Magyar Szó, 1947. július (4. évfolyam, 163-187. szám)

1947-07-01 / 163. szám

Moszkvai szobrászok műtermében két szobrász kapta meg eddig a »Szovjetunió népi művésze« címet: Szergej Merkurov és Vera Muhina. Merkurov a monumentális szob­rászat kiváló mestere. Leninről és Sztálinról­­ készítette a legjobb szobrokat. Főleg Sztálin alakjáról készített művei nevezetesek, így a pompás Sztálin­ szobor a Moszkva- Volga csatorna bejáratánál, vala­mint a moszkvai Országos Mező­­gazdasági Kiállítás részére készült 2 méteres impozáns szobormű. Ezt a két alkotást bátran sorolhatjuk a szovjet művészet legkitűnőbb Sztá­lin képmásai közé. A Lenin-emlékművek közül meg kell említenünk a Moszkva-Volga csatorna bejárata részére készített művet és Lenin gránitszobrát a Leg­felsőbb Tanács üléstermében, a Kremlben. 1936-ban a »Tanácsok palotája« részére készítendő 100 méteres Lenin-szoborra kiírt pályá­zat első díját szintén Merkurov kapta meg. Ezenkívül még egész sor emlékművön dolgozik A háború alatt elkészítette a nagy orosz tudósnak, Mihail Lomo­­noszov­ nak emlékművét, mely a moszkvai egyetem épülete előtt áll. Ugyancsak Merkurov műtermében készült a XIX. század nagy írójának Gogoly-s­­ak szobra. Befejezés előtt áll a huszonhat bakui politikai biz­tos emlékére készülő hatalmas grá­nitcsoport, amelyen a művész már húsz éve munkálkodik. Vera Muhina egyik legneveze­­tesebb műve a »Munkás és kolhoz­parasztnő« hatalmas szoborcsoport­ja, mely az 1938. évi párisi nemzet­közi világkiállításon a szovjet pavil­­lont díszítette és amelyet majdnem minden szovjet ember ismer. Ezért a munkájáért Vera Muhina meg­kapta a Munkás Vöröszászló érdem­rendet és a »Sztálin-díj kitüntetett­je« címet. Az utóbbi időben Vera Muhina egész sor emlékművön dolgozik. Ezek közül kitűnnek Csajkovszkij­nak, Gorkijnak és Szevasztopol hős védőinek emlékművei, valamint Moszkva város alapítójának, Jurij Dolgorukij hercegnek szoborpályá­zatára készített vázlata. Vera Mu­­ljina művészete igen tágkörű. A monumentális műveken kívül a Szovjetunió sok híres emberét mintázta meg. Juszupov és Hizsijan kolhozparasztok képmásáért 1942- ben másodszor ítélték oda neki a Sztálín-díjat, 1943-ban pedig har­­madszor is kiérdemelte azt. Krilov akadémikusról készített portréjá­val. Szergej Konyenyikov nemrég tért haza két évi amerikai tartózkodás után. A múlt évben igen sok érde­kes művet alkotott, köztük Sztálin mellszobrát és Vaszilij Szurikov, a híres orosz művész emlékművének­­modelljét. Amerikában készült mű­veinek kiállítása a közeljövőben nyí­lik meg Moszkvában. Konyenyikov ebben az évben töl­tötte be hetvenharmadik életévét, de tiszteletreméltó kora ellenére telve van művészi energiával. Szép, ifj műtermében, melyet a moszkvai városi tanács bocsátott rendelkezé­sére, belekezdett a láncait letépő Sámson szobrának elkészítésébe. Ennek a műnek különböző változa­tain egész életén keresztül dolgo­zott. A szobormű a művész elkép­zelése szerint az emberiséget jelké­pezi mely felszabadul a rabság és elnyomás alól. Sámson alakját Ko­­nyetivikov óriási méretekben fogja elkészíteni és fémbe önteni. Lebegyeva Tatjana Hi­vánatra megismétli!) a „Csikóst" Noviszádon A noviszádi Magyar Kulturkör műkedvelő együttese július 5-én és 6-án közkívánatra megismétli Szig­ligeti Móricz: »Csikós« című három­­felvonásos népszínművét. A »Csi­kost« szombaton a Magyar Kultúr­kör Groblyanszka utca 6. szám alat­ti otthonában, vasárnap pedig a te­lepi Kulturotthonban adják elő a kör színjátszót. Mindkét előadás es­te 8 órakor kezdődik. Jegyek elő­vételben 30, 25, 20 és 15 dináros ár­ban a Magyar Kulturkör irodájá­­ban kaphatók. __¥ E § ¥ a SE V IE SL EI __ A magyar csapat nagyobb lövőkészségének és harci kedvének köszönhette a győzelmet Kis képek a vasárnapi nagy mérkőzésről VASÁRNAP délelőtt a vidékiek egész tömege kószált Beográd ut­cáin. Ismerős arcok tű­ntek fel itt is, ott is és lelkendezve köszöngették egymást az ismerősök. Mindenki­nek a száján ott lebegett a már szinte sablonossá vált kérdés: — Milyen jegye van? S a válasz is majdnem mindig ugyanaz: — Állóhely. Mert az ülőhely valóságos kincs. Szinte lehetetlen hozzájutni. A t­estnevelési szövetség utcáira nyí­ló ablaka alatt is éppen egy n­ovi­­szádi sportoló alkuidozik. Ülőhelyet szeretne kapni. Mint ismert sportolónak még kiszorítanak egyet valahogy. Nem tribünt, mert az már rég elfogyott, hanem csak olyan pótülésfélét az állóhely előtt. Ők A VENDÉGLŐKBEN is nagy a forgalom. És mindenfelé ismerős arcok. A jugoszláv válogatott a Balkánban ebédel, magyarok pe­dig a Majesticben. A játékosok gyorsan visszavonulnak ebéd után, hogy lepihenjenek néhány órára. Még a süteményt sem várják meg. Úgy csomagolják be utólag, hogy majd a pályán, mérkőzés előtt el­fogyasztják. A vezetők és a csapattal érkezett kisérők még ott maradnak egy ide­ig. Van három újságíró is. A Nép­sport, a Képes sport és a Világ munkatársa. A hangulat általában bizakodó a magyaroknál. Egy-két gólos győzelmet remélnek. Igaz, hogy Gallovich Tibor szövetségi ka­pitány most is azt hangoztatja, hogy „a jugoszlávok győznek két góllal”,­­ de látszik rajta, hogy nem egészen így gondolja. Különösen nagy érdeklődéssel vár­ják, hogy hogyan szerepel ez a megfiatalított csapat. Nem kis do­log ennyi új játékost bevetni egy­szerre, közülök kettő, Károlyi és Vezér nem is az elsővonalbeli csa­patokból, hanem az NB II ből. — Én bízony bennük — mondja Gallovich. — Láttam őket többször is játszani. Ma kétségtelenül ők a legjobbak posztjukon. ★ A PÁLYÁT már délután 1 órakor kinyitották, s a kora déli órákban megindult a tömeg a hadsereg sta­dionja felé. Gépkocsikon, villamo­sokon és gyalog igyekezett a kö­zönség hogy jó helyet kapjon. Kü­lönösen az állóhely közönsége, mert a tribünön úgyis biztos a hely. Az útvonalon, a Terazijetől egész a stadionig sűrű sorokban feketéllett a járda az emberektől. ★ Az ÁLLÓHELY felőli részen a balkáni versenyeken résztvevő or­szágok magasan lengő színes zász­lói övezik a pályát. Az állóhely előtt végig, drótkerítésen belül sorakoz­tak az olcsó ülőhelyek. Három-négy sor alacsony, egész alacsony, a föld­től mindössze tizenöt-húsz centimé­ternyire emelkedő deszkapadok, hogy az ülők feje fölött jól láthas­son az állóhely közönsége is. De azért ülőhely. Egyre szaporodik itt is a közönség. Csak egy a hiba. A nagy forró­ság. Erősen tűz a nap az állóhely közönségére, csak a szemközt, a tribünön van egy kis árnyék. De ott lassan gyülekezik a közönség. Korán van még csak három óra. Sokan még az ingüket is levetik. Napoznak Hogy összekössék a kel­lemest a hasznossal. Egyre többen találnak ki a tűző napsugarak ellen is megfelelő védőszert. Újságokból készítenek papírcsákókat, hogy leg­alább a fejüket védjék. Lassan olyanná válik az állóhely mint ka­tonásait játszó kisgyerekek gyüle­kezete. ★ AZ ELŐMÉRKŐZÉSEN két ifjú­sági csapat játszik. A­­beográd­i Graditelj és a Szignál. ’ Egy-egy szép húzásra, szép lövésre minden­felé fölhangzik a taps. Aztán két zágrebi kézilabda csapat, a Dina­mó és a Zagreb játszik bemutató mérkőzést, hogy ezt a spor­tágat is megismer­tessék és megkedveltessék a főváros közönségével. S a közön­ség érdeklődéssel kiséri a gyors változatos játékot. ★ MÚLIK az idő. A szél lassan erő­södik, s ez egy kicsit enyhíti a nagy hőséget. Közeledik a fél hat. Az ál­lóhely után megtelik a tribün is. Nincs már sehol egy betöltetlen hely. Mintegy harmincötezer ember szorong a 29.000 ember befogadó­képességű pályán De mennyien ma­radtak még kívül. Mennyien marad­tak még otthon, akik szerettek vol­na eljönni, hogy végignézzék a nagy összecsapást, de nem kaphattak mér jegyet. Nagyobb stadionra volna szükség. Sokkal nagyobbra. És ezt a kérdést is megoldja majd ötéves tervünk. AZ ÖLTÖZŐK körül is nagy a mozgolódás. Várják a csapatokat. Elősször a jugoszláv csapat érke­zik. Az öltözőben megkezdődik a masszírozás, kint pedig az ajtó előtt kopácsolnak. Az utolsó javításokat végzik a stoplikon A beográdi lapok sportszerkesz­­tői máris biztosítottak tolmácsokat, hogy nyilatkozatokat kérhessenek a magyar csapat vezetőitől és játéko­saitól. S amikor a magyar játéko­sokkal együtt megérkeznek a pesti lapok munkatársai ők is mindjárt tolmács után néznek. A magyar játékosok egy kicsit elkésve érkeznek, s így a mérkőzés is később kezdődik negyed órával. Végre mégis megjelenik a tribün alatti kis ajtóban a magyar játéko­sok pirosmezes alakja. Hatalmas taps zendül fel a pályán, s az ün­neplés még fokozódik, amikor a magyar csapat tagjai virágcsokrok­kal a kezükben kört alkotnak a pá­lya közepén, s utána egyre bővítve a kört, a pálya szélei felé futnak és a nézők sorai közé szórva a virá­gokat, üdvözlök a közönséget Kék mezben kifutó válogatottun­kat, — ha lehet, — még nagyobb tapsvihar fogadja. Aztán a két csa­pat tagjai és vezetői összegyűlnek a pálya közepén és rövid üdvözlő­beszédek után zászlót cserélnek. Tíz-tizenöt fényképezőgép kattog egyszerre. Aztán fölcsendülnek a magyar himnusz hangjai, majd az állami himnuszt játssza a zenekar. ★ A KÖZÖNSÉG soraiban számos előkelőség is helyet foglalt Ott volt Vlahov Dmitar, a JSzNK szkupstinai prezidiumának alelnöke, Zsurovics Szreten és Krsztulovics Vicko, a szövetségi kormány miniszterei, Po­­povics Kocsa altábornagy, a vezér­kar főnöke és még sokan mások. Végignézte a mérkőzést Szántó Zoltán magyar követ is a követség tagjaival együtt. ★ A MÉRKŐZÉS nem hozott külö­nösebb szép, de annál gyorsabb és lendületesebb játékot. A játék ele­jén még úgy látszott, hogy váloga­tottunk szép győzelmet arat. Egy­másután gördültek a támadások, Matosics lövése a kapufán csattant. Böbék lövése meg alig valamivel a kapu mellett zúgott el. Zengett is a biztató kiáltás: plavi, plavi! (ké­kek, kékek !). Később, amikor a magyar csapat is erőteljesen támad, kiderül, hogy Monszider nem valami biztos a he­lyezkedésben és a kifutásokban. Egyre sűrűbben emlegetik a tribü­nön, hogy Sostarics jobb lett volna. És valóban, Monszider hibás Hor­­váton kívül (aki igazán durva hibát követett el, amikor fejelni akarta és elszalasztotta Egresi alacsony beadását, a­helyett, hogy lábbal nyúlt volna a labdához) az első gól­ban is, a második gól pedig egé­szen Monszider hibája, mert bent­ragadt a kapuban. Károlyi egy szép kifutásakor már hangzik is a véle­mény: Lám, lám Monszidernek is így kellett volna, NINCS igazi szép gól — ez volt az általános panasz. Igaz, Cimer­­mancsics első egyenlítő gólja szép gól volt, de mégsem elégítette ki egészen a közönség ízlését. Ha­nem amikor a második félidőben be­állt Mike több mint harminc má­sébról megvágta a labdát, s az el­lenállhatatlan erővel zúdult a felső sarokba, akkor a közönség is elis­meréssel tapsolt. Szép gól volt. Fá­jó gól, de szép gól -ír A MAGYAROK öltözőjében a mérkőzés után nagy az öröm. Gallo­vich szövetségi kapitány és Bánku­­ti, a magyar labdarúgó szövetség alelnöke egyaránt elégedettek az eredménnyel. — Nem volt szép játék — mond­ják, — hiszen a pálya talaja sem megfelelő. De a győzelmet azért megérdemeltük, mert határozottab­­bak voltunk a kapu előtt. És egy kis szerencsénk is volt. Gallovich különösen Károlyival, Rákosival, Szuszával, Szűccsel és Egresivel elégedett. A jugoszláv csapatból Grozovics, Szimonovszki, Csajkovszki, Atanarkovics és Jezer­­kics tetszett neki legjobban. Spitz, a jugoszláv válogatott ed­zője így vélekedett a mérkőzésről. — A magyar csapatban több volt a lövőkészség és a harci kedv. Ez döntötte el a mérkőzést. A mezőny legjobb embere Szűcs volt. Csapa­tunkból Szimonovszki, Brozovics, Bebek és Csajkovszki voltak a leg­jobbak. ★ LEZAJLOTT hát a nagy mérkő­zés. Most már csak Magyarország és Bulgária veretlen a Balkán Ku­pában,­­ egy-egy nyert mérkőzés­sel. S ha Jugoszlávia elvesztette is ezt a fontos találkozót, a 35.000 fő­nyi közönség azzal vigasztalódha­tott mégis, hogy sportszerű élénk­­iramú, izgalmas küzdelmet nézhetett végig. Károlyi az első percekben szépen öklöz ki egy erős lövést ----- •*U*JA A Sztoga különvonata Zágrábba A noviszádi Szloga labdarúgó csapata, mint ismeretes vasárnap, július 5-én Zágrábban játssza le visszavágó mérkőzését az ottani Metalaccal a szövetségi ligába való bejutásért. Az első mérkőzést Novi­szádon a Szloga 2:0 arányban meg­nyerte, s most idegen pályán, ide­gen közönség előtt kell megvédenie ezt az előnyét. Az egyesület vezetősége elhatá­rozta, hogy különvonatot indít a mérkőzésre, hogy a csapat hívei is elkísérhessék a Szlegát Zágrábba. A különvonat szombaton indul Novo­szádról és hétfőn reggel 5 órára ér vissza. Az utazás díja oda és visz­­sza 290 dinár. Jelentkezni lehet jú­lius 2-áig a Szloga helyiségében (Kultúrotthon, II. emelet) naponta délelőtt 8—12 és délután 16—19 órá­ig. Július 6-án Noviszád kosárlabda bajnoksága A jugoszláv kosárlabda bajnok­ságért folyó küzdelmek során júli­us 6-án Noviszádon megtartják a város kosárlabda bajnokságát. Mint ismeretes, Noviszádon két kosár­labda csapat van, a Szloga és az Egység. Ezenkívül a testnevelési iskola kosárlabdázóinak benevezését is várják. A benevezéseket szerda este 7 óráig kell eljuttatni az Egy­­ség sportegyesület otthonába. A Szloga valószínűleg egy férfi és egy női csapatot szerepeltet. Az Egység két férfi és egy női csapat­tal vesz részt a bajnokságban Az iskolások csak férfi csapatot szere­peltetnek. A bajnokságot pontrend­­szerben bonyolítják le. A felszaba­dulás óta ez lesz Noviszád harma­dik kosárlabda bajnoksága. Az ed­dig megtartott bajnokságot a fér­fiaknál mindkétszer az Egység nyerte, a női csapatok küzdelméből pedig mindkétszer a Szloga lányai kerültek ki győztesként. Az idei bajnokságon a férfi és a női ver­senyben is az Egység kosárlabdázói esélyesek. A bajnokság színhelye az Egység sportegyesület Sztrelacska utcai otthonának kosárlabda pályája lesz. D. L. - m BUDAPEST: CLP (Arad)—Újpest 3:1 (2:0) Ferencváros—Zsideníce (Brno) 3:2 (2:2) BRAT1SZLAVA: Vasas (Budapest)—Bratiszlava 6:2 (3:2) Magyar Szó 5

Next