Magyar Sajtó, 2003 (44. évfolyam, 1-10. szám)

2003 / 1. szám

(A szerk.) К. Dezső, egykor vitathatatlan te­hetségű hírlapíró valami gonosz cso­da folytán ismét megszületett a múlt század hetvenes éveiben, és nem ke­rülhette el sorsát: az ezredfordulón újra magyar zsurnaliszta lett. Témá­ban nem szenvedett hiányt, hiszen a történelem ismétli önmagát, és ké­pességei sem voltak gyengébbek, mint előző életében - szinte vigyor­gott a toll minden mondatától. K. Dezső, egykor vitathatatlan te­hetségű hírlapíró új életében elvégez­te egy sztárújságíró iskoláját, hall­gatta a médiaelit jeleseinek hakni előadásait, pecsétes papírt kapott szakmájáról, ám státuszról nem is ál­modhatott. Volt viszont számlatömbje - amit irodalmi igényességgel tudott kitölteni -, és felkérésre soha nem mondott nemet, mert előző életéből úgy emlékezett: az újságíró megél ab­ból, amit ír. Olykor kicsit szomoro­dott, hogy egyik szerkesztőségben sem vevők igényes riportjaira, tárcá­kat alig közölnek, interjúkat pedig azokkal kell készítenie, akikkel be­szélgetni sem lehet. Furcsállta, hogy olyasmikből írattak vele híreket, amik meg sem birizgálták az ingerküszö­bét, és olyan témák kerültek a címla­pokra, amelyeket nemhogy leírni, de elolvasni is szégyellt. Nem értette, miért imádják azokat, akik egy ma­gyar mondatot nem képesek leírni, de a kékszemű dobozban áltémákat ol­vasnak fel beszédhibásan, és miért ők az újságírás - mennyire imádta ezt a szót - meghatározó személyiségei. K. Dezső, egykor vitathatatlan te­hetségű hírlapíró próbált megbékélni sorsával, elfogadta, hogy a világ vál­tozik, igyekezett igazodni a trendek­hez - mennyire gyűlölte ezt a szót. Egy délután azonban valamelyik idő­sebb kollégája a fejéhez vágta: a hoz­zád hasonló fiataloktól hígult fel ez a szakma. K. Dezső nem vitatkozott, nem vágta senki fejéhez, hogy bizony nem ő asszisztált a privatizációknál, nem ő szolgálta ki a politikusokat, nem ő gazdagodott meg a kommuni­káció szakokon, nem ő nézi rabszol­gának kollégáit... S még magában sem volt kedve folytatni. K. Dezső le­tette a tollat, és csak annyit kívánt: szűnjön meg a gonosz csoda. Bajnai Zsolt HVB­ Bank A MÚOSZ hivatalos támogatója A MÚOSZ mobiltele­kommunikációs támogatója •ш£) matáv A MÚOSZ kiemelt támogatója 1 MaSa 2003/1. Szigorodott a befizetés rendje Tagdíj 2003 A MÚOSZ választmánya decem­beri ülésén az elnökség javaslatá­hoz csatlakozva - a tavalyi összeg­gel megegyező - tizenkétezer fo­rintban állapította meg az éves tagdíj mértékét. A határozat leg­fontosabb újdonsága, hogy a tag­díj befizetését határidőhöz köti. - A MÚOSZ a költségvetésének jelentős részét, mintegy harmadát a tagdíjbevé­telből fedezi, ezért rendkívül fontos, hogy ez az összeg időben a szövetség költség­­vetésének rendelkezésére álljon - mond­ta el lapunknak Sőrés Andrásné. A gazda­sági igazgató asszony hangsúlyozta: er­kölcsileg és gazdálkodási szempontból egyaránt indokolt érvényt szerezni an­nak, hogy a tagdíj fejében nyújtott szol­gáltatásaira kizárólag a tagdíjat megfi­zető tag legyen jogosult. Ezek finanszíro­zása - elsősorban a Magyar Sajtó és a MÚOSZ Évkönyv gyártási költségei, vala­mint a szakosztályok és egyéb rendezvé­nyek támogatása­­ ugyanis jelentős ter­het ró a szövetségre, ezért a választmány határozata a korábbi évek „nagyvonalú­sága” után a tagdíjak, köztük az engedmé­nyes tagdíj megfizetésének is, az év júni­us 30-i napjával határidőt szabott. Az aktív tagok tehát tagdíjuk március 31-ig történő megfizetése esetén 2003- ban - a tavalyi négyezer helyett - idén háromezer forintos engedményben része­sülnek, azaz kilencezer forintot fizetnek. Azok a tagok pedig, akik június 30-ig nem fizetik be a tagdíjukat, nélkülözni kényte­lenek a MÚOSZ havilapját mindaddig, amíg a tagdíjfizetési kötelezettség nem teljesül. (Mindez természetesen érvé­nyes az Évkönyvben, a Magyar Sajtóban és szövetség honlapján rendszeresen kö­zölt egyéb kedvezmények teljes körére, beleértve az üdülést is.) A szankció már­ciusban lép érvénybe, vagyis a 2002-ben és az azt megelőző években nem fizető ta­gok először 2003 márciusában szembe­sülnek mulasztásuk következményével, azaz hiába is keresik postaládájukban az éveken át „ingyen" érkező lapot.­­ Egyedi kérelemre, kizárólag rendkí­vül indokok alapján engedély adható a 2003-as tagdíj mérséklésére, az igénybe vehető MÚOSZ-szolgáltatások egyidejű csökkentésével - teszi hozzá a gazdasági igazgató. A csökkentés mértéke nem ér­heti el az aktív tagok tagdíjának 40%-át. Az írásban benyújtott kérelmeket a szoci­ális bizottság bírálja el, és a döntés az el­nök ellenjegyzésével lép érvénybe. Hajdú Andrea, a pénzügyi osztály ve­zetője kéri, hogy azok a tagtársak, akik postai csekken vagy átutalással fizetnek, a közlemény rovatban feltétlenül tüntes­sék fel az igazolványuk számát, és ha ked­vezményt vesznek igénybe, annak indokát is juttassák el faxon (1­322-1881) vagy levélben (1062 Bp., Andrássy út 101.), mert kedvezményes befizetésre csak hi­vatalos igazolás mellett van lehetőség. Vidéki olvasóink lapunkban megtalálják a befizetési csekket; a személyes ügyin­tézést választók figyelmébe ajánljuk a pénztári nyitvatartás (cikkünk végén kö­zölt) rendjét. Tagdíj: 12 ezer Ft. Március 31-ig befizetőknek: 9 ezer Ft. Kedvezményes tagdíjak:­­ Saját jogú nyugdíjas, nappali tagoza­ton tanuló diák, gyeden vagy gyesen lévő, regisztrált munkanélküli ma­gánszemély tagok: 2 ezer Ft. Egyéb tagdíjak: - Jogi személy szakmai szervezetek: 18 ezer Ft. - Jogi személy nem szakmai szerveze­tek: 20 ezer Ft. - Pártoló tagok: 18 ezer Ft. Engedményt csak egy jogcímen lehet igény­be venni, a jogosultságot igazolni kell. Az igazolás módja a tavalyival azonos: - nyugdíjasok: nyugdíjigazoló szelvény; - diákok: nappali tagozatos (!) diákiga­zolvány; - munkanélküliek és egyéb jövedelem­­pótló támogatásban részesülők: a Munkaügyi Központ vagy az önkor­mányzat által kiadott igazolás, tárgy­évi keltezéssel;­­ gyes, gyed és egyéb gyermekkel kap­csolatos kedvezmény, a munkahely vagy а­NK által kiadott igazolás, tárgy­évi keltezéssel. Számlaszám: 11706016-20720645 Pénztár: hétfő-péntek 9.00-12.00, szerda 13.00-15.00 óráig is.

Next