Magyar Sajtó, 2002 (43. évfolyam, 1-11. szám)
2002 / 1. szám
(A szerk.) : egy csomagküldő-szolgálat elektromos angyalkát kínáló katalógusa vagy egy könyvelőcég a bt.-m pénzügyi osztályvezetőjének címzett levele kerül a postaládámba, egy szempillantás alatt eldöntöm, hogy ezek nem kellenek, és repülnek a kerek irattárba. És ez nekem egy fillérembe sem kerül. Csupán néhány másodperc. Ez a hagyományos posta nagy előnye. A világhálós levelezéssel szemben. Az utóbbi időben ugyanis az e-mail címeimet ellepték a kéretlen küldemények. Mintha mindenki - akinek egyszer is küldtem villanylevelet - kötelességének érezné, hogy a munkahelyi e-mail-jéről vicces képsorokat, idétlen képeslapokat. ..ne szakítsd meg a sort, mert meghalsz" típusú leveleket küldjön. Ráadásul úgy tűnik, egyre több e-cég ismeri a címemet, mert naponta legalább kettő bombáz ajánlatával. És ezzel még nem ért véget a sor! Vannak emberek, akik úgy érzik, ha azzal a kezdőmondattal küldik el levelüket, hogy ,,na ezt úgy se meritek közölni", akkor azonnal végigolvasom hetente postázott förmedvényüket. Miért kell nekem ezt elviselnem? Az internet legnagyobb áldásának tartom az elektronikus levelezést. Imádok leveleket küldeni, és minden este izgatottan várom, hogy aznap ki írt. És örülök, amikor megjelenik a kiírás: húsz levele érkezett. Egy pillanat múlva viszont tehetetlenül dühöngök. Hosszú percekig töltöm le a nem kért ajánlatokat, poénokat, iszonyatos méretű leveleket. Lassan már csak minden második vagy harmadik levél érdekel. Viszont a többi is rabolja az időmet, és - mivel erre a célra az otthoni gépemet használom - a pénzemet. Az egyik napilapban nemrégiben megjelent, hogy a magyar dolgozók a munkaidejük felét pihenéssel töltik. A munkahelyi e-mail címekről érkező badarságok alapján úgy gondolom, van ebben valami. Egy szaklapban pedig azt olvastam: ..a magyar felhasználókat még elkerülték a hirdetőcégek spamáradatai és az azok nyomán kirobbanó spamháborúk". E két dologból viszont az is következik, hogy a helyzet csak romlani fog. Ha a hazai telefonpiac liberalizációja nyomán nem csökkennek jelentősen a telefonköltségek, hamarosan a gatyám is rámegy a kényelmes e-mailezésre. Bajnai Zsolt A MÚOSZ hivatalos támogatójaKlessel a Kapcsolat MaSa 2002/1. Budapesten, 2002. február 15-17. A közszolgálatiság oltalmában Az IFJ regionális tanácskozása a közszolgálati műsorszórásról Tisztelt Kollégák! A Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) meghívja Önöket arra a délkelet-európai újságírók részére szervezett regionális tanácskozására, amelynek témája az állami műsorszórásról a közszolgálati műsorszórásra történő átmenet. A tanácskozást 2002. február 15-e és 17-e között Budapesten rendezzük. A tanácskozás célja az, hogy meghatározza és lendületbe hozza azt a széleskörű stratégiát, amely az átmeneti állapotban lévő országokban működtetett műsorszórás közszolgálati értékeinek erősítését szolgálja. 2001-ben IFJ-küldöttségek jártak a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Bulgáriában, hogy megvizsgálják a közszolgálatiság válságát, az átmenet helyzetét, és reformstratégiát vázoljanak fel. Az állami műsorszórás átalakítására irányuló kísérletek különböző, többnyire korlátozott sikerekkel jártak. Sok műsorszóró állomás - noha vannak új törvények, amelyek gyakran megütik a nyugat-európai közszolgálati műsorszórásra vonatkozó minimális mércét - még most sem felel meg a közszolgálatiság ismérveinek. Bizonyítékok vannak arra, hogy a politika továbbra is beavatkozik a műsorszórás általános és napi irányításába. Fennmaradt a pénzügyek átláthatóságának idült hiánya, nemkülönben a kormányzati finanszírozástól való túlzott függőség. Kevés olyan kísérletet látni, amely a társadalmi rétegződést tükröző műsorok készítését célozza. Végül, az alapvető szerkesztőségi függetlenség az alkotói szinten ritkaságszámba megy, ahol mégis előfordul, ott az újságíróknak folyamatos harcot kell vívniuk annak megőrzéséért. Mindeközben a magáncsatornák nézettsége, hallgatottsága gyorsan nő, és ez sok országban azzal fenyeget, hogy az állami műsorszórás gyakorlatilag ellehetetlenül. Ha csak Magyarország esetét vizsgáljuk, kiderül: a műsorszórás megreformálásának hiányában az demoralizálódott, gyakorlatilag tönkrement, a köztelevízió nézettsége a korábbi tíz százalékára esett vissza. Ha Közép- és Kelet-Európában a közszolgálati műsorszórás fennmarad - és az IFJ véleménye szerint fenn kell maradnia -, akkor a kormányoknak, az újságíróknak és a vezetőknek újra számba kell venniük azokat a reformokat, amelyek szavatolják az újságírói függetlenséget, a pénzügyek átláthatóságát, és a műsorszórásnak a politikai befolyástól való mentesítését. A legfontosabb az, hogy az újságírók egyesüljenek, és harcoljanak közösen a minőség, az etika és a függetlenség alapvető újságírói normáiért. A délkelet-európai IFJ-tag újságíró-szövetségek 1999-ben lefektették A szerkesztési függetlenség zágrábi deklarációját, amelyben a minimális normákat fogalmazták meg. Újabb tanácskozásunk célja, hogy erre alapozva felvázoljuk az újságírók és más médiaszakemberek lehetőségeit, hogy a jövőre összpontosíthassanak. E tanácskozás része az IFJ nemzetközi kampányának, amelyet 2001. júniusában „A közszolgálatiság oltalmában” jelszóval kezdett. Azok mellett az anyagok mellett, amelyek a kampány web-oldalán - www.savepublic-broadcasting.org cím alatt - olvashatók, az IFJ összehasonlító tanulmányokat készít a műsorszórók átmeneti helyzetéről és a régióban tapasztalt különböző jelenségek vizsgálatáról. Aidan White az IFJ főtitkára (A konferencia részletes programja az 5. oldalon olvasható.) 1