Magyar Szó, 1945. november (2. évfolyam, 253-278. szám)
1945-11-01 / 253. szám
A szuboticai magyar ifjúság sajtókonferenciája A szuboticai magyar ifjúság — az ifjúság Szava” szerkesztőségének kezdeményezésére — vasárnap délett sajtókonferenciát tartott a Magyar Népkör helyiségében. A konferencián úgy a népi ifjúsági szervezet, mint az egyesületi kulturosztály valamint a középiskolás ifjúság részéről nagy számú fiatal érdeklődő jelent meg, hogy megvitassa az ifjúsági magyar sajtó kérdését. A konferencia bevezetőjeként Gvozden András, az „Ifjúság Szava” szerkesztője terjedelmesen tájékoztatta a jelenlévőket az „Ifjúság Szava” jelenlegi helyzetéről, eddigi munkájának eredményéről, a szerkesztőségi feladatokról, a szervezés hiányosságairól és a vidéki szerkesztő bizottságok megszervezésének fontosságáról. A tájékoztatóban ugyancsak ismertette azokat a feladatokat, amelyeket az ifjúságnak a sajtón keresztül is meg kell oldania, hogy ezzel is elősegítse az építő munkát az országban. A tájékoztató után több felszólalás hangzott el, a szuboticai ifjúság megemlítette azokat a hiányosságokat, amelyeket a lap hasábjain tapasztalt és javaslatot terjesztett elő ezen javaslatok bevezetésére. Ugyancsak szóvá tették a tervbe vett diáktan megindításának kérdését s ezt több szempontból meg is vitatták Élénk és gazdag vita után javaslat hangzott el arra vonatkozólag, hogy megalakítsák a helyi szerkesztő bizottságot. Ebbe a bizottságba a következőket választották be: A magyar gimnázium részéről Kizur Jolán, Szegedi Jenő, a tanítóképző részéről Kovács László, a munkásifjúság részéről Kovács Antal, a Népkör részéről Berkes Erzsébet a II körzeti ifjúság részéről Pasterko István. A bizottság munkájáért és a lap terjesztéséért felelős Dévavári Zoltán. Az ifjúsági sajtókonferencia ezzel megteremtette a szuboticai ifjúsági szerkesztőséget s minden valószinüség szerint egyúttal elő is segíti a sajtószolgálat és szervezeti munka kiszélesedését. Az ,,Ifjúság Szava” így találja majd meg a ringa olvasóit Magyar Szó Új, népi államrendszerünk célja az ország mielőbbi újjáépítése. Ennek a feladatnak keresztülvitelére óriási erőfeszítések történnek. Az újjáépítés kettős irányú: gazdasági és politikai. A gazdasági újjáépítésnek eredményeit nap-nap után láthatjuk. .A bevetett, mezők, a dolgozó gyárak, a szaporodó vonalázatok, az újjáépített hidak mindmegannyi tanújele a sikeres és gyors gazdasági újjászületésnek. A gazdasági újjáépítés szorosan összefügg a politikai élettel. Széles néptömegeink életszínvonalának emelkedésével párhuzamosan kialakul az egészséges politikai helyzet is. Országunk újjáépítése csakis egy általános gazdasági és politikai átállítással valósítható meg. A rohammunka, a politikai konferenciák az újjáépítés szerves tényezői. Jelen esetben ez a két tényező járul hozzá leginkább az általános politikai és gazdasági átalakításhoz. Az újjáépítést irányító szervek azonban szem előtt tartják országunk jövőjének legszélesebb távlatait is. Amit ma újjáépítünk, azt a jövő nemzedékének, az ifjúságnak is, építjük. Az ifjúság idővel átveszi az állami élet irányítását. Ehhez azonban megfelelő képzettség is kell. A gazdasági és politikai élet irányításához szükséges képzettséget az iskolákban nyeri ifjúságunk. Népi hatóságaink a legszélesebb fejlődési lehetőségeket biztosítják az ifjúságnak. Láthatjuk ezt a mindennapi életben is. A lerombolt falvakban először az iskolákat és az ifjúsági otthonokat építik fel Országunk különböző vidékein ezerszámra nyílnak a különböző iskolák. A vegyes lakosságú vidékeken nemzetiségi iskolákat szerveznek. Az illetékes közegek mindent megtesznek a rapi tömegek kulturális színvonalának emelésire Jugoszlávia különböző nemzetiségű lakosai Sa'^t anvam’orvükf5n tannUi r’tr.ak. F^t a papUerI rsak U'rV tudit'k ,ro1- IFk^nrtpn /Srg-t'VpIrp ka ^’kCzatpkintünk a régi Jugoszlávia iskolarendszerére és általában a kulturális életre. HOGYAN »SELEJTEZTÉK KI« A MÚLTBAN A DOLGOZÓK FIAIT A KÖZÉPISKOLÁKBÓL A régi Jugoszláviai iskolái az uralkodó népellenes rendszerek szolgálatában állottak Az iskolarendszer tulajdonképpen »az értelmiségiek túltermelésének« megakadályozására törekedett. Bizonyítja ezt például algimnázium első osztályába való bbbeiratkozáshoz szükséges kötelezőfelvételi vizsga rendszere. Ezen a felvételi vizsgán a tanárok kötelességből, felsőbb hatóságok utasítására elvégezték a tanulók »selejtezését«. A felvételi vizsgákon a tanárok elvégezték a nem kívánatos elemek társadalmi szelekcióját is. A munkás családból származó foltos ruházatú sápadt gyermeket megzavarták hirtelen közbevetett keresztkérdésekkel és a végén elbuktatták. Az apa a polgári iskolába volt kénytelen beíratni gyermekét, vagy odaadta valamelyik mesterhez inaskodni. Az iskolákban semmit sem tettek, hogy könnyítsék a szegénysorsú tanulók helyzetét. Ehelyett különböző nyári utazási kedvezményekre gyűjtöttek pénzt a diákoktól. Ezeket a kedvezményeket is csak az anyagilag biztosított * diákok élvezhették. A szegényszerű tanulók az iskolaév alatt órákat adtak a fiatalabb diákoknak és a nyári szünidőben pedig mezőgazdasági vagy egyéb munkát végeztek. Természetesen mindez a tanulásuk rovására ment. Sokan azt mondják, hogy a régi Jugoszláviábanhomályosak voltak az iskolarendszer célkitűzései. Ez a nézet teljesen téves. Az akkori rendszerek nagyon is tudták, miért akadályozzák a kaltúra terjedését az országban. Féltek az értelmes, kulturált néptől, amely jogait követeli. Féltek, hogy a nép a kultúrája révén kiüti a rendszer képviselőinek kezéből a hatalmat. Előfordult, hogy olyan helységekben is beszüntették a középiskolákat, ahol több mint 20.000 lakos élt. Mindezt azért tették, hogy megakadályozzák a népi műveltség elterjedését. A beográdi egyetemeken például a munkásszülők gyermekei csak 3,8 százalékos arányszámban voltak képviselve. Ezek az adatok megvilágítják a régi iskolarendszer céljait. Látjuk" azt, hogy a roskadozó rendszer hatalomhordozói féltek a népi kultúrától. Homályban tartották a népet, hogy hogy minél tovább uralkodassanak fölötte. kMMInk a nip §i®Bill&iéE»aa Megszűnt a középiskolák szelekciója, amely a dolgozók fiai elől elzárta az értelmiségi életpályákat . Az iskola demokratizálása Az egységes iskolarendszer, nem felelt meg a régi rendszernek, amely a társadalmi egyenlőtlenségen alapult, öntudatos ifjúság nevelését az iskolákban veszélyes politikának tartották. A kultúrfórumoknak, nem okozott nagy gondot, hogy az ország lakosságának több mint a fele írástudatlan. Az iskola demokratizálása abban az időben a rendszer összeroppanását jelentette volna. A nyolcéves kötelező elemi iskolai oktatást csak papíron valósították meg. Az ilyen iskolarendszer eredményeként az ország lakosságának 30 százaléka írástudatlan volt. Ettől a rendszertől kapta örökségül a Vajdaság is a százezer írástudatlant, pedig tartományunk az ország legerrehaladottabb vidéke A felszabadulás után hatóságaink a történelmünkben először az iskola demokratizálását tűzték ki a kukm-tije élet alapfeladatául. Az iskola demokratizálása annyit jelent, hogy ezentúl a legszélesebb néprétegek is élvezhetik a kulturális javak°t, a tudományt. A kulturmunkások tevékenysége ma nem csak az iskolás gyermekek neveléke terjed a népitömegeinkre is. A tanítók ma népnevelő szolgálatot végeznek falvainkban. Az előadások befejezése után résztvesznek a konferenciákon és általában irányítják a falu kulturális életét. Ugyanezt teszik városainkban a tanárok. A NÉP KEZÉBE VETTE A HATALMAT ÉS MOST A TUDÁST IS ELSAJÁTÍTJA „A tudás a legszélesebb néprétegeink kezében az ország demokratikus újjáépítésének fegyvere lesz” — mondotta a szövetségi közművelődésügyi miniszter egy nemrégen megtartott beszámolójában. Új állampolitikánk ebben az irányban munkálkodik. A tudásnak be kell hatolni a legeldugottabb munkás- és parasztotthonokba, is. A nép kezébe vette a hatalmat, a hatalom megszilárdításához és az önkormányzathoz szükséges a tudás. Demokratikus államunk és hatóságaink további fejlődését csakis a műveit nép viheti keresztül.. Ez a mai kulturális életünk alapja és ebből bontakoznak ki a népnevelő munka széles távlatai. Ma a kultúra és a politika szorosan összefüggnek egymással. A népi tömegek kulturális színvonalanak emelése egyben politikai nevelést is jelent. A r régi Jugoszlávia hatalmasai rettegtek az ifjúság politikai nevelésétől. Saját elveikhez nem idomíthatták hozzá az ifjúságot, a haladó szellemű eszmék terjesztése pedig egyet jelentett a biztos bukásukkal KULTURMUNKÁSAINK LEGFŐBB KÖTELESSÉGE Ma, kulturális politikánk azt bizonyítja, hogy a nép a hatalom hordozója és ezek szerint az egyedüli politika? erő is. Az elemi iskoláktól kezdve, az egyetemekig ilyen szellemben folyik az ifjúság nevelése. Öntudatos, művelt, szabadelvű és hazaszerető polgárok nevelése a mai iskolapolitikánk célja. A művelődés fogalma kiszabadult az iskolafalak közül és magába, foglalja az egész népet. Kulturmunkásaink előtt széles működési lehetőségek nyitottak meg. Ma a mindennapi élet is hozzáidomul a kultúrához. Diákjainkat künn látjuk a mezőkön, a gyárakban ahol rohammunkát végeznek. A kulturmunkások kötelessége, hogy országunk legelmaradottabb vidékein is magasra emeljék a lakosság kulturális színvonalát. Ugyanolyan szorgalommal kell dolgozniok az általános műveltség terjesztésén a népünk elmaradt rétegei között mint az iskolákban a tanulókkal. A jövőbeli kulturális tevékenység irányvonala a legszélesebb néprétegek nevelése és nem egy kiváló képzettségű, elszigetelt értelmiségi csoport kitermelése. Ha ezt tekintetbe vesszük, akkor világos előttünk, hogy iskoláink is új irányban működnek Új iskoláinknak a kép szolgálatában kell állaniok. A tanterv készítésekor ügyelni kell a népi valóságokra, a nép gazdasági és politikai helyzetére is. Az új iskolákban az egyéniség általános kialakulását összhangba kell hozni a politikai öntudat nevelésével, a szaktantárgvak előadásával és ezeket a tényezőket össze kell kapcsolni a társadalmi termeléssel. Ez gyakorlatban annyit jelentene hogy az iskolákban lehetőséget kell nyújtani az egyéniség teljes kibontakozásához. Ugyanekkor nem szabad elhanyagolni a tanulók politikai nevelését sem. Az előadások keretén belül foglalkozni kell a társalmi termeléssel is ésa tantárgyak meglátogatásánál szemelőtt kell tartani az orszter rrci crbPÜZert. Az új iskolák nem száraz specialistákat nevelnek, hanem szakképzett dolgozókat, akik aktívan résztvesznek a társadalmi termelésben. Az új iskolákból kikerülő polgárokat érdekli a nép sorsa és részt vesznek az állam politikai és kulturális életének irányításában. A népi iskoláinkban kiépülő kulturálmunkások új káderének feladata az általános népi kultúra terjesztése. A népi kultúra szorosan összefügg a társadalmi termeléssel. A kulturált nép, amelynek jó szakmunkásai vannak rendkívül magasfokú gazdasági és politikai tevékenységet fejthet ki. A nép fokozott gazdasági tevékenységének fontosságát nem is lehet eléggé kihangsúlyozni. A gazdasági tevékenységtől függ az ország jövője. Amennyiben politikailag érett és művelt szakmunkások dolgoznak gyárainkban, a termelés fokozódik és ezzel kapcsolatban növekszik az áru kínálata. Népállamunkban a többterme- III. L., I..IIIMI..............■■■ .....................I" LENIN HAGYATÉKA Huszonöt év előtt mondotta el beszédét Lenin az ifjúság feladatairól Néhány nap előtt múlt huszonöt éve, hogy Lenin megtartotta beszédét a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség III. gyűlésén az ifjúsági szövetségek feladatairól. Lenin ebben a történelmi jelentőségű beszédében évtizedekre előre meghatározta a szovjet ifjúság feladatait. Az új társadalomnak nagyszámú, képzett káderek kellenek. Tanulni, tanulni és tanulni! hívta fel Lenin az ifjúságot. Elsajátítani a kultúrát és a tudományt. „Ha tudom, hogy keveset tudok, akkor igyekszem elérni, hogy többet tudjak, de ha egy ember azt mondja, hogy ő kommunista és hogy nincsen szüksége arra, hogy valamit alaposan tudjon, akkor az ilyen kommunistából semmi olyan nem lesz, ami kommunistához hasonló". (Lenin). A tanulásnak azonban kapcsolatban kell lennie az élettel, a praktikus munkával és Lenin azt követelte a Komszomoltól, hogy egyesítse képzettségét és tanultságát a munkások és parasztok munkájával. „Munka nélkül, harc nélkül a kommunizmusnak kommunista brosúrákból és művekből szerzett könyvismerte fabatkát sem ér.“ (Lenin) Lenin azt akarta, hogy a Komszomol és az iskola képzett embereket készítsenek elő, hazájukhoz hű embereket, akik tudásukat át tudják vinni az életbe, a gyakorlatba. Lenin a Komszomol III. gyűlésén tartott beszéde volt és marad a szovjet ifjúság útmutató csillaga, a Komszomol életének és működésének programja. Ez a beszéd a szovjet nevelés élő, praktikus vezetője. Lenin—Sztálin állama megteremtette az ifjúság számára azokat a körülményeket, melyek mellett tanulhatott, kifejleszthette öntudatát és megmutathatta munkaképességét. Lenin beszéde nemcsak a Szovjetunió számára, hanem az egész haladó emberiségre is jelentős. Lenin megrajzolta beszédében, milyennek kell lennie a kommunista nevelésnek és kommunista erkölcsnek, mint kell építeni a kommunizmust. Lenin szavai közé."Kis erővel hangzanak most, — a nagy győzelmek napjaiban — mikor a szovjet nép nehéz harcok, nehéz szenvedések után újra a békés építéshez fog. Szüntelenül, állhatatosan, keményen tanulni, az emberiség által elért tudás kincseivel gazdagodni — ezt követelte Lenin a szovjet ifjúságtól És ezt magáévá teszi minden fiú és leány, aki előtt most megnyílik a tudomány, az igazság útja és aki használni is akarja azokat a nép becsületes szolgálatában. Készülni a munkára, készülni a harcra, mindvégig hűséges lenni a néphez — követelte Lenin. + Az újjáépítés eredményei a Szovjet Szövetségben A. Gajevov a kommunista párt vorosilovgrádi kerületének titkára az alábbi érdekes cikkben számol be az újjáépítés nagy ered ményeiről. Tizenegy hónapon át pusztították a németek a vorosilovgrádi kerületet. Valóságos forgószél viharzott végig a Dun-medencében ... Sztálin felhívására, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tüntessék el a német rablógazdálkodás nyomait, kerületünk munkássága hősies erőfeszítéssel válaszolt. Bányászok, építők és tatarozómunkások két év alatt újjáépítettek 302 bányát, ezek közül 48 olyat, amely alapvető fontosságú és további 117 bányában folytatják az ujjápítési munkálatokat. Ez év augusztusában a kerületben csaknem 60 százalékkal több szenet termeltek, mint tavaly augusztusban .Ez év első nyolc hónapjában a bányászok körülbelül 100 szerelvénnyel többszenet szolgáltattak be, mint amennyit a kormányrendelet előírt. Egész sor bánya — a Brianszki Széntröszt, „Annenszkaja“, a Szverdlov-Széntröszt, „Centro Szojuz“, a Vorosilov-Széntröszt és a Vörös Don-Széntröszt bányái és még sok más bánya — máris többet termelnek, mint amennyit a háború előtt adtak. A bányák újjáépítése után a bányászok igyekezete arra irányult, hogy tökéletesítsék ezeket. Vegyük például az „Annenszkája“ bányát. Itt a munka minden folyamata gépesített — kezdve a csákányozástól, egészen a szénnek a vasúti kocsiba való berakásáig. A háborúig,amikor a bányában tapasztalt, tanult bányászok dolgoztak, a bánya naponta 750 tonna szenet adott. Most pedig, annak ellenére, hogy a munkások többsége új munkaerő, nemrég a kolhozokból jött parasztokból áll, a bánya naponta 890 tonna szenet szolgáltat, sőt egyes napokon 1200 tonnát is. Hatalmas munkát végeztek az utolsó két évben a Vorositovról elnevezett fémfeldolgozó gyárak. Ezek több mint harminc üzemet és két kohót építettek újjá. Jelenleg befejezés előtt áll az 1. számú hatalmas kohó újjáépítése Az almazinszkiji fémfeldolgozók üzembehelyezésre készítettek elő egy kohót és mindazokat a kisegítő üzemeket, amelyekre az öntöttvas előállítására szükség van. Elérte már a háború előtti színvonalat a Jakubinszkiról elnevezett gyár is. Körülbelül ugyanez a helyzet néhány más gyárnál is. Jelentős eredményeket értek el a szállítómunkások, összehasonlítva az 1943-as évvel, a szénszállítás hétszeresére növekedett és a háború előtti színvonalnak 45 százalékát éri el. Ez alatt a két év alatt csupán a bányásztelepeken újra- és felépítettek 844 ezer négyzetméter lakó- és középületet. A kerületben 1060 iskola közül újjáépítettek és helyrehoztak 1017 iskolát. A lakosság igen aktív részt vesz az újjáépítési munkálatokban. Ezideig a városok lakossága 1393 ezer munkanapot dolgozott az újjáépítésen. A helyi szovjetek, párt- és gazdasági szervezetek nagy figyelmet szentelnek a helyszínen található építőanyagok felkutatására és kihasználására és jelentős sikereket is értek el ezen a téren. Ma már saját cementünk van, kiváló szilárdságú gipsz, gipszöntvénytermékek ,salaktéglák, téglák, építőszegek, tetőfedőanyagok stb Igaz, hogy ezeknek a termékeknek a mennyisége még nem elégíti ki szükségleteinket De a kezdet már megtörtént és most minden eszközzel azon vagyunk, hogy gyarapítsuk a termelést és megjavítsuk a helyi építőanyagok minőségét. A vorosilovgrádi kerület egyike a legfőbb ipari kerületeknek a Szovjetunióban. Azonban ez a kerület mezőgazdasági szempontból is jelentős. Gabonatermékekből háromszor annyit termel, mint amennyire szüksége van. Jelenleg a kolhozok és a szovjet gazdaságok a méhészet és gyümölcsöskertek gyarapításán dolgoznak, a szőlőtermelést fokozzák és növelik az állatállományt. Az előző évhez viszonyítva, a bevetett terület 11 millió 750 ezer hektárral növekedett, a háború előtti területek 91 3 százaléka be van vetve A kolhozparasztok, a gép és traktorállomások és a szovjet gazdaságok munkásai nemrégiben magukra vállalták, hogy sürgősen teljesíteni fogják a kormány kenyérbeszolgáltatási rendeletét, gondos munkával készítik elő az őszi vetést A kerületben újra megalakult a kerületi pártszervezet és a szervezet befolyása meg is erősödött. A kerületben alig van kolhoz, ahol ne lenne pártszervezet, komszomol-csoport vagy komszomolszervezet. A pártpolitikai munkák minden tapasztalatát alkalmazzuk most a falvakban Kétévi megfeszített munka komoly sikereket eredményezett a kerület gazdaságának feltámasztásában Feltétlenül szükséges, hogy minél gyorsabban pótoljuk a képzett munkaerő hiányát az iparban, támogassuk a lakóházak újjáépítését és pótoljuk az erősen elkopott gazdasági gépeket, amelyeknek állományát már öt év óta nem újították meg. Sikereink így még hatalmasabbak lesznek. lés sohasem fog gazdasági válságot okozni mint az a régi Jugoszláviában történt. A többtermelés nálunk gazdasági jólétet jelent. Azt eredményezi, hogy a munkások és parasztok kevesebbet dolgoznak, jobban öltözködnek és általában javul az életszínvonalunk. Ezért kell kulturmunkásainknak a népi kultúrát és a demokratikus oktatást minden erejükkel támogatniuk. Országunk jövőjét csakis egy politikailag éret- és gazdaságilag termelőképes nemzedék kezébe fektetjük le.