Magyar Sajtó, 1978 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
* Kulturális tájékoztatás — szocialista életmód A fejlett szocialista társadalom építése korszakunk történelmi feladata. Ezen belül kiemelkedően fontos népgazdaságunk sokoldalú fejlesztése is — a szocialista embernevelés, amely sokrétű ideológiai, kulturális, közművelődési teendőket igényel. Ez a két nagy feladatkör nem választható el egymástól, de a szocializmus építésének egyetlen feladatától sem. A tömegkommunikáció — lapjaink, a rádió, a televízió — számára ez annyit jelent: a kultúrával foglalkozva nem valamiféle szakfeladatot közelít meg, hanem társadalmunk fejlődése jelenlegi szakaszának egyik központi láncszeméhez nyúl. A közművelődés ügye nem lehet szűken értelmezett kultúrpolitikai törekvés, hanem a szocialista perspektíva parancsoló tartalmi követelménye, továbbhaladásunk egyik alapkérdése, lényeges tényezője. És nem utolsósorban szerves része a nemzetközi méretekben folyó osztályharcnak. A szocializmus nemcsak lehetőséget biztosít a kultúrálódásra, hanem fejlődésének, fejlettségének követelménye a tömegek művelődése. Ez kettős feladatot ró az újságírásra. (Hangsúlyozni kell: nemcsak a kulturális, az irodalmi, a művészeti lapokra, hanem az egész magyar sajtóra.) E kettős feladat: egyrészt elő kell segíteni a társadalmi méretű művelődést, könnyíteni és ösztönözni az ismeretszerzést, befolyásolni, fejleszteni az ízlést — másrészt megfelelően tükrözni a mindezekben végbement változásokat, magát a folyamatot. ■A mai magyar sajtó, rádió, televízió munkatársainak többsége természetesen ismeri, vagy mindinkább megismeri azt a bonyolult társadalmi hátteret, azt az ellentmondásos világot, amelyben életünk alakul, formálódik. Ezt bizonyítja, hogy sok sikeres kezdeményezés tanúi lehettünk már eddig is a kultúrpolitikai célok szolgálatában. A közös gondolkodásra azonban továbbra is — és mindinkább — szükség van, hogy hatékonyabbá tegyük kulturális propagandánkat, tájékoztatásunkat. Mert egyre több olyan műsorra, írásra van szükség, amellyel szolgálhatjuk és tágíthatjuk a közművelődés tartalmát, fejleszthetjük az egyéni és a közízlést, amellyel növelhetjük a művelődés társadalmi rangját. A magyar tömegkommunikáció a közművelődés tartalmát, annak értelmezését, lényegének kibontását már eddig is sok új, biztató, friss vonással gazdagította. Meggyőző, hatékony írások születtek a kultúrálódás szerepének, a korszerű műveltség, a sokoldalúan képzett, művelt ember képének felrajzolására. Átgondolt produkciókat és jó — időnként persze kudarcokkal is járó — kísérleteket láthattunk, hallhattunk a rádió és a Tv műsoraiban. Mindemellett úgy tűnik, hogy a művelődés erkölcsi, világnézeti, életformát alakító szerepe még korántsem kap elegendő hangsúlyt. Még erősítésre, még újabb térhódításra vár az a gondolat, hogy a közművelődés nem csupán a műveltség terjesztését jelenti, hanem a mindennapok tevékenységében megmutatkozó tartalmas életvitel kialakítását. Ehhez nyilvánvalóan vonzó programok kellenek, a kultúra eszközeinek, lehetőségeinek kellő felhasználása az értelmesebb, a teljesebb élethez, az ember küzdő és alkotó képeségének fejlesztéséhez. Ez azért is fontos és sürgős teendő, mert az új életforma nem egyenes vonalon fejlődik, hanem kitérőkön, visszaeséseken keresztül alakul, erősödik. Spontaneitásra, automatizmusra itt nem igen számíthatunk. Az egyén és a közösség számára gyakran konfliktusok sorozatát jelenti a szüntelenül megújuló küzdelem a régi, megszokott, de már korszerűtlenné vált magatartásformákkal, erkölcsi nézetekkel. Ezt a küzdelmet céltudatos, következetes felvilágosító és nevelő munkával se