Zádori János szerk.: Magyar Sion 1885. (Uj Magyar Sion 16. évfolyam)

I. Értekezések. - Kölcsönös viszony a plébános és káplán közt

KÖLCSÖNÖS VISZONY A PLÉBÁNOS ÉS KÁPLÁN KÖZT.­ INCS a világnak oly törvény-könyve, melyben több vagy kevesebb hiányosság nem lenne ész­lelhető. E tekintetben a kath. egyháznak tör­vény­könyve , a Corpus Juris Canonici, é­s az egy­házi egyetemes jog többi forrásai sem képeznek kivételt. Egyházi törvénytárunk s jogforrásaink hiányos­ságait e helyütt nem akarjuk részletezni, — csakis egyetlen hiányt jelzünk, — mely szerint t. i. a kü­lönböző országokban, különféle alkalmakkor alkotott s azért az egyházi életnek csaknem összes mozzana­tait felölelő régi canonok gyűjteményeiben, — ép ugy, mint a valódi reformok keresztülvitelére irányult trienti bölcs decretumokban, — és a pápai törvények gaz­dag tárházában, a bullariumok hatalmas foliánsai közt is hasztalan keresünk oly rendeleteket, melyek a plé­bános és káplánja közti viszonyt szabályozzák. — Míg a plébánosi hivatalról, — a plébánosi jogokról és kötelmekről számos törvény intézkedik, — sőt az ugyan e tárgyról szóló jogi művek külön irodalmat alkotnak, addig a káplánok jogairól és kötelességei­ről, — a plébánosok főnöki hatalmáról káplánjaikkal szemben, — s a kápláni alárendeltség természetéről mélyen hallgatnak egyházi törvény­könyveink, — s canonistáink is, mintegy elvétve, s akkor is fukar be­széddel szólnak a plébános és káplán közti viszonyról.

Next