Magyar Szalon, 29. kötet (15. évfolyam, 1897-1898/2)

E I » ‘A 48-ki törvények szentesítésének titkos történetéből. Az átalakulás nagy folyamatát, mely a régi Magyarországot elhullott fiai vérének ifjitó fürdőjéből phönix- ként emelte ki, hibás volna egyedül márczius 15-ike emberei művének tulajdonítani. Hiszen Ferencz császár uralkodásának utolsó éveiben voltak már politikusok, kik a nagy krízist, mely elé Ausztriát századok bűnei sodorták, kikerülhetlennek látták. A hatalom nem látta a veszélyt, mely a mesterséges dissolutio folya­matában a nemzet középosztályát a demokratikus eszmék táborába hajtotta. Nem az eszmék meggyőző igazsága volt az, mely az avitikus intézmények papiliusi körében meg­csontosodott régi Magyarországot, ezt az országot, melynek 5/s része még mindig nemesi allodium volt, a szabadelvüség zászlója alá terelte, bár az 1833-iki országgyűlés már nem nélkülözte itt-ott a szokatlanul radikális hangot sem s többek közt Péchy, pestmegyéi követ az egyházi javak secularizácziójának kérdését is fölvetette. De a centralismus veszé­lye ellen nem volt más menedéke a nemzetnek, mint alkotmányossága sülyedő hajójából kidobni a fölösle­ges gátló terheket, s őszintén kezet nyújtván a haladó korszellemnek, megkönnyült vitorlákkal evezni to­vább. A viszonyok erőszakos alakulásai­nak maga az uj nádor sem állhatván ellent, kénytelen volt maga állni élére a mozgalomnak, hogy azt leg­alább a törvényes mederbe szorítsa s szabályozza. Már a rendek már­czius 4-iki felirati javaslatának keresz- tülforcirozásával a főrendi táblánál a nádor, mint elnök, szabálytalansá­got követett el, a mennyiben hogy elfogadtassa a nemzet jogos aspirá- czióit tolmácsoló felirati javaslatot a csökönyös főrendekkel, a tanácsko­zás menetét szokatlanul befolyásolta s Magyar Szalon XXIX 1

Next

/
Thumbnails
Contents