T. Erdélyi Ilona (szerk.): Erdélyi János válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1986)
ERDÉLYI JÁNOS „A népiesség, illetve a népies nemzeti irányzat elméletét, esztétikáját a népből jött értelmiség egyik legjellegzetesebb képviselője, Erdélyi János teremtette meg. .. .Erdélyi és Gyulai a negyvenes, illetve az ötvenes évekig ívelő fejlődést a nemzeti irodalom kialakulásának szemszögéből fogták föl - irodalomtörténeti koncepciójuk azon a tételen épült, hogy a magyar irodalom 18. századvég »utánzási« korszaka után, fokozatosan a mind nemzetibb formák és eszmék felé fejlődött, s e fejlődés Petőfi és Arany költészetével érte el tetőpontját... Erdélyi 1848 előtti korszakának polémiája az »eszményi«, illetve a »klasszikus« ellen: az új költészetért vívott harc is... tiltakozását a »klasszikus iskola« ellen elsősorban a nemzeti irodalom megteremtésének gondja sugallja: túlságosan utánzottnak, idegenszerűnek találja ahhoz, hogy a nemzetiség igényeinek megfeleljen. De részük van a klasszika elutasításában a polgárosodás támasztotta igényeknek is: elvontnak és némileg arisztokratikusnak tűnhetik föl ez az iskola a polgárivá átalakuló irodalom viszonyai közt... Erdélyi tehát az irodalmi népiesség kialakulása felé az első lépést azzal teszi meg, hogy az »eszményi«, a klasszikus iskola idejétmúltságát meghirdeti és elméletileg is bizonyítja. Az »eszményivel« szembeállított »egyéni«, a világirodalmi