Magyar Szó, 1946. július (3. évfolyam, 155-179. szám)
1946-07-01 / 155. szám
HI. I. A csetnikek utasítják az olasz légierőt és tüzérséget a partizán állások bombázására A vasárnapi tárgyaláson felolvasott okmányok sorozatában különösen figyelmet érdemel Mihajlovicsnak Gyurisics őrnagyhoz intézett levele, amelyben utasítja a repülő brigádok szervezésére azzal a feladattal, hogy a második proletár divízió ellen harcoljanak. Ebben a levélben elrendeli, hogy a legrövidebb időn belül szerezzenek fegyvert, lőszert és élelmiszert az olaszoktól és ez£i szereljék fel a repülőbrigádokat Egy másik hasonló szellemű levélben a propaganda fokozására utasítja Osztojics őrnagyot és levelét ezzel fejezi be: „Az élelemért és fegyverért forduljatok az olaszokhoz. Tegnap is kitűnő segítséget nyújtottak." 1943 április elsején Mihajlovics Drázsa erélyes táviratban támadja Sztanisics Báját, mert seregei széthullanak és lehetővé teszik a komunisták átvonulását Szerbiába. Elrendeli az engedetlen tisztek és katonák kivégzését. Ezután olyan okmányok következnek, amelyek a közös harcokról számolnak be. Vukadinovics parancsnok jelenti Mihajlovicsnak: „Az élelmiszert az olaszoktól kaptuk. Így rendeztük kapcsolatainkat". Lukacsevics parancsnok utasításokat adott az olasz tüzérségnek a partizán állásoklövésére. Osztojics 1943 április-ikén jelenti: „Ma felszólítom az olaszokat küldjenek ki bombavető gépeket a partizánállások bombázására." Elnök: Megtörtént ez a bombázás. Mihajlovics: Nem tudom, nem emlékszem. Ügyész: itt van egy jelentés, amelyből kitűnik, hogy április folyamán az olasz repülősök rendszeresen bombázták a partizánok által megszállva tartott területeket. Volt Osztojicsnak felhatalmazása arra, hogy ezt kérje az olaszoktól. Mihajlovics: Éma nem adtam neki ilyen felhatalmazást. Már mondottam, hogy csak alkalmilag, ha a helyzet hozta magával, teremtettünk együttműködést a megszállókkal. Elnök: Most olvastam fel azt a táviratát, amelyben utasítja Osztojicsot, hogy fegyverért és lőszerért forduljon az olaszokhoz. Maga ezt alkalmi együttműködésnek tartja, vagy rendszernek. Mihájlovics válasz nélkül leül. A CSETNIKEK ORSZÁGSZERTE SZOROS EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN ÁLLTAK A MEGSZÁLLÓKKAL Maga Mihajlovics 1943 április 6-ikán azt közli Veszkovics őrnaggyal, hogy biztosították az élelemszállításokat ,az olaszoktól, továbbá az olasz tüzérség és repülők segítségét. Mihajlovics természetesen sem emlékszik erre a levelére, de az aláírását elismeri. A további levelek széleskörű összefogásról számolnak be, mindent elkövetnek a partizán seregek terjeszkedésének megakadályozására, de a levelekből az is kitűnik, hogy akcióik sikertelenek maradtak. Egymásután következnek okmányok az 1943 december közepétől 1944 január végéig folytatott harcokról, amelyekben a partizánok és népfelszabadító seregek ellen együttesen harcoltak a csetnikek, a németek, a bolgárok és Nédics seregei. Jelentik, hogy 3.500 kommunistát bekerítettek és alkalom kínálkozik teljes megsemmisítésükre. A parancsnokság a németek kezében van, azok irányítják valamennyi sereget. Elnök: Ezekkel a táviratokkal szemben is tagadja, hogy ez nyílt és teljes együttműködés, vagy ez is csak alkalomszerűen adódott? Mihajlovics lehajtott fejjel ül és nem válaszol. Nincs mit válaszolnia, mert a tények megdönthetetlenek. Nem válaszol akkor sem, amikor elébetárják Kovácsevics táviratát. Magyar Szó Három hete tart a topt idei tárgyalóm Mihajlovics tehetetlen az okmányok terhelő bizonyítékaival szemben Kemetkoná jelentőségű a beográdi per Teljes három hete folyik a tárgyalás és a bíróság egész idő alatt egyetlen nap szünetet sem tartott, hogy ezzel is meggyorsítsa a peranyag teljes tisztázását Vasárnap is az okmányokat ismertették és a jelentéseket olvasták fel. Minden okmányról megkérdezték a vádlottakat, elismerik-e a felolvasott okmányok valódiságát. Mihajlovics Drázsa váratlanul feltűnően gyenge emlékezőtehetségről tesz tanúságot és a legtöbb esetben azt állítja, nem emlékszik. Csak akkor ismeri el az okmányokat, amikor bemutatják aláírását, vagy széljegyzeteit. Minthogy ő azonban valamennyi okmány vezérkarának levéltárából került elő, ő maga sem vonja kétségbe, hogy a felolvasott okmányok valódiak és így minden kétséget kizáróan igazolódik nemcsak Mihajlovics és jelenlévői társai, hanem a távollevő vádlottaknak a bűne is. Teljesen meggyőző erejűek ezek az okmányok és ha egyszer egy-két héten belül befejeződik a tárgyalás, elhangzik az ítélet és kimondják, hogy a távollevő vádlottak is valamennyien bűnösek, elkerülhetetlenül elkövetkezik azelítéltek kikérése. Jovánovics Szlobodán és társai, akik Londonban, vagy Amerikában várják az ítélet elhangzását, nem politikai menekültek, akik a nemzetközi jogszokások alapján menekültjogot élvezhetnek, hanem közönséges árulók, háború bűnösök, akiket a potsdami egyezmény értelmében ki kell szolgáltatni az országnak. Ez magyarázza meg azt az idegességet, amellyel az egykori emigráns kormány körei Mihajlovics Druzsa tárgyalását figyelemmel kísérik és felhasználják a Jugoszláviával szemben ellenséges beállítású sajtót az angol és amerikai közvélemény félrevezetésére. A Hearst-lapok, amelyek a háború befejezése óta már szüntelenül háborúra uszítanak, néhány nap óta ismét a legmegdöbbentőbb hangon írnak Mihajlovics és társainak bűnperéről. Ez a változás annak a következménye, hogy Mihajlovics bevallotta: Foticcsal és az amerikai körökkel a Hearst-lapok távirati ügynöksége útján teremtette meg az öszszeköttetést és maga Fotics, akinek akkor korlátlan anyagi eszközök álltak rendelkezésre, a Hearst lapokon keresztül végezte propaganda munkáját a csetnikek megsegítése érdekében és a partizánok ellen. Azok az amerikai körök tehát, amelyek Fotksnak segítséget nyújtottak, most is megadják a lehetőséget, hogy tovább végezze uszító és békerontó munkáját, mert tudják, hogy ők maguk teljes mértékben felelőssek és ugyanúgy a vádlottak padján kellene ülniük, mint Mihajlovics Drázsának és társainak. A tárgyalás befejezésével azonban elkerülhetetlenül bekövetkezik a nyílt állásfoglalás. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának nyilatkoznia kell, kiadja-e a háborús bűnösöket a megdönthetetlen bizonyítékok alapján, vagy azonosítja magát azzal a politikával, amely arra irányult, hogy amíg az angol nép széles rétegeiből, a dolgozók tömegeiből sorozott katonaság a harctéren vérzett, egyes politikai vezetők az, ellenséget támogatták fegyverrel, lőszerrel, pénzzel és a saját seregeik ellen harcoltak. Ez az a mozzanat,, amivel Mihajlovics Drázsa bünpere kilép a jugoszláv keretekből és az Egyesült Nemzetek közös ügyévé válik. Mindazt a problémát, amit ez a bünper felvet, széles nemzetközi alapokon kell tisztázni és rendezni, mert ez a béke problémája: leszámolnak-e azokkal, akik a háborúban árulók voltak és akik miatt aránytalanul több vér folyt, mint amennyi árán magával a fasizmussal le lehetett volna számolni. Vagy — folytatják és minden kezdődik előröl, aki jelenti, hogy az Avalán álló csetnik hadtestekben máris 2.319 német katona áll szétosztva az egyes csapatoknál ágyukkal, tankokkal és modern géppuskákkal felszerelve. A német egységek száma a csetnik keretben egyre növekszik és várják Nédics seregein kívül Lyotics egységeinek érkezését. Egész tömeg további olyan táviratot olvasnak fel, amelyekből világosan látszik, hogy mindenütt, ahol csetnikek voltak, összeköttetésben állottak a megszállókkal és állandó rendszeres együttműködést tartottak fenn. Az is kitűnik ezekből az okmányokból, hogy a rendelkezések célja nem csupán a partizánok elleni harc volt, hanem rendszeresen folytatták a partizán hozzátartozók és rokonszenvezők üldözését és irtásait. KÉSSEL GYILKOLJATOK, A LŐSZERREL TAKARÉKOSKODNI KELL Kovácsevics alezredes 1944 áprilisában a hadműveletek során napiparancsot ad ki: „A régi partizánokat elfogatásukkor a helyszínen kivégezni. Hozzátartozóikat pénzbüntetésre ítélni, ha nem fizetnek, kivégezni.” Ugyanakkor Blagoje parancsnoknak azt az utasítást, adja Kovácsevics, mindenkit megölni, aki utatokba akad. Vukovics erre feljegyezte: „Késsel öljetek, mert a lőszerrel takarékoskodni kell.” Néhány nap múlva egész partizán falvakat gyújtanak fel és semmisítenek meg. Borzalmas mészárlás folyik, mert az utasítások értelmében „a rokonszenvezőkkel szemben kíméletlenül kell eljárni”. Kovácsevics, majd Gyurisics jelenti Drázsának: Lyotics újabb együttműködést kíván szervezni, de csak Mihajloviccsal hajlandó tárgyalni. Egy másik okmányból kitűnik, hogy 1944 augusztusában a szerb állami őrség képviseletében megérkezett Martinovics, aki felajánlotta, hogy Nédics seregeiből ötezer főnyi erősségű jól felszerelt ezredet szerveznek és azt Mihájlovics parancsnoksága alá utalják. Elnök: Közvetlenül tárgyalt Martinoviccsal? Mihájlovics: Egyáltalán nem emlékszem érkezésére. Elnök: Ez nem volt olyan régen, hogyan lehetséges az, hogy ilyen fontos eseményre nem emlékszik? Mihajlovics vállvonogatva ismétli, hogy nem emlékszik. Elnök: Megkapta-e Jankovics jelentését arról, hogy a németekkel együtt megindították a támadást 1944 áprilisában a népfelszabadító Seregek ellen? — Nem tudom megkaptam-e. — Jankovics a maga vezérkarához tartozott és bizonyára tudta a módját, hogy eljuttassa magához a jelentést. Nem tudja, vagy nem emlékszik? — Nem tudom. Lehetséges, hogy a főhadiszálláson megkapták és nem továbbították hozzám. — Lehetséges, hogy saját vezérkarának jelentését nem továbbítják magához? — Nem tudok erről a jelentésről — hangzik Mihajlovics csökönyös válasza. DRAZSA NEM EMLÉKSZIK SAJÁT TÁVIRATAIRA SEM Az együttműködés szüntelenül folyik és sehol sem merül fel egyetlen mozzanat sem, ahol a parancsnokok az együttműködés megszakadását vagy az ellenségeskedés kitörését jelentenék. Elkövetkezik azonban a menekülés ideje, a csetnikek egyre jobban kiszorulnak az országból, nyugatra vonulnak és 1945 január 31-ikén Mihajlovics Drázsa rendeletet ad ki: »Embereket kell küldeni különleges feladattal Szerbiába. Ehhez olyan személyek szükségesek, akik alkalmasak a királyi parancsnokság speciális feladataira és tudják, hogy ha a feladatokat nem végzik el, halálra ítélik őket. Eszerint csak olyan személyek jönnek számításba, akik mielőbb vissza akarnak térni hazájukba és kellő elszántsággal rendelkeznek.« Olyan levelek következnek, amelyeket különböző gonosztevők küldtek, akiket közvetlenül a német összeomlás előtt 1945 tavaszén fognak el Szerbiában, vagy Boszniában a terepen, ahol megkísérlik Drázsa gyilkossági utasításainak végrehajtását. Menekülés közben Drázsa és seregei megteremtik az együttműködést az usztasékkal. Előkerül egy okmány 1945 január hó 20.ikáról, amelyben Drázsa parancsnoksága találkozót kér a katolikusoktól és az usztasáktól. Mihájlovics Predavecet küldi ki a találkozóra, Trifunovics tábornok Bogdánovics századost rendeli ki összekötő tisztnek. Két táviratot olvasnak fel, amelyeket Mihájlovics küld csapatainak, lépjenek érintkezésbe az usztasákkal, nehogy azok megzavarják a csetnikek tisztító munkáját a partizánokkal szemben. — Ez a maga távirata jegyzi meg az elnök. — Fogalmam sics róla — válaszolja Drázsa. — Hogy lehetséges az, amikor ez a maga távirata, a maga nevében ment el és itt a táviratok könyvében a maga aláírása szerepel. — Nem tudom. Egyáltalán nem tudok ezekről a táviratokról. — Azokról a levelekről sem tud, amelyeket Pavelicshez és Sztepinachoz küldött, mert ezek teljes összhangban állnak távirataival. Drázsa ingerült hangon válaszol: _ — Azokról már beszéltünk. Ezekről a táviratokról nem tudok. Ismét Jevgyevics jelentései kerülnek sorra az olaszokkal való együttműködésről és azokról a kegyetlenségekről, amelyeket Jevgyevics utasítására egyes területeken elkövettek. Drázsa vitába száll az elnökkel és hivatkozik arra, hogy Jevgyevics csak az egészségügyi szolgálat szervezésével volt megbízva, ebben a minőségében került érintkezésbe az olaszokkal, mert a sebesülteket az olaszokhoz szállították. Semmiféle felhatalmazása nem volt hadműveletek irányítására és ha ilyeneket elkövetett, ezzel a fegyelmet sértette meg. A tárgyalás ezzel véget ér, hétfőn folytatják. A nap eseményei A jugoszláv származású amerikaiak delegációja több mint egymillió ember képviseletében emlékiratot nyújtott át. Acheson helyettes amerikai külügyminiszternek, amelyben követelik, hogy az amerikai külügyi hivatal támogassa Jugoszlávia jogos igényét Trieszt és Julia tartomány tekintetében. Acheson kijelentette a küldöttségnek, hogy az emlékiratot továbbítja Párisba Byrneshez. Olaszország köztársasági elnökévé az 554 leadott szavazatból 396-tal Endrico de Niccolo eddigi nemzetgyűlési elnököt választották meg. ★ Az amerikai női kongresszus táviratot intézett Byrnes külügyminiszterhez és a párisi külügyminiszteri tanácshoz. Felszólítják őket, tartsák magukat az egység elvéhez a potsdami és jaltai határozatok szellemében. Az amerikai nők tiltakoznak a gazdasági nyomás és fegyveres erő politikája ellen, mert így nem érhető el a béke kérdéseinek igazságos eldöntése úgy, ahogyan azt az Egyesült Nemzetek alapokmánya szellemének megfelel. ★ A görög kormány előkészíti a tisztviselő apparátus megtisztogatását a demokratikus elemektől. Több mint tízezer tisztviselő elbocsájtására számítanak. •éri A lengyel választásokról vasárnap estig csak szórványos részlet jelentések érkeztek, amelyek nem nyújtanak áttekintést a népszavazáson való résztvételről. Varsóban igen nagy tömegek szavaztak le a nap folyamán. A népszavazás végleges eredménye előreláthatólag csak néhány nap múlva lesz ismertetve. A szavazások teljes rendben folytak. * ROMÁNIÁBÓL kedden hatvan diák indul Jugoszláviába az ifjúsági vasútvonal építésébe való részvételre. * MAGYARORSZÁGON a hadsereg létszámának csökkentésével csökkentették a katonai körletek számát is. Az eddigi hét helyett csak négy körlet lesz: a budapesti, székesfehérvári, szegedi és debreceni. Um iii®ri©i tszaionalliszisil vallomását Mihájlovics Drézsa árulásáról és magyar kapcsolatairól A Tanjug jelenti Budapestről. A magyar sajtó közölte Ujszászi tábornoknak az orosz hadifogságban tett vallomását Mihájlovics Drázsa hazaáruló tevékenységéről. Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban Veres János vezérezredes, volt magyar honvédelmi miniszter, akiről Ujszászi is említést tesz, nyilatkozott a »Kossuth népe« című lap számára. Kijelentette, hogy ő személyében nem keresett kapcsolatokat Mihájlovics Drizsával, de tudomása van arról, hogy Mihájlovics Drázsa összeköttetésben állott a magyar felelős tényezőkkel és ismételten segélyt kért fegyverben és lőszerben. Veres János ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Egy alkalommal 1944 augusztusában, vagy szeptemberében Mihájlovics egy néhánysoros levelet intézett hozzám és ebben hadifelszerelést kért. A levelet megmutattam Csatay Lajos akkori hadügyminiszternek. Közölte velem, hogy Mihájlovics tőle is már ismételten fegyvereket és lőszert kért.« Veres János bemutatta levelét Horthy kormányzónak is, aki tudott Mihájlovics ügyeiről. 8 J Jugoszláviához éj csatlakozás lohaversenye“ A szakszervezetek isztrai tartományi bizottságának felhívása A munkások és alkalmazottak egységes szakszervezetének isztrai és fiumei tartományi bizottsága felhívással fordult a szakszervezetekhez, hogy kapcsolódjanak bea Jugoszláviához csatlakozás munkaversenyébe. A felhívásban kiemelik, hogy az egységes szakszervezetek is magukévá teszik az általános népi »Jugosláviához csatlakozás munkaversenye« ügyét, amelyet az Isztriai szlovén-olasz antifasiszta unió hirdetett, és felhívják Isztra és Fiume egész munkásságát, dolgozó értelmiséget és munkás ifjúságát, valamint minden szindikális szervezetét, hogy az egész néppel együtt a minden térre kiterjedő versenyen és az újjáépítésen át juttassák ismét kifejezésre az egész világ előtt azt a felivánságukat és akaratukat, hogy a területet jugoszláv anyaroszághoz csatolják. »Ebben a nemes, általános népi versengésben — mondja a felhívás — a munkásosztálynak, mint a termelés zászlóvivőjének lendületes rohammunkával kell példát mutatnia az egész nép előtt, hogy ebben a háromhónapos versenyben valóra válthassa a maga elé tűzött feladatokat.« A szakszervezetekben előre megállapított pontok szerint bonyolítják le a versenyt. A felhívás így végződik. »A Jugoszláviához csatlakozás munkaversenyé«-vel még jobban megszilárdítjuk a munkásosztály, a népi értelmiség és a munkás ifjúság egységét és így szorosabban összeforrva Isztra . Fiume egész dolgozó népével megmutatjuk a világnak, hogy nem akarunk elmaradni jugoszláviai testvéreink mögött, hanem mellettük haladunk a szebb és jobb jövő felé.«