Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)

1890-01-14 / 10. szám

IV-ik évfolyam. 1890. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivéte­lével. 1'1­vtelenül beküldött közlemények te­­kintetbe nem vétetnek. ISKOLAI ÜGYEK, Kolozsvár, jan. 14. (Sz.) Igen jó gyakorlatnak bizo­nyult, a melyet gr. Csáky miniszter kez­dett s a mely abból áll, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter évi jelenté­sei nem maradnak, mint korábban tör­tént, értékes anyagként használatlanul a könyvtárak polczain, hanem a képvi­­selőház illető bizottságában rendszeres tárgyalás alá kerülnek, a jelentés külön szakaszait külön előadók terjesztvén elő s így a fontosabb kérdések tüzetes vita alá vétetvén. E gyakorlatnak való köszönhető, hogy felszínre került az egyetemi szak­oktatás és vizsgálati rend több kérdé­se; hogy, komoly munkába vétetett a kisdedóvás ügyének törvényhozási úton való rendezése; hogy a népnevelés hiá­nyai, a néptanítók javadalmazásának és nyugdíj­intézetének sokszoros miseriái immár az orvoslás útjára kerittettek — úgy, hogy a mult alkalommal folyt e bizottsági tárgyalások nyomán, a köz­oktatási tárcza mindez ügyköreinek re­­visiója, illetőleg új alkotásai már a kö­zel­jövőben várhatók. Gróf Csáky miniszter és a képvi­selőház közoktatásügyi bizottsága a he­lyesnek talált uton tovább haladnak s ezúttal a középiskolai és a felső­okta­tás nevezetesebb és aktuálisabb kérdé­seinek megbeszélése kerül napirendre, kezdve a középiskolán. Az előadó főként az egységes kö­zépiskola mielőbbi létrehozása s ehez képest a reáliskolák elejtése és a gö­rög nyelv tanítása fölött folyó contro­­versia lehető gyors megoldása mellett tör lándzsát s mindent el kíván követ­ni, hogy a gymnasiumok valódi tudós­iskolák legyenek, kiszorittatván belőlök minden oly elem, a mely nem bir hi­vatással a tudós-pálya iránt. Üdvözli, továbbá, a miniszter kezdeményét, mel­­­lyel a nem állami tanárok nyugdíj­alap­­ját is létre kívánja hozni — de ezt az intézményt olykép kívánja létesíteni, hogy e tanárok is bizonyos mértékben függő viszonyba jussanak az állammal szemben. A miniszter, köztudomás szerint, maga is az egységes középiskola elvé­nek a híve, de, a kérdés szakszerű vita­tását természetesen mellőzve e helyen, alig his­szük, hogy akár a miniszter, akár az előadó theóriája egyhamar va­lósággá válhassak és pedig, a gyakorlati kivitel sokszoros nehézségei miatt, első­sorban az átalakítás pénzügyi terheit tekintve. Több gyakorlati eredmény vár­ható a görög nyelv tanításának kötele­ző, avagy fakultatív módon való föntar­­tását illetőleg s valószínűnek látszik, hogy az elmélet és a szak­embereinek számbeli kisebbsége az ügy eldöntése alkalmával is minoritásban marad, a kor practicus tendentiái szerint a nagy többség a gymnasiumtól is a hasznot hajtó ismeretek közlését, nem­ pedig, a szellem erőinek teljes fejlődésre jutta­tását követelvén. Minden arra mutat, hogy leghama­rabb fog sikerre jutni a nem állami ta­nárok nyugdíj­intézetének létesítését ille­tő miniszteri kezedmény. Mint a minisz­ter bizottsági nyilatkozatából örömmel látjuk, csak igen kevés iskola-föntartó testület nyilatkozott a terv ellen s va­lószínű, hogy a kérdés gyakorlati meg­oldásra jutása alkalmával, a kézzel fog­ható előnyök láttára, ezek is jobban megfontolják a dolgot s nem fognak vo­nakodni, hogy részesüljenek az állam ez újabb segélyében, a­mel­lyel a köz­­miveltség hatásszerűen nem állami munkásait ki­fogja támogatni.­­ De ennek, az eszmét pártolók részéről is, nyilván, az lesz az alapföltétele, hogy az előadó az a paradoxona, mely sze­rint az állam hatalmát nagyobb mér­tékben kell a nem állami tanárokra is kiterjeszteni, csak különvéleménynek marad, miután az állam gondoskodásá­nak ez irányban leendő teljesítésével, vol­­taképen annak a kötelességének váltja be egy részét, a­melyet helyette az is­­kola-fentartók végeznek. Az állam a fe­lekezetek iránt — mert első­sorban ezekről az iskola-fentartókról van it­ten szó — eddig is a kellő méltányosság­gal járt el s nem valószínű, hogy e te­kintetben új irányt akarna váltani. Remélhető, tehát, hogy e kérdés nem a viszály és versengés, hanem a közös érdek­egyetértéssel megoldandó és meg­oldható ügye lesz. 4 KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Levél. Kérded, miért hogy a lapokban Nem közlöm költeményimet ? — Ugyan ha, gyarló rímelésben. Nevezni ily névvel lehet. — Több ok közül talán elég lesz Csupán ez egyet hozni fel: A szerkesztő nem néz efélét, A jó barát szemeivel. Ő szigorúan szokott bírálni ; Talál hibákat itt... meg ott. . . Lehet nem is olvassa végig, Papírkosárba­n mit dobott? „Eszmét, közérdekűt“ kiván ő .. . „Jó rím legyen“.. . „új gondolat“. . . „Lendületes“... .mérték hibátlan. . . „Kevés szó mondjon el sokat“.. . „Tetszö’s legyen a külső forma“. . . „Szellemes a béltartalom“. Csakhogy mindezt együtt találni : Nem olyan könnyű, mondhatom ! — De végre is ezt megkívánni A szerkesztőnek joga van : Azért ne fogjon ily dologba Az, a kinek nehéz e tan. Mi tagadás, a gáncstól félek ... Lám ilyenek az asszonyok ! — S a czéltalan sok firkálástól Elszokni mégis nem tudok. — Gyakran a varrótű kezemben, Sietve, gyorsan öltöget. A tű kiesik — ’s észrevétlen — írom megint a verseket. Elismerem, bennem talán ez — Önkénytelen — bár rész szokás . . . (Kolozsvár, jan. 14.) Bornemisza Károly báró. Azt már jelentettük, hogy Bánffy De­zső báró megválik a Szolnok dobokamegyei fő­­ispáni állástól, ellenben a besztercze-naszód­­megyeit megtartja. Most, illetékes forrásból, azt az értesítést ves­szük, hogy Szolnok-Dobo­­kamegye főispánjának Bornemisza Károly báró van k­iszemelve. De hibája az embernek Ez is lehet, mint annyi más. Maradjanak hát ismeretlen Fájó lelkem viszhangjai . .. Ha éles szó belé vegyülne, Ah ! nem bírnám kiállani . . . JOZEFIN: A Lila kis regénye. (7) Elbeszéli: PETELEI ISTVÁN. Délután felcsapta a kalapját és elment. Mi történt? arról nem bírt számot adni magának, de azt érezte, hogy gonosz dolog készül a háta mögött. Egyetlen mentegető gon­dolatot se vesztegetett arra a tényre, hogy az urfi betört tegnap a Bakó-portára. A bugáért jött, hát mi czélja van ? Csak egy ... Reggel mogorva volt Dénes a találko­zásnál. Meg nem ölelte Lisát, a­hogy máskor szokta, s ha kiment is az udvarra, de mind­járt visszatért s kémlelve nézett körül. — Hangosan beszélj ! — rikoltott várat­lanul Lottira.— Ne sugdoss a húgomnak sem­mit. Itt ne legyen titok, itt ne történjék a hátam mögött semmi. Ide ne jöjjön senki s innen ne menjen el senki tudtom nélkül. És rácsapott öklével az asztalra, hogy a poharak összecsengtek rajta. — Ketté­töröm a lábát, a­ki ez életről hírem nélkül kilép, azt mondom. Én villogó tekintetét belekapcsolta a vén leányba. És szemeit elfutotta a düh. Hogy ismerte meg ? Mert jól ismeri, az bizonyos. Csak úgy a szemükkel beszéltek egy­ 10. szám. Ha ez a hir megvalósul, a Bornemisza báró kineveztetése bizonyára örömmel fog fo­gadtatni nem csak az illető megyében, de mind­azok részéről, kik a báró urat és képességeit ismerik. A kormány alig tehetne jobb válasz­tást azon főispáni szék betöltésénél, melyben Bánffy Dezső báró oly jelentékeny és mara­dandó érdemeket szerzett. Bornemisza Károly báró, a Szolnok-Dobo­­kában levő magyar-láposi kerület orsz. képviselő­je, eddig is tevékeny munkája volt a közügyek­nek, s a főispáni állásban kétségkívül eredmé­nyesen fogja érvényesíteni egyéni kiváló tulaj­donait, tehetségeit és ismert buzgalmát. Nagyrabecsült és minden körben tisztelt tagja az erdélyi aristocratiának, a­kit min­denki megelégedéssel üdvözölne a főispáni helyen. (Budapest, január I.) Az országházból. A képviselőház, mai ülésében megkezdte a ke­reskedelemügyi minisztérium költségvetésének tárgyalását. Darányi előadó igen tartalmas beszédben ismerteti a budget főbb részét, majd a zóna­rendszer politikai és kulturális jelen­tőségét méltatta igen találó szavakban, me­lyeket a ház figyelemmel és élénk he­lyeslésekkel kisért. P­o­l­ó­n­y­i Géza mindenekelőtt a közös vámterület ellen monda el a szokott monda­nivalókat s a költségvetést sem fogadta el, mivelhogy közös vámterületi alapon van szer­kesztve. Egyebekben a magyar államvasutak pontatlan közlekedését, a forgalmi személyzet­nek túlterhelését hozza szóba, majd a Duna­­gőzhajózási társasággal folytatott tárgyalások iránt tett igen korlátolt közgazdasági látkör­­re valló kérdéseket a miniszterhez, hangoztat­va, hogy a miniszterre bizonyos felsőbb körök nyomást gyakoroltak. Ka­as Ivor báró a költségvetés mellett iratkozván szólásra, az osztrák-magyar állam­­vasút krassó-szörényi uradalmait, és positióját, nemkülönben ő is a Duna gőzhajózási társasá­got hozta szóba, azonos nyomon járván az elő­ző felszólalóval. B­a­r­o­s­s miniszter mindezekre tüzetes és fölötte érdekes beszédben adta meg a választ. (A beszédet lapunk más helyén ismertetjük.) Igen nagy fontosságú és megnyugtató nyilatko­zatokat tett a miniszter a Duna gőzhajózási társaságra s a kormány intenzióira nézve a du­nai hajózást illetőleg. Kiemeli azonban, hogy a felsőbb körök reá semmi nyomást nem gyako­roltak és azok Magyarország közgazdasága ér­dekei ellen nem foglalnak állást. A ház zajos tetszésnyilatkozatokkal kísérte Barossnak ki­váló szónoki erővel és a közgazdasági helyzet alapos ismeretének súlyával hatott nagyszabá­sú beszédét. Polónyi és Kaas rövid rectificáló fel­szólalásai után a ház a költségvetés részletes tárgyalásába ment bele, s az ipari és kereske­delmi czélok czíménél ismét discussio fejlett ki. Vadnai Károly élénk helyeslések közt, főkép a szövő- és fotó­ipar jelentőségéről, elő­mozdításáról szólt — amint tőle megszoktuk mással búcsúzóra. Elkábította tán már a fe­jét? Hát igazán rossz a vére? vetette fel ke­serűen a kérdést. Ah­i ott van mellette Lotti, ez az elkeseredett, kalandos, gonosz, vén hölgy. Ez a rossz.. . De hol látta ? hol ? És emlékezett, hogy esténként így szólott a gyerek: „A berekben járkáltam“... Ott kerítették meg, ott, verje meg az Isten. Ő már azt jól kieszelte, hogy a Keresz­tes gyerek főkötőt köt a Lila fejére. Egyszer oh ! valahára megvált egy bátor, becsületes férfi egy Bakó-leányt „Mind szamarak“ — ki­áltják hangosan s röhögnek, — „ne házasodj közülök.“ Gyöngyözött a homloka. Végig ment a Maros-parton. Egyszerre az oldalon, a bükkök között a gyalog ösvényen az urfi sugár alakját pil­lantotta meg. Jól számitott. Ide jön, bizonyosan a berekbe jön. A húgát keresi. Leguggolt a part mellé s várta. Lőrincz gróf leért az ajba , végig sétált a néma berek egyik úlján, aztán a másikon. Szivarkát sodort és fütyörészett. Néha kaczé­­ran mosolygott és himbálta derekát. Dénes elejébe került. — Szép napánk van —mondta. A hang­ja egészen rekedt volt. Lőrincz gróf kicsire húzta össze szemét , úgy tett, mintha fürkészne az emlékezetében. — Ah, tudom, tudom. Becsületemre ! Dé­nes ur, Bakó Dénes ur, alighogy megismerem. Hát szintén szokott sétálni, barátom ? Igaza van, szép nap, szép nap... Bosszantotta, hogy itt lábatlankodik ez Kolozsvárit, kedd, január 14. Kiadók­iT&tai : BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. KI­ ÖFI £ £ TÉLI DIJAK! Égési évre.............................16 írt. Fél évre....................................8 kr. Negyedévre...............................4 frt. Egy hér* ...............................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ om. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér sara 25 kr. — behatóan, elmésen és tartalmasan. I­rá­n­y­i után Smialovszky Valér, az egész ház által figyelemmel hallgatott beszédben, a fel­vidék közgazdasági bajait ismertette, melyek­ből az ipari alkotások szükségére és érdekek támogatására vonta le a conclusiót. Holnap folytatja a ház ezen budget rész­letes tárgyalását. Az említett czimhez még Ne­­ményi és Asbóth vannak szólásra felírva. KERESKEDELMI POLITIKA, Kolozsvár, jan. 14. A magyar kereskedelmi politika fé­nyes eredményei általánosan ismeretesek. Baross Gábor miniszter tárczájának jelentőségét és sikereit alig néhány év alatt oly magas fokra emelte, a minő­nek elérhetését csak hosszú esztendők küzdelmes munkája után remélhettük. A miniszter nagy tehetségei, erélye és bámulatos munkássága, — illő elisme­résre találnak a politikai ellenfeleknél is. Ez elismerésnek és az eclatáns si­kereknek tulajdonítható, hogy a keres­kedelem­ügyi költségvetés tárgyalása rö­vid vitát kelt a házban s az ellenzéki szónokok maguk is konstatálják az el­­tagadhatlan haladást. Kifogásaikon pe­dig, melyekkel egyik-másik kérdésben előállanak, nagyon meglátszik, hogy „pro forma“ emelik azokat. És a miniszter­nek nem volt nehéz, hogy a bírálatot értéktelenítse. Baross Gábor beszédéből, mel­­lyel a képviselőház tegnapi ülésén az oppozíczió szónokainak válaszolt,­­ a következő részleteket adjuk : T. ház ! Talán a t. képviselőház is ész­revette volt, hogy Polonyi képviselő úr mily jóakarattal bánt velem. Megdicsért, elismeré­sét fejezte ki, azon magaslatról szemlélve a vi­lágot és a dolgokat, a­melyre őt, mint pártjá­nak vezérszónokát állása emeli. Sajnálom, t. ház, hogy jóindulatát én nem viszonozhatom azzal az elismeréssel, hogy 8, mint pártjának vezérszónoka a kereskedel­mi minisztérium költségvetésének nagy ide­­máját méltóan és kellő objektivitással tárgyal­ta. Legyen szabad ezt, t. ház, röviden illusz­trálnom. A t. képviselő úr megtámadja a közös vámterületet. Ezt teljesen értem. Ez nemcsak a pártok közt kontrovens kérdés tárgya rég­től fogva, hanem vitás talán a pártokon be­lül is egyesek között. A közös vámterület tehát megtámadható , de a képviselő úr oda kon­­kludál, hogy közös lévén a vámterület, nincs komoly, nincs nagyobb kérdés, mel­lyel a ma­gyar parlament Magyarország kereskedelmi vi­lágát illetőleg foglalkozhatnék és ez az oka, hogy a képviselőház padjai üresek. Polonyi Géza : Pedig ez így van! Baross Gábor kereskedelmi miniszter, az alkalmatlan ur. Bizalmaskodva a Dénes vállára tette félkezét. — Hát jól megy a gazdaság? Jól megy? A Dénes ökle összeszorult. A gróf leverte a szivarhamut s csodál­kozva nézett az elváltozott képű emberre. Az­tán, mivel nem kapott választ, kurtán megbil­lentette a fejét s hátat fordított. — Sokáig ül még itt? — tört ki a kér­dés tompán Dénesből. A gróf hirtelen megfordult. — Ki? Érdeklik Bakó urat a magán­dolgaim? — Ne-e­m, de megn­ u­ unhatja magát egyedül... — Ej ba! Bakó barátom! Egyszerre váratlanul híresebb hangon kezdett beszélni Dénes ... Az a vakmerő le­nézés, mel­lyel beszélt a gróf hozzá, úgy ha­tott rá, mint a verekedéseknél az első erős ütés. Józanabb lett. Dadogás nélkül folytatta: — A fiatal uraknak mindenféle rossz gondolataik támadnak, ha magukra vannak. Ezen a környéken senki sincs, a­ki ilyen ur­nak való lenne. Sem barát, sem szerető. A ré­gi kastélyban nem lehet már lakni s a vadász­­ház alkalmatlan. — Igen közel van, ugy­e ? — vágott hirtelen közbe és gonoszul nevetett. Igen közel van, — felelte Dénes gyorsan. Én azt mondom : igen közel van. Baj támad­hatna belőle, olyan közel van. Csak azt akar­tam mondani. Fölemelte a kezét, merőn nézte meg az urfit. Aztán megfordult és tovább ment. Nem várta meg a választ. Érezte, hogy nem bírna magával. Lőrincz gróf csettintett a nyelvével . Bocsánat, a közös vámterület kérdése lehet vita kérdése, — mint mondám — de az csak egy része azon óriási keretnek, a­melyet Ma­gyarország kereskedelmi és ipari világa betölt Számtalan fontos kereskedelmi politikai kér­déssel foglalkozhatik a parlament, úgy a maga inicziatívájából, mint a kormány előterjesztései folytán. (Helyeslés jobb felől.) Én ezen nagy és jelentékeny kérdésekkel szemben mindig nyíl­tan állást foglalok. — A közös vámterületnek híve voltam és vagyok, s előadója is voltam egy ízben az erre vonatkozó megállapodá­soknak. Benső meggyőződésem szerint a közös vámterületnek ez országra nézve fenforgó elő­nyei mellett Magyarországon egy körültekintő kereskedelmi és ipari politika, a­mint tudott eddig, úgy jövőre is fog tudni sok üdvösét te­remteni. (Helyeslés jobb felől.) És ha a képvi­selő urak számolnak azzal, hogy valamint a natura non datur saltus, épen igy ipari és kereskedelmi ügyekben sincs helye az átme­net nélküli ugrásoknak , azt is el kell ismer­nünk, hogy nincsenek fontos indiciumok, me­lyekből bárki is azt következtethetné, hogy mivel nincs külön vámterület, tehát nincs al­kalmunk komolyan törődni kereskedelmi és ipari feladatokkal. Ellenkezőleg, a közös vámterület egyetlen intézkedésében sem gátol bennünket abban, hogy érdekeinket kereskedelmi és ipari téren kellően megóvjuk. (Helyeslés jobb felől.) De ha valahol, a kereskedelmi s ipari téren ko­moly intelmet találok arra, hogy óvakodjam a frázisoktól és a legkomolyabb megfontolással és higgadtsággal kezeljem épen azon ügyeket, melyek ma kezemre vannak bizva. (Helyeslés jobbról.) Én a közös vámterületnek csak egy el­lenségét látom és azt hiszem, hogy azt se fo­gom soha az ország határain belül találni. Ez egy ellenség, akár az irigység, akár a félté­kenység, mel­lyel Magyarország gazdasági és ipa­ri fejlődése bármely oldalról találkozik. (Tet­szés jobb felől.) Ezt az egy ellenséget ismerem, de más nincs. Kölcsönös méltányosság, a viszonyok kölcsönös objektív megítélése, és egyesült erő­vel való megvédése a monarchia érdekeinek kiféle: ez azon politikai irányzat, melynek én hódolok. (Helyeslés jobb felől.) Polónyi Géza t. képviselő ur nyilt poli­tikát kiván s azt mondja : nyíltan s őszintén akarjuk tudni, mit csinál a kormány? Magam is barátja vagyok a nyíltságnak s őszinteség­nek és épen a mi spec­iális viszonyaink kö­zött különös súlyt helyeznek arra, hogy az embernek még gondolata se maradjon rejtve azok előtt, kik jogosítva vannak a nemzet nevében kritikát gyakorolni. És mégis kényte­len vagyok azt mondani : ne méltóztassék a kereskedelmi s ipari politikának ily nyilt be­vallását kívánni itt a házban. Vagy azt akarják az urak, hogy frázi­sokkal éljek, hogy elveket elvekre halmozzak? Azt utóvégre meg lehet tenni, de dobbal nem lehet verebet fogni. (Helyeslés jobb felől.) Kénytelen vagyok minden kereskedelmi miniszter részére bizalmat kérni oly értelem­ben, hogy tudni fogja kötelességét s igazolhat­megrántotta a vállát. „De milyen szemtelen !“ tört ki a fogai közül. Itt egy egészen csinos regény kezdődik. Szereplők : egy gyerek, (egy valódi rass, be­csületemre. ..) egy gyerek, egy folyóvíz, több bokor, szellő, puha gyep és­­ egy dühös bá­tya. A játékot a kis hamupipőke kezdi. Ki­tárja karjait és búg, hasonlóan egy csókra vá­gyó gerléhez. Erre jön egy vasvilla-szemű ficz­­kó és fenyeget egy Bán grófot. . . Ez érdekes, becsületemre ! A dolog rájezol egy gentlemant. Nem tagadhatott el némi izgatottságot Lőrincz gróf, bárha igen restelte. „Annál jobb!“ mondta és karjait kinyújtva, kézelőit kihuzogatta. Ez a fenyegetés kötelez. Egy fér­fiú marad a posztján, ha fenyegetik. A do­log tán érdektelenné vált volna hosszadalmas­sága által. Ha nem jön a „ficzkó“ és egy csepp olajat tölt a kerekek közé, hogy gyorsan fo­rogjanak. Meg fogja mutatni neki ... és pattin­tott az ujjaival. Hogy mit fog megmutatni, azt nem tud­ta hirtelen. A szájhős bizonyosan őrködik a galamb fölött. Legérdekesebb volna most ten­ni egy látogatást . .. Azonban mégis meggondolta. Ki tudja, mi telik ki tőle? Még kezet tehetne rá . . . S a­mint tűnődve a módokon, haza­felé indult a sárdi gázlón, ezt határozta el: „Inni fogok neki... A kicsike, reményiem, ismeri a betűket... s volla! akkor lesz fenn az er­dészházban, a mikor akarom . ..“ — Csecsés falat, — tette gondolatban hozzá, — csupa báj, ifjúság . . . teringette ... (Folyt, köv.)

Next