Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)
1886-12-03 / 278. szám
Huszadik évfolyam. Előfizetési díjak: egész évre...................................18 frt. félévre..........................................8 frt. Negyedévre.............................................4 frt. Így hóra ... ... 1 frt 60 hz Mindennapi elárusításra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive. Egy szám ára 6 kr. —*A hirlapközvetítő Iroda által elküldve 6 kr. Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Wyltter sora 36 krajosár. — 278. szám. Kolozsvár, 1886. péntek, deczember 3. 87*AKESZTőséa és KIADÓHIVATAL -MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Helköxépatda 4.8». Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. A delegácziók. Budapest, decz 1. A magyar delegáczió nyilvános külügyi vitája is véget érve, ezzel a delegácziók immár be is végezték idei működésüket. Míg rendes időben a delegácziók tárgyalásai iránti érdekeltség alig szokott felülemelkedni a napi események színvonalán, addig az ez évi ülésszaka, nagyjelentőségű politikai momentumainál fogva, sok tekintetben történelmi jelentőségűvé vált úgy Magyarországra, mint a monarchia másik felére nézve. Ama jelentékeny eszmék és politikai elvek, melyek ez alkalommal discussió tárgyát képezik, maradandólag lesznek följegyezve a monarchia évkönyveinek lapjain. A monarchia jelen és jövő politikája, a keleti kérdés aktuális jellegénél fogva, még aligha volt oly terjedelmes alapon s oly nagy részletességgel tárgyalva, mint most. Külpolitikai programmunk oly teljes világításba lett helyezve, irányzatunk és létérdekeink oly szabatosan körülírt vonásokkal lettek föltüntetve, nemzetközi helyzetünk és missiónk oly szilárd jogalapra állíttatott, hogy Európa közvéleménye most már meggyőződhetik róla, miszerint az osztrák-magyar monarchia nem puszta geográfiai fogalom, hanem öntudatos individuum, határozott czéllal, erővel és hatalommal bíró jogállam, melynek tétele fontos életszükség úgy Európára, mint a culturvilágra nézve. Ismételjük, a delegáczióknak rég az ideje, hogy nem volt oly életbevágó, fontos ülésszaka, mint a jelenlegi. S azt is be kell vallanunk, hogy ez ülésszaknak legkiválóbb érdeket Andrássy Gyula gróf szereplése kölcsönzött, kinek nyilatkozatai, oly nagy súlyú politikai enuncziácziókat tartalmaztak, hogy hatása alatt áll még ma is egész Európa. Természetes is, hogy az, ki a monarchia újabb politikájának alapját megveté s ezáltal megjelölte missiójának jövő irányát, nem hallgathatott akkor, midőn a birodalom egy válságos helyzet előtt áll és saját művét is vész fenyegeti. Nem csuda, ha úgy Magyarország, mint Európa szeme, önkéntelen ama férfiú felfordult, ki úgy múltjánál, mint jelenénél fogva, a legilletékesebb factorok egyike arra nézve, hogy szavát fölemelje akkor, midőn a monarchia létérdekeiről van szó. És Andrássy gróf nem is tért ki e feladat elől. Szavának és befolyásának egész súlyával és tekintélyével lépett a nyilvánosság fóruma elé, hol férfias nyílt-sággal és bátorsággal mondá el véleményét a helyzetről. Mint az orvos, ki nem elégszik meg a külső sympthomákkal, hanem a betegség gyökerét kutatja, hogy a diagnózist felállíthassa, úgy a nemes gróf is, nem elégedett meg a baj felületes constatálásával, a keleti kérdés tárgyalása alkalmával, hanem a crizis alapokat tette kutatása tárgyává. Amaz objectumot vette éles vizsgálat alá, melyen a keleti kér- idés első sorban nyugszik. Oroszország volt amaz archimedesi pont, mely körül a gróf fejtegetései kizárólag forogtak, reflektiv fényt vetve ezáltal monarchiánk helyzetére is. Elővette a sokat emlegetett hármas császárság szövetségének kérdését, mely valljuk be, nehéz lidércznyomásként nehezedett volt kezdettől fogva a kedélyekre s mint átláthatlan nehéz köd, borongott a keleti kérdés fölött. E thezist, a maga egészében, annak minden consequencziáival kíméletlen kézzel vette bonczkós alá s logikájának teljes erejével tagolta szót, kimutatva, hogy e szövetség oly természetellenes valami, melynek létalapja nem a földben, hanem a jégben gyökerezik. Kimutatta , hogy az osztrák-magyar monarchia Oroszországnak szövetségese — sohasem lehet, mert úgy nemzetközi érdekei, mint erkölcs és szellemi létalapja, fejlődése, történelmi traditiója, azt teljesen kizárja. Kimutatta, mintegy örök intésül, hogy ily szövetség nem egyéb, mint a monarchia kijátszása és érdekeinek a feláldozása- E hármas szövetség misztikus fátylát merész kézzel tépte darabokra egész Európa szeme láttára s ezzel mintegy be nem érve, a berlini szerződéssel kezében, megfenyegette az északi colossust, megmutatta az utat Kaulbars urnak ki Bulgáriából, mit az jónak is látott megérteni. De Andrássy gróf, nem állott meg Bulgáriánál, hanem ő is fölkereste Oroszországot. A dörmögő vén medvét üstökön ragadta, kivonczolta kuczkójából a nyilvánosság elé. Tükröt tartott elébe és szép, okos szavakkal megmagyarázta a maczkónak, hogyha nem fér a bőrében s minden áron agyon akarja magát lövetni, hát akkor csak kullogjon le jéghegyei közül Bulgáriába, ott majd várni fogja őt Európa, töltött fegyverrel a kezében. Élénk színekben mutatta be Oroszország nemzetközi helyzetét, megvilágítva azt minden oldalról, föltárva végelemzésében a pánszlávizmus hódító politikájának tragikus jövőjét. De egyszersmind megjelölve a hatalmi sphaera azon körvonalait is, melyek közt, ha nem is mint érdek-szövetségesek, de mint jó barátok, mint jó szomszédok egymás mellett megélhetünk. Valóban, magyar államférfi még oly erőteljesen, annyi alapossággal s mélységgel s mondhatni classikai szépséggel nem világitá meg a monarchia és Oroszország közti viszony alapjait, természetét és karakterét, mint teve Andrássy gróf. E nagy kérdést, egész terjedelmében felölelve, azt oly látható erővel és meggyőző logikával tárgyalta a külügyi albizottság utolsó ülésén, hogy beszédének közvetlen hatása, önkéntelen Deák Ferencz nagy közjogi beszédeire emlékezteti az embert. S ugyanez alkalommal a maga kidomborított, teljes tiszta körvonalaiban mutatta be egyszersmind a monarchia helyzetét, keleti hivatását, külpolitikáját. Lelkének egész erejével, súlyával jelöli meg amaz irányt, melyben a monarchia politikájának haladnia kell. Bár a múltra hivatkozik a gróf, s úgy vonja le belőle ama consequencziát, melynek a monarchia jövő programmja kell hogy legyen. Tudni kell minden elemnek, nemzetiségnek és politikai factornak e birodalomban azt, hogy a monarchia politikája nem lehet agresszív jellegű és hogy érdekeink a Balkán-félszigeten nem lehetnek egyebek, mint negativ természetűek. Ekkor fogjuk Európa bizalmát is számunkra állandólag biztosítani. Egy nagy intés nyilalik ki Andrássy gróf e beszédéből, mely úgy nekünk, mint Oroszországnak egy iránt szól. Nekünk ugyanis conservativ alapon kell maradnunk — Oroszországnak pedig fölhagynia Konstantinápoly elfoglalására vonatkozó khimeráival. Általában elmondhatjuk, hogy Andropov legszebbikét arató delegáczionális beszédeivel, melyeknek hatása hosszú időre érezhető lesz, mert azokon nem annyira a diplomata, mint inkább az államférfiú mélyreható felfogása és lángszellemének fénye ragyogott. És azért kisszerűen, a pártok korlátolt niveaujáról ítéli meg az Andrássy Gyula grófot, ki föllépésében rejtett háttért és személyes intenziókat keres. Ily kicsinyes ambicziók nem férhetnek az ő nagy jelleméhez. Nem minisztert akart ő buktatni, hisz nyílt föllépésével senkinek sem tett akkora szolgálatot, mint ép Kálnoky grófnak, hanem keleti politikáját tárta föl a maga egészében és meztelenségében. Mint a valódi nagy művészből, kiteremtő lelke benső ösztönétől hajtatik, úgy tört elő Andrássy grófból is, mintegy elementáris erővel, feltartóztatlanul a gondolatok és eszmék ama sokasága, mely lelkében szorongott. Nyilatkozata programm volt.S ha Európa a nemes grófot megszokta úgy tekinteni, mint a magyar faj kiváló típusát, Andrássy gróf, a magyar nemzet géniuszának adott kifejezés, hogy programmjában, Európa egyszers mindenkorra ismerje meg e nemzet politikai állásfoglalását a keleti kérdésben. Fáklyát ragadott a kezébe, melylyel megvilágítá a mi utainkat, egyszersmind bevilágított vele Észak ködös jégvilágába, hogy tudják meg ott is, hol végződik ama nagy birodalom véghatára s hol kezdődik Európa. Az idei delegáczió működése — mint jeleztük — hosszú időre feledhetetlen benyomással fog bírni a közvéleményre. Nagy és derék munkát végzett, melynek máris az a következménye, hogy Oroszország egymagára maradt, izolálva, hogy Európa körénk sorakozott. -_ TÁRCZA.____ A gyalui vár. (Folytatás.) Az a várkastély, mely jelenleg mint a gyalui vár ismeretes, nem azonos azzal a régi erődítménynyel, melyről a krónikák, mint Gyalu váráról emlékeznek meg. Gyalu mellett ugyanis már a honfoglalást megelőző időben létezett egy vár, melyről azonban a történészek és krónikaírók vajmi kevés megbízható adatott hagytak hátra az utódoknak. Anonimus, Béla király névtelen jegyzője, ki régi történelmünk eseményeit tárgyazó adatoknak egyik legbuzgóbb gyűjtője, alig pár sornyi feljegyzésben emlékszik meg Geu oláh fejedelemnek Gyalu község határán létezett várkastélyáról, mely azonban nem annyira fejedelmi lakás, vagy nagyobb számú őrség befogadására alkalmas erődítmény, mint inkább olynemü kisebb erősség volt, mely a fejedelem és legbensőbb környezetének szolgált megtámadhatás esetén biztosnak ígérkező menhelyül. Hogy Gelu fejedelemnek kedvencz tartózkodási helye volt e várszerű erődítmény, arról néhány adatot feljegyzett a történelem, de hogy ez a várhoz, a honfoglalást megelőzőleg, vagy az azt követő időben valamely jelentékenyebb és történelmileg is számottevő esemény fűződnék, arról megbízható adattal nem rendelkezünk. Legjelentékenyebb szerepe a hajdani Gelu-féle várnak a honfoglalás idején jutott. Az azon időben dívott hadakozási rendszer szerint a hódításra indult támadó hatalommal szemben a benn lakó nép, illetve fejedelem a maga jogszerű birtokát azokból az erődítményekből igyekezett megvédeni, amelyek az egyenetlen túlerővel szemben is igen sokszor megfelelő védő műveknek bizonyultak. A támadó népelemnek első feladatai közé tartozott a meghódításra czélbavett területeken lévő erődítményeket kerítni hatalmába. És aki figyelmesen olvassa a történelmet, s különösen a honfoglalást megelőző időről szóló részt, az mindegyre találkozni fog ütközetekkel, melyek egyes várak alatt vivattak, s legtöbbször azok birtokbakeritéséért. Gelu oláh fejedelemnek a róla elnevezett Gyalu község határán épített vára ma már még csak romjaiban sem létezik. A vár maga azon hegyfokon volt, melynek lábánál a Hideg és Hévszamos egyesül, tehát Gyalu községétől mintegy három kilométernyi távolságoiban. Némelyek tudni vélik, hogy azion a hegyfokon elszórtan még találni lehet a régi erődítmény nyomaira, de sem a vár alakzata, sem terjedelme megbízható adatok nyomán ma már meg nem határozható. A honfoglalás idején, vagyis a magyarok bejövetelekor tudvalevőleg a vezérek közül Tuhutumnak jutott a feladat a keleti Kárpátok alatt elterülő országrészt meghódítani. Tuhutum a maga haderejével el is indult a nem csekély feladat megvalósítására. Jövetelének híre és útjának czélja Gelu fejedelemnek tudomására jutván, ez nem várva be a hódító ellenség közeledését, a maga haderejének élén megindult Tuhutum ellen, hogy ezt útjában feltartóztassa. Csucsa körül találkozott a két haderő, hol kemény ütközet vivatott. Gelu lett a vesztes. Az első erősség, melybe megvonulhatott volna Gelu vára volt, ezt azonban már nem érhette el, mert a Kapus vizénél a magyar hadsereg utolérve a visszavonulóban levő ellenséget, azt és magát Gelu fejedelmet is felkonczolták. A vár a hódító magyarok birtokába jutott. A krónika irók feljegyzései nyomán egy rege maradt fenn az egymásra következő nemzedékek között, mely Gelu várával függ össze. E szerint nem messze azon helytől, hol Gelu vára emelkedett, az ördögnek volt egy csodás kertje, amely oly mélyen feküdt a föld alatt egy óriási sziklaüregben, hogy aki a kertbe akart jutni, napokon keresztül átláthatlan sötétségen kellett keresztül haladnia, míg végre a kertből elővillanó fénysugárral találkozhatott. Ez a fénysugár aztán ragyogó sziklautat világított meg, de csak oly széleset, melyen egy ember fért el. Mikor a kert kapuja elé érkezett egyszerre vakító világosság áradt ki abból a csodálatos kertből, melyben a legszebb virágok pompáztak örökös virágzásban. Az ördög, mint a bűvös kertnek birtokosa, külön kertészt tartott. Mikor a kertész meghalt, a vár ura ennek leányát kérte fel kertésznek, s mert ez vonakodott, az ördög elragadta, s a várat a kerttel együtt szétrombol. Hogy az ördög jól teljesítette a romboolás munkáját, annak elég bizonyítéka az, hogy Gelu várából mi sem maradt meg, csak egy emlék, mely aztán arra ösztönözte a későbbi utódokat, illetve a honfoglaláskor idetelepedett magyarokat, hogy Gelu — most Gyalu községben egy várszerü építményt emeljenek. — Mely időpontban épült fel a régi vár, arról megbízható adattal nem rendelkezünk. Csak annyi valószínű, hogy szent István király idejében már létezett s hogy történelmileg szent László király uralkodásáig kell visszamennünk, hogy a gyalui várról szóló feljegyzésekkel találkozhassunk. Sent László ugyanis a gyalui várat a nagyváradi püspökségnek adományozta, s az mint káptalani vagyon, a hozzácsatolt külső fekvőségekkel a püspöki jövedelemnek nem megvetendő részét képezte, a mennyiben a várhoz igen terjedelmes szántó, kaszáló , főként erdőség tartozott. A 16-ik század közepéig birtokolta a várat és a hozzátartozó javakat a váradi káptalan, mig a 16-ik század közepén Martinuzzi bibornok rendelete következtében az erdélyi rom. katholikus püspökség javaihoz csatoltatott. (Folyt. köv.) Petrán József: Az irók és művészek körének küldöttsége a miniszterelnöknél. Tisza Kálmán miniszterelnök tegnap fogadta a képviselőházban Molnár Antal országgyűlési képviselő vezetése alatt az írók és művészek körének küldöttségét azon értekezletből kifolyólag, melyet e kör az operaház bérbeadásának ügyében tartott. A küldöttség tagjai voltak Bartay Ede, Borostyáni Nándor és Fáy Béla. Dr. Molnár előadta a kör kérvényének történetét, tartalmát és czélját s kérte a miniszterelnököt, hogy az abban kifejtett elveket lehetőleg tekintetbe venni méltóztassék. — Tisza Kálmán erre kijelentette, hogy a kérvényt szívesen veszi s annak tartalmát megfontolás tárgyává teszi. Ezután még néhány szívélyes szót váltva a küldöttség tagjaival, a kihallgatás véget ért. Dr. Tisza Istvánt, a miniszterelnök kiváló tehetségű fiát, jelenleg Vízakna város orsz. képviselőjét, a jövő országgyűlési cziklusra — mint halljuk — tvunei egynaza város vámparoi is fel fogják léptetni képviselőjelöltül. Közvetlen összekötetés Budapest és Szerajevó között. A bécsi hitelintézet pénzügyi csoportjának irányadó férfiai körében jelenleg folyó tárgyalások — miként egy bécsi lapnak jelentik — nemcsak a magyar kormánnyal kötendő ügyletekkel, hanem a budapestpécsi vasút tervezett továbbépítésével is összefüggésben állanak. Aról van ugyanis szó, hogy az említett vasútnak Szent-Lőrincz állomásáról direkt vonal építessék egészen Bródig, hogy ily módon közvetlen összekötetés létesíttessék a magyar főváros és Szerajevó között. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezetéből megjelent nyomtatásban az öröklési jogról szóló rész, melyet Teleszky István dr. országgyűlési képviselő javaslata alap „Bajazet“ és „Polgári halott/ („Bajazet“, tragédia 4 felvonásban, irta Racine; fordította Paulay Ede. — „Polgári halott.“ Olasz dráma 4 felvonásban. Fordította Deréki Antal.— Két dráma kerül holnap előadásra színházunkban. Minden tekintetben érdekes vállalkozás. Az egyik a classikus drámairodalom méltó remeke, a másik a romantikus költészet produktuma. E két iskola ilyenformán szembeállítva egymással ritkán kínálkozik a néző elé. Az egyik széles, tömör, fenséges oszlopokon nyugvó sötét boltú templom, a másik lenge, karcsú, derülten diszitmenyes reneszánsz palota. Két teljesen ellentétes világ, mint amiben ellentét van az ókor egyszerű, plastikus fensége és a középkor csapongó kalandorsága között. A mily természetes, hogy Corneille szükségszerű utóda lett Ra 9 ine, és oly természetes, hogy a Racinban legmagasabb tökélyt elért classicismus után beállott a reakció, s a drámaköltészet egy másik szélsőségbe, a romanticismusba jutott. Sajátságos, hogy minden időszerű iskolának épen Francziaországban akadtak legkiválóbb képviselői. A classikusok élén ott áll Racine, a romantikusok élén Hugó Viktor, amíg korunknak modern, realistikus drámairodalma a franczia jelesek fönhatósága alatt áll. De amily igaz ez, és oly igaz az is, hogy ez időszerű hullámzások fölött legyőzhetetlen csak az egy britt óriás maradt, Schakspere. Hogy az író korának színvonalán állva, megismerje annak múlandó gyöngeségeit és látnoki erővel mélyedjen a jövőbe, hogy megtörhetetlen örök igazságokat adjon és e teljes igaz alakban, ahoz valóban a legnagyobb teremtő képesség szükséges, vagyis Schakspere. Racine ezredévekbe pillantott vissza és közénk hozta az ókori görögök Sophoklesét és Euripidesét — keresztény világnézettel. Azt az egy lépést, amelyet Sophokles nem tehetett még meg — megtette Raine az akaratszabadságát, — de a többiben ugyanaz maradt. A régi hármasegységet — a cselekvény puritáni egyszerűségében Raine még túlozni látszik. Az ő jellemei nagyon csekély tevékenységűek,— de van lelkükben egy mindent elárasztó — vulkánszerű szenvedély, — amely náluknál sokkal erősebb, uralkodik rajtuk — és amelynek végre is martalékául esnek. S itt a különbség Raine és Corneille között s itt a magyarázata Raine diadalának Corneille fölött. Ián az igazságügyminiszteri értekezlet és a szövegező bizottság adott ki. A német parlament megkezdte a költségvetés tárgyalását s ez alkalommal szóba került a katonai terhek emelésének ügye is. Az iránt nem lehet kétség, hogy a katonai törvényjavaslat s vele a létszámemelés meg fog szavaztatni. Még a haladópárt sem marad ez ügyben a feltétlen negáczió terén , kész igen nagy mértékben közeledni a kormány álláspontjához. A német közvéleményt általában nyugtalanítják a franczia hadikészülődések s nem egészen ok nélkül, mert a párisi képviselőházban éppen szerdán történt oly esemény, mely sajátszerűen jellemzi a viszonyokat. Egy képviselő a hadsereg létszámának olyan nagy arányú szaporítását hozta indítványba, hogy maga Boulanger hadügyminiszter volt kénytelen ellene szót emelni A nagy többség el is vetette e túlbuzgó indítványt, de azon tény, hogy Francziaországban a törvényhozás tagjai a hadi készülődések terén még a kormány óhajain is túlmennek, a német törvényhozás tagjaira megteendi a maga hatását , így a szeptennátusi törvény elfogadása egészen bizonyosnak vehető. A franczia-khinai határról, Tonkingból, újabb összeütközések híre érkezik. Khinai rablócsapatok garázdálkodnak ott s nemcsak egyes francziákat meggyilkoltak, hanem a Hanoiban álló franczia helyőrséget is megtámadták. A képviselőházból: Budapest, deczember 2. Elnök az ülés megnyitása után bemutatja ifj Andrássy Gyula gr. Csikmegye csikszentmártoni választókerületében megválasztott országgyűlési képviselő megbízó levelét. Kiadták az állandó igazoló bizottságnak. Bemutatja Székesfehérvár város föliratát, melyben oly intézkedés megtételét kéri, hogy a magyar nyelvnek diplomatikai tekintetéből a monarchia összes közhatóságainál a paritás elve szerint érvény szereztessék. A kérvényi bizottsághoz utasították. Végül bemutatja az elnöki havi előterjesztést, amely tudomásul vétetett. Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter beterjeszti jelentését a Ludovica-Aca^Fli^^^gt^ouvaa,,au^iDJ^C9,.it_krrL kötezeteiben a magyar állami alapítványi helyekre a magyar korona országaiból elhelyezett ifjakról. Kiadatott a pénzügyi és véderőbizottságnak. Széchenyi Pál gr. földmivelés-, iparés kereskedelmi miniszter benyújtja Németalfölddel az áru védjegy oltalma tárgyában 1883 ik évi szept. 3 án kötött egyezmény beczikkelyezéséről, továbbá Braziliával az áru-védjegyek oltalma tárgyában 1886. aug. 28-án kötött egyezmény beczikkelyezéséről, végre az igazságügyi minisztériumnak a földmivelés-, iparés kereskedelmi minisztérium részére Budapesten épülő állami épületben való elhelyezéséről és a több költségek fedezéséről szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatokat. A két első törvényjavaslatot kiadták a közgazdasági bizottságnak, az utóbbit a pénzügyi bizottságnak.