Magyar Salon, 5. kötet (3. évfolyam, 1885-1886/2)
Magyar Salon V. sC+lfi. ^ _SO 200» TARTARM AZ ALPESEK KÖZT. A TARASCONI HŐS ÚJABB KALANDJAI. Irta Alphonse Daudet. I. Feltűnés a Rigi-Kálmon. — Kicsoda?— Mit beszélnek egy hatszáz terítékű asztal körül. — Rizskása és aszalt szilva. — Rögtönzött bál. — Az ismeretlen beiratkozik a vendégkönyvbe. — A. K E.Az 1880. év augusztus havának 10-én, amaz alpesi napszállat mesés órájában, melyet a Guide Joanne és Baedeker annyira földicsérnek, sárga légzáró köd, melyhez fehér csigavonalakban kavargó hóvihar is járult, borította be a Rigi (Regina montium) csúcsát, meg azt a rengeteg fogadót, mely olyan rendkívüli látvány ezen a kopár béreztetőn, a Rigi-Kulmot, mely olyan üvegfalazatos, mint valami csillagvizsgáló, és olyan erős, mint valami varacs, s amelyben egy napra és egy éjszakára száll meg a napimádó touristák serege. A roppant kiterjedésű és pazar karavánszeráj utasai az ebédre hívó második harangszó előtt fenn szobáikban unatkozva, vagy az olvasótermek divánjain, a kis vaskályhák nyirkos melegében, heverészve nézegették az ígért pompás látvány helyett a kavargó apró fehér foltokat, vagy a tornácz előtt egymásután kigyulladó nagy karos lámpákat, melyeknek kettős üvegei a szélben csikorogtak. Ilyen magasra feljönni,a világ négy sarkáról előseregleni, hogy ezt lássák . . . Oh Baedeker! . . . Egyszerre csak előbukkant valami a ködből s vascsörömpöléssel, nagy czókmók által okozott nehézkes mázFordította Fái J. Béla.LELT dulatokkal igyekezett a fogadó felé. Húsz lépésnyiről, a havon keresztül, a henye touristák az ablaküveghez lapított orral nézelődve ki, a fiúmódra fésült angol missek ezt a tüneményt valami eltévedt tehénnek, utóbb pedig szerszámaival megrakodott vándor üstfoltozónak nézték. Tíz lépésnyire a tünemény ismét más lett s holmi középkori íjásznak tetszett vállra akasztott íjjal, lebocsátott rostélyú sisakkal — oly jelenség, mely ebben a magasban még valószínűtlenebb volt, mint valami tehén vagy házaló. A tornáczra érve, az íjász nem látszott egyébnek, mint vastag, zömök, tagbaszakadt embernek, a ki megállón, hogy kifújja magát s lerázza a havat szárharisnyájáról, mely sárga posztóból volt, miként süvege is, kötött sárkendőjéről, mely alig engedett az arczból egyebet látni, mint néhány pamacs deres szakállszőrt meg óriási, domború karikájú zöld pápaszemet. A jégcsákány, az alpesi bot, hátán egy összecsavart utazózsák, vállán keresztül akasztott kötéltekercs, angol zubbonyának övéből lecsüngő vashorgok és kampók egészítették ki e kifogástalan alpes-járó fölszerelését. A Mont-Blanc vagy a Finsteraarhorn kietlen csúcsain természetesnek látszott volna ez a hegymászó öltözék , de a Rigi-Kálmon, két lépésnyire a vásártól Alpes-járónk, igaz, épen az ellenkező irányból jött, s harisnyájának az