Magyar Sajtó, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-15 / 1. szám

Magyar Sajtó KORMÁNYRENDELETEK A DRÁGASÁGI PÓTLÉK KÖTELEZŐ BEVEZETÉSÉRŐL A Magyar Sajtó múlt számában kö­zöltük a budapesti és vidéki napilapok kiadóinak egyhangú elhatározását, amellyel munkatársaiknak és Buda­pesten a kiadóhivatali tisztviselőknek november 1-ig visszamenőleg 7, illetve­­­6/0-os drágasági segélyt szavaztak meg. Ebben az ügyben a Budapesti Közlöny 1940 december 18-i (287.) számában .A m. kir. minisztérium a honvédelem­ről szóló 1939:11. t.-c. 112. és 212. faj­ban, valamint a munkaviszony egyes kér­déseinek szabályozásáról szóló 1937:XXI. t.tc. 18. §-ában kapott felhatalmazás alap­ján a következőket rendeli: ■I -1- s-V jelen rendelet hatálya kiterjed: 1. az 1884:XVII. törvénycikk és az ezt kiegészítő és módosító törvények, valamint a bányatörvény hatálya alá eső ipari (ke­reskedelmi), bánya és kohó üzletben, üzem­ben vagy vállalatban, 2. a közhasználatú villamosműveknél, 3. a közforgalmú közlekedési vállalatok­nál, valamint az ezek üzemeiben, műhe­lyeiben és fenntartási munkálatainál, 4. a közhasználatú gépjáróművállalatok­­nál, 5. a törvény által alkotott testületeknél (mérnöki, közjegyzői, ügyvédi, orvosi ka­maráknál, a kereskedelmi és iparkamarák­nál, a szakmai családpénztáraknál, ipar­testületeknél, stb.) — a társadalombiztosító intézetek kivételével, 6. az egyesületeknél, a társulatoknál, az alapítványoknál és az alapoknál. 7. az 1—6. pont alá nem eső, de ke­­resetszerű­en folytatott vállalkozásoknál, üzemekben és foglalkozásokban (mérnöki, közjegyzői, ügyvédi irodákban, magán- és nem közületi közkórházakban, gyógyinté­zetekben és orvosi rendelőkben, lapkiadó­hivatalokban, szerkesztőségekben, színhá­zakban, nyilvános és házi gyógyszertárak­ban és az ezekkel összefüggő üzemek­ben, stb.), alkalmazott tisztviselőkre, mérnökökre, közjegyzőhelyettesekre és közjegyzőjelöl­tekre, ügyvédekre, helyettes ügyvédekre és ügyvédjelöltekre, orvosokra, gyógyszeré­szekre, gyógyszerészjelöltekre és gyógy­szerészgyakornokokra, gyors- és gépíró­nőkre, ügynökökre, utazókra és üzlet­szerzőkre. Nem terjed ki a rendelet hatálya a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazások illetményei, továbbá a nyug­díjasok, özvegyek és árvák ellátási díjai tárgyában kiadott 8.000/1940. M. E. számú rendelet hatálya alá eső tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra. Nem terjed ki to­vábbá a rendelet hatálya az olyan al­kalmazottakra, akiknek fizetése az évi 8920 P-t eléri, valamint az olyan alkalma­zottakra sem, akik csupán az üzleti sor­kormány rendelet jelent meg, amely részben módosítja a kiadók elhatározá­sát és a 7°/6-os drágasági pótlékot november 1-ig visszamenőleg meg­fizetni rendeli minden magán­alkalma­zottnak, így vidéken is a kiadóhivatali tisztviselőknek és mindenhol az újság­íróknak. A rendelet a következőképpen szól: gátamhoz igazodó, százalékszerűen, vagy más módon megállapított változó összegű javadalmazásban (jutalékban) részesülnek: 2­ §• A munkaadó a jelen rendelet hatálya alá tartozó alkalmazottjának az 1940. évi no­vember hó 1. napja után teljesített szol­gálatáért nem adhat kevesebb fizetést, mint amennyi az alkalmazottat az 1940. évi október hó 5. napján érvényben volt megállapodás szerint, ha pedig az al­kalmazott az 1940. évi október hó 5. napja után, de a jelen rendelet hatályba­lépése előtt lépett, szolgálatba, nem ad­hat kevesebb fizetést, mint amennyi az alkalmazottat a szolgálatba lépésekor kö­tött megállapodás szerint megillette. Ha a munkaadó a jelen rendelet hatá­lya alá tartozó alkalmazottjának 1940. évi november hónapra, illetőleg december hónapra, vagy ennek egy részére a jelen rendelet hatálybalépés­e előtt már esedé­kessé vált fizetéseként (fizetése részle­teként­ az előző bekezdés szerint járó fize­tésnél (fizetésrészletnél) kevesebbet adott, a különbözetét a jelen rendelet hatályba­lépésétől számított nyolc napon belül kö­teles kifizetni. 3. §. A rendelet hatálya alá tartozó alkalma­zottnak az 1940. évi november hó 1. napja után teljesített szolgálatáért a mun­kaadó külön fizetési pótlékot is köteles fizetni. A fizetési pótlék azoknál az al­kalmazottaknál,­ akiknek a­ fizetése az évi 6000 P-t nem haladja meg, a fizetési (bérelszámolási) időszakra járó fizetés (fizetésrészlet) hét (7) száza­léka; a tizedfilléreket felfelé kell ki­­kerekíteni; b) fizetése évi 6000 P-nél több, de az évi 8500 P-t nem haladja meg, évi 420 P; c) fizetése évi 8500 P-nél több, de az évi 8920 P-t nem éri el, olyan összeg, amely a fizetését évi 8920 P-re egészíti ki. A fizetési pótlékot a fizetési (bérelszá­molási) időszakra járó fizetéssel (fizetés­részlettel) egyidejűen — mégpedig az első bekezdés b) és c) pontja értelmében járó fizetési pótlékot egyenlő részletekre fel­osztva — kell fizetni. Az 1940. évi no­vember hónapra, illetőleg december hó­napra vagy ennek egy részére a jelen ren­delet hatálybalépését megelőző időben már kifizetett fizetés (fizetésrészlet), valamint a 2. §. második bekezdése szerint járó különbözet után a fizetési pótlékot a jelen rendelet hatálybalépé­stől számított nyolc napon belül kell kifizetni. Azt az összeget, amellyel a munkaadó a jelen rendelet hatálya alá tartozó alkal­mazottjának a fizetését az 1940. évi ok­tóber hó 5. napja után történt elhatáro­zás folytán felemelte, a fizetési pótlékba be lehet számítani. 4­ §• A rendelet hatálya alá tartozó alkal­mazott legkisebb fizetését (munkabérét) megállapító rendeletét vagy határozatot az 1940. évi november hó 1. napja után tel­jesített szolgálat díjazása tekintetében az­zal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott megállapított legkisebb fizetéshez (munkabérhez) hét százalékos fizetési pót­lékot is kell számítani. 5. §. A jelen rendelet alkalmazásában — a második bekezdésben foglalt kivétellel — fizetésnek számít a törzsfizetésen (óra­vagy napibér, heti, vagy évi törzsfizetés)­­felül a munkaadó által előre meghatározott összegben (mennyiségben) készpénzben vagy természetben rendszeresen adott szolgá­­lat járandó ág (pl. lakáspénz, közlekedési költség, csa­l­di pótlék, terme­zetbeni lakás, élelmezés, stb.). Nem számít fizetésnek a jutalom (remuneráció), az alkalmi (kará­csonyi, stb.) segély vagy ajándék, a túlóra­díj, az üzleti forgalomhoz igazodó juta­lék és más elnevezéssel adott hasonló természetű, változó összegű járandóság. A természetben adott szolgáltatást az illetékes társadal­ombiztosíó intézet által megállapí­tott egyenértékkel (az 1927. évi XXI. t.-c. 16. §-ának második bekezdése) kell számí­tásba venni; az alkalmazott által esetleg fizetett készpénzbeli ellenszolgáltatás ösz­­szegét azonban az egyenértékből le kell vonni. A természetben járó szolgáltatás­­után — amennyiben azt a munkaadó nem váltja meg, hanem valóban természetben adja — fizetési pótlék nem jár. 6. §: A munkaadó a fizetési pótlékot mind a a fizeté­s­jegyzékben (bérjegyzékben), mind az alkalmazottakkal való elszámolásban külön köteles kimutatni. A fizetési pótlékot a 3.000/1938. Ip. M. számú rendelet 2. §-ának I. 2. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásában nem le­het figyelembe venni, egyébként azonban minden vonatkozásban javadalmazásnak (il­letménynek) kell tekinteni. 7­ §• A szolgálati szerződésnek (megállapo­dásnak), szolgálati jogszabályzatnak vagy gyári munkarendnek a jelen rendelet ren­delkezéseitől az alkalmazott hátrányára el­térő kikötései érvénytelenek. 8. §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb bü­ntetőrendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő a munkaadó, illetőleg az üzlet, üzem, válla­lat, iroda, stb. felelős vezetője, ha a jelen rendelet valamely rendelkezését megszegi A M. KIR. MINISZTÉRIUM 9.150/1940. M. E. SZÁMÚ RENDELETE egyes magánalkalm­azottak fizetésének szabályozása tárgyában. 3

Next