Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)

1890-02-14 / 37. szám

IV-ik évfolyam. 1890. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő, kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivéte­lével. ié­vtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. 37. szám. CUKORTERMELÉSÜNK. — Sz.-nek valamijéről. — Kolozsvár, febr. 14 A Kolozsvár február 10-iki számában Sz. jegy alatt a kereskedelmi és pénzügyminisz­ter urak benyújtott két üdvös törvényjavasla­tának szép és helyes méltatása után követ­kező, mellékesen adott, valamihez van szavam. Nekem elvem az, hogy csak olyan kér­désekhez szólok hozzá, a­melyekhez értek. A­mihez nem értek, abban megbízhatóknak is­mert szakemberek véleménye után indulok. Teszem, a metaphisica szövevényeinek fel­derítése végett, mindenesetre Sz úz nagy te­hetségű, tiszta elméjéhez fordulnék, teljes bi­zalommal. De engedjen meg, a czukortermelés kérdésében, melyet csak távcsövön át látott, forduljon Sz. úr is illetékesekhez tájákozásért. M­után ezen kérdés szóvivőjéül engemet toltak fel a körülmények, Sz. urat bátor leszek tévedéseire figyelmeztetni. A tüzes bort, zamatos édes gyümölcsöt termő, tehát dús czukortartalmat kilátásba he­lyező erdélyi részekben, itt, a sok czukort fo­gyasztó, de fejletlen gazdasági viszonyokkal bí­ró kelet közelében, rég ábrándozom már azon, hogy gazdasági viszonyainknak, a czukorterme­­léssel új lendületet­ fog adni, új erőforrásokat nyerni. Ezért most is, velem egy véleményen le­vő gazdatársaimmal együtt, nem a czukorter­­melés létesítésének megbuktatásán, de ellenke­zőleg, abban fáradozunk, hogy szilárd, minden érdekeket méltányosan tekintetbe vevő, biztos alapon jöjjön létre a c­ukortermelés megalapí­tása. Mert nézetünk szerint a gyáripar fejlődé­se azon esetben lesz igazán üdvös és értékes, ha a gazdasági érdekek emelésével jár karöltve. Ennélfogva (ismételnem kell, az ismét­lőkkel szemben) nem voltam oly elfogult, hogy azon tanulmányaimban, melyeket az átlagosan ismelhető átlageredményekre nézve tettem, az alsó év hiányai, vagy épen, egyik birtokomon, hiányos munkavezetés miatt beállott káros következmények által befolyásoltattam volna magamat. Engedjen meg Sz. ur, az élesen, kizálólag megfigyelő szakértő gazda, kivált­va, kivétele­sen, teljesen kielégítő termési eredményeket is kimérhetett figyelemmel egyes termő­földdara­­bokon, — minden más zavaró behatások daczára, vonhat teljesen megbízható következtetéseket arra nézve, hogy várjon, a rendelkezésre álló földek átlagminősége mellett, minő ée mennyi értékű munka lesz elkerülhetetlen ; hogy e ren­delkezésre álló föld és a helyesen alkalmazott észszerű munka, a gyár és a termelés érdeké­ben is helyeslen fogalmazott szerződés feltéte­leinek megszorításai mellett, minő átlagter­mést fog eredményezhetni, átlagos viszonyok között. Ezt senki kétségbe vonni nem fog­hatja. Az ár meghatározásánál arra törekedtünk, figyelembe véve, hogy a 13*/C czukortartalom alaposan miszerint felvehető átlag-czukortartalomnak: a fárasztó, aggodalmas, koczká­­zatokban bővelkedő termelés a gazda gond­jait, koczkázatait illő haszonnal is jutalmaz­za. De midőn egyfelől erre törekedtünk, más­felől nem téveszthettük szem elől, mind az ár meg­határozása, mind a gyár biztosítékai körülírá­sánál, hogy a gyárvállalatnak, emberi lehető­ség szerint, teljesen biztosítva legyen befek­tetett tőkéi után a bármely, hazánkon kívül létesülő vállalat kamatozását tetemesen meg­haladó haszon. Ily törekvést romboló hatásúnak csak az jellemezhet, ki teljesen tájékozatlan. Arra nézve pedig, tudtommal, szó nem emeltetett sehol, hogy szerződésszegésre ser­kentsen bárkit is. Csodálkozom ennélfogva, hogy Sz. úr, az éles megkülönböztetések hiva­tott mestere, alap nélküli vádolásokra téved. Fontolja meg, mielőtt vádol, hogy, meghiúsulás esetén, ki lesz a hibás. Az-e? a ki, midőn még lehet, méltányosan megosztó hasznot, óhajt megállapítani a gyár és termelő között, vagy a makacs gyárvállalkozó, ha mereven ragasz­kodik azon arany-alkalomhoz, melyet tapasz­talatlanságában nyújtott a hazafias szólamok által befolyásolt termelő,? Nekünk nem aranytalan nyújtott, kocz­­kázat­teljes alkalom kell. Az aranyalkalom­ból kérünk mi is illő, méltányos részt. És ezen általam körvonalazott méltányos osztály köve­telése a termelők részéről, ha a gyárvállalko­zók komoly, szolid emberek, nem fog rájuk nézve elijesztőleg hatni. Ellenkezőleg, bizalmat ébreszteni bennök, ha a termelők vállalkozási kedve alapos számításon nyugvónak bizonyul. Ezeknél fogva és czukorrépánk bebizo­nyult hús czukortartalma mellett, nem aggó­­dom a czukortermelés jövője felett erdélyi ré­szünkben. Végre, minden gyanúsítás lehetetlenné té­tele érdekében, kénytelen vagyok felemlíteni, miszerint magam igazán érdekelve vagyok a czukorgyárak létesítése kérdésében és van is annyi belátásom, hogy ennek tudatával bírok. T. i. azon kőszénbánya egy tizede az én sajá­tom, melytől a botfalvi czukorgyár kőszenét vette és melytől a nagyenyedi czukorgyár, re­mélhetőleg, venni fogja. Ez nekem szép haszonra nyujtana kilátást. De ez nem tarthat attól vissza, hogy ne figyelmeztessem gazdatársaimat arra, hoggy ne vakittassák el magokat az arany­­­ár fényétől: fontoljál« meg az azon nyújtott alkalmat alaposan, mielőtt tiz évre lekötik magukat. Id. ZEYK JÓZSEF. Kolozsvárit, péntek, február 14. Kiadóhivatal: SELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. u­ őriaxTáei dijak: Sí“» ................................ trt. S“ *T!».................... » trt. jadén*.................4 írt. «IJ bóra ........................1 frt 60 kr fm *xám ára 6 Kr. HIRDETÉSI DIJAK: 0*7.9,cm’.tér 4ra­­c,0#t,i betűből, 4 kr betitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyilttér ura 25 kr. EGÉSZSÉGES IRÁNY. Kolozsvár, febr. 14. (Sz.) Egykoron s nem is olyan régen, a nagyszabású elvi viták korát élte úgy­szólván egész Magyarország. Elkezdve a kisvárosi demokrata­ körök mestergeren­dás helyiségeitől, föl a parlamentig, min­den gyülekezés, tanácskozás és tárgyalás az elárult haza, az elfecsérelt magyar alkotmány, a szolgaságba hajtott 8 kol­dusbotra jutott nemzet körül forgott; a verseny a minél magasabb régisterü szó­lamok előállítására tört és a hirlapok, a fényesnél­ fényesebb szónoklatok hősei­nek ünneplésére rendezett lakomák po­hárköszöntői, rösteltek volna a minden­napi élet közmunkáinak színvonaláig szállni. A magyar politikusok nagy ré­sze is úgy tett, mint a diák a nyári va­­catio pihenő­ idején, ki könyveit félreté­ve, kis batyujával hátán, dalolva járja be a hegyes vidékeket s esze ágában sincs, hogy ollamát prózai foglalkozá­sokkal zavarja. Az idei költségvetés ugyancsak bos­­­szúra nyúlt tárgyalása egészen más te­norból foly, s a kormány minden irány­ban megindított reformmunkálkodása a törvényhozás vacallozni szerető diákjait is rákényszeríti, hogy a theoriák felhős ré­gióiból alábbra szálljanak s vagy részt vegyenek a gyakorlati problémák hos­­­szú sorozatának concret megvitatásában, vagy, legalább, néma szemlélő legyenek annak a komoly dologigazításnak, a­mely állami életműködésünk minden vonalán oly imposáns módon bontakozik ki a nemzet szeme láttára, hogy még a kicsiny­­kedők is önkéntesen szállanak magukba s hajlanak meg a közélet parancsszava előtt. Ha most, a midőn, mint remélhe­tő, már­ vége felé közeledünk a költ­ségvetés tárgyalásának, visszatekintünk az egyes tárczák ügykörei által jelölt útra s számbavéve mindazokat a terveket, kezdeményeket, javaslatokat és tett in­tézkedéseket, a­melyeket az egyes szakmi­niszterek nyilatkozatai regisztráltak, föl­soroltak és kilátásba helyeztek, és mind a munkák halmazával összevetjük a dologi­gazításnak azt a tempóját, a­melyet a mi képviselőházunk eddig követett — való­ban aggodalommal kell a jövő elé néz­nünk, számítgatva, hogy, ugyan, mikor látjuk a most közhelyesléssel fogadott számos terv megvalósítását is ? És mégis, van a­mi biztathat, e tekintetben is, bennünket. Az az egész­séges irány, mely mind szélesebb körre terjed és mind mélyebbre hat a nemzet zömében s mely, az elméleti viták he­lyett, az élet szükségeinek kielégítését akarja látni és élvezni. Kerüljön csak napirendre mindaz a javaslat, a­melye­ket a közigazgatás, az igazságszolgálta­tás, a közoktatás, a kereskedelem és ipar, a közgazdaság és a pénzügyek mi­niszterei csak e költségvetés tárgyalása rendén is szóba hoztak és kilátásba he­lyeztek, az időfecsérlőknek lehetetlen lesz kedvtelésüket az eddigi módon űzniök, mert a nemzet nem fogja tűrni, hogy életérdekei, legsajátabb égető kérdései háttérbe szoríthassanak a hecczek és sport­mulatságok kedvéért, a nagyszabá­sú és fényes szónoklatok dicsőségéért. A nemzetek életében az uj irányok nem egyszerre s nem egész mértékben indulnak meg. De a demokratiának, ma­gyarán mondva: az általános munka­végzésnek, nálunk is már harmincz-negy­­ven év óta folyton terjedő és mélyedő medre mind hatalmasabbá teszi azt a folyamot, a­melynek egykor magába kell ölelnie, magával kell ragadnia az egész magyar nemzetet, hogy valósággá váljék a nagy látnok jóslata, a gazdag és mi vett Magyarországról. A költségvetés most végződő tár­gyalása és a demokrata, mert munka­végző, kormány e közben tanúsított ma­gatartása ennek az egészséges iránynak mutatta terjedését, mélyülését s mi bí­zunk a nemzetben, hogy, a maga részé­ről meg, általánosulását segíti elő .. . (Kolozsvár, febr. 14) „Megy-e Tisza?” Darab idő óta több ellenzéki lap vissza vissza­tér a régi állandozáshoz, hogy Tisza Kálmán lemond. On revieDt tonjonis a son premiére amour Meg azt is tudni vélik, hogy mikor, melyik napon válik tén­nyé a lemondás. Egyik forrás márczius 2-ára, a másik ápril­­s­ára, vagy 7-ére tűzi ki a nagy eseményt. Ez a határidődhöz kötött addikáczió minden­esetre eredeti ötlet s az oppoziczió a tőzsdei ügyletek vagy váltó lejárat szokásait honosí­taná meg az országkormányzásban. A Tisza kötést csinál a távozásra, mint a börze-speku­láns a búzára. Tisza váltónak nézi a tárcsáját, egy-két napi lejárattal s a kitűzött dátumon fizetni fog. Ezt a kuriozitást eszelték ki az ellenzéki lapok, melyektől egyébiránt nem le­het rész néven venni, ha elkoptatott lemondá­si híreiknek igyekeznek uj formát, uj szint adni. Arról hogy: Tisza megy, — a Pesti Hír­lap czikket ír, melyből átves­szük a következő részletet: »Ha az ember nyíltan mer gondolkozni ezen dolgok felől, hát nem érdemes-e föltennie azt a kérdést, hogy miért is akarna Tisza voltaképen menni ? Tizenöt évi nehéz küzdelem után; meg­terhelve gyakran két, sőt három miniszteri tárcza tennivalóival; keresztülgázolva a bos­­nyák okaupáczió nehéz következményein; el­simítva ezernyi veszedelmet ; rendbe hozva a horvátok dolgát; útjába állva a felekezeti és osztályháborúnak ; rendbe hozva az államház­tartást s egy erős minisztérium és megdönt­hetően majoritás által körülvéve, várjon épen most, a sikerek beköve­kezése napján fogja-e majd azt mondani, hogy mivel a kisebbségi uraknak s néhány jelentéktelen titkos mai kon­­tensnek nem tetszik, hát most már menni fog?! Ilyen csodák és abszurdumok nem szok­tak megtörténni a parlamentáris államokban. Különösen az olyanokban nem, a­hol — sze­rencsétlenségre — a fönálló politikai viszo­nyok közt egyáltalán nincs senki, — sem párt, sem ember — a­ki befejezett , az övénél sza­badelvűbb rendszerrel és tekintél­lyel tudná átvenni az ország kormányzását. Hacsak nem egy befejezett feudális­ klerikalizmussal, a­mit meg az ország gyomra képtelen befogadni. Sem Tisza egyéniségében, sem az ország pártpolitikai viszonyaiban nincs semmi, a­mi Tisza távozását indokolná vagy épen megen­gedné. S még kevésbbé van a levegőben olyas valami, a mi a politikai hypokrisist s a távo­zás nagy eseményére való suDnyi várakozást menthetővé tenné.“ (Budapest, febr. 13.) Minisitertanác«­ Szerdán este töb óráig tartó minisztertanács volt, a­melyben többek között megállapodások jöttek létre a betöltendő főispán­i ál­lásokat illetőleg, s megállapítva lettek azon elvi határozatok is, a­melyek alapján a h­o­­nossági törvény r­e­v­i­s­i­ó­j­á­r­a vonatko­­natkozó javaslat a képviselőháznak benyujtat­­ni fog. (Budapest, febr. 13.) A képviselőház mun­karendje. A képviselőház a költségvetési vita befejezése után — a­mi valószínűleg holnap leend — szombaton tárgyalás alá fogja venni, a kérvényeken kívül, a pénzügyi és közleke­dési bizottság jelentését „a zágrábi állomás és főműhely megépítéséről és mozdony állomá­nyának szaporításáról,“ továbbá a közgazda­­sági bizottságnak jelentéseit „az ínséges ten­gerészek kölcsönös segélyezése iránt a német birodalommal kötött egyezménynek beczikke­­lyezéséről,“ valamint „az 1890 iki népszámlá­lásról,“ végül „a birodalmi tanácsban képvi­selt királyságok­ áa országokban hitelesített hordóknak a magyar korona országaiban való forgalomba helyezéséről“ szóló törvényjavasla­­ t K'M.OíSVAR TARCÚJA. Hollósy Cornélia Kolozsvárit. — Emlékezés a nagy művésznőre. — Közli BEDE JÓB Dicsősége bejárta Európát, ünnepelték, tapsolták, rajongtak érette, a női szépség cso­dáival volt megáldva és ragyogó talentuma előtt térdet hajtott a kritika. Sikereinek tetőpontjára érve, a családi élet magányába vonult meg és — boldogan a múltak fényes emlékeivel — a tegnap diadal­­zajának viszhangja zsongván körülötte és a ma csendességre celltilván amazt — a legjobb anya és a leghivebb hitves késő kort ért meg; minap, mo­solylyal az arczán elvitte a halál. Szebben dalolta a magyar dalt, mint va­laha bárki és felpezsdült a vér hallatára és lángba gyűlt az arcz. Szerencsések voltak, a­kik hallhatták és mindenki úgy emlékezik reá, hogy utolérhetetlen volt a művészetében, s mint ilyen lépett ki a szinház izzó levegőjé­ből, az életbe. Hollósy-LoDovics Cornélia, a legnagyobb magyar énekesnő. Búcsufeilépése Budapesten 1862. julius 22-én megható szép ünnep volt. A jelenvolt közönség sírt, utó­jára hallván őt dalolni és meleg szerel­elének minden kitüntető jelével elhalmozta. Bevégezvén nehéz buccuzáját Budapesten egy nehány sornyi levélke kereste meg, me­lyet Káldytól kapott, ki abban az időben a Kolozsvárit Follious igazgatása alatt álló szín­társulat karnagya volt. Káldy régente szívességet tett Hollósy Carnéliának s a művésznő akkor azt mondta: — Örökké hálás vagyok ön iránt, kérjen tőlem bármikor, bármily körülmények között szívességet, örömmel teljesítem. Káldy most azt kérte a művésznőtől, hogy utolsó búcsúelőadását Kolozs­várit tartsa meg. A művésznő rögtön ha­tározott. Tudatta Káldyt, hogy rövid időn Ko­lozsvárra érkezik. Az utolsó napok izgalmaiban kifáradt művésznő ígéretét beváltotta s lejött hat elő­adásra Kolozsvárra. A kolozsvári nemzeti szín­házban öltözködött utoljára színpadi ruhába, itt gördült le előtte utolszor a függöny. Ez esték szép emlékei a kolozsvári szín­háznak : érdemes róluk elmondani mindent, a mit tudunk s melyek életrajzi eddigi adataiból hiányzanak. * Follinusz János, az igazgató, bírván a művésznő ígéretét, az 1862 iki szinidény meg­kezdése előtt, 1862. szept. 9 én következő színi jelentést bocsátotta ki: „Színi jelentés. Alólirt mély tisztelettel és örömmel ér­tesitem a t. ez. közönséget, miszerint sikerült ünnepelt ,Hollósy-Lonovics Cornélia asszonyt, az egész nemzet által szeretve tisz­telt művésznőt, színházunkhoz több rendű vendégszereplésre megnyerhetném. A t. ven­­dégm­űvésznő isteni szereplése már azért is nevezetes maradand, mert egész dalművekben itt fogja bájzengésn hangját utoljára hal­latni, itt fogja a pestiek előtt feledhetlenné vált „Alavajárót“, „Luciát“, „Lindát“ stb., vala­mint a zeneszerzők által ezárvára teremtett „Gara Máriát“, „Mazeppát“, „Ilkát8 utoljára élőnkbe tüntetni. Úgy biazera, hogy midőn az örömhír közzétételével a lelkes kolozsvári közönség méltánylatával találkozom, egyszersmind ebbeli vállalatom a t. közönség kitelhetőleg előmoz­dítja s a Hollósy Cornélia vendégszereplésével kapcsolatban levő rendkívüli bérletet pártolni fogja, megjegyezvén, hogy a Hollósy Cornélia vendégszerepléseire az ov­t. ez. bérlő uraságok fognak a páholyokra nézve előjoggal bírni, kik e rendkívüli bérletre páholyaikat kibérlendik. Mély tisztelettel kérem tehát a t. bérlő uraságokat, méltóztassanak páholyaik iránt mielőbb és legfeljebb f. hó 20 ig rendelkezni, hogy a ki nem bérlendő páholyokkal más bér­leni kívánóknak szolgálhassunk. Kolozsvárit, szept. 9. 1862. Follinus János, színigazgató.­ A közönség óriási érdeklődéssel várta Hollósy Cornéliát s félve­ félt, hogy a vendég­szereplő elmarad. Kolozsvárit ez időre estek az őszi ver­senyek, melyekre ezúttal szokatlanul nagy vi­déki közönség készült amaz­okon, hogy egy­úttal Hollósy Cornélia színpadi fellépteiben gyönyörködjék. A kolozsvári „Korunk”, mely pedig ez időtájban az érdekes politikai események re­ferálásával tulon túl el volt foglalva, helyet szorított, hogy az aggodalmaknak kifejezést adjon, így írván szept. 19-iki számában : — Hollósy Kornélia érkezése ez ideig mind csak óhajtás. Debreczeni levelünk szerint tegnapelőtt este tartá búcsú előadását. Ha ma vagy holnap megérkezik, fellépésére csak a jö­vő hét elején lehet számítani. Szolgáljon tájéko­zásul azon nagyszámú vidéki közönségnek, mely a verseny első napjait, főleg, óhajtva várt vendégünk hallgatása végett kívánja meg­látogatni. Másnap azonban már megczáfolhatta jós­latait a következő közléssel : — Hollósy Kornélia, óhajtva várt vendé­günk, tegnap megérkezett s hétfőn Luciában fogja búcsúszereplését megkezdeni. Első fellépte Koloss­várit szept. 22-én volt, „Lacié“ ban. Boldog Kolozsvár zenekedvelő közönsége, mely akkor a színház opera előadásait szívesen látogatta—örömben úszott. Ez estéről a „Korunk“ szept. 26-iki szá­mában így referál : — Kolozsvár óhajtott vendége, Lonovics- Hollósy Kornélia hétfőn lépett fel először szín­padunkon „Lammermoori Luciá“-ban. A szín­ház egészen megtelt a a közönség, megjelené­sével hosszas tapssal fogadta az általánosan tisz­telt művésznőt s megtapsolta, éljenezte játék­­közben, felvonások után is többször. Dicsére­tére nincsenek szavaink. Művészetével kivívta már az érdem teljes koszorúját. Vajha az itte­ni dalmatársaság hiányos szervezése ne tet­szenék ki annyira mellette. Tegnap este­­ Hollósy Kornélia az „Alvajáródban ragadta el a közönséget bájos énekével. Holnap este „Hu­nyadi Lászlót“ fogja adni. Mint értesülünk, it­teni vendégjátékai után Sz­amosuj­várra, Dézs­­re és Marosvásárhelyre utazik hangversenyeket adni s hiszi, hogy az ottani mű­kedvelők fel­léptét közreműködésükkel lehetségessé teszik.Ezután még a következő darabokban ját­szott Kolozsvártt: „Alvajáró“ (szept. 25) ; „Hu­nyadi László“ (szept. 27); „Szevillai borbély“ (szept. 30.); „Kunok“ (okt. 2); „Norm­i“ (ok­. 4.) és végül „R'goletto“ (október 6-án). E szerint 1862. október 6-án játszott utoljára színészek között Hangversenyei, melyeket ez­után adott, már csak egyes magán énekszá­mokra szorítkoztak. Az első előadáson kívül a „Korunk“ alig foglalkozik aztán Hollósy Cornélia fel­lépteivel. Akkoriban, mint említettem, fontos poli­tikai ügyek voltak szőnyegen. A megyebizott­ságok alakulása és ezzel kapcsolatos, külö­nösen nemzeti kérdések foglalkoztatták a saj­tót. Baj volt a székelyek között is. A „Ko­runk“ alig győzte referálni, hogy „Rákoson egy gyanú alatt álló gyujtogatót a leégettek agyon vertek, Gy.-Újfaluban egyet a tűzbe dobtak. Alig hangoztak ezek el, Marosvásárhelytt meg­kezdődött a zsidókergetés a mint írják, a fa­lakban is kezd kiterjedni. A székely nép mind sűrűbben kezd néma eseteknél ténylegesen fel­lépni.“ A „Korunk“ színi referense is bizonyosan megyebizottsági és vidéki tudósításokat kom­binált s nem maradt ideje, hogy színházról, a Hollósy Cornélia kolozsvári fellépteiről még többet írjon,­mint a mi itt következik . Okt. 3. Alig hogy jött s már távozni ké­szül színházunknak régen óhajtott vendége, L. Hollósy Cornélia asszony. — Mint a mai szin­­lap jelenti, még csak kétszer lépik fel, biztos tudósításból pedig azt hallottuk, hogy már fo­lyó hó 8 án szándékozik elhagyni városunkat , igy 11 —12-én Maros-Vásárhelyt ad hang­versenyeket. Inkább méltányolta Hollósy Cornéliát a „Kolozsvári Közlöny,“ mely elfoglaltsága da­czára, az akkori újságírás „páldányszerű gyor­saságával“, a fellépések után három-négy nap­pal ugyan, de mindig hű referádákat hozott. íme a „Kolozsvári Közlöny“ tudósításai: — Szept. 23. Hollósy Cornelia, városunk ünnepelt vendégművésznője, tegnap este lépett fel legelőbb „Lucia“ dalműben s a közönséget rég nem élvezett műélvezetben részesité. — Hollósy Cornélia a jövő csütörtökön az „Alvajáródban fog fellépni. — Szept. 25. Vendégművésznőnk,Hollósy

Next