Magyar Szó, 1948. június (5. évfolyam, 130-154. szám)

1948-06-01 / 130. szám

Ha a szövetkezetek és ellátási vadapatok jól doboznak, töb­ben­ ellátják a folyó.Élént­y Noviszádon olcsó zöldborsó, a­ krumpli és tej került a piacra Május vége van, itt lenne az ide­je, hogy a piacok tele legyenek korai főzelékfélékkel. Ha azonban végigmegyünk városaink piacain, nem ezt tapasztaljuk. A piaci áru­sítóhelyek legtöbb helyen üresek, ahol pedig árulnak zöldborsót, ka­ri r,í bét, ott a háziasszonyok hosszú .­.„■ra áll. Az áprilisi fagy valóban sokat ártott. A borsó első virágai lefagy­tak, az újkrumpa fejlődése is elma­radt néhány nappal. De a fagy nem okozott kárt mindenhol. Vaj­daság legtöbb helyén csak jelenték­telen fagykárok voltak. Felmerül hát a kérdés, miért nem volt főze­­ék a noviszédi, miért nincs a zre­i­vanini zentai piacon, főleg ha azt is tudjuk, hogy az állami birtokokon, a s Vetkezeti földeken és a kommu­­■ ..Mis gazdaságokban is sok kerti­­ereményt ültettek. Hossz a szervezés­ i hiba kivétel nékü­l mindenhol a szervezés hiánya. Noviszádon áp­rilis elején szervezték meg a »Ras­­tován« gyümölcs- és veteményke­­reskedelmi vállalatot. A vállalat két hónap alatt nem volt képes megszervezni a főze­lékfelhozatalt, nem szervezte meg felvásárló és árusítóháló­­za­tát. A noviszádi Rt.napot sem elég te­vékeny a város lakosságának ellá­tása terén. Az a borsó, amit forga­lomba hozott, Isztrából érkezett a környéken alig vásárolt fel valamit. A noviszádi vállalatok rossz szerve­zetére vet fényt az a tény, hogy a »Koszmaj« beográdi vállalat felvásárlói sokkal több borsót vettek Noviszád környékén, mint a noviszádi vállalatok, úgyhogy még ez a beográdi válla­lat adott a noviszádi piacra is. A noviszádi mezőgazdasági­ szö­vetkezetek is elégtelen munkát, vé­geztek. A 17 körzeti szövetkezet alig vásárolt fel valamit, a kliszai csak papíron létezik a petrovara­­dini pedig csak Petrovaradin ellá­tásával törődik. A szövetkezeti ügy­vezetőség sem tett komolyabb lé­péseket a főzelékfelhozatal növelé­se érdekében. Előfordult, hogy az Ügy­vezetőség, ahelyett, hogy a já­rás falvaiból hozott volna borsót, a noviszádi piacon akart vásárolni, hogy később saját árusítóhelyein továbbadhassa. Noviszádon van már főzelékféle Mindez a városi népbizottságban megtartott értekezleten hangzott el, ahol az ellátási vállalatok veze­tői szigorú utasítást kaptak, hogy ezen a helyzeten sürgősen változ­tassanak. Az értekezlet eredménye­képpen másnap, szombaton már meg is jelent a borsó a noviszádi piacon. Vasárnap már olyan mennyiség­ben volt zöldborsó a piacon, 12 do­lláros árban, hogy serb­mállásra egyáltalán nem volt szükség, de a szövetkezetek és vállalatok ú­jkrump­lit is piacra hoztak, úgyhogy a rá­­gi­­krumpli ára is lecsökkent kilón­ként 20 dinárra. A legnagyobb meglepetésről a noviszádi városi tejüzem gondos­kodott, amely tejet hozott a piacra 9 dináros áron és szabadon árusította. A tej ára a termelőknél erre 25 dinárról 12 dinárra csökkent. Henvad a bonsó Zrenyaninban A Ranapoz árusítóhelyei Zrenya­­ninban is üresek. Friss főzelékfé­léket csak termelőktől lehet venni, a dolgozók­ számára elérhetetlen áron. A hiány oka Zrenyarrarban az, hogy nincs meg a kapcsolat a bir­tokok vezetősége és a szövetkeze­tek és vállalat­ok között. A zöldborsót a földeken már szedni lehetne, az illetékesek pedig nem gondoskodtak idő­ben munkaerőről, úgyhogy az a veszély fenyeget, hogy a borsó megszárad. Zrenyanin város vezetősége sür­gősen gondoskodjon, hogy a gyá­rakban és műhelyükben nehéz mun­­kát végző dolgozók megkapják azt a táplálékot, amelyre szervezetük­nek oly nagy szüksége van. Kofa vagy szövetkezet A zentai szövetkezet árusítóhelye a piac legjobb helyén van, de mi­közben a termelők és a termelők­nek álcázott kofák drágán árulják a zöldborsót és az újkrumplit, a szövetkezet asztalán csak néhány csomó retek és hagyma szomorko­­dik. A szövetkezet egyik alkalma­zottja azt a felvilágosítást adta mun­katársunknak, hogy az árusítóhe­lyen majd 7 órakor kezdik az ela­dást, de még 7 órakor sem árusí­tottak.­ Ez írem is csoda, hiszen a szövetkezet árusítóhelyének vezetőnője egyben a felvásárló is, aki mielőtt megkezdené az árusítást a piacon kénytelen megvenni az árut. A zentai szövetkezet úgy látszik egyszerű kofának­­ tekinti magát, aki csak arra való, hogy valamit megvegyen és később drágábban el­adja. Ilyen körülmények között nincs szükség szövetkezetre. Szere­vezzenek felvásárlóhálózatot és men­jenek fel a termelőhöz és ott vegyék át a főzelékféléket, mégpedig nem az utolsó pillan­atban, hanem ideje­korán, hogy a főzelék már korán reggel a piacon várja a vásárlót, ne pedig »utasa»«, 7 órakor kezd­jék a munkát. A szövetkezetek és ellátási vál­lalatok feladata immár, hogy egye­dül lássák el a városi lakosságot. Eddig nem tettek eleget ennek a feladatuknak. Sürgős intézkedések­re és a városi közellátási osztályok erélyes közbelépésére van szükség, hogy a főzelékfelhozatal mindenhol meginduljon és a városi vállalatok és szövetkezetek ne csak helyette­sítsék a magánkofákat, hanem sok­kal jobban lássák el a városi dolgo­zókat, mint azok. Baranya Nagy Scrösd ?ér őr mentesítésre a Dráva torkolatánál Kopács a Duna és a Dráva egy­­befolyásának háromszögében fek­szik, mintegy 20 km-re a Dráva torkolatától. Ez a terület a község­­től egész a Dráva torkolatáig mocsár és ingovány. Régebben hosszú időkön keresztül gazdag halászterület volt. Az állandó tavaszi áradások azon­ban annyira eliszaposították hogy ma már nem igen felel meg erre a cél­ra, mert csak­ rövid ideig van ma­gasabb vízállás. Pár évvel ezelőtt felvetődött a kérdés hogyan lehetne lecsapolni, illetve ármentesíteni ezt a terüle­tet. Ennek is, mint minden újítás­nak, voltak ellenségei. De ezeknek tábora a népuralom alatt már igen kicsinyre szűkült. Nézzük csak mi­lyen haszonnal járna mind Kopács népe mind egész dolgozó közössé­günk szempontjából ha gátat emel­nénk a tavaszi áradásoknak. Ha ezt a nagy területet ár­mentesítés­sel termőfölddé tehetnénk, akkor nemcsak a kopácsiak jutnának föld­höz, hanem Bellye, Podrávlye és Kisdárda is. A hellyei állami birtoknak erdő­je is van, ezen a területen az ára­dások és a mocsár azonban aka­dályozzák a fakitermelést, facse­metét pedig egyáltalán nem ültet­hetnek. Hogy ebben a földben mi­lyen gabona teremne, hogy milyen kertészetet lehetne fejleszteni, az nem vitás kérdés. Egyszerű csator­narendszerrel körülbelül 5 ezer hol­don a rizs is meg­teremne igen kevés termelési költséggel. A gát felépítése nem nehéz kér­dés. Az állandó iszaposodás folytán a talaj fokozatosan emelkedett s most már a nagy áradások idején is csak 1­80 méter magasan lepi el a víz, így érthető is, hogy miért nincs hal a kopácsi árterületen. Te­hát a Duna és a Dráva mentén elég lenne két méter magasságú gát, hogy az áradásoktól megmentsük a területet De nemcsak új termőte­rületeket adna az ármentesítés, ha­nem elejét vernie a sok betegség­nek, ami ezen a vidéken éppen a mocsaras terület következtében for­dul elő. A gát felépítése Kopács és kör­nyéke, de egész dolgozó közössé­günk elsőrendű érdeke. Jelenleg 96 család halászattal igyekszik bizto­sítani megélhetését. A gátépítéssel azonban a halászat amely most már sok nehézségbe ütközik, nem szűnne meg. Ellenkezőleg a csator­názás segítségével a kopácsi , a bellyei tóban olyan haltenyésztést lehetne folytatni, ami sokkal több eredménnyel járna mint a mostani halászat. Baka János Népfront-titkár, Kopács A belimanasztiri járás a Horvát Népköztársaság legjobb járásai kö­zé tartozik az állatfelvásárlásban Belimar­asztir, május hó A sikeresebb és könnyebb munka érdekében a bel­iman­asztiri járást három felvásárlási körzetre osztot­ták. Mindegyik körzet központjá­ban felvásárlási telep van, ahol át­veszik a felvásárolt állatokat és on­nan továbbítják őket. A jó szervezésnek köszönhető, hogy a járásban a felvásárlási tervet állandóan teljesítik, sőt túl is szárnyalják. Az e havi tervet már eddig is 21 százalékkal túl­haladták! Május 20-ig felvásároltak 364 szarvasmarhát, 380 üszőt, 1327 apró állatot és 26 kövér sertést, összesen negyedmillió kg súlyban. Felvásá­roltak továbbá 1051 soványsertést­­* 42 ezer kg súlyban és ezeket to­­vábbhizlaltatják. Ezzel az ered­ménnyel a belimanasztiri járás állatfel­vásárlásban a Horvát Népköz­társaság egyik legjobb járása lett. A járás területén Podolje, Csúza és Dárda ért el legjobb eredményt. Podoljen a helyi népbizottság gyors és eredményes munkájának, továbbá annak köszönhető ez a jó eredmény, hogy a kötelező mennyiségek jól állapították meg. Csúzán a földműves-szövetkezet­­ élénk tevékenységének tudható be a kitűnő eredmény. Leggyengébb eredményt Laskó, Zmajevac és Darázs ért el. Dará­zson megtörtént, hogy miután meg­állapították az e hónapban beszol­gáltatandó mennyiségeket, és a já­rási ügyvezetőség felvásárlói ki­mentek, hogy átvegyék az állato­kat, a népbizottság titkára azzal fogadta őket hogy ebben a hónap­ban nem lehet semmit sem felvásá­rolni, mert csak tenyészállataik van­n­ak a termelőknek. Ezt a tikár tud­hatta volna a kivetéskor is. Felelőt­len munkájáért leváltották és a népbíróság előtt felel majd a dol­gozók ellátását hátráltató munkájá­ért. Aratás-cs€pl&i­llentésintézén ZRENYANINBAN a városi aratóbizottság már meg­­kezdte munkáját. Első feladata, h­ogy a határt körzetekre ossza fel, kidolgozza az aratási tervet és megszervezze a jelentésszolgálatot. Az aratóbizottságok később cseplédé­si bizottságokká alakulnak, és a csep­pgépek pontos beosztását is el­végzik. Az aratóbizottságok jelentései szerint az aratási kilátások a város ne­m határában ígérkeznek legjobb­­nak. A különféle kártékony rova­rok és gyomnövények ezen a vidék­elben ártottak legkevesebbet a vetés­nek. A mezőgazdasági gépek­ javítása a­ tervnek megfelellően hawott. A m­e­­zőgazdasági gépállomásnak 7, a szövetkezeteknek négy, a magán­­tulajdonosoknak pedig 12 cséplő­gép áll rendelkezésükre. A BEGAI JÁRÁSBAN eddig gyengén haladt az arató és cséplőgépek üzen behelyezése, mert a szükséges alkatrészek hiányoz­tak. Sikerült azonban helyi forrá­sokból jelentős mennyiségű alkat­­részt biztosítani, s az igényelt al­katrészek is állandóan érkeznek. A járás földmegmunkáló szövet­kezetei már üzembehelyezték ara­tógépeiket. A TE­MESI JÁRÁSBAN még a tavaszi idényben ü­zembehe­­lyezték az aratás,cséplésben részt­vevő gépek fele részét. Azóta­ pe­dig a traktorok és a cséplő, garnitúrák javarészét kijavították. Az egyedüli hiba, hogy az igényelt alkatrészek még nem érkeztek meg. Ezek megérkezésekor valamennyi üzemképtelen gép felkészülten várja a munkát. Naponta sok levelet hoz a posta a Magyar Szó szerkesztőségébe. A levelek egy része panaszt tartál, már­ nálunk baj van ezzel és ezzel, segítségre van szükségünk. Segít­senek a szerkesztő néptársak! Sok levél valóban olyan hibákra világít, amelyek sürgős orvoslást igényel­nek, tartalmaznak azonban a szer­­kesztőséghez érkező levelek olyan panaszokat is, melyeken már az el­ső pillantásra meglátszik, hogy túl­zottak, vagy éppenséggel a pana­szos saját hibáját vagy hanyagsá­­gát akarja a néphatóságokra hárí­tani. Van a leveleknek egy külön vál­faja is, — ezek a névtelen, aláírás nélküli levelek. Ezek legnagyobb része is őszinte munkásbeszéd és jo­­gos panaszt tartalmaz. Azonban a népi sajtó nem veheti figyelembe ezeket az aláírás nélküli leveleket. Nincs oka senkinek sem félni népi államunkban, ha az igazat mondja és éppen ezért, ha valaki elhallgatja nevét, kénytelenek vagyunk felté­telezni, hogy nem a helyes utat járja. Most is két ilyen levél áll est­­ünk. Egyiket »Bezdád­ munkás­­harcos,, olvasónk írja, és komoly megjegyzéseket tesz a bezdáni köz­­ellátásra. Régi »munkás­harcos, néptársunk tudhatná, hogy a mun­kás nem tagadhatja le nevét, ami­­kor — szavait idézzük — »munkás államban élünk« és az, aki a tevé­jét írja »a szocializmust a szívébe a hordozza«. Ugyanez az eset­­ »egy móli munkás« olvasónkra is, aki a mo­­holi közellátásról írt cikkeünk­höz fűz néhány megjegyzést. Levelei elején ez az olvasónk a következő, két árja: » . . . most örülk, hogy megtanultam írni és olvasni, mert olvastam szombati lapjukban Mo­hóiról szóló írásukat . . .» hanon­d­­hatatlan öröm tölt­i a benncoteet, amikor egy nemrégen még írástu­datlan munkás ceruzát vesz a kezé­be és levelet ír lapjának. Sajnáljuk azonban, hogy »Móri munkás« nép­társunk azt még nem tanulta meg, hogy nyugodtan megmondhat­ja, — nyíttan és mindenki előtt — hogy mi az, ahi a szivén fekszik. A népi sajtó legtöbbre becsüli azt az írást, amely munkás, és pa­raszti adósítóiról érkezett, írjanak olvasóink, tudósításaiknak min­dig szívesen helyet adunk. De — írják a tudósítás alá nevüket is. Mond­ják meg az igazat, akkor nevüket büszkén olvashatják megjelent tu­dósításuk alatt. Büszkén azért, mert ezzel hozzájárultak egy hiba kiküszöböléséhez és egy lépéssel elitbbreviték népi «Hamunkat a szocializm­us utján. tv. 1.) ül fás se­pjei a zsiséi tár. A Zenferi traktorát­omlásnak a­­ város szélén néhány hold szántója terül el, amelyet tavaly is, az idén is a traktorálloonás munkásai mű­veltek meg, és a termést a munká­sok élelmezésére fordították a na­gyobb mezőgazdasági kampányok idején. Mivel a traktorállomásnak módjában élt, ezt a területet pél­dásan megmunkálni, a termésho­zamnak is magasnak kell lennie. Tavaly azonban igen rosszul mun­kálták meg, a föld gazos volt, s természetesen a kukoricaéersnél is az átlagon a tél maradt. Az idén aztán már okultak a pél­dán, s igyekeztek tökéletesebb munkát végezni. A szántással nem is volt semmi baj, hanem most a növénygondozásban mutatkozott hi­ba. Az ekézést traktorra f­elménvn megoldották. Három ekét vonta­tott a traktor és öröm volt nézni, hogy milyen szépen halad a munka. Mi parasztok irigyeltük, hogy egy traktorista a géppel három lovat és három embert, illetve a lóveze­­tőket is beleszámíllta, hat embert h­elyettesít­ett és a megmunkálás is gyorsabban haladt. A munkát akkor kifogástalannak találtuk, de amikor néhány nap múlva arra jártunk, feltűnt, hogy a kukoricasorok közel nagyon zöldel­nek, a gaz továbbra is szépen fej­lődős, sőt mivel a fokrét fel is tas­zították az ekével, így megvan minden lehetőség, hogy zavarmen­tesen továbbfejlődjön a kukorica káréra. Ebből levonhatjuk a tanulságot, hogy nem elég az, ha a traktoraik­­ más munkásai igyekeztek rövid idő alatt géppel, traktorral megmun­kálni a földet. Ez hasl­on fontos dolog, de vigyázni kell a minőségi munkára is. Mert a nélkül hiábava­ló minden fáradozásunk. H. N. A kötött kereskedelem és ellátás hívei Vrbicán népgyűlésen foglal­koztak a kötött árakkal. A népgyűlésen Rózsa András a helyi népbizottság titkára beszélt és előadásában Kidrics Borisz a tervbizottság elnöke referátuma alapján rávilágított a kötött keres­kedelem nagy jelentőségére. Má­sodik felszólaló Molnár János nap­raforgó-megbízott volt, aki a ter­melőknek elmondta, hogy a kiszár­tott vetések helyére napraforgót ül­tethet vete. Felhívta a jelenlevők fi­gyelmét arra is, hogy sertéseiket ajánlatos lesz vész ellen biztosíta­­­­ni. A népbizottság elnöke végül kér­­­dést intézett a megjelentekhez,­­ hogy milyen módon végezzék el a község pusztáján beért fű­ learatá­­sát. A­ jelenlevők többsége azt aján­lotta, hogy a füvet önkéntes alapon kaszálják le és azonnal jelentkez­tek is ? kaszások és fuvarosok­, akik­ résztvesznek ebben a munkában. (F. P.) Soha nem látott méretekben folyik a bőrfelvásárlás Ma­cedóniában. A felvásárló állomásokra a mace­dón parasztok rengeteg bőrt hoz­nak és a bőrök legnagyobb rész° elsőrendű minőségű­, azelőtt pedig a felvásárolt bőrök 59 60 százalé­ka harmad- és negyedrendű vet*. Nagyon jó eredményeket érnek el a vadbőrök felvásárlása terén is A róka-, nyúl- és farkasbőrök fel­vásárlásának tervét ez év első ne­gyedében 50 százalékkal túlhalad­ták. Gépeket vásárol a tordai mezőgazdasági szövetkezet. A szövetkezet vezetősége elhatá­rozta, hogy a forgalom nagyszabá­sú fellendülése után hozzálát a szö­vetkezet földművelési szektora ki­építéséhez. Terv­be vették egy csép­lőgép, egy motoros szecskavágógép négy vetőgép, négy szőlő- és gyü­­­mölcslapsz.netező vásárlását-­ a szövetkezet foglalkozik tejfelvásár­lással is. Meg kell jegyezni azon­ban, hogy bizonyos apróságok hiányoznak a szövetkezeti boltból, így például cipőhütőt mér két hó­napja nem lehet kapni. (O. L) Megkezdődött a gyapjú fel­vásárlása Szerbia szűkebb területén. A dobricsi járásban hét nap alatt több mint 1.300 kilogram gyapjút vás­ároltak fel. A szövetkezetek nagy része azonban nem gondosko­dott a gyapjú elhelyezéséről, úgy­hogy a vlahovói népbizottság terü­letén be kellett szüntetni, a gyapjú felvásárlását, amíg megfelelő he­lyiséget nem találtak, noha a ter­melők már be akarták szállítani a kötelező gyapjúmennyiséget. Júniu­s 5 És 6-án lesz a szu­boticai járás magyar ittóked­velő-együ­ttesé­nek versenye. • Szubotkca, május hó A magyar m­ű­kedvelő-együ­ttesek Vajdaságszer­te készülnek a mű­kedvelő versenyre. A szuboticai já­­rásban eddig hét együttes nevezett be. A Népkör műkedves csoportja a szuboticai versenyen nem vesz részt, mivel a múltévi verseny leg­jobb műkedvelő csoportja volt, így csak a Noviszádon megtartandó vajdasági jellegű versenybe kap­csolódik be. A szuboticai járási műkedvelő versenyben részt vesznek a »Prolek­tér« szakszervezeti műkedvelő cso­port, a magyar gimnázium, a ma­gyar tanítóképző, a kereskedelmi akadémia, a palicsi Magyar Nép­kor, a sztárizsedniki Magyar Népkor és a bajmoki Magyar Népkor mn­. ked .(nő-együttesei. A járási verseny június 5-én, font haton kezdődik, vasárnap dél­előtt­­és este folytatódik. Vasárnap délelőtt tartják meg a selejtező já­tékokat, este pedig a három leg­­­óbb együttes méri össze erejét. A szombat esti és vasárnap délelőtti versenyt nem közönség előtt bo­nyolítják le, az érdeklődők azon­ban résztvehetnek rajta.

Next