Zádori János szerk.: Magyar Sion 1885. (Uj Magyar Sion 16. évfolyam)
I. Értekezések. - Kölcsönös viszony a plébános és káplán közt
KÖLCSÖNÖS VISZONY A PLÉBÁNOS ÉS KÁPLÁN KÖZT. INCS a világnak oly törvény-könyve, melyben több vagy kevesebb hiányosság nem lenne észlelhető. E tekintetben a kath. egyháznak törvénykönyve , a Corpus Juris Canonici, és az egyházi egyetemes jog többi forrásai sem képeznek kivételt. Egyházi törvénytárunk s jogforrásaink hiányosságait e helyütt nem akarjuk részletezni, — csakis egyetlen hiányt jelzünk, — mely szerint t. i. a különböző országokban, különféle alkalmakkor alkotott s azért az egyházi életnek csaknem összes mozzanatait felölelő régi canonok gyűjteményeiben, — ép ugy, mint a valódi reformok keresztülvitelére irányult trienti bölcs decretumokban, — és a pápai törvények gazdag tárházában, a bullariumok hatalmas foliánsai közt is hasztalan keresünk oly rendeleteket, melyek a plébános és káplánja közti viszonyt szabályozzák. — Míg a plébánosi hivatalról, — a plébánosi jogokról és kötelmekről számos törvény intézkedik, — sőt az ugyan e tárgyról szóló jogi művek külön irodalmat alkotnak, addig a káplánok jogairól és kötelességeiről, — a plébánosok főnöki hatalmáról káplánjaikkal szemben, — s a kápláni alárendeltség természetéről mélyen hallgatnak egyházi törvénykönyveink, — s canonistáink is, mintegy elvétve, s akkor is fukar beszéddel szólnak a plébános és káplán közti viszonyról.