Magyar Repülő, 1948. január-február (2. évfolyam, 1-2. szám)
1948-01-01 / 1. szám
m-__L____-1 . .. 1...—--------------—— M A G Y AR REP I 1. 0 I . A modeltervező aerodinamikája Irta: Benedek György oki. g. mérnök. — Minden jog fenntartva! — Every right reserved! A szelvények kiválasztása. A legújabb kis Reynolds-számú vizsgálatok, melyek egy részét itt is ismertettük, a szelvények viselkedésének sok rejtett jelenségét magyarázzák meg. Egyben használható következtetéseket lehet levonni ezen eredményekből a profil kiválasztására vonatkozóan. Sajnálatos tény, hogy a modelekhez alkalmas szárnymetszetek a külföldi szakirodalomban is alig találhatók. Egy-két öreg szelvény még akadna, ezek azonban nem mindenben felelnek meg a legújabb kísérleti eredményeknek. Ezen a hiányon segít az MSE modelező csoportja, midőn „B“ szelvényrendszerének „b“ sorozatát a tervezők rendelkezésére bocsátja. Ezt a 29 szelvényt a legújabb eredmények felhasználásával terveztük kizárólag repülőmodelek számára. Megfelelő szelvényeket alkalmazva a repülőmodelek teljesítményei többé kevésbbé javíthatók. „Csodákat“ azonban az új szelvényektől sem várhatunk. A vékony szelvényekben nem mindig fér el a két szárnyfőtartó; hajlítás ellen egy tartóval is kellően merevíthető a szárny. Az alsó főtartót két részre választva a szelvény elejéhez és végéhez tesszük. (16. ábra), így az orr- és érlécet is bekapcsoljuk a merevítés szolgálatába. Ez csak úgy oldható meg, ha a tartó, továbbá az orr- és élléc között kapcsolatot biztosítunk. Ez merev lekerekítéssel lehetséges, a lekerekítéshez hozzáerősítjük mind a három lécet. Ez esetben a repülésnél az orr- és élléc húzásra, a középső tartó nyomásra van igénybevéve. A legvastagabb tehát a tartó legyen, lehetőleg négyzet keresztmetszetű lécet használjunk. Csavarás elleni merevítés már igen nehéz probléma. A megfeszülő bevonat könnyen elcsavarja a szárnyat, a papírt nem szabad tehát 17. ábra. A műegyetemi szelvények jelölésében benne vannak a metszet főbb adatai, erősen megfeszíteni a vékony szelvényeknél. Esetleg a repülésnél fellépő erők hatására is deformálódhat. Ilyen esetben már csak külső merevítés segít. A szelvények kiválasztása a Reynolds-szám segítségével történik. Vitorlázó modeleknél 0.5— 0.8 Cf —80 Ibu^osojo^oui ‘pj ^unzsoA ^ozaAuo 1.1-et. A gép felületi terhelését többé-kevésbbé pontosan előre is felvehetjük. Ezzel a várható vízszintes sebesség közelítőleg kiadódik. A borda hosszát előzetes tervrajzunk alapján állapíthatjuk meg. A sebesség és a borda hossza megadja a szelvény Reynolds-számát. A műegyetemi szelvények mellett meg van az a Reynolds-szám, melyeknél ezek a metszetek jelenlegi ismereteim szerint a legjobbak. Ha olyan szelvényt veszünk, melynek Reynolds-száma szárnyunk Reynoldsszámával körülbelül egyezik, gépünkhöz a lehető legjobb szelvényt választottuk. Pl.: Benzinmotoros modelt tervezünk. A felületi terhelés kb. 30 gr/dm 2-re tehető. A borda hossza kb. 30 cm. lesz Cf = 1 legyen. Ezekkel a siklósebesség: Re· °’^‘7 10* 14 Gépünkhöz választhatunk tehát 160.000-es v. 200.000-es Reynolds-számú szelvényt (10, illetve 12% vastagságút). Általában nagyobb felületi terhelés esetén íveltebb szelvényt használjunk. Ez a számítás termikvitorlázóknál, de főleg kisméretű modelleknél igen vékony, 3—6%-os szelvényeket adna. Ezen szelvények a már ismertetett nehéz feladat elé állítanak bennünket. Ha nem akarunk a vékony szelvényekkel bajlódni, vastagabbakat választunk. (Folytatása következik.) 1 3 ül 7 m/sec. 150000. 16. ábra. Vékony szárnyak merevítése. Szilárd lekerekítés szükséges B- 8258-b an 4 18. ábra. Szelvény szerkesztés. i wo fi