Kolozsvár, 1891. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1891-03-26 / 69. szám
Litt szán voltak. Levélben gr. Kuun Géza jelentette ki, hogy az önkormányzat hívének vallja magát és az akczióba lépést helyesli. Az értekezleten Ugron Gábor elnökölt. Elhatározta az értekezlet, hogy az ismeretes municipalisták akik bár kormánypártiak is, megkerestessenek miszerint nyíltan s az ország színe előtt állást foglaljanak a kormány javaslata ellen, hogy a legközelebbi megyei városi, községi gyűléseken a kormány javaslat ellen, feliratok indítványozandók a képviselőházhoz, a nagyobb központot képező városokban április és május havában népgyülések tartassanak, melyeken „az önkormányzatot fenyegető veszély feltárassék a nép jogainak oltalmazására lelkesitessék“. Ily népgyülés Kolozsvárit április 13- án lesz. Románia Irredenta Parisban. A Memorial Diplomatique czimü párisi hetilap ezelőtt huszonkét esztendővel született az akkor folyamatba tett mexikói expedíczió és az alaptani tervezett mexikói császárság érdekében. Azóta a lap számtalan változáson ment át akárhányszor változatta színét, politikai véleményét és a szerkesztőjét. Tekintélye publicistai befolyás szempontjából mindinkább hanyatlott, egyelőre, a 80-as évek elején Simon Eduárdnak még sikerült némileg életre galvanizálni, de miután ő visszalépett, annál rohamosabb hanyatlás következett be Pár év előtt kínálták fűnek fának a tulajdonjog megvételét, de senki sem akart a savanyú almába harapni, míg végre úgy látszik a román irredentizmus hívei könyörültek meg rajta, és ha talán nem is vásárolták meg a lapot, legalább anyagilag segélyezik, mert huzamosabb idő óta folytonosan jelennek meg benne ép oly durva, mint rágalmakkal teljes támadások Magyarország ellen. Legutóbbi száma is tartalmaz ily irányú czikket, e czim alatt: Az erdélyi kérdés. A czik igy kezdődik: „Erdély tartomány a román elem központja. Egykor a román nép bölcsője volt, a melyből szászadok lefolyása alatt a mai Románia és Besszarábia lakossága származott ; ez bizonyos tekintetben a magyarországi románok fellegvárra. Mióta a magyarok ép oly erkölcstelen, mint meg nem engedett rendszabályok által igyekeznek az antochton elmet megfosztani román néptani jellegétől, e nagy tartomány kérdése az európai külpolitika napirendjére került.“ Nem tartjuk szükségesnek bővebben ismertetni a cikket, amelynek természetesen „folytatásai következnek.“ Felesleges említenünk, — úgymond a Nemzet — hogy tele van valótlanságokkal és a tudatlanság meglepő s bizonyítványaival, ez utóbbiakat illetőleg elég annyit megjegyezni, hogy a czikkíró vagy irók állítása szerint Erdélyben 1848 előtt a magyarok, a csángók és a szászok voltak a törvényesen elismert politikai nemzetek. Hanem amennyiben netalán később szükségesnek tarthatnék, foglalatoskodni a Memorial dipl. további közleményeivel, már előre is czélszerűnek tartjuk megjegyezni, úgy az erdélyi ()dákó-román) irredentistákkal, mint bukaresti, párisi és pétervári ügynökeikkel szemben, hogy erdélyi kérdés egyáltalában nem létezik és nem is létezhetik, mert egyértelmű volna az osztrák-magyar monarchia és különösebben a Szent István koronája alá tartozó országok integritásának kérdésével, amelyről egyes, minden kiválóbb fontosságot és tekintélyt nélkülöző lapokban lehet ugyan czikkeket írni, de amelyet „a külpolitika napirendjére“ tűzni, vagy épen megoldani — tintával és nyomdafestékkel, vagy akár diplomácziai jegyzékváltással nem lehetséges. Meg vagyunk róla győződve, hogy ezt igen jól tudják a szomszomszéd Románia intéző köreiben és a józan román politikusok és hazafiak nem is nézik jó szemmel e lelkiismeretlen izgatásokat, de talán czélszerü volna az illetőket is, amennyire lehetséges féken tartani, mert örökös beavatkozásaik Magyarország belkormányzati dolgaiba és nyomorult üzelmeik a külföldi sajtóban kezdenek bosszantókká válni. A ref. egyházkerület gondnokai. Kolozsvár, márcz. 26 Múlt számunkban már születtünk arról a nagyfi jelentőségű értekezletről, a melyet az erdélyi ev. ref. egyházkerület gondnokai tartottak, s melyen a gondnoki tisztek viselésére és a gondnoki kötelességek teljesítésére határozatokat hoztak. Csatlakozunk mi is azokhoz, kik a határozatokban újabb jelét látják annak, hogy az erdélyi ev. ref. egyház tökéletesedés és fokozatos erőfejlődés útján halad tovább és hogy megerősödésére előnyös befolyással lesz az említett határozatoknak és az értekezlet megállapodásainak figyelembe tartása. Az értekezlet összehívásának okát dr. Bánffy Dezső status kurátor, egy az egyházkerületi, egyházmegyei kollégiumi és püspöki vizsgálat alatt álló egyházmegyei fő és algondnokokhoz küldött szabatos és világos emlékiratban ismertette. Az emlékirat behatóan szól a gondnoki kar széles alapokra fektetett jogairól, melyek aztán természetesen megfelelő terjedelmű és jelentőségű kötelességekkel is járnak. Az egyház törvénykönyvének ide vonatkozó határozmányai az egyház élő szervezetét alkotó autonóm testületeknek működésében mindenütt számítanak a gondnokok tevékeny részvételére. Elvárják az egyházmegyei gondnokoktól nemcsak azt, hogy az esperekkel, mint kormányzó társaikkal az egyházmegye tanácsában és közgyűlésein együttműködjenek, hanem azt is, hogy a hatáskörök területébe eső egyházközségek mindennemű ügyeit ismerjék s a körülményekhez képest intézzék, kijelölve erre a módot is, az egyházlátogatásban való részvétel útján, hogy a népnevelés, a vagyonkezelés érdekei nagyobb biztosítékot nyerjenek. Mert az egyház élő alapját az egyházközségek alkotják, de ezeknek népe túlnyomólag olyan elemekből áll, amely ugyancsak rászorul azok buzdító példájára, akiknek fölényét az élet más munkaköreiben is tapasztalják s több helyütt az egyházi hivatalosok is szükségét látják a gondnokok ellenőrző, támogató közreműködésének. Akkor, amidőn az egyházközségi ügyek az egyházmegyei hatóságok fórumai elé kerülnek, rendesen a bevégzett tényekkel állanak az intézők szemben, legtöbbször már csak a bajok zavarok, visszaélések elhárításáról, avagy megtorlásáról lehet szó, holott a bajok, zavarok és visszaélések az illetékes tényezők idején való részvétele s tevékeny közreműködése útján nagyobb részben meg lettek volna előzhetők. A kollégiumi gondnokokkal szemben, bár szűkebb körre szorított, de az ügykör fontosságához mérve nem jelentéktelenebb igényeket formál a törvénykönyv s maga az a feladat is, melyet a kollégiumoknak meg kell adniok, miután elsősorban a felekezet speciális érdekeinek szolgálatára vannak ugyan, hivatott, de általunk a nemzet művelődésére, szabad szellemben való fejlődésére is befolyással kívánnak lenni. Ám az egyes autonóm testületek körében így betöltendő gondnoki feladatok még mind csupán részletekre vonatkoznak, melyeket összefüggő szerves egésszé a gondnoki kar törvényhozói elhivatásának az egyházkerületi közgyűlésekben való érvényesítése forraszt. Az egyház az egyes testületekből áll ugyan, s ezeknek épsége és fejlődése nélkül az egésznek életműködése sem lehet teljes, de mindez egyes alkotó részeknek érdekei az egyház legfőbb testületében találkoznak, csak az adhat irányt az egész magasabb áttekintő szempontjaitól a részeknek, csak ez tűzheti ki azokat a közös czélokat, amelyek csak az erők egyesítése után közelíthetők meg, s amelyek minden részt emelve, egységes fejlődésre segítik az egész egyházat. Hagyományok, negyedfél százéves joggyakorlat folyamán kifejlett alkotmány s most már codificált törvénykönyv megszabván és szétosztván a jogokat és kötelességeket az egyház tényezői közt, a néppel való egyenesen és folytonos érintkezést, a folytonos munka részleteiben való végzését, az állandó teendők ellátását a papokra, tanítókra, tanárokra és közigazgatási tisztviselőkre ruházza ugyan, de az intézést, a példaadást, az irányzást és vezérletet elsősorban a gondnoki kartól várja, követeli, mert az ő kezébe tette le azt a fölényt és befolyást, mellyel ha élni tud és akar, ép oly nagy, gyökeres és áldásos hatást érhet el, mint amily valódi érdemeket szerezhet az egyház és nemzet irányában. Mindezekből kifolyólag kell, hogy a gondnoki kar, az őt megillető, törvények és szabályokban lefektetett, jogokat és kötelességeket tényleg gyakorolja, az ügyek intézésében állandóan részt vegyen, az egyházi életnek vezetője, tanácsadója legyen és ennek folytán tájékozott. A gondnoki nagy testületnek több mint két harmada jelent meg részint személyesen; u. m. Szász Domokos püspök, status curatori minőségben, br. Bánfy Dezső, status curator, továbbá a teremben foglalt helyük sorrendben : Horváth Mihály, Zeyk Gábor, Pogány György, Lázár Mihály, Ugrón János, Gyarmathy Miklós, gr. Vas Béla, Nagy Sámuel, Fehérváry Károly, Sárkány Ferencz, Gidófalvi István, Csathó János, Gáspár János, dr. Hegedűs István, Újvárosi József, Sebesy Ákos, Csongrády Kálmán, Kisspál Sándor, Hory Béla, Szarvady Pál, dr. Bánfy Ernő, gr. Bethlen Bálint, Baló László, Bölöni Sándor id. dr. Mezey Ödön, Kölönte Mózes, Szalánczy Lőrincz, Csia György és dr. Kolozsvári Sándor; részint pedig az összehívóval kapcsolatos memorandumban foglalt elvek és törekvések üldözése mellett, a megjelenésben akadályoztatásukat jelző leveleik által, u. m. gr. Bánffy Miklós és id. Lészay Ferencz status curatorok, továbbá gr. Bethlen Géza Horváth Gyula, a tárgyban beható nézeit is közölve Cserényi Dániel, Dull László sat. sat. gondnokok. Horváth Mihály főgondnok indítványára az elnöki széket Szász Domokos püspök és a jelenlevők közt idősb, status curátor foglalván el, az értekezletet szép és ismert egyházpolitikáját nyíltan és férfiasan körülvonalazó beszéddel nyitotta meg. Szerencsésnek vallom magamat — úgymond többek között — hogy az elnöki széket, egyházkerületi főgondnoki minőségben, elfoglalhatom, s e helyről e nagytekinté. s hozzá tehetem nagyjelentőségű értekezletben megjelent, mélt. és tek Gondnok urakat tiszteletteljesen üdvözölhetem. Nagyjelentőségűnek mondom az értekezletet, s a szó legmélyebb értekében valóban az. Mert az a bölcs és buzgó kezdeményezés, melynek ez értekezlet létrejötte köszönhető, s mely mindnyájunk elösmerésére s hálájára méltó, nem kevesebbet czéloz, mint isten kegyelméből immár több, mint háromszáz éves múltú, annyi nehéz, de egyszersmind dicsőséges küzdelmeket átélt, a legnagyobb rázkódások közepette is diadalmasan előre haladó erdélyi ref. anyaszentegyházunk jövendő fennállhatásának, békés fejlődésének isteni küldetése utján tovább haladásának s e végett intensiv ereje gyarapításának magasrendü érdekében, újabb bizonyítékokról gondoskodni. És e gondoskodást kiktől várhatja első sorban az anyaszentegyház, ha nem azon férfiaktól, kiket bizodalmával megtisztelt s körülölelt, kik előkelő származásuknál fogva, magasabb rendű műveltségük fényével, öröklött hitbuzgalmukkal, társadalmi állásuk tekintélyének súlyával kiváltképen arra hivatottak, hogy az isten szolgáit, a hit igazságait hirdető lelkipásztorokat, nemes, de nehéz tisztükben bölcs tanácsaikkal segedelmükkel gyámolitsák, az egyes egyháztörvények anyagi s szellemi fölemelését munkálják az egyházmegyék kormányzását az arra választott egyházi férfiakkal egyetértve, irányítsák, kollégiumaink érdekeit védjék, győzelemre jutassák, s általában az istennek egész népét szóval, tettel, nemes példaadással vezéreljék. Ezek a férfiak a világi elem nagy tömegéből a közbizalom által fölemelt, az egyházi élet terén vezérszerepe hivatott gondnokok, egyenként s együttesen. Erdélyi ref. anyaszentegyházunk létrejötte s szervezkedése legelső kormányszakában, már az egyházi alkotmány keretében nagyfontosságu s széles körű munkakört jelölt ki számunkra, a mint ezt az akkori hitvallások s egyházkormányzati intézkedések bizonyítják, s a kurátori intézményt mintegy betetőzte a fejedelmi tanács intézményével, melynek székébe a fejedelem elnöklete alatt a püspökön kívül s mellette a világi elem első rangú kitűnőségeit hívta el s kezükbe tette le a legfőbb kormányzati döntés hatalmát. Azóta alkotmányunk bár a fölmerült viszonyok szükségeihez s a haladó kor követelményeihez alkalmazkodva, lényeges változásokon ment át, de sem a múlt század elején létrejött konsistorális szervezet megállapításakor, sem a legújabb időben az 1871-iki alkotmány létrejöttekor sem tévesztette szem elől azon alapelvet, mely szerint protestáns anyaszentegyházunkban nem csak a hierarchikus tendencziáknak, de még a párság intézményének sincs létjogosultsága s egyházi alkotmány keretében a világi elemnek s főként az annak soraiból kiemelkedő gondnoki karnak irányadó, vezérlő befolyása s döntő ereje feltétlenül biztosítandó Részemről mióta az egyházi élet terén, több harmincz év óta munkálok, szolgálok, ennek a szellemnek voltam, vagyok s a mig isten éltet leszek szóval, tollal, tettel hive. A jegyzői toll vezetésére dr. Kolozsvári Sándor egyhm. főgondnok kéretett föl. Br. Bánffy Dezső nagyszabású beszéd kíséretében tette meg és ismertette több pontba foglalt határozati javaslatát, amely, amint különösen is hangsúlyozva volt, a dolog természetéből kifolyólag elfogadás esetén is csak morális, de nem külső kényszerrel is érvényesíthető kötelességeket szabna elő. Beható és kivétel nélkül az egyházi élet vezetése iránt mély érdeklődést tanúsító és ígérő tanácskozás után a gondnoki értekezlet a következőkben állapodott meg: A gondnokokra vonatkozó régibb és újabb egyh. végzések utasítások és érvényben levő egyházi törvények felolvasása után kimondja a gondnoki értekezlet, hogy: 1. A felolvasott emlékiratban hangoztatott elveket magáévá teszi, elfogadja és ezen gondnoki értekezlet egybehivását helyesli. 2. Az egyházi élet múltja és egyházi törvények rendelkezései, az egyházkerületi, megyei és kollégiumi fő- és algondnoki tiszteletbeli állásokkal egybekötött jogokat, közjogi természetüknél fogva, kötelességekkel kapcsolván egybe. Kívánatosnak és az egyház érdekében szükségesnek tartja, hogy a gondnokok a részükre törvényszerűleg biztosított jogokkal, kötelességszerűleg éljenek, az egyházi és iskolai élet vezetésében, a lehetőség határai között folytonosan részt vegyenek s irányitó befolyásukat érvényesítsék. E végre tájékozásul az egyházi törvényeknek és utasításoknak vonatkozó rendelkezései röviden, világosan összeállitandók és a gondnokok számára megküldendők. 3. Habár a prot egyházrendi elkülönítést nem tűr, mindamellett is, korunk mai áramlata megköveteli, hogy a világi hívek értelmi ereje képviselőinek, minél nagyobb száma vonassák be az egyházi élet és ennek kormányzata keretébe, amiért kívánatosnak tartja a gondnoki értekezlet, hogy akiket közbizalom, több egyházmegye, kollégium, vagy püspöki egyház gondnoki tisztével tüntetetett ki, azok a több közül, a viszonyaiknak leginkább megfelelő állást megtartván, nyissanak alkalmat arra, hogy más jól érdemesült világi férfiaink hivattathassanak el hasonló megtisztelő állásra, j 4. Kívánatosnak tartja az értekezlet, hogy akik valamely körülménynél fogva állandóan akadályozva vannak a gondnokságok gyakorlásában és a kötelességek teljesítésében, azok a megtisztelő állást az egyház érdekében bocsássák rendelkezés alá. 5. Az emberi kedély és lélek világát legmélyebben érintő egyházi élet követelménye és a más testvéregyházak követésre méltó példája kívánatossá teszik, hogy a vezetésre és támogatásra hivatott gondnokok solidaritásra törekedjenek abban az irányban, hogy a haladó és fejlődő egyházi élet terén felmerülő s esetleg ellentétes nézetek elsősorban az illetékes egyházi fórumokon juttassanak megoldásra s ott győzzön az, ami jobb. Ennélfogva óhajtja az értekezlet minden előfordulható esetben a különböző elvek és nézetek keleli kiegyenlítésének megkísérlését. 6. Végül kimondja, hogy ezen megállapodások, a gondnokok mindenikének, továbbá az egyházkerületi Igazgató Tanácsnak azon kérés mellett küldetnek meg, hogy azokat közösen tudásul véve, utóbbi a törvényeken alapuló jogából kifolyólag, kellő körültekintéssel és tapintatos módon keresse és találja módját annak, hogy a gondnoki értekezlet fenti kijelentései érvényesítést nyerjenek is, hogy különösen az egyházmegyékben a gondnokok fokozódó tevékenysége és részvétele, az ügyek tényleges vezetésének élén álló esperes által meleg támogatásban részesüljön. Márczius 26. Törvényhatóságok. ALSÓ-FEHÉR MEGYE TAVASZI KÖZGYŰLÉSE. — Saját tudósítónktól — N Enyed, márcz. 24. Rég volt olyan egyöntetű, csöndes közgyűlése vármegyénknek, mint a mai. Alsófehérmegye közgyűlései különben sem tartoznak az izgatottabb lefolyásúak közé, de a mai még azok között is a legcsöndesebbek egyike volt. Fontos tárgyakban nem szűkölködtünk ugyan, mert hiszen az államosítás fölmerült kérdése is joggal tarthatott volna számotélénkebb vitára, azonban minden tárgy fölött zajtalanul siklott végig a gyűlés, vita nélkül tevén magáévá az állandó választmány javaslatait. Csupán a zöld asztaltól való fölkerekedés után, a dúsan terített fehér asztalnál, melyet a főispán vendégszeretete gazdagon rakott meg, nyíltak meg a szónoklatok zsilipjei s itt hallottunk érdekesebb nyilatkozatokat. A közgyűlésről s a bankettről, részletesebbebben, a következő tudósításban számolunk be: ♦ * A közgyűlési terem nagyon lassan telt meg s alig ötven tag előtt nyitotta meg a gyűlést a küldötségileg meghívott dr. Kemény Kálmán főispán, ki pár szóval utalt a tárgyalás alá kerülő ügyek fontosabbjaira. A főispánt tüntető éljenzéssel fogadták, jeléül ama mély ragaszkodásnak, mellyel személye iránt viseltetnek, különös tekintettel ama szárnyaló hírekre, mintha ezen főispánságát a marostordamegyeivel szándékoznék fölcserélni. A tárgysorozat rendén elfogadtatott a vármegyei házi pénztár múlt évi zárszámadása. Ezt követően név szerinti szavazással egyetlen szavazattal szemben, elhatározta a közgyűlés, hogy az abrudbányai katonai laktanya építési költségeinek fedezésére a pesti magyar kereskedelmi banktól 50 évre évi 51/t/h-os annuitással huszezer forintnyi törlesztési kölcsönt vesz föl. Ennek kapcsán nagy lelkesedéssel fogadták az alispán indítványát, kiutalással arra, hogy e zászlóaljnak Abrudbányára való helyezése, a mi többféle okokból oly kívánatos és czélszerű intézkedés — egyedül ő felsége legkegyelemesebb s legbölcsebb elhatározása folytán vált lehetővé, némi csekély hála jeléül s az engedélynek kieszközölésére a főispán kéressék föl. Természetes, hogy egyhangú éljenzéssel fogadta el ezt a közgyűlés, az elnöklő báró pedig a maga részéről a további közbenjárást örömmel ígérte meg. Némi lehangoltságot keltett a közlekedési miniszter leirata, amelyben a folyó és jövő évekre szóló közmunka költségvetésből a csombordi és mihálczfalvi révjogok megváltására előirányzott összegeket, mint szerinte oda nem tartozókat törölvén, ez által a megye kényszerítve van ezek fedezéséről más uton gondoskodni. Kellő alap hijján tehát e czélokra is kölcsönöket kell fölvennie a vármegyének, mire a közgyűlés a fölhatalmazást — nehéz szívvel bár — mégis kénytelen volt megadni. A mihályfalvi révjog megváltási összege 16,500, — a csombordié 14,000 írtban van megállapitva. Az alipáni, árvaszéki és közigazgatási bizottsági jelentések, fölolvasottaknak tekintetvén, tudomásul vétettek, a mi a közgyűlés tagjainak tekintélyes részében visszatetszést keltett, mivel e jelentések még csak nem is sokszorosíttattak s igy józan fölfogás szerint ne is nevezhetők szélesebb körben ismerteknek, holott ezek igazi tükrei a vármegye egy évi közéletének. A megyei házi és árvapénztárakról, s a közmunka múlt évi zárszámadásról szóló jelentések tudomásul vétele után, egyértelműleg fogadtatott el a községi útvonalak tervezete, csak néhány sávosabb útvonalon ide eviczkélt bizottsági tag jajdult föl a fölött, hogy azok az utak csak a papiroson vannak olyan szépen meg, de a valóságban nyomorúságosak. Ezeket az alispán egy szebb jövő reményével igyekezett megvigasztalni. Az útmesterekről s a községi körorvosokról alkotott terjedelmes szabályrendeletek változatlan elfogadása után a sóavató bizottság elnökéül megválasztatott Szalánczy Lörincz, — s a bányaadó bizottságba is két rendes és két póttag, nehány község apróbb vásárszerződéseit jóváhagyván, több biró választás ellen beadott föllebbezést utasított vissza a közgyűlés, mely a községi zárszámadások közül is többre ráütötte a jóváhagyás pecsétjét. Majd, kihirdetvén dr. Rainer D, dr. Dobozy K., dr. Bikfalvi Károly és dr. Hirsch J. orvosi okleveleik, lélekzet visszafojtva hallgatta meg az állandó választmány javaslatát, mely föliratot proponált újólag a képviselőházhoz a közigazgatás államosítását czélzó törvényjavaslat ellen, merev ragaszkodását jelentvén ki az eddig gyakorolt autonomikus jogokhoz. Az állandó választmányban ez iránt dr. Kemény Géza országgyűlési képviselő nyújtott be javaslatot, s azt a választmány nagy többségének elfogadott vélekedéseként ma a közgyűlés is elfogadta. Elfogadta pedig a már szövegesent föliratot úgyszólván vita nélkül, miután szavát az államosítás mellett csupán egy közgyűlési tag: Váró Ferencz tanár emelte föl. Az elnöklő főispán is szükségesnek tarta hangsúlyozni, hogy — miután a vármegye már ily értelemben több ízben fölirt a házhoz, az újabb föliratot fölöslegesnek, sőt a kérdés mai stádiumában czélra nem vezetőnek tartja. A mai megszövegezett föliratot azonban a közgyűlés magáévá tette s evvel, a főispánt zajosan éljenezve, szétoszlott. * A közgyűlési tagok nemsokára ismét összegyülekeztek a főispán vendégeiként Munkácsi szállodájának nagy termében, hol gazdag és ízletes ebéd várt reájuk. Természetes, hogy a lelkes felköszöntők csakhamar megeredtek. A főispán lendületesen, melegen éltette a magyar királyt, mire Csathó alispán emelt poharat a közszeretetben álló főispánért kiemelve hogy mily kellemetlenül érinték a megyét azok a hírek, melyek a bárónak marostordai ideiglenes főispánná történt kinevezése, kapcsán arról szólottak, hogy Alsófehértől talán megválni készül. Biztositá a főispánt a vármegye osztatlan szeretetéről és tiszteletéről a kérte, hogy a vármegyét eddigi bölcs tapintatával továbbra is kormányozza Szűnni nem akaró éljenzés erősité e meleghangú nyilatkozat Őszinteségét, mire a főispán emelkedett föl s leplezetlenül kinyilvánitá, hogy a mily bizonyossággal egy főispáni állás tartamáról szólani lehet, élénk vágya és törekvése leend Maros-Torda mellett Alsó-Fehér közügyéit is szolgálni addig, mig a hazának s nemzetnek szolgálhat. Riadó éljenzés viszhangzott föl e kijelentésre a népszerű főispán felé. A többi felköszöntő az alispánt, a főispán atyját és szellemdús nejét, a főjegyzőt dr. Kemény Gézát s nehánya az autonom tisztikart éltette. A bankettnek csak a késő délutáni órákban lett vége.1. IRODALOM és MŰVÉSZET. kisasszony felléptei Tegnap daczára az A színházból. Fái iránt nagy az érdeklődés erős hózivatarnak, a „Czigány“ előadásán tele telt a színház. Tegnapelőtt a „Sarah grófnő“re nemkülönben. A kisasszony szépen játszta ezt a szerepét is. Annyi tudással és eleganciával, hogy a szenvedélyes égő vérű czigányleány nem látszott ki az alakításából. Igen sikerült jelenetei voltak azonban, s az, mikor kétségbeesésében az urának bűnéről vallomást tesz, mindenkit megkapott és sűrű tapsokat provokált. * „Tanulmányfejek“ czimmel Malonyai Dezsőtől egy új kötet jelent meg. A kötet hét elbeszélést tartalmaz, czimeik: Varjak, Fuga Mortis, A boldog ember, A halál előtt, A mogyoró, Meddig? Az utolsó állomás felé. Jól komponált, könnyen, kellemesen megirt dolgok ezek, s egy pár közülök erős drámaiságával kapja meg az olvasót. Kivált a Fuga mortis czimü, mely egy léha ember vergődéséről beszél, kit könnyelműsége a pusztulás útjára dobott de gyengesége visszatart attól, hogy az elégtételt megadja a megsértett erkölcsi rendnek. A kötet a Révai testvérek kiadása, s díszes kiállítása az Ajtai K. Albert nyomdáját dicséri. A könyv ára 1 írt 20 kr. s Kolozsvárt Márton Kálmánnál kapható. * Mátyás király története füzetekben. A „Jó könyvek példáján indulva, Boros Vilmos hírlapíró regényt írt a nép számára Mátyás király életéről, kalandjairól hőstetteiről és szerelmeiről. A regényes korrajz füzetekben jelenik meg, s az első füzet el is hagyta már a sajtó. A szerző czélja az, hogy a rémregényeket kiszorítsa arról a nagy térről, melyre beplántálták magukat. Egy-egy füzet ára 20 krajczár. A művet Knote Győző adja ki Budapesten Attila utcza 14 szám alatt. HÍREK. Erdélyi részek, Kolozsvár, márczius 26. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetéseiket az April-júniusi évnegyedre megújítani,