Magyar Sajtó, 1968 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Új körülmények, új feladatok, új lehetőségek Megtörtént — életbe lépett. Benne élünk már az új mechanizmusban. A várakozás egyre fokozódó izgalmát a mindennapi valóság nyugodtabb légköre, a tájékozatla­nok zavaros híreszteléseit a megismert tények biztonsága váltotta fel. A nagy fordulat nem hozott látványos szenzációkat. Boldog újévet kívántunk — talán egy kicsit jobban átgondolva, mint más években —, azután folytattuk munkán­kat, amely nem változott meg egyik napról a másikra, ahogyan a gazdasági irányítás reformja sem változtatja meg egyik napról a másikra egész gazdasági életünket. A lehetőségek nyíltak meg az új évvel, a termelést fellendítő, a jobb és eredmé­nyesebb munkára ösztönző, az életszínvonalat emelő, jobb életet biztosító lehetőségek. De ezekkel a lehetőségekkel nekünk kell élnünk, eredményesebben nekünk kell dol­goznunk, jobb életünket nekünk kell megteremtenünk. Nekünk újságíróknak is. Nem változott meg egyik napról a másikra a munkánk, s nem változott meg látha­tóan az életünk, nem is vártuk ezt. Hiszen az új mechanizmus elhatározói, megter­­vezői, szervezői, végrehajtói sokszor figyelmeztettek arra, hogy az nem egy nap alatt valósul meg, hanem két-három év alatt (talán a harmadik ötéves terv befejezéséig) alakítja át a gazdasági életet, s teremti meg várt és előre pontosan kiszámított, egész társadalmunkat a szocializmus felé előrelendítő eredményeit. Mi változott tehát? Katona István, a Magyar Sajtó legutóbbi számában részletes cikkben foglalkozott a reformnak a sajtót érintő vonatkozásaival, összefoglalta gazdasági hatását, és az újságírásnak a reformmal kapcsolatos politikai feladatait. Ezek a feladatok az új mechanizmus ügyében természetesen nem most kezdődtek, ezek nagyrészt megvoltak már az előkészítés időszakában is. Már akkor is feladatunk volt reális közhangulatot előkészíteni, biztosítani, vigyázni a közszellemre és irányítani azt. Két szakaszra oszlott tehát a sajtó munkája. Az első szakasz január 1-ig tartott, a második szakasz január 2-án kezdődött meg. Azt hiszem nyugodtan megállapíthatjuk ma már, hogy az első szakasz feladatait a sajtó, más propaganda és irányító szervekkel együtt, jól oldotta meg. Szerepünk volt abban, hogy a változás izgalmai egészséges határok között maradtak, hogy a meg­figyelhető nyugtalanság mindössze néhány embert érintett, s az országos közvéleményt egyáltalában nem befolyásolta. A termelés nyugodt üteme nem változott, az OTP-be­­tétek pedig a karácsonyi vásár rohamhetei alatt is tovább szaporodtak. Az, hogy az újonnan megnyílt Váci utcai luxus ékszerbolt előtt néhányszor sorba­­álltak az emberek, inkább az újdonságnak szólt, és a bizományi képaukció néhány irreális rekord ára is legföljebb néhány száz ember sajátos érdeklődését tükrözi. Je­lentőségükben elhanyagolható tünetek ezek, amelyeknek semmi közük sem volt az országos közvéleményhez. Az ország nyugalommal és bizalommal várta az új mechanizmust. Ebben oroszlán­­része volt az egész előkészítő propaganda fölényesen biztos irányításának, a fokoza­tos tájékoztatásnak a változó — csökkenő és emelkedő — árakról. Nem zárt nyomdá­­jában, bentlakó szedőkkel készítették az új árjegyzéket, először taggyűléseken, majd

Next