Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)
1886-09-16 / 212. szám
Huszadik évfolyam. Előfizetési dijak: Egészéi • • ; ; ; ; ; 18 fi Félévre • • 4ff. "•"ÍT 1 frt 60 hr Egy hóra Mindennapi elárusitásra helyben, az elárusitóktól vagy a kiadóhivatalból elvive: Egy szám ára 3 kr Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Hy littér «ora 26 krajczer. — 212. szám. Kolozsvár, 1886. csütörtök, szeptember 16. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ..MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközép utcza 4. be. Megjelenik mindennap, vásár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok, nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Az ipariskolák. (1) Városunk ipariskolái eddig mindig október elején nyittattak meg, s bár van a közoktatásügyi miniszternek egy újabb rendelete, melyben a megnyitás napjául szeptember 15-ike van megjelölve, úgy látszik, hogy az átmenettel járó abnormis viszonyok még nem értek véget, mert e határidő elmúlt a nélkül, hogy a megnyitás megtörtént volna. Az új ipartörvény szerint, ez iskolák, teljesen községiekké váltak; fentartásokról a város köteles gondoskodni s ennek megfelelőleg lett újból alakitva az iskolák felügyelő bizotsága is. Ennek lesz most föladata a megnyitás előkészitése s az iparosok figyelmeztetése hirdetmények által. Mert hiában van ott a törvény, melyet mindenkinek tudni kell. Iparosaink hozzá vannak szoktatva ahoz, hogy lépten-nyomon figyelmeztessenek, mintegy vezettessenek. S még így is sokan vetnek a törvény ellen. A tanulók létszámában a múlt évben volt a legjobb arány, amenynyiben 549 íratott be, de még akkor is mindig volt a városon 240 oly tanoncz, kikkel szemben a munkaadók iskoláztatási kötelességüknek nem feleltek meg. Másfelől tekintetbe kell venni azt is, hogy a beírottak közül is voltak igen sokan, kik pontatlanul járták az iskolát. Az igazgatóság kimutatásában erre vonatkozólag igen szomorú adatokat olvashatunk. Vannak tanonczok, kiknél a mulasztott órák száma a százat is meghaladja. És csodálatos, hogy ezek többnyire ép az előkelőbbiparosoknál vannak, kiktől leginkább meg lehet várni, hogy a törvényt tudják és respektálják. De másfelől ép ebből látszik, hogy az iparosok tanonczaikat elsősorban eszközöknek tekintik, s a nagyobb műhelyekben lévén legtöbb dolog, onnan járják leghiányosabban az iskolákat. Pedig a fentemlített miniszteri szabályzat arról is intézkedik, hogy bizonyos számú órák elmulasztása után a tanoncz ismétlésre szoríttassék, az az , hogy a mulasztás pótlásáig fel ne szabadíttassék. Tehát az iparos, ki tanonczát visszatartja, kétszeres hibát követ el: először megszegi a törvényt, másodszor megszegi a tanonczszerződést, melynek a felszabadítására vonatkozó határideje az ő hibájából nem tartható meg. Sokan már a beiratásoknál követnek el hibákat. Mert ha háromnál több évre szegődtetik tanonczaikat, azt hiszik elég, ha az utolsó három éven jártatják iskolába. Ebben is tévednek. A törvénybe a fent jelzett miniszteri rendelet is, tisztán megmondja, hogy a tanoncz mindaddig, míg tanonczideje tart, köteles iskolába járni. Tehát az iparosok ily kifogása nem vehető igazolásul. Több eset fordul elő arra nézve is hogy az iparos úgy szerződik, hogy a tandíjakat a tanoncz, illetve ennek képviselője fizesse. S úgy hiszi, hogy ezzel van felmentve az iskoláztatást illetőleg minden felelősség alól. Ebben is tévednek. Mert az ipartörvény az iskoláztatást határozottan a munkaadó kötelességévé teszi, eltekintve minden magánszerződéstől, mely egy országos törvényen különben se változtathat. Ebből következik, hogy a tankötelességeket feltétlenül a munkaadó teljesíti; az ezekkel járó költségeket aztán, ha magánszerződés arra jogot ad, annak értelmében igényelheti. Többnyire ezek a félreértések és tévedések járulnak ahhoz, hogy iparosaink az iskoláztatás körül mulasztásokat követnek el. Ha nem fordul elő még egy eset, melyet a sorozatból szintén nem hagyhatnak ki. Az, hogy sok tanoncz, kik el lettek bocsátva az iskolába, az előadási órát elkerüli s elsétálja. Itt már elsősorban a tanoncz a hibás. Munkaadója csak annyiban, hogy a kellő ellenőrzést elmulasztotta. Ezt pedig a mostani lecskekönyv mellett könynyű gyakorolnia, mert a tanár ebbe bejegyzi a megjelenést ; ha tehát ez hiányzik, azonnal tudhatja, hogy tanoncza volt a hibás. Minden iskolai év kezdetén elmondottuk, s most is szükségesnek tartottuk elmondani ezeket. Mert iparosaink érdekében állónak tartjuk, hogy a kellemetlenségeket kerüljék, de másfelől hazánk közgazdasági érdekei kívánják, hogy iparos osztályunk miveltsége fokoztassék. Szeretünk hivatkozni a nyugati nagyobb iparos államokra és sokan politikai tőkét csinálnak a mi hátrányunkra eső összehasonlításból. Ezek nem gondolják meg, hogy a kétségtelenül a mi hátrányunkra eső különbség nem annyira a közkormányzati intézkedéseknek, mint inkább maguknak iparosainknak tulajdonítható, kik a haladással járó igényeket sem szakismereteikkel, sem modorukkal nem képesek kielégíteni. Épen ezért igen óhajtanák, ha az általános műveltséget biztosító mostani ipariskolákkal párhuzamosan szakiskolák is rendeztetnének be. A mai világban egy-egy iparos magán műhelye már szörnyű fogyatékos szakiskola s ezt közérdekből az államnak kell kiegészíteni. S nézetünk szerint, ez nem is kerülne sok közköltségbe. Csak az ipartörvényt kellene oda módosítani, hogy egy gyermek se adható tanoncznak, ki írni, olvasni nem tud. Mi következnék ebből? Hogy a szülők inkább igyekeznének teljesíteni a népoktatási törvény rendelkezéseit, hogy kevesebbet kellene kiadni a mostani ipariskolákra, ahogy az így megtakarítandó pénzt a szakoktatás fejlesztésére lehetne fordítani Főleg, ha ebben a városunkban már meghonosított és legjutányosabbnak bizonyult ipartanműhelyek rendszerét fogadjuk el. De abból a tévhitből ki kell ábrándulnunk, hogy a mostani ipariskolákkal eleget tettünk a közérdeknek. Mert ezekkel még csak félúton vagyunk. Csak a szakoktatás rendszeresítésével teszszük meg az itt hátralevő nevezetesebb részét. TARCZA. A párbajról. Irta : Schopenhauer Arthur. Fordította: Wieder Gyula. (Folytatás." Mert a gorombaság legyőz minden érvet és elsötétít minden szellemet , ha tehát az ellenfél nem bocsátkozik és ebbe nem felel nagyobb gorombasággal, a mi által az előny nemes versenyére jutunk, akkor győzők vagyunk, s az igazság a mi részünkön van : igazság, ismeret, ész, szellem, élet, visszavonulnak és az isteni gorombaságtól megverettek. Azért „lovagias emberek“, mihelyt valaki az övéktől elütő véleményt mond, vagy több észt tüntet fel, mint s mennyivel ők bírnak, rögtön készülnek ama arczi lóra felugrani; és ha a vitában talán nem találnának ellenérvre, gorombaságot keresne , mely ugyanazt a szolgálatot teljesíti és könnyebben található, azután győztesen távozna - az itt látható, mily joggal dicsőítik a ecsti e -feget, mint a társadalmi modor megnemesi j törvény ismét a következőn alaptőkének , lelke az egész . , legfelsőbb birósága, melyhez f .Tik ’ ", uGDDyire a becsületet érdekkel ebbezn. lehet, a természeti erőszak, azaz allatiság. f ,, , ,Mexrt -fen gorombaság tulajdonképen fellebbezés az állatisághoz, amennyiben a lelkielők küzdését, vagy az erkölcsi jogot hivat-IrlTX •eo,f -Kn-í“Dak helyére a természeti frijLa’ mely az emberfajnál, franklin által toolmaking animal (szerszámolt készüg álat) névre, meghatározva, a nála okásos fegyverekkel, párbajban hajtatik vég- 16 és visszavonhatlan határozatot képez. bl* alapelv tudvalevőleg egy szóval az „ököljog“ kifejezéssel jelöltetik, mely hasonló az eszelősség szóhoz, s azért mint ez gúnyos : e szerint a lovagi becsületet ököl-becsületnek kellene nevezni. 6. Ha feljebb a polgári becsületet az enyém, é tted, az elfogadott kötelezettségek és adott szó kérdésében igen akadékoskodónak találtuk, úgy az itt tárgyalt törvény ebben a legnemesebb szabadságot mutatja. Ugyanis csak egy szót nem szabad megszegnünk, a becsületszót, azaz azt, amihez mondtuk „becsületemre11 ! — amiből azt következtethetjük, hogy minden más szót megszeghetünk. A becsületszó megszegésénél szükségből megmenthető a becsület az általános szer, a párbaj által, itt azokkal, kik állítják, hogy becsületszavunkat adtuk. Továbbá: csak egy adósság van, melyet feltétlenül meg kell fizetni, a játékadósság, mely e szerint „becsületadósság“ nevet visel. A többi adósságokkal rá lehet szedni zsidót és keresztényt, az nem árt a lovagi becsületnek.* * Itt következik egy „Adversaria megkezdve 1828. márcz. Berlin“ czimű kéziratában Sch-nek, mely az értekezés első alaprajzát „vázlat a becsületről szóló értekezésről“ czim alatt tartalmazza, e nehány sor: „Ez tehát a törvény. Ily különösnek és botornak tűnnek fel, ha világos fogalomra hozatnak és tisztán kimondatnak, ez alapelvek, melyeknek napjainkban is, a keresztény Európában rendesen hódolnak mindazok, kik az u. n. jó társasághoz és modorhoz tartoznak. Sokan ezek közül, kiknek az alapelvek beszéd és példa által beoltatnak, erősen hiszik, mint valami kátét, legmélyebb, legőszintébb tiszteletet tanúsítnak iránta minden perezben, egész komolyan készek szerencséjüket nyugalmukat, egészségüket és életüket feláldozni, azt tartják, hogy ez elvek az ember természetében gyökereznek, következőleg velünk születnek, a prior bizonyosak, minden vizsgálat felett állanak. Szívüket nem akarom bántani, de fejüknek nem szerez nagy tiszteletet. Ezekért egy ranghoz sem volnának ez elvek kevésbé találók, mint ahoz, mely hivatva van a műveltséget képviselni, a föld javává lenni, és a mely e nagy hivatáshoz elő kell készítsen, t. i. a tanuló ifjúsághoz, mely fájdalom Németországban inkább, mint más rang hódol ez elveknek. Hogy e különös, barbár és nevetséges becsülettörvény nem az emberi természet lényegéből, vagy az emberi viszonyok egészséges mérlegeléséből eredt, az elfogulatlan ember első pillanatra megismeri. Amit bizonyít szűk hatásköre érvényességének is, az t. i. kizárólag Európa, és csak a középkor óta, itt is csak a nemességnél, katonaságnál és ami ezeket utánozta Mert sem a görögök, sem a rómaiak, sem a régibb és újabb kor műveit ázsiai népei nem tudnak e becsületről és törvényeiről semmit. Mindnyájan nem ismernek más becsületet, mint az előbb tárgyaltat. Náluk tehát a férfit annak tartják, amivé cselekvése teszi, és nem annak, amit valami zabolátlan nyelvnek tetszik róla mondani. Náluk az, amit egy ember mond, megsemmisítheti saját becsületét, de sohasem a másét. Az ütés ezeknél épen csak ütés, amint ezt bármely ló vagy szamár még veszélyesebben adhatja: a körülmények szerint haragra lobbanthat, sőt rögtön megboszultatik, de a becsülettel nincsen köze, még kevésbé vezet.Ahelyett, hogy a tanuló ifjaknak, amint már többször történt, hátrányait vagy hallhatatlanságát az elvek következményeinek szivökre kötném, csak következő mondanivalóm van : Ti, kiknek ifjúkora Hollas és Latium nyelvét és bölcsességét nyerte ápolóul, és kikre megbecsülhetetlen gonddal voltak, hogy ifjú szellemekre a szép ókor bölcseinek és nemeseinek fénysugarai idejekorán hassanak, ti azzal akartok kezdeni, hogy az esztelenség és durvaság e törvényét állítsátok pályátok zsinórmértékéül ? Nézzétek meg, amit itt, tiszta fogalmakra hozva, szánalmas korlátoltságában fekszik előttetek, és legyen próbaköve nem sziveteknek, de eszeteknek. Ha ez most el nem dobja, h úgy fejetek nem alkalmas arra, hogy dolgozzék ama mezőn, hol erélyes akaraterő, mely az előítélet kötelékeit eltépi, helyesen felfogó ész, mely igazat és hamisat ott is, hol a különbség mélyen elrejtve fekszik s nem mint itt kézzel fogható, tisztán elkülönítheti, a szükséges kívánalmak; ez esetben, kedveseim igyekezzetek más becsületes után a világban haladni. Tegyetek katonák, vagy tanuljatok mesterséget, melynek arany az alapja.“ — E hely után következik a kéziratban a fentebbi folytatás. Kiadó jegyzetei nek könyvet az ütésekről és rágalmakról és az azért történt vagy követelendő „elégtétel“-ről. Bátorságban és életgyűlöletben sem állanak a a keresztény Európa népei mögött. Görögök és rómaiak mindenesetre egész hősök voltak, de nem tudtak semmit a point d’honneur-ről. A párbaj náluk nem a nemesek dolga volt, hanem olcsó viadoroké, kiszolgáltatott rabszolgáké, kik vadállatokkal váltakozva, egymásra uszíttattak, a nép mulatságára. A kereszténység fellépésével a viadorjátékok megszűntek, de helyökre lépett, a keresztény időben, az istenítélet segítségével, a párbaj. Azok kegyetlen áldozatok voltak az általános nézőkedv számára ; ez kegyetlen áldozat az általános előítéletnek; de nem mint amazok bűnösök, rabszolgák és foglyoktól, henem szabadoktól és nemesektől bemutatva. Hogy a régiek előtt az előítélet teljesen ismeretlen volt, bizonyítja sok fenntartott jellemvonásuk. Midőn pl. egy teuton főnök Mariust párbajra szólította, ez a hősnek azt szente : „ha megunta életét akasza fel magát“, de ajánlott neki mégis egy kiszolgált viadort, kivel verekedhessél (Frevish. suppl. in. Liv. nb. XVIII c. 12.) Pluterchosnál (Them. 11) olvassuk, hogy Eurybiades hajóparancsnok Themistoklessel veszekedve, botot emelt, hogy őt megüsse; de azt nem olvassuk, hogy utóbbi kardot rántott volna, sőt inkább azt mondá, „üss meg, vagy hallgass rám.“ Mily visszatetszéssel fogja itt nélkülözni a „lovagias“ olvasó azt a feljegyzést, hogy az athenaei tisztikar rögtön kijelentette, Themistokles alatt nem akar többé szolgálni. Igen helyesen mondja tehát egy újabb franczia író: ha valakinek eszébe jutna azt mondani, hogy Demosthenes lovagias ember volt, nevetségessé tenné a kegyeletet. — Cicero sem volt lovagias ember . . . (Soirées littéraires, par C. Durand. Rouen, 1828. Vol. 2. p. 300.) Továbbá bizonyítja az a hely Platónnál, (de leg. IX. és XI. p. 131. Rip.) mely a bántalmakról szól, eléggé, hogy a régieknek a becsületelv nézetéről ilyen kérdésben fogalmuk sem volt. Sokratest gyakori vitatkozásai következtében sokszor tényleg bántalmazták, amit nyugodtan tűrt; mikor egyszer valaki lábbal megrágta, türelmesen viselte, s annak, ki e felett csudálkozott, mondá: „hát a szamarat bepanaszolnám, ha megrugott volna ? ”(Diog. Laert. II. 21.) Midőn máskor valaki azt mondta: „hát nem bánt és rágalmaz az téged ?“ felelete volt: „nem, mert a mit mond, nem talál reám“ (ibid. 36.) — Stobaeus (Florileg, ed. Gaisferd. Vol. I. p. 327—330.) fenntartotta nekünk Musonius egy hosszú idézetét, melyből látható, mint vették fel a sértéseket a régiek : nem ismertek más elégtételt, mint a törvényszékit; bölcs férfiak azt is megvetették. Hogy a régiek nem ismertek a kapott porfütésért egyébb elégtételt, mint a törvényszékit, világosan látható Platon Gorgiassából, (p. 86 Rip.) ahol Sokrates véleménye is áll erről. (p. 133.) Ugyanez tűnik ki Gellius (XX. 1.) tudósításából bizonyos Lucius Veratiusról, ki azt a pajkosságot gyakorolta, hogy az utczán szembejövő római polgárokat ok nélkül felpofozta és e czélból, hogy minden következményt elhárítson, a rabszolgával rézpénzt vitetett maga után, ki az igy meglepetteknek rögtön kifizette a 25-as fájdalompénzt. A Krates hires cynikust Nikodromus zenész oly erősen ütötte pofon, hogy arcza feldagadt és vérfoltos lett; ekkor homlokára erősített egy deszkát e felírással: „Nikodromus csinálta“, a miért nagy szégyen érte a fuvolást, ki oly férfi ellen, kit egész Athén házi istenként tisztelt. (Apus, Flor, p. 126. lap) akkora durvaságot követett el. (Diog. Laert. VI. 89.) — A Sinopeből való Diogenestől van egy levelünk, melyet Melesippushoz irt, kinek megmagyarázza, hogy az athenaeiak részeg fiai elverték, de az nem baj. (Nota Casanb. ad. Diog. Laert. VI 33.) Seneka a bölcs állhatatosságáról irt könyvében C. 10 től végig különös figyelmet fordít a sérelemre, hogy bebizonyítsa, miszerint a bölcs nem veszi szám Király ő Felsége elismerése. Királyunk a galicziai nagy hadgyakorlatok befejezése alkalmával Albrecht főherczeghez a következő legfelsőbb kéziratot intézte: „Kedves rokonom, Albrecht főherczeg, tábornagy úr! Az ön fővezénylete alatt épp most befejezett hadgyakorlatok nagy megelégedésemre szolgáltak, úgy az első napokban mindkét lovashadosztály által véghez vitt mozdulatok, mint a szeptember hó 10., 11., 13. és 14. napjain megtartott hadgyakorlatok örvendetes bizonyítékát adják az 1. és 11. hadtest csapatai, valamint a hadgyakorlatokban résztvett Landwehr-csapatok teljes harczképességének. Különösen elismerésre méltók voltak: az erők megfelelő alkalmazása mindkét hadtestparancsnok részéről, a helyes vezetés egészben és részleteiben a lovasság és tüzérségnél, a teljesen kielégítő felhasználása a terepnek a gyalogság részéről, valamint a nehéz viszonyok daczára az összes csapatok kitartása és menetképességei. Kedveltségednek újabban tanúsított fáradozásáért legmelegebb köszönetemet fejezem ki és és megbízom Önt, hogy mindkét hadtestparancsnoknak, a csapatok és közegeknek, továbbá hasonló módon a vezérkarnak és a döntnököknek közreműködésükért elismerésemet nyilvánítsa. Lubien-Wielki, 1886. szeptember 14-én. Ferencz József, s. k. A petroleumvám. A „Bad. Corr.“ írja: A mindkét részen levő kormányok a vámtarifára vonatkozó tárgyalások újabb fordulata alkalmából az osztrák sajtó ismételve azt állítja, hogy az osztrák pénzügyi kincstár a magyar petroleum-ipar által igen jelentékeny, milliókra menő összegekig rövidül meg. Az országos statistikai hivatalnak kiváltképen a petroleum fogalomra nézve egy métermázsáig pontos statistikai kimutatásai azonban azt bizonyítják, hogy az osztrák fogyasztási adóbevételek ezen megrövidítése aránylag igen csekély és egybe sem hasonlítható azon összegekkel, melyeket a fennálló viszonyoknál fogva Magyarország sör adó fejében Ausztriának fizet. Az 1885 re vonatkozó ezen statisticai adatok szerint a tisztított petroleum behozatala Ausztriából, nevezetesen azonban Galicziából Magyarországra 120,988,87 mmra, ugyanezen czikknek kivitele pedig Magyarországról Ausztriába mindössze nem többre, mint 175,182,15 mmra rúgott. Miután a tisztított petroleum behozatala Amerikából, Romániából és Oroszországból Magyarországra külön ki van mutatva és ez a behozatal 1885-ben Amerikából 675,248,5, Romániából 84,274, és Oroszországból 61,282 79 mmt tett ki, világos, hogy az Ausztriából Magyarországba importált tisztított petróleum — ami egyébiránt a részletes kimutatásokból be is bizonyul — kizárólag a galicziai és alsóausztriai tisztító telepekről származik . Magyarország ennélfogva 1885 ben mindössze csak 54,193,28 mm.-val többet vitt ki Ausztriába, mint hozott be onnan hozzánk. Ebből kifolyólag csakis 352.000 forint évi adóösszegről van szó, nem pedig mint az osztrák lapok állítják, milliókra menő összegekről. A román király küldöttei. A Pol. Korr. jelenti: A román király kiküldöttjeit Őfelsége rendjelekkel tüntette ki. Sturdza miniszter a Lipót-rend nagykeresztjét és Szemanescu őrnagy a Ferencz József-rend középkeresztjét kapta. A csehek és a kiegyezés. A kiegyezési kérdés legújabb fázisából a cseh lapok azt a reményt merítik, hogy mivel a két kormánynak a tárgyalásokat újból és nagyobb mérvben kell felvennie, most komoly megfontolóra fognak vétetni a cseh követelések is. A Hlas Naroda megjegyzi, hogy az utóbbi idők tanúságai szerint, kevés a remény, hogy a cseh nép politikai követelései elismertessenek és hogy a magyarok tekintetbe vegyék az osztrák kormányt, ha ez egyáltalán képviselné Budapesten a cseh érdekeket. Azonban éppen a magyar miniszter mértéktelen követelései idejekorán meggyőzhetik a cseh „delegácziót“, hogy amit elérhet, azt csakis vas kitartással erőszakolhatja ki a magyaroktól. E tekintetben aztán a petróleum-kérdés kedvezőtlen fordulata annyi előnyt nyújt, hogy a két kormány újabb tárgyalásainál a cseh szavazatok súlya mindenesetre döntő befolyást fog nyerni. A Politik kikel a magyar miniszter legújabb jegyzéke ellen és azt mondja, hogy tanulságos volna megvizsgálni, várjon a magyarok vagy a csehek vannak-e közgazdasági szempontból nagyobb tekintettel az állam érdekei iránt. A cseheknek nem volna okuk e vizsgálattól tartani. Különben a Politik reméli, hogy alkalom adtán a cseh követelések kellő tekintetbe fognak véteni. • Vilmos császár Straszburgban. A császár és a császárnénál kedden nagy fogadtatás volt A községtanács fogadtatása alkalmával a császár örömét fejezte ki a város haladása, a képviselőtestület újból való megválasztása és a szép fogadtatás felett, melyben részesült. A császár kijelente, hogy lehetőség szerint könnyíteni fog ama pénzbeli terheken, amelyek a város kibővítése által nehezednek Straszburgra. A vidékről besereglett lakosság díszmenetet rendezett az uralkodópár tiszteletére. Bismarck és a francziák. A Journal des Débats azt írja, hogy Bismarck még az izolált Francziaországgal szemben sem követ ellenséges politikát; a német kanczellár egy mérsékelt köztársasággal meg van elégedve és nem is óhajtja, hogy Francziaországban visszaállíttassék a monarchia, mert ez csak háború által igyekeznék magát fentartani. Bolgár események. A sobranje üléséről. A sobranje hétfői üléséről még a következők közölhetők: Boszniakovics képviselő, mint korelnök, megnyitotta az ülést, de nem tudott beszélni, mert igen ügyetlen. Helyette dr. Velcsev beszélt, mert Boszniakovics, ki vraczai paraszt és Zankov párti, még azt sem tudta elmondani, amit neki súgtak. Megkezdődött az elnökválasztás, névszerinti szavazással. Jelen volt 221 képviselő, köztük Zankov is. Délután 1kl órakor a korelnök kihirdette a választás eredményét. Zivkov tanár 171 szavazatot kapott. Kaptak még szavazatokat Suknarov, Nasilevszky, Monev, Vacsev, Benderev, Csernev és Toncsev. Zivkov elfoglalva az elnöki széket, rövid beszédet mondott, megköszönve megválasztatását és a pártatlanságot ígérve. Ezután megválasztották az alelnököt. Jelölve volt Toncsev filippopoliszi ügyvéd. A szavazás névszerinti volt. A karzatok majdnem teljesen kiürültek.* A régenség előkészületeket tesz arra, hogy mihelyt a jelenleg ülésező közönséges szobránye elintézi az ügyeket, azonnal kiírassanak az új választások a nagy alkotmányozó nemzetgyűlés számára, melynek feladata lesz a fejedelem megválasztása. Ami a jelenlegi szobranye pártviszonyait illeti, arra számítanak, hogy a Stambulov-Karavelov-Radoslavov kormánynak a csaknem teljes számban megjelent kelet-ruméliai képviselők beleszámításával, 200 híve lesz, 90 Zankov-párti és konzervatív ellenében. Kormánykörökben azt reménjük, hogy az új választásoknál a kormánypárt erősödni fog,nevezetesen a keleti kerületekben és Kelet-Ruméliában. Kemény harcz lesz alkalmasint az északi kerületekben, hol a lakosság mostanáig kevésbbé ellenzékiesnek mutatkozott az orosz befolyás ellen.* A szobranye keddi ülésének napirendjére a régensség nyilatkozatára adandó válasz és azon indítvány volt kitűzve, hogy a czárhoz távirat intéztessék. Az ülés nem jutott megállapodásra.* Angolország magatartása. Az angol kormány egy tagja a P. K. levelezőjével folytatott beszélgetés alkalmával kijelentette, hogy az angol vezérállamférfiak nézete a keleti kérdést illetőleg megváltozott. Még Beaconsfield lord is szigorúan ragaszkodott ahhoz a tradiczióhoz, hogy a Törökországgal való szövetség minden körülmények között fentartandó, ma már azonban e tradicziónak még a