Magyar Sajtó, 1982 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Jogos kérdésekre - megalapozott válaszokat Sok a kérdés, s nem könnyű rájuk válaszolni - röviden talán így jellemezhetjük a külpolitikai újságírók mai munkáját befolyásoló körülményeket. Mindjárt hozzátenném azonban, hogy a kérdések szaporodása nem rossz jel, mert a lakosság nemzetközi érdeklődésének és látókörének szélesedése mellett tájékoztatási eszközeink, az újságírók iránti bizalmat is kifejezi. De arról is tanúskodik, hogy tapasztalható még bizonytalanság, aggodalom, meg nem értés és egyet nem értés a világhelyzetet, a szocialista külpolitikát, vagy hazánk nemzetközi tevékenységét illetően. A kérdések persze sokfélék, általánosak vagy konkrétak. Az egyik értékelést, elemzést, a másik puszta tényközlést igényel; van amelyik mélyebb ismeretekről, s van, amely felszínes megfigyelésekről tanúskodik. A mai bonyolult nemzetközi helyzetet tekintve azonban túlnyomó többségüket egyetlen szóval jellemezhetjük: jogosak. Az olvasó, a hallgató és a néző joggal várja el szakmánktól, hogy minden lényeges kérdésről informáljuk és orientáljuk, s szándékosan említettem együtt ezt a két követelményt. Az események, összefüggések szövevényében csak akkor igazodik el az újságolvasó, ha a „mi és miért történt?" kérdésekre egyszerre kap választ. Meggyőződésem, hogy ha most egyik napról a másikra ötször annyi külpolitikai információt zúdítanánk közönségünkre, az nem lenne ötször olyan jól informált. Mert nem mindenki tudná „megemészteni", feldolgozni, az öszszefüggésekbe behelyezni a megismert tényeket. Ennél fogva a lakosság külpolitikai tájékoztatásának megjavítására, s ettől elválaszthatatlanul a külpolitikai újságírás hatékonyságának növelésére, a legnagyobb tartalékot - az információs munka további folyamatos fejlesztése mellett - a szemléletformálás színvonalának emelésében látom. Ma kell megadnunk az érdeklődőknek azokat a szemléleti „fogódzkodókat", amelyek segítségével ma, holnap vagy holnapután is helyesen értékelhetik az új fejleményeket és megalapozott következtetésekre juthatnak a történtekből. Ezzel fejleszthetjük leginkább a lakosság külpolitikai ítélőképességét, ami viszont cselekvőképességének növekedését eredményezheti. Vissza az alapkérdésekhez Szemléletformáló munkánk egyik fontos tapasztalata, hogy a külpolitikai újságírás számára még a százszor tárgyalt témákban sincsenek és nem is lehetnek egyszer s mindenkorra elintézett kérdések. Először is azért, mert tömegtájékoztatási eszközeinknek minden olyan kérdéssel foglalkozniuk kell, amelyek kiváltják a tömegek érdeklődését, mégha régiek is azok. Másodszor sok „kitárgyalt" téma új módon vetődik fel a gyorsan változó világhelyzetben. Harmadsorban gondolnunk kell arra is, hogy mai közönségünknek a legfrissebb fejlemények megértéséhez szüksége van — jelképesen szólva - a tegnap vagy a tegnapelőtt közölt ismeretanyagra, elméleti alapokra is. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden hírt, „Ádámnál és Évánál" kezdjünk, de azt igen, hogy újra és újra beszéljünk a jelenlegi összefüggésekben — például a békés egymás mellett élésről, vagy az erőviszonyokról. Bizonyító példámat ez utóbbi kapcsán szeretném megfogalmazni. Manapság ugyanis joggal állítjuk, hogy a nemzetközi erőviszonyok nem változtak. Ezt hallván viszont sokan megkérdik: igaz ez akkor, amikor egyik vagy másik országban számunkra kedvezőtlen fordulatok következnek be? A helyes válasz érdekében fel kell idéznünk az erőviszonyok marxista-leninista értelmezését arról, hogy az erőviszonyok nem pusztán az egyes országok, hanem az