Kolozsvár, 1886. december - 1887. június (1. évfolyam, 1-151. szám)
1887-03-26 / 75. szám
l-ső évfolyam. 1887. 75. szám. FŐTÉR 7. SZ SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA Megjelenik a 3. lap minden nap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kolozsvár, szombat, márczius 26. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre............................16 írt. Fél évre..................................8 írt. Negyedévre.............................4 frt. Egy hóra .............................lert 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy 6 centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 25 kr. AZ UJ ÉVNEGYED. A közönség figyelmébe ajánljuk a „Kolozsvár‘‘-t az új évnegyed alkalmából. Eseményteljes napok előtt állunk. Nagy kérdések várnak megoldást, künn és idehaza. Itthon nyilatkozattételre hívják a közönséget a képviselőválasztások, s ha akadályozva volna ebben, oly események gátolnák, melyek ez egész vén világrészre szólók lennének. Az erdélyrészi sajtónak, mely lelkiismeretesen akarja teljesíteni a kötelességét, mindkét esetben fontos mondanivalói lesznek a közönségnek. Alkalmunk volt bebizonyítani, hogy a „Kolozsvár“ a meggyőződése szerint való igazságot tartózkodás nélkül mondja meg ez országrész érdekeinek védelmében. Így fogja ezt tenni ezután is. Ezeken a nagy dolgokon kívül van nekünk sok házi ügyünk. Ismeretlen és elfelejtett vidékei vannak ez országrésznek; birtokviszonyaink rendezése körül sok a hiány; regalejogunk kérdése homályos, összebonyolódott. A „Kolozsvár“ azon czélok mellett, melyeknek érdekében munkát igért programjában, a következő negyedévben közölni fog az itt érintett kérdésekben, a helyzetet világosító tanulmányokat. Elhaladásunk érdekében küzd, tisztességes fegyverekkel. Erejét, hatását a közönség támogatása szabja meg. E támogatást kérjük. A szerkesztőség két hóra.......................................3 frt Az előfizetések legczélszerűbben postautalványnyal küldendők a „Kolozsvár“ kiadóhivatalához czimezve. A kiadóhivatal. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Ápri Jun...........................................4 frt Ápril Szept........................................8 frt Ápril Deczem...................................12 frt Egy hóra.......................................1 frt 50 kr. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS. Kolozsvár, márcz. 26. (dr. B. K.) Semmi sem szükségesebb, mint felállítani Magyarországon a nemzetiségi panaszok mérlegelésére egy olyan kompona-félét, amilyen a nagyobb húsáruló üzletekben az erdélyrészi városokban ősrégi szokás alapján az igazság kitudása végett a közönség rendelkezése alatt áll. A ki milyen pecsenyét, konczot kapott, kijövet ráveti a mérlegre, s ha kételyei vannak az igazságos kiszolgáltatás iránt, csekély fáradtsággal megnyugtathatja a maga és a szekáló legény lelkiismeretét. Ha a nemzetiségekkel közös egyetértés alapján egy ilyen mérlegben meg lehetne állapodni, az állam is tudná, hogy mivel tartozik, s a nemzetiségek sem panaszkodhatnának, hogy a konczosztogatásnál lecsalták. Ez a mérlegkészítés pedig nem is épen olyan nehéz, mint amilyennek egyelőre látszik. A végén is sok, történelmileg kifejlődött és változhatatlan feltétel meg van ahoz adva, hogy most már szilárd anyagból össze lehessen rakni ezt a szerszámot. Itt van például az alaptény, hogy Magyarország alkotmányos egyeduralmi ország, tehát nem köztársaság és így nem fér vele össze az olyan államaikat sem, mely eddigi tapasztalatok szerint csakis köztársasági formákkal képzelhető összeegyeztethetőnek. Értjük alatta a foederatív államformát Ha már most változhatatlan vagy csak sok vérnek árán változtatható alakja Magyarországnak az egységes egyeduradalmiság, csak azt kell vizsgálnunk, hogy az eddigi tapasztalatok és a józan ész útmutatásai szerint mi egy ilyen monarchiának a létfeltétele, ha azt akarjuk, hogy az legyen és annak is maradjon, ami? S ekkor azt találjuk, hogy az egyeduralmi formát arra, hogy élhessen, múlhatatlanul egy egységes, öntudatos eszmének kell áthatnia, mely tevékeenységének irányt szabjon. Ez az eszme kivétel nélkül megvan és elevenen lüktet minden monarchiában, mert nélküle különben szétesnek, s nem egyéb pedig, mint a nemzeti eszme. Itt a német, ott a franczia, angol, olasz, dán, svéd, muszka román, szerb, görög. Magyarországon pedig ezer éves traditiónál fogva a magyar nemzeti eszme. Ha idáig eljutottunk minden akadály nélkül és ha a magyar hazában élő nemzetiségek beismerik, hogy ez csakugyan igy van, s nem volt, nem is lehet másként, akkor már java részében felállítottuk a mérleget, mert tudjuk megcáfolhatatlan bizonyossággal, hogy ez a nemzeti eszme Magyarországon az állami élet fentartásához múlhatatlanul szükséges, tehát jogosult is, s így nem állhat meg semmi ezen a területen és nem is jogosult, ami a magyar nemzeti állam eszméjével ellentétben áll. Hogy készek lehessünk a mi komponánkkal, csak azt kell már most tudnunk, hogy mit rejt magában ez a nemzeti eszme, melyek azok a követelmények, amik nélkül megszűnik egységes eszmének lenni? Miután arról van tulajdonképen szó, hogy ez az eszme egy állam rendelkezése alatt álló eszközökkel meg is testesítse önmagát, azt kell tehát vizsgálnunk, hogy mit kell tennie és mit nem szabad tennie az egységes nemzeti eszme által vezérelt magyar államnak. Első követelménynek az tűnik fel, hogy cselekedeteiben önmagával ellentétbe ne jöjjön, tehát a magyar eszme mellett nem kultiválhatja a német, szerb, oláh nemzeti eszmét, sőt előtte egyáltalán nem is léteznek az ország határain belül a magyaron kívül más nemzetek. Vannak ilyen vagy amolyan nyelvet beszélő egyenjogú állampolgárok, de mint politikai testület és egység előtte egyik sem szerepelhet. Az erdélyrészi románok az a rész szokása tehát, hogy minden választás előtt Nagy-Szebenben nemzeti konferencziára gyűlnek, s onnan mint szervezett testület követeléseket formálnak a magyar állammal szemben, merő politikai képtelenség; hasonló ahhoz, midőn azon egy test tagjai külön akarattal szeretnék magukat felruházni, nem sejtve, hogy ehhez módjuk és joguk sincs. Felolvadjon tehát minden nép nyelvével, szokásaival a magyarba? Korántsem. Budapesten,Pozsonyban stb. szintén vannak németek, tótok a magyar nemzet hűséges tagjai anélkül, hogy megszűntek volna németeknek és tótoknak lenni. Csupán az állammal szemben nem németek stb., de az államon kívül övék az egész társadalom. A magyar parlament és kormány ő tőlük követheti a maga magyar nemzeti czélját, sőt hátráltatás helyett lelkesedéssel segítik is benne saját jellegük levetkőzése nélkül. Ezt várjuk mi is az erdélyrészi nemzetiségektől. De ezt mi megnyerve, ők is megnyertek mindent, amit a magyar állam alattvalóinak adhat. Azt mondhatnák például a nemzetiségek, hogy a nemzeti eszme fennebbi gondolatmenetének fonalán a magyar állam nem tartoznék idegen nyelvű iskolákat állítani fel és más nemzetiségen levő egyéneket hivatalokra alkalmazni. Erre azt feleljük: lehet, hogy igen,lehet, hogy nem Attól függ m minden, hogy minő törekvéseket mozdít elő vele az állam. Ha az erdélyrészi románok vagy szászok azt tartják, hogy külön nyelvük és szokásaik őket arra jogosítják és kötelezik, miszerint a magyar nemzeti eszmével ellentétes nemzeti eszmének hódoljanak, akkor minden józan gondolkodású külföldi kinevetné a magyar államot, ha román, szász iskolákat állítana fel és önmagával ellentétes törekvésű egyéneket alkalmazna államhivatalokra. Egy öntudatosan gondolkodó kormány soha sem tekintheti azt az emberek kritériumául, hogy mely nemzetiségben született és a magánéletben minő nyelvet beszél, hanem csak azt, hogy képes-e szolgálni annak az állameszmének, melynek a magyar állam szolgál? És miután bebizonyított tény, hogy a nyelv és szokás magában nem akadályoz senkit sem, hogy a magyar nemzeti eszméért is lelkesedhessék, állíthat fel az állam esetleg idegen nyelvű iskolákat is, természetesen gondoskodva róla, hogy a növendékek a magyar nyelv útján a nemzet többi tagjaival, irodalmával, aspirációival egyesíthessék magukat, feltéve, — ismételjük — ha a növendékek szülői nem fenyegetik előre azzal az iskolaalapító államot, hogy kiirtják szívéből mindazon érzelmeket, melyek őket az egységes magyar nemzethez fűznék. Íme itt tehát a mérleg, amelyre a kormány tetteit és a nemzetiségek panaszait a lecsalatástól való félelem nélkül mindkét fél dobhatja. Az egésznek pedig — amennyire egy ily ágbogas eszmét egy czikk keretében ki lehet fejteni — az a facitja, hogy barátkozzanak meg a nemzetiségek a magyar államiság eszméjével, s akkor ez is megbarátkozik velök. (Kolozsvár, márcz. 26) Néhány beszédes numerus. Az erdélyi muz.-egylet kezelésében lényeges reformok szükségesek. A közvagyon megbízott kezelői az e hó utolsó napján tartandó közgyűlésen számolnak be arról, hogy mit tettek a lefolyt év alatt. Majd kiviláglik akkor, hogy annál többet a rendelkezésükre adott segédeszközökkel ez országrész tudományos emelkedésének érdekében nem tehettek-e . Most a muz.-egylet számadási kimutatása fekszik előttünk s a beszédes numerusokból közöljük a főbbeket. A muz.-egylet nagy vagyon felett rendelkezik. Összes vagyona nem kevesebb, mint 289,830 frt. Annyi tehát, a mennyi még ma sincs az Emkének. Az a pénz adatott pedig arra a czélra, hogy a honisme tudományos társulat által műveltessék, hogy hazafias irányzattal tápláltassék, fejlesztessék a közművelődés. A pénz jó értékű papírokban van elhelyezve. A jövededelme 12,703 frt. Ehez járul még az állami segély, 5000 frt évenként, pénztármaradék 7106 frt, eladott birtok befizetetlen vételára a egyéb bevételekből annyi, hogy ez évre az egylet összesen 26,560 frt felett rendelkezik. Most már mennnyi a kiadás? E 26 ezer forintból az egyes tudományszakok művelésére alakult osztályok beruházásokra (könyvtárgyarapítás ,term.-tár, régiségtan, nyelv szakosztály) fordítanak összesen 9400 frtot. (És pedig beruházás czimen 600, könyvtár 3000, term.tár 1800, régiségtár (?) 500, term.-tud. szakosztály 2000, tört. szak. 1500.) A hivatalnokok fizetése pedig 9060 frt. Nem állandó czirnek alatt (Mikó szobra 5000 frt. Tőkésítés 200, Herbich kegydíja stb. 425 frt.) 7425 frt. Tehát az összes tudományos beruházások és tényleges munkálatok díjazása majd annyi, mint a jövedelem adminisztrácziójára fordított összeg. Nem sok-e egy kicsit várjon ? Lássuk csak Az egylet szakosztályokra oszlott. Minden szakosztály végzi a maga teendőjét. A pénzek papirosokban vannak, aminek a szelvényeit nem valami rettenetes munka levagdosni. Nincsen külön munkatagdíjak behajtása, sűrűbb sok időt rabló érintkezés a közösséggel stb. stb.) mégis az egylet, külön titkárt és még itt A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Kicsi nemes legény. -- Ó székely népballada — és Az úri asszony nótája. Ezt a két székely népkülteményt az öreg Gálfi Sándor,udvarhelyszéki királybíró,adta nekem egy nevezetes nap emlékére. Ugyanaz a Gálfi Sándor, akinek Kriza a „Vadrózsák“ élőbeszédében meleg szavakban mondja el köszönetét, hogy annyit segített neki a gyűjtésben. Nem tudom, van-e ezeknek másolata a Gálfi Sándor hátrahagyott iratai között. De ha nem volna is, e két remek alkotása a székely népköltésnek a Gálfi Sándor nevét dicsőíti, mert az Ő költői lelke kereste fel azokat. * * * A „Magyar népköltési gyűjtemény“ új folyamának III. k. 42. lapján, a Kriza János gyűjtésében, megvan a „Kicsi nemes legény“ balladának egy variánsa, töredéke, melyet, öszszehasonlítás kedvéért, helyénvalónak látom közölni. Ebben a „Barassó piaczán“ helyett „Nagy Törökországban“ raboskodik a kicsi nemes legény. És ez, úgy gondolom, helyesebb is. Mert a ballada azután folyvást a tengerről beszél, onnan veszi hasonlatait, török gyapotját említi, ezek pedig nem találnak „Barassó“ piaczához ... De hát én igy vettem — igy adom. A népköltési gyűjteményben levő variáns, egyéb részeiben, a Gálfi Sándor balladájának szépségeit nem éli fel. * * * Az „úri asszony“ nótája, mint tartalma is mutatja, újabb időbeli. Gálfi Sándor, az én jó kedélyű uram bátyám, elmondott nekem egy históriát erről a nótáról, azonképen, amiképen ő is hallotta attól az atyafitól, a ki neki elmondá vala ezt a nótát. — — «Hát biz’ az úgy vót, hogy vót ecczel egy szép asszony, Úri falamiából való vót. De azé’rt méges csak egy kucsislegént szeretett. Sokáig szörölgették egymást. Mikorosztán igen és sok lett a jóból, hát bizon nagy zavatolás kezdődött mindenfelé. Erre osztóig megszégyeték magikat az atyafiak, s kicsináták, hogy a kocsislegént elvigyék katonának. Az asszonyra meg erősen vigyáztak, nehogy utána hamegygyték. . . . Osztán kesergeő szüvének vigasztalására énekelte ezt a nótát“. Ez a magyarázata az „Úri asszony“ nótájának. JENEI VIKTOR.* KICSI NEMES LEGÉNY. — Ó székely népballada. — Barassó piaczán kicsi nemes legén Ártatlan, s ok nélkül raboskodik szegény .Anyám, édes anyám ! — szóval igy kiált fel — Három kővárad van, válts meg az egyikkel. „Nem váltlak, nem váltlak, lelköm édös fiam, Nem váltlak, nem váltlak, lelkem édös fiam, Mert fiú helyibe fiút ad az Isten, De kő’váram helyett nem ad mást az Isten.“ ,Nem bánom, nem bánom, lelkem édes anyám, Ne válts meg, ne válts meg, lelkem édes anyám, Hadd legyen koporsóm tengernek két partja Szemfödelem legyen tenger sűrű habja. Harangszóm is leszen tengernek zúgása Tisztességüm leszen az ég ropogása, Eltemetnek engem tengerben a halak, — Megsiratnak engem az égi madarak. Apámért, anyámért mit nem cselekedném, Tenger sűrű habját kalánnal kimerném Tenger fenekiben gyöngyszemeket szüdnék Az én szüleimnek gyöngybokrétát kötnék. Tengernek a medre kalamáris vóna, Töröknek gyapottya mind tentabél vóna, Tenger sürű leve mind tentalé vóna, Mennyi fűszál mezőn, mind pennaszál vóna, Erdőn hány falevél, mind papiros vóna, A sok íródeák mind örökké írna, Bánátim leírni annak is sok vóna. Jobb lett vóna neköm tengeren túl mennem, Tengeren túl mennem, vissza sem is térnüm, Jobb lett vóna neköm török rabja lennem, Karcsú derekamon rabszijjat viselnöm. Az úr Isten adjon ezernyi ezer jót, Ki az én böcsümnek megrenditője vót. Ezer jót kévánok apámnak, anyámnak, Ezer jót kévánok szivbeli mátkámnak. KICSI NEMES LEGÉNY*) Nagy Törökországban kicsi nemes legény Ártatlan s ok nélkül raboskodik szegény! Szóval azt kiáltja: „Anyám, édes anyám, Három kővárad van, válts meg az egyikkel!“ „Nem váltlak, nem váltlak, lelkem kedves fiam, Mert fiú helyébe fiat ád az Isten, De kővárom helyett nem ad mást az Isten !“ „Nem bánom, nem bánom, lelkem édes anyám! Mert koporsóm leszen tengernek két martja, Szemfödelem leszen tenger sűrű habja, Harangszem is leszen tengernek zúgása. Eltemetnek engem tengerbe’ a halak, Megsiratnak engem az égi madarak. Az égi madarak s az erdei vadak. ÚRI ASSZONY NÓTÁJA. Óh kiért hagytál el engemet, Miért vetted meg hű szivemet A kit annyit epesztettem S érted húval emésztettem ? Nem is esnék keservesen, Ha tudhatnám egyenesen, Mi az oka, hogy elhagytál Jó lelkemmel úgy mért bántál ? Bár a nagy világot járod, De társad föl nem találod. Tarts szeretőt ötöt, hatot, Igaz szüvem meg nem kapod. Ha nem szeretsz is édesem, — De azt remélem kedvesem, Még ojan üdőkre juthatsz Hogy értem könnyeket hullatsz. Bár elhagytál is hogy éljek, Most is miattad szenvedek * A magyar népköltési gyűjtemény 42. 1. Kedves bús szenvedő társam — Érted megölnek sem bánom. Csak egy órát áldozz nekem: Veled szólhassak kedvesem. Fegyver között is elmennék, Csak hogy veled beszélhetnék. Óh én édes jó Istenem, Be nagy dolog a szerelőm Óh! aki igazán érzi, Be nem képes annak élni. Mert én egyet úgy szerettem Hogy azért mindent megtettem. Óh ! de én azzal mit nyertem ? _ Azt, hogy szerencsétlen lettem. Óh! irigyim mit nyerőtök Jó barátom elvesztetök ? Elvesztit ne örvendjetek Csak magatokot féltsétek. Akárhol legyen elvesztőm Ott is a nagy Istent kérem: Hogy tégedet védelmezzen S a bú tőled távol legyen. Négy esztendős hű szeretet Egy óra foszta meg tőled, Istenem ne hagyj el engem Add vissza az én kedvesem. Osztán világ mind hadd mondjon Minden ember hadd gyalázzon Csak az én szűvem ne fájjon S jó barátom mellém ájjon, hári írnokot is tart, összesen 1050 írtért. A régiségtárban eszendőktől óta nem történik egyáltalán, de egyáltalán semmi. Vest már alkalmunk említeni, hogy katalógus hiányában teljesen hasznavehetetlen lomtár az ott, hogy micsoda komikus tréfák történnek, ha látogató vetődik be. A régészet iránt való érzék le is hanyatlott ez országrészben teljesen. Az az érzék, az a buzgalom, mely létrehozta azt a gyűjteményt. Mégis a régiségtári őr fizetése 750 frt. Tehát titkárság, segédtitkárság és régiségtár őrködés összesen 1800 forintba kerülnek. Mind a két hivatal egy kézben van. Vagy luxus ez, vagy pensio. Ha luxus, van okunk tiltakozni ellene. Ha hazafias irányban való munkát sürgetünk, azt s mondják: nincs pénsz arra is. (Kell a lappok és cseremiszek ismertetésére.) Ha nincs, akkor nem kell luxust űzni. Vagy pensió, így nincsen szavunk. Csakhogy a maga nevén kell aztán nevezni, ezeket a czimeket. A végeredmény ez : Van 26 560 frt. elkölteni való vagyon esztendőnként tudományos czélra, ebből tudományos czélokra költenek kerek számban 9000 frtot, nem tudományosra 7425 frtot, a jövedelem kezelésére 9060 frtot. (Kolozsvár, márcz. 26.) „Erdély.“ Mai lapunk mellékletén közöljük azon czikksorozat második részét, melyben egy főúr előadja egyéni nézeteit az erdélyrészi viszonyokról. Ez alkalommal nem bocsátkozunk annak tüzetes megbeszélésébe, a mi e második fejezetben a mi véleményünkkel ellenkezik, — és csak általánosságban jegyezzük meg, hogy a t. czikkíróval arra nézve se érthetünk mindenben egyet, amit a szászokkal való kiegyezésről mond. Az állam egységének feltétlen tisztelete, a politikai Magyarország minden intézményeihez őszinte ragaszkodás — egyedül ezek szolgálhatnak alapul olyan esetleges kedvezmények megnyeréséhez, melyeket a szászság gazdasági, vagy ipari érdekben óhajthat. Külön politikai alkuba a magyar állam nem bocsátkozhatik az ország egyetlen fajával sem, anélkül, hogy épen az állami létnek épen alapföltételeit veszélynek ki ne tegye. Megengedjük, hogy ősi intézmények reformálása, hagyományos privilégiumok eltörlése, — szülhetett elégületlenséget a jelen nemzedéknél, mely a sírba szállt múlt előnyeit még élvezte; sőt megengedjük azt is, hogy az újítás processusa gyorsabban, tehát kevesebb kímélettel ment végbe, mint ahogy az történni szokott más államoknál, melyek egységre törekesznek. De nincs ok arrra, hogy Magyarország csöndesen be ne várhassa a helyzet javulásának azon idejét, amikor a modern államban felnőtt új nemzedékek, új nézetekkel foglalják el az avult intézményekhez ragaszkodók helyét. Azt pedig, hogy a reform oly gyorsan — ha úgy tetszik: kíméletlenül — történt meg, nagyon nyomósan indokolja az, hogy Magyarország a modern állami élet constituálásával máris sokkal inkább meg volt késve, semmint az új intézményekkel nem egyező privilégiumok stb. eltörlésénél valami lassú menetű ér-