Magyar Rendőr, 1969. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1969-10-09 / 40. szám
BÚCSÚ Szirmai István elvtársról A legutóbbi országgyűlésen még ott láttuk Szirmai István elvtársat. Nagy érdeklődéssel hallgatta az országgyűlés elnökének bevezető szavait. Szinte látszott rajta az a meghatottság, amelyet Ho Si Minh elvtárs emlékének felidézése keltett benne ... S a néma felállás, az egyperces tisztelet, ime, most neki jár. Alig egy héttel később őróla kaptuk a szomorú hírt: szívroham következtében meghalt. Halála előtt való napon még az ország távoli sarkában járt: szemlélte az őszülő határt, a megváltozott világot és a szabolcsi homokon pirosló almáskerteket. Alig tért vissza azonban családja körébe — talán még búcsúzni sem tudott —, meghalt. Szirmai elvtársa magyar kommunista és munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja volt, bár forradalmi pályafutását Erdélyben, a Román Kommunista Párt soraiban kezdte. Az ő pályafutása is bizonyítja, hogy a kommunistának csak egyféleképpen lehet élnie és dolgoznia. Mélységesen internacionalista volt. Ahogy értette a a román munkás és paraszt sóhaját, megértette a francia munkást és úgy élt a magyar dolgozó nép között is — igazi magyar internacionalista forradalmár volt. A Horthy-rendszerben az ellenforradalmi bíróság 15 évre ítélte el. Optimizmusának, bátorságának és fizikai erejének köszönhette menekülését. Életben maradt, s ott volt Magyarország felszabadulásának pillanatában. A legnehezebb munkaterületeken dolgozott. Harcostársa volt Kádár János elvtársnak, és az is maradt haláláig. A kommunista agitátor példaképe volt. Hosszú ideig a Magyar Rádió elnöki tisztét töltötte be. A személyi kultusz idején megalázták — ő azonban nem tört meg. 1957 óta az MSZMP kulturális politikájának egyik fő irányítója volt. Hozzáértésével, magas műveltségével nagy tekintélyt szerzett a kultúrpolitika művelői táborában. Soha nem szakadt el ettől a világtól, s a sajtó régi tapasztalt munkásaként dolgozott élete végéig. Az MSZMP Politikai Bizottsága tagjaként hittel, nagy felelősséggel, meggyőződéssel dolgozott pártja és népe ügyéért. Október 3-án kísérték utolsó útjára családtagjai, barátai és a kormány vezetői, élükön Kádár János elvtárssal, és gondolatban, részvétben a kommunisták ezrei és százezrei A sírnál Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Barcs Sándor a magyar újságírók, a barátok és harcostársak nevében pedig Orbán László, a párt Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese emlékezett Szirmai István elvtársra. A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A BM Budapesti Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi és közlekedésrendészeti hivatásos tiszthelyettesi állományába jelentkezhetnek azok a honvéd, tiszthelyettes elvtársak, akik a néphadseregből történő leszerelésük után a rendőrség hivatásos állományában kívánnak szolgálatot teljesíteni. AZ EMLÍTETT beosztásokba történő FELVÉTEL KÖVETELMÉNYEI: — A szolgálat ellátásához szükséges politikai és általános műveltség, legalább 8 általános iskolai végzettség. — Büntetlen előélet, politikai és erkölcsi megbízhatóság. — A rendőri szolgálat ellátására megfelelő rátermettség, egészségi alkalmasság, legalább 165 cm testmagasság. — Nőtlen vagy Budapesten, illetve környékén lakó nős elvtársak kérelmét fogadjuk el. A SZOLGÁLATI FELADATOK ÉS KÖRÜLMÉNYEK: — Biztosítjuk a honvédségnél elért tisztesi, tiszthelyettesi rendfokozatot és kezdő fizetésként 1700 Ft havi illetményt. — A kinevezés tiszteseknél 6 hónapos, tiszthelyetteseknél 1 éves próbaidőre történik, amelynek végén alkalmassági vizsgát kell tenni. — A szolgálat napi 8 órás, amely három váltásos rendszerben történik, hetenként egy szabadnappal. — Térítés ellenében étkezést és a nőtlenek részére kulturált szállást biztosítunk. — Lehetőség van a továbbtanulásra. — Az egy évre biztosított szabadság 27 nap. — A rendőrség beosztottai részére rendszeresített utazási kedvezmények (ingyenes villamos - és 50%-os kedvezményt biztosító MÁV-igazolvány). — Rendszeresített ruházati ellátmány, szolgálati és ünnepi öltözet (kamgam ruha, bokszcsizma stb.). Azok az elvtársak, akik a felsorolt követelményeknek megfelelnek és a belügyi szolgálatot élethivatásuknak tekintik, kérelmükkel közvetlen parancsnokuknál jelentkezzenek, vagy azt postán küldjék meg a Budapesti Rendőr -főkapitányság személyzeti osztályának (Budapest, V. kerület, Deák Ferenc utca 16—18). BM Országos Rendőr-főkapitányság MAGYAR RENDŐR A Belügyminisztérium képes hetilapja. Főszerkesztő: Dr. Toldy József. * Szerkesztőség: Budapest V., Néphadsereg u. 9. Kiadja a BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség. Felelős kiadó: Rózsa Andor. 1 9.3864 2 — Zrínyi Nyomda. Budapest. P. v.: Bolgár Imre Címképünkön: A Német Demokratikus Köztársaság népi rendőrségének beosztottai szolgálatban (A „Die Volkspolizei" című lap felvétele) Lesz-e változás Bonnban? nyugatnémet választás másnapján a bonni parlamenti új épület éttermében egy angol újságíró így fogalmazta meg a végeredményt: „A vesztes diktál, ő dönt a jövőről.” A különösen hangzó értékelésben van igazság. A számszerű eredmény szerint a CDU/CSU, a kereszténydemokrata ikerpárt, Kiesinger és Strauss pártja 242 képviselővel rendelkezik, a szociáldemokratáké pedig 224 mandátum. Így hát a mérleg nyelve az a szabaddemokrata párt, az az FDP, amely a választáson kis híján elvérzett, legutóbbi 9,5%-os szavazati aránya most 5,8%-ra csökkent. Az FDP úgy döntött, hogy elfogadja a szociáldemokraták javaslatát. Együtt alakítanak kormányt, mégpedig úgy, hogy mindössze 12 főnyi többségük lesz. A 20 éven át kormányzó kereszténydemokraták ellenzéki párttá lettek, holott a választást követő éjszakán, a többszörös televízióadás idején még minden politikusuk büszkén hirdette: ők hivatottak vezetni az NSZK-t... A választások egyik világszerte legnagyobb figyelemmel vizsgált vonása az NPD, az újnáci párt szereplése volt. A Thadden-féle nácik gyűlésein 110 sebesülés történt, Kasselben a helyi újnáci vezér lakásán vesztette el a rendőrség annak a két orvlövésznek a nyomát, akik két tüntető antifasiszta fiatalembert sebesítettek meg. A Thadden-párt fantasztikus plakáttömege azt mutatta, hogy igen sok pénzt tudtak költeni — mégis csak 4,3% szavazatot kaptak, így hát az NSZK választási törvénye szerint nem jutottak be a parlamentbe. Hiba lenne azonban megfeledkezni arról, hogy a választáson majdnem másfélmillió embert tudtak maguk mögé állítani. Van tehát továbbra is szélsőjobboldali veszély az NSZK- ban , s ha arra gondolunk, hogy például Strauss egyes kijelentései nem sokban különböztek a haladó emberek, diákok, írók durva sértegetésében az NPD hangjától, azt kell mondanunk, hogy akadt neofasiszta, nem is kevés,aki taktikai okokból ezúttal nem az újnáci pártra szavazott, de jelen van.. . A szocdem—szabaddemokrata koalíciós keményt tettei alapján ítéli majd meg az NSZK népe és a világ. Ez a várakozás tükröződött azokban a beszélgetésekben is, amelyeket a minap Bonnban folytattam. A nyugat-németországi kommunisták például kijelentették: az SDP —FDP kiskoalíció lehetőséget nyújthat egy hasznos politikai alternatíva kialakításához. Belpolitikai szempontból az első — nagy meglepetést keltő — lépésük továbbá az volt a tárgyalófeleknek, hogy még a koalíciós tárgyalások idején „eltették jobb időkre” a munkásoknak a vállalati vezetésbe való bevonásáról elkészített saját tervezetüket. A nemzetközi kérdésekben elfoglalandó álláspontjuk — tehát az NDK elismerésének, a hidegháborús NSZK-politika felszámolásának kérdése — az, amely majd megmutatja, igaz-e, amit a koalíciós megbeszélések során Willy Brandt így fogalmazott meg: „Teljesen új utakat keresünk!” HíA, Plénum Prágában nem túlzás azt állítani, hogy történelmi jelentőségű volt a CSKP szeptember végi központi bizottsági ülése. Dr. Gustav Husák a pártelnökség nevében előterjesztett, mintegy 70 oldalas beszámolója az első átfogó, marxista elemzést adta a csehszlovákiai politikai válságról, előzményeiről, lefolyásáról, a párt vezetőinek felelősségéről. A referátumot követő vita még teljesebbé tette a képet a józan, helytálló megállapításokkal is, egyesek önkritikus felszólalásaival és megint másoknak az önbírálatot megtagadó fellépésével is. Mindezek után személyi változásokra került sor, lemondásokra, leváltásokra és kizárásokra. Bizonyos, hogy az új személyi feltételek a CSKP egységét és hatékony cselekvését szolgálják. A CSKP első titkárának beszámolója és a plénum vitája nem hagyott kétséget afelől, hogy szó sincs „az 1968 január előtti” politikához való visszatérésről. Az 1968 januárjáig működött pártvezetés alapvető hibájául rótták fel a kedvezőtlen politikai-gazdasági helyzet kialakításán kívül azt is, hogy az felszámoltunk tekintette Csehszlovákiában a belső reakciót, az ellenforradalmi erőket. 1968 tavaszán aztán ezek a „már felszámolt” ellenforradalmi, jobboldali csoportok egyre erősödő támadásba lendültek. A január utáni pártvezetés felemás, megalkuvó és erélytelen politikát folytatott, nem fordult szembe a jobboldallal. Dr. Gustav Husák rámutatott arra, hogy ilyen körülmények között a testvérpártok féltették a szocializmus fejlődését és fennmaradását Csehszlovákiában. Aggódtak amiatt, hogy milyen káros következmények jelentkeznek a szocialista tábor biztonsága szempontjából, s a második világháború eredményei szempontjából is. A plénum elutasította a CSKP különböző fórumain 1968 augusztus végén megfogalmazott véleményeket és egyértelműen állást foglalt az öt szocialista ország fegyveres segítségnyújtásának értékelésében. A CSKP plénuma kifejezésre juttatta a kétfrontos harc szükségességét, de hangsúlyozta, hogy a jelen időszakban továbbra is a jobboldali törekvések jelentik a fő veszélyt. Elhatárolta a pártpolitikát az 1968 január előtti gyakorlattól és hangoztatta a párt megerősítésének, elvi és gyakorlati egységének, vezető szerepének fontosságát. Ezenkívül a fő figyelmet a gazdasági kérdéseknek szentelik, hogy a politikai konszolidáció nyomában a gazdasági helyzet normalizálódása, a termelés és a termelékenység növekedése járjon. Pálfy József