Magyar Szó, 1945. december (2. évfolyam, 279-305. szám)

1945-12-01 / 279. szám

X?f. 1.________ iamii' iywiitii­»Ti­a~—wnamri—a Magyar Szó Összeült az első demokratikus ma­gar országgyűlés IÍ£EY*rers’ág tö­rtént Imében elsb­­­en választottak •tvszatil parasztembert a Ház e.n­évé Csütörtökön ült össze az új ma­gyar országgyűlés első ülésszakára. A megnyitó ülés ünnepélyes külső­­ségek között folyt le és a karzatok zsúfolásig megteltek. A diplomáciai páholyban Vorosilov marsal, Puskin szovjetkövet és Grigorijev követ­ségi tanácsos mellett egész sor ma­­gasrangú orosz tiszt és az amerikai és angol követségek személyzete foglalt helyet. Nagy feltűnést kel­tett, hogy a képviselők nem pártonként csoportosulva foglalták el he­lyüket a Házban, hanem külö­­­­nösebb elhatárolás nélkül egy­másba olvadtak, ezzel is kifejezésre juttatva azt, hogy szoros együttműködésben kí­vánnak dolgozni. Ezt a külsőségek­ben kifejezésre juttatott szegemet a tanácskozások érdemleges anyaga is igazolta. A választásokat, amelyek keretében az elnökség tisztségeit betöltötték, vita nélkül folytatták le úgy, ahogyan arra vonatkozólag már a pártközi értekezleten meg­állapodtak. A Ház elnöke Nagy Fe­renc kisgazdapárti képviselő lett, alelnököknek Kossa István kommu­r­­istapárti és Kéthly Anna szociál­­demokratapárti képviselőket válasz­tották meg. Nagy Ferenc házelnöki helyeinek elfoglalásakor beszédet mondott, amelyben megelégedéssel állapította meg, hogy Magyarország történelmében először történik meg, hogy egy­szerű parasztember­­­i a Ház el­nökének székében. Ebben szimbólumot lát, az őszinte demokrácia jelképét és azt, hogy az agrárország a földművesség meg­erősödésére és érvényesülésére tö­rekszik. Beszéde egyébként reálisan józan volt és ezzel is kifejezésre juttatta azt, hogy nem a régi reak­ciós korszak fellengős ígérgetései hangzanak el, hanem reálpolitikát kívánnak folytatni. Ugyanilyen értelmű volt a minisz­terek felszólalása is a megnyitó ülésen. A kormány tagjai teljes számban megjelentek, Tildy Zoltán miniszterelnök mellett kétoldalt az államminiszterek ültek, majd sorba következtek az egyes tárcák minisz­terei. A felszólalók valamennyien hangoztatták, az új munkaprogram arra irányul, hogy megteremtsék a belső rendet politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt és egy­ben szoros baráti kapcsolatokat építsenek ki elsősorban a szomszé­dos államokkal és a többi hatal­makkal is. Az érdemleges tanácsko­zásokat csak pénteken kezdték meg. A magyar közigazgatásban vég­rehajtandó reform és nagy tisztoga­tás előkészítéseképpen pártközi ér­tekezleteken döntöttek a főispáni állások betöltéséről. Megállapodtak, hogy az állásokat kulcs szerint, a pártok erőviszonya­inak megfelelően töltik be. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb főispáni állásra kisgazda­párti tagot neveznek ki, de ezek is nagyrészt, a megyei viszonyoknak megfelelően földművesek és has­ortló dolgozó emberek lesznek. Hét főispánt a kommunista párt és hetet a szociáldemokrata párt tagjai sorából neveznek ki. Vajdaságban g®8 feeszerző-folfi­asztási szüvet­kezet mű­­ködik !­s?Srenczs­ei, mim á-a ireo?.kaiái?Uita az órdrég'tás! és a szekti*'- c­ét . A felszabadulás óta eltelt idő­szakban jelentős eredményeket könyvelhetünk el úgy az újjá­építés, mint a széles néprétegek életfeltételeinek feljavítása te­rén. A beszerző-fogyasztási szö­vetkezetek megszervezésében is nagy sikereket értünk el. A szö­vetkezetek szervei ma már Vaj­daság lakossága ellátásának első­rendű tényezőjeként szerepel­nek. Vajdaság 363 b­eszerző-fo­­gyasztási szövetkezete 134.626 tagot számlál, ami azt jelenti, hogy a családtagokkal együtt 543.529 fogyasztó a szövetkeze­tek útján fedezi szükségleteit. Óriási jelentőségű már maga az a tény is, hogy tartományunk lakosságának egyharmada meg­értette a szövetkezetek­ elvitat­hatatlan szerepét az ország új­jáépítésében. Népeink gazdasá­gilag legszegényebb rétegei tö­mörültek a szövetkezetekbe. Vajdaság szövetkezetei szövetség­­ j­éhez még nem érkeztek be a­efizetett részvényekről szóló jelentések, de az eddigi adatok­ból kirajzolódnak a nagyszabá­sú tevékenység körvonalai, így például 21 szövetkezet 820 744 dinár részvénytőkével rendelke­zik, 17 más­­­szövetkezet 1 1,662.213 dináros forgalmat bo­nyolított le, míg a noviszádi munkás-alkalmazott beszerző­fogyasztási szövetkezet forgalm­a eléri a 25 millió dinárt. A város és falu fogyasztóin­a­k nagy része belépett a szövetke­zetekbe. Noviszádon, Petrovgrí­­con és Vrsacon 50, Szuboticán 30, Par­csevón 40, Elem­éren Bácskip­­ovácon, Ramenká­i, Szurdokon és egyéb helyeken 80—-90­­0 -es a lakosság részvé­tele a szövetkezetekben. A munka fejlődésével és a szervezettség megerősödésével párhuzamosan javul mágunk általános gazdasági helyzete és fokozatosan eltűnnek az akadá­lyok és nehézségek, amelyek hátráltatták a szövetkezeti mozgalom lendületes kifejlődé­sét. Egyes körülmények azonban még mindig hátráltatják a munkát, így nagy hiány mu­tatkozik szakképzett vezetők­ben. Az új vezetők még tapasz­talatlanok és tanulniuk kell, hogy szervező képességeiket tel­jes mértékben kifejleszthessék. A szövetkezeti tagok sokszor panaszkodnak is, mivel egyes esetekben a vezetők tapasztalat­lansága miatt károsodás éri a közösséget. A vajdasági szövet­kezeti szövetség már megtette a szükséges lépéseket, hogy véget­­vessz­n ennek az állapotnak. 7 t tanfolyamot rendeztek, amelye­ken hatvan adminisztratív veze­tőt képeztek ki. A közeljövőben a kerületi székhelyeken is ha­sonló tanfolyamokat szerveznek azzal, hogy az adminisztratív ok­tatás mellett megfelelő számú kiszolgáló személyzetet is kiké­peznek. A szállítási nehézségek to­vábbra is akadályozzák a be­­szerző-fogyasztó­­i szövetkezetek munkáj­t. A szövetség mind­össze 3 tehergépkocsival rendel­kezik. Nemrégen 35 tehergé­p­­kocsit igényeltek a legszüksé­gesebb szállítások lebonyolításá­ra. Hozzál­áttak a központi el­osztóhelyek megszervezéséhez is. Ily módon meggyorsítják az áru és a befektetett tőke forgalmát. Vajdaság területén 22 szövetke­zeti körzetet alakítottak. Ezek­ben eloszt­ó­központokat szer­veztek nagyobbára olyan helye­ken, ahol legkedvezőbbek a szállítási viszonyok és legjob­ban el lehet helyezni az árut. A közpon­t­ok megszervezésével lehetővé vált, hogy az áru köz­vetlen uton jussön a termelőtől a fogyasztóhoz. Ezzel pedig csökkennek a szállítási költségek és olcsóbb lesz az áru. A szövetkezeti élet további kifejlődéét nagyban elősegít­heti a város és a falu közötti kapcsolat elmélyítése. Gyakran előfordul, hogy a vidéki szövet­kezetek üres szállító­ eszközök­kel jönnek Noviszádra, hogy átvegyék a számukra kiutalt árukat. en esetek nagy mu­­l­­­osztást jelentenek, mert ugyan­,, A kereskedősegédek és tan on­dók elméleti és gyakorlati szak­tudásának kitelvesztése érdeké­ben a va'd­eeáoi nénmrlam^nt kereskedelmi ümm^^álya Voj­­daság ©«rész területén engedé­lyezte a keresk'v'del­mi tovább­képző szakiskolák megnyitásé­t. A rendel értelmében a m. tai kereskedmfiak legttőbb msetartott konferenciájukon pl. határozták, how megindulók továbbképző iskolájukat. A ke­­reskedőlomoncok száméra köte­lező az isk^a I**o*atása, a ke­­rekedésevédek és bármel v más rmmr eternit tMv» önként fcoírrbkarhat. A is*en cse­kMv lem:. A"z elw®dó«­ekat a zen­­tai középiskolák tejárai, a taní­tók és a rek tartják. A tanfolyamot az esti órákban rendezi k me», i­v az ifhmág n«m m’mkáj» nwt'^dtán el’érhat az i*ket*ba is. Felvételre jelentkezni lehet mir'január) dőhtten 1­5 óréig a Molnár-Szipán-féle temetke­zési valalatban, a kereskedő ifjak egyesültének titkáránál, ekkor főzelékfélét és a falu egyébb term­ékeit is beszállít­­hatnák a városi fogyasztók ré­szére A város és a falu egész­séges áruforgalma hozzájárulna a munkás-paraszt szövetség gaz­dasági alapjának megvetéséhez. Ha a szövetkezetek vásárolták fel a falusi termékeket, meg­akadályozhatják az árá­sgitá­t és a spekulációt. A szövetkezetek f­eerősítésé­­nek munkájában részt kell ven­ni minden szövetkezeti tagnak A nehézségek leküzdhetők, en­nek legjobb bizonyítéka az ed­dig végzett munka. Néphatósá­­gaink hathatós támogatást nyúj­tanak fiatal szövetkezeteinknek, mert kellőképen értékelik mun­kájukat, amelyet a széles dol­gozó tömegek ellátásában vé­geznek. Joggal mondhatjuk, hoffy szövetke­z­teink felszá­molták a feketekereskedelem legnagyobb részét. Ezért saját és országunk érdeke is hogy erős szövetkezeik éarvitsák a mind élénk­ebbé váló kereske­delmi életünket Szneft rak­ét­ák pásztái világították be az estet. Furcsa öröm fények, merész villanása szabadság­­tüzek az ég végtelenjében. Katonák, polgárok és fiatalok táncoltak vidám muzsikaszó mellett a Szabadság té­ren. A villanyégőkből kirakott ötágú csillag mintha most vörösebben szi­porkázott volna a m­üzsgő és boldog tömeg felett . Magyar szívemet éles fájdalom markolta meg. Úgy éreztem, irigységgel vegyes bámulat összesürüsődött fájdalma ez egy ki­csiny, de hős nép öröme láttán, a­­mely négy évvel ezelőtt elindult a balkáni hegyrengetegből, hogy meg­vívja a túlerővel egyenlőtlen és né­peket csodálatba ejtő harcát a szabad­ságért, azért, hogy november 29-én ünnepelve és boldogan odaki­lthas­­sa a világnak: Köztársaság. Petőfi népére gondolok, az én ma­gyar népemre, akit áruló és soha­sem magyar urai szégyenteljes ka­landba sodortak, egy népre, amely most lelki egyensúlyát elveszítvén önön testét emészti Petőfi népe, út­­talan magyar nép, végy példát hősi szomszédodtól, a kicsiny és gerinces jugoszláv néptől, amely megmutat­ta hogyan kell emberhez, szabad nemzethez méltón élni. „Köztársaság, Népköztársaság!" hallom mindenfelé az ünnepin utcán. Együtt örülök és sírok a néppel, a­­mely még nagyobbá rőtt szememben ezen a napon Reggel egy kenyeres­­boltban szegény, öreg, szerb tele­pessel osztottam meg kevés kenye­rem. I.n a ma­rvar puszták szülötte vagyok, n a délszláv hegyek uj éle­tet kereső, boldog fia, egy a szabad­ságharcosok közül. Tudtam, hogy ma nagy nan van, az ő napja és' mirdanmüank örömünpepe Minde­nemet, a szivemet is odaadtam vo­rra neki bámulatom és c’esett, vahtdó récém bámulatának ne'ér d végtelen tisztelet jeléül a fiatal és boldog nén menóan találása, Népi Köztársa­sága iránt. (th. 1.) jfpfi»«1 fry *iK|ib<!to?f£ O’SI n*?!> 7*nt*fi ­Siffadalos dolgozó népünk kötelessége ellenőrizni a gabona­­feleslegek beszállítását Hazánk ma a termelés minden te­rületén, a gyárakban, a bányákban és a földeken óriási erőfeszítéseket tesz, hogy a négyéves harc súlyos sebeiből kigyógyulva, minél előbb megteremtse népei számára azokat a jobb anyagi és szellemi báziso­kat, amelyek a demokratikus rend­szer természetes velejárói. A nép általános életszínvonalá­nak emelése diktálja ma min­denütt az iramot. Ezért folyik hősies versenymunka az ipari és mezőgazdasági terme­lésben, ezért fáradoznak néphatósá­­gaink azon, hogy szövetkezetek és népmagazinok fel­állítás­sal letörjék a fekete kereskedelmet, ezért jut­tatják a nincstelen paraszti tömeget földhöz és ezért harcolnak politikai vonalon mindazok ellen, akik köz­vetve, vagy közvetlenül, tudatosan, vagy tudatt­alanul a reakciót, a nép esküdt ellenségét támogatják. Az újjáépítés szerves része, a ter­melt javak igazságos elosztásának alapfeltétele és a földműves társa­dalom öntudatának és építőszándé­­kának értékmérője a gabonafelesleg beszállítása is. Az ország népe nem egyenlő arányban vette ki részét a háborúból. Voltak olyan helyek — ide tartozik Vajdaság is —, ahol a lakosság aránylag békés termelő­munkát végezhetett és voltak olyan országrészek, ahol a háború állan­dósult, a lakosság a legnagyobb nélkülözésekben élt és termelőm­un­káját az ide-oda mozgó hadszíntér lehetetlenné tette. Természetes, hogy most amikor a harcok befe­jeződ­ők, a há­ború sújtotta és min­denükből kifosztott országrészek lakosságának nyomorát, kenyér­­gondjait azoknak kell enyhíteniük, akiknek a termelt javakban felesle­geik vannak. Ez nem kényszert és nem ala­mizsnát jelent, hanem a leg­szentebb polgári és emberi kö­telesség teljesítését azokkal szemben, akik harcoltak, szenvedtek és nélkülöztek népeink szabadságáért. A népkormá­ny a rgjózanabb megfontolás és belátás szellemében állapította meg, hogy a föderális egységeknek és az autonóm Vajda­ságnak milyen mértékben kell hoz­­zájáru­lniok éhező embertársaink megsegítéséhez, hány vágón gabo­nát kell eljuttatniok még a tél be­állta előtt oda, ahol erre a legna­gyobb és legégetőbb szükség van. Vannak Vajdaságban városok és falvak, ahol a helyi néphatóságok és a földművesek kölcsönös megér­tésével sikerült még idejében be­­szállítani a megállapított gabonafe­­leslegeket. Ezek a városok és fal­vak követendő példát mutattak arra, hogyan lehet és kell segítséget nyújtani fiatal demokratikus országunknak a nehézségek megoldásában. De, sajnos, vannak Vajdaságban azan helységek — és nem is cse­kély számban —, ahol sem a nép­hatóságok, sem a földműves lakos­sá­g nem fogta fel kellő komolyság­gal, kellő öntudattal ennek a fon­tos akciónak országos jelentőségét. Sőt megtörtént egyes helyeken, hogy még a feleslegek összeírását sem végezték el a hivatalos szer­vek úgy, ahogy azt az előírások megkívánték volna. Egy bánáti fa­luban az összeírást az ifjúság vál­lalta és elkövette azt a hibát hogy a gabonafelesleg mennyiségének meghatározását könnyelműen telje­­sen a termelőkre bizv a sőt egyene­sen ősszel átszőtt egyes lelkiismeret­­len gazdákkal, akik különben­­ hajlamosak arra Hogy a beszolgál­tatások alól minden után-módon ki­vonták magukat. Egyes helyeken a földművesek, ahelyett, hogy beszél iitották volna feketén értékesitet­ték gabonafeleslegeiket. De se sze-i se száma az éves és ehhez hasonló visszaéléseknek. Sokszor elmondottuk már és meg­ismételtük ezúttal is, hogy az állam ma a nép érdekeit képviseli. Az ország lakosságának nagy több­sége nagyon is hatalmas vér­doza­tokat hozott azért, hogy az ország kormányának ruh­át maga vehesse kezébe jobb jövőjének, gazdaság és szellemi fejlődésének maga szab­hasson irányt. A dolgozó nép által kitermelt javak ma nem az uralkodó osztályok, az iparm­anások, feudá­lis földesurak és áruló politikusok zsebeibe vándorolnak, hanem egész­séges, szociális körforgást végez­nek, visszatérnek oda, ahonnan el­indultak, a néphez, az egyetemes népi életszínvonal, a nagyobb darab kenyér és a kultu­rális fejlődés céljait szolgálják. A gabonafelesleg rendszertelen és pontatlan beszolgáltatásával föld­műveseink saját érdekeik ellen cseleksze­nek, mert megnehezítik ilyen módon az ország ellátását, támpontot adnak a nép sötétben bujkáló ellenségei­nek arra, hogy újra kizsákmányol­hassák a dolgozó parasztságot és megbontva népeink egységét, le­rombolhassák a négyéves szabadság­­harc vívmányait. A népi államigaz­gatás már abban is lényegesen kü­lönbözik a régi reakciós uralomtól, hogy célkitűzéseit, amelyek vég­­eredményben a nép érdekei szol­gálják, nem a nyers erőszak, ha­nem a józan mérlegelés, a legtelje­sebb demokrácia szellemében igyek­szik keresztülvinni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes jobbmelti földművesek, nagyon is átlátszó szándékkal, lelkiismeretlen módon büntetlenül visszaélhetnek a kor­mány és a nép jóhiszeműségével A dolgozó néprétegeknek, a vá­rosok és falvak nincstelen tömegei­nek kötelességük, hogy a népható­­ságokkal együtt a legszigorúb­ban ellenőrizzék a gabonafeles­leg beszállítását. Sürgősen pótolnunk kell a mulasz­tásokat azokban a városokban és községekben, ahol a gabonaszállítá­­sokat eddig még nem teljesítették. A gabonarejtegetőket, a spekulán­­sokat, a nép tudatos ellenségeit kí­méletlenül le kell seprezni minde­nütt, ahol felütik fejüket. Az ellen­őrzést maga a nép kell hogy ke­zébe vegye, hiszen a múltban na­gyon jól megtanulta, mit jelent éhezni, mit jelent szenvedő testvé­reinken segíteni és mit jelent meg­erősíteni a demokráciát, amelyérl évszázadokon át annyi népi hős ál­dozta életét. A gabonafelesleg beszállításának teljesítése ma a legfontosabb feladat, a dol­gozó nép és az újjáépülő ország ügye, erőpróbája a Vajdaságban élő né­pek öntudatának és segítőkészségé­­nek. ( S­zó) Szövet­ezetei alek­ed­tek a ná­vó­ telepesek A grahovói járás telepesei alig két hónappal ezelőtt érkez­tek meg a bánáti Nákovó köz­ségbe. Meg sem melegedtek új otthonaikban, máris hozzáláttak a munkához, hogy kiépítsék a kölcsönös segítségen alapuló kö­zösségi életet. Meggyőződtek arról, hogy a lakosság és saját maguk élelmi­szerellátását csak szövetkezeti úton biztosíthatják és csak ily módon akadályozhatják meg a feketepiacot és a spekulációt, amelynek célja, hogy az árakat felverje és lehetetlenné tegye a község lakosságának normális életét. A telepesek a község néphatóságánal­ és szakértőinek támogatásával régit­­kitolták a munkás beszerző és értékesítő szövetkezetét. November 25-én konferenciát hívtak egybe, hogy a telepesek­kel részletesen megismertessék a szövetkezet cél­ját és fontossá­gát. A megbeszélések befejezé­se után Nákovón letelepedett 300 telepes­ család közül 271 azonnal belépett a szövetkezet tagjai sorába. A beiratkozási dí­jakat a helyszínen kifizették, s ezzel megteremtették az első anyagi alapot, amelyen a szö­vetkezet megkezdheti működé­sét. A nákovói eset is bebizonyít­ja, hogy a telepesek a négyéves népfelszabadító harc szellemé­ben élnek és minden áldozatot meghoznak a közös ügyért, ha­zájuk boldogulásáért

Next