Magyar Sajtó, 1968 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Új körülmények, új feladatok, új lehetőségek Megtörtént — életbe lépett. Benne élünk már az új mechanizmusban. A várakozás egyre fokozódó izgalmát a mindennapi valóság nyugodtabb légköre, a tájékozatlanok zavaros híreszteléseit a megismert tények biztonsága váltotta fel. A nagy fordulat nem hozott látványos szenzációkat. Boldog újévet kívántunk — talán egy kicsit jobban átgondolva, mint más években —, azután folytattuk munkánkat, amely nem változott meg egyik napról a másikra, ahogyan a gazdasági irányítás reformja sem változtatja meg egyik napról a másikra egész gazdasági életünket. A lehetőségek nyíltak meg az új évvel, a termelést fellendítő, a jobb és eredményesebb munkára ösztönző, az életszínvonalat emelő, jobb életet biztosító lehetőségek. De ezekkel a lehetőségekkel nekünk kell élnünk, eredményesebben nekünk kell dolgoznunk, jobb életünket nekünk kell megteremtenünk. Nekünk újságíróknak is. Nem változott meg egyik napról a másikra a munkánk, s nem változott meg láthatóan az életünk, nem is vártuk ezt. Hiszen az új mechanizmus elhatározói, megtervezői, szervezői, végrehajtói sokszor figyelmeztettek arra, hogy az nem egy nap alatt valósul meg, hanem két-három év alatt (talán a harmadik ötéves terv befejezéséig) alakítja át a gazdasági életet, s teremti meg várt és előre pontosan kiszámított, egész társadalmunkat a szocializmus felé előrelendítő eredményeit. Mi változott tehát? Katona István, a Magyar Sajtó legutóbbi számában részletes cikkben foglalkozott a reformnak a sajtót érintő vonatkozásaival, összefoglalta gazdasági hatását, és az újságírásnak a reformmal kapcsolatos politikai feladatait. Ezek a feladatok az új mechanizmus ügyében természetesen nem most kezdődtek, ezek nagyrészt megvoltak már az előkészítés időszakában is. Már akkor is feladatunk volt reális közhangulatot előkészíteni, biztosítani, vigyázni a közszellemre és irányítani azt. Két szakaszra oszlott tehát a sajtó munkája. Az első szakasz január 1-ig tartott, a második szakasz január 2-án kezdődött meg. Azt hiszem nyugodtan megállapíthatjuk ma már, hogy az első szakasz feladatait a sajtó, más propaganda és irányító szervekkel együtt, jól oldotta meg. Szerepünk volt abban, hogy a változás izgalmai egészséges határok között maradtak, hogy a megfigyelhető nyugtalanság mindössze néhány embert érintett, s az országos közvéleményt egyáltalában nem befolyásolta. A termelés nyugodt üteme nem változott, az OTP-betétek pedig a karácsonyi vásár rohamhetei alatt is tovább szaporodtak. Az, hogy az újonnan megnyílt Váci utcai luxus ékszerbolt előtt néhányszor sorbaálltak az emberek, inkább az újdonságnak szólt, és a bizományi képaukció néhány irreális rekord ára is legföljebb néhány száz ember sajátos érdeklődését tükrözi. Jelentőségükben elhanyagolható tünetek ezek, amelyeknek semmi közük sem volt az országos közvéleményhez. Az ország nyugalommal és bizalommal várta az új mechanizmust. Ebben oroszlánrésze volt az egész előkészítő propaganda fölényesen biztos irányításának, a fokozatos tájékoztatásnak a változó — csökkenő és emelkedő — árakról. Nem zárt nyomdájában, bentlakó szedőkkel készítették az új árjegyzéket, először taggyűléseken, majd