Kolozsvár, 1890. július-december (4. évfolyam, 147-298. szám)
1890-12-03 / 277. szám
IV-ik évfolyam. 1890. FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kolozsvár, szerda, deczember 3. BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DUSK : Égési évre........................16 frt Fél .............................8 frt. Negyedév«...........................é frt. Egy hóra.............................1 frt 1>0 kr. Egy számára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér sora 25 kr. IGAZSÁGÜGYÜNK, Kolozsvár, decz. 3. A jogviszonyok rendezettsége adja meg az államnak a kellő tekintélyt. A külföld, s egyáltalában a művelt világ, nem azután alkot magának fogalmat valamely államról, hogy milyen színházakkal, vagy más beruházásokkal bír, hanem azután, hogy valamely államban milyen a jogbiztonság, milyen a jogérzék az állampolgárokban. Kétségtelen az igazságügynek biztos alapokon való nyugovása adja meg az államnak az erőt is minden irányban. A művelt világ jogfejlődésében nincs megállapodás. Nap-nap után uj meg új eszmék támadnak a jogfejlődés tekintetében, — alapjuk a humanismus, liberalismus, az igazság tökéletesebb formái után való törekvés minden művelt népnél kötelesség. És a jogfejlődés terén versenyt futni a világ művelt államaival nem csekély föladat. Oda sok és sok pénz kell — de kell a műveltségnek azon foka is, amely meglátja a jogviszonyokban a reformokat, az igazságügy terén az alkotásokat. A magyar állam egyik legszebb tulajdonsága volt, hogy mindig a kor magaslatán, színvonalán akart állani. Ridegen el nem zárkózott az idegen igazságügyi intézmények elől, kitárta azok előtt kapuit, befogadta a jóknak tartott intézményeket s igyekezett azokat saját javára fordítani, saját vérmérséklete szerint átidomítani. Épen ez a színvonalra való törekvés, az idegen igazságügyi intézmények befogadása eredményezte azt, hogy igazságügyünk egyáltalában még nincs szilárd alapokra fektetve; a kísérletezésegyes intézményekkel csak részben vált be; a gyakorlat azon intézmények helyesebb, megfelelőbb formáit teremtette meg és így folytonos reformozás, folytonos fejlesztés vált szükségessé. A bírói szervezetre, ügyvédségre, esküdtszéki intézményre, a szóbeliségre, peres eljárásra, büntető anyagi jogra stb. vonatkozó alkotások, de összes igazságügyünk minden terén tett kísérletezések ma már azon stádiumban vannak, hogy azoknak jósága, vagy rosszasága felett magunknak ítéletet alkothatunk. Ma már odáig jutottunk, hogy igazságügyünk terén széttekinthetünk, az elvetett magvak gyümölcseit megizlelhetjük ; magunknak az eddigi termésekből bő tapasztalatot gyűjthettünk, hogy vajjon megtarthatjuk e továbbra is a magot, vajjon nem szükséges-e új mag után nézni, vagy a talajon valamit javítani. És valóban rájöttünk arra, hogy minden téren javítani kell. A tapasztalt hiányokon segíteni kötelesség. Akár az esküdtszéki, akár az anyagi büntetőjogra vonatkozó 1878 iki alkotásunkat vegyük, vagy más ágát igazságügyünknek tekintsük — sok, igen sok javítni valóra akadunk. Szilágyi miniszternek jutott a szerencse, igazságügyünk reformjait keresztül vinni. Az igazságügyi tárcza költségvetése alkalmával elmondott beszédében a miniszter a reformok szükséges voltát hangsúlyozva, megállapítja a sorrendet, amelyben az igazságügyi reformot keresztül viszi. A miniszter a házban a reformokkal szemben hangoztatott bizalmat és biztosítást hálásan veszi, de az élet tapasztalásaira támaszkodva, szükségesnek látja a túlságos reményeket egy kissé alább szállítani, mert ő ugyan a reformokat keresztül viszi, de gyorsaságra nézve a pénzügyi helyzet sokba határoz. Hát különben ezt mindenki természetesnek tartja nemcsak pénzügyi szempontból, de azért is, mert egy gyors reform igazságügyünk minden ágában magának csak a dolognak válhatnék kárára. A miniszter beszéde arról biztosít, hogy a reformok terén kellő körültekintéssel és alapossággal fogunk haladni és már legközelebb nagyobb szabású újításokkal fogunk találkozni. A körültekintésre valóban szükségünk is van. (Budapest, decz. 1.) A polgári házasság illetékes oldalról kijelentik, hogy a mai lapokban foglalt különböző közlemények, melyek az igazságügyminiszter által előkészített családjogi törvényjavaslat állítólagos tartalmára, illetőleg ennek a polgári házasságot illető részére vonatkoznak — a valóságnak semmiképpen sem felelnek meg. (Budapest, decz. 1.) A szélsőbal és az államosítás. Az orthodox szélsőbaloldal utolsó 277. szám. konferencziáján az adminisztráczió reformja forgott szóban s a konferenciáról hozott tudósítások úgy tüntették föl, mintha az egész párt az utolsó emberig autonomista volna. Mint a P. H. értesül, ezen alkalommal két képviselő: Pázmándy Dénes és Vállyi Árpád kijelentették, hogy ők a közigazgatás államosításának meggyőződésből hívei s e részben maguknak szabad kezet kérnek pártállásuk sérelme nélkül. A két képviselőnek e részben a szabad akcióképességet megadták s legközelebb — hir szerint — 3—4 hasonló esetre van kilátás. Igazságügyi programul. — A Ház ülése. — Nagyfontosságú beszédet mondott a Ház tegnapi ülésén az igazságügyi miniszter, igazságszolgáltatásunk jövendő fejlődéséről. Az igazságügyi budget általános vitája véget ért s Szilágyi Dezső megtartotta beszédét, melyet már tegnapelőttre várt a ház közönsége. Beszédének első fele a vita szónokaival foglalkozott, de a polemicus részletek között számos positív nyilatkozatot tett; a szónoklat második részében pedig tájékozta a törvényhozást az igazságügyi reformok legközelebbi sorrendjére nézve. A miniszter tényekkel cáfolja meg azt a vádaskodást, hogy a reformok munkájában lassú tempóval halad. Beengedett tekinteni a műhely titkaiba, hol igazságszolgáltatásunk reparatióját, vagy élctbe öntését végzi. A kicsinyes gáncsoskodásoknak el kell hallgatniok s a törvényhozás minden pártjának rajta kell lenni, hogy az igazságügyminiszter reformtervei mielőtt a valóságba átmehessenek. Legelőször a kérvénnyel megtámadott képviselőválasztások fölötti bíráskodásról nyilatkozott Szilágyi s kijelentette a ház egyhangú helyeslésétől kisérve, hogy azt a curiára tervezi ruházni s az erre vonatkozó törvényjavaslatot még ez ülésszak alatt a képviselőház elé terjeszti. Hermann Ottó azon eszméjéről, hogy a választások fölötti bíráskodás esküdtszékekre bizassék, alaposan kimutatta, hogy mily messze esik a kitűzött czéltól, mert hiszen az esküdtszék bírna a pártatlanság garantiáival legkevésbbé. Egy ellenzéki szónok (Horváth Ádám) hibáztatta, hogy az igazságügyi szaktanácskozományok nem nyilvánosak. Ez ellenében kifejtette Szilágyi, hogy a szaktanácskozmányok nem nyilvánosak. Ez ellenében kifejtette Szilágyi, hogy a szaktanácskozmányok természetszerűleg az egész világon zártak, mert csak így biztosítható a tárgyalás fesztelensége és a capacitatio lehetősége. A nyilvánosságot a miniszter csak akkor veszi igénybe, mikor már kész az előadói javaslat, ezt aztán igenis nyilvánosságra hozza, hogy minél több oldalról megbíráltassék. A consuli bíráskodás törvényjavaslatát már a legközelebbi napokban a ház elé fogja terjeszteni ; e kijelentést élénk helyesléssel fogadta a ház. Arra a panaszra, hogy a horvát bíróságok nem járnak el méltányosan az őket megkereső magyarokkal, kijelentette a miniszter, hogy a panaszokkal forduljanak akár ő hozzá, akár a horvát kormányhoz : ennek élén oly államférfi áll, ki kétségkívül minden irányban igazságot szolgáltat A fiumei bíráskodás kérdésénél — mely ma szintén szóba hozatott — nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Fiume közjogi állása s viszonya a magar szent korona országaihoz nincsen teljesen tisztázva. A fiumei törvénykezés egy provisoriumos megegyezésen alapul, melynél fogva az olasz a hivatalos nyelve a bíróságnak s csak tengerjogi kérdésekben használható a horvát nyelv. Egy új megállapodásban lehetne változtatni a helyzeten, de a fiumei bíróság magyar bíróság akkor sem lenne. A mi Ausztriával való igazságszolgáltatási érintkezésünket illeti, az osztrák kormány Budapesten tart fordítót saját költségén a magyar bíróságok átiratainak lefordítása czéljából s különben a kölcsönös jogsegély ügyében tárgyalások folynak Ausztriával. Kiterjeszkedett a miniszter a tárczája legapróbb tételeire vonatkozott megjegyzésekre is, mert kötelességszerüleg érdekkel figyeli meg a gyakorlati élet bajait s a bíróságok irodai átalányáról s irodai fölszereléséről is nyilatkozott. Határozottan helytelenítette, ha valahol megtörténik, hogy a kezelő személyzet munkájára rabok alkalmaztatnak A reformokra áttérvén ismételten kiemelte, hogy előbb az uj bírói szervezetet kell létesíteni, hogy megbirja a rá rakandó terhet. S így a törvényhozás által legelőször a bírósági szervezetre s különösen az első bírósági és ügyészségi szervezetre vonatkozó törvényjavaslatokat óhajtja letárgyaltatni. Majd a bírói fegyelmi eljárás reformja kerül sorra s egyidejűleg rendeleti úton kiván intézkedni, hogy a bírák kiképzése rendszeres vezetésben részesüljön, mert a reformok első föltétele, hogy a bírák helyzete erkölcsileg és anyagilag is emeltessék. Ezután fognak következni a kisebb polgári ügyekben való eljárás, az intési eljárás, a sommás eljárás reformja, valamint a végrehajtási eljárás reformja. A büntető eljárás a következő ülésszakban kerülhet majd tárgyalásra s ide tartozik az ügyvédi rendtartás reformja is. törvénykönyv is készül. A polgári munkába vétette a miniszter a családi jogot; az örökösödési javaslat már készen van; e kettőt összhangba kell hozni s ezzel a polgári törvénykönyv legnehezebb része elkészül. S e munka nem az előbb említett javaslatok után, hanem azokkal parallel vétetik munkába. Igen érdekes nyilatkozatokat tett azután a miniszter a katonai büntetőtörvénykönyv megalkotása érdekében folytatott tárgyalások mai állása felől s kiemelte, hogy e büntető codex megalkotásánál figyelemmel kell lenni a hadsereg fegyelmi és szolgálati igényeire is. Majd megnyugtató nyilatkozatokat tett a vizsgálati fogságban levő egyének számának kisebbedésére nézve s a fegyházak és börtönök javítására kilátásba helyezte esetleg uj női fegyház s uj javitó-intézet fölállítását. A tömeges megkegyelmezésekre — mely szóba hozatott, kijelentette, hogy azoknak csak kegyeleti értéke van, de igazságügyi értéke nincs. Végül megnyugtató nyilatkozatot tett a telekkönyvek átalakítási munkájának gyorsítására nézve. A miniszter beszédét nagy figyelemmel hallgatta a ház s végül élénken megéljenezte. A szász egyetemi közgyűlés ülései. — Saját tudósításunk. — Nagyszeben, deczember 2-án. Szeben vármegye Bethlen András gróf m. k. földmivelésügyi ministerré történt kinevezése óta főispán nélkül lévén, a szász egyetem idei ülésszakát Arz Albert elnökhelyettes a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt közgyűlés! A központi hivatal kezdeményezése és a belügyminiszter úr Ő Nagyméltósága meghatalmazása alapján volt szerencsém, a tisztelt közgyűlést mára hívni össze és örvendek, hogy annak tisztelt tagjait szívélyesen üdvözölhetem. Hogy ezt e helyről teszem, mindnyájunkat újból emlékeztetem azon nagy vesztességre, melyet a szász egyetem az által vallott, hogy köztiszteletben levő elnöke, Bethlen András gr. főispán és szász ispán, a király Ő Felsége bizalma folytán a nagyméltóságu minisztériumba hivatván annyi sok irányban áldásdus működését itt közöttünk félbeszakitni volt kénytelen oly időben, midőn fölvilágosodott hazafiuság és államférfiul fölfogás által kiváló tevékenysége minden gyümölcse teljesen még nem érlelődhetett meg. Hálás elismerésünket az egyetem hatáskörében leghathatósabban úgy fogjuk tanúsítani, ha a törvény által az egyetemhez utalt ügyeket a mérsékelt és tárgyilagosság azon szellemében fogjuk végezni, mely számunkra a ma nagyrabecsült férfiú jóakaratát kivívta. A közgyűlésre előkészített és legott önök elé terjesztendő tárgysorozatból önök látni fogják, hogy a mostani közgyűlés voltaképen csak a rendezett vagyonkezelés minden évben megújuló ügyeivel fog foglalkozni, melyektől azonban kiváló jelentőséget — legalább az érdekelt körökre nézve elvitatni nem lehet. Azon biztos reményben, hogy feladatunk megoldása küldőink melegedésére sikerülni fog a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítani. A közgyűlés erre legelőbb is dr. Láng Károlyt választá jegyzőhelyettesnek. Következett a bizottságok kiküldése ; a választások eredménye im ez: a pénzügyi bizottság tagjai: straussenburgi Arz Albert, dr. Binder, Dörr, Filtsch, dr. Lang, Melas, dr. Klein, Thalmann, JZay, dr. Brukner, dr. Wolf. A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. A Felméri könyve. — Felméri Lajos: A neveléstudomány kézikönyve. Második javított, kiadás: Kolozsvár, 1890. Szerző sajátja. 680 lap. Nem lesz talán a természetessel ellenkező, ha megvallom, hogy e könyv elolvasásánál 14—15 éves emlékeim merőiének föl, midőn az írott szó helyett ugyané tanokat, ha nem is kidolgozottságukban, de alapelveikben ugyané tanokat, szerző előszavában hallgattam, ki mintegy erős meggyőződéssel az élő szó hatalmában, mi előttünk, mint hallgatók előtt, fönállva, a szokott egyetemi módszertől eltérve, írás nélkül adta át tanait az ifjúságnak. Ha emlékemben az akkor megállapodott eszmékkel és tanokkal most az írott műben találkozom, ebből csak az világos, hogy szerző hosszú évek során hordta lelkében e művében letett alapelveket. ; itt tehát erős, a lélekhez nőtt tanokkal van dolgunk s ezt talán nem fölösleges megjegyezni. A mű első kiadásának előszava a többek közt ezt mondja: „A neveléstudomány feladata megtanítani az új nemzedék leendő nevelőjét, hogy működése sarkpontját ne elavult dogmákban, hanem az ifjú természetében és a nemzeti jellemben keresse.“ E mondat mintegy kulcsul szolgál a műhöz, mert egyik, az első része a módszert, s a másik a szerző nevelésügyi alapelvét mondja meg. A szerző is a módszerben az inductiv irányt s a nevelésben a nemzeties irányt vallja helyesnek. E két alapelv végig vonul a mű minden lapján. A dolog természeténél fogva a nevelés tudománya egy csomó más tudományon és egy légió tapasztalati ismereten, megfigyelésen s az ezekről szóló följegyzéseken alapul. Világos tehát közeli kapcsolata a physiologiával, az embertannal, a lélektannal, kivált ez utóbbival, úgy hogy a szerző egy helyi alkalmazott lélektannak is nevezi. Ebből foly, hogy e mű egy valóságos sűrített encyclopaedia benyomását teszi, mert szerző egyik és pedig nagy ereje az inductio alapjául szoláló tények nagy számában áll és segítségül hívja a neveléstudomány irodalma mellett az irodalom, a történelem a kisegítő tudományok adatainak gazdag tömegét; segítségül a nemzeti és társadalmi élet jeleneteit, hajlamait, a tapasztalat anyagát, saját és mások megfigyeléseivel. Mondhatni száz fáklyát gyújt a megvilágítandó pontok föltüntetésére. A szerző e módszere és alapelve szellemében, négy főbb szakaszban adja elő tanait: a nevelés általános kérdései, testi nevelés, az értelem nevelése, erkölcsi nevelés, mely utóbbi két részből áll, a szív vagy az érzelmek és a jellem neveléséből. Az ember czélja, mond szerző, az első szakaszban, „emberré lenni, azaz az erkölcsi eszmékkel egyensúlyba, összhangba jutni, s erre vezető eszköz, a nevelés, mely tehát épen az a törvénye az emberi létnek, mi az állatinak a nem ellenőrizhető és korlátolt ösztön. Az ember azonban emberré csak a társas életben lehet, a társas élet az ember élettörvénye, a nevelés pedig ennek elengedhetetlen föltétele, de ez egyszersmind az emberi ész munkája. E társas élet hozza létre a természeti emberből az önuralomban gazdag embert a maga erkölcsi és felelősségérzetével, ki az egyenlőséget érzi és megvalósítja. Ezzel lépésben fejtik ki a jellem s az önálló, kimagasult egyéniség, mely viszont arányban áll a társulás által létrehozott munkacserével. Ehhez járul az embernek az eszményi iránti érzéke a művészetben és vallásban, „melyek kiaknázzák szivünk gyöngédebb érzelmeit s megtanítanak rá, hogy csak annyit érünk, a mennyire nemesebb dolgokért hevülni tudunk.“ A társulás és nevelés tehát az emberré levés törvénye. A nevelés, mint elmélet, tudomány, mint alkalmazás, gyakorlati ügyesség. A nevelés fő helye a családban van s a család központja a nő. De bárha a nőemancipatio csak helytelen ábránd, a nő mivelése fontosságban majdnem első, mert szerző szép mondása szerint: „Ha a férfit oktatjuk, csak egy embert oktatunk; de ha a nőt oktatjuk, egyszersmind környezetét is miveljük, központi fényt gyújtunk, melynek sugárzása kiterjed a családi körről a nemzeti nagy családra.“ A nevelésnek azonban oly lényekkel van dolga, kik magok összes elődeik tulajdonainak birtokosai, egy véghetetlen múlt eredményei. Röviden számolnia kell az öröklés tényezőivel. „A lelki öröklésnek a fajra nézve majdnem az a szerepe, a mi az emlékezeté az egyesre.“ Oly tőke ez hát, melyet, ha jó, a nevelés feladata növelni az egyesben, ha nem jó, apasztani. Azok az intézmények pedig, melyeknek feladata a nevelés , a nemzeti társadaloméi. Tehát feladatuk : „a nép minden fiát polgárrá és hazafivá, azaz olyanná nevelni, hogy bízzék a tanultságban, higyjen a szellem műveiben s legyen érzéke a nemzeti élet nagy feladatai iránt.“ így válik a nevelés nemzeti neveléssé, mely lényegében a fegyelmezés és oktatás oly folyamata, mely az ifjúságot a nemzet érzése, gondolkodás-, és cselekvésmódjába (éthosz) vezeti be (84. 1.) És itt a többi tényezők mellett egész lelkesedéssel emeli ki a szerző a nemzet nagy írói s kivált költői tanulmányozásának mivelő hatását. Ők a mi prófétáink, mondja e helyen : némelyik vezetőnk, másik vigasztalónk, egy harmadik napi eledelünk és erőforrásunk. A nemzeti nevelés e hangsúlyozása a műnek, mondhatnám alaphangja s természetesen állítja itt fel példányul az angolokat, kiknek leginkább sikerült természetök bélyegét nevelő intézményeikre rányomni. „Innen van, hogy minden csöpp angol teep egy-egy csipetnyi Angolország.“ De mindezek mellett a nevelés feladata, hogy liberális legyen s itt szerző meggyőző adatokkal bírálja a Spencer-féle és az általában nálunk is oly gyakorta hangoztatott s életbe is átvitt utilitárius rendszert. Ha az előadott vázlatban sikerült némi áttekintést adnom a mű első szakaszáról, ebből egyszersmind kitetszik a mű logicája is. A szerző, amint világos továbbá, nem az abstract, hanem a concret embert tartja szem előtt. Nevelni akar olyanokat, kik maguk egyéniségökkel, már mint gyermekek, a XIX. században élnek, vannak őseiktől örökölt tulajdonaik, és valamelyik nemzetnek tagjai, melylyel utóbb együtt éreznek s melyért cselekedniük kell , melyet az előbbi nemzedéknél fölebb kell emelniük. A bő magyarázatokból, melyek e szerint a nevelés czélját fejtegetik, emeljük ki a következőt: „a nevelés czélja állandóvá tenni az ifjú nemzedékben az előbbi nemzedékek legmagasabb fejlettségű tehetségeit.“ Emez alapelvek alapján tárgyalja szerző a testi, értelmi és a jellemnevelést. Ha csak a legfutólagosabb szemlét akarnók tartani a mű tartalmán, ez okvetetlen meghaladná ismertetésünk keretét. Legyen elég hát a testi nevelés szakaszáná csak a játék, a társas játékok, s az athletika ez. gyönyörű fejezetekre ugyanezekben a nemzeti nevelés kifejtésére utalnunk. Maga a játék, mint a gyermek munkája s általa egy új világ teremtése , egy egész lelki világot tár elénk a gyermek életéből, de amely egyszersmind a nemzeti élet alkatrésze lehet, mint pl. az angoloknál s mint volt ez az athletikában a régi görögöknél. Ugyanitt kiemeli, hogy a magyar nemzetet egész múltja az athletikára utalja. A játékot, athletikát és tornát végül egy klassikus fejezetben hasonlítja össze, természetesen ez utóbbi hátrányára , mert a testgyakorlat csak akkor sikeres, ha az ifjút mulattatja s hogy ezt tehesse, — legyen játékalakja. A mai tornatanításból pedig jóformán ép úgy hiányzik ez, mint a nemzeti elem s így a tornázás legfőlebb kiegészítője lehetne a játéknak és athletikának. Emeljük ki végre ugyanitt a test erkölcsi tisztaságáról szóló fejezetet, mely lényegileg az előbbiekhez kapcsolódik, mert mint szerző mondja, „a physikai erényekkel megmenthetni a test és lélek erkölcsiségét.“ Az értelmi nevelés gazdag szakaszában az ismeret szerzését s az elme gyakorlását különbözteti meg. Emez az elme építése, amaz bebútorozása, — képletesen szólva. Általános elvek: a tanultak mennyisége olyan legyen, mely ne megtömje az elmét (utilitarismus), hanem tartsa ébren a növendék tanulékonyságát (liberalismus) s e szerint „az értelmi nevelés tiszte ez elmét rugalmassá tenni, az ifjú kíváncsisága körét kibővíteni, s ekként az életpályák jelöltjeit oly szellemmel tölteni el, mely nem csak erkölcsi értéküket emeli, hanem a nemzeti erőtőkét is neveli.“ (259. 1.) Ez alapon az érzékek, a figyelem, az emlékezet, a képzelet nevelése, a gondolkodásra (elvonás, fogalom, szó, beszéd és gondolkodás ; Ítélet és okoskodás) nevelés s mindezek lélektani