Magyar Sajtó, 1987 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Jogosan érték felvetések ugyanakkor azokat a mezőgazdasági szabályzókat, amelyek szándé­kunk ellenére az állattartási kedv csökkenéséhez vezettek és végső soron gátjává váltak az ágazat fejlődésének. Az intézkedéseket felül kellett vizsgálni és módosították is őket. Közben új vállalatirányítási rendszerre tértünk át, s ezt megint nem fogadta teljes, egyértelmű támogatás. Igaz, ennek még nincs kialakult társadalmi, gazdasági gyakorlata. A tömegtájékozta­tás sok hasznosítható tapasztalatot mutathatna be. Arra kellene törekedni, hogy előmozdítsa a kibontakozást, és ne csak fanyalogjon néhány gyermekbetegség miatt. Például ma sincs megfele­lő irodalma a sajtóban a vállalati tanácsok működésének. Ezért is tehetik fel a kérdést: a reform­szellemű változás akadályozza a hatékonyabb gazdálkodást? Egyértelmű a válasz: nem. A sajtó érveljen tehát az új irányítási formák előnyei mellett, nem elhallgatva természetesen a kijavításra szoruló rossz gyakorlatot. A legfontosabb gazdasági feladatok megoldására, a termelésre össz­pontosítsa figyelmét a tömegtájékoztatás. Kellenek-e műhelyviták? Az imént elmondottaktól függetlenül szükség van rájuk. Nélkülük nem lehet előrehaladni. De a viták legyenek konstruktívak és programunk végrehajtásának irányába hassanak! Ha ezt kiegészítik, gazdagítják, előreviszik - azt már vállaljuk, elfogadjuk. Berecz János ezután arról szólt, hogy nagy várakozás előzte meg a Központi Bizottság novem­beri ülését. A Politikai Bizottság és a Titkárság folyamatosan foglalkozott a határozat előkészítésé­vel. Ami az ülést illeti, a KB tagjainak egyharmada vett részt a kétnapos testületi vitában. Sokan tartották tehát szükségesnek, hogy véleményt mondjanak, állást foglaljanak, hozzászóljanak, javaslatot tegyenek, mert érezték azt a felelősséget, ami a helyzetünkből következik, s amiben a párt vezető testületének nemcsak osztoznia kell, de programot kell adnia az egész nemzetnek. A novemberi MM-ülés akcióprogram-jellegű határozatát a műszaki fejlesztés, majd pedig a perspektivikus fejlődés kérdéseiről hozandó határozatok fogják kiegészíteni. Kiutat elsősorban a műszaki gárda tevékenysége jelenthet, együtt a politikával. Tudományos testületekben, szakmai beszélgetéseken nagy felelősséget tapasztalunk részükről és ez rendkívül szükséges mai körülményeink között a gazdasági problémák megoldásához. A műszaki értelmi­ség, az ipari és a mezőgazdasági szakember­gárda nagy erő. Rendkívül lényeges, hogy ez az erő kész, képes és akar hatni az akcióprogram, illetve a hosszú távú elképzelések megvalósítása érdekében. Azért fontos ez, mert semmilyen csodavárást nem tudunk kielégíteni. Nincs realitása a hirtelen jövő zseniális gazdasági fordulatnak és az úgynevezett személyi változások sem orvosolhatnak mindent. Ugyanakkor a Központi Bizottság rendkívül kritikus hangot ütött meg, elsősorban önmagával és a kormányzattal szemben. Mindazonáltal nagy felelősségvállalást is jelent a no­vemberi BB-ülés megállapítása: „A párt társadalmunknak, a szocialista építőmunkának elismert vezető ereje, ezért népünk most is elvárja, hogy utat és példát mutasson az időszerű gazdasági feladatok megoldásában. Előrehaladásunknak alapvető feltétele a párt és a tömegek közötti bizalom, a párt és a nép egysége." Mind az előterjesztés, mind a Központi Bizottság tagjainak és meghívottainak felszólalásai a gazdaság konkrét helyzetéből, szükségleteiből indultak ki. A feladatokat politikai és nem leszűkít­ve gazdasági, szakmai szempontból közelítette meg a testület. Mert nem lehet, hogy a párt olyan döntésekkel is befolyásolja a gazdálkodást, amelyek a kormányzatra, valamint a gazdasági szer­vekre, intézményekre tartoznak. A Központi Bizottság kiindulópontja az volt: úgy kell gazdálkodnunk, hogy a lakosság életkö­rülményeit őrizzük meg, s ha lehet, a teljesítmények függvényében némi gyarapodást is érjünk el. Ennek érdekében figyelembe vette a külső és a belső feltételeket. Számolnunk kell azzal, hogy immár sehol sem nézik el a minőségi, szállítási vagy más hiányosságokat. Egyetlen lehetőségünk a jobb teljesítmény. Azt is tudomásul kell venni, hogy a külgazdasági környezet folyamatai rövid időn belül nem változnak meg számunkra kedvezően. Erre a néhány esztendőre született meg a Központi Bizottság programja, ami végrehajtható, de következetes cselekvést kíván. Ideje már, hogy abbahagyjuk az önmarcangolást, a felesleges vitatkozást és lássunk hozzá a határozat megvalósításához. Ha menetközben újabb tapasztalatokra teszünk szert, egészítsük ki a programot. Már megtanultuk, hogyan lehet feldolgozni és hasznosítani a tanulságokat. Élni kell hát ezzel a tudással! A várakozást és a siránkozást senki nem engedheti meg magának, kiváltkép­pen a párt nem. Az MSZMP-nek határozottan cselekvő párttá kell válnia. Ma a cselekvést tartjuk

Next