Kolozsvár, 1891. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1891-03-26 / 69. szám
FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. BNŐFXXETÉRI DIJAM : Égési évre..............................16 frt. Fél évn....................................8 frt. Negyedévre...............................* frt. Egy hóra....................................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr Nyilttér sora 25 kr. AZ UJ VÁRMEGYE. Kolozsvár, márczius 26. XIV. — Befejező közlemény. — A közigazgatás államosítására beterjesztett törvényjavaslatot ismertető előbbi közleményeinkben arra törekedtünk, hog összehasonlítva a jelenlegi törvényes állapotokat a törvényjavaslattal létesíteni szándékolt állapotokkal oly képet tárjunk a közönség elé, melyből a közszabadság és a gyakorlati igények szempontjából higgadt és józan ítéletet tudjon mondani a javaslat felett. A nemzeti hagyományok bárminő nagy kegyelettel töltenek is el a múlt intézményei iránt, kénytelen kelletlen is be kelle vallanunk, hogy a vármegyei közigazgatás a kor színvonalára emelkedni képtelen volt. Mert az az igazgatás, mely a partikularizmusban és a fő végrehajtó hatalommal szemben az ellenállásban kereste és találta fel legnagyobb és inkább nemleges, mint tevőleges hatáskörét, nem lehetett alkalmas arra, hogy az össz állami érdekeket szem előtt tartó központi kormányhatalomnak legyen sikeres végrehajtó eszköze. A tudomány a gyakorlatot e téren már régen megelőzte. Éles megkülönböztetés van azok között a közigazgatási feladatok között, amelyek állami és azok között amelyek önkormányzati jelleggel bírnak. És a magyar államnak, melynek erejét növelni minden igaz honpolgárnak kötelessége, törekednie kell arra, hogy tevékenysége körét ki is terjessze mindazokra a feladatokra, amelyek államiaknak jeleztetnek. E nagy hatáskörekv betöltése fogja megadni azt az erőt és tekintélyt, amellyel a széthúzó elemek felett bírnia kell, s fogja olyanná tenni e hazában való megélhetést, hogy ezt elveszíteni még kifelé törekvő néptöredékeink is sajnálandják E nagy állami feladatok részben megvalósíttattak, részben megvalósításra várnak. Egységes közgazdasági politika, a munkáskérdés rendezése, a toloncz, a lelencz- és a szegényügy, a közegészségügy, a katonai ügyek, az adóügyek, a közrendészti ügyek egységes kezelése és a többi a kormányzás anyagi feladatai. E feladatok megoldásához azonban szükséges egységes szervezettel biró közigazgatási tiszti kar is, mely át legyen hatva e hivatáskor fontosságától, s mely közvetlen rendelkezése alatt álljon a központi végrehajtó hatalomnak. Ezért volt szükség a közigazgatás államosítására s ezért haladt egy óriási lépést a magyar állam konsolidácziója felé a törvényjavaslat első szakasza, mely kimondja, hogy a közigazgatás állami feladatot képez és hogy azt kinevezett állami közegek hajtják végre. Az államosított közigazgatás azonban csak akkor vezethet üdvös eredményekre, ha működése nem emészti fel a társadalom egész tevékenységét és ha az állami közigazgatás feladatai közül is a kevésbbé fontosokra és a helyi vonatkozásúakra kirendelt közegeinek önállóbb hatáskört biztosít. Ezért helyesek a javaslatnak azok a további elvei, hogy az önkormányzati hatáskör tüzetesen kifejtetik, benne a társadalom elemeinek a közgazdászati, művelődési ügyek ellátásánál filantrópiái és köznagy szabadság és szép hivatás biztosittatik s hogy az állami közigazgatás némely ügyekben deczentralizált a 11 k. Különösen a főispán nyer ily deczentralizált hatáskört, de nyer részben a szolgabíró és a társadalom elemeit is képviselő közigazgatási bizottság is. Helyes a javaslatnak az a további újítása, hogy a közigazgatási ügyek ellátásában a szakszerű tevékenységnek az eddiginél nagyobb befolyást biztosít. A közegészségügy, a közgazdaság ügye, az állategészségügy életteljesebb lendületet fognak nyerni a főorvos és az állatorvos hatásköre kiszélesbítésével és a közgazdasági felügyelői állások szervezésével. Üdvös intézkedés a jogtanácsosi állás létesítése és a vármegyei pénztárak megszüntetése. Örömmel üdvözölheti tehát a szabadság minden barátja, ki barátja a magyar állam hatalma növekedésének és nemzeti állami czéljai a javaslatot, megvalósulásának ezt mely sok jóindulattal igyekezett a liberalismus elméleti és gyakorlati követelményeinek eleget tenni. A mily mértékben fontos azonban a javaslat jövő állami életünkre, és oly fontos az is, hogy minden részletében oly módon legyen kidolgozva, mely ama nagy állami czélnak, de az egyéni szabadság érvényesülésének is megfelelő. Épen azért óhajtottuk volna, hogy az előterjesztett javaslat járja meg az elmélet és a gyakorlat férfiainak asztalait, hogy tegyék meg rá észrevételeiket a tanár, az alispán, a sajtó s csak ezután kerüljön végleges szövegezésében a ház asztalára; azonban az ügyek mostani állapotában is megtehetők rajta mindazok a helyesbítések, melyek a közszabadság szempontjaiból szükségesek. Óhajtandó lett volna továbbá, hogy a közigazgatás rendezéséről szóló e fontos alkotás a maga egészében kerüljön elbírálás alá, hogy előterjesztettek volna egyidejűleg a szolgálati pragmatika, a fegyelmi törvény, a gyámsági és gondnoksági ügyeket szabályozó törvény javaslatai is, de ha már ezek meg nem történtek, üdvözöljük a kormányelnök elhatározását, mellyel ígéretet tett, hogy a mostan szóban forgó javaslatba beiktatattatni fognak azok a fontos elvi kijelentések, melyek a többi törvényjavaslatoknál az egyéni és közszabadság szempontjaiból figyelmen kívül nem hagyhatók. Különösen fontos pedig az, hogy a választási szabadság a már teljesen államivá váló közigazgatási tisztviselők esetleges túlkapásával szemben szintén e javaslat keretén biztosíttassák. Óhajtottuk volna továbbá legalább főbb elveiben ismerni a szolgálati ügyviteli szabályzatot, mely ha tévesen lesz kidolgozva, a legüdvösebb törvényt is sikertelenné teheti. S óhajtottuk volna végül, hogy a törvényjavaslat indokolása a tárgy fontosságának megfelelő részletességgel lett volna kidolgozva. A részletes és nem pongyolán és lazán szerkesztett indokolás sok felesleges vitát és aggodalmat megszüntetett volna a sajtóban, a bizottságban és a házban. A javaslaton mindenesetre meglátszik, hogy ameddig az általános tanokkal foglalkozik , mondhatni magaslaton áll, de amint a tanok gyakorlati megvalósításához fog, ingadozik. A hatáskörök megállapításában bizonytalan. Az ellenőrző közegek szere-száma nincs, de közülök egyik önkormányzati közeg sem bír a fegyelmi hatalom jogával. A főispán hatásköre túlterjeng s dispozitiv feladatai öt miniszter tárczáit érdeklik. Nem tud szabadulni a vármegye régi eszményképétől, különösen az alispáni állás körvonalazásánál, de teljesen absorbeálja a törvényhatósági bizottság egyetemét, a közgyűlést. Szeretettel foglalkozik egy nálunk nem életképes eszmével, a járási tanács eszméjével, de ha már megalkotta, nem tud neki oly ügykört is adni, mely dispositiv jelleggel birna s valamelyik tisztviselő feladatát jelentősen kevesbitné. S viszont diszpositiv jelleget ad az állandó választmánynak, anélkül, hogy permanens testületté tenné. Odaállítja a közigazgatási bizottságot, mint oly testületet, melyben a választott elemek befolyásukat érvényesíthetik, de úgy alkotja össze, hogy a kinevezett elemek vagy felülmúlják, vagy paralizálják azt. Ám mind e hiányok végleges kijavítója az idő, és hozzá hosszú idő lesz. A mai nemzedéket csak a kezdet dicsősége, de nem a betetőzés öröme is éri. Jövendő Magyarország épületében e javaslat egy hatalmas sarokkő, de csak is egy kő. Azonban, hogy az épület szilárd és az évszázak ostromait diadallal kiálló legyen minden pártnak egyforma, buzgó közreműködésére van szükség. Mondja el minden illetékes tényező a maga véleményét, mert e nemes munkában a méltó aggodalmakat elhallgatni ép oly bűn, mint bűn ellenkezési viszketegből a munkát alaptalan kifogásokkal megakasztani. Hogy a kormányt javaslata benyújtásánál nem hatalmi párttekintetek vezették, hogy az üdvös javaslatokat elfogadni, a helyénvaló aggályokat eloszlatni őszintén hajlandó, azt a bizottsági tárgyalásnál már megmutatta. kérdése, melyek szerint a főelvekben megállapodásokra vezetett s a kormány és főpapság közt erre nézve lényeges eltérések többé nincsenek. — Ezzel kapcsolatban áll az elkeresztelések ügye, melynek kielégítő megoldása azonnal beáll, mihelyest a kormány a kath. autonómia ügyével rendbe jött. A primási szék Budapestre való áthelyezése már csakis gyakorlati kérdés s így is inkább költségkérdést képez. Amint az áthelyezés költségeinek fedezése meg van állapítva, a kivitel munkálatai haladéktalanul bekövetkeznek. Mindezen, egymással úgyszólván szorosan összefüggő kérdések rendezése azonban hónapokat vesz igénybe s a prímási szék betöltése csakis akkor válik aktuálissá. Némelyek e szerint nem ok nélkül hiszik, hogy az az ősz előtt aligha fog megtörténni, de akkor azután a vele járó összes főpapi személyváltozások egyszerre bekövetkeznek. (Budapest, márcz. 24.) Az egyházpolitikai kérdések. Az egyházpolitikai kérdések, a kormány és főpapság előtt, mint a H. Hírlap értesül, élénk érintkezés tárgyát képezik. Egy egész sor nehéz kérdés kerül az esztergomi primási szék betöltésével megoldás alá. Ezek közt első sorban áll a kath. autonómia AZ IFJÚSÁG MOZGALMA, Kolozsvár, márcz. 26. A bukaresti román ifjúság jónak látta megalakítani azt a bizonyos ligát és kiadni azt a memorandumot ellenünk, a melyben mi Európa előtt különféle vádakkal illettetünk, igaztalanul. A memorandum maga oly állításokat foglal magában a melyek az igazságnak meg nem felelnek. Ezen ifjak felfogása szerint, mi barbárok vagyunk, intézményeink brutálisok, s hajlamaink az európai kultúra keretén kívül esnek. ezt az Európa minden egyeteme megkapta iratot. Sőt úgy halljuk, hogy a többi világrészekbe is el van terjesztve, mégpedig Románia hivatalos közegei, a követek és a konzulok útján. Brazíliában például gyűjtésekről veszünk hírt a román egyetem ifjúságának mozgalmaira. A bukaresti román ifjúság meg volt híva a gandi (Belgium) egyetem ünnepélyére. A követek elvittek oda is egy csomó memorandumot, és sok frázist. úgy írják a román táviratok, hogy a román egyetem küldöttsége frrorót csinált a belga városban. Ha pedig figyelemmel kísérjük a romániai sajtót, arról győz meg minket, hogy a memorandumot magát a romániai közvélemény valami klasszikus munkának tartja, melyhez nem fér szó, így például Xur (nomina sunt odiosa) elolvasván az ifjúság momerandumát, az őt annyira elbájolta, hogy rögtön 50 frankot adományozott a román ifjúság czéljaira. Mindezeken kívül Párisban, és Európa nagyobb városaiban bizottságok alakulnak, amelyeknek feladata ezt a tökéletes munkát terjeszteni, annak közvéleményt csinálni. Aztán még egyebekről is olvashatunk, így a Romanulban egy Rusz János névre hallgató úr, aki különben szerzője a memorandumnak, művének tökéletessége érzetében arra vetemedik azt állítani, hogy már erre a memorandumra nincs mit felelni. A magyarok nem tudván annak állításait megczáfolni arra vetemedtek, hogy a memorandumot elis hiszi a világ és benne az a kis pont Románia, hogy a magyar ezen vádakkal szemben mit sem tud felhozni. Félrevezetett, vak világ! Mikor látjuk, hogy a bukaresti ifjúság így dolgozik s Európát félrevezetni igyekszik állapotainkat, intézményeinket illetőleg, csak helyeselni tudjuk egyetemi ifjúságunk mozgalmát, amelynek czélja czáfolatot készíteni és bocsátani Európa elé, hogy az érem mindkét oldala tisztán látható legyen. Mi nem félünk az európai közvéleménytől, szívesen visszük ügyünket az elé. A magyar főiskolák ifjúságai mozgalma tiszteletre méltó. Azon áramlattal szemben fellépnie nem csak jogosítva van, de határozottan kötelessége is. Annyi rágalmat, mint amennyi a memorandumban fel van halmozva, el nem nézhet, el nem hallgathat. A kinek igazság van a kezében az ragadtassa magát oly tényekre, a melyek azt az igazságot veszélyeztethetik. Az ifjúság tartsa meg hidegvérűségét, bármily szembeötlők és vérlázítók a rágalmak, melyeket ellenünk felhoztak. Az egyetemi ifjúság felelni fog azokra a rágalmakra. A felelet méltó legyen az ügyhöz, melyet védelmez a nemes fennkölt lelkű ifjúsághoz, mely azt védelmezi. Higgadt, okos, alapos és megnyerő. Ki nem térni egyetlen kérdés elől, mert minden kérdésben mellettünk van a jog és az igazság. Az adatok halmazával össze kell rombolni a vádakat, megvilágítani a helyzetet; büszkén, felemelt fővel állhatunk mi Európa itélőszéke előtt, mert hisz Európa szabadságát, szabad intézményeit régebbi időktől fogva szolgálják, mint azok, akik minket vádolnak. Ezzel az üggyel le kell számolnunk. Mi is ép oly buzgósággal terjesszük feleletünket Európa ifjúsága körében, mint ellenfeleink. Sohasem voltunk a gonoszság szolgálatában, mindig a szabadságért, a szabad eszmékért küzdöttünk és ontottuk vérünket. Ármány és cselszövény ellen védekeztünk. Ez volt osztályrészünk eddig. Épen ezért diadalmaskodtunk mindig ellenségeinken. Most is diadalmaskodni fogunk és meg fogjuk szégyenitni őket. (Bécs, márczius 24.) A valuta rendezése. A jelenleg Bécsben időző Wekerle Sándor magyar és Steinbach osztrák pénzügyminiszter ma a valuta kérdéséről beható tanácskozásokat folytattak, s az ügy rendezésének oly előhaladására vezettek, amely a probléma végleges megoldása szempontjából igen jelentékenynek mondható. Az ügy érdemlegesen ugyan nem volt eldönthető, mert az osztrák kormány most, politikailag semmiféle nagyobb akcióra sem képes, s kötelezettségeket nem vállalhat magára. A pénzügyminiszterek tehát csak eszméiknek kölcsönös kicserélésére szorítkozhattak. A haladás, amelyet elértek, abban áll, hogy most már legalább a formai kérdéseket illetőleg megegyezésre jutottak, s az önálló nehézségek ez irányban teljesen eloszlattattak. Míg Steinbach előadja Dunajevszky osztrák pénzügyminiszter idejében az osztrák kormány ahhoz az állásponthoz ragaszkodott, hogy az érdemleges tanácskozásokat meg kell előzniük a vám- és kereskedelmi szövetségben megállapított enquéte j tárgyalásoknak, most az osztrák kormány abbeli hajlandóságának adott kifejezést, hogy az érdemleges tanácskozásokba azonnal bele fog, mihelyt a politikai helyzet annyira tisztázva lesz, hogy a parlamenti helyzetre való tekintettel képes lesz kötelezettségeket vállalni magára. Az enquéte tanácskozásokat csak akkor fogják egybehívni, ha a két pénzügyminiszter a művelet alapelveire vonatkozólag tisztában lesz s nézeteik teljes megegyezésre jutottak. Az enquétek mint szakközegek állanak a kormány mellett, hogy minden fontosabb technikai és pénzügyi részletkérdésre nézve tanácsosai és véleménnyel szolgáljanak. A formai kérdések terén ilyetén módon létrejött megegyezés mellett a valutakérdés érdemleges megbeszélése magától nyomul előtérbe. A magyar pénzügyminiszter bécsi tartózkodása alatt Leonhardot, az osztrák-magyar bank főtitkárát és Rotschild bárót fogadta, és feltételezhető, hogy ez alkalommal ezekkel is megvitatta a valuta kérdését. A negyvennyolczas párt értekezlete. Kolozsvár, márcz. 26. „Minek nevezzelek . . .?“ kérdhetnők Petőfivel, midőn az erdélyrészi szélsőbal nevét keressük. Mert Ugronék tudvalevőleg külön műsorozattal és külön névvel léptek ki a függetlenségi pártkörből. Műsorozatuk nevezetes pontokban különbözött az anya-párt felfogásaitól s midőn a neologok új klubot alakítottak, a „negyvennyolczas kör“ nevet vették föl. Ebből az következnék, hogy az erdélyrészi elvtársak, kik Ugron Gábort az elválási munkában egyetemlegesen támogatták és a 48-as függetlenségi párt ellenében határozott kijelentésekkel állást foglaltak, — egyszerűen „negyvennyolczas párt“-nak czímezzék magukat; annyival is inkább, mert hiszen épen a függetlenségi túlvitt törekvések idéztek elő a múlt nyáron pártszakadást; és egyébként is Ugron Gábor s társai különösen a füg gövő számunk a közbeeső ünnep miatt szombaton délután jelenik meg. gétlenségi czélzatok tekintetében — okosan és gyakorlatias érzékkel — fölötte hosszú és nagyon fokozatos utat állapítottak meg. Az új klubbá alakult orsz. képviselők következetesen cselekedtek, midőn elhagyták új nevükből a „függetlenségi“ jelzőt. Ellenben következetlenség az erdélyrészi párttól, hogy — a hivatalos pártczímet negligálván — a régi hangzatos czég mellett maradnak. De hát — persze, hogy persze! ... Az elhagyott név tetszetős, népszerű. És könnyen megtörténhetnék, hogy a nagyközönség közt igen sokan kedvetlenül fogadnák, ha megmagyaráztatnék, hogy az erdélyrészi párt immár nem „függetlenségi párt“ többé, hanem csupán „negyvennyolczas“. Meglehet, hogy ez épen az úgynevezett „szélesebb körök“-ben veszhatást, lehangoltságot keltene, — azokban a körökben, amelyek lelkesedésére épen azokon a czímeken számítanak, amelyeket Ugronék bátran és őszintén megtagadtak. A tegnapi gyűlés — tudtunk szerint — nem is foglalkozott a pártszakadás kérdésével, amely pedig a kolozsvári augusztusi országos gyűlés után vált véglegesen ténnyé. Tegnap a negyvennyolcas kör megalakulását legalább bejelenteni kellett volna. Ezt azonban — ha jól vagyunk értesülve — elmulasztották, s ezzel csinosan kikerülték a „függetlenségi“ név körül támadható kedvetlenségeket. És úgy maga a gyűlés, mint a pártközlöny használják a népszerű elnevezést. Elhatároztatott „intéző iroda“ felállítása és nagyszabású mozgalom megindítása a közigazgatási reform ügyében. Népgyűlések is lesznek. A szervezkedési szándékhoz nincs szavunk. Az „irodádhoz sem. Végre is mindenik pártnak joga, sőt kötelessége megtenni érvényesülése érdekében a lehetőt. Csakhogy már ezután az Ellenzék szerkesztője, aki ezennel „kis irodá“-t nyit, ne találja többé mindenféle alkotmányos szabadságok megsértésének azt, ha a szabadelvű párt szintén bizonyos szervezettel intézte a saját ügyeit. Ami a közigazgatási mozgalmat illeti, érdeklődéssel várjuk, hogy ezt minő alakban viszik népgyűlések elébe? Vájjon megmondják-e a népnek, hogy a kormány a mostani közigazgatást rosznak tartja és azon változtatni kíván? Vajjon megmondják-e, hogy ezentúl községben, körjegyzői, szolgabirói hivatalban és megyeháznál kisebb „urak“ lesznek, de nagyobb felelősséggel s szigorúbb kötelességekkel, mint eddig ? Ha ezt megmondják s fölfejtik a reform részleteit — mi valóban nem féltjük Szapáry gróf reformtervét attól, hogy ellenük mondjon épen a nép, melyet a mostani „rend“ legjobban nyűgöz. De nagyon valószínű, hogy tüzetes felvilágosítások nem fognak adatni s e helyett annál nagyobb buzgalommal fogják felhasználni a reformot arra, hogy a negyvennyolczas pártszervezés munkáját ez alkalmi czég alatt nyélbe üssék. És a népgyűléseken az önkormányzat ügyéről hihetőleg olyan formában lesz szó, hogy a különleges pártérdek húzhassa a mozgalomból a legtöbb hasznot. Ezek egyelőre csak föltevések. Majd meglátjuk, hogy igazaknak bizonyulnak-e ? A tegnapi negyvennyolczas értekezletekről — melyek zártkörűek voltak — az alábbi tudósítást adjuk : Délelőtt tíz órakor a „Nemzeti szálloda“ egyik szobájában az erdélyrészi 48-as függetlenségi párt szervező bizottsága gyűlést tartott, melyen magát több taggal kiegészítette és a szervezkedést kerületenként megkezdendőnek jelentette ki. E czélból intéző irodát állított, melynek elnöke Bartha Miklós, alelnöke Bénés Ferencz. Fel fogja szólítani a párt az elvtársakat, hogy közleményeikkel egyenesen az intéző irodához forduljanak. Elhatároztatott továbbá, hogy „az állami adminisztráczió ellen fellépni a közszabadság érdeke megköveteli“ és e czélból minden más párt municzipálistaival együttes fellépését kell megkísérleni és ha ez nem sikerülne akkor a párttagok saját erejükkel is az „állami közigazgatás ellen a polgárokat harczba vezessék.“ Az intéző iroda kérvénymintákat fog adni az állami adminisztráczió ellen kérvényezni szándékozóknak. Délután négy órakor ugyancsak a „Nemzeti szálloda“ egyik szobájában a „pártszervezet különbség nélküli municipalisták“ jöttek össze ”értekezletre. Ez értekezleten igen csekély számban jelenteg meg a résztvevők, alig hu-