Magyar Rendőr, 1970. február-június (24. évfolyam, 5-25. szám)

1970-05-28 / 21. szám

MAGYAR RENDŐR A BELÜGYMINISZTÉRIUM LAPJA KULTURÁLT MÓDON Viszonylag ritkán használt, így nem is elkopta­tott, de igen találó megállapítás: a rendőr az állam­­hatalom fegyveres képviselője. Az egyenruházott és fegyveres testületek közül valóban a rendőrség tagjai érintkeznek legtöbbet napról napra nyilvánosan és tö­megméretben az állampolgárokkal. Ez érthető, hiszen a rendőrség elsőszámú hivatott védelmezője az állam­rendnek, a törvényes rendnek és a közbiztonságnak. Általános emberi és politikai közérzetet vált ki te­hát az emberekben a rendőri fellépés és intézkedések hangneme, lebonyolításának módja, kulturáltságá­nak színvonala. A negyedszázad során számtalan al­kalommal meggyőződhettünk róla: nem elegendő csu­pán hangoztatni, hogy a dolgozó nép rendőrei va­gyunk, mert még az ügy érdekében kifejtett legjobb szándék is kevésnek bizonyulhat a közvélemény sze­mében, ha az intézkedések nem párosulnak a kor kul­turális követelményének megfelelő színvonallal. Törvényeink, szabályzataink még a személyes sza­badságot korlátozó intézkedéseink legsúlyosabb ese­teinek törvényes alkalmazásakor is az emberi humá­num érvényesítésére, a felesleges sérelem elkerülésé­re kötelezik a rendőrt. Még inkább jelentkezik ez az igény a személyes szabadságot enyhébben vagy egy­általán nem korlátozó intézkedéseknél, továbbá a sza­bálysértési ügyek elbírálásánál, a tanúkihallgatások­nál, az igazgatásrendészeti ügyekben és azokban az esetekben, ahol az állampolgár, mint panaszos jog­segélyt kér. A szocializmus építésének fontos vívmánya a kul­turális forradalom körébe tartozó feladatok megvaló­sulása. Ennek hatósugára kiterjed nemcsak a gazda­sági és kulturális élet szinte minden tartományára, ha­nem egyre inkább igényként jelentkezik az államigaz­gatási munká­ban is. Olyan kész recept, amely a rend­őrség valamennyi szolgálati ténykedésében biztosítja az igények kielégítését, nincsen. Viszont közismertek a szocialista életformával összhangban kialakult alap­vető kulturális normák, amelyek alkalmazása az élet minden területén kötelezőek. A parancsnoki munkának is természetes velejá­rója a kulturált intézkedések előfeltételeinek megte­remtése valamennyi hivatalos ténykedésünknél. Feith György törzsőrmester kulturált módon felvilágo­sítást ad a hozzáforduló vidékieknek Papp János őrmester az útbaigazítás után a lépcsőn is lesegíti a nénikét (Ruttkay Pál és Rédei Ferenc felvételei)

Next