Magyar Sajtó, 1977 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
. Számunkra természetesen rendkívül fontos annak széles körű és gondos elemzése, hogy a sajtó, a rádió és a televízió milyen részt vállalt az ideológiai munkából és miben kell javítania tevékenységét a nagyobb hatékonyság érdekében. A Központi Bizottság értékelésében megfogalmazódott, hogy a tömegkommunikációs eszközök — különösen a pártsajtó — az utóbbi időben megnövekedett figyelemmel, alaposabb átgondoltsággal, lehetőségeit egyre jobban kiaknázva vesz részt a marxista-leninista eszmék propagálásában. Ennek nagy a szerepe abban, hogy a tömegek mind érzékenyebben érdeklődnek az események, azok összefüggései, ideológiai-politikai háttere iránt, s egyre határozottabban igénylik ezek ismertetését. Talán gyakran nem is figyelünk fel eléggé arra, hogy mennyire változik, formálódik az újságolvasó, a rádiót hallgató, a televíziót néző ember igénye. Pedig ez a tény rendkívül fontos összetevője a hátunk mögött hagyott esztendők eredményeinek és a további előrehaladásunknak. A nagyobb hozzáértés, a közösségi gondolkodás, az internacionalista alapállás, a szocializmus iránti elkötelezettség általánossá válása nagy siker és nagy felelősség egyben, értékelve őket azonnal szembe találkozunk a napi újságírói feladatokkal és mélyebb ideológiai-politikai összefüggésekkel egyaránt. Napilapjaink közül a legkövetkezetesebben, legtudatosabban a Népszabadság ad helyet ideológiai írásoknak. A lap fontos feladatának tartja a tudati viszonyok változását bemutató és elősegítő, a szocialista közszellemet erősítő, a szocialista világnézet térhódítását szolgáló írások közlését. Hatékonyan szolgálja az ideológiai nevelést a Konzultáció című sorozat; a szovjet és más szocialista társadalomtudósok tanulmányainak közlése; s azoknak az elméleti cikkeknek a megjelentetése, amelyeket ideológiai életünk vezetői írnak. A Televízió is rendszeresen foglalkozik műsoraiban az ideológiai-politikai élet kérdéseivel. A műsorok sorát lehetne megemlíteni — Fórum, Nemzetközi stúdió, Századunk, Világgazdaság —, amelyek jelentősen hozzájárulnak, hogy a társadalomtudományok legújabb eredményei közkinccsé váljanak, s eközben a nézők választ kapjanak az események kapcsán felmerülő kérdéseikre. A Rádió lehetőségeit messzemenően kihasználva szintén szép eredményeket mondhat magáénak a világnézeti nevelés terén. Az ilyen jellegű adások az összes műsoridőnek hozzávetőlegesen a 3—4 százalékát teszik ki. Érdemes megemlíteni a sorozatok közül az Én és a társadalom, a Mi méri az embereket?, a Tudat világa, a Dunánál címűeket, de számolatlanul lehetne még sorolni az adásokat, amelyek fontos missziót teljesítenek a tudatformálásban, s méltán aratnak sikert a hallgatóknál. Csak a helyhiány gátolja, hogy más sajtóorgánumok tevékenységének méltatására is kitérjek. A Központi Bizottság ülése figyelmeztetett arra is, hogy a sajtó, a rádió, és a televízió hatását esetenként rontja a nem eléggé megfontolt témaválasztás, az érvelés felszínessége, hogy időnként alacsony színvonalú írások és gyenge műsorok is nyilvánosságot kapnak. Úgy gondolom, e megállapítások mögött számos olyan probléma húzódik meg, amelyet érdemes, sőt szükséges mindenütt alaposabban vizsgálni. Hadd említsek néhányat az általam fontosnak tartottak közül.