Magyar Sajtó, 1987 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Jogosan érték felvetések ugyanakkor azokat a mezőgazdasági szabályzókat, amelyek szándékunk ellenére az állattartási kedv csökkenéséhez vezettek és végső soron gátjává váltak az ágazat fejlődésének. Az intézkedéseket felül kellett vizsgálni és módosították is őket. Közben új vállalatirányítási rendszerre tértünk át, s ezt megint nem fogadta teljes, egyértelmű támogatás. Igaz, ennek még nincs kialakult társadalmi, gazdasági gyakorlata. A tömegtájékoztatás sok hasznosítható tapasztalatot mutathatna be. Arra kellene törekedni, hogy előmozdítsa a kibontakozást, és ne csak fanyalogjon néhány gyermekbetegség miatt. Például ma sincs megfelelő irodalma a sajtóban a vállalati tanácsok működésének. Ezért is tehetik fel a kérdést: a reformszellemű változás akadályozza a hatékonyabb gazdálkodást? Egyértelmű a válasz: nem. A sajtó érveljen tehát az új irányítási formák előnyei mellett, nem elhallgatva természetesen a kijavításra szoruló rossz gyakorlatot. A legfontosabb gazdasági feladatok megoldására, a termelésre összpontosítsa figyelmét a tömegtájékoztatás. Kellenek-e műhelyviták? Az imént elmondottaktól függetlenül szükség van rájuk. Nélkülük nem lehet előrehaladni. De a viták legyenek konstruktívak és programunk végrehajtásának irányába hassanak! Ha ezt kiegészítik, gazdagítják, előreviszik - azt már vállaljuk, elfogadjuk. Berecz János ezután arról szólt, hogy nagy várakozás előzte meg a Központi Bizottság novemberi ülését. A Politikai Bizottság és a Titkárság folyamatosan foglalkozott a határozat előkészítésével. Ami az ülést illeti, a KB tagjainak egyharmada vett részt a kétnapos testületi vitában. Sokan tartották tehát szükségesnek, hogy véleményt mondjanak, állást foglaljanak, hozzászóljanak, javaslatot tegyenek, mert érezték azt a felelősséget, ami a helyzetünkből következik, s amiben a párt vezető testületének nemcsak osztoznia kell, de programot kell adnia az egész nemzetnek. A novemberi MM-ülés akcióprogram-jellegű határozatát a műszaki fejlesztés, majd pedig a perspektivikus fejlődés kérdéseiről hozandó határozatok fogják kiegészíteni. Kiutat elsősorban a műszaki gárda tevékenysége jelenthet, együtt a politikával. Tudományos testületekben, szakmai beszélgetéseken nagy felelősséget tapasztalunk részükről és ez rendkívül szükséges mai körülményeink között a gazdasági problémák megoldásához. A műszaki értelmiség, az ipari és a mezőgazdasági szakembergárda nagy erő. Rendkívül lényeges, hogy ez az erő kész, képes és akar hatni az akcióprogram, illetve a hosszú távú elképzelések megvalósítása érdekében. Azért fontos ez, mert semmilyen csodavárást nem tudunk kielégíteni. Nincs realitása a hirtelen jövő zseniális gazdasági fordulatnak és az úgynevezett személyi változások sem orvosolhatnak mindent. Ugyanakkor a Központi Bizottság rendkívül kritikus hangot ütött meg, elsősorban önmagával és a kormányzattal szemben. Mindazonáltal nagy felelősségvállalást is jelent a novemberi BB-ülés megállapítása: „A párt társadalmunknak, a szocialista építőmunkának elismert vezető ereje, ezért népünk most is elvárja, hogy utat és példát mutasson az időszerű gazdasági feladatok megoldásában. Előrehaladásunknak alapvető feltétele a párt és a tömegek közötti bizalom, a párt és a nép egysége." Mind az előterjesztés, mind a Központi Bizottság tagjainak és meghívottainak felszólalásai a gazdaság konkrét helyzetéből, szükségleteiből indultak ki. A feladatokat politikai és nem leszűkítve gazdasági, szakmai szempontból közelítette meg a testület. Mert nem lehet, hogy a párt olyan döntésekkel is befolyásolja a gazdálkodást, amelyek a kormányzatra, valamint a gazdasági szervekre, intézményekre tartoznak. A Központi Bizottság kiindulópontja az volt: úgy kell gazdálkodnunk, hogy a lakosság életkörülményeit őrizzük meg, s ha lehet, a teljesítmények függvényében némi gyarapodást is érjünk el. Ennek érdekében figyelembe vette a külső és a belső feltételeket. Számolnunk kell azzal, hogy immár sehol sem nézik el a minőségi, szállítási vagy más hiányosságokat. Egyetlen lehetőségünk a jobb teljesítmény. Azt is tudomásul kell venni, hogy a külgazdasági környezet folyamatai rövid időn belül nem változnak meg számunkra kedvezően. Erre a néhány esztendőre született meg a Központi Bizottság programja, ami végrehajtható, de következetes cselekvést kíván. Ideje már, hogy abbahagyjuk az önmarcangolást, a felesleges vitatkozást és lássunk hozzá a határozat megvalósításához. Ha menetközben újabb tapasztalatokra teszünk szert, egészítsük ki a programot. Már megtanultuk, hogyan lehet feldolgozni és hasznosítani a tanulságokat. Élni kell hát ezzel a tudással! A várakozást és a siránkozást senki nem engedheti meg magának, kiváltképpen a párt nem. Az MSZMP-nek határozottan cselekvő párttá kell válnia. Ma a cselekvést tartjuk