Kolozsvár, 1886. december - 1887. június (1. évfolyam, 1-151. szám)

1887-03-26 / 75. szám

l-ső évfolyam. 1887. 75. szám. FŐTÉR 7. SZ SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA Megjelenik a 3. lap minden nap, a vasár- és ünnepnapok kivéte­lével. Névtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. Kolozsvár, szombat, márczius 26. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre............................16 írt. Fél évre..................................8 írt. Negyedévre.............................4 frt. Egy hóra .............................l­ert 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy 6 centiméternyi tér ára 4 kr. Gyá­rosok, kereskedők és iparosok árkedvez­ményben részesülnek. Bélyegilleték min­den hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 25 kr. AZ UJ ÉVNEGYED. A közönség figyelmébe ajánl­juk a „Kolozsvár‘‘-t az új évnegyed al­kalmából. Eseményteljes napok előtt állunk. Nagy kérdések várnak megoldást, künn és idehaza. Itthon nyilatkozatté­telre hívják a közönséget a képviselővá­lasztások, s ha akadályozva volna ebben, oly események gátolnák, melyek ez egész vén világrészre szólók lennének. Az er­­délyrészi sajtónak, mely lelkiismeretesen akarja teljesíteni a kötelességét, mindkét esetben fontos mondanivalói lesznek a közönségnek. Alkalmunk volt bebizonyítani, hogy a „Kolozsvár“ a meggyőződése szerint való igazságot tartózkodás nélkül mond­ja meg ez országrész érdekeinek védel­mében. Így fogja ezt tenni ezután is. Ezeken a nagy dolgokon kívül van nekünk sok házi ügyünk. Ismeretlen és elfelejtett vidékei vannak ez országrész­nek; birtokviszonyaink rendezése körül sok a hiány; regalejogunk kérdése ho­mályos, összebonyolódott. A „Kolozsvár“ azon czélok mellett, melyeknek érdekében munkát igért pro­gram­jában, a következő negyedévben közölni fog az itt érintett kérdésekben, a helyzetet világosító tanulmányokat. Elhaladásunk érdekében küzd, tisz­tességes fegyverekkel. Erejét, hatását a közönség támogatása szabja meg. E támogatást kérjük. A szerkesztőség két hóra.......................................3 frt Az előfizetések legczélszerűbben posta­­utalványnyal küldendők a „Kolozsvár“ kiadó­­hivatalához czimezve. A kiadóhivatal. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Ápri Jun...........................................4 frt Ápril Szept........................................8 frt Ápril Deczem...................................12 frt Egy hóra.......................................1 frt 50 kr. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS. Kolozsvár, márcz. 26. (dr. B. K.) Semmi sem szüksége­sebb, mint felállítani Magyarországon a nemzetiségi panaszok mérlegelésére egy olyan kompona-félét, a­milyen a nagyobb húsáruló üzletekben az erdélyrészi váro­sokban ősrégi szokás alapján az igazság kitudása végett a közönség rendelkezése alatt áll. A ki milyen pecsenyét, kon­­czot kapott, kijövet ráveti a mérlegre, s ha kételyei vannak az igazságos kiszol­gáltatás iránt, csekély fáradtsággal meg­nyugtathatja a maga és a szekáló le­gény lelkiismeretét. Ha a nemzetiségekkel közös egyet­értés alapján egy ilyen mérlegben meg­­ lehetne állapodni, az állam is tudná, hogy mivel tartozik, s a nemzetiségek sem panaszkodhatnának, hogy a koncz­­osztogatásnál lecsalták. Ez a mérlegkészítés pedig nem is épen olyan nehéz, mint a­milyennek egyelőre látszik. A végén is sok, törté­nelmileg kifejlődött és változhatatlan­­ feltétel meg van ahoz adva, hogy most már szilárd anyagból össze lehessen rak­ni ezt a szerszámot. Itt van például az alaptény, hogy Magyarország alkotmá­nyos egyeduralmi ország, tehát nem köz­társaság és így nem fér vele össze az olyan államaikat sem, mely eddigi ta­pasztalatok szerint csakis köztársasági formákkal képzelhető összeegyeztethető­­nek. Értjük alatta a foederatív állam­formát Ha már most változhatatlan vagy csak sok vérnek árán változtatható alak­ja Magyarországnak az egységes egyed­­uradalmiság, csak azt kell vizsgálnunk, hogy az eddigi tapasztalatok és a józan ész útmutatásai szerint mi egy ilyen monarchiának a létfeltétele, ha azt akar­juk, hogy az legyen és annak is ma­radjon, a­mi? S ekkor azt találjuk, hogy az egyeduralmi formát arra, hogy élhes­sen, múlhatatlanul egy egységes, öntu­datos eszmének kell áthatnia, mely te­vékee­­nységének irányt szabjon. Ez az esz­me kivétel nélkül megvan és elevenen lüktet minden monarchiában, mert nél­küle különben szétesnek, s nem egyéb pedig, mint a nemzeti eszme. Itt a német, ott a franczia, angol, olasz, dán, svéd, muszka román, szerb, görög. Ma­gyarországon pedig ezer éves traditiónál fogva a magyar nemzeti eszme. Ha idáig eljutottunk minden aka­dály nélkül és ha a magyar hazában élő nemzetiségek beismerik, hogy ez csakugyan igy van, s nem volt, nem is lehet másként, akkor már java részében felállítottuk a mérleget, mert tudjuk megc­áfolhatatlan bizonyossággal, hogy ez a nemzeti eszme Magyarországon az­­ állami élet fentartásához múlhatatlanul szükséges, tehát jogosult is, s így nem állhat meg semmi ezen a területen és nem is jogosult, a­mi a magyar nemzeti állam eszméjével ellen­tétben áll. Hogy készek lehessünk a mi kom­­ponánkkal, csak azt kell már most tud­nunk, hogy mit rejt magában ez a nem­zeti eszme, melyek azok a követelmé­nyek, a­mik nélkül megszűnik egységes eszmének lenni? Miután arról van tulajdonképen szó, hogy ez az eszme egy állam rendelkezé­se alatt álló eszközökkel meg is teste­sítse önmagát, azt kell tehát vizsgálnunk, hogy mit kell tennie és mit nem szabad tennie az egységes nemzeti eszme által vezérelt magyar államnak. Első követel­ménynek az tűnik fel, hogy cselekede­teiben önmagával ellentétbe ne jöjjön, tehát a magyar eszme mellett nem kultiválhatja a német, szerb, oláh nemzeti eszmét, sőt­­ előtte egyáltalán nem is léteznek az ország határain belül a magyaron kívül más nemzetek. Vannak ilyen vagy amolyan nyelvet beszélő egyenjogú állampolgárok, de mint politikai testület és egység előtte egyik sem szerepelhet. Az erdélyrészi ro­mánok az a rész szokása tehát, hogy minden választás előtt Nagy-Szebenben nemzeti konferencziára gyűlnek, s onnan mint szervezett testület követeléseket formálnak a magyar állammal szemben, merő politikai képtelenség; hasonló ahhoz, midőn azon egy test tagjai külön akarat­tal szeretnék magukat felruházni, nem sejtve, hogy ehhez módjuk és joguk sincs. Felolvadjon tehát minden nép nyel­vével, szokásaival a magyarba? Korántsem. Budapesten,Pozsonyban stb. szintén vannak németek, tótok a magyar nemzet hűséges tagjai a­nélkül, hogy megszűntek volna németeknek és tótoknak lenni. Csupán az állammal szemben nem németek stb., de az álla­mon kívül övék az egész társadalom. A magyar parlament és kormány ő tőlük követheti a maga magyar nemzeti czél­­ját, sőt hátráltatás helyett lelkesedéssel segítik is benne saját jellegük levetkőzé­­se nélkül. Ezt várjuk mi is az erdélyrészi nem­zetiségektől. De ezt mi megnyerve, ők is megnyertek mindent, a­mit a magyar ál­lam alattvalóinak adhat. Azt mondhatnák például a nemze­tiségek, hogy a nemzeti eszme fennebbi gondolatmenetének fonalán a magyar ál­lam nem tartoznék idegen nyelvű isko­lákat állítani fel és más nemzetiségen levő egyéneket hivatalokra alkalmazni. Erre azt feleljük: lehet, hogy igen,lehet, hogy nem Attól függ m minden, hogy minő törekvéseket mozdít elő vele az állam. Ha az erdélyrészi románok vagy szászok azt tartják, hogy külön nyelvük és szokásaik őket arra jogosítják és kö­telezik, miszerint a magyar nemzeti esz­mével ellentétes nemzeti eszmének hó­doljanak, akkor minden józan gondolko­dású külföldi kinevetné a magyar államot, ha román, szász iskolákat állítana fel és önmagával ellentétes törekvésű egyéne­ket alkalmazna államhivatalokra. Egy öntudatosan gondolkodó kormány soha sem tekintheti azt az emberek kritériu­mául, hogy mely nemzetiségben született és a magán­életben minő nyelvet beszél, hanem csak azt, hogy képes-e szolgálni annak az állameszmének, melynek a ma­gyar állam szolgál? És miután bebi­zonyított tény, hogy a nyelv és szokás magában nem akadályoz senkit sem, hogy a magyar nemzeti eszméért is lelkesed­hessék, állíthat fel az állam esetleg ide­gen nyelvű iskolákat is, természetesen gondoskodva róla, hogy a növendékek a magyar nyelv útján a nemzet többi tag­jaival, irodalmával, aspirációival egyesít­hessék magukat, feltéve, — ismételjük — ha a növendékek szülői nem fenyegetik előre azzal az iskolaalapító államot, hogy kiirtják szívéből mindazon érzelmeket, melyek őket az egységes magyar nem­zethez fűznék. Íme itt tehát a mérleg, a­melyre a kormány tetteit és a nemzetiségek pa­naszait a lecsalatástól való félelem nél­kül mindkét fél dobhatja. Az egésznek pedig — a­mennyire egy ily ágbogas eszmét egy czikk kere­tében ki lehet fejteni — az a facitja, hogy barátkozzanak meg a nemzetiségek a magyar államiság eszméjével, s akkor ez is megbarátkozik velök. (Kolozsvár, márcz. 26) Néhány beszédes numerus. Az erdélyi muz.-egylet kezelésében lényeges reformok szükségesek. A közvagyon megbízott kezelői az e hó utolsó napján tar­tandó közgyűlésen számolnak be arról, hogy mit tettek a lefolyt év alatt. Majd kiviláglik akkor, hogy annál többet a rendelkezésükre adott segédeszközökkel ez országrész tudomá­nyos emelkedésének érdekében nem tehettek-e . Most a muz.-egylet számadási kimutatása fekszik előttünk s a beszédes numerusokból közöljük a főbbeket. A muz.-egylet nagy vagyon felett ren­delkezik. Összes vagyona nem kevesebb, mint 289,830 frt. Annyi tehát, a mennyi még ma sincs az Emké­nek. Az a pénz adatott pedig arra a czélra, hogy a honisme tudományos tár­sulat által műveltessék, hogy hazafias irányzattal tápláltassék, fejlesztessék a közművelődés. A pénz jó értékű papírokban van elhelyezve. A jövededelme 12,703 frt. Ehez járul még az állami segély, 5000 frt évenként, pénztármaradék 7106 frt, eladott birtok befi­zetetlen vételára a egyéb bevételekből annyi, hogy ez évre az egylet összesen 26,560 frt fe­lett rendelkezik. Most már mennnyi a kiadás? E 26 ezer­­ forintból az egyes tudományszakok művelésére alakult osztályok beruházásokra (könyvtárgya­­rapítás ,term.-tár, régiségtan, nyelv szakosz­tály) fordítanak összesen 9400 frtot. (És pedig beruházás czimen 600, könyvtár 3000, term.­­tár 1800, régiségtár (?) 500, term.-tud. szak­osztály 2000, tört. szak. 1500.) A hivatalno­kok fizetése pedig 9060 frt. Nem állandó czi­­rnek alatt (Mikó szobra 5000 frt. Tőkésítés 200, Herbich kegydíja stb. 425 frt.) 7425 frt. Tehát az összes tudományos beruházások és tényleges munkálatok díjazása majd annyi, mint a jövedelem adminisztrácziójára for­dított összeg. Nem sok-e egy kicsit várjon ? Lássuk csak Az egylet szakosztályokra oszlott. Minden szak­osztály végzi a maga teendőjét. A pénzek pa­pirosokban vannak, a­minek a szelvényeit nem valami rettenetes munka levagdosni. Nincsen külön munka­­tagdíjak behajtása, sűrűbb sok időt rabló érintkezés a közösséggel stb. stb.) mégis az egylet, külön titkárt és még itt­ A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Kicsi nemes legény. -- Ó székely népballada — és Az úri asszony nótája. Ezt a két székely népkültemény­t az öreg Gálfi Sándor,udvarhelyszéki királybíró,adta nekem egy nevezetes nap emlékére. Ugyanaz a Gálfi Sándor, a­kinek Kriza a „Vadrózsák“ élőbeszédében meleg szavakban mondja el köszönetét, hogy annyit segített neki a gyűjtésben. Nem tudom, van-e ezeknek másolata a Gálfi Sándor hátrahagyott iratai között. De ha nem volna is, e két remek alkotása a székely népköltésnek a Gálfi Sándor nevét dicsőíti, mert az Ő költői lelke kereste fel azokat. * * * A „Magyar népköltési gyűjtemény“ új folyamának III. k. 42. lapján, a Kriza János gyűjtésében, megvan a „Kicsi nemes legény“ balladának egy variánsa, töredéke, melyet, ösz­­szehasonlítás kedvéért, helyénvalónak látom közölni. Ebben a „Barassó piaczán“ helyett „Nagy Törökországban“ raboskodik a kicsi nemes legény. És ez, úgy gondolom, helyesebb is. Mert a ballada azután folyvást a tengerről beszél, onnan veszi hasonlatait, török gyapotját emlí­ti, ezek pedig nem találnak „Barassó“ piaczá­hoz ... De hát én igy vettem — igy adom. A népköltési gyűjteményben levő variáns, egyéb részeiben, a Gálfi Sándor balladájának szépségeit nem éli fel. * * * Az „úri asszony“ nótája, mint tartalma is mutatja, újabb időbeli. Gálfi Sándor, az én jó kedélyű uram bá­tyám, elmondott nekem egy históriát erről a nótáról, azonképen, amiképen ő is hallotta at­tól az atyafitól, a ki neki elmondá vala ezt a nótát. — — «Hát biz’ az úgy vót, hogy vót ecczel egy szép asszony, Úri falamiából való vót. De azé’rt méges csak egy kucsislegént szeretett. Sokáig szörölgették egymást. Mikor­osztán igen és sok lett a jóból, hát bizon nagy zavatolás kezdődött mindenfelé. Erre osz­tóig megszégyeték magikat az atyafiak, s ki­­csiná­ták, hogy a kocsislegént elvigyék kato­nának. Az asszonyra meg erősen vigyáztak, nehogy utána h­amegygyték. . . . Osztán ke­­sergeő szüvének vigasztalására énekelte ezt a nótát“. Ez a magyarázata az „Úri asszony“ nó­tájának. JENEI VIKTOR.* KICSI NEMES LEGÉNY. — Ó székely népballada. — Barassó piaczán kicsi nemes legén Ártatlan, s ok nélkül raboskodik szegény .Anyám, édes anyám ! — szóval igy kiált fel — Három kővárad van, válts meg az egyikkel.­ „Nem váltlak, nem váltlak, lelköm édös fiam, Nem váltlak, nem váltlak, lelkem édös fiam, Mert fiú helyibe fiút ad az Isten, De kő’váram helyett nem ad mást az Isten.“ ,Nem bánom, nem bánom, lelkem édes anyám, Ne válts meg, ne válts meg, lelkem édes anyám, Hadd legyen koporsóm tengernek két partja Szemfödelem legyen tenger sűrű habja. Harangszóm is leszen tengernek zúgása Tisztességüm leszen az ég ropogása, Eltemetnek engem tengerben a halak, — Megsiratnak engem az égi madarak. Apámért, anyámért mit nem cselekedném, Tenger sűrű habját kalánnal kimerném Tenger fenekiben gyöngyszemeket szüdnék Az én szüleimnek gyöngybokrétát kötnék. Tengernek a medre kalamáris vóna, Töröknek gyapottya mind tentabél vóna, Tenger sürű­ leve mind tentalé vóna, Mennyi fűszál mezőn, mind pennaszál vóna, Erdőn hány falevél, mind papiros vóna, A sok íródeák mind örökké írna, Bánátim leírni annak is sok vóna. Jobb lett vóna neköm tengeren túl mennem, Tengeren túl mennem, vissz­a sem is térnüm, Jobb lett vóna neköm török rabja lennem­, Karcsú derekamon rabszijjat viselnöm. Az úr Isten adjon ezernyi ezer jót, Ki az én böcsümnek megrenditője vót. Ezer jót kévánok apámnak, anyámnak, Ezer jót kévánok szivbeli mátkámnak. KICSI NEMES LEGÉNY*) Nagy Törökországban kicsi nemes legény Ártatlan s ok nélkül raboskodik szegény! Szóval azt kiáltja: „Anyám, édes anyám, Három kővárad van, válts meg az egyikkel!“ „Nem váltlak, nem váltlak, lelkem kedves fiam, Mert fiú helyébe fiat ád az Isten, De kővárom helyett nem ad mást az Isten !“ „Nem bánom, nem bánom, lelkem édes anyám! Mert koporsóm leszen tengernek két martja, Szemfödelem leszen tenger sűrű habja, Harangszem is leszen tengernek zúgása. Eltemetnek engem tengerbe’ a halak, Megsiratnak engem az égi madarak. Az égi madarak s az erdei vadak. ÚRI ASSZONY NÓTÁJA. Óh kiért hagytál el engemet, Miért vetted meg hű szivemet A kit annyit epesztettem S érted húval emésztettem ? Nem is esnék keservesen, Ha tudhatnám egyenesen, Mi az oka, hogy elhagytál Jó lelkemmel úgy mért bántál ? Bár a nagy világot járod, De társad föl nem találod. Tarts szeretőt ötöt, hatot, Igaz szüvem meg nem kapod. Ha nem szeretsz is édesem, — De azt remélem kedvesem, Még ojan üdőkre juthatsz Hogy értem könnyeket hullatsz. Bár elhagytál is hogy éljek, Most is miattad szenvedek * A magyar népköltési gyűjtemény 42. 1. Kedves bús szenvedő társam — Érted megölnek sem bánom. Csak egy órát áldozz nekem: Veled szólhassak kedvesem. Fegyver között is elmennék, Csak hogy veled beszélhetnék. Óh én édes jó Istenem, Be nagy dolog a szerelőm Óh! a­ki igazán érzi, Be nem képes annak élni. Mert én egyet úgy szerettem Hogy azért mindent megtettem. Óh ! de én azzal mit nyertem ? _ Azt, hogy szerencsétlen lettem. Óh! irigyim mit nyerőtök Jó barátom elvesztetök ? Elvesztit ne örvendjetek Csak magatokot féltsétek. Akárhol legyen elvesztőm Ott is a nagy Istent kérem: Hogy tégedet védelmezzen S a bú tőled távol legyen. Négy esztendős hű szeretet Egy óra foszta meg tőled, Istenem ne hagyj el engem Add vissza az én kedvesem. Osztán világ mind hadd mondjon Minden ember hadd gyalázzon Csak az én szűvem ne fájjon S jó barátom mellém ájjon, hári írnokot is tart, összesen 1050 írtért. A régiségtárban eszendőktől óta nem történik egyáltalán, de egyáltalán semmi. Vest már alkalmunk említeni, hogy katalógus hiányában teljesen hasznavehetetlen lomtár az ott,­­ hogy micsoda komikus tréfák történnek, ha látogató vetődik be. A régészet iránt való érzék le is hanyatlott ez országrészben teljesen. Az az ér­zék, az a buzgalom, mely létrehozta azt a gyűj­teményt. Mégis a régiségtári őr fizetése 750 frt. Tehát titkárság, segédtitkárság és régi­ségtár őrködés összesen 1800 forintba ke­rülnek. Mind a két hivatal egy kézben van. Vagy luxus ez, vagy pensio. Ha luxus, van okunk tiltakozni ellene. Ha hazafias irányban való munkát sürgetünk, azt s mondják: nincs pénsz arra is. (Kell a lappok és cseremiszek ismertetésére.) Ha nincs, akkor nem kell luxust űzni. Vagy pensió, így nincsen szavunk. Csak­hogy a maga nevén kell aztán nevezni, ezeket a czimeket. A végeredmény ez : Van 26 560 frt. elkölteni való vagyon esztendőnként tudomá­nyos czélra, ebből tudományos czélokra költe­nek kerek számban 9000 frtot, nem tudományos­ra 7425 frtot, a jövedelem kezelésére 9060 frtot. (Kolozsvár, márcz. 26.) „Erdély.“ Mai la­punk mellékletén közöljük azon czikksorozat második részét, melyben egy főúr előadja egyé­ni nézeteit az erdélyrészi viszonyokról. Ez al­kalommal nem bocsátkozunk annak tüzetes megbeszélésébe, a mi e második fejezetben a mi véleményünkkel ellenkezik, — és csak ál­talánosságban jegyezzük meg, hogy a t. czikk­­íróval arra nézve se érthetünk mindenben egyet, a­mit a szászokkal való kiegyezésről mond. Az állam e­g­y­s­é­g­é­n­e­k feltétlen tisz­telete, a politikai Magyarország minden intéz­ményeihez őszinte ragaszkodás — egyedül ezek szolgálhatnak alapul olyan esetleges kedvez­mények megnyeréséhez, melyeket a szászság gazdasági, vagy ipari érdekben óhajthat. Külön politikai alkuba a magyar állam nem bocsát­­­kozhatik az ország egyetlen fajával sem,­­ a­nélkül, hogy épen az állami létnek épen alap­­föltételeit veszélynek ki ne tegye. Megenged­jük, hogy ősi intézmények reformálása, hagyo­mányos privilégiumok eltörlése, — szülhetett elégületlenséget a jelen nemzedéknél, mely a sírba szállt múlt előnyeit még élvezte; sőt megengedjük azt is, hogy az újítás processusa gyorsabban, tehát kevesebb kímélettel ment végbe, mint a­hogy az történni szokott más államoknál, melyek egységre törekesznek. De nincs ok arrra, hogy Magyarország csöndesen be ne várhassa a helyzet javulásának azon idejét, a­mikor a modern államban fel­nőtt új nemzedékek, új nézetekkel foglalják el az avult intézményekhez ragaszkodók helyét. Azt pedig, hogy a reform oly gyorsan — ha úgy tetszik: kíméletlenül — történt meg, na­gyon nyomósan indokolja az, hogy Magyaror­szág a modern állami élet constituálásával már­is sokkal inkább meg volt késve, semmint az új intézményekkel nem egyező privilégiumok stb. eltörlésénél valami lassú menetű ér-

Next