Magyar Salon, 11. kötet (6. évfolyam, 1888-1889/2)

I. Villa Montelione. Sziczilia keblén, mint egy drágakő, ragyog a gyönyörű Palermo. Az utas a kék tengeröbölben, mely e szép vá­rost mossa, megtalál mindent, a­mit szive kíván — és még valamit a min­den fölé. A «minden» ennyiből áll: Kies, verő­fényes éghajlat, hatalmas, de mégis bá­jos vidék, elegáns és kényelmes nagy­városi élet, mely a hamisítatlan nem­zeti jelleget a nemes vendéglátással egyesíti. A Hotel des Palmes fogadósa itt úgy fogad bennünket — oly ked­vességgel és méltósággal — mintha nem fogadós, hanem szíves házigaz­dánk volna. A számos főnemesi csalá­dok ősi palotái viszont a legkisebb aján­latra oly könnyen nyílnak meg a művelt idegen előtt, mint másutt a fogadók. A «valami» még ezeknél is becse­sebb. Palermónak lehető kevés a látni­valója. Mikor Olaszországot és Szic­íliát átbarangolván, a kaszás verejtékében letaroltuk mindazon élvezeteket, me­lyeket a művészet és történelem emlé­keiben az őskor ránk hagyott, Palermó­­ban mintegy puha párnán leli magát a tompult utazó. Egy múzeum s egy­néhány templom képezi Ba­eker egész programmját, mely alig egy-két na­pot vesz igénybe. A többi nap ép oly könnyű, mint kellemes «munkát» hoz. Azon nagyszámú nyaralók, kastélyok és campagnák látogatásával telnek el, melyek a helybeli Principe, Duca, Mar­chese és Conte-családok (a herczegek és őrgrófok itt sűrűn tenyésznek) bir­tokát képezik és az idegenek előtt vagy nyitva állanak, vagy igen könnyen meg­nyílnak. Az utas itt séta közben kelleme­sen foglalkoztatja érzékét a szép iránt vagy kíváncsiságát s hamar otthonosnak érzi magát a buja, de jól ápolt növényzet közt, illatos virányokon, melyek majd a hegyoldal árnyasabb teknőibe simul­nak, majd kikönyökölnek a tenger szel­­lős, napos végtelenségébe. A kastély belsejét, termeit, szobrait és festmé­nyeit hamarosan megbámulva, az em- CARMELA. (regény.) Z Y HAJÓS. (Utánnyomás tilos.)

Next