Magyar Sajtó, 1984 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Az ünnepek mindig jelképes jelentősé­gűek. Jelképességük egyidejűleg kötődik a múlthoz, kapcsolódik a jelenhez s bátor­talanabbul a jövőhöz. Látszólag egyformán és egyidejűleg. A jelképesség valóságos tartalmai - még ha egységesnek tűnnek is - valójában összetettek. Múlthoz, jelenhez, jövőhöz kötöttségükben is. A történetiség értelmileg és érzelmileg egyaránt árnyalt lehet. A sajtó - legalábbis a társadalmi haladást szolgáló sajtó - min­dig is az elsőt, az értelmi tényezőt helyezte előtérbe, nem tagadva az érzelmi színezett­­ség szerepét sem, így az elért és bekövetke­zett változásokhoz mérten - érzelmileg vagy érzelmileg - egyesek különböző módon mérlegelik a múltat, s a jövő lehetőségeit. A kommunista sajtóra, propagandára, agi­­tációra a jövő bizonytalan, bátortalan meg­ítélése nem jellemző. Ez természetes. Szilárd optimizmusok nélkül a forradalmi változáso­kat elérni nem lehet. Az optimizmus értel­mileg és érzelmileg is motivált. A forradalmi munkásmozgalomnak azonban mégsem a jövő, inkább a jelen megítélésének volun­­tarizmusaitól kellett félnie. A Magyar Sajtó Napja ünnep volta elle­nére is kizárja a jelképesség értelmezésének kötetlenségeit. Ma a szocialista, a kommu­nista sajtó előtt tisztelgünk, amely méltó örököse, folytatója, továbbfejlesztője tudott /BŐS FERENC ÜNNEPI BESZÉDE lenni minden, a társadalmi haladást szolgáló korábbi törekvésnek, amelyet a magyar irodalom, a magyar újságírás - a kettő szinte elválaszthatatlan - mindig is képviselt. A Magyar Sajtó Napja dátuma és lényege szerint is a Vörös Újsághoz kötődik, a lap pedig a Kommunisták Magyarországi Párt­jához. A Kommunisták Magyarországi Pártja azonban maga is a néphez, nemzethez kö­tődött, mint ahogy tán nem is kései utódok­ként ahhoz kötődünk mi is. Mi, kommunis­ták és nem kommunisták, magyarok és nem magyarok, mindnyájan a társadalmi hala­dást és fejlődést szolgáló munkásai a sajtó­nak. Mert világnézetileg különbözhetünk, alapvető politikai törekvéseinkben azonban nem. Érzelmileg, érzelmileg is egy ügyet, népünk fejlődését kell szolgálnunk. Alig két hete - november 24-én - a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 65. évfordulójára emlékez­tünk. Azokra akik egy új forradalmi párt szervezésével vállalni tudták 1917 októ­berének tanulságait, azoknak a távlatoknak a megalapozását, amelyek osztályokat, ré­tegeket, országokat, népeket és egyéneket egyaránt érintettek. Mert valóban új, eddig ismeretlen távlatokat kínáltak az egyén, sőt a jövőt kutató újságíró számára is. Lenin híres paraboláját idézve az Egy publicista jegyzeteiből: „Ismét láthatóvá lettek az Kékesdi Gyula átadja az Aranytollat Fedor Ágnesnek 2

Next