gondoskodva van arról, hogy meglepetések ne érhes­senek, ne okozzunk épen mi magunknak saját magatartásunkkal ily meglepeté­seket. Az országgyűlés közelgő új cziklusa előreláthatólag nagy külügyi vitával ve­szi kezdetét, melyet az ellenzék provo­kál. De a kormány nyugodtan kifejtheti álláspontját, melyet a fővárosi ellenzéki sajtón kívül, az egész ország irányadó közvéleménye helyesel. TARCZA: Mulija gyöngyei. Boszniai elbeszélés Mrazovics Milenától Mit gondolsz kedves olvasóm, nem ten­nénk-e együtt egy kirándulást Szerajevó egyik távoli török negyedébe ? Igaz, hogy ilyesmit már gyakran láttál, gyakran tekintettel a bos­­nyák-török hárem-mysteriumokat elrejtő mu­­chembakı mögé, s észrevetted azt is, hogy az a világ, ott a farácsozat mögött, semmivel sem rosszabb, szűkkeblűbb és türelmetlenebb, mint az,a­melyikben mi élünk, s hogy a nő a feredzsá­­ban és jasmakban épen úgy duzzog és örül, mint a Lgjobb erkölcsű „svabica“ — és­ nagyobbrészt ugyanazon okokból is. Szóval, most szeretnél már egyszer valami egyejjel- is !Atdi, miután sietve élő korunk nagyon szereti a változatos­ságot ? ! Nos, legyen tehát. Egy szegény török vén leánynak a tör-TMon^Osn­e'i mi különben igen egysze­rű. Tulajdonképen nem is volna róla mit el­beszélni, ha neki magának nem jut eszébe­­ regényt játszani. És volt a ramazán első felében: a moha­medán világ az akseham utáni szokásos nyu­galom élvezése helyett szokatlan élénkséget fejtett ki azon czélból, hogy a hajnalkor köz- U­mo böjtöléshez megerősítse magát. A bazá­­rok nyitva voltak, utczák és terek népesek, s a minaretek mahijei szentjánosbogarak gyanánt világítottak a sötétben. Rövidenn minden na­gyon szép volt, daczára, hogy nagyon régi. Ezen éjjel egy fiatalember haladt Szera­jevo azon utczáin végig, melyek merészen kí­gyózva kanyarodnak fel a hegyekre, mind kes­kenyebbé és járhatatlanabbá válva, s melyek­nek végelgyengülésben szenvedő házai csodál­kozva dugják össze bemohósodott födeleiket a vakmerő vándor felett. A fiatal­ember elegáns, az utolsó divat­lapra emlékeztető kinézésével, kétségkívül „sva­­ba“*­-nak látszott lenni, csupán a fez engedte remélni, hogy viselője talán mégis valami jobb lehet. Ez különben csak optikai csalódás, mert egy telivér bosnyák nem rajong a természetért ily rendkívüli időben, mint e halkan dúdoló, magános sétáló ; nem botorkázik s nem is szidja a kalderivát, ez áldásos keleti találmányt, mely az asphalthoz szokott uraknak oly nagyon meg­keseríti a muschembakok szemlélgetését. De némely embernek minden áron valami különös, rendkívüli kell, mint a mi éjjeli kó­borlónknak is, ki már egyszer okvetlenül egy török kalandot akart átélni. Hogyne ! Négy hete lenni már Boszniában és még mindig nem látni szemtől-szembe egy tüzes szemű Zulejkát, ki­vel ékes virágnyelven társalogjon ?! E kínzó öntudat elvette kedvét az akta-készítéstől, s megtanította megvetéssel viseltetni a szerajevói kövezet borzalmai iránt. De forró vágya kielégítetlenül látszott ma­radni. Ha egy háremkapura irányzó tekinte­tét, bizonyára közvetlenül az orra előtt csap­ták be azt; ha megszemüvegezett egy muschem­bakot, okvetlenül egy euhancz dugta ki fejét, ki nem késett európai miveltségét egy sajátsá­gos kézmozdulattal értésére adni, mely abból állt, hogy hüvelykét orrára illesztve, többi uj­jait messze szét­terjesztő. Már majdnem el­veszté minden reményét, midőn egyszerre egy szerencsés gondolat szállta meg. A­mit a kalap elrontott, azt jóvá teszi a fez, — és diadalmasan indult ma el ismét a kaland­vadászatra. De ah­­a titokzatosan elfátyolozott ala­kok elvonultak előtte a szokásos lámpahordozók­kal, mint a szellemek a „molnár és gyerme­kében“, és eltűntek a messze homályban, s leg­jelentékenyebb, leggyöngédebb köhintései meg­­hallgatatlanul, megértetlenül hangzottak el . . . Kétségbeesés szállta meg. De ekkor egy­szerre — ah — ez egy fénysugár volt, mely egy magas deszkafal hasadékain szűrődött át. A fény néhány lábnyi magasban egy négyszögű deszka közül látszott, mely valószínűleg ki lett fűrészelve, s aztán ismét beillesztve. — Megvan! — ujjongott magában ka­landorunk. — Ez egy titkos ablak, itt kopog­tatni fogok ! — De nem kopogtatott, hanem előbb hall­gatózott. Egy halk női hang, gyakori sóhajtá­soktól megszakítva, imádkozott a koránból. Az­tán többfelé sajátságos zaj lett hallható, kulcs­zörgés, bab­koppanás, majd jószagú füstölő erős illata törte meg a levegőt, s a hang ün­nepélyesen, mélyen kezdett dúdolni valami szel­lemidéző éneket. — Itt varázsolnak! Jó! Én majd Banquo szellemét fogom játszani — gondola a fiatal ember, ki minden szót hallott az idézésből, — s erélyesen kopogtatott a deszkafalon. A gyertyavilág kialudt, a hang elnémult, de néhány percz múlva halk zörej lett hallha­tó, s egy fej bújt ki a nyilason, hogy egy si­koltással ismét visszahúzódjék. — Egy svaba! Egy svaba ! — — Megbolondultál, szép hölgy, — kiál­tott a kalandor. — Én egy „svaba“ ! Nézz csak jobban meg! Ismét megjelent a fej, mint látszott vo­nakodva, bátortalanul, hogy rögtön ismét, mint egy teknősbéka, visszavonuljon házába. — Ne félj, Mulija — hallszolt benn egy halk dörmögő hang — az az Allahtól küldött, Ali Hedajatollah varázserejű idézésére meg­jelent. — Úgy van, ne félj Mulija — mondá a finom hallással ellátott fiatal­ember. — Oh anyám — ujongott halkan az el­ső hang — tudja nevemet is! Oh, áldott le­gyen Allah, ki végre elküldte őt nekem! — Nem mondtam e mindig, hogy el kell jönnie? — mondá buzgón a dörmögő hang. — Nálam is épen igy volt. Én is elmondtam Ali Hedajetollan­ varázsmondatát a ramazán utá­ni első éjjelen — és ekkor kopogtattak a falon, kinéztem — s künn állott atyád. Ennek most már — — — Hallgass anyám, hallgass — mondá Mulija, s ismét kidugta fejét egy perezre a nyíláson. — Milyen szép, anyám — mondá lelke­sülten. — Igen, igen, épen olyan volt atyád is. De most már vége szakadt kalandorunk türelmének. Al Mulija — fuvolázta édesdeden — Egyetlen szépem ! Ha tudnád, mint vonzódott ide vágyó szívem, mint lebilincselve tart fehér arczod futólagos látása! Könyörülj meg, beszélj hozzám! — Látod, látod! Nem mondtam-e? Eredj mutasd meg magad! — kunczogott az öreg. Mulija feje ismét megjelent a deszkanyí­­lásban. A fiatal­ember a sötétben csak azt ve­hette ki, hogy világító fehér képe van, fekete hajtincsekkel bekerítve, vastag, fekete szemöl­döke,­­ egy óriási virágbokréta a homlokára húzott fezen. — Tehát csakugyan nem vagy „Svaba ?* — kérdé. — Becsületemre, hm, Allah őrizzen ! — Olyan valami vagyok, mint egy „pisar“*) a­ki egész nap nem csinál semmit, csak ül és ír — és — — hm — — Abdallahnak hívnak — — hm — a magános Abdallahnak, mivel nincs feleségem. Bumsz, becsapják az ablakot. A távolban ugyanis néhány közeledő lámpás mutatkozott. Bent ismét elkezdődött a suttogás. — Látod Mulija, nem volt e igazam? Ná­­lam is épen igy volt. Az enyém, a te atyád, szintén egy tudós effendi volt. — Ah igen ! — Mit? Talán nem is tetszik néked? — De igen, igen, majka**) — de mit ér minden, ha a varázslatot nem lehet bevégezni, hogy hű is maradjon hozzám! Hiszen tudod, *) írnok. **) anyám. * Funcsos ablak. *) Idegen. A király Galicziában Ő Felsége jelenléte Galicziában lelkes hangulatot szült a lakosság körében, mely mindenütt nyilvánul, a­hol csak a király megjelenik. A király visszautazása al­kalmával minden állomáson, melyet az udvari vonat érinteni fog, nagyszerű előkészületeket tesznek a fogadtatásra. Lancutban a királyt pa­raszt bandériumok fogják üdvözölni és az ud­vari vonat és az udvari fogatok kíséretét fog­ják képezni. Most azon fáradoznak, hogy a ki­rály utazási programmja rémi változást szen­vedjen, hogy a lakosság ovácziókban részesít­hesse az uralkodót. A brzerkai kerületi elöljá­róság kérelmére ő Felsége megengedte, hogy az udvari vonat Slotvina állomáson a programm ellenére néhány perczig megálljon és igy a la­kosságnak alkalma legyen hódolatát bemutatni. Rezső trónörökös, Cambridge herczeg, Kálnoky külügyminiszter és az idegen tisz­tek kíséretében csütörtökön délután 3 órakor Grodekbe érkezett és a lakosság által lelkesen fogadtatott. A trónörökös és kísérete kocsin tovább utazott Lubienbe. Miniszter­tanácsok: Szerdán és csütörtö­kön több órán át tartó minisztertanácsok vol­tak, melyekben több fontos ügyben, egyebek közt a vámtarifa-törvényjavaslat függőben lévő tételeire nézve — hozattak határozatok. — A jövő évi költségvetés — mint a „Bud. Corr.“ értesül — csak e hó végén lesz a miniszter­­tanácsban tárgyalva. A főrendiház ülése. A főrendiház f. hó 18-án, d. e. 12 órakor ülést tart, melyben az 1884 — 87-iki országgyűlés harmadik ülésszakát megnyitó kegyelmes királyi leirat fog felol­vastatni. A vízjogi törvény végrehajtásához. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter a tör­vényhatóságokhoz a következő rendeletet in­tézte : Minthogy egyes törvényhatóságok alis­pánjai az 1885. XXIII. t. sz. 189. § ában fog­lalt határozmányok végrehajtása czéljából ki­adott hirdetményekben a vasuttársulatokat is fölhívták, miszerint a vizi műveikre, valamint­­ a vizhasználati jogosítványaikra vonatkozólag az engedélyt a vizikönyvbe leendő bejegyzések végett mutassák be, minthogy továbbá kérdés merült fel a az iránt is, hogy a vasutakon, to­vábbá az állami, törvényhatósági és községi utakon levő hidak és átereszek, vagy az azok egészítése czéljából létesített vízi munkálatok­ra vonatkozó engedélyek és bekövetelendők e, — tudomás és ahoz alkalmazkodás végett ér­tesítem valamennyi törvényhatóságot, hogy a vízjogi törvény Vik­. fejezetének határozmányai a most fölsorolt vízi munkálatokra és vízhasz­nálatra nem alkalmazandók. Kitiltott tankönyvek és térképek. A köz­oktatásügyi miniszter legújabban kelt rendele­tével három államellenes tanokat hirdető tan­könyvet és két térképet tiltott ki az összes magyarországi népoktatási tanintézetekből és középiskolákból. A könyvek egyike a dr. Pápa György által szerkesztett és harmadik kiadást ért „Istoria universala, ales istoria natiunei romanesci si a regatului Ungaria“ (Arad 1882. püspöki nyomda) czimű tankönyv, mely a tör­ténetet szándékosan hamis világításban tünteti fel, ez által a hamis fogalmakat, államellenes érzületet és fajgyűlöletet ébreszt; a másik dr. Pápa Miklós által szerkesztett „Geografi’a Un­gariei si elementi din geografia generala“ (Brassó, 1877. Gött nyomdája) s a harmadik a Tuducescu János által szerkesztett „Introducere in geografie“ (Arad, 1881. Réthi Lipót nyom­dája) czimü tankönyvek, melyek az ország tény­leges állapotával ellenkező állásokat tartalmaz­nak s a megyék és városok neveit eloláhositják. A térképek egyike ezt a czimet viseli: „Ma­gyarország, Szerb vajdaság és temesi bánság, Erdély, Horvát- és Tóthország és határőrvidék­nek térképe.“ Tervezte és rajzolta Tóth A., J. F. s Aradon Bettelheim testvérek tulajdonában jelent meg. Erdély és az egykori Bánság nem­különben a katonai határőrvidék ezredenkénti felosztása külön szinekkel van rajta feltüntet­ve s igy hazánk közjogi és tényleges állapo­taival merően ellenkező téves adatokat tartal­maz. Végül az utolsó külföldön Wolfenbüttel­­ben megjelent, Holle L. által rajzolt és kiadott „Schulwandkarte von Európa“, a­melyen Ma­gyarország nincsen önállóan feltüntetve, hanem Ausztriába van bekeblezve. Bolgár események. A fejedelem kiáltványa és a diplo­maták Sándor fejedelem kiáltványa kézbesítte­­tett a nagyhatalmak ügyvivőinek a fejedelem egy levelével, melyben kiemeli lemondásának szükségességét a külpolitika által teremtett ne­hézségeknél fogva. Az orosz diplomácziai ügyvivő látogatást tett kartársainál, mely alkalommal megjegyez­te, hogy a kiáltványt illetőleg mindennemű té­ves magyarázat elkerülése végett súlyt fektet rá, hogy megállapíttassék, hogy az orosz kor­mány oly okok miatt, melyek sem a bolgárok, sem a fejedelem előtt nem voltak ismeretle­nek, nem volt abban a helyzetben, hogy a fe­jedelemmel kötelező megállapodást létesítsen a lemondást illetőleg. Ha a fejedelem mind a céges* A Journal des Debats egy berlini távirata több német politikus véleménye alap­ján konstatálja, hogy Németország oly feltétel alatt fog hozzájárulni az oldenburgi herczeg­­nek bolgár fejedelemmé történő kineveztetésé­­hez, ha a herczegek lemondanak Oldenburgról és annak Németországba való bekebeleztetését kívánják, ugyanaz a lap azt írja, hogy Bismarck egyszerűen úgy vélekedik, hogy Oroszországnak Bulgáriára vonatkozó jogai elvitazhatatlanok mellett felhatalmazva érezte magát, hogy e szavakat kiáltványába fölvegye, ezt minden va­lószínűség szerint azon önzetlen szándékokra való megemlékezésből tette, melyeket a csá­szári kormány Bulgária iránt mindenkor táp­lált, s melyeknek az ország és a fejedelem irá­nyában ismételten kifejezést is adott. A Monetor a fejedelemnek e ha­t­dikán kelt rendeletét közli, melylyel elrendeli a Strum­­sky ezred és az első tüzérezred tisztjeinek és legénységének elbocsátását, a katonai iskola növendékeinek az ezredekbe való besorozását és a nevezett két ezred zászlóinak megsemmi­sítését. Minthogy a miniszterek csak pénteken este térnek vissza Turn Szeverinből Szófiába, a kamarának szombatra kitűzött megnyitása hétfőre halasztatott.* Románia magatartása. A román udvar és a román kormány ál­tal Sándor fejedelemmel szemben, különösen visszatérése alkalmával tanúsított magatartásá­nak semmiféle politikai háttere nem volt. Hogy a román királyi pár oly rokonszenvvel viselte­tett a fejedelem iránt, különösen, midőn az augusztus 21 iki forradalom után néhány na­pig eltűntnek volt tekinthető, az magyarázha­tó abból a baráti viszonyból, melyben a feje­delem állott a román királyi párhoz és az em­beri érzelmekből is. Midőn Sándor fejedelem Bulgáriába visszatérve, román területen ment át, természetesnek látszott, hogy a román kor­mány illő fogadtatásban részesítse egy szom­szédos állam törvényes fejedelmét. * A bolgár kérdés és a külhatalmak A Matin konstantinápolyi jelentése sze­rint, török körökben azt beszélik, hogy Ausz­tria Magyarország Bosznia és Herczegovina an­­nexióját szándékszik proklamálni és még Al­bánia egy részét is igyekszik megszerezni. An­glia Cyprus szigetének annexióján kívül még Krétát is szeretné, de befolyása gyenge lévén, eredményre nem sok kilátása van. Oroszország túlsúlya mindinkább kitűnik. A szultán telje­sen közönyös.* Londonból jelentik: A bolgár esemé­nyek Viktória királynőt rendkívül felizgatták és igen elégedetlen kabinetjének lanyha maga­tartásával. A királynő mélyen érzi birodalmá­nak tehetetlenségét és Battenberg herczeg sor­sa személyesen is igen közelről érinti. Váljon a királynő hangulata lesz-e valami befolyással az angol politikára, az természetesen igen két­

Next