Magyar Szó, 1947. március (4. évfolyam, 50-76. szám)
1947-03-01 / 50. szám
dástudási küzdelem Zrenjaninban Hat Hét alatt magyarul és szerbül is megtanult írni-olvasni Hegedűs Júlia Zrenjanin, 1947 február. Esténként, ha a városok és falvak zaja lecsendesül és a dolgozó nép lapi munkáját befejezte, a városszéli kis házak ablakait lámpák és mécsek fénye világítja meg. A töljes szobákban emberek gyűlnek össze, letelepszenek a négyszögletes asztalok köré, könyvet, füzetet, írószereket vesznek elő tanulni kezdenek ... írástudás nélkül nincs fejlődés nincs előremenetel. Ha fejleszteni akarjuk iparunkat és mezőgazdaságunkat, sem az ipari, sem a mezőgazdasági munkások között nem lehetnek írástudatlanok. Más ma a munkás viszonya a termeléshez mint régen. Csak képzett és haladó szellemű munkásság tudja felfogni és értékelni, miért van szükség a fejlettebb iparra, gépesített mezőgazdaságra és hatalmas villanyművek létesítésére. Sok előrelátó intézkedést nehezen vagy egyáltalában nem ért meg az írni-olvasni nem tudó munkás Régen féltették a dolgozókat a felvilágosítástól. Szükség volt az Írástudatlan népre. Az Írástudatlant könnyen ki lehetett zsákmányolni. A gondolkozni tudó ember azonban észreveszi az igazságtalanságot, harcot hirdet ellene, szereti a szabadságot és a rabságot nem tudja elviselni-A múlt hibáit csak most tudjuk teljes egészében felmérni, amikor az írástudatlanok nagy számát látjuk Nemcsak a tanyák és falvak népe között találunk sok írástudatlant hanem a városokban is. Ha benézünk a nagy városi házak szűk, naptajan udvaraiba és bekopogunk a nedves, kövespadlójú szobák ajtaján a nagy házak árnyékában meghúzódó lakásokban találunk embereket, akiknek tudatlansága és elmaradottsága a múltban senkinek sem okozott szívfájdalmat. Ma Zrenyanin belvárosában is felkutatták az írástudatlanokat és tanfolyamokat indítottak tanításukra- A napokban egy ilyen tanfolyamra látogattunk el. Hat hete folyik a tanulás a tanfolyamon, melyet Kravics Piroska óvónő vezet A tanfolyam résztvevői Hegedűs Júlia, Hegedűs Ilona Gyenge Magda, Prec Margit és Kis Mária szép előmenetelről tesznek bizonyságot. Különösen jó eredményt ért el a tanulásban HEGEDŰS JÚLIA, aki a tanfolyam legjobb tanulója. Az óvónő lakásán, szépen berendezett, meleg szobában folyik a tanítás. Körülvéve az asztalt, olvasnak az előttük fekvő könyvekből- Tanítójuk felfigyel, minden szót magyaráz, javít, segít ahol szükséges. Olvasás után az Írásra térnnk át. Előveszik füzeteiket, ellapozzák a már teleírt oldalakat és a tiszta lapokon lassú, de már beosztott vonásokkal toldják egyik betűt a másik mellé. Magukról nem szívesen beszélnek a tanfolyam résztvevői Az írástudatlanok a legszegényebb miprétegből kerülnek ki, a szűkös körülmények között élők soraiból v azok nem szívesen emlékeznek a kevés jót és sok küzdelmet takaró múltra. De Hegedűs Julia, a legjobb tanfolyamista bátrabb és mond valamit magáról: — Apám szőlőcsész volt és gyermekkoromban távol laktunk az iskolától. Csak bátyám járt be az iskolába. Pedig már akkor is szerettem volna megtanulni írni-olvasni Bátyám meg is tanított egy-két betűre, később pedig magam próbáltam megtanulni ...de mindent abba kel---------------------- - ------................ . lett hagyni- Nem láthattam iskolát sohasem belülről. ... — Mi indította most arra, hogy a tanfolyamra járjon?--- kérdezzük. — A környéken, ahol lakok, akarták, hogy utcai titkár legyek, de nem tudtam írni ... —Most már tud — veszi át a szót a tanfolyam vezetője és felénk nyújtva tanítványa füzetét folytatja — Hegedűs Julia hat hét alatt magyarul és szerbül is megtanult, irniolvasni. Mikor az óvónő észreveszi kételkedésünket, tiszta oldalra lapozza fel az egyik füzetet és diktálni kezd tanítványának: — Holnap délután megyek vizsgázni — írja először magyarul majd szerbül is. A leírt betűk itt-ott el-el dűlnek jobbra, majd újra kiegyenesednek, a vonal alá és fölé ki-ki dugják fejüket, de félreérthetetlenül bizonyítják, hogy Hegedűs Julia sikeresen járta végig a tanfolyamot és többé már nem írástudatlan. Hegedűs Julia (a kendős nő) 6 hét alatt magyarul és szerbül is megtanult írni-olvasni. X Kuitúrmunka MiiiiiuiMitiiiimiiimiuuiuiiiinmiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiuiiinhiwiiMiiiiilf A KISHEGYES MAGYAR KULTÚRKÖR műkedvelői nemrégiben, népszínművet mutattak fe. A darab szereplői: Süli Béla, Csernek Bözsike, Kovács Matild, Kovács Erzsi és Csordás Lajos érzéssel játszották szerepüket. Jók voltak még: Benkő Rózsi Csernus Imre, Pap István, Kozma András, Horváth Dezső, Zsadányi István és Kiss József. Az előadást Balogh Antal és Süli Mihály rendezték. A díszleteket Vass Pál készítette U. J. A CSANTAVÉRI TANÍTÓK szakszervezeti alosztálya legutóbbi ülésén elhatározták hogy 40 ismeretterjesztő, egy műkedvelő előadást és egy hangversenyt rendeznek. Ugyancsak elhatározták, hogy versenyre hívják ki a moravicai és pacséri tanítókat. A moravicai és pacséri tanítók most értesítették a csantavéri tanítókat, hogy a versenyt elfogadták. Sz. J. Gyorsan fonynak az Írástudatlanul! a zentai dolgozói soraiból Zenta, 1947. február hó Az írástudatlanság elleni harc Zentán sokkal nagyobb eredményeket ér el, mint az elmúlt évben. A napokban látogatást tettünk a kíntai alsóvárosi iskolában, ahol huszonegynéhány írástudatlan tanulja a betűvetést. A padokban öreg nénikék, cigányok, valamint egy-két ifjú foglalt helyet, akik nagy figyelemmel kísérték az előadást. Az egyik padban egy idősebb nénikére figyeltünk fel. irkájába ceruzával a most tanult betűk alakjait rajzolgatta. A nénike, Dohány Pálné elmesélte, mennyire fontosnak tartja, hogy megtanuljon írni és olvasni... — Nagyon szegény családból származtam. Szüleim béresek voltak akik nem bírtak iskolába járatni, mert mindig tanyán laktunk, meg hát a gazda nem engedte, hogy iskolába járjak. Ezért maradtam írástudatlan, — mondta Dohányné. — Amikor meghallottam, hogy tanfolyam nyílik az írástudatlanok részére, mindjárt jelentkeztem. Egy hónapja hogy járok erre a tanfolyamra és már tudok egy kicsit írni meg olvasni. — Dohány néni igen nagy gondot fordít a tanulásra és ezért szépen is halad, — mondja az oktató. Azonban nem szabad megfeledkeznünk: Tóth Máriáról, Tanács Jánosnéról, Velez Matildkáról és Jankovics Lászlóról, akik rendesen látogatják a tanfolyamot, és szintén szorgalmasan tanulnak. Tovább figyeljük az előadást, örömmel állapítjuk meg, hogy a hallgatók kisebb hibákkal, de már folyékonyan kapcsolják a betűiket szavakká. Az oktatók nagy gorldot fordítanak a tanításra. Minden nap 4 órától 6-ig tanítanak. Óra után pedig elmennek a sokcsaládos anyákhoz, akik nem tudnak eljönni az előadásokra. Az előadók közül nagy odaadással dolgoznak Horváth Vilma, Kretlich Stefánia, Habram Katalin és Guelmina Etelka tanítónők, akik minden erejükkel azon vannak, hogy minél előbb kiküszöböljék az írástudatlanságot Zenta dolgozói sorából. ARA„MUNKÁNK" A szuboticai középiskolások műsoros estje Néhány hónappal ezelőtt a fiatal irodalombarátok mozgalma hívta életre Szuboticán a középiskolások sokszorosított lapját, a „MUNKÁNK"-at Iskoláinkkal és ifjúságunkkal egyidejűleg fejlődik ez a szerény kiálítású tudósító is; a magyar gimnáziumból indult ki s ma már valamennyi helyi középiskola magyar tagozatából gyűjtött magának olvasót és a nyomtatott betűt igazán szerető munkatársat. A lap, amint fejlődéséből látjuk nem irodalombarátok zárt köre, hanem mozgalom, lépésről-lépésre terebélyesedik, híveket gyűjt. Munkájának ünnepi számadása volt a vasárnap esti műsoros előadás, s az is ügybuzgóságra vall, hogy ez a számadás nem üres falaknak sztált, hanem zsúfolásig megtöltött -terem hallgatta végig a sok lelkesedéssel előkészített műsorszámokat. v . Szegedy Jenő a bevezetőben ünnepi beszédet mondott a Vörös'’hadsereg megalakulásának évfordulója alkalmából. Majakovszki „Legyőzhetetlen fegyver“ című versét Szakál János szavalta. A tanítóképzősök IV. aktívájának énekkara komoly ígéretre szóló eredménnyel muffetkozott be. Földolgozásukban a minkásdalok tömörebben érvényesültek, mint a némileg több szint igénylő népdalok. A magyar gimnázium műkedvelő csoportja nagy feladatot vállalt 32 .Ember tragédiája" IV képének bemutatásával. Mindenesetre szép hegy elvégzésére vállalkozott A jelenet hibája, hogy levegője s hangulata nem volt a rabszolgák lázadásától terhes. Ady Endre „Vitéz Mihály ébresztése" c. versét Pap József szavalta A szabadkai tanítóképzősök műkedvelő csoportja Breinik Antal pályadíjnyertes paraszt drámáját mutatta be. A „Lázadók“ túlfűtött képei és izzó dialógusai fölelevenedtek a színen: a fiatal műkedvelők — mondjuk ki őszintén — többet nyújtottak, mint amennyit vártunk tőlük. A zeneszámok is színesítették a műsort. A „Bujócska“ életkép Csokonai vitéz Mihály életéből: nem is színmű, hanem romantikus életkép s vajmi keveset ad abból a zilált életből, amely Csokonai költészete mögött húzódik meg. A szereplők sok igyekezettel annyit nyújtottak, amennyi ebből a vérszegény és szenvedéssel telített életképből kihozható. A műsor befejező számaként a középiskolák testgyakorlói látványos tornamutatványokat adtak elő. Az előadást a bírálható hibák mellett is komoly eredménynek könyvelhetjük el. Fiatal, lelkes és tehetséges diákok munkájáról van szó akik tanulnak és már tanítanak is És nem feledkeztek meg arról, hogy e nehéz munka gyümölcsét szegény tanulótársaik támogatására adják. Ezzel is a haladószellemet szolgálják. (L) Befejeződtek a műsoros pionir-előadások a noviszádi Magyar Kultúrkörben A sorozatos előadásokon 2000 pionír vett részt A noviszádi Magyar Kultúrkörben február 18-ikától 22-ikéig műsoros pionirelőadásokat rendeztek. Az előadásokon felléptek a noviszádi pionirszínház kicsiny művészei. A kicsiny művészek jeleneteket, népi táncokat, ének- és balettszámokat adtak elő. Az előadásokon a »Borsszem az erdőben« című mesejáték nagy sikert aratott. Ugyancsak sikerrel mutatták be legkisebbjeink az »Orosz trojka« balettszámot. Ezt a számot a »Zdravsztvoj Moszkva« című film egyik nagysikerű jelenete alapján dolgozták fel. A gyermekszínészek ezeken az előadásokon is tanújelét adták tehetségüknek. Művészies játékuk, mozgásuk, tiszta beszédjük rohamos fejlődést mutat. A gyermekszínészek betanítása, a kosztümök és díszletek megtervezése és a sikerült előadások rendezése Kovács Magda érdeme. A testvériség jegyében lefolyt előadásokon mintegy 2000 pionír vett részt. A Kulturkör színháztermében magyar, szerb és horvát pionírok egyazon lelkesedéssel figyelték a színpadon mozgó kis társaikat. Kis tenyerük sokszor hálásan verődött össze egy-egy jelenet befejeztével. A tehetséges kis színészek és a hálás pionír-közönség példát mutatott, hogyan lehet élvezetes előadásokkal szolgálni népeink kulturális felemelését. Komoly kultúrmunkát végez a hajdújárási Népi Ifjúság Szobotica, február hó. Nem mindennapi teljesítményt vállalt a hajdújárási Népi Ifjúság, amikor megszervezte 24 tagból álló műkedvelő gárdáját. Az új műkedvelő gárda máris szép eredményekkel dicsekedhet. Az együttes tagjai jól betanult műsorral sorra járták a félreeső tanyacsoportokat, ahol új életet és új szint vittek az eddig minden széptől elzárt, népi kultúrától megfosztott tanyaiak életébe. Több helyen, így Noszán, Ludason stb. bemutatták Gál László: »Rozi néni írni tanul« című egyfelvonásosát és három hasonlóan szórakoztatva tanító színdarabot. A műkedvelők eddig tíz élőújságot adtak elő. Zenekarukkal és népi tánccsoportjukkal járják a határ kultúrájának töretlen utait. Jelenleg Horgosra készülnek. Tudják, hogy horgosi vendégszereplésük fejlődésképességük fokmérője lesz, ugyanis Horgos a környék kulturális központja. Nagy György ifjú néptársunk szervezője és vezetője a szép munkát végző kulturcsoportnak. Ha a kis kulturpontocskák továbbra is ilyen szépen fejlődnek akkor semmi sem gátolhatja meg őket abban, hogy nagyobb helyeket bejárva, ott is megállják a helyüket. Az együttesnek máris vannak kiemelkedő munkásai, ilyenek Sebő István, Farkas Péter, Krizsán Bözsike és Franciska, valamint Temanovics Kató. A kultúrmunka mellett az ifjúság sikerrel foglalkozik a testnevelés fejlesztésének kérdésével is. A testnevelés szervezője Varga Lajos, aki maga is sportszerető ember. Mint jó úszó- és evezőversenyzőről a Magyar Szó már megemlékezett, Varga most másokat is igyekszik megnyerni a testnevelés számára. Elhatározta, hogy tavaszra legkevesebb öt ifjú társát beszervezi a jelvényszerző versenyekre. Hajdújáráson az ifjúság tavasszal nagy építkezésbe kezd. Sportpályát akarnak létesíteni kosárlabda, labdarúgás és más sportágak részére. A tavaly kiásott réti fürdőtelepet az idén kiöntik betonnal. Ebből a munkából az ifjúság önkéntesen is kiveszi majd részét. A testnevelés mellett a hajdújárási ifjúság élénken foglalkozik a szellemi felemelkedés munkájával is. Eddig hat olvasócsoportjuk működik, amelyek jelenleg a »Volt-e kezdete és lesz-e vége a világnak?« című a Vajdasági Magyar Kulturszövetség kiadásában megjelent tudományos munkát tanulmányozzák. Az ifjúság minden konferencián száz százalékban megjelenik. Az olvasócsoportok vezetői közül, akik egyébként más munkákban is kitűntek, dicséretet érdemelnek Bojári Géza, Kovács Dezső és Lőrinc Imre. Fáradhatatlanul dolgoznak a csoportok szellemi előrehaladásán. Érdemes megjegyezni, hogy az ifjúság mostani vezetői, majdnem kivétel nélkül bevonulnak tavaszra és a népi hadsereg fiai lesznek. A megejtett sorozáson kivétel nélkül mind a műszaki fegyvernemekhez jelentkeztek. Tengerészek, pilóták stb. akarnak lenni. A közeli Királyhalom ifjúsága példát vehetne a hajdújárási ifjúság munkájáról, mert itt igazán eredményes munka folyik. AAA Adorjánon megalakult a Magyar Kultúregyesület Zenta, 1947 február hó. A zentai népművelési egyesület munkájában mind nagyobb teret foglal el az alapvető feladatok végzése. Jelenleg egyik fontos feladat az is, hogy a környező tanyacsoportokon és falvakban kulturegyesületeket alakítsanak Ennek a szervező munkának eredményeképpen vasárnap a zentai népművelési egyesület kiküldöttje jelenlétében Adorjánon megalakult a Magyar Kulturkör Jánosi Ferenc kiküldött kifejtette az egyesület feladatát és célját a népi kulturmunkában. Kiemelte, hogy a Magyar Kulturszövetség munkaprogramja szellemében kell az egyesületeknek működniök. A közgyűlésen megalakult a vezetőség, megállapították az alapszabályokat s így rövidesen megindul a munka. Adorján magyarsága kifejezésre juttatta, hogy kulturális tekintetben is dolgozni akar. ■ VSA Külföldi kultúrhírek A magyarországi „Siess, adj, segíts!’ mozgalom a járási székhelyektől távoleső falvak és tanyai települések részére, a tüdővészes megbetegedés megakadályozására, vándor-röntgenállomások felállítását határozta el. A magyar Gazdasági Főtancs 53 darab röntgenkészüléket bocsátott a mozgalom rendelkezésére. ★ A Magyar Operaház színpadán ünnepélyes keretek között adták át Dora Massini és Mihail Stirbeynek, a bukaresti Operaház művészeinek a Magyar-Román Társaság díszoklevelét. ★ A magyar tudományos élet hamarosan újabb nagy művel gazdagodik. A Szikra kiadásában megjelenik Marx Károly: „A tőke” című műve, a szocialista irodalom egyik alkotása. A művet Nagy Tamás és Rudas László fordítják. ★ A német megszállás borzalmait írja meg „A harag éjszakái” című darabjában Armand Salacrou: Egyik másik francia lap kritikája szemére veti túlzott valószerűségét, de megállapítja, hogy a közelmúlt élményeinek egyik legkitűnőbb irodalmi feldolgozása a darab. ★ Új magyar filmet ígérnek a magyar filmgyártók immár két esztendeje. Értesüléseink szerint rövidesen megindul — egyelőre szerényen — a magyar filmgyártás. Jelenleg két magyar-román verziós film készül a budapesti filmstúdióban. ★ A Magyar Művészeti Tanács elhatározta, hogy ez évben ismét megrendezik a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Előadják „Az ember tragédiáját”, opera-előadásokat rendeznek és ezenkívül bolgár, román, jugoszláv irodalmi és zenei műveket mutatnak be. Magyar Szó 5