Magyar Rendőr, 1969. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1969-10-09 / 40. szám

BÚCSÚ Szirmai István elvtársról A legutóbbi ország­gyűlésen még ott láttuk Szirmai István elvtársat. Nagy érdeklődéssel hallgatta az or­szággyűlés elnökének beve­zető szavait. Szinte látszott rajta az a meghatottság, amelyet Ho Si Minh elvtárs emlékének felidézése keltett benne ... S a néma felállás, az egyperces tisztelet, ime, most neki jár. Alig egy héttel később őróla kaptuk a szo­morú hírt: szívroham követ­keztében meghalt. Halála előtt való napon még az ország távoli sarká­ban járt: szemlélte az őszülő határt, a megváltozott vilá­got és a szabolcsi homokon pirosló almáskerteket. Alig tért vissza azonban családja körébe — talán még búcsúzni sem tudott —, meghalt. Szirmai elvtársa ma­gyar kommunista és munkás­­mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt, bár forradalmi pályafutását Erdélyben, a Román Kommunista Párt so­raiban kezdte. Az ő pálya­futása is bizonyítja, hogy a kommunistának csak egyféle­képpen lehet élnie és dolgoz­nia. Mélységesen internacio­nalista volt. Ahogy értette a a román munkás és paraszt sóhaját, megértette a francia munkást és úgy élt a magyar dolgozó nép között is — igazi magyar internacionalista for­radalmár volt. A Horthy-rendszer­­b­e­n az ellenforradalmi bíró­ság 15 évre ítélte el. Optimiz­musának, bátorságának és fi­zikai erejének köszönhette menekülését. Életben maradt, s ott volt Magyarország fel­­szabadulásának pillanatában. A legnehezebb munkaterüle­teken dolgozott. Harcostársa volt Kádár János elvtársnak, és az is maradt haláláig. A kommunista agitátor példa­képe volt. Hosszú ideig a Ma­gyar Rádió elnöki tisztét töl­tötte be. A személyi kultusz idején megalázták — ő azon­ban nem tört meg. 1957 óta az MSZMP kul­turális politikájának egyik fő irányítója volt. Hozzáértésé­vel, magas műveltségével nagy tekintélyt szerzett a kul­túrpolitika művelői táborá­ban. Soha nem szakadt el et­től a világtól, s a sajtó régi tapasztalt munkásaként dol­gozott élete végéig. Az MSZMP Politikai Bizottsága tagjaként hittel, nagy felelős­séggel, meggyőződéssel dolgo­zott pártja és népe ügyéért. Október 3-án kísérték utolsó útjára családtagjai, barátai és a kormány vezetői, élükön Kádár János elvtárssal, és gondolatban, részvétben a kommunisták ezrei és száz­ezrei A sírnál Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára mondott beszé­det. Barcs Sándor a magyar újságírók, a barátok és har­costársak nevében pedig Or­bán László, a párt Központi Bizottságának tagja, a műve­lődésügyi miniszter első he­lyettese emlékezett Szirmai István elvtársra. A gyászszer­tartás az Internacionálé hang­jaival ért véget. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A BM Budapesti Rendőr-főkapitányság köz­­rendvédelmi és közlekedésrendészeti hiva­tásos tiszthelyettesi állományába jelentkezhet­nek azok a honvéd, tiszthelyettes elvtársak, akik a néphadseregből történő leszerelésük után a rendőrség hivatásos állományában kívánnak szolgálatot teljesíteni. AZ EMLÍTETT beosztásokba történő FELVÉTEL KÖVETELMÉNYEI: — A szolgálat ellátásához szükséges politikai és általános műveltség, legalább 8 általános is­kolai végzettség. — Büntetlen előélet, politikai és erkölcsi meg­bízhatóság. — A rendőri szolgálat ellátására megfelelő rá­termettség, egészségi alkalmasság, legalább 165 cm testmagasság. — Nőtlen vagy Budapesten, illetve környékén lakó nős elvtársak kérelmét fogadjuk el. A SZOLGÁLATI FELADATOK ÉS KÖRÜL­MÉNYEK: — Biztosítjuk a honvédségnél elért tisztesi, tiszthelyettesi rendfokozatot és kezdő fizetés­ként 1700 Ft havi illetményt. — A kinevezés tiszteseknél 6 hónapos, tiszt­­helyetteseknél 1 éves próbaidőre történik, amely­nek végén alkalmassági vizsgát kell tenni. — A szolgálat napi 8 órás, amely három vál­tásos rendszerben történik, hetenként egy sza­badnappal. — Térítés ellenében étkezést és a nőtlenek részére kulturált szállást biztosítunk. — Lehetőség van a továbbtanulásra. — Az egy évre biztosított szabadság 27 nap. — A rendőrség beosztottai részére rendszere­sített utazási kedvezmények (ingyenes villamos - és 50%-os kedvezményt biztosító MÁV-igazol­­vány). — Rendszeresített ruházati ellátmány, szolgá­lati és ünnepi öltözet (kamgam ruha, boksz­csizma stb.). Azok az elvtársak, akik a felsorolt követel­ményeknek megfelelnek és a belügyi szolgálatot élethivatásuknak tekintik, kérelmükkel közvet­len parancsnokuknál jelentkezzenek, vagy azt postán küldjék meg a Budapesti Rendőr -főkapi­tányság személyzeti osztályának (Budapest, V. kerület, Deák Ferenc utca 16—18). BM Országos Rendőr-főkapitányság M­AG­YAR RENDŐR A Belügyminisztérium képes hetilapja. Főszerkesztő: Dr. Toldy József. * Szerkesztőség: Budapest V., Néphadsereg u. 9. Kiadja a BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség. Felelős kiadó: Rózsa Andor. 1 9.3864 2 — Zrínyi Nyomda. Budapest. P. v.: Bolgár Imre Cím­képünkön: A Német Demokratikus Köztársaság népi rendőrségének beosztottai szolgá­latban (A „Die Volkspolizei" című lap fel­vétele) Lesz-e változás Bonnban? nyugatnémet választás másnapján a bonni parlamenti új épület éttermében egy angol újságíró így fogalmazta meg a végeredményt: „A vesztes diktál, ő dönt a jövőről.” A kü­lönösen hangzó értékelésben van igazság. A számszerű ered­mény szerint a CDU/CSU, a kereszténydemokrata ikerpárt, Kiesinger és Strauss pártja 242 képviselővel rendelkezik, a szociáldemokratáké pedig 224 mandátum. Így hát a mérleg nyelve az a szabaddemokrata párt, az az FDP, amely a vá­lasztáson kis híján elvérzett, legutóbbi 9,5%-os szavazati ará­nya most 5,8%-ra csökkent. Az FDP úgy döntött, hogy elfo­gadja a szociáldemokraták javaslatát. Együtt alakítanak kor­mányt, mégpedig úgy, hogy mindössze 12 főnyi többségük lesz. A 20 éven át kormányzó kereszténydemokraták ellenzéki párttá lettek, holott a választást követő éjszakán, a többszörös televízióadás idején még minden politikusuk büszkén hirdet­te: ők hivatottak vezetni az NSZK-t... A választások egyik világszerte legnagyobb figyelemmel vizsgált vonása az NPD, az újnáci párt szereplése volt. A Thadden-féle nácik gyűlésein 110 sebesülés történt, Kassel­­ben a helyi újnáci­ vezér lakásán vesztette el a rendőrség an­nak a két orvlövésznek a nyomát, akik két tüntető anti­fasiszta fiatalembert sebesítettek meg. A Thadden-párt fan­tasztikus plakáttömege azt mutatta, hogy igen sok pénzt tud­tak költeni — mégis csak 4,3% szavazatot kaptak, így hát az NSZK választási törvénye szerint nem jutottak be a parla­mentbe. Hiba lenne azonban megfeledkezni arról, hogy a választá­son majdnem másfélmillió embert tudtak maguk mögé állí­tani. Van tehát továbbra is szélsőjobboldali veszély az NSZK- ban , s ha arra gondolunk, hogy például Strauss egyes ki­jelentései nem sokban különböztek a haladó emberek, diákok, írók durva sértegetésében az NPD hangjától, azt kell monda­nunk, hogy akadt neofasiszta, nem is kevés,aki taktikai okok­ból ezúttal nem az újnáci pártra szavazott, de jelen van.. . A szocdem—szabaddemokrata koalíciós keményt tettei alapján ítéli majd meg az NSZK népe és a világ. Ez a vára­kozás tükröződött azokban a beszélgetésekben is, amelyeket a minap Bonnban folytattam. A nyugat-németországi kommu­nisták például kijelentették: az SDP —FDP kiskoalíció lehető­séget nyújthat egy hasznos politikai alternatíva kialakításá­hoz. Belpolitikai szempontból az első — nagy meglepetést keltő — lépésük továbbá az volt a tárgyalófeleknek, hogy még a koalíciós tárgyalások idején „eltették jobb időkre” a munkásoknak a vállalati vezetésbe való bevonásáról elkészí­tett saját tervezetüket. A nemzetközi kérdésekben elfoglalandó álláspontjuk — tehát az NDK elismerésének, a hidegháborús NSZK-politika felszámolásának kérdése — az, amely majd megmutatja, igaz-e, amit a koalíciós megbeszélések során Willy Brandt így fogalmazott meg: „Teljesen új utakat kere­sünk!” Hí­­A, Plénum Prágában n­­em túlzás azt állítani, hogy történelmi jelentőségű volt a CSKP szeptember végi központi bizottsági ülése. Dr. Gustav Husák a pártelnökség nevében előterjesztett, mintegy 70 oldalas beszámolója az első átfogó, marxista elemzést adta a csehszlovákiai politikai válságról, előzményeiről, lefolyásá­ról, a párt vezetőinek felelősségéről. A referátumot követő vita még teljesebbé tette a képet a józan, helytálló megálla­pításokkal is, egyesek önkritikus felszólalásaival és megint másoknak az önbírálatot megtagadó fellépésével is. Mindezek után személyi változásokra került sor, lemondásokra, leváltá­sokra és kizárásokra. Bizonyos, hogy az új személyi feltételek a CSKP egységét és hatékony cselekvését szolgálják. A CSKP első titkárának beszámolója és a plénum vitája nem hagyott kétséget a­felől, hogy szó sincs „az 1968 január előtti” politikához való visszatérésről. Az 1968 januárjáig mű­ködött pártvezetés alapvető hibájául rótták fel a kedvezőtlen politikai-gazdasági helyzet kialakításán kívül azt is, hogy az felszámoltunk tekintette Csehszlovákiában a belső reakciót, az ellenforradalmi erőket. 1968 tavaszán aztán ezek a „már felszámolt” ellenforradalmi, jobboldali csoportok egyre erő­södő támadásba lendültek. A január utáni pártvezetés felemás, megalkuvó és erély­telen politikát folytatott, nem fordult szembe a jobboldallal. Dr. Gustav Husák rámutatott arra, hogy ilyen körülmények között a testvérpártok féltették a szocializmus fejlődését és fennmaradását Csehszlovákiában. Aggódtak amiatt, hogy mi­lyen káros következmények jelentkeznek a szocialista tábor biztonsága szempontjából, s a második világháború eredményei szempontjából is. A plénum elutasította a CSKP különböző fó­rumain 1968 augusztus végén megfogalmazott véleményeket és egyértelműen állást foglalt az öt szocialista ország fegyve­res segítségnyújtásának értékelésében. A CSKP plénuma kifejezésre juttatta a kétfrontos harc szükségességét, de hangsúlyozta, hogy a jelen időszakban to­vábbra is a jobboldali törekvések jelentik a fő veszélyt. El­határolta a pártpolitikát az 1968 január előtti gyakorlattól és hangoztatta a párt megerősítésének, elvi és gyakorlati egysé­gének, vezető szerepének fontosságát. Ezenkívül a fő figyel­met a gazdasági kérdéseknek szentelik, hogy a politikai kon­szolidáció nyomában a gazdasági helyzet normalizálódása, a termelés és a termelékenység növekedése járjon. Pálfy József

Next