Magyar Sajtó, 2002 (43. évfolyam, 1-11. szám)

2002 / 1. szám

(A szerk.) :­ egy csomagküldő-szolgálat elekt­romos angyalkát kínáló katalógusa vagy egy könyvelőcég a bt.-m pénzügyi osz­tályvezetőjének címzett levele kerül a postaládámba, egy szempillantás alatt eldöntöm, hogy ezek nem kellenek, és repülnek a kerek irattárba. És ez nekem egy fillérembe sem kerül. Csupán né­hány másodperc. Ez a hagyományos posta nagy előnye. A világhálós levelezéssel szemben. Az utóbbi időben ugyanis az e-mail címei­met ellepték a kéretlen küldemények. Mintha mindenki - akinek egyszer is küldtem villanylevelet - kötelességének érezné, hogy a munkahelyi e-mail-jéről vicces képsorokat, idétlen képeslapo­kat. ..ne szakítsd meg a sort, mert meg­halsz" típusú leveleket küldjön. Ráadá­sul úgy tűnik, egyre több e-cég ismeri a címemet, mert naponta legalább kettő bombáz ajánlatával. És ezzel még nem ért véget a sor! Vannak emberek, akik úgy érzik, ha azzal a kezdőmondattal kül­dik el levelüket, hogy ,,na ezt úgy se me­ritek közölni", akkor azonnal végigolva­som hetente postázott förmedvényüket. Miért kell nekem ezt elviselnem? Az internet legnagyobb áldásának tartom az elektronikus levelezést. Imádok leve­leket küldeni, és minden este izgatottan várom, hogy aznap ki írt. És örülök, amikor megjelenik a kiírás: húsz levele érkezett. Egy pillanat múlva viszont te­hetetlenül dühöngök. Hosszú percekig töltöm le a nem kért ajánlatokat, poéno­kat, iszonyatos méretű leveleket. Las­san már csak minden második vagy har­madik levél érdekel. Viszont a többi is rabolja az időmet, és - mivel erre a cél­ra az otthoni gépemet használom - a pénzemet. Az egyik napilapban nemrégiben meg­jelent, hogy a magyar dolgozók a mun­kaidejük felét pihenéssel töltik. A mun­kahelyi e-mail címekről érkező badar­ságok alapján úgy gondolom, van ebben valami. Egy szaklapban pedig azt olvas­tam: ..a magyar felhasználókat még el­kerülték a hirdetőcégek spamáradatai és az azok nyomán kirobbanó spamhá­­borúk". E két dologból viszont az is kö­vetkezik, hogy a helyzet csak romlani fog. Ha a hazai telefonpiac liberalizáci­ója nyomán nem csökkennek jelentősen a telefonköltségek, hamarosan a ga­tyám is rámegy a kényelmes e-maile­­zésre. Bajn­ai Zsolt A MÚOSZ hivatalos támogatójaK­lessel a Kapcsolat MaSa 2002/1. Budapesten, 2002. február 15-17. A közszolgálatiság oltalmában Az IFJ regionális tanácskozása a közszolgálati műsorszórásról Tisztelt Kollégák! A Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) meghívja Önöket arra a délke­let-európai újságírók részére szervezett regionális tanácskozására, amelynek témája az állami műsorszórásról a közszolgálati műsorszórásra történő átmenet. A tanácskozást 2002. február 15-e és 17-e között Bu­dapesten rendezzük. A tanácskozás célja az, hogy meghatározza és lendületbe hozza azt a széleskörű stratégiát, amely az átmeneti állapotban lévő országokban működtetett műsorszórás közszolgálati értékeinek erősítését szolgálja. 2001-ben IFJ-küldöttségek jártak a Cseh Köztársaságban, Magyaror­szágon és Bulgáriában, hogy megvizsgálják a közszolgálatiság válságát, az átmenet helyzetét, és reformstratégiát vázoljanak fel. Az állami műsor­szórás átalakítására irányuló kísérletek különböző, többnyire korláto­zott sikerekkel jártak. Sok műsorszóró állomás - noha vannak új törvé­nyek, amelyek gyakran megütik a nyugat-európai közszolgálati műsor­szórásra vonatkozó minimális mércét - még most sem felel meg a köz­szolgálatiság ismérveinek. Bizonyítékok vannak arra, hogy a politika to­vábbra is beavatkozik a műsorszórás általános és napi irányításába. Fennmaradt a pénzügyek átláthatóságának idült hiánya, nemkülönben a kormányzati finanszírozástól való túlzott függőség. Kevés olyan kísér­letet látni, amely a társadalmi rétegződést tükröző műsorok készítését célozza. Végül, az alapvető szerkesztőségi függetlenség az alkotói szinten ritkaságszámba megy, ahol mégis előfordul, ott az újságíróknak folyama­tos harcot kell vívniuk annak megőrzéséért. Mindeközben a magáncsatornák nézettsége, hallgatottsága gyorsan nő, és ez sok országban azzal fenyeget, hogy az állami műsorszórás gya­korlatilag ellehetetlenül. Ha csak Magyarország esetét vizsgáljuk, kide­rül: a műsorszórás megreformálásának hiányában az demoralizálódott, gyakorlatilag tönkrement, a köztelevízió nézettsége a korábbi tíz száza­lékára esett vissza. Ha Közép- és Kelet-Európában a közszolgálati műsorszórás fennmarad - és az IFJ véleménye szerint fenn kell maradnia -, akkor a kormányoknak, az újságíróknak és a vezetőknek újra számba kell venniük azokat a refor­mokat, amelyek szavatolják az újságírói függetlenséget, a pénzügyek átlát­hatóságát, és a műsorszórásnak a politikai befolyástól való mentesítését. A legfontosabb az, hogy az újságírók egyesüljenek, és harcoljanak közö­sen a minőség, az etika és a függetlenség alapvető újságírói normáiért. A délkelet-európai IFJ-tag újságíró-szövetségek 1999-ben lefektették A szerkesztési függetlenség zá­grábi deklarációját, amelyben a minimális normákat fogalmazták meg. Újabb tanácskozásunk célja, hogy erre ala­pozva felvázoljuk az újságírók és más médiaszakemberek lehetőségeit, hogy a jövőre összpontosíthassanak. E tanácskozás része az IFJ nemzetközi kampányának, amelyet 2001. jú­niusában „A közszolgálatiság oltalmában” jelszóval kezdett. Azok mel­lett az anyagok mellett, amelyek a kampány web-oldalán - www.save­­public-broadcasting.org cím alatt - olvashatók, az IFJ összehasonlító ta­nulmányokat készít a műsorszórók átmeneti helyzetéről és a régióban ta­pasztalt különböző jelenségek vizsgálatáról. Aidan White az IFJ főtitkára (A konferencia részletes programja az 5. oldalon olvasható.) 1

Next