Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)
1890-01-14 / 10. szám
IV-ik évfolyam. 1890. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. 1'1vtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. ISKOLAI ÜGYEK, Kolozsvár, jan. 14. (Sz.) Igen jó gyakorlatnak bizonyult, a melyet gr. Csáky miniszter kezdett s a mely abból áll, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter évi jelentései nem maradnak, mint korábban történt, értékes anyagként használatlanul a könyvtárak polczain, hanem a képviselőház illető bizottságában rendszeres tárgyalás alá kerülnek, a jelentés külön szakaszait külön előadók terjesztvén elő s így a fontosabb kérdések tüzetes vita alá vétetvén. E gyakorlatnak való köszönhető, hogy felszínre került az egyetemi szakoktatás és vizsgálati rend több kérdése; hogy, komoly munkába vétetett a kisdedóvás ügyének törvényhozási úton való rendezése; hogy a népnevelés hiányai, a néptanítók javadalmazásának és nyugdíjintézetének sokszoros miseriái immár az orvoslás útjára kerittettek — úgy, hogy a mult alkalommal folyt e bizottsági tárgyalások nyomán, a közoktatási tárcza mindez ügyköreinek revisiója, illetőleg új alkotásai már a közeljövőben várhatók. Gróf Csáky miniszter és a képviselőház közoktatásügyi bizottsága a helyesnek talált uton tovább haladnak s ezúttal a középiskolai és a felsőoktatás nevezetesebb és aktuálisabb kérdéseinek megbeszélése kerül napirendre, kezdve a középiskolán. Az előadó főként az egységes középiskola mielőbbi létrehozása s ehez képest a reáliskolák elejtése és a görög nyelv tanítása fölött folyó controversia lehető gyors megoldása mellett tör lándzsát s mindent el kíván követni, hogy a gymnasiumok valódi tudósiskolák legyenek, kiszorittatván belőlök minden oly elem, a mely nem bir hivatással a tudós-pálya iránt. Üdvözli, továbbá, a miniszter kezdeményét, mellyel a nem állami tanárok nyugdíjalapját is létre kívánja hozni — de ezt az intézményt olykép kívánja létesíteni, hogy e tanárok is bizonyos mértékben függő viszonyba jussanak az állammal szemben. A miniszter, köztudomás szerint, maga is az egységes középiskola elvének a híve, de, a kérdés szakszerű vitatását természetesen mellőzve e helyen, alig hisszük, hogy akár a miniszter, akár az előadó theóriája egyhamar valósággá válhassak és pedig, a gyakorlati kivitel sokszoros nehézségei miatt, elsősorban az átalakítás pénzügyi terheit tekintve. Több gyakorlati eredmény várható a görög nyelv tanításának kötelező, avagy fakultatív módon való föntartását illetőleg s valószínűnek látszik, hogy az elmélet és a szakembereinek számbeli kisebbsége az ügy eldöntése alkalmával is minoritásban marad, a kor practicus tendentiái szerint a nagy többség a gymnasiumtól is a hasznot hajtó ismeretek közlését, nem pedig, a szellem erőinek teljes fejlődésre juttatását követelvén. Minden arra mutat, hogy leghamarabb fog sikerre jutni a nem állami tanárok nyugdíjintézetének létesítését illető miniszteri kezedmény. Mint a miniszter bizottsági nyilatkozatából örömmel látjuk, csak igen kevés iskola-föntartó testület nyilatkozott a terv ellen s valószínű, hogy a kérdés gyakorlati megoldásra jutása alkalmával, a kézzel fogható előnyök láttára, ezek is jobban megfontolják a dolgot s nem fognak vonakodni, hogy részesüljenek az állam ez újabb segélyében, amellyel a közmiveltség hatásszerűen nem állami munkásait kifogja támogatni. De ennek, az eszmét pártolók részéről is, nyilván, az lesz az alapföltétele, hogy az előadó az a paradoxona, mely szerint az állam hatalmát nagyobb mértékben kell a nem állami tanárokra is kiterjeszteni, csak különvéleménynek marad, miután az állam gondoskodásának ez irányban leendő teljesítésével, voltaképen annak a kötelességének váltja be egy részét, amelyet helyette az iskola-fentartók végeznek. Az állam a felekezetek iránt — mert elsősorban ezekről az iskola-fentartókról van itten szó — eddig is a kellő méltányossággal járt el s nem valószínű, hogy e tekintetben új irányt akarna váltani. Remélhető, tehát, hogy e kérdés nem a viszály és versengés, hanem a közös érdekegyetértéssel megoldandó és megoldható ügye lesz. 4 KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Levél. Kérded, miért hogy a lapokban Nem közlöm költeményimet ? — Ugyan ha, gyarló rímelésben. Nevezni ily névvel lehet. — Több ok közül talán elég lesz Csupán ez egyet hozni fel: A szerkesztő nem néz efélét, A jó barát szemeivel. Ő szigorúan szokott bírálni ; Talál hibákat itt... meg ott. . . Lehet nem is olvassa végig, Papírkosárban mit dobott? „Eszmét, közérdekűt“ kiván ő .. . „Jó rím legyen“.. . „új gondolat“. . . „Lendületes“... .mérték hibátlan. . . „Kevés szó mondjon el sokat“.. . „Tetszö’s legyen a külső forma“. . . „Szellemes a béltartalom“. Csakhogy mindezt együtt találni : Nem olyan könnyű, mondhatom ! — De végre is ezt megkívánni A szerkesztőnek joga van : Azért ne fogjon ily dologba Az, a kinek nehéz e tan. Mi tagadás, a gáncstól félek ... Lám ilyenek az asszonyok ! — S a czéltalan sok firkálástól Elszokni mégis nem tudok. — Gyakran a varrótű kezemben, Sietve, gyorsan öltöget. A tű kiesik — ’s észrevétlen — írom megint a verseket. Elismerem, bennem talán ez — Önkénytelen — bár rész szokás . . . (Kolozsvár, jan. 14.) Bornemisza Károly báró. Azt már jelentettük, hogy Bánffy Dezső báró megválik a Szolnok dobokamegyei főispáni állástól, ellenben a besztercze-naszódmegyeit megtartja. Most, illetékes forrásból, azt az értesítést vesszük, hogy Szolnok-Dobokamegye főispánjának Bornemisza Károly báró van kiszemelve. De hibája az embernek Ez is lehet, mint annyi más. Maradjanak hát ismeretlen Fájó lelkem viszhangjai . .. Ha éles szó belé vegyülne, Ah ! nem bírnám kiállani . . . JOZEFIN: A Lila kis regénye. (7) Elbeszéli: PETELEI ISTVÁN. Délután felcsapta a kalapját és elment. Mi történt? arról nem bírt számot adni magának, de azt érezte, hogy gonosz dolog készül a háta mögött. Egyetlen mentegető gondolatot se vesztegetett arra a tényre, hogy az urfi betört tegnap a Bakó-portára. A bugáért jött, hát mi czélja van ? Csak egy ... Reggel mogorva volt Dénes a találkozásnál. Meg nem ölelte Lisát, ahogy máskor szokta, s ha kiment is az udvarra, de mindjárt visszatért s kémlelve nézett körül. — Hangosan beszélj ! — rikoltott váratlanul Lottira.— Ne sugdoss a húgomnak semmit. Itt ne legyen titok, itt ne történjék a hátam mögött semmi. Ide ne jöjjön senki s innen ne menjen el senki tudtom nélkül. És rácsapott öklével az asztalra, hogy a poharak összecsengtek rajta. — Kettétöröm a lábát, aki ez életről hírem nélkül kilép, azt mondom. Én villogó tekintetét belekapcsolta a vén leányba. És szemeit elfutotta a düh. Hogy ismerte meg ? Mert jól ismeri, az bizonyos. Csak úgy a szemükkel beszéltek egy 10. szám. Ha ez a hir megvalósul, a Bornemisza báró kineveztetése bizonyára örömmel fog fogadtatni nem csak az illető megyében, de mindazok részéről, kik a báró urat és képességeit ismerik. A kormány alig tehetne jobb választást azon főispáni szék betöltésénél, melyben Bánffy Dezső báró oly jelentékeny és maradandó érdemeket szerzett. Bornemisza Károly báró, a Szolnok-Dobokában levő magyar-láposi kerület orsz. képviselője, eddig is tevékeny munkája volt a közügyeknek, s a főispáni állásban kétségkívül eredményesen fogja érvényesíteni egyéni kiváló tulajdonait, tehetségeit és ismert buzgalmát. Nagyrabecsült és minden körben tisztelt tagja az erdélyi aristocratiának, akit mindenki megelégedéssel üdvözölne a főispáni helyen. (Budapest, január I.) Az országházból. A képviselőház, mai ülésében megkezdte a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésének tárgyalását. Darányi előadó igen tartalmas beszédben ismerteti a budget főbb részét, majd a zónarendszer politikai és kulturális jelentőségét méltatta igen találó szavakban, melyeket a ház figyelemmel és élénk helyeslésekkel kisért. Polónyi Géza mindenekelőtt a közös vámterület ellen monda el a szokott mondanivalókat s a költségvetést sem fogadta el, mivelhogy közös vámterületi alapon van szerkesztve. Egyebekben a magyar államvasutak pontatlan közlekedését, a forgalmi személyzetnek túlterhelését hozza szóba, majd a Dunagőzhajózási társasággal folytatott tárgyalások iránt tett igen korlátolt közgazdasági látkörre valló kérdéseket a miniszterhez, hangoztatva, hogy a miniszterre bizonyos felsőbb körök nyomást gyakoroltak. Kaas Ivor báró a költségvetés mellett iratkozván szólásra, az osztrák-magyar államvasút krassó-szörényi uradalmait, és positióját, nemkülönben ő is a Duna gőzhajózási társaságot hozta szóba, azonos nyomon járván az előző felszólalóval. Baross miniszter mindezekre tüzetes és fölötte érdekes beszédben adta meg a választ. (A beszédet lapunk más helyén ismertetjük.) Igen nagy fontosságú és megnyugtató nyilatkozatokat tett a miniszter a Duna gőzhajózási társaságra s a kormány intenzióira nézve a dunai hajózást illetőleg. Kiemeli azonban, hogy a felsőbb körök reá semmi nyomást nem gyakoroltak és azok Magyarország közgazdasága érdekei ellen nem foglalnak állást. A ház zajos tetszésnyilatkozatokkal kísérte Barossnak kiváló szónoki erővel és a közgazdasági helyzet alapos ismeretének súlyával hatott nagyszabású beszédét. Polónyi és Kaas rövid rectificáló felszólalásai után a ház a költségvetés részletes tárgyalásába ment bele, s az ipari és kereskedelmi czélok czíménél ismét discussio fejlett ki. Vadnai Károly élénk helyeslések közt, főkép a szövő- és fotóipar jelentőségéről, előmozdításáról szólt — amint tőle megszoktuk mással búcsúzóra. Elkábította tán már a fejét? Hát igazán rossz a vére? vetette fel keserűen a kérdést. Ahi ott van mellette Lotti, ez az elkeseredett, kalandos, gonosz, vén hölgy. Ez a rossz.. . De hol látta ? hol ? És emlékezett, hogy esténként így szólott a gyerek: „A berekben járkáltam“... Ott kerítették meg, ott, verje meg az Isten. Ő már azt jól kieszelte, hogy a Keresztes gyerek főkötőt köt a Lila fejére. Egyszer oh ! valahára megvált egy bátor, becsületes férfi egy Bakó-leányt „Mind szamarak“ — kiáltják hangosan s röhögnek, — „ne házasodj közülök.“ Gyöngyözött a homloka. Végig ment a Maros-parton. Egyszerre az oldalon, a bükkök között a gyalog ösvényen az urfi sugár alakját pillantotta meg. Jól számitott. Ide jön, bizonyosan a berekbe jön. A húgát keresi. Leguggolt a part mellé s várta. Lőrincz gróf leért az ajba , végig sétált a néma berek egyik úlján, aztán a másikon. Szivarkát sodort és fütyörészett. Néha kaczéran mosolygott és himbálta derekát. Dénes elejébe került. — Szép napánk van —mondta. A hangja egészen rekedt volt. Lőrincz gróf kicsire húzta össze szemét , úgy tett, mintha fürkészne az emlékezetében. — Ah, tudom, tudom. Becsületemre ! Dénes ur, Bakó Dénes ur, alighogy megismerem. Hát szintén szokott sétálni, barátom ? Igaza van, szép nap, szép nap... Bosszantotta, hogy itt lábatlankodik ez Kolozsvárit, kedd, január 14. KiadókiT&tai : BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. KI ÖFI £ £ TÉLI DIJAK! Égési évre.............................16 írt. Fél évre....................................8 kr. Negyedévre...............................4 frt. Egy hér* ...............................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ om. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér sara 25 kr. — behatóan, elmésen és tartalmasan. Irányi után Smialovszky Valér, az egész ház által figyelemmel hallgatott beszédben, a felvidék közgazdasági bajait ismertette, melyekből az ipari alkotások szükségére és érdekek támogatására vonta le a conclusiót. Holnap folytatja a ház ezen budget részletes tárgyalását. Az említett czimhez még Neményi és Asbóth vannak szólásra felírva. KERESKEDELMI POLITIKA, Kolozsvár, jan. 14. A magyar kereskedelmi politika fényes eredményei általánosan ismeretesek. Baross Gábor miniszter tárczájának jelentőségét és sikereit alig néhány év alatt oly magas fokra emelte, a minőnek elérhetését csak hosszú esztendők küzdelmes munkája után remélhettük. A miniszter nagy tehetségei, erélye és bámulatos munkássága, — illő elismerésre találnak a politikai ellenfeleknél is. Ez elismerésnek és az eclatáns sikereknek tulajdonítható, hogy a kereskedelemügyi költségvetés tárgyalása rövid vitát kelt a házban s az ellenzéki szónokok maguk is konstatálják az eltagadhatlan haladást. Kifogásaikon pedig, melyekkel egyik-másik kérdésben előállanak, nagyon meglátszik, hogy „pro forma“ emelik azokat. És a miniszternek nem volt nehéz, hogy a bírálatot értéktelenítse. Baross Gábor beszédéből, mellyel a képviselőház tegnapi ülésén az oppozíczió szónokainak válaszolt, a következő részleteket adjuk : T. ház ! Talán a t. képviselőház is észrevette volt, hogy Polonyi képviselő úr mily jóakarattal bánt velem. Megdicsért, elismerését fejezte ki, azon magaslatról szemlélve a világot és a dolgokat, amelyre őt, mint pártjának vezérszónokát állása emeli. Sajnálom, t. ház, hogy jóindulatát én nem viszonozhatom azzal az elismeréssel, hogy 8, mint pártjának vezérszónoka a kereskedelmi minisztérium költségvetésének nagy idemáját méltóan és kellő objektivitással tárgyalta. Legyen szabad ezt, t. ház, röviden illusztrálnom. A t. képviselő úr megtámadja a közös vámterületet. Ezt teljesen értem. Ez nemcsak a pártok közt kontrovens kérdés tárgya régtől fogva, hanem vitás talán a pártokon belül is egyesek között. A közös vámterület tehát megtámadható , de a képviselő úr oda konkludál, hogy közös lévén a vámterület, nincs komoly, nincs nagyobb kérdés, mellyel a magyar parlament Magyarország kereskedelmi világát illetőleg foglalkozhatnék és ez az oka, hogy a képviselőház padjai üresek. Polonyi Géza : Pedig ez így van! Baross Gábor kereskedelmi miniszter, az alkalmatlan ur. Bizalmaskodva a Dénes vállára tette félkezét. — Hát jól megy a gazdaság? Jól megy? A Dénes ökle összeszorult. A gróf leverte a szivarhamut s csodálkozva nézett az elváltozott képű emberre. Aztán, mivel nem kapott választ, kurtán megbillentette a fejét s hátat fordított. — Sokáig ül még itt? — tört ki a kérdés tompán Dénesből. A gróf hirtelen megfordult. — Ki? Érdeklik Bakó urat a magándolgaim? — Ne-em, de megn u unhatja magát egyedül... — Ej ba! Bakó barátom! Egyszerre váratlanul híresebb hangon kezdett beszélni Dénes ... Az a vakmerő lenézés, mellyel beszélt a gróf hozzá, úgy hatott rá, mint a verekedéseknél az első erős ütés. Józanabb lett. Dadogás nélkül folytatta: — A fiatal uraknak mindenféle rossz gondolataik támadnak, ha magukra vannak. Ezen a környéken senki sincs, aki ilyen urnak való lenne. Sem barát, sem szerető. A régi kastélyban nem lehet már lakni s a vadászház alkalmatlan. — Igen közel van, ugye ? — vágott hirtelen közbe és gonoszul nevetett. Igen közel van, — felelte Dénes gyorsan. Én azt mondom : igen közel van. Baj támadhatna belőle, olyan közel van. Csak azt akartam mondani. Fölemelte a kezét, merőn nézte meg az urfit. Aztán megfordult és tovább ment. Nem várta meg a választ. Érezte, hogy nem bírna magával. Lőrincz gróf csettintett a nyelvével . Bocsánat, a közös vámterület kérdése lehet vita kérdése, — mint mondám — de az csak egy része azon óriási keretnek, amelyet Magyarország kereskedelmi és ipari világa betölt Számtalan fontos kereskedelmi politikai kérdéssel foglalkozhatik a parlament, úgy a maga inicziatívájából, mint a kormány előterjesztései folytán. (Helyeslés jobb felől.) Én ezen nagy és jelentékeny kérdésekkel szemben mindig nyíltan állást foglalok. — A közös vámterületnek híve voltam és vagyok, s előadója is voltam egy ízben az erre vonatkozó megállapodásoknak. Benső meggyőződésem szerint a közös vámterületnek ez országra nézve fenforgó előnyei mellett Magyarországon egy körültekintő kereskedelmi és ipari politika, amint tudott eddig, úgy jövőre is fog tudni sok üdvösét teremteni. (Helyeslés jobb felől.) És ha a képviselő urak számolnak azzal, hogy valamint a natura non datur saltus, épen igy ipari és kereskedelmi ügyekben sincs helye az átmenet nélküli ugrásoknak , azt is el kell ismernünk, hogy nincsenek fontos indiciumok, melyekből bárki is azt következtethetné, hogy mivel nincs külön vámterület, tehát nincs alkalmunk komolyan törődni kereskedelmi és ipari feladatokkal. Ellenkezőleg, a közös vámterület egyetlen intézkedésében sem gátol bennünket abban, hogy érdekeinket kereskedelmi és ipari téren kellően megóvjuk. (Helyeslés jobb felől.) De ha valahol, a kereskedelmi s ipari téren komoly intelmet találok arra, hogy óvakodjam a frázisoktól és a legkomolyabb megfontolással és higgadtsággal kezeljem épen azon ügyeket, melyek ma kezemre vannak bizva. (Helyeslés jobbról.) Én a közös vámterületnek csak egy ellenségét látom és azt hiszem, hogy azt se fogom soha az ország határain belül találni. Ez egy ellenség, akár az irigység, akár a féltékenység, mellyel Magyarország gazdasági és ipari fejlődése bármely oldalról találkozik. (Tetszés jobb felől.) Ezt az egy ellenséget ismerem, de más nincs. Kölcsönös méltányosság, a viszonyok kölcsönös objektív megítélése, és egyesült erővel való megvédése a monarchia érdekeinek kiféle: ez azon politikai irányzat, melynek én hódolok. (Helyeslés jobb felől.) Polónyi Géza t. képviselő ur nyilt politikát kiván s azt mondja : nyíltan s őszintén akarjuk tudni, mit csinál a kormány? Magam is barátja vagyok a nyíltságnak s őszinteségnek és épen a mi speciális viszonyaink között különös súlyt helyeznek arra, hogy az embernek még gondolata se maradjon rejtve azok előtt, kik jogosítva vannak a nemzet nevében kritikát gyakorolni. És mégis kénytelen vagyok azt mondani : ne méltóztassék a kereskedelmi s ipari politikának ily nyilt bevallását kívánni itt a házban. Vagy azt akarják az urak, hogy frázisokkal éljek, hogy elveket elvekre halmozzak? Azt utóvégre meg lehet tenni, de dobbal nem lehet verebet fogni. (Helyeslés jobb felől.) Kénytelen vagyok minden kereskedelmi miniszter részére bizalmat kérni oly értelemben, hogy tudni fogja kötelességét s igazolhatmegrántotta a vállát. „De milyen szemtelen !“ tört ki a fogai közül. Itt egy egészen csinos regény kezdődik. Szereplők : egy gyerek, (egy valódi rass, becsületemre. ..) egy gyerek, egy folyóvíz, több bokor, szellő, puha gyep és egy dühös bátya. A játékot a kis hamupipőke kezdi. Kitárja karjait és búg, hasonlóan egy csókra vágyó gerléhez. Erre jön egy vasvilla-szemű ficzkó és fenyeget egy Bán grófot. . . Ez érdekes, becsületemre ! A dolog rájezol egy gentlemant. Nem tagadhatott el némi izgatottságot Lőrincz gróf, bárha igen restelte. „Annál jobb!“ mondta és karjait kinyújtva, kézelőit kihuzogatta. Ez a fenyegetés kötelez. Egy férfiú marad a posztján, ha fenyegetik. A dolog tán érdektelenné vált volna hosszadalmassága által. Ha nem jön a „ficzkó“ és egy csepp olajat tölt a kerekek közé, hogy gyorsan forogjanak. Meg fogja mutatni neki ... és pattintott az ujjaival. Hogy mit fog megmutatni, azt nem tudta hirtelen. A szájhős bizonyosan őrködik a galamb fölött. Legérdekesebb volna most tenni egy látogatást . .. Azonban mégis meggondolta. Ki tudja, mi telik ki tőle? Még kezet tehetne rá . . . S amint tűnődve a módokon, hazafelé indult a sárdi gázlón, ezt határozta el: „Inni fogok neki... A kicsike, reményiem, ismeri a betűket... s volla! akkor lesz fenn az erdészházban, a mikor akarom . ..“ — Csecsés falat, — tette gondolatban hozzá, — csupa báj, ifjúság . . . teringette ... (Folyt, köv.)