Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-10-09 / 232. szám

* Előfizetési dijak: [gist eure • ' ' ' 7g frt ............................1 frt 60 kr .?ammyl elhrusitásra helyben, az eláru­sítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive • S1 g*am ára 6 kr. — A hirlapköz­­vetítő iroda által elküldve 6 kr Hirdetési dijak: négyszög centiméternyi tér ára a kr. n '.n’nk kereskedők és iparosok árkedvez­­m i­b­en részesülnek. Bélyegilleték minden meny hirdetés után 30 kr. — Byll­ér »óra 35 krajcze r. — 2 o 2. szám. Kolozsvár, 1886. szombat, október 9. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL „MAGYAR POLGÁR“ KÖNYVNYOMDÁJA Belköz ép utc*a 4. sz. Megjelenik mindennap, v&a&r* én ünnep* napok kivételével. Használatlan kéziratok, nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Huszadik évfolyam. Vízvezeték ügye. i­. Trefort Ágost közoktatásügyi mi­­n­iszter az egyetem vízvezetéke tárgyá­ban a város közönségéhez intézett leg­utóbbi leiratában egyebek között azt is kijelenti, hogy velünk többé szóba­n nem áll. Ha azt lehetne magunkkal elhitet­ni hogy ilyszerű kijelentésekkel az egye­­­­tem­, esetleg a város egyetemes szükség­leteinek megfelelő vízvezeték ügye m­e­g­­oldást nyerhet, akkor azt mondanék: jó, szüntessünk meg minden érintkezést, s lásson kiki a maga dolga után. Csak­hogy sem egyetemi, sem városi vízveze­téket a mechanikai tudomány mai fej­­l­­ettsége mellett sem lehet .. szóbeszéd­­­del felépíteni. Tekintsünk tehát el a szavakkal va­­­­ló játszás mindenesetre könnyű mester­ségétől, s lássuk a tényeket a gyakorla- I­­i felfogás világításában. A dolog egyszerűen ez: A közokta­tási kormány szövetkezni akart a város közönségével az egyetemi vízvezetéknek oly módon leendő felépítése czéljából, hogy az a város vízszükségletének is megfelel­jen. El is határoztuk a maga törvényes formájában, hogy szövetkezünk a kor­mánynyal, s létesítünk olyan vízművet, a­mely az egyetemnek és a város közön­ségének is kielégítse a vízszükségletét. Időközben elkövetkezett az 1886. év au­gusztus 13-ik napja, és akkor azt mond­tuk a miniszternek: bizony mi nem ug­runk bele a sötétbe, s ha neked minisz­ter vízvezeték kell, készíttesd el magad, s ha netalán territóriumra is lenne szük­séged, a­hova a vízművedet elhelyezhesd, hát azt jó pénzért megadjuk neked. Erre a miniszter megköszöni szépen eddigi jóindulatunkat s azt mondja: nem áll többé szóba velünk. Akarjuk hinni, hogy Trefort minisz­ter egy kis magyarázat után változtatni fog e kijelentésén. Fordítsuk meg a dolgot. Álljunk most mi szóba a miniszterrel. Csakhogy aztán most beszéljünk értel­mesen és cselekedjünk egy erkölcsi testü­lethez illő komoly elhatározással. Mondjuk meg a miniszternek : Uram! Kolozsvár város törvényhatósági bizott­sága, vagyis a város egyetemének képvi­selete, ez évi augusztus hó 13-án, tehát a kánikula közepén el hirtelenké­nt­­ egy határozatot, melylyel egy ko­rábbi, érett megfontolással hozott hatá­rozatát megsemmisítve kimondotta, hogy a egyetem czéljaira szolgáló vízvezeték áldásaiból nem kíván részesedni, ennél­fogva a terheit sem veszi magára. Azóta a kánikula elmúlt, s már az ősz is tele­félben van. Az elszéledt városatyák visz­­szatértek tűzhelyeikhez, s épen mikor ta­nakodni akartak az augusztus 13-iki végzemény balsikere felett, akkor, a ti­zenkettedik órában megjött a te­leira­tod, s hozzá­m az ázsiai kolera szele. Vá­rosunk atyáiban felébredt a cselekvés, a komoly megfontolás ösztöne, s most már komolyan el vannak határozva megkorri­gálni a kánikulában elkövetett hirtelen­kedést, s mi, a sajtó munkásai, megbí­zunk abban, hogy az érettebb megfon­tolásnak sikerülni fog egyfelől a város közönségét egy mélyen érintő szemrehá­nyás terhei alól megszabadítani, másfe­lől magát az ügyet a végmegoldás stá­diumába juttatni. A város törvényhatósági bizottságá­nak ezen ügy intézésére hivatott szak­osztályai előtt a miniszer leirata követ­keztében a vízvezeték kérdése a tegnap tartott ülésen napirendre került. A be­terjesztett javaslat, mely a korábban tett ajánlatokat fentartandóknak véleményez­te, beható vita után elfogadtatott, s a legközelebbi közgyűlésen elfogadás végett ajánltatni fog. Ezzel a város közönsége (mert meg­vagyunk győződve, hogy a közgyűlés szintén megváltoztatja a kánikulai hatá­rozatot) megint szóba áll a közoktatás­­ügyi kormánynyal azon reményben, hogy a most már kezdem­én­yező város közönségének ajánlata a közoktatásügyi kormány által nem fog elutasításban ré­­szesíttetni. Mindenki csak helyeselheti, ha váro­sunk köztisztasági és közegészségügyi ér­dekeinek védelme szempontjából valahá­­ra már komolyan elhatározza magát a város közönsége az első reális lépés megtételére. Hogy vízvezetékre van -e szükségünk vagy nincs, e felett talán ma már időszerűtlen a tűnődés. A kér­dés az, hogy vízvezetékre okvetlenül szük­ségünk van. Tanakodni csak a kivitel módjai felett lehet. Egy általános, a város összes lakos­­ságának szükségleteit kielégítő, a köz­­tisztasági és közegészségügyi érdekeket szolgáló vízvezeték és csatornázás léte­sítésére ez idő szerint a városnak meg­felelő anyagi ereje nincsen, legalább ezen anyagi erő létezésének kimutathatására az adatok ma még összegyűjtve nincsenek. Mindenkinek meg kell győződve len­nie a felől, hogy az az állapot, melyben városunk köztisztasági és közegészségi ügye ma van, nem tartható fenn. Ha ezen az állapoton általános vízvezeték és csatornázás létesítése által kívánunk se­gíteni, akkor kétségkívül még nagyon sok ideig a tanakodás és tervezgetéssel kellene beérnünk s félő, hogy az anyagi erő hiánya miatt talán csak a késő uno­kák valósíthatnák meg azt a művet, a­­melynek gyakorlati h­aszná­lat­á­­ra az idő már nagyon is elérkezett, ilyen körülmények között ki kell lépni valahára a tanakodás és tervezge­­tés korlátai közül, s rálépni a gyakorla­ti cselekvés útjára. Ezen az útán az első lépést a siker biztosságával meg­tehetjük, ha azt a szövetséget, melyet a közoktatási kormány­nyal megkezdettünk perfectió­­ra visszük. Igaz, hogy e szövetkezés által az egyetem tovább­fejlesztéséhez is hozzá­járulunk. De kérdjük: egyetemünk fej­lődése nem egyszersmind városi érdek is, és mondjuk ki nyíltan: igen jelentős érdek, mert azzal városunk fejlődése szo­ros kapcsolatban van. Hiszen, ha a köz­oktatási kormány által kezdeményezett szövetkezéssel járó anyagi áldozatot ki­zárólag az egyetem fejlődése érdekében hoznák meg, még akkor is meg kellene azt hoznunk minden tanakodás nélkül. Pedig a dolog úgy áll, hogy az ily mó­don tervezett vízvezeték nem is az egye­temnek, hanem a városnak biztosít elő­nyöket, a­mennyiben a városi polgárság vízszükségleteinek kielégítésén kívül az egyetem fejlesztése is elsősorban épen a városnak válik, úgy erkölcsi, mint anya­gi hasznára. Ha tehát egyéb érdek nem is lenne ez anyagi áldozattal előmozdít­va, mint az, hogy azzal az egyetem fej­lődése biztosíttatik, még akkor is teljes készséggel kellene magunkat ez érdek szolgálatára elhatározni. De a dolog úgy áll, hogy az egyetemi szükségletekre épí­tendő vízvezeték sokkal könnyebben és kevesebb anyagi áldozattal kibővíthető annyira, hogy az a város összes szük­ségleteit kielégítse, s köztisztasági és közegészségi érdekeinket czélszerűen szol­gálja. Másfelől az a tudat, hogy e téren az első reális lépést megtettük, ösztönöz­ni fog arra, hogy anyagi erőink szám­bavétele mellett ez intézményt általános szükségleteink arányai szerint kifejlesszük. Mi részünkről a város közönségé­nek valódi érdekeit látjuk előmozdítva ama javaslat megvalósítása által, a­me­lyet a törvényhatósági bizottság szakosz­tályai tegnapi ülésükön elfogadtattak, s mely lapunk más helyén van ismertetve. Dicsérendő dolog, hogy a tanács és szak­osztály igyekezett azt az augusztus 13-iki határozatot ily alakban megkorrigálni, s hisszük, hogy a törvényhatósági bizott- s ság mikor e javaslat az ő elhatározása elé kerül, nem engedi magát más szem­pontok által vezettetni, mint minőt e ja­vaslat határozattá emelése czéljából a város jól felfogott érdeke, s most már erkölcsi reputácziója is megkövetel. Ama javaslatban szerencsésen van összeegyeztetve a város egyetemes érde­ke a közoktatásügyi kormánynak az egyetem fejlesztésére irányuló szándékai­val, és semmi kétségünk a felett, hogy október 15-ike szerencsével építi fel azt a művet, melylyel augusztus 13-ik­a minden közösséget megtagadott. —n-f TÁRCZA. Etymologicum magnum Ro­mániáé. (A történeti és népies román nyelv szótára.) Ismerteti: Moldován Gergely. E czimü munkából megjelent már a har­­®a­ lik füzet. Szerkeszti s illetőleg dolgozza I. Ztoly király óhajtása szerint és költségén, a tofflán akadémia felügyelete alatt. H a s d e u, ‘váló tudósa Romániának. A román irodalom legnagyobb alkotásá­­n Ígérkezik e mű, melynek keletkezését a étkezőkben adom elő. Minden ember előtt ismeretes az a mo­­ég, melylyel a román tudományos akadé- Adósai neki fogtak a nyelv purisatiójához. laden hirtelen munkának megvan a maga is ^*s az akadémia ebbeli munkája pedig épen­nak bizonyult.­­»Csináljunk egy román szótárt!“ volt a # A román nyelv szótárát megalkotni any* ( '* ®*Dt a román nyelv összes szóanyagát ösz­­tendeznE Egy szótár mindig oly tény( melyben egy nyelvnek szókincsei 62veg­ben foglaltatnak ; a mely irodalom e ^z8tárt birja, az mindig számolhat a műveit elismerésére. tud ,­ hiszen helyesen fogta fel a román akadémia is hivatását, a midőn e H­H Megalkotásának szükséges voltát ki­­r­átta. De nem volt helyes az irány, mely­­e nem volt a munka kellő lelkiis­­­séggel végrehajtva, az lebeget szemei előtt a munka­társaknak, hogy a román valódi szóanyag ren­­deztessék, hanem az, hogy minden idegen szár­mazású szó kiküszöböltessék a legnagyobb szi­gorral . Így alkotta meg a román akadémia az­tán azt a mintegy 3000 lapra terjedő nagy művet, melyben húsz lapot is kell forgatni, hogy a nép által használt egy szóra akad­hassunk. Hát kinek csinálták e szótárt? Kinek és miért? Honnan vették az anyagot? A fantáziából­ úgy csináltak, mint csinált volt 1771 táján Kientung, több ezer „h­a­z­a­f­i­a­s“szót alkotván az addig használt khinai szók helyett. Ezek a hazafias“ szók, jóvoltából nehány erdélyi tudósnak, megvannak a román szó­tárban is. E mű ellen erős támadást intézett sok román tudós és határozottan kárhoztatták azt az irányt, melyben neki estek a román nyelv purcsátiójához. Majorescu, a hírneves román kritikus, szörnyszülöttnek nevezi a nagy költ­séggel kiállított művet, melyet úgy, a­hogy van, tűzbe kellene vetni. Ez irányelleni elkeseredés napról-napra nagyobb volt; a román nyelv és irodalmi ka­tedrákról is kárhoztatva lett, s maga a híres Urechea kénytelen volt fellépni a román nyelv megfojtására irányzott merénylet ellen. Hanem azért mind nem volt meg a meg­kívántaz eredmény, az akadémián nem fogott a méltóan felháborodott közvélemény. Általánosan érezték, hogy az akadémia nagy szótára még javaslatul sem szolgálhat egy valódi román szótár megalkotására, azért az félre is tétetett. 1834-ben I. Károly király személyesen nyitja meg a román akadémia közgyűlését, s a román tudósok előtt a következő beszédet mondja: „Szerencsések lévén tagjai lenni e gyü­lekezetnek. Én és a királyné örömmel jöttünk önök közé, hogy meghallgassuk a tudományos vitatkozásokat, melyeket folytonos érdekkel ki­sérünk. De hogy is lehetne ez másképen, mi­dőn az akadémia legfőbb munkája: a történe­lem és a nyelv, nemzeti létünk alapjai ? Az or­szág az akadémiának hosszú sorát köszöni tör­ténelmi adatoknak, a­melyek eddig rejtve vol­tak, s a­melyek a tagok fáradhatatlan mun­kája által a sötétségből kiemeltettek, új vilá­got vetvén általuk a román nép múltjára. Nem csekélyebb mértékben kell foglalkozunk a jövő­vel is .. . nyelvünkkel, a mely érintetlenül meg­őriztetett a Duna termékeny mezőin, büszke tévein a Kárpátoknak, azon bájos vidékeken, melyek oly művészi módon és oly tiszta nyel­ven festettek le Alexandri V. népies költőnk által. Az akadémiának nem lehet kedvesebb terhe, mint védelme alá venni a régi nyelvet, a melyet a nép megért és szeret? Tartsuk fenn tehát azon szép, őseink által használt kife­jezéseket, s ne féljünk a szavak­tól, melyeknek a századok honos­ságot nyújtottak. Superflua non nocent. „Mely nyelv oly szerencsés, hogy négy ki­fejezést bírjon egy tulajdonságra, büszkesége minden népnek, mely felírva kell hogy legyen minden hadsereg zászlójára: voinici­a, vi­­tepa, bravura, eroism*? Óvakodjunk * A két első szó az akadémia parismusa folytán megszűnt román szónak lenni. M. U. a modern kifejezések bőségétől (iabelsugare *), mely idővel akadályt emelvén, a román népet elidegenítheti saját nyelvétől. „Indíttatva éreztem magam e néhány szó kimondására azon szeretettől, melyet érzek a szép és gazdag román nyelv iránt, s remélem, hogy óhajtásom nem lesz prum desiderium. „Az önök belátására bízom: nem volna-e hasznos megalkotni Romániának nagy Etymo­­logicum-ját, mely magában foglalná az összes régi szavakat, a­melyek a jövő nemzedékekre nézve különben elvesznének. Verba volans, scripto malens. „E vállalat támogatása végett, melyre négy, öt vagy hat év fog szükségeltetni, éven­ként az akadémia rendelkezésére bocsátok 6000 frankot. „Valóban, e munkálat felette terjedelmes, meglehet talán végtelen; jusson eszünkbe azonban Horatius ezen mondata: Est modus in rebus sunt certi delique fines ; s meg va­gyok győződve, hogy az akadémia­­jelen mun­kája sikerülend s általa önmagának elpusztit­­hatlan emlékoszlopot emel.“ így szólott a király az akadémia tudósai­hoz. E beszéd minden sorában van egy-egy barbarismus. Károly király szándékosan hasz­nálta e megnyitóban a népnyelvet, mintha az akadémiával szemben demonstrálni akarta vol­na, hogy mily gyönyörű az a nyelv, melyet annyira megkesélt az akadémia. Íme a király azt mondá, hogy elpusztít­hatlan emlék­oszlopot emel önmagának az aka­démia azon mű megalkotásával s nem érinti egy szóval sem, mintha ilyen oszlopa más vol­na egy a megcsinált román szótárban. Az akadémia Hasdeut bízta meg e nagy mű szerkesztésével s illetőleg megírásá­val, a­ki legnagyobb elméje Romániának. Előttünk fekszik e műből három füzet. Az első füzetben előadatik a munka prospec­tiva. Tiz kötetből állana, egy-egy kötet négy füzetet. Meglehet több lesz, mert a három el­ső füzet az A. betűnek csak közepén van s csak az A. betűsre kell több, mint egy kötet. Felette érdekes Hasdeunak az első füzet­ben, bevezetés helyett szolgáló értekezése, mely a következő kérdések magyarázásával foglal­kozik : Mi az Etymologia? Hogyan vegyülnek a nyelvek ? Miből áll valamely nyelv fisiono­­miája ? Magában a műben a román nép által bármely vidéken használt szavak dolgoztatnak fel nyelvészeti szempontból. A szónak franczia értelme is adatik, aztán annak régi, és újabb szók által miként történt alkalmazása mutatta­­tik be, egyes szemelvényekben , a népköltészet termékeiben, egyes régi okmányokban a szó mikénti alkalmazását felette előnyesen tünteti fel Hasdeu.­­ Egy hibája van e műnek, s ez az, hogy az egyes szavak után, összes román­ nyelvek megfelelő szavai nem használtatnak fel, ez eset­ben e mű feleslegessé tenné Cihac­ot is. Egy ily fontos és nagyszabású munkában ez igen a helyén lett volna ; kevés térrel és kis fárad­ * E szóra nézve, mert a magyar bőségből ered, az akadémia azt mondja: „Érdemes szó a kipusztu­lásra.“ S daczára ennek, mégis él Károly király ajkán. M­r. Károlyi Alajos gróf nagykövet. A „N. Fr Presse“ anna londoni híre, mely szerint londoni nagykövetünk gr. Károlyi Alajos benyújtotta volna lemondását — mint a „Budapester Cor­­respondenz“ illetékes oldalról értesül — tel­jesen alaptalan. A „Pol. Corr.“ egy bé­csi távirata jelenti, hogy Károlyi gróf nagykö­vet ma Bécsbe érkezett és a legközelebbi na­pokban állomására Londonba utazik. — Mint Bécsből távirják a gróf lemondásáról keringő hírek alaptalanok. A vámkonferentia tanácskozásai. Mint a „Budapester“ Correspondenz“ Bécsből távirati­lag értesül, az osztrák-magyar vámconferentia tanácskozásai a nélkül, hogy valamely po­sitiv eredményre vezettek volna — mostanra befejeztettek. A csütörtöki két órán át tartó ülésben, a­melyben ismét Dister titk, tanácsos és osztályfőnök elnökölt, mindenekelőtt kons­­tatáltatott, hogy a természetes nyers petróle­umnak szabatos definitiója, illetőleg annak meg­különböztetése valamely petróleum-keveréktől — nem eszközölhető. A magyar kormány kép­viselői erre kijelentették, hogy tekintettel a belföldi petróleum-termelésre, készek esetleges javaslatokat, a­melyek a fenforgó fontos kér­dés megoldását végre lehetővé tennék, — meg­beszélés tárgyává tenni az esetben, ha az osz­trák kormány sem a nyers petróleumra­­ írt 42 krban megállapított vámot, sem pedig a ma­gyar kormány által legutóbb tett ajánlatot el­fogadni nem akarja. Miután az osztrák kor­mány képviselői erre kijelentették, hogy az osztrák képviselőház részéről megszavazott vám­tétel kivételével ők semmiféle további javaslato­kat nem tehetnek. Matlekovics államtitkár azon kérdést terjesztő a vámconferentia elé, hogy nem volna-e hajlandó a további tanácskozások­ra nézve új bazist elfogadni és pedig a nyers petroleum skála szerinti elvámolását megállapí­tani oly módon, hogy például a nehéz nyers­olajként importált petróleumra nézve a kihasz­nálás legmagasabb határa s éppúgy a könnyű nyersolajra nézve a hozam más határa szabas­­sék meg.­­ Az osztrák kormány képviselői ki­jelentették, hogy e tekintetben nem bírnak uta­sításokkal s ennélfogva ezen elvi jelentőségű javaslatot ad referendum veszik. Hogy a vám­conferentia legközelebbi ülése, — melynek szín­helye előreláthatólag Budapest lesz, — mikor fog megtartatni, ezúttal nem volt meghatá­rozható. Az osztrák-magyar bank főtanácsa, elha­tározta, hogy a magyarországi fiókok számát még a folyó évben szaporítani fogja. Már azu-, bank­fiókok székhelyei is megállapítanák, úgy, hogy lesz bankfiók Nagyváradon, Pé­csett és Miskolczon. Mind a három város jelentékeny ipari, kereskedelmi és forgalmi köz­pont és a fiókoknak ezeken a helyeken való felállítása nemcsak az illető vidékeknek fog nagy lendületet adni, hanem magának a jegy­­kibocsátó intézetnek is jelentékeny hasznára lesz. Természetes, hogy az új banfiókok arányá­ban a bankmellékhelyek is szaponítatni fognak. Olasz angol szövetség. A monzai konfe­rencziák, melyek a király, Depretis, Robilant és Menabrea között folytak befejeztettek. A konfe­­rencziák egy angol-olasz egyezmény megköté­sére vonatkoztak Olaszország támogatja Angliát a keleten, ha Afrikában kap kompenzácziót. A tárgyalásokat Angliával folytatni fogják. A franczia kormány és a madridi felke­lés. A Figaro tudni véli, hogy a spanyol nagy­követ kérni fogja Ruyz Zorilla kiutasítását s a minisztertanács határozni fog felette. A minisz­terelnök különben rendeletet bocsátott ki, hogy azokat a spanyolokat, kik fegyveresen jönnek át a hátron, tartóztassák le. Ilyenformán már tizenkét spanyol katonát fogtak el. A hírlapok megc­áfolják azt a hírt, hogy Albareda, Zoril­­la kiutasítását kívánná, megjegyezvén, hogy Zo­rilla nem követett el oly politikai tényt, mely kiutasítását igazolná. A Czár Moszkvában, Moszkvából érkezett hírek szerint Woronzov-Daskov orosz minisz­ter, a czár főhadsegédje, Moszkvába érkezett, hogy a Kremlben a czár lakosztályait megszem­lélje Valószínű, hogy a czár legközelebb Moszk­vába érkezik és hogy utazása a bolgár kér­désben hozandó fontos határozat­tal áll kapcsolatban. Franczia miniszterválság Parlamenti kö­rökben lehetségesnek tartják, hogy L­a d­i C­a­r­­n­o­t, a közte és a költségvetési bizottság között felmerült nézeteltérések következtében le fog mondani. A Journal des Débats szerint Sadi Car­not a költségvetést okvetlenül fenn kívánja tar­tani, míg a többi miniszter ellenben némi mó­dosításokhoz hozzá­járulna. Bukaresti apróságok. Jeles dolog történt Cuczárida úrral, a­kinek a napokban hirtelen halállal tetszett volt kimúlni ez árnyékvilágból. Cuczárida mér­nök, az unoka, hogy minden gyanúsítást kike­rüljön a hirtelen halál miatt, az illetékes ha­tósághoz folyamodott, mely a hullának felbon­­czolását el is rendelte. Az orvosok természe­tes halált konstatáltak, minek folytán a test szabályszerűen eltakaríttatott. Most jó azonban a dolog java és mulat­ságos része. Az elhalt általános örököse, Diamandes­­cu, egy felette furcsa, a fiatal unoka­mérnö­köt is érdeklő siriratot vésetett a kőre. Cu­czárida követelte, hogy a sirirat az ő bele­egyezése nélkül fel ne vésessék.

Next