Magyar Sajtó, 1979 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

* A hagyományos szerkesztési és szerkesztő­ségi struktúrákat előbb-utóbb kénytelenek leszünk komolyabban vizsgálat tárgyává ten­ni. A nyomdatechnika, és mindjárt tegyük hozzá: a szerkesztőségi technika fejlődése, illetve a nyomtatott sajtónak a televízióval és a rádióval összehangoltabb tevékenysége új struktúrákat, új szerkesztési módszereket és korszerűbb újságírást tesz szükségessé. Valaha elegendő volt, hogy az átlagos hírlapíró tudjon gyorsírni, ismerjen néhány betűtípust, s a telefon már nagy ugrás volt a szerkesztőségi munka fejlődésében. Napjainkban a magyar sajtó új korszak kapuján kopogtat. Tucatnyi napilapunk of­szet technikával és technológiával készül, riportereink jó része kiváló minőségű mag­netofonokkal van felszerelve, egyes helyeken a magnetofonkazetták átjátszásának rendsze­re is kialakult, fotóriportereink egyre kor­szerűbb fotóeszközökkel rendelkeznek, s a szerkesztőségek egy részében a színes labo­­rálás feltételeit is megteremtették. Nem is­meretlen már a klisévésőgép és néhol nagy teljesítményű, cserélhető gömbfejes villany­írógépekkel dolgoznak a gépszobákban. A távolsági telefonok mellett telexgépek kap­csolják össze szerkesztőségeinket a világgal, a hírszolgálati irodák nagy teljesítményű te­lexgépeken továbbítják híranyagaikat, megyei napilapjaink szerkesztőségei összefüggő kép­távíró rendszer útján bekapcsolódhatnak a világ legnagyobb képügynökségeinek adás­­rendszerébe. Úgy tűnik, hogy a magyar sajtó modellje a közeli jövőben nem módosul alapvetően. Az elkövetkező évtized mindenekelőtt a tech­nika és a technológiák változását, illetve na­pilapjaink, hetilapjaink, folyóirataink jobb minőségű, esztétikusabb előállítását eredmé­nyezheti. De miközben ez a változás végbe­megy, át kell hogy alakuljon a szerkesztőségi A /• /­­ / /■ / /• • Az újságkészítés új útcai munka és túl ezen egész bizonyosan maga az újságírás is. Nem léphetjük át azt a problémát sem, amelyet az írott sajtónak a televízióval és a rádióval való összehangoltabb tevékenysége jelent. Ma már anakronizmus úgy szerkesz­teni lapokat, hogy — néhány televízió- és rádiókritikától eltekintve — mellőzzük az olyan nagyhatású telekommunikációs eszkö­zöket, mint a televízió és a rádió. Pedig lapjaink lényegében ma is úgy készülnek, mint amikor még nem volt tévé, és a rádió is alacsonyabb osztályba járt. Nyilvánvaló, hogy a nyomtatott sajtó nem versenyezhet a rádióval a hírszolgáltatás gyorsasága tekin­tetében, sem a televízióval abban, hogy nem­csak halljuk, hanem látjuk is az eseménye­ket. Egészen bizonyos azonban, hogy ezek­nek a tényeknek fokozottabb hatással kell lenniük — több vonatkozásban is — a szer­kesztőségi munkára. Hiszen emberek rádiót is hallgatnak, televíziót is néznek és ezért a nyomtatott sajtónak újra meg újra át kell értékelnie helyét a tömegkommunikáció rendszerében. (Ez a problémakör egyébként jóval tágabb, mint amennyi itt és most e cikk taglalásához kívánkozik.) * Sajtónkban a legközvetlenebbül az ofsze­­tesítés már meglevő gyakorlata és nagy lap­jainknak az ofszet eljárásra való áttérése veti fel a szerkesztés és az újságírás szemlé­letének áthangolását. Mi Magyarországon most átugorjuk a fej­lődésnek egy korszakát. Elegendő arra utal­ni, hogy a fejlett tőkés országokban a ma­gasnyomásos körforgó technikák is tovább­fejlődtek. Napjainkban a nagy világlapok egy része ezzel a technológiával készül, arról nem is szólva, hogy a szerkesztőségeinkben ma alkalmazott technika náluk sokkal ko­

Next