Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-07-15 / 159. szám

♦ A kolera A horvát tartományi kor­mány lemondott arról a tervről, hogy Fiume, Susak és Terratto körül katonai kordont von, mivel, ez az illető vidéken csak növelné a szük­séget,­ a­nélkül, hogy megakadályozná a ragály tovahurczolását. — A kolera első fellépte, e hó 12-ike óta Fiuméban 59 betegedési és 31 ha­lálozási eset fordult elő, a­mi egy napra 4 be­­tegedés és 2 halálozási esetet tüntet fel átlag véve. — Susákban daczára annak az élénk közlekedésnek, melyet Fiumével folytat — mint­egy 3000 lakosa dolgozik Fiuméban — csak három munkás kapta meg a kolerát, közülük egy meghalt. Az egészségi viszonyok egyébiránt az egész környéken a lehető legkedvezőbbek.­­ A vu­kovári alispánságból egy kolera nostrai esetről tesznek jelentést. Egy Grocsán Antal nevű pásztor, ki Lován mellett birkákat legeltetett és egyetlen idegen ember sem érint­kezett, kapta meg a betegséget, valószínűleg zöldségtől, uborkától és mocsárvíztől. A sze­rencsétlen néhány óra alatt meghalt. * Spiegl Edgárt, az „Extrablatt“ szerkesztőjét ma — mint Bécsből táviratozzék , ő felsége, hazafias és a közügyek körül szerzett érdemeinél fogva, az osztrák nemesek sorába igtatta. Spiegl Edgár saját erejéből küzd­­te fel magát Ausztria legnépszerűbb lapjának főszerkesztőjévé; Pesten kezdte meg hírlapíró működését. * Baleset a futárvonaton Kedden reggel a Limbachból Bécsbe jövő vonaton meg­rendítő baleset történt. Midőn a vonat teljes gőzerővel a linczi állomáson elhaladt, egyszer­re vészjelzés volt hallható, a vonat megállóit és a vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy egy fiatal hölgy, egy tekintélyes bécsi ügyvéd testvére és J. jeles német jogtudós menye a futárvonal alvó kocsijából kiugrott. A fiatal­asszonyt eszméleten kívüli állapotban találták meg. Még eddig nem volt megállapítható, hogy mily mérvben sérült meg. Még azon futárvonat­tal Bécsbe szállították. Azt beszélik, hogy előbb elmezavarban szenvedett a hölgy és most is valószínűleg elmezavarban ugrott ki a kocsiból. * Az éhező „tudós"­ Bécsben. Mint milánói lapok jelentik, Succit, Forli Tanperjét a párisi és lipcsei orvosi fakultásokon kívül meghívta a bécsi is, egy pár napi önkéntes koplalásra a tudományos felügyelet mellett. Succi a meghivást elfogadta s őszre érkezik Bécsbe. Előbb Milánóba megy, hogy ott eset­leg 30 napig koplaljon szintén tudományos fel­ügyelet alatt. A koplalás előtt szabad jóllaknia torkig, s ezt valószínűleg nem is fogja elmu­lasztani. * Haynald Lajos dr. bíboros érsek jelenleg, mint a belga király vendége, a laekeni kastélyban időzik. * Liszt Ferencz f. he L-én Beyreuth­­ba utazott leánya Cosima, özv. Wágnernéhez, hol unokája Bülow Daniela esküvője ment vég­hez. A mester, kinek egészsége a sokféle hit daczára kielégítő, bevárja ott a Parcival és Tristán-előadásokat, s csak aug. elején megyen Kissingenbe, fürdőhasználatra. * Diderot szobra. Párisban kedden leplezték le Diderot, a múlt századi bölcsész emlékére emelt szobrot. * Sikkasztó tábornok. A­mint előre sejthető, Oroszország mondhatja magának e kitűnő katonai tehetséget. Pétervárról írják, hogy a középázsiai vasút építőjét, Annenhoff tábornokot ezen állásáról visszahívják, hogy a reábízott pénz hűtlen kezelése miatt vád alá helyezzék. * Meyerbeer özvegye, kinek halálá­ról annak idején több ízben és részletesen megemlékeztünk, mint egy berlini távirat je­lenti, 10 millió márkát hagyott hátra. E te­kintélyes összegnek Richter Gusztáv festő két fia és Korfi főhadnagy az örökösei.’ * Pária rejtelmei Páriából távírják . Egy vicomtesse feljelentésére, ki egy éjjel 55 ezer frankot vesztett kártyán, a rendőrség a Rue Pigalle-ban nagy játékbarlangot fedezött fel, ahol a főúri körökhöz tartozó hölgyek szi­varozva és borozva szoktak dorbézolni , és je­len k­ént iszonyú összegeket kártyáznak el. Niagara örvényein evezett át va­sárnap, a­mint New­ Yorkból táviratilag jelen­tik, egy Graham nevű angol kádár. Járműve egy tojás alakú, hét láb hosszú hordó volt, erős vasabroncsokkal. Ugyanezen, úgynevezett, Niagara-rapidekben veszett bele néhány év előtt Webb Máthé kapitány, vakmerő úszási kísérle­te alkalmával. * Kapitány asszony. New­ Yorkban Mary W. Coons asszony mindenféle vizsgálatot, a­mi a hajóskapitányi rang elnyeréséhez szük­séges, kitűnően letett, s nemsokára parancs­noka lesz az „Elisabeth“ gőzyachtnak. Ő kü­lönben nem első asszonykapitány: 1884. Mary M. Milter tette le e vizsgálatot New­ Orleans­­ban, s azóta a „Saline“ kereskedelmi gőzös pa­rancsnoka.­­A franczia nemzeti ünnep Páriá­ból jul. 14-ki kelettel jelentik. A nemzeti ün­nep a lakosság legélénkebb érdeklődése mel­­, mar hoiznap este megkezdődött. A város, különösen egyes városrészek nagyszerűen fel­­lobogózvák és diszi­vék. A kedvezőtlen időjá­­rás azonban gátlólag hatott. Mégis óriási nép volt az utczákon, melyeken számtalan egylet *eve,rrral - *a­r*otta felvonulását. A város ma délelőtt még inkább ünnepi színezetet öltött. * *ovak versenye tartatott — mint az „Alig. Sportzeitung“ írja — július fi­án Newmarketben. „Asil“ és Kismet“ nevű lo­vak match­a volt ez. A lovak tulajdonosai Anglia két legjobb jockeyát Fred Archert és C. Wood­­ot nyerték meg a verseny lovaglására. „Asil“ 3200 méteren át oly biztosan vezetett, hogy egyik enthusiasta, midőn a ló 300 méternyire volt a czéltól 100 fontot ígért 10 schilling el­len „Kismet“-re. A fogadást senki sem tartotta, pedig Kismet e háromszáz méteren úgy leverte elenfelét, hogy háromnegyed hosszal elsőnek érkezett be. Érdekes tudni, mily roppant nagy különbség van a telivér angol lovak és az araba ló gyorsasága közt. „Asil,a­mely már több arabs versenyben győzött, tavaly egy 100 fontos matchban indult Portland herczeg „Jambic“ nevű angol telivér ellen, mely versenyt még soha sem tudott nyerni. Az arabs tó 2500 kilóval vitt csekélyebb terhet, mint az angol s ez utóbbi még­is 20 hosszal centerben verte meg. Eltűnt touristák. E kínos feltűnést keltett ügyben a „B. H.“ legújabban a következő sürgöny-tudósítá­­sokat hozza: Tegnap délután 3 órakor végre megtalál­ták a szerencsétlen Pallavicini Alfréd őrgróf holttestét is. Zsebóráját, tárczáját, egy kis üve­get és zsebkendőjét szintén megtalálták. Az őrgróf holtestének feltalálásáról a következő részleteket jelenthetem: Hosszú, eredménytelen keresés után a vezetők végre messze a helytől, hol a többi holtesteket találták, egy sziklacsú­­cson, hóval fedett sziklahasadék fölött egy fel­tűnően sötét tárgyat pillantottak meg. Odasiet­tek és ott találták meg Pallavicini őrgrófot a jeges sziklafalon. Hanyatt feküdt, két keze egé­szen kiterjesztve, lábai a szikla szélén lelógtak a hasadékba, orra be volt zúzva. Az egész hely­zet azt látszik bizonyítani, hogy lehetetlen, hogy az őrgróf ideeshetett. Kiváló szaktouris­­ták úgy magyarázzák meg a dolgot, hogy Pal­lavicini az utoló pillanatig megtartotta higgadt­ságát és mint hős halt meg. Midőn látta, hogy a hófúvás az előtte menők alatt leszakadt és már a saját lábai alatt is mozogni kezdett, gyorsan leoldotta magáról a kötelet, mely őt Rubispierrel összekötötte és ugrás által kísér­lette meg a menekülést. Az oldalt levő szik­­lafensíkra esett és veszélyesen megsérült, de nem vesztette el öntudatát. Innen elvánszor­­gott még a szikla széléig és széttépte zsebken­dőjét, hogy bekötözze sebeit. Végre mig a sziklánál ült, erőt vett rajta az ájulás, és ki­terjesztett karokkal hátra dőlt, mig a halál szenvedéseitől megváltotta. Winklern, jul. 13. Ma volt a két sze­rencsétlenül járt vezetőnek és Crommelinnak a temetése. A koporsók, a Pallavicini őrgrófé is, a község házán voltak felállítva; a koszo­rúk egész halmaza borította el őket. Fél 9 óra­kor kivitték a vezetők koporsóit a szabadba, a­hol azokat beszentelték. A gyászmenetet egy zenekar nyitotta meg, ezután Bayerle vezető ment az Alp-egyesület központi bizottságától küldött koszorúval, utána Rohcacher az egye­sület képviselője, az Alp-klub két képviselője, a tourista-club képviselője, továbbá a berlini Alp-egyesület tagjai stb. A gyászmenet a köz­ség házától a temetőbe vonult. A négy szeren­csétlenül járt, kik együtt haltak meg, nem temet­­tettek együvé. A vezetők elválasztattak sze­rencsétlen társaiktól. A temetés alatt Cromme­­lin koporsóját a községház folyosóján helyez­ték el és azután, daczára annak, hogy protes­táns, szintén előkelő helyen temettetett el a katholikus temetőben. A katholikus pap a ve­zetők elhantolása után levetette papi onatusát és Crommelin sírjához sietett. Itt három mi­atyánkat imádkozva, igy szólt a gyászolókhoz: „Imádkozzatok, jámbor keresztények, az el­hunyt testvérért.“ Jelen voltak a temetésen a Crommelin- és Pallavicini-családok és Webb anglikán lelkész Chichesterből. Pallavicini te­metése holnap lesz, mert előbb bonczolják. SZÍNHÁZ, zene. „A Czigánybáró“ Jókai-Strauss ope­­retteje, mely Kolozsvárit olyan fényes sikert ara­tott, a jövő héttől kezdve ismét adat­­ni fog a kolozsvári színpadon. Csóka Sándor igazgató megszerezte az előadási jogot s a közönségre nézve örvendetes, a színházi pénztárra nézve pedig mindenesetre hasznos lesz, hogy a kedvelt operette megint fölvétetik a re­­pertoiiéba. „A czigánybáró“ első előadása kedden (jul. 20 án) lesz; ez előadásra va­sárnap, jul. 18-ától kezdve fogad el elő­jegyzéseket a színházi pénztár. A szerep­­osztásban csak az a változás történt, hogy Car­­nero szerepét az időközben eltávozott Makó helyett Dezséri fogja játszani. * Odry Lehel és társai vidéki hangver­seny körútjukról visszaérkeztek a fővárosba. Három helyen hangversenyeztek, úgymint Te­­mesvárott, Aradon és Szegeden, s mindenütt szép anyagi és erkölcsi sikert arattak. Hang­verseny körútjukat ezzel nem fejezték be, csu­pán azért tértek vissza Budapestre, hogy a kül­földre utazott Gyenes helyére más előadó mű­vészt nyerjenek meg. Most Gyenes helyett La­­tabár Kálmán, a nemzeti színház jeles tagja fog csatlakozni a művésztársasághoz, mely csak néhány napig marad a fővárosban, s aztán Er­délybe indul, hol a nagyobb városokban foly­tatja hangversenyelőadásait. TUDOMÁNY, IRODALOM. A „fényképészeti lapok­ legújabb száma következő tartalommal jelent meg: A fényképészet aesthetikája. (Folyt.) D­r. Sárffy Aladártól. A galetine-emulsió-eljárás műkedve­lők részére. (Folyt.) Veress Ferencztől. Mikor én fényképész voltam. Áspistól. A fényké­pek színezéséről. (Folyt.) Botár Imrétől. A fény­képészet történelme. (Folyt.) V­e­r­o­sis Ferencztől. Vegyesek. — A szerk. szenetei. — Ingyen ro­vat. — Hirdetések. A borítókon: Hirdetések. * „A maros tordamegyei tanitó tes­tület első Évkönyve 1878-1886 évről“ czim alatt Marosvásárhelyen Lén­árt József szerkesztésében egy 80 lapra terjedő füzet je­lent meg. Tartalma a következő: Előszó A ta­nitó testület 7 évi története, Gönczi János főjegyző. Elnöki megnyitó 1885 decz. közgyű­lésen, Lén­árt József elnök. Az 1885. évi köz­gyűlés jegyzőkönyve. „a magyar helyesírásról“, Lakatos Sámuel. „A nőnevelésről.“ Gergely Lajos. A megelőző fegyelemről P­á­l György. Testületi alapszabályok. A testület tisztviselői. A testület tagjai, ezek állása és lakhelye. A fü­zet ára 50 kr. CSARNOK. Vallás, erkölcs és értelem a nép életében. Irta: Józsa János (Vége.) Nem szabad hozzá szoktatni a gyereket olyanhoz, mit a serdültebb korban úgy is „ki­verni“ igyekszik sok szülő gyermekéből, ha — mint hitte — magától a gyerek nem akarja „kinőni“, a­mit pedig még jobban belever gye­rekébe .­­ egyszerűen megtiltjuk, szükség sze­rint kellő fenyítéssel is rászorítjuk a gyereket valamit tenni, vagy elhagyni. — Itt egy körül­ményt nem hagyhatok említés nélkül: a bé­nák, vakok, hülyék stb. statistikájának nume­rusait nem csekély mérvben szaporítják az emlí­tett „javító“-verés áldozatai. Fölemlítsem­­, hogy a tettetésre és hazug­ságra, ez utálatos bűnre, egészen mesterségesen készítik elő a gyereket a szülők? Csak egy példát a halmazból. Az alig 3 éves gyerek je­lentékeny kárt okoz, az anya haragszik, de a kicsike hamar megengeszteti mondván : mama nem én tettem a kárt, hanem egy — — zsi­dó! erre a mama megcsókolgatja gyerekét, s dicséri, hogy mily ügyes és okos! Mikor hazul­ról távozni akar a szülő, rendesen hazugsággal szabadul a vele menni akaró gyerektől; szófo­gadásra, engedelmességre rendesen hazugsággal bírja rá ígérvén mindent, a­miket aztán telje­sít ; a­mint a gyerek értelme fejlődik, látja hogy a tettetés hazugság jó eszköz a zavarból való kiszabadulásra, avagy valaminek megnyerésére, ő is gyakorolja aztán, s gyakorlás által mester­sége lesz teljes életében. Ép­­gy nevelik a bosszúállásra is; ha elesik, vagy más baja tör­ténik, valakit vagy valamit meg kell verni azért, azaz bosszút kell állani. Példákkal mustrálhat­nám, hogy a kegyetlenségre, érzéketlenségre, sőt még a sikkasztásra is mesterségesen szok­tatják maguk a szülők. Alig 2 éves korban már naponta élveztetik a gyerekkel a­­ pálinkát! Mikor a gyerek beszélni kezd, rendesen káromkodásra s trágár szavakra tanítják meg először. Megtörtént, hogy egy ily okos kicsike anyjától kérdezték, hogy gyereke tud-e imád­kozni? „Arra még igen kicsiny, volt a felelet. Káromkodni elég nagy volt! Mesterségesen, a tudatlanságból, az ok­talan szeretet által vezettetve, — oltják a gyer­mek lelkébe a fent jelzett rész­tulajdonságot a szülők és környezet, holott azokat épen iro­gatni kellene a családi nevelésnek. Az 1—6 éves korban a nevelés általán ilyen még a műveltebb osztályokban is. Pedig ez a legfontosabb időszaka nevelésnek. Com­­menius azt mondja, a gyermek jelleme 1—6 évig meg van alapítva. Diesterweg így nyilat­kozott : 1—6 éves koráig kell a gyereket jól nevelni, mert ha 6 éven túl is vesszőzni kell, rosszul van az nevelve. Az óvoda a legközelebb jő a családhoz, az igen fontos intézmény; de hogy még ez sem képes a helytelen első nevelést egészen megja­­vítni, igazolja az is, hogy nem egyszer hallot­tam tanítók és tanítónőktől, hogy az óvodá­ból került növendékek, „kunczfutabbak“ voltak a többieknél is. Szóval, az eltévesztett első nevelés nyomai meglátszanak a férfin is, mert az érintett rész­hajlamokat magukba szitt gyerektulajdonsá­gok leszoktatására, kiirtására kell az időt paza­rolnia, holott az iskolának a családban vetett, alapot kellene tovább építenie. Az ilyen növendékekből lesznek aztán a legingatabb jellemű emberek, kik a külső kö­rülmények és saját önző vágyaiknak rabszolgái lévén, bár tetteik s azok következményeiről he­lyes ítélettel bírnak is, mégis az ítélet ellen dönt az akarat. Ezek mindenütt és mindenkor elégedetle­nek s boldogtalanoknak érzik magukat, kikből az „alkalom tolvaj” és sikkasztót csinál, mert dolog nélkül, könynyű szerrel szeretnének meg­gazdagodni, az érzéki élvezet lévén egyedüli czélt jak. Ezek aztán pazarlók, s bűnös utón is sze­reznek, hogy pazarolhassanak; az új irány oda visz, hogy a bűn kezd a nyomor szülője lenni, és nem megfordítva. Az iskolákban is túlnyomó az értelmi tu­dás fejlesztése. Fő kérdés ma az, hogy meny­nyit tud valaki, nem pedig hogy mivé lett az iskola által. Ez nem lehet helyes ! De nem fűzöm tovább. Tapasztalataim s tanulmányaim nyomán összeállítok holmit a ne­velés köréből. Jeleztem, hogy a fölvilágosodás emelkedésével a vallásos hit hanyatlik, annyival inkább, mert a családi nevelés is az erkölcsi­­ség rovására fejleszti ki a hajlamokat s a kész­séget a rosszra a gyermeki szívben, ily szív­ben az atheista tanok gyorsan gyökeret vernek együtt aztán az egyént oda viszik, hogy e rö­vid földi lét legfőbb czéljául az anyagi, — ér­zéki — élvezeteket tűzi ki, s e legfőbb czél el­érésére bárminő eszközt jónak talál, vagyis az erkölcsi világot, mint haszontalant, elveti . . . Jeleztem azt is, hogy szerény nézetem szerint — a nevelés javításával lehetne az erkölcsösé­­get és vallásosságot is helyre­állítani ; röviden említettem, hogy milyennek kellene lenni az első nevelésnek a családban, s hogy milyen az tényleg, mikép oltatik a gyermek lelkébe az erkölcstelenség minden neme tudatlanságból s oktalan szeretetből. A javítás — szerény véleményem szerint — úgy lehetne, hogy első­sorban­ a szülőkre kellene hatni; a szülőknek gyermekeik iránt való szeretetét kell fölhasználni, azt kiigazítni, helyes útra terelni. Meg kell értetni a szülők­kel, hogy a gyerek a milyen hajlamokat sajá­tít el a szülői házban, azokat fogja követni felnőtt korában is, s a­miket ők tulságig meg­engednek s elnéznek a gyereknek, azt majd a társadalom nem tűri el, hanem szigorúan meg fogja büntetni. Hogy pl. midőn hamis okmány készítéséért az iskolázott fiatalembert elitélték, az átok, melyet az anya az írás feltaláló­jára szórt, magát az anyát illetné jogosabban. A fölvilágosítások lehetnek felolvasások, de még eredményesebben élőszóval, beszélgető alakban. Én ezeket többször tettem; a nép elő­ször csodálkozott, hogy a szokás által nyert hajlamok oly messze kihatók, majd érdeklődött s elismerte a mondottak igazságát; csak gyak­rabban kell ezeket tenni. A ki helyesebb utakat, elveket tud ezek­nél, azoknak közlésével szolgálatot tesz a köz­ügynek, a hazának. Nekem is e czél lebegett szemeim előtt, midőn e sorok írásához fogtam. Idegenek névsora. — Julius 15. — B i a s i n i­ s­z a 11 o­d­a. Kolozsy Lajos pinczér Deés. Hirsch Hermann ke­­resk. N.-Iklód. Szász Lajos és neje iparos Sz.-Újvár. Hoinberg Lila keresk.­nő Deés. Weizer Fáni keresk.­nő Deés. Puskui József keresk. Sz.-Újvár. Opra Ferencz honvéd-főhadnagy Deés. Soós Sándor keresk. Torda. Hungária-szálloda. Kemény Dezső keresk. Bpest. Br. Papp és csa­ládja cs. és kir. törzskari főnök Bécs. Filhof C. keresk. Bécs. Peckhol G. vállalk. Csúcsa. Wittich H. hivatalnok Budapest. Nemzeti­ szálloda. Weisz Mihály keresk. Bpest. Albus R. vállalk. M.-Sziget. Váncsa József lelk. Balázsfalva. Singer Jó­zsef ut. Bécs. Csiki Miklós keresk. M.-Vásárhely. Pannoni­a-szállod­a. Kónya Lőrincz birt. Kocsárd. Tivadar G. ügyvéd Bpest. Agáczi Endre tanár N.-Várad. Helle Jakab gab­­nakeresk. M.-Ludas. Erzsébet-szálloda. Gyulay Richárd birt. N. Ida. Dr. Schuster Fri­gyes gyógyszerész N.-Sink. Eperjesi István és neje ke­resk. B.-Hányad. Gr. Sedlniczky Anna, lovag Klegle Frigyesné Bécs. KÖZGAZDASÁG. Mikor arassuk a különféle ter­ményeket ? A rozsot akkor, midőn a legtöbb szem már oly kemény, hogy a körmön elhajlítva el­törik. A búzát akkor, midőn még nem telje­sen érett, midőn a szem nem tejes többé, de nem is annyira kemény még, hogy ujjainkkal ne tudnánk szétnyomni, különben „üveges“ lesz. Ezenfelül a búzának nagy hajlandósága van a kihullásra és így nagy lesz a veszteség, ha tel­jesen megérni engedjük. A kasza alá tehát ak­kor lesz érett a búza, ha a szemek ugyan lisz­tesek már, de még puhák. A szár egy pár c­en­­timéternyire a kalász alatt legyen szalmasárga. Az árpát akkor kell aratni, midőn a szemek és a toklászok egyenletesen megsárgul­tak és a kalász még meglehetősen felfelé áll, vagy legalább is nem hajlik éles görbülettel lefele, mely utóbbi körülmény a túlérettség jele. A zabot akkor kell aratni, ha a szalma a buga alatt egyenletesen szalmasárga; minden aggály nélkül hozzáláthatunk az aratáshoz, ha a zab már foltosodni kezd és a polyva még nem nyilt fel. Ilyenkor azután kissé tovább kell ren­den hagyni. (Az egyenetlenül érő árpánál és zabnál nem várunk a későbben érő még zöld növé­nyekre, hanem aratunk, mihelyt a szálak több­sége elérte a fent körülírt félérettséget.) A törökbúzát akkor kell szedni, ha a csöveken levő héj száraz és a szemek meg­keményedtek. A haricskát (pohánkát) akkor arat­juk, ha a szemek nagyobb része már sötétbar­na, tekintet nélkül arra, hogy van-e még a nö­vényeken sok virág vagy nincsen. A borsót és bükkönyt akkor kell aratni, ha az először képződött hüvelyek éret­tek, noha még zöld hüvelyeket, sőt virágokat is találhatunk. A fuszulykát akkor kell aratni, mi­előtt a hüvelyek még megfeketedtek volna, te­hát akkor, mihelyt a szemek a hüvelyekben teljesen kifejlődtek. A babot még utóérés czél­­jából künn hagyjuk a földön. A lencsét akkor kell aratni, midőn az alsó hüvelyek bamulnak. A bükkönyt akkor kell aratni, midőn a hüvelyek bámulnak. A r­o­b­a­d­ó­t aratni kell, mihelyt az alsó hüvelyek megfeketedtek. A repczét akkor kell aratni, midőn az egész táblán, vagy legalább annak egy részén, a zöld szín vörössessárga árnyalatnak adott he­lyet. Ha a repcze foltosan érik, az ily foltokat külön kell aratni. A mákot akkor kell szedni, mihelyt augusztusban, vagy hűvösebb nyáron szeptem­berben, a szárak elszáradnak és a mák a fe­jekben meglazul. A komlót akkor szedjük, midőn augusz­tus végén vagy szeptember elején a tobozok zárulnak, aromatikus szagot árasztanak, ke­mény fogásnak és a nyomásnál csikorognak. A komlódoboz ilyenkor zöldessárga. A szivarnak szánt dohányt akkor szed­jük, midőn szeptember közepén a sötétzöld levelek sárgászöldek kezdenek lenni, sárgás pettyek mutatkoznak rajtuk, a levelek tapadó­­sak lesznek s estefelé mé­zszagot kapnak. Fi­nom pipadohányt kapunk, ha a leveleket any­­nyira túlélni hagyjuk, hogy a levelek szélei fel kezdenek göngyölödni. A lent — ha finom, ruganyos, fénylő, könnyen fehéríthető rostot akarunk ka­pni — nemsokára az elvirágzás után nyúlju­k, midőn a legalsó levelek hervadni kezdenek, de a föld­nek még zöld színe van és a mag a tejes to­kokban még fehér. Magnyerés czéljából akkor nyűvünk, ha a bámult szárakról már hull a levél, a magtokok, ha végigsimitunk rajtuk, zö­rögnek és a mag kemény és fénylő barna. Rost­os magnyerés czéljából a fenti két időpont kö­zött nyüvünk, midőn a szárak még sárgák, az egész vetés csizzöld árnyalatot kap, a mag pe­dig bámul. Kendert hímvirágot nyűljük, mihelyt elvirágzott és sárgulni kezd. A később érő magkendert mihelyt elvirágzott kinyúljük, még ha a szár zöld is. A pityókát akkor szedjük, ha a zöld­je sárgulni és hervadni kezd. A czukorrépát melegebb vidékeken azonnal szedik, mihelyt a levelek sárgulni kez­denek. A répamagot akkor szedik, midőn a legnagyobb maggomolyokban bámult magvak mutatkoznak. A takarmányrépát a fagy beállta előtt szedjük. A luczernát és vörösherét szé­nának közvetlen a teljes virágzás előtt kaszál­juk. Magnak akkor használjuk, ha a mag tel­jesen megérett, megkeményedett és sajátságos fénylő színe van. A fehér herét és baltaczímet teljes virágzásban, a seradellát a virágzás vége felé kaszáljuk. A csillagfürtöt szénának akkor ka­száljuk, ha az egyes hüvelyek már fejlődni kez­denek, az oldalágak azonban még virágzanak. Magnyerés czéljából legjobb akkor aratni, mi­dőn az első hüvelyek érnek. A csibehúrt zöldtakarmányul vagy szénának teljes virágjában kaszáljuk, magnye­résre pedig akkor, midőn a legalsó magvak hamulnak. A mohart takarmánynak akkor kaszál­juk, midőn a kalászok kezdenek a levelek kö­rül előbújni, magnyerésre pedig akkor, midőn a mag már meglehetősen érett. Csalamádét (takarmány törökbúzát) besavanyításra akkor vágunk, ha a zászlóját már kihányta, a réti szénát akkor kaszáljuk, mi­dőn a növények legnagyobb része virágza­ni kezd. A szőlő általában már élvezhető, midőn a szemek puhák és az asztali szőlőnél ez a stádium elég is, de jóságának tetőpontját ak­kor éri el a szőlő, midőn nagy czukortartalom mellett úszni kezd. A normális érettség akkor áll be, midőn a szemek teljesen kifejlődöttek , a czukortartalom legnagyobb. Ha a fürtöt hosszabb ideig hagyjuk a venyigén, forró szá­raz vidékeken többé-kevésbé mazsola válik be­lőle, nedves meleg vidékeken, pl. a Rajna mel­lett pedig nemes rothatásba megy át és a leg­illatosabb borokat adja. Ha kevésbé értékes fajtáknál a bor mennyiségére kell fősúlyt fek­tetnünk, czélszerűbb lesz az első stádiumban szüretelni; finomabb, értékesebb boroknál azon­ban bevárhatjuk a túlérettséget. — A vámháború Romániával. A­mióta Romániával vámháborúban állunk, valamint a vasutak, úgy a Dunagőzhajózási társulat is igen kevés árut szállít Romániába. Most azonban, az aratás kezdetével, előáll az a kérdés, hogy Ro­mánia gabnakivitele milyen utat fog választani. A köteléki tarifák felmondása következtében a román gabna vasutainkat még tranzitában sem veheti igénybe, de mi sem akadályozza, hogy az olcsó vízi utat a Dunagőzhajózási társulat segélyével igénybe vegye. Kérdés, hogy ezen es­hetőséggel szemben milyen álláspontot foglal­nak el az osztrák és magyar kormányok és hogy a társulat mit tehet vagy akar tenni a kormányoknak esetleges kifogásaival szemben. E kérdésekre a P. L. egy közleménye megadja a választ, a­menynyiben szerinte a magyar kor­mány azon szempontból indul ki, hogy a köte­léki tarifák által elérni remélt czél, valamint egyáltalában a monarchiának Románia ellen al­kalmazott repressív intézkedéseinek hatálya ve­szélyeztetve volna, ha megengedtetnék a Duna­­gőzhajózási társulatnak, hogy akadálytalanul közvetítse a román exportot. A magyar közle­kedési minisztériumban — írja az idézett lap — nem­ kételkednek a fölött, hogy az osztrák kormány is hasonló nézetben lesz és elvárják a Duna gőzhajózási társulattól, hogy nem fogja feladatának tekinteni a monarchia nemzetközi akc­ióját megakadályozni. A bécsi értéktőzsde. (Bécs, julius 13.) Magyar értékek zárlata Magy. földtehermentesi­­tési kötvény 105.40. — Erdélyi földtehermentesitési kötvény 105.25. — 6­ l^^-os m. földhitel intézeti zálogl. —... — Erdélyi vasutrészvény 189.26. — 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 120.15. — Magyar nyer. k. sors­jegy 122.26. — Szólódézsmaválts. kötv. 100.50­. — 4°/0-os aranyjáradék 105.95. — Magy. hitelbankrész­vény 285.50. — 1869. m. k. v. áll. els. kötvény 100.80. — Magyar lesz. és váltób. részv. 93.50. 5°/0-os papir­­jár. 94.80.—­ Osztrák értékek zárlata. Osztr. hitel­részvény 278.50.—. 4°/o-os osztrák aranyjáradék 118.90. Londoni váltóár 126.25. — 1864. sorsjegy 168.25. — 4 2°/o ezüstjáradék 85.95.—. 1860. sorsjegy 141.50.—. Osztrák államvas. részv. 230.50. — 20 frankos 10.02­4.2 °/o papirjáradék 85.25.—. Osztrák hitelsorsjegy 177.50 — Osztrák-magy. bankrészvény 873.—. Cs. kir. arany (vert) 5.92.— Német bankváltók 62.—. T­iszta selyem szövetek, mét. 80 kr­­.10­1.35 6.10 krig (színes csikós és koczkás mintázatú). Küld véggel v­­egyes ruhának valót vámmentesen házhoz G. Henneberg (cs. és kir. udv. szállító) se­­­­lyem gyári raktára Zürichben Minták­­ küldetnek. Levélportó 10 krajczár. 4-7 AJTAI K. ALBERT. Laptulajdonosok: K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Felelős szerkesztő:

Next