Magyar Salon, 12. kötet (7. évfolyam, 1889-1890/1)
A VÁROSOK jainkban magyarosodik meg, s ugyanazért még most sem bír azon befolyással a nemzeti életre, mely őt megilletné, a képviselőház padjain most is a régi megyei nemesek és az ügyvédek roppant többségben vannak, a megye uralkodik ott még most is, nem a város. Magyarországnak jövője pedig az ipar és kereskedés kifejlésében fekszik, csak ez teszi az államokat gazdagokká, földművelő nemzet mindig szegény volt, és az iparállamok függésétől nem mentheti fel magát. Csak a városok s a polgárság ipara és kereskedése biztosíthatják hazánk fölvirágzását s önállóságát. A főváros jelenleg átmeneti állapotban találja magát. Politikai körülményeknek köszönheti rohamos terjedését és meglepő felvirágzását azóta, hogy a kiegyezés a nemzet és a korona közt Budapestet tette az ország szívévé, melyben az egész nemzet vére lüktet, hová az állam értelmisége özönlik, hol mindenkinek látköre kitágul, s a tudomány, az irodalom, a művészet, szóval a nemzeti kultúra góczpontját találja. Budapestnek rendeltetése, hogy Magyarországra nézve azzá váljék, amivé Páris vált Francziaországra nézve. Az alkalom kedvez, az előzmények nem hiányzanak, s nem is kételkedhetünk, hogy a nemzet szemefénye nem fogja soha meghazudtolni azon reményeket, melyeket már másfél emberöltő előtt gróf Széchenyi István felvirágzásához kötött, s melyeknek nagy része már is teljesedett.