Magyar Salon, 4. kötet (2. évfolyam, 1885)
Tartalomjegyzék
VONÁSOK PETŐFINEK ASZÓDI TANULÓKORÁBÓL. 13 .Olyan jó tanító volt ő, A milyen csak kellett, Esztendőt at asztal alatt Hevertek a könyvek. Ha leczkémből félbetűt sem Tudtam felmondáskor, Azzal vígasztalt, hogy se baj, Megtanulom máskor. Ki is mutattam iránta Jószívűségemet, Vittem neki ajándékot, Mikor csak lehetett. Lelopkodtam sonkát, kolbászt Saját kéményéből . Ez volt ajándékom, s ő még Meg is hitt vendégük. Hogy a könyvek hol feküdtek s hogy Petőfit a rossz leczke-felmondáskor vigasztalnia kellett-e a «jó tanitó»~nak, ezt nem szükséges többé szóba hozni, de a «sonkalopás»nak a dolgát jó lesz mégis itt tisztába hozni. Petőfi, ki Neumannéknál gondos házi felügyelet alatt állott, ha különben hajlama is volt volna ilyen csínyekre, lopott sonkával tanítóját alighavendégelhette volna a csíny kitudásának félelme nélkül, mert maga Koren is, míg nőtelen volt, Neumannéknál volt kosztban ; de másfelől ez nem is volt lehetséges, mert a Koren kéménye üres volt s nem volt onnét mit lopni. Petőfinek a jelleme egészen távol állott nemcsak az ilyen, de még minden más diákköri nyerseségtől is. Pajzánkodásai a nyerseség határait soha át nem lépték s az ilyenekben semmiféle kedvet nem lelt. Már Kemény Mihály jegyezte meg róla, hogy míg a többi aszódi diákok folytonosan évelődtek a házaló zsidókkal s göröngyökkel bombázták a zsinagóga zsindely fedelét,Petőfi ilyesmit soha egy ízben sem tett. Petőfi, mint komoly gondolkodású ifjú, a házias nevelésnek becsét fel is tudta fogni; legalább erről tanúskodik, hogy mindjárt a második iskolaév elején magával hozta Neumannékhoz a Pista öcscsét is, akit e szavakkal mutatott be: «Elhoztam öcsémet is, mert tapasztaltam, hogy itt rólam gondoskodnak». Mióta Petőfi Ilod évi syntaxista korában a költészettel tüzetesebben foglalkozott s maga is verseket írt, nemcsak komolyabb, hanem feltűnően magába zárkózott lett. S habár alkalmilag a társaság tréfáiban részt is vett, csak egy-egy meghittebb barátjával érintkezett bensőbben. E tekintetben különösen Esztergálit tüntette ki, akinek fel is olvasta a költeményeit , csak rendkívül ritkán, amikor különösen jókedve volt, történt az, hogy Petőfi a költeményeit nagyobb körben is felolvasta. Mintha mindig valami titkos dolguk lett volna, Petőfi és Esztergák mindig külön társalogtak. Együtt olvasták ők nagy titokban Ovidius «Amorum libri» költeményét; megjegyzendő, hogy Petőfi Esztergákt azért is kedvelte, mert ez is faragta a verseket. Ez időtájba esik Petőfinek a legelső szerelme. Egy iskolába járó kedves kis leány képezte vonzalmának tárgyát; jó barátja Esztergák ugyanakkor szintén szerelmes lett egy másik ilyen iskolába járó lánykába. De amíg Esztergák rigmusokban dicsőítette hősnőjét, addig Petőfi prózában sok lapon teleírt leveleket intézett eszményi lényéhez. Hogy milyen platonikus volt Petőfi szerelme, mutatja az, hogy a leánykával személyesen Petőfi Sándor gyermekkori kézírása, egy Fogarasy-féle szótár előlapján, mely tankönyve volt.