Magyar Szó, 1947. június (4. évfolyam, 136-162. szám)

1947-06-01 / 136. szám

Magyarország a­latti egyletek 2 Angyalföld 1947. május 9. Amerre csak jártunk Magyaror­szágon mindenütt a hároméves tervről hallottunk. A Kommunista Párt által kezdeményezett terv, an­nak kilátásai átmentek a­­köztudat­­ba. A pirosfedelű könyv, a kiraka­tokból az emberek kezébe vonult és parkokban, vasúton, villamoso­­kon iskolákban és könyvtárakban, belemélyedő embereket látunk. Fe­leletet keresnek belőle, hogyan ala­kul sorsaik kiutat keresnek a nél­külözésekből. Gyárak homlokzatán, gyárkéményeken, az üzemekben, faliújságokon, kerítéseken a fel­iratok, a hároméves tervvel kap­csolatosak. Néhol valóságos csoda­váráshoz hasonló a hangulat. A többség azonban tudja, hogy a jó­­létért verekedni kell. A terv végrehajtásától reméli a munkás, hogy befejeződik az ínség ideje; a kézműiparos, hogy meg­szűnik a nyeranyaghiány és önálló­vá válhat és letépi magáról a ki­szipolyozó gyár járószalagát; a kispa­raszt hogy megszabadul a föld­uzsorától, hogy terményeiért ele­­gendő árucikket kap és felszerelést; a kiskereskedő, hogy bekapcsolódva a tervszerűen irányított áruforga­lomba tisztességes megélhetéshez jut; az értelmiségi, hogy kilóból a nyomorból és minden képességével az országépítés szolgálatába állhat. Egyedül a nagytőke idegenkedik, mert érzi, ahol ilyen tömegek vár­nak javulást, ott ő a rövidebbet húzza. Képviselőin keresztül meg is tesz mindent, hogy elgáncsolja a tervet. Ugyanúgy, mint tavaly a valuta megszilárdítása kérdésében. Akkor is zengték a régi úri rend haszonélvezői: — Nem lehet meg­­teremteni, az értékálló pénzt, kül­földi segítség nélkül! A külföldi se­gítség természetesen, nem csupán anyagi támogatást jelentett volna. Sokkal inkább politikait. Olyan tö­­rök,görög segítséget. Mert ilyesmi­ről még ma is ábrándoznak a »jog­folytonosság« egyelőre szabadon le­vő hívei. — Az ország belső hely­zete nem biztosíthatja a pénz szi­lárdságát — ,mondották mások és hozzáfűzték, hogy nem ismerik a külföld, a kialakuló nemzetközi hi­telélet alapelveit. Magyarország dolgozó népe azon­ban eleget várt, tűrt és tanult. Tudta, hogy­­a szilárd pénz alapja az ő munkaereje és­ akarata és meg is teremtette azt. Az már a magyarországi általá­­nos helyzet sajátossága, hogy a dolgozók áldozatai és lemondásai, csak részben erősítették saját hely­zetüket. Az állami élet vezetése csak részben tükrözi vissza a de­mokrácia akaratát, részben a múl­tat képviseli. A múlt a kizsákmá­nyolást a szomszédokkal való vi­szályt jelenti. A demokrácia lerázva a múltat előre akar törni és a szom­szédokkal egyvonalot­ építeni a bé­­két és jólétet. Magyarország ma a küzdőfelek arénája. Két tábor vívja ádáz csatá­ját. Az egyik a­ régi úri rend, a nagytőke, nagybankok, amelyek maguk mellett mozgósították a po­litikusok közül azokat, akik­­köz­­vetlenül az ő táborukból kerültek ki és azokat, akik bár a nép fiai­ nem hisznek annak erejében, mert meg­­rettedtek a nehézségektől és elká­­bította őket .A paloták csillogása. Ott állnak egy követ fújva velük a szellemi élet régi vitézei és levitéz­­lettei, akik féltik a »tudományo­kat, a derekát kiegyenesített nép­től és végül az egyházi kö­rök legsötétebbjei. Ezek az új Zápolyák, Verbőczyk és Baká­csok minden erejüket mozgósítot­­ták és a pillanatnyi balsikerek még nem szegték kedvüket. A másik tábor a demokrácia egyetlen híve és harcosa­­ a nép. Évszázadok úri mákonyinak hatá­sa alatt még sokszor tétovázik, még nem mindig magabiztosak léptei Mint a sokáig pincében élő, ha föl­kerül a napfényre, káprázik a sze­me. De egyre jobban és tisztábban lát és szilárdul tekintete. Megtanul­ta már, hogy útja csak előre van és azt is, hogy ebben az irányban ha­ladva nincsen egyedül. A »segíts magadon, az isten is megsegít« egyik legidőszerűbb közmondás ma Magyarországon. Az eddigi sikerek 99 és fél százalékát ennek a jegyé­ben érte el az ország. Ma már tu­­datossá vált, hogy a dolgozók szö­vetsége jelenti a jövőt, hogy ennek a munkásegység az alapja és hogy »­a fejlődés motorja — mint ezt a kisgazdapárt titkára dr. Balog Ist­ván kijelentette — a kommunista párt a fék pedig a kisgazdapárt­« illetőleg annak reakciós elemei. Egy másik kérdés, amit sokak ajkáról hallottunk, hogy a felemelkedésnél, kinek van szüksége fékre? A vá­laszt is megadták, akiknek a nép fölemelkedése lejtőt jelent. Ezekről a kérdésekről beszéltek körülöttünk a sovány, rosszul öltö­zött emberek május 9-én az angyal­földi nagygyűlésen, ahol Rákosi Má­tyás »a forint megteremtője« beje­lentette a pénzügyi élet államosítá­­sának követelését, pontosan egy évvel a szilárd valuta megteremtésé­nek bejelentése után. Az angyalföldi nagygyűlés for­­dulatot jelent a magyar nép életében. Rákosi Mátyás a magyar miniszterelnökhelyettes, a dolgozó magyar nép vezére hatal­mas beszédében megállapította az eddigi fejlődés sikereit és árnyolda­lait. Megállapította, hogy az újjá­építés vívmányai a dolgozó tömegek hallatlan áldozatkészségének kö­szönhetők. ..Amit újjáépítettünk és termeltünk annak 99 és fél százalé­ka a mi munkánk, szorgalmunk gyü­mölcse és eredménye­’. Azonba­n az elért eredmények nem elegendők. „A magyar dolgozóknak most már több kell!... Meg kell állapítani, hogy a dolgozók zöme ma nem tud ruhát, vagy cipőt vásárolni magá­nak”. Körülnézek. A kékinges rendezők sorfala mögött zászlók tengere hul­lámzik. Táblák, feliratok: Munkás­­egység a demokrácia alapja Munkás-paraszt szövetség — Le a drágasággal!, A szemek csillognak és ökölbe­szorulnak a kezek. Rákosi az ő szi­vükből minden becsületes érző, gon­dolkodó magyar szivéből beszél. A hároméves tervet vázolja és a Kis­gazdapárt azon elemeiről szól, ame­­­lyek megkísérelték elgáncsolni a nemzet jövőjét szolgáló nagyaka­rást. A teherviselésre kerü a szó. A feszültség a robbanásig emelkedik. És amikor Rákosi kijelenti: „Az egyoldalú közteher­viselés tová­bb nem tartható fenn , fizessenek a gazdagok!" a nép mindent elsöprő -------------------------------------------»Vb* akarata dörög szavaiban. Percekig tart a felszabadult éljenzés. Mögöt­tem egy munkásasszony megszólal: „Mondja mégegyszer...” A Rozs­nyói úti telep — ahol a gyűlést tartották — kiszélesedett Az ország szive dobogott ott, az egész ország itta a szavakat.­­ Hogy véget vessü­nk a nagy­bankok harácsolásának, a terv si­kere, az életszínvonal felemelése ér­dekében haladéktalanul államosítani kell a Nemzeti Bankot és a három nagy bankot, amelyek az ország iparának 80 százalékát tartják ke­zükben — jelenti ki Rákosi, meg­jelölve az egyedüli lehetséges utat. És míg az egész ország lelkese­dett, ijedt és ideges telefonbeszélge­tések folytak, a jövőjüket féltő pénzemberek,egyes politikai pártok és külföldi képviseletek között. Szakemberek száguldottak autóikon kenyéradóikhoz megtárgyalni a „tu­dományos’­ érvelést, amelynek hiva­tása a nép kifejezett akaratát és célkitűzéseit lehetetlenségnek fel­tüntetni. Részvénycsomagok cserél­tek gazdát, készen a menekülésre. Külföldi átutalásokat végeztek, biz­tosítani az emigráció „keserű” ka­lácsát. Rákosi a terv politikai előfeltéte­leiről beszélt és a különbségről a kisgazdapárti szavak és tettek kö­zött. A „motor" és „fék" jön szóba. Fölkiáltásokat hallani. — El kell rontani a féket! — Nem fék kell, hanem segédmotor! Igen, a dol­gozó nép nem utasítja vissza senki segítségét, de nem akarja, hogy a segítség gátolja előrehaladását. ★ A gyűlés végetért. A tömeg nem távozott azonnal. Percekig zúg az éljenzés. Éltetik a Szovjetszövetsé­get, a demokráciát és Rákosi Má­tyást, aki bejelentette a hadifog­lyok hazahozatala érdekében tett lépéseit, amely lépések néhány nap múlva eredménnyel jártak. ★ Az angyalföldi gyűlés visszhang­ját mindenütt észleltük. Mind az ózdkörnyéki bányákban mind Me­zőtúron a parasztok között, mind a gyárakban Most már tudjuk, mivel kell kez­deni — hallottuk Diósgyőrött.­­ — Amíg a bankok diktálják az iramot, addig az ő szájuk ize sze­rint élünk. Már pedig ebből elég — mondta egy balmazújvárosi kis­­paraszt. — Nem lesz könnyű az út, de vé­gigharcoljuk — jelentette ki Óz­­don a humor egyik munkása és hoz­zátette: — Maguk jó példát adnak nekünk­ és segítenek, ha kell. Ugye? ★ A legújabb fejlemények a harc új szakaszát jelentik. Magyaror­szág dogozó népe starthoz állt hogy ha régi urai által elkésetve is, megfussa a történelmi távot. RÁKOSI MÁTYÁS h /Magyar bla kesdöttiíí a gyerm­ekesc ünnepe A legkisebbek, de a legdrágább­ak ünnepi hete kezdődik ma az egész országban. A pionírok, a gyermekek ünnepelnek egy egész héten át Az ő ünnepük is a munka szemléje lesz. A nagyok munkájának, meg a kicsinyek munkájának a szemléje. Ezen az ünnepi gyermekhé­­ten kitűnik majd hogyan dolgoztak a felnőttek, hogy kicsinyeink ün­nepe teljes legyen Bemutatják a kicsinyek majd a tanítók munkáját, de ha képet adnak majd a szülők munkájáról is Nem gyermekhét előkészítésére gondolunk hanem a pionírok előkészítésére, otthon és az iskolában. , . Gyermekeink ezen a héten számtalan kiállítás és előadás alakjá­ban mutatják majd be munkájukat. Tanuló­versenyeket rendeznek, hogy a gyermekhetet is felhasználják agitálásra: jó pionír csak jó ta­nuló lehet — ez a jelszava minden pionírnak és ennek a jegyében zaj­lik majd le gyermekeink nagy ünnepe — a gyermekhét. Vasárnap: A pionírotthon megnyi­­tása. Zenta, május végén A városi népbizottság irányítása mellett a zentai tömegszervezetek az AFZs-vel az élükön műsort állí­tottak össze a gyermekhétre. Vasárnap, reggel 7 órakor vidám jelenetek és más érdekes számok a Népkertben. Délután előadás ugyan­ott. Hétfőn: Pionírkirándulás egész napra a Keresztesbe. Kedd: A gyermekkiállítás megte­kintése, este előújság. Szerda: A gyermekkiálítás meg­tekintése. Csütörtök: Anyák napja, ünnepi műsor, utána közös mozielőadás, délután minor a parkban Este az AFZs ünnepi előadás a Munkásott­honban (Volt Eugen) Péntek: Egyes üzemek­ megtekin­tése, este élőujság. Szombat: Üzemek látogatása, este élőujság. T­ömegakció a gyom­irtására Szerbia egész területén A SZERBIAI NÉPFRONT VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK KEZDE­MÉNYEZÉSÉRE VASÁRNAP ÉS HÉTFŐN NAGYSZABÁSÚ TÖMEG­MUNKA LESZ AZ EGÉSZ NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN Szerbia Népfrontjának Végrehajtó Bizottsága utasította a Népfront összes járási szervezeteit, hogy június 1-én, vasárnap és június 2-án, hétfőn szervezzenek nagyszabású tömegakciót a gyom irtására. Ezt az akciót Szerbia egész területén megrendezik. A gyom irtása rendkívül fontos lépés a terméshozam növelésére és a termés­minőségnek feljavítására. A felhívás kiemeli, hogy a Nép­front-szervezetek nem engedhetik meg, hogy a gyom a gabonával együtt erősödjön, mert ebből gazdasági életünknek több mint egymil­lió dináros kára származna. Június 1-én és 2-án kivonulnak a földekre az összes fronttagok, az asszonyok, az ifjúság és a pionírok, mindenütt megsemmisítik a gyo­mot, s ezzel jelentős mértékben hozzájárulnak idei gabonatermésünk mennyiségének és minőségének feljavításához. -----------------------------------------------------------------------------------------­ E 71 •• W • •• tr­epul a joro a csókai szövetségi birtokon Csóka egészen más képet nyújt, mint általában a bácskai vagy a bá­ ,­náti falvak. Az egykori nagybirtok, a földesúri önkény rányomta bélye­gét az egész falura. Az ellentétek itt még szembeötlőbbek voltak, mint bárhol másutt. Az egyik rész­ről a nagy főúri kastély állt, köröt­te hatalmas gabonacsűrökkel, más­részt a kastély árnyékában az ap­ró, egészségtelen házak húzódtak meg, tele nyomorral és betegséggel. Ilyen volt a múlt. És a jelen? A falu földmunkásai most szabadon dolgoznak az urak­tól és elnyomóktól felszabadított földeken. A kis falu utcáin kocsit alig lehet látni. A főbb utakon mindenütt kes­­kenyvágányu síneket fektettek le s ezeken lovak húzzák a csilléket. A vasútvonalak összekötik az egyes majorokat. A kastélyban most nem a nagyur és nem a német tisztek­ ülnek. A parkból gyermekzaj hullik. A nagy bejárat felett az urasági címert most más felírás helyettesíti. »Decsji Dom«, olvassuk A volt kastély mellett áll a hús­feldolgozó gyár am mely ugyancsak a szövetségi birtokhoz tartozik. Nem messze a gyártól, a traktorállomás udvarában nagy a sürgés-forgás. Javítják a gépeket. A traktorok és az aratógépek már kijavítva várják a munkát. Még csak egy­-két csép­lőgépet kell üzemképessé tenni. Bla­­hó János munkavezető elmondta, hogy a tavaszi szántás során a trak­torok eléggé megrongálódtak, de már sikerült minden üzemi hibát kijavítani. A cséplőgépek nagy ré­sze már készen van, csak az alkat­részek hiánya miatt húzódott el egy-két cséplő javítása. A gépállo­másnak 29 aratógépe van Itt, azon­ban nemcsak a szövetségi birtok gépeit javítják, a község géptulaj­­donosainak is dolgoznak mert jó felszereléssel rendelkezik a javító­műhely. A FÖLDMUNKÁS ÉS A KOMBÁJN A nagy udvar egyik félszere alatt számos ar­atógép áll Az egyik sa­rokban egy kombájn (arató cséplő­gép) húzódik meg A cséplőgépnél valamivel kisebb és gummikereke­­ken jár ez a gép Két elválasztható részből áll: arató és cséplő szerke­zetből. — Kezeléséhez mindössze két emberre van­­szükség — magyaráz­­za a munkavezető — Az egyik a gépet irányitja a másik pedig a zsákokat kötözi és csúsztatja a föld­re . . . Az ilyen tipusu kombájn napon­­ta 12—15 hold búzát arat le és csé­pel el. Az egyetlen fogyatékossága talán csak az, hogy a cséplés miatt a munkát csak a harmat felszáradá­sa után kezdheti meg Az egyik csille mellett egy föld­munkás áll. Valamire várakozik — Milyen jó maguknak ...! Már kombájnok is van .. .­ — No-no ... — csóválja a fejét a munkás. — Talán nem jól végzi ez a gép a munkát? — Nem is itt van a hiba. . . — Hanem . . .? Az ember adós akar maradni a felelettel, végül mégis beszélni kezd: — Azt hallottuk a gyűlésen hogy még csak eztán kapunk sok ilyen gépet.. De akkor mi lesz velünk, aratómunkásokkal. Hogy keressük majd meg a kenyerünket, ha min­dent a kombájn végez helyettünk? Ezt hosszú beszélgetés követte. Ha több gép lesz, hamarabb és könnyebben elvégzi a munkát. Nem kell kora hajnaltól késő estig arat­ni és csépelni. De az aratómunká­­sok ne féljenek Meglesz a kenye­rük, sőt több is lesz, mint eddig volt. Van éppen elég olyan munka itt is, meg mindenütt, amelyet kéz­zel kell végezni. Meg aztán majd ha már sok lesz a gép, a munkaidő is rövidülni fog. Kevesebbet kell fáradozni, mint a régi viágban és több idő jut tanulásra szórakozás­ra. A földmunkás mélyen gondolko­zik a hallottakon. A lovak már kaparnak. Mennének. Az ember csak elköszönt. Nem mondja, hogy iga­­zunk van, de szeméből látszik, hogy ezt szeretné mondani, csak vér még­­ válasszal. Majd meglátjuk no, mit hoz a jövő! DELELŐ A CSORDÁNÁL Lent a falu alatt nagy legelő hú­zódik a Tiszamenti szőlős felé. Fél­­szikes és kicsit mocsaras talaj ez. A zöld füvön messze ellátsziik a csor­da. Az állatok a déli melegben a hórihorgas gémeskut mellett he­vernek. Lehet vagy 200 szarvasmar­ha. Közvetlenül a kutkáva tövében, a hűvösben üldögélnek a csordások. Már megebédelhettek, mert az egyik pipára gyújt, a másik meg a kaszát kalapálgatja. — Van itt a közelben egy kevés herém, azt akarom levágni! — mondja a kalapáló hosszú bajsza alól. — Jó legelőjük van az állatok­nak . . . — Hát nincs hiány benne... — mondja a pipáló csordás. — Lehet-e az állatállományt fej­leszteni . . .? Nem szól senki semmit. — Hallottak az ötéves tervről? — Hát va­lamit hallottunk... De mink mindig itt vagyunk kint a le­­gelőn osztán nem sokat tudunk a világ forgásáról . . . Később felmelegszik a beszélge­tés. Látják és tapasztalják ők is, hogy szabadságuk elnyerése után nagyon sokat változott a helyzet a csókai szövetségi birtokon. Jobb kommenciót kapnak, jobb bánás­módban részesülnek Szó esik az öt­éves tervről. Csak úgy isszák a sza­­vakat. Az egyik ember megjegyzi: — Hát már az igaz, hogy mindig jobb és több lesz mindenből. A megbízott mindig ezt mondja, oszt látjuk, hogy így is van . . . A mezőgazdaság mindig többet és többet termel, de több lesz a ruha meg a cipő is Persze, sokat kell dolgozni hogy minden legyen. A csordások megértették a mondot­takat. Mindenütt, ahol dolgozik az ember, a tudás és az erő legjavát­­ kell nyújtania. Ez a legfontosabb­­ még itt a pusztán is. Mucsi József AFZs-HÍREK A Kishegyesi AFZI a májusi mun­kaverseny keretében vállalt kötele­zettségét jó eredménnyel fejezte be. Az írástudatlanok tanításában áldo­zatos munkájukkal különösen kitűn­tek Markovics Vera és özv. Süli Demeterné. Számos analfabétát ta­nítottak meg a betűvetés tudomá­nyára. A kishegyes­ AFZs legaktívabb tagjai a májusi munkaversenyben. Hajnal Mihályné özv. Skulák Jó­zsefné, Dudás Györgyné, Süveges Anna, Markovics Vera özv. Kókai Józsefné, Illés Erzsébet Ország Rozália, Sztojics Józsefné és Kör­möci Mihályné Molnár Szilveszter ★ A topolyai járási AFZs a novela­béri munkaverseny keretében köte­lezettséget vállalt, hogy a járástól távoleső falvak és tanyák asszo­nyai között szélesebb alapokon meg­indítja a szervezési munkát Határozatot hoztak, hogy leg­alább havonként kétszer egy járási AFZs.tag felkeresi a vidéki szerve­zeteket. Ezáltal megteremtik a szervezetek, a munkáiénak jobb és pontosabb ellenőrzését. Herbatin Kálmánná Debelyacsa asszonyai kötelezett­séget vállaltak, hogy segítséget nyújtanak a földek megmunkálásá­ban az újgazdáknak és mindazok­­­,ak akik a föld összeírásával, vagy ehhez hasonló munkával vannak el­foglalva. Jankovics Emi

Next