Kolozsvár, 1891. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1891-03-26 / 69. szám

FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivéte­lével. N­évtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. BN­ŐFXXETÉRI DIJAM : Égési évre..............................16 frt. Fél évn....................................8 frt. Negyedévre...............................* frt. Egy hóra....................................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr Nyilttér sora 25 kr. AZ UJ VÁRMEGYE. Kolozsvár, márczius 26. XIV. — Befejező közlemény. — A közigazgatás államosítására beterjesz­tett törvényjavaslatot ismertető előbbi közle­ményeinkben arra törekedtünk, ho­g összeha­sonlítva a jelenlegi törvényes állapotokat a törvényjavaslattal létesíteni szándékolt állapo­tokkal oly képet tárjunk a közönség elé, mely­ből a közszabadság és a gyakorlati igények szempontjából higgadt és józan ítéletet tudjon mondani a javaslat felett. A nemzeti hagyományok bárminő nagy kegyelettel töltenek is el a múlt intézményei iránt, kénytelen kelletlen is be kelle valla­nunk, hogy a vármegyei közigazgatás a kor színvonalára emelkedni képtelen volt. Mert az az igazgatás, mely a partikula­­rizmusban és a fő végrehajtó hatalommal szem­ben az ellenállásban kereste és találta fel legnagyobb és inkább nemleges, mint tevőle­ges hatás­körét, nem lehetett alkalmas arra, hogy az össz állami érdekeket szem előtt tar­tó központi kormány­hatalomnak legyen sike­res végrehajtó eszköze. A tudomány a gyakorlatot e téren már régen megelőzte. Éles megkülönböztetés van azok között a közigazgatási feladatok között, a­melyek állami és azok között a­melyek ön­­kormányzati jelleggel bírnak. És a magyar államnak, melynek erejét növelni minden igaz honpolgárnak kötelessége, törekednie kell arra, hogy tevékenysége körét ki is terjessze mindazokra a feladatokra, a­melyek államiaknak jeleztetnek. E nagy hatáskör­ekv betöltése fogja meg­adni azt az erőt és tekintélyt, a­mel­lyel a szét­húzó elemek felett bírnia kell, s fogja olyan­ná tenni e hazában való megélhetést, hogy ezt elveszíteni még kifelé törekvő nép­töredé­keink is sajnálandják E nagy állami feladatok részben meg­valósíttattak, részben megvalósításra várnak. Egységes közgazdasági politika, a mun­kás­kérdés rendezése, a toloncz, a lelencz- és a szegényügy, a közegészségügy, a katonai ügyek, az adóügyek, a közrendészti ügyek egy­séges kezelése és a többi a kormányzás any­agi feladatai. E feladatok megoldásához azonban szük­séges egységes szervezettel biró közigazgatási tiszti kar is, mely át legyen hatva e hivatás­kor fontosságától, s mely közvetlen rendel­kezése alatt álljon a központi végrehajtó ha­talomnak. Ezért volt szükség a közigazgatás álla­mosítására s ezért haladt egy óriási lépést a magyar állam konsolidácziója felé a törvényja­vaslat első szakasza, mely kimondja, hogy a közigazgatás állami feladatot képez és hogy azt kinevezett állami közegek hajtják végre. Az államosított közigazgatás azonban csak akkor vezethet üdvös eredményekre, ha működése nem emészti fel a társadalom egész tevékenységét és ha az állami közigazgatás feladatai közül is a kevésbbé fontosokra és a helyi vonatkozásúakra kirendelt közegeinek ön­állóbb hatáskört biztosít. Ezért helyesek a javaslatnak azok a to­vábbi elvei, hogy az önkormányzati hatáskör tüzetesen kifejtetik, benne a társadalom ele­meinek a közgazdászati, művelődési ügyek ellátásánál filantrópiái és köz­nagy szabadság és szép hivatás biztosittatik s hogy az állami közigazgatás némely ügyekben deczentra­­l­i­z­á­lt a 11 k. Különösen a főispán nyer ily deczentra­­lizált hatáskört, de nyer részben a szolgabíró és a társadalom elemeit is képviselő közigaz­gatási bizottság is. Helyes a javaslatnak az a további újítása, hogy a közigazgatási ügyek ellátásában a szakszerű tevékenységnek az ed­diginél nagyobb befolyást biztosít. A közegész­­ségügy, a közgazdaság ügye, az állategészség­ügy életteljesebb lendületet fognak nyerni a főorvos és az állatorvos hatásköre kiszélesbí­­tésével és a közgazdasági felügyelői állások szervezésével. Üdvös intézkedés a jogtanácsosi állás létesítése és a vármegyei pénztárak meg­szüntetése. Örömmel üdvözölheti tehát a szabadság minden barátja, ki barátja a magyar állam ha­talma növekedésének és nemzeti állami czéljai a javaslatot, megvalósulásának ezt mely sok jóindulattal igyeke­zett a liberalismus elméleti és gyakorlati kö­vetelményeinek eleget tenni. A mily mértékben fontos azonban a ja­vaslat jövő állami életünkre, és oly fontos az is, hogy minden részletében oly módon legyen kidolgozva, mely ama nagy állami czélnak, de az egyéni szabadság érvényesülésének is megfelelő. Épen azért óhajtottuk volna, hogy az előterjesztett javaslat járja meg az elmélet és a gyakorlat férfiainak asztalait, hogy tegyék meg rá észrevételeiket a tanár, az alispán, a sajtó s csak ezután kerüljön végleges szövege­zésében a ház asztalára; azonban az ügyek mostani állapotában is megtehetők rajta mind­azok a helyesbítések, melyek a közszabadság szempontjaiból szükségesek. Óhajtandó lett volna továbbá, hogy a köz­­igazgatás rendezéséről szóló e fontos alkotás a maga egészében kerüljön elbírálás alá, hogy előterjesztettek volna egyidejűleg a szolgálati pragmatika, a fegyelmi törvény, a gyámsági­ és gondnoksági ügyeket szabályozó törvény javas­latai is, de ha már ezek meg nem történtek, üdvözöljük a kormányelnök elhatározását, mel­­­lyel ígéretet tett, hogy a mostan szóban forgó javaslatba beiktatattatni fognak azok a fontos elvi kijelentések, melyek a többi törvényjavas­latoknál az egyéni és közszabadság szempont­jaiból figyelmen kívül nem hagyhatók. Különö­sen fontos pedig az, hogy a választási szabad­ság a már teljesen államivá váló közigazgatási tisztviselők esetleges túlkapásával szemben szintén e javaslat keretén biztosíttassák. Óhajtottuk volna továbbá legalább főbb elveiben ismerni a szolgálati ügyviteli szabály­zatot, mely ha tévesen lesz kidolgozva, a leg­­üdvösebb törvényt is sikertelenné teheti. S óhajtottuk volna végül, hogy a tör­vényjavaslat indokolása a tárgy fontosságának megfelelő részletességgel lett volna kidolgozva. A részletes és nem pongyolán és lazán szer­kesztett indokolás sok felesleges vitát és ag­godalmat megszüntetett volna a sajtóban, a bizottságban és a házban. A javaslaton mindenesetre meglátszik, hogy a­meddig az általános tanokkal foglalko­zik , mondhatni magaslaton áll, de a­mint a tanok gyakorlati megvalósításához fog, ingado­zik. A hatáskörök megállapításában bizonyta­lan. Az ellenőrző közegek szere-száma nincs, de közülök egyik önkormányzati közeg sem bír a fegyelmi hatalom jogával. A főispán hatás­köre túl­terjeng s dispozitiv feladatai öt mi­niszter tárczáit érdeklik. Nem tud szabadulni a vármegye régi eszményképétől, különösen az alispáni állás körvonalazásánál, de teljesen ab­­sorbeálja a törvényhatósági bizottság egyete­mét, a közgyűlést. Szeretettel foglalkozik egy nálunk nem életképes eszmével, a járási ta­nács eszméjével, de ha már megalkotta, nem tud neki oly ügykört is adni, mely dispositiv jelleggel birna s valamelyik tisztviselő felada­tát jelentősen kevesbitné. S viszont diszpositiv jelleget ad az állandó választmánynak, a­nél­kül, hogy permanens testületté tenné. Odaállít­ja a közigazgatási bizottságot, mint oly testü­letet, melyben a választott elemek befolyásu­kat érvényesíthetik, de úgy alkotja össze, hogy a kinevezett elemek vagy felülmúlják, vagy paralizálják azt. Ám mind e hiányok végleges kijavítója az idő, és hozzá­ hosszú idő lesz. A mai nemzedéket csak a kezdet dicső­sége, de nem a betetőzés öröme is éri. Jövendő Magyarország épületében e ja­vaslat egy hatalmas sarokkő, de csak is egy kő. Azonban, hogy az épület szilárd és az év­­százak ostromait diadallal kiálló legyen minden pártnak egyforma, buzgó közreműködésére van szükség. Mondja el minden illetékes tényező a maga véleményét, mert e nemes munkában a méltó aggodalmakat elhallgatni ép oly bűn, mint bűn ellenkezési viszketegből a munkát alaptalan kifogásokkal megakasztani. Hogy a kormányt javaslata benyújtásánál nem hatalmi párttekintetek vezették, hogy az üdvös javaslatokat elfogadni, a helyénvaló ag­gályokat eloszlatni őszintén hajlandó, azt a bizottsági tárgyalásnál már megmutatta. kérdése, mely­ek­ szerint a főelvekben megál­lapodásokra vezetett s a kormány és főpapság közt erre nézve lényeges eltérések többé nin­csenek. — Ezzel kapcsolatban áll az e­l­k­e­­resz­te­lések ügye, melynek kielégítő meg­oldása azonnal beáll, mihelyest a kormány a kath. autonómia ügyével rendbe jött. A pri­­mási szék Budapestre való áthelyezése már csakis gyakorlati kérdés s így is inkább költségkérdést képez. A­mint az áthelyezés költségeinek fedezése meg van állapítva, a ki­vitel munkálatai haladéktalanul bekövetkeznek. Mindezen, egymással úgyszólván szorosan ös­­­szefüggő kérdések rendezése azonban hónapo­kat vesz igénybe s a prímási szék betöl­tése csak­is akkor válik aktuálissá. Némelyek e szerint nem ok nélkül hiszik, hogy az az ősz előtt aligha fog megtörténni, de akkor azután a vele járó összes főpapi személyválto­zások egyszerre bekövetkeznek. (Budapest, márcz. 24.) Az egyházpoliti­kai kérdések. Az egyházpolitikai kérdések, a kormány és főpapság előtt, mint a H. Hírlap értesül, élénk érintkezés tárgyát képezik. Egy egész sor nehéz kérdés kerül az esztergomi primási szék betöltésével megoldás alá. Ezek közt első sorban áll a kath. autonómia AZ IFJÚSÁG MOZGALMA, Kolozsvár, márcz. 26. A bukaresti román ifjúság jónak látta megalakítani azt a bizonyos ligát és kiadni azt a memorandumot ellenünk, a melyben mi Európa előtt különféle vádakkal illettetünk, igaztalanul. A me­morandum maga oly állításokat foglal magában a melyek az igazságnak meg nem felelnek. Ezen ifjak felfogása szerint, mi bar­bárok vagyunk, intézményeink brutálisok, s hajlamaink az európai kultúra keretén kívül esnek. ezt az Európa minden egyeteme megkapta iratot. Sőt úgy halljuk, hogy a többi világrészekbe is el van terjesztve, még­pedig Románia hivatalos közegei, a követek és a konzulok útján. Brazíliá­ban például gyűjtésekről veszünk hírt a román egyetem ifjúságának mozgal­maira. A bukaresti román ifjúság meg volt híva a gandi (Belgium) egyetem ünnepélyére. A követek elvittek oda is egy csomó memorandumot, és sok frázist. úgy írják a román táviratok, hogy a román egyetem küldöttsége frrorót csi­nált a belga városban. Ha pedig figyelemmel kísérjük a romániai sajtót, arról győz meg minket, hogy a memorandumot magát a romá­niai közvélemény valami klasszikus mun­kának tartja, melyhez nem fér szó, így például X­ur (nomina sunt odiosa) el­olvasván az ifjúság momerandumát, az őt annyira elbájolta, hogy rögtön 50 frankot adományozott a román ifjúság czéljaira. Mindezeken kívül Párisban, és Euró­pa nagyobb városaiban bizottságok ala­kulnak, a­melyeknek feladata ezt a tö­kéletes munkát terjeszteni, annak köz­véleményt csinálni. Aztán még egyebekről is olvas­hatunk, így a Romanulban egy Rusz János névre hallgató úr, a­ki különben szer­zője a memorandumnak, művének töké­letessége érzetében arra vetemedik azt állítani, hogy már erre a memorandum­ra nincs mit felelni. A magyarok nem tudván annak állításait megczáfolni arra vetemedtek, hogy a memorandumot el­is hiszi a világ és benne az a kis pont Románia, hogy a magyar ezen vá­dakkal szemben mit sem tud fel­hozni. Félrevezetett, vak világ! Mikor látjuk, hogy a bukaresti ifjú­ság így dolgozik s Európát félrevezetni igyekszik állapotainkat, intézményeinket illetőleg, csak helyeselni tudjuk egye­temi ifjúságunk mozgalmát, a­melynek czélja czáfolatot készíteni és bocsátani Európa elé, hogy az érem mindkét ol­dala tisztán látható legyen. Mi nem félünk az európai közvé­leménytől, szívesen visszük ügyünket az elé. A magyar főiskolák ifjúságai moz­galma tiszteletre méltó. Azon áram­lattal szemben fellépnie nem csak jogo­sítva van, de határozottan kötelessége is. Annyi rágalmat, mint a­mennyi a memorandumban fel van halmozva, el nem nézhet, el nem hallgathat. A kinek igazság van a kezében az­­ ragadtassa magát oly tényekre, a me­lyek azt az igazságot veszélyeztethetik. Az ifjúság tartsa meg hidegvérűségét, bármily szembeötlők és vérlázítók a rágalmak, melyeket ellenünk felhoztak. Az egyetemi ifjúság felelni fog azokra a rágalmakra. A felelet méltó legyen az ügyhöz, melyet védelmez a nemes fennkölt lelkű ifjúsághoz, mely azt védelmezi. Higgadt, okos, alapos és megnyerő. Ki nem térni egyetlen kér­dés elől, mert minden kérdésben mel­lettünk van a jog és az igazság. Az ada­tok halmazával össze kell rombolni a vádakat, megvilágítani a helyzetet; büsz­kén, felemelt fővel állhatunk mi Európa itélőszéke előtt, mert hisz Európa sza­badságát, szabad intézményeit régebbi időktől fogva szolgálják, mint azok, a­kik minket vádolnak. Ezzel az üg­gyel le kell szá­molnunk. Mi is ép oly buzgósággal terjes­­­szük feleletünket Európa ifjúsága köré­ben, mint ellenfeleink. Sohasem voltunk a gonoszság szol­gálatában, mindig a szabadságért, a szabad eszmékért küzdöttünk és ontot­tuk vérünket. Ármány és c­selszövény ellen védekeztünk. Ez volt osztályré­szünk eddig. Épen ezért diadalmaskodtunk min­dig ellenségeinken. Most is diadalmaskodni fogunk és meg fogjuk szégyenitni őket. (Bécs, márczius 24.) A valuta rendezése. A jelenleg Bécsben időző Wekerle Sándor ma­gyar és Steinbach osztrák pénzügyminiszter ma a valuta kérdéséről beható tanácskozásokat folytattak, s az ügy rendezésének oly előhala­­dására vezettek, a­mely a probléma végleges megoldása szempontjából igen jelentékenynek mondható. Az ügy érdemlegesen ugyan nem volt eldönthető, mert az osztrák kormány most, politikailag semmiféle nagyobb akc­ióra sem képes, s kötelezettségeket nem vállalhat magára. A pénzügyminiszterek tehát csak eszméiknek kölcsönös kicserélésére szorítkozhattak. A ha­ladás, a­melyet elértek, abban áll, hogy most már legalább a formai kérdéseket illetőleg meg­egyezésre jutottak, s a­z önálló nehézségek ez irányban teljesen eloszlattattak. Míg Steinbach előadja Dunajevszky osztrák pénzügyminiszter idejében az osztrák kormány ahhoz az állás­ponthoz ragaszkodott, hogy az érdemleges ta­­­­nácskozásokat meg kell előzniük a vám- és ke­reskedelmi szövetségben megállapított enquéte j tárgyalásoknak, most az osztrák kormány abbeli hajlandóságának adott kifejezést, hogy az ér­demleges tanácskozásokba azonnal bele fog, mihelyt a politikai helyzet annyira tisztázva lesz, hogy a parlamenti helyzetre való tekin­tettel képes lesz kötelezettségeket vállalni ma­gára. Az enquéte tanácskozásokat csak akkor fogják egybehívni, ha a két pénzügyminiszter a művelet alapelveire vonatkozólag tisztában lesz s nézeteik teljes megegyezésre jutottak. Az enquétek mint szakközegek állanak a kor­mány mellett, hogy minden fontosabb techni­kai és pénzügyi részletkérdésre nézve tanács­osai és vélemén­nyel szolgáljanak. A formai kérdések terén ilyetén módon létre­jött meg­egyezés mellett a valuta­kérdés érdemleges megbeszélése magától nyomul előtérbe. A ma­gyar pénzügyminiszter bécsi tartózkodása alatt Leonhardot, az osztrák-magyar bank főtitkárát és Rotschild bárót fogadta, és feltételezhető, hogy ez alkalommal ezekkel is megvitatta a valuta kérdését. A negyvennyolczas párt érte­kezlete. Kolozsvár, márcz. 26. „Minek nevezzelek . . .?“ kérdhetnők Pe­tőfivel, midőn az erdélyrészi szélsőbal nevét keressük. Mert Ugronék tudvalevőleg külön műso­rozattal és külön névvel léptek ki a független­ségi pártkörből. Műsorozatuk nevezetes pon­tokban különbözött az anya-párt felfogásaitól s midőn a neologok új klubot alakítottak, a „negyvennyolczas kör“ nevet vették föl. Ebből az következnék, hogy az erdélyré­szi elvtársak, kik Ugron Gábort az elválá­­si munkában egyetemlegesen támogatták és a 48-as függetlenségi párt ellenében határozott kijelentésekkel állást foglaltak, — egyszerűen „negyvennyolczas párt“-nak czímezzék magu­kat; annyival is inkább, mert hiszen épen a függetlenségi túl­vitt törekvések idéz­tek elő a múlt nyáron pártszakadást; és egyéb­ként is Ugron Gábor s társai különösen a füg­­ gövő számunk a közbeeső ünnep miatt szombaton délután jelenik meg. gétlenségi czélzatok tekintetében — okosan és gyakorlatias érzékkel — fölötte hosszú és na­gyon fokozatos utat állapítottak meg. Az új klubbá alakult orsz. képviselők következetesen cselekedtek, midőn elhagyták új nevükből a „függetlenségi“ jelzőt. Ellenben következetlenség az erdélyrészi párttól, hogy — a hivatalos pártczímet negligálván — a régi hangzatos czég mellett maradnak. De hát — persze, hogy persze! ... Az elhagyott név tetszetős, népszerű. És könnyen megtörténhetnék, hogy a nagy­közönség közt igen sokan kedvetlenül fogadnák, ha megma­­gyaráztatnék, hogy az erdélyrészi párt immár nem „függetlenségi párt“ többé, hanem csu­pán „negyvennyolczas“. Meglehet, hogy ez épen az úgynevezett „szélesebb körök“-ben vesz­hatást, lehangoltságot keltene, — azok­ban a körökben, a­melyek lelkesedésére épen azokon a czímeken számítanak, a­me­lyeket Ugronék bátran és őszintén megta­gadtak. A tegnapi gyűlés — tudtunk szerint — nem is foglalkozott a pártszakadás kérdésével, a­mely pedig a kolozsvári augusztusi orszá­gos gyűlés után vált véglegesen tén­nyé. Tegnap a negyvennyolc­as kör megalakulását legalább bejelenteni kellett volna. Ezt azonban — ha jól vagyunk értesülve — elmulasztották, s ezzel csinosan kikerülték a „függetlenségi“ név körül támadható kedvetlenségeket. És úgy maga a gyűlés, mint a pártközlöny használják a népszerű elnevezést. Elhatároztatott „intéző iroda“ felállítása és nagyszabású mozgalom megindítása a köz­­igazgatási reform ügyében. Népgyűlések is lesznek. A szervezkedési szándékhoz nincs sza­vunk. Az „irodádhoz sem. Végre is mindenik pártnak joga, sőt kötelessége megtenni érvé­nyesülése érdekében a lehetőt. Csakhogy már ezután az Ellenzék szerkesztője, a­ki ezennel „kis irodá“-t nyit, ne találja többé mindenféle alkotmányos szabadságok megsértésének azt, ha a szabadelvű párt szintén bizonyos szervezet­tel intézte a saját ügyeit. A­mi a közigazgatási mozgalmat illeti,­­ érdeklődéssel várjuk, hogy ezt minő alak­ban viszik n­épgyűl­é­se­k elébe? Vájjon meg­­mondják-e a népnek, hogy a kormány a mostani közigazgatást rosznak tartja és azon változtatni kíván? Vajjon megmondják-e, hogy ezentúl községben, körjegyzői, szolgabirói hiva­talban és megyeháznál kisebb „urak“ lesznek, de nagyobb felelősséggel s szigorúbb köteles­ségekkel, mint eddig ? Ha ezt megmondják s fölfejtik a reform részleteit — mi valóban nem féltjük Szapáry gróf reformtervét attól, hogy ellenük mondjon épen a nép, melyet a mostani „rend“ legjob­ban nyűgöz. De nagyon valószínű, hogy tüzetes fel­világosítások nem fognak adatni s e helyett annál nagyobb buzgalommal fogják felhasználni a reformot arra, hogy a negyvennyolczas pártszervezés munkáját ez alkalmi czég alatt nyélbe üssék. És a népgyűléseken az önkormányzat ügyéről hihetőleg olyan for­mában lesz szó, hogy a különleges párt­ér­d­e­k húzhassa a mozgalomból a legtöbb hasznot. Ezek egyelőre csak föltevések. Majd meglátjuk, hogy igazaknak bizonyulnak-e ? A tegnapi negyvennyolczas értekezletek­ről — melyek zártkörűek voltak — az alábbi tudósítást adjuk : Délelőtt tíz órakor a „Nemzeti szálloda“ egyik szobájában az erdélyrészi 48-as függet­lenségi párt szervező bizottsága gyűlést tartott, melyen magát több taggal kiegészítette és a szer­vezkedést kerületenként megkezdendőnek jelen­tette ki. E czélból intéző irodát állított, melynek elnöke Bartha Miklós, alelnöke Bénés Ferencz. Fel fogja szólítani a párt az elvtársakat, hogy közleményeikkel egyenesen az intéző irodához forduljanak. Elhatároztatott továbbá, hogy „az állami adminisztráczió ellen fellépni a közszabadság érdeke megköveteli“ és e czélból minden más párt municzipálistaival együttes fellépését kell megkísérleni és ha ez nem sikerülne akkor a párttagok saját erejükkel is az „állami közigaz­gatás ellen a polgárokat harczba vezessék.“ Az intéző iroda kér­vénymintákat fog adni az ál­lami adminisztráczió ellen kérvényezni szándé­kozóknak. Délután négy órakor ugyancsak a „Nem­­zeti szálloda“ egyik szobájában a „pártszerve­zet különbség nélküli municipalisták“ jöttek össze ”értekezletre. Ez értekezleten igen csekély számban jelenteg meg a résztvevők, alig hu-

Next