Magyar Szó, 1946. július (3. évfolyam, 155-179. szám)

1946-07-01 / 155. szám

HI. I. A csetnikek utasítják az olasz légierőt és tüzérséget a partizán állások bombázására A vasárnapi tárgyaláson felolva­sott okmányok sorozatában külö­nösen figyelmet érdemel Mihaj­lo­­vicsnak Gyurisics őrnagyhoz inté­zett levele, amelyben utasítja a re­­pülő brigádok szervezésére azzal a feladattal, hogy a második proletár divízió ellen harcoljanak. Ebben a levélben elrendeli, hogy a legrövi­debb időn belül szerezzenek fegy­vert, lőszert és élelmiszert az ola­szoktól és ez£i szereljék fel a re­pülőbrigádokat Egy másik hasonló szellemű levélben a propaganda fo­kozására utasítja Osztojics őrna­gyot és levelét ezzel fejezi be: „Az élelemért és fegyverért forduljatok az olaszokhoz. Tegnap is kitűnő se­gítséget nyújtottak." 1943 április elsején Mihajlovics Drázsa erélyes táviratban támadja Sztanisics Báját, mert seregei szét­hullanak és lehetővé teszik a ko­­munisták­ átvonulását Szerbiába. Elrendeli az engedetlen tisztek és katonák kivégzését. Ezután olyan okmányok követ­keznek, amelyek a közös harcokról számolnak be. Vukadinovics pa­rancsnok jelenti Mihajlovicsnak: „Az élelmiszert az olaszoktól kap­tuk. Így rendeztük kapcsolatain­kat". Lukacsevics parancsnok utasításo­kat adott az olasz tüzérségnek a partizán állások­­lövésére. Osztojics 1943 április­­-ikén jelenti: „Ma fel­szólítom az olaszokat küldjenek ki bombavető gépeket a partizánállá­sok bombázására." Elnök: Megtörtént ez a bombá­­zás. Mihajlovics: Nem tudom, nem emlékszem. Ügyész: itt van egy jelentés, a­­melyből kitűnik, hogy április fo­lyamán az olasz repülősök rendsze­resen bombázták a partizánok által megszállva tartott területeket. Volt Osztojicsnak felhatalmazása arra, hogy ezt kérje az olaszoktól. Mihajlovics: Éma nem adtam neki ilyen felhatalmazást. Már mondot­tam, hogy csak alkalmilag, ha a helyzet hozta magával, teremtet­tünk együttműködést a megszállók­kal. Elnök: Most olvastam fel azt a táviratát, amelyben utasítja Oszto­­jicsot, hogy fegyverért és lőszerért forduljon az olaszokhoz. Maga ezt alkalmi együttműködésnek tartja, vagy rendszernek. Mihájlovics válasz nélkül leül. A CSETNIKEK ORSZÁGSZERTE SZOROS EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN ÁLLTAK A MEGSZÁLLÓKKAL Maga Mihajlovics 1943 április 6-ikán azt közli Veszkovics őr­naggyal, hogy biztosították az éle­­lemszállításokat ,az­ olaszoktól, to­vábbá az olasz tüzérség és repülők segítségét. Mihajlovics természete­sen sem emlékszik erre a levelére, de az aláírását elismeri. A további levelek széleskörű összefogásról szá­molnak be, mindent elkövetnek a partizán seregek terjeszkedésének megakadályozására, de a levelekből az is kitűnik, hogy akcióik sikerte­lenek maradtak. Egymásután következnek okmá­nyok az 1943 december közepétől 1944 január végéig folytatott har­cokról, amelyekben a partizánok és népfelszabadító seregek ellen együt­tesen harcoltak a csetnikek, a né­metek, a bolgárok és Nédics sere­gei. Jelentik, hogy 3.500 kommunis­tát bekerítettek és alkalom kínálko­zik teljes megsemmisítésükre. A pa­rancsnokság a németek kezében van, azok irányítják valamennyi se­reget. Elnök: Ezekkel a táviratokkal szemben is tagadja, hogy ez nyílt és teljes együttműködés, vagy ez is csak alkalomszerűen adódott? Mihajlovics lehajtott fejjel ül és nem válaszol. Nincs mit válaszolnia, mert a tények megdönthetetlenek. Nem válaszol akkor sem, amikor elébetárják Kovácsevics táviratát. Magyar Szó Három hete tart a topt­ idei tárgyalóm Mihajlovics tehetetlen az okmányok terhelő bizonyítékaival szemben Kem­etkoná jelentőségű a beográdi per Teljes három hete folyik a tárgyalás és a bíróság egész idő alatt egyetlen nap szünetet sem tartott, hogy ezzel is meggyorsítsa a per­anyag teljes tisztázását Vasárnap is az okmányokat ismertették és a jelentéseket olvasták fel. Minden okmányról megkérdezték a vádlot­takat, elismerik-e a felolvasott okmányok valódiságát. Mihajlovics Drázsa váratlanul feltűnően gyenge emlékezőtehetségről tesz tanúsá­got és a legtöbb esetben azt állítja, nem emlékszik. Csak akkor is­meri el az okmányokat, amikor bemutatják aláírását, vagy széljegy­zeteit. Minthogy ő azonban valamennyi okmány vezérkarának levéltárá­ból került elő, ő maga sem vonja kétségbe, hogy a felolvasott okmá­­nyok valódiak és így minden kétséget kizáróan igazolódik nemcsak Mihajlovics és jelenlévői társai, hanem a távollevő vádlottaknak a bű­ne is. Teljesen meggyőző erejűek ezek az okmányok és ha egyszer egy-két héten belül befejeződik a tárgyalás, elhangzik az ítélet és kimondják, hogy a távollevő vádlottak is valamennyien bűnösek, el­kerülhetetlenül elkövetkezik az­­elítéltek kikérése. Jovánovics Szlo­­bodán és­­ társai, akik Londonban, vagy Amerikában várják az ítélet elhangzását, nem politikai menekültek, akik a nemzetközi jogszoká­sok alapján menekültjogot élvezhetnek, hanem közönséges árulók, háború bűnösök, akiket a potsdami egyezmény értelmében ki kell szol­gáltatni az országnak. Ez magyarázza meg azt az idegességet, amellyel az egykori emigráns kormány körei Mihajlovics Druzsa tárgyalását figyelemmel kísérik és felhasználják a Jugoszláviával szemben ellenséges beállí­tású sajtót az angol és amerikai közvélemény félrevezetésére. A He­­arst-lapok, amelyek a háború befejezése óta már szüntelenül háború­ra uszítanak, néhány nap óta ismét a legmegdöbbentőbb hangon írnak Mihajlovics és társainak bűnperéről. Ez a változás annak a következ­ménye, hogy Mihajlovics bevallotta: Foticcsal és az amerikai körök­kel a Hearst-lapok távirati ügynöksége útján teremtette meg az ösz­­szeköttetést és maga Fotics, akinek akkor korlátlan anyagi eszközök álltak rendelkezésre, a Hearst lapokon keresztül végezte propaganda munkáját a csetnikek megsegítése érdekében és a partizánok ellen. Azok az amerikai körök tehát, amelyek Fotk­snak segítséget nyújtot­tak, most is megadják a lehetőséget, hogy tovább végezze uszító és békerontó munkáját, mert tudják, hogy ők maguk teljes mértékben felelőssek és ugyanúgy a vádlottak padján kellene­ ülniük, mint Mi­­hajlovics Drázsának és társainak. A tárgyalás befejezésével azonban elkerülhetetlenül bekövetkezik a nyílt állásfoglalás. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának nyilatkoznia kell, kiadja-e a háborús bűnösöket a megdönthetetlen bi­zonyítékok alapján, vagy­­ azonosítja magát azzal a politikával, amely arra irányult, hogy amíg az angol nép széles rétegeiből, a dolgozók tömegeiből sorozott katonaság a harctéren vérzett, egyes politikai vezetők az, ellenséget támogatták fegyverrel, lőszerrel, pénz­zel és a saját seregeik ellen harcoltak. Ez az a mozzanat,, amivel Mihajlovics Drázsa bünpere kilép a jugoszláv keretekből és az Egyesült Nemzetek közös ügyévé válik. Mindazt a problémát, amit ez a bünper felvet, széles nemzetközi ala­­pokon kell tisztázni és rendezni, mert ez a béke problémája: leszá­molnak-e azokkal, akik a háborúban árulók voltak és akik miatt aránytalanul több vér folyt, mint amennyi árán magával a fasizmus­sal le lehetett volna számolni. Vagy — folytatják és minden kezdő­dik előröl, aki jelenti, hogy az Avalán álló csetnik hadtestekben máris 2.319 német katona áll szétosztva az egyes csapatoknál ágyukkal, tankokkal és modern géppuskákkal felszerelve. A német egységek száma a csetnik keretben egyre növekszik és várják Nédics seregein kívü­l Lyotics egy­ségeinek érkezését. Egész töm­eg további olyan táv­iratot olvasnak fel, amelyekből vilá­gosan látszik, hogy mindenütt, ahol csetnikek voltak, összeköttetésben állottak a megszállókkal és állandó rendszeres együttműködést tartot­tak fenn. Az is kitűnik ezekből az okmányokból, hogy a rendelkezések célja nem csupán a partizánok el­leni harc volt, hanem rendszeresen folytatták a partizán hozzátartozók és rokonszenvező­k üldözését és ir­tásait. KÉSSEL GYILKOLJATOK, A LŐ­SZERREL TAKARÉKOSKODNI KELL Kovácsevics alezredes 1944 áprili­sában a hadműveletek során napi­­parancsot ad ki: „A régi partizáno­kat elfogatásukkor a helyszínen ki­végezni. Hozzátartozóikat pénzbün­tetésre ítélni, ha nem fizetnek, ki­végezni.” Ugyanakkor Blagoje pa­rancsnoknak azt az utasítást, adja Kovácsevics, mindenkit megölni, aki utatokba akad. Vukovics erre fel­jegyezte: „Késsel öljetek, mert a lőszer­rel takarékoskodni kell.” Néhány nap múlva egész partizán falvakat gyújtanak fel és semmisí­tenek meg. Borzalmas mészárlás fo­lyik, mert az utasítások értelmében „a rokonszenvezőkkel szemben kí­méletlenül kell eljárni”. Kovácse­vics, majd Gyurisics jelenti Drázsá­nak: Lyotics újabb együttműködést kíván szervezni, de csak Mihajlo­­viccsal hajlandó tárgyalni. Egy má­sik okmányból kitűnik, hogy 1944 augusztusában a szerb állami őrség képviseletében megérkezett Marti­novics, aki felajánlotta, hogy Nédics seregeiből ötezer főnyi erősségű jól felszerelt ezredet szerveznek és azt Mihájlovics parancsnoksága alá utalják. Elnök: Közvetlenül tárgyalt Mar­tinoviccsal? Mihájlovics: Egyáltalán nem em­lékszem érkezésére. Elnök: Ez nem volt olyan régen, hogyan lehetséges az, hogy ilyen fontos eseményre nem emlékszik? Mihajlovics vállvonogatva ismétli, hogy nem emlékszik. Elnök: Megkapta-e Jankovics je­lentését arról, hogy a németekkel együtt megindították a támadást 1944 áprilisában a népfelszabadító Seregek ellen? — Nem tudom megkaptam-e. — Jankovics a maga vezérkará­hoz tartozott és bizonyára tudta a módját, hogy eljuttassa magához a jelentést. Nem tudja, vagy nem em­lékszik? — Nem tudom. Lehetséges, hogy a főhadiszálláson megkapták és nem továbbították hozzám. — Lehetséges, hogy saját vezér­karának jelentését nem továbbítják magához? — Nem tudok erről a jelentésről — hangzik Mihajlovics csökönyös válasza. DRAZSA NEM EMLÉKSZIK SAJÁT TÁVIRATAIRA SEM Az együttműködés szüntelenül folyik és sehol sem merül fel egyet­len mozzanat sem, ahol a parancs­­nokok az együttműködés megsza­kadását vagy az ellenségeskedés ki­törését jelentenék. Elkövetkezik azonban a menekü­lés ideje, a csetnikek egyre jobban kiszorulnak az országból, nyugatra vonulnak és 1945 január 31-ikén Mihajlovics Drázsa rendeletet ad ki: »Embereket kell küldeni különleges feladattal Szerbiába. Ehhez olyan személyek szükségesek, akik alkal­­masak a királyi parancsnokság spe­ciális feladataira és tudják, hogy ha a feladatokat nem végzik el, halál­ra ítélik őket. Eszerint csak olyan személyek jönnek számításba, akik mielőbb vissza akarnak térni hazá­jukba és kellő elszántsággal rendel­keznek.« Olyan levelek következnek, ame­­lyeket különböző gonosztevők küld­tek, akiket közvetlenül a német összeomlás előtt 1945 tavaszén fog­nak el Szerbiában, vagy Boszniá­ban a terepen, ahol megkísérlik Drázsa gyilkossági utasításainak végrehajtását. Menekülés közben Drázsa és seregei megteremtik az együttműködést az usztasékkal. Elő­kerül egy okmány 1945 január hó 20.ikáról, amelyben Drázsa parancs­noksága találkozót kér a katoliku­soktól és az usztasáktól. Mihájlo­vics Predavecet küldi ki a találko­zóra, Trifunovics tábornok Bogdá­­novics századost rendeli ki össze­kötő tisztnek. Két táviratot olvas­nak fel, amelyeket Mihájlovics küld csapatainak, lépjenek érintkezésbe az usztasákkal, nehogy azok meg­zavarják a csetnikek tisztító mun­­káját a partizánokkal szemben. — Ez a maga távirata jegyzi meg az elnök. — Fogalmam sics róla — vála­szolja Drázsa. — Hogy lehetséges az, amikor ez a maga távirata, a maga nevében ment el és itt a táviratok könyvében a maga aláírása szerepel. — Nem tudom. Egyáltalán nem tudok ezekről a táviratokról. — Azokról a levelekről sem tud,­­ amelyeket Pavelicshez és Sztepinac­hoz küldött, mert ezek teljes össz­hangban állnak távirataival. Drázsa ingerült hangon válaszol: _ — Azokról már beszéltünk. Ezek­ről a táviratokról nem tudok. Ismét Jevgyevics jelentései kerül­­nek sorra az olaszokkal való együtt­működésről és azokról a kegyetlen­ségekről, amelyeket Jevgyevics uta­sítására egyes­ területeken elkövet­tek. Drázsa vitába száll az elnökkel és hivatkozik arra, hogy Jevgyevics csak az egészségügyi szolgálat szer­vezésével volt megbízva, ebben a minőségében került érintkezésbe az olaszokkal, mert a sebesülteket az olaszokhoz szállították. Semmiféle felhatalmazása nem volt hadműve­­letek irányítására és ha ilyeneket el­követett, ezzel a fegyelmet sértette meg. A tárgyalás e­zzel véget ér, hétfőn folytatják. A nap eseményei A jugoszláv származású amerikaiak delegációja több mint egymil­lió ember képviseletében emlékiratot nyújtott át. Acheson helyettes amerikai külügyminiszternek, amelyben követelik, hogy az amerikai kü­lügyi hivatal támogassa Jugoszlávia jogos igényét Trieszt és Julia tar­tomány tekintetében. Acheson kijelentette a küldöttségnek, hogy az em­lékiratot továbbítja Párisba Byrneshez. Olaszország köztársasági elnökévé az 554 leadott szavazatból 396-tal Endrico de Niccolo eddigi nemzet­­gyűlési elnököt választották meg. ★ Az amerikai női kongresszus tá­viratot intézett Byrnes külügymi­niszterhez és a párisi külügyminisz­­teri tanácshoz. Felszólítják őket, tartsák magukat az egység elvéhez a potsdami és jaltai határozatok szellemében. Az amerikai nők tilta­koznak a gazdasági nyomás és fegy­veres erő politikája ellen, mert így nem érhető el a béke kérdéseinek igazságos eldöntése úgy, ahogyan azt az Egyesült Nemzetek alapok­mánya szellemének megfelel. ★ A görög kormány előkészíti a tisztviselő apparátus megtisztoga­­tását a demokratikus elemektől. Több mint tízezer tisztviselő elbocsájtá­­sára számítanak. •ér­i A lengyel választásokról vasárnap estig csak szórványos részlet jelen­tések érkeztek, amelyek nem nyúj­tanak áttekintést a népszavazáson való résztvételről. Varsóban igen nagy tömegek szavaztak le a nap folyamán. A népszavazás végleges eredménye előreláthatólag csak né­hány nap múlva­ lesz ismertetve. A szavazások teljes rendben folytak. * ROMÁNIÁBÓL kedden hatvan diák indul Jugoszláviába az ifjúsági vasútvonal építésébe való részvé­telre. * MAGYARORSZÁGON a hadse­reg létszámának csökkentésével csökkentették a katonai körletek számát is. Az eddigi hét helyett csak négy körlet lesz: a budapesti, székesfehérvári, szegedi és debre­ceni. Um iii®ri©i tszaiona­lliszisil vallomását Mihájlovics Drézsa árulásáról­­ és magyar kapcsolatairól A Tanjug jelenti Budapestről. A magyar sajtó közölte Ujszászi tábor­­noknak az orosz hadifogságban tett vallomását Mihájlovics Drázsa haza­­áruló tevékenységéről. Ezzel a nyi­­latkozattal kapcsolatban Veres Já­nos vezérezredes, volt magyar hon­védelmi miniszter, akiről Ujszászi is említést tesz, nyilatkozott a »Kossuth népe« című lap számára. Kijelentet­­te, hogy ő személyében nem keresett kapcsolatokat Mihájlovics Drizsá­val, de tudomása van arról, hogy Mihájlovics Drázsa összeköttetésben állott a magyar felelős tényezőkkel és ismételten segélyt kért fegyver­ben és lőszerben. Veres János ezzel kapcsolatban a következőket mon­dotta: — Egy alkalommal 1944 augusztu­sában, vagy szeptemberében Miháj­­lovics egy néhánysoros levelet inté­zett hozzám és ebben hadifelszere­lést kért. A levelet megmutattam Csatay Lajos akkori hadügyminisz­ternek. Közölte velem, hogy Miháj­­lovics tőle is már ismételten fegy­vereket és lőszert kért.« Veres János bemutatta levelét Horthy kormányzónak is, aki tudott Mihájlovics ügyeiről. 8 J Jugoszláviához éj csatlakozás lohaversenye“ A szakszervezetek isztrai tartományi bizottságának felhívása A munkások és alkalmazottak egységes szakszervezetének isztrai és fiumei tartományi bizottsága felhívással fordult a szakszervezetek­hez, hogy kapcsolódjanak be­­a Jugoszláviához csatlakozás munka­versenyébe. A felhívásban kiemelik, hogy az egységes szakszervezetek is magukévá teszik az általános népi »Jugos­láviához csatlakozás munka­versenye« ügyét, amelyet a­z Isztriai szlovén-olasz antifasiszta unió hir­detett,­­ és felhívják Isztra és Fiume egész munkásságát, dolgozó ér­­telmiséget és munkás ifjúságát, valamint minden szindikális szervezetét, hogy az egész néppel együtt a minden térre kiterjedő versenyen és az újjáépítésen át juttassák ismét kifejezésre az egész világ előtt azt a fel­­i­vánságukat és akaratukat, hogy a területet jugoszláv anyaroszághoz csatolják. »Ebben a nemes, általános népi versengésben — mondja a felhívás — a munkásosztálynak, mint a termelés zászlóvivőjének lendületes ro­hammunkával kell példát mutatnia az egész nép előtt, hogy ebben a háromhónapos versenyben valóra válthassa a maga elé tűzött feladato­­kat.« A szakszervezetekben előre megállapított pontok szerint bonyolít­ják le a versenyt. A felhívás így végződik­. »A Jugoszláviához csatlakozás munkaversenyé«-vel még jobban megszilárdítjuk a munkásosztály, a népi értelmiség és a munkás ifjúság egységét és így szorosabban összeforrva Isztra . Fiume egész dolgozó népével megmutatjuk a világnak, hogy nem akarunk elmaradni jugo­szláviai testvéreink mögött, hanem mellettük haladunk a szebb és jobb jövő felé.«

Next