Magyar Sajtó, 1979 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
* A hagyományos szerkesztési és szerkesztőségi struktúrákat előbb-utóbb kénytelenek leszünk komolyabban vizsgálat tárgyává tenni. A nyomdatechnika, és mindjárt tegyük hozzá: a szerkesztőségi technika fejlődése, illetve a nyomtatott sajtónak a televízióval és a rádióval összehangoltabb tevékenysége új struktúrákat, új szerkesztési módszereket és korszerűbb újságírást tesz szükségessé. Valaha elegendő volt, hogy az átlagos hírlapíró tudjon gyorsírni, ismerjen néhány betűtípust, s a telefon már nagy ugrás volt a szerkesztőségi munka fejlődésében. Napjainkban a magyar sajtó új korszak kapuján kopogtat. Tucatnyi napilapunk ofszet technikával és technológiával készül, riportereink jó része kiváló minőségű magnetofonokkal van felszerelve, egyes helyeken a magnetofonkazetták átjátszásának rendszere is kialakult, fotóriportereink egyre korszerűbb fotóeszközökkel rendelkeznek, s a szerkesztőségek egy részében a színes laborálás feltételeit is megteremtették. Nem ismeretlen már a klisévésőgép és néhol nagy teljesítményű, cserélhető gömbfejes villanyírógépekkel dolgoznak a gépszobákban. A távolsági telefonok mellett telexgépek kapcsolják össze szerkesztőségeinket a világgal, a hírszolgálati irodák nagy teljesítményű telexgépeken továbbítják híranyagaikat, megyei napilapjaink szerkesztőségei összefüggő képtávíró rendszer útján bekapcsolódhatnak a világ legnagyobb képügynökségeinek adásrendszerébe. Úgy tűnik, hogy a magyar sajtó modellje a közeli jövőben nem módosul alapvetően. Az elkövetkező évtized mindenekelőtt a technika és a technológiák változását, illetve napilapjaink, hetilapjaink, folyóirataink jobb minőségű, esztétikusabb előállítását eredményezheti. De miközben ez a változás végbemegy, át kell hogy alakuljon a szerkesztőségi A /• / / /■ / /• • Az újságkészítés új útcai munka és túl ezen egész bizonyosan maga az újságírás is. Nem léphetjük át azt a problémát sem, amelyet az írott sajtónak a televízióval és a rádióval való összehangoltabb tevékenysége jelent. Ma már anakronizmus úgy szerkeszteni lapokat, hogy — néhány televízió- és rádiókritikától eltekintve — mellőzzük az olyan nagyhatású telekommunikációs eszközöket, mint a televízió és a rádió. Pedig lapjaink lényegében ma is úgy készülnek, mint amikor még nem volt tévé, és a rádió is alacsonyabb osztályba járt. Nyilvánvaló, hogy a nyomtatott sajtó nem versenyezhet a rádióval a hírszolgáltatás gyorsasága tekintetében, sem a televízióval abban, hogy nemcsak halljuk, hanem látjuk is az eseményeket. Egészen bizonyos azonban, hogy ezeknek a tényeknek fokozottabb hatással kell lenniük — több vonatkozásban is — a szerkesztőségi munkára. Hiszen emberek rádiót is hallgatnak, televíziót is néznek és ezért a nyomtatott sajtónak újra meg újra át kell értékelnie helyét a tömegkommunikáció rendszerében. (Ez a problémakör egyébként jóval tágabb, mint amennyi itt és most e cikk taglalásához kívánkozik.) * Sajtónkban a legközvetlenebbül az ofszetesítés már meglevő gyakorlata és nagy lapjainknak az ofszet eljárásra való áttérése veti fel a szerkesztés és az újságírás szemléletének áthangolását. Mi Magyarországon most átugorjuk a fejlődésnek egy korszakát. Elegendő arra utalni, hogy a fejlett tőkés országokban a magasnyomásos körforgó technikák is továbbfejlődtek. Napjainkban a nagy világlapok egy része ezzel a technológiával készül, arról nem is szólva, hogy a szerkesztőségeinkben ma alkalmazott technika náluk sokkal ko