Magyar Szó, 1948. július (5. évfolyam, 155-182. szám)

1948-07-01 / 155. szám

­ (Folytatás a második októl­tól) hogy Zsuljovics Sz. egész idő alatt alattomos harcot folytatott a JKP ellen, a JKP Központi Bizottsága ellen és Tito elvtárs ellen. A pártbizottság ezt a következő tények alapján állapította meg: a) Zsujovicsot 1937-ban, amikor feloszlatták a Központi Bizottságot, amelynek Gorkics volt a titkára, kizárták a JKP Központi Bizottsá­gából; b) az ezek után élén Tito elv­társsal újjáalakult Központi Bi­zottság megrovással büntette Zsu­­rovicsot frakciós kapcsolatai mi­att, amelyeket a kém­­ Gorkiccsal tartott fenn; c) még 1940-ben is, de ez után is — ahogyan a pártvizsgálat meg­állapította — a Párt fiatal tagjai előtt dicsőítette Gorkicsot; d) az­­Ötödik Offenzíva legsúlyo­sabb perceiben döntő befolyást gyakorolt, hogy az Első Proletár Hadosztály egységei a többi egy­ségtől függetlenül és önállóan tör­jenek ki a zárógyűrű­ből, ellentét­ben a főparancsnok kifejezett és több ízben megismételt parancsá­val, s ezzel tulajdonképpen válsá­gos helyzetbe hozta a legfőbb ve­zérkart, a többi egységeket és a kórházakat; e) a népfelszabadító harc folya­mán és a felszabadulás után uszí­tott Tito elvtárs ellen és rágal­mazta őt, mint például Lijecsevi­­nán a Párt-tanfolyamon, az Első Proletár Hadosztály vezérkarának tagjai előtt, a szandzsáki brigád törzsének tagjai előtt valamint a JKP Központi Bizottságának plé­numán 1918 április 12—13-áigl. Zsurovics Szreten hasonló módon uszított a központi Bizottság más tagjai ellen is és rágalmazta azo­kat; f) frakciós harcot folytatott a­z JKP Központi Bizottságának és a JSzNK kormányának gazdasági kérdésekre vonatkozó határozatai ellen, melyeknek hozatalában ma­ga is ré­szt vett (a kötött árrend­szer bevezetése, a szövetkezeti otthonok építése és hasonló), vagy­is Inng egyrészt a Központi Bi­zottság ülésein szavakban egyet­értett minden határozattal, más­részt­ a Központi Bizottságon kí­vül frakciós harcot folytatott e határozatok ellen Ugyanakkor rá­galmazta a Központi Bizottságot, hogy nem határozta meg világo­san a gazdasági fejlődés irány-' vonalát; g) a gazdasági szervezeti intéz­­­­kedéseket — amelyeket a Központi Bizottság és a JSzNK kormánya 1947 elején rendelt el és amelyek­kel szavakban ő is egyetértett —, később trockijista intézkedéseknek nyilvánította s ugyanakkor a pénz­ügyminisztériumban maga is ellen­állt a gazdasági tárcák új szerve­zeti formái bevezetésének, meg­tartva a régi Jugoszláviától örö­költ formákat és bürokratikus mód­­szereket vezetett be munkájába. 2.­­ A bizottság megállapította, hogy Zsurovics Szreten fékezte a JKP Központi Bizottsága és a JSzNK kormánya határozatainak végrehajtását a gazdasági kérdé­sekben s ezzel tulajdonképpen megkísérelte akadályozni az ötéves terv megvalósítását. A bizottság ezt a következő te­­r­vek alapján állapította meg:" a) Zsurovics Szreten többször kijelentette: »nem törődöm azzal, amit nekem a Központi Bizottság mond. Én felelek a pénzügyi poli­tikáért és tudom mit teszek«,­­ ami azt jelenti, hogy úgy próbált dolgozni, ahogyan azt ő szüksé­gesnek tartotta és nem pedig aho­gyan a JKP Központi Bizottsága és a JSzNK kormánya meghatá­rozta; b) környezetében a kételkedést terjesztette erőinkben és lehetősé­geinkben, hogy az ötéves tervet teljesíthetjük és hazánkban kiépít­hetjük a szocializmust; c) nehézségeket támasztott az akkumuláció tervezés­e alkalmával, megölte az emberek hitét­­,z­ elő­irányzott akkumuláció megvalósít­á­­sának lehetőségében és ez év­ ele­jén helyettesének utasítást adott, hogy ne adjon Kidrics elvtársnak adatokat, az akkumuláció megvaló­­sításának nyilvántartásából, hogy ezzel megfossza a JSzNK kormá­nyát a tájékoztatástól, mivel az akkumuláció megvalósítása messzi túlszárnyalta­ a tervben előirány­zott összegeket, melyekre vonat­■­kozólag­­ régebben keményfejű­en ,azt állította, hogy nem valószerű­ek, d­i akadályozta a hitelnyújtást a szövetkezeti mozgalomnak, a meg­határozott szövetkezeti hitelek megvalósítását pedig bürokrata formaságokkal fékezte: e) nehézségeket támasztott és akadályozta a normális kereskedel­mi viszony megteremtését hazáink és más orsz­gg­k között, amivel megnehezítette az. Ötéves Terv alapvető­ beruházásainak telj­esíté­­sét; f) műszaki előkészületek hiányá­nak kifogásával hónapokig pró­bálta akadályozni a »Testvériség— Egység« beográd—zágrábi autóút építését, g) egész sor kérdésben sovinisz­ta álláspontot képviselt, különösen gazdasági kérdésekben és gazda­sági intézkedéseknél és nacionalista álláspontot foglalt el­ a köztársasá­gok iránt. 3. A bizottság megállapította, hogy Zsurovics Szreten kártevő álláspontja a gazdasági kérdések­ben azonos Hebrang Andrija viselt dolgaival. A bizottság ezt a kö­vetkező tények­ alapján állapította meg: a) Mind Zsurovics, mind Heb­rang, külön-külön egyforma ellen­séges álláspontot képviselt a JKP Központi Bizottsága és a JSzNK kormánya minden gazdasági intéz­kedésével szemben, sőt más sze­mélyek előtt is többször kijelen­tették »íme a tervük«,­­ amikor is a »tervük« a JKP Központi Bi­zottságát és a JSzNK kormányát jelenti, az »ime« pedig azt, hogy az Ötéves Terv nem jó és nem valósul meg; b) Mind Zsurovics, mind Hebrang 1946 végén azt, állították, hogy az 1947-re előirányzott akkumulációs összegek nem valószerűek és intéz­ményeikben, a befolyásuk alatt ál­ló felelős vezetők azt­­állították, hogy az 1947-es gazdasági akku­mulációs terv nem lehet több 12 milliárd dinárnál. A gyakorlat azonban megmutatta, hogy az ál­taluk előirányzott­­ összeg meghá­romszorozódott. c) Mind Hebrang, mind Zsurovics azzal a kifogással, hogy minden ap­róságot ki kell tervezni és takaré­kosságot kell bevezetni, stb. stb., ami tulajdonképpen csak álcázás volt, bürokrata-centralista in­tézkedésekkel minden módon fé­kezték a köztársaságok és a nép­­bizottságok gazdasági kezdeménye­zését. Minndez bizonyítja, hogy Zsujovics­ és Hebrarig’ kártevő működésükben szoros összeköttetésben állottak nemcsak »elméletben«, hanem ’gya­korlatba« is. 4. Zsujovics Sz. mint Jugoszlávia Népfrontja Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának titkára, kezdettől fogva rendszeresen aka­dályozta a Központi Bizottság te­vékenységét és valóban azon mű­ködött, hogy a Front munkáját bé­nítsa és ezzel demobilizálja a Pár­tot a Front és vezetőségének meg­szilárdításéért folytatott harcban. Ezzel kapcsolatban jellemző az is, hogy Zsurovics akadályozta az ál­lamvezetőség több ízben ,m­egismé­telt határozatainak teljesítsét, hogy a szakszervezeteknek a mun­kásosztály kulturális emelése céljá­ból néhány százmillió dinár külön­leges segélyt adjanak az akkumu­lációs alap terhére. 5. Zsurovics Sz. fellépéséből a JKP Központi Bizottságának plénumán világosan­ látható volt, hogy Zsu­rovics személyes­ becsvágyból, vala­mint frakciós és bomlasztó szán­dékkal a Szovjet Szövetség előtt rágalmazta a JKP Központi Bi­zottsága Politikai Irodájának tagjait és Pártunkat,­­ aljas rágalmakat szórva és elferdítve a tényeket. Magán a plénumon ő ezt tagad­ta, de később a Párt bizottsága előtt a bizonyítékok terhe alatt ezt elismerte. Az összes fent közöltek alapján a Pártbizottság javasolja: 1) hogy Hebrang Andriját, mint pártellenes és kártevő elemet, mint árulót és az osztályellenség eszkö­zét zárják ki a Pártból; 2) hogy Zsujovics Szretent, mint megrögzött frakcióit mint pártelle­nes elemet mint rágalmazót és Pártunk és hazánk ellenségét zár­ják ki a Pártból; 3) miután Hebrang és Zsujovics megkárosították a népállam­ és a dolgozó nép érdekeit véleményünk szerint a néphatóság illetékes szer­veinek kell kivizsgálniuk eme mű­ködésüket Beográd, 1948. május 8. A bizottság tagjai: II. számú melléklet A JKP KÖZPONTI BIZOTTSÁ­GA POLITIKAI IRODÁJÁNAK 1946 ÁPRILIS 19-ÉN KELT HA­TÁROZATA HERRANG ANDRI­JA ÉS ZSUJOVICS SZRETEN ESETÉVEL KAPCSOLATBAN­­ A JKP Központi Bizottságának­­ Politikai Irodája Hebrang A. és­­ Zsurovics Sz. esetének kivizsgálá­sára alakult pártbizottságtól a kö­­vetkező jelentést és javaslatokat kapta és ezeket, ahogy következ­nek, teljes egészükben elfogadta: »A JKP Központi Bizottságának 1946 IV. 19-én kelt határozatával kapcsolatban, amely elrendeli, ■hogy Rankovics, Neskovics és Gos­­t­yák elvtársaikból bizottság alakul­jon azzal a céllal, hogy Hebrang elvtárs levelére vonatkozóan javas­latot tegyen a Központi Bizottság­nak. a bizottság a következőket állapította meg-1. Hebrang elvtárs levele úgy megírási módját, mint azt a mó­dot tekintve, amellyel a kérdést felveti, egyedülálló­ jelenség a JKP Központi Bizottsága Irodájában annak 1937-ben történt megalaku­lása óta. A­­levélben Hebrang elv­­társ egészségtelen és a Pártban meg nem engedett módon megvá­dolta Tito elvtársat, hogy nem tűri személyét, mert az ő címére is (Hebrangéra) címeztek sürgönyt Prágából jelentik. A Rude Pravo tegnapi száma első oldalon hírt ad a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának Romániában megtartott üléséről. A hír szerint az ülésen a következő kiküldöttek vettek részt: Kosztov T. és Cservenkov V. a Bol­gár (kommunista) munkáspárt, Gheorghiu-Dej, Lucca Vasili és Pau­ker Anna a Román munkáspárt, Rákosi Mátyás, Farkas Mihály és Gerő Ernő a Magyar dolgozók pártja. Berman V.I. és Zavadszki A. a Lengyel munkáspárt,­ Zsdanov A., Maljenkov G., Szuszlov M. a Szö­vetségi Kommunista (bolsevik) Párt, Duclos J és Frageon ET. Franciaor­szág Kommunista., Pártja, Szlanszk, R., Siroky R., Geminder B. és Ba­res G. Csehszlovákia Kommunista Pártja, Togliatti P. és Srb­ia P Olaszország Kommunista Pártja képviseletében. A Tájékoztató Iroda megvitatta Jugoszlávia Kommunista Párt­ja bel­­­­ső helyzetét és egyhangúlag h­atá­­­­rozatot hozott e kérdésben. A határozat­ így hangzik: »A Tájékoztató iroda a Bolgár (kommunista) munkáspárt, a Ro­mán munkáspárt, a Magyar Dol­gozók Pártja, a Lengyel munkás­párt, a Szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt, Franciaország Kom­munista Pártja, Csehszlovákia Kom­munista Pártja és Olaszország Kom­munista Pártja képviselőinek rész­vételével megvitatta Jugoszlávia Kommunista Pártja belső helyzeté­nek kérdését és megállapítva, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártjának képviselői elutasították, hogy el­jöjjenek a Tájékoztató Iroda ülé­sére, egyhangúlag a következő ha­tározatokat hozta: 1. A Tájékoztató Iroda megálla­pítja, hogy Jugoszlávia Kommunis­ta Pártjának vezetősége az utóbbi ide­ben a kül-­ és belpolitika alap­vető kérdéseiben helytelen, a mar­­xizmus-feninizmustól eltérő vonalat követ. Ezzel kapcsolatban a Tájé­koztató Iroda..jóváhagyja a SzK(b)P eljárását, hogy magára vállalta a kezdeményezést a JKP Központi Bi­zottsága helytelen politikájának, mindenekelőtt Tito, Kardely, Gyi­­lasz, Rankovics elvtársak helytelen politikájának leleplezésében. 2. A Tájékoztató Iroda megálla­pítja, hogy a­ JKP vezetőségének politikája ellenséges a Szovjet Szö­vetséggel és a SzK(b)P-tal szemben. Jugoszláviában megengedik, hogy a szovjet katonai szakértőket mél­tatlanul megszégyenítsék és a Szov­jet Hadsereg tekintélyét aláássák. Jugoszláviában külön rendszert te­remtettek a szovjet polgári szakér­tők számára , és Jugoszlávia állam­biztonsági szerveinek felügyelete alá helyezték és megfigyelték őket. Ugyancsak Jugoszlávia állambizton­sági közegeinek ellenőrzése,és meg­figyelése alá helyezték Judin elv­társat, a SzK(b)P képviselőjét a Tájékoztató Irodában és a Szovjet Szövetségnek Jugoszláviában tar­tózkodó sok más hivatalos képvi­selőjét. Mindezek­­és ehhez hasonló té­nyek tanúsítják, hogy a JKP veze­tői kommunistákhoz nem méltó ál­láspontot foglaltak­ el, aminek az alapján a jugoszláv vezetők kezd­Moszkvából és ilyenformán lénye­gében innen ered Tito elvtárs bi­zalmatlansága Hebrang elvtá­rs gazdasági politikája iránt. Hebrang elvtárs fellépése a Központi Bi­­zottság IV. 19-én­­tartott ülésén önkritika nélküli volt és igazolja, hogy az ő levelében nem i­olmi személyes összeütközésről van szó Tito elvtárssal, hanem arról a kí­sérletről hogy a Tito elvtárs, a Központi Bizottság politikájának hordozója és Hebrang elvtárs kö­zötti politikai különbséget személyi síkra terelje és hogy a Központi Bizottságba helytelen viszonyokat és munkájába megengedhetetlen­­módot vezessen be. Ezt leginkább­­bizonyítj­a Hebrang elvtársnak az a helytelen és­­a Központi Bizott­ságtól idegen nyilatkozatra a Köz­ponti Bizottság IV. 19-én tartott ülésén, hogy a Központi Bizott­ságban nincs meg a gondolat­nyil­­vánítás, a kritika és önkritika sza­badsága. Véli azonosítani a Szovjet Szövet­ség külpolitikáját az imperialista hatalmak külpolitikájával ,s ugyan­úgy viselkednek a Szovjet Szövet­séggel, mint a burzsoá államokkal szemben. Éppen a JKP Központi Bizottságának szovj­etelenes állás­pontja következtében terjedt el az ellenforradalmi trockizmus fegy­vertárából kölcsönzött rágalmazó propaganda a SzK(b)P_ »elfajulásá­ról«, a Szovjet Szövetség »elfajulá­sáról « stb. A Tájékoztató Iroda elítéli a JKP vezetőinek ezt a szovjetellenes fel­fogását, amely összeegyeztethetet­len a marxizmus-leninizmussal és csak nacionalistákhoz illő. 3. A JKP vezető belpolitikájuk­ban feladják­ a munkásosztály állá­sait és szakítanak az osztályharc marxista elméletével. Tagadják a tényt, hogy országukban szaporod­nak a tőkés elem­ek és hogy ezzel kapcsolatban kiéleződik az osztály­harc a jugoszláv faluban. Ez a ta­­gadás abból az opportunista nézet­ből ered, hogy a tőkés rendszerből a szocializmusba való átmenet idő­szakában nem tovább éleződik az osztályharc — mint a­ marxizmus­­leninizmus tanítja —, hanem elal­szik. — ahogyan ezt a Bucharin­­féle opportunisták állították, akik a tőkés rendszernek a szocializmu­­ba való békés etnövésének elméle­tét hirdették. A jugoszláv vezetők helytelen po­litikát folytatnak a falun, figyelmen kívül hagyják az osztályelkülönü­lést a falun és az individuális pa­rasztokat egységes egésznek tekin­tik, ellentétben a marxista-leninista tanítással az osztályokról és az osztályharcról, ellentétben Lenin is­mert tanításával, hogy az individu­ális kisparaszt gazdaság állandóan­ napról-napra­ órára-órára, elemi erővel és tömegesen szüli a tőkés­rendszert és a burzsoáziát A po­litikai helyzet a jugoszláv falvak­ban azonban egyáltalán nem jogo­sít fel a gondtalanságra, önteltség­re." ■ Olyan körülmények között, a­k­­or Jugoszláviában túlnyomórész­­ben individuális parasztgazdaság van, amikor nem államosították a földet, amikor fennáll a föld ma­gántulajdona és adásvétele, amikor a kulákok kezében jelentékeny földbirtokok összpontosulnak, ami­kor bérmunkát alkalmaznak stb., akkor a Párt nem neveledhet az osztályharc elkendőzésének­­ és az osztályellentétek­­ megbékítésé­nek szellemében anélkül, hogy­­ez­zel egyúttal le ne fegyverezné ma­gát a szocializmus felépítésének nehézségei mögött. A JKP vezetői a marxista-leni­nista útról a munkásosztály veze­tő szerepét­­illetőleg egy narodnyák kulák­párt­ útjára térnek át, mert azt állítják, hogy »a parasztok a jugoszláv állam legszilárdabb alap­jai«. Lenin arra tanít, hogy a pro­letariátus ,a korszerű társadalom egyetlen mindvégig forradalmi osztálya ... vezetőnek, egyedural­kodónak kell lennie az egész nép­nek a demokratik­­is átalakulásért vívott harcában, minden dolgozó­nak és kizsákmányoltnak az el­v. Zsurovics elvtárs fellépése a Központi Bizottság IV 19-én tartott ülésén Hebrang elvtárs levelével kap­csolatban nemcsak, hogy békülé­­keny volt, hanem lényegében tá­mogatást jelentett .-Hebrang elv­társnak abban az egészségtelen vi­szonyában, amelyet a Központi Bizottság és Tito elvtárs­­iránt táp­lált, " mind a Központi Bizottság belső viszonyaira mind a helytelen gazdasági és pénzügyi politikára vonatkozóan. A fentebb előadottakkal kapcso­latban a bizottság a JKP Központi Bizottságának javasolja, hogy Heb­rang elvtársat a JKP Központi Bi­zottsága Irodájában váltsa le, töb­bek között a párt gazdasági poli­tikája helyes végrehajtásának biztosítása miatt is, továbbá, hogy szigorú megrovás pártbüntetésével büntesse. A bizottság javasolja, hogy Hebrang elvtárs­­hagyja el iparügyi miniszteri állását a szö­vetségi kormányban és a Gazda­sági Tanács elnöki állását. A bi­zottság úgy tartja, hogy Hebrang elvtárs megtarthatja a Tervbizott­­sá­g elnöki állását. 1946. IV. 19. A JKP KÖZPONTI BIZOTTSÁ­GÁNAK POLITIKAI IRODÁJA nyomó és kizsákmányoló ellen ví­vott harcában­. A jugoszláv vezetők megszegik a marxizmus-lenizm­usnak ezt­­a té­telét. Ami a parasztságot illeti, a több­ség, vagyis a szegény és közép­­parasztság szövetségben lehet, vagy már szövetségben áll a mun­kásosztállya­, s ebben a szövetség­ben a vezetőszerep a munkásosz­tályt illeti meg. A jugoszláv vezetők említett kel­­fogása megszegi a marxizmus­­leninizmusnak ezt a tételét. Mint látható, ez a felfogás olyan nézeteket fejez ki, amelyek kis­polgári nacionalistákhoz illők és nem marxista-leninistákhoz. 4. A Tájékoztató Iroda úgy lát­ja,­­hogy a JKP vezetősége revi­deálja a marxi-lenini tanítást a pártról. A marxizmus-leninizmus el­mélete szerint a párt a vezető ez irány­tadó erő az országban, az az erő, amelynek megvan a külön programja és nem olvad fel a pár­­tonkívüli tömegekben. A párt a munkásosztály legmagasabb szer­vezeti formája és legfontosabb fegyvere. Jugoszláviában azonban nem a kommunista pártot, hanem a Népfrontot tekintik alapvető irá­nyító erőnek az országban. A jugo­szláv vezetők csökkentik a KP sze­­repét azzal hogy a pártot tényle­gesen feloldják a pártnélküli Nép­frontban a titelv osztá­lyszempont­­ból nagyon különböző elemeket (munkásokat, magántulajdonnal rendelkező dolgozó parasztokat, kulákokat, kereskedőket, kisgyáro­­sokat polgári értelmiséget) és kü­lönféle szinti politikai csoportokat foglal magába, beleértve még egyes polgári pártokat is. A ju­goszláv vezetők konokul tagadják, hogy helytelen az a felfogásuk miszerint állítólag a JKP-nek nincs szüksége és nem lehet külön prog­ramra hanem meg kell elégednie a Népfront programjával. Azt a tény hogy Jugoszláviában csak a Népfront lép ki a politikai porondra és a párt és szervezetei nem lépnek, nyíltan a maguk nevé­ben a nép elé nemcsak csökkenti a párt szerepét az ország életé­ben, hanem aláássa a pártot, azt­­ az önálló politikai erőt, amely hi­­­vatott a tömegek fokozódó bizal­mának megnyerésére és arra, hogy nyílt politikai tevékenységével fel­fogásának és programjának nyílt propagálásával befolyása alá von­ja a dolgozó nép mind nagyobb tömegeit. A jugoszláv KP vezetői megismétlik az orosz mensevikek hibáját, amely abban áll, hogy a marxista pártot egy pártnélküli tö­megszervezetben oldják fel. Mindez a KP likvidálásának irányzatáról tanúskodik Jugoszláviában. A Tájékoztató Iroda véleménye szerint a JKP Központi Bizottsá­gának ez a politikája veszélyezteti magának a KP-nak a fennállását és végső fokon a Jugoszláv Nép­­köztársaság elfajulásának veszélyét rejti magában. (Folytatás a negyedik oldalon) *) Mivel a Tájékoztató Iroda nem küldte be határozatának szövegét, a JKP Központi Bizottsága kénytelen volt a tudósító iroda szövegét felhasználni. Duosz­éia Kommunista Pártja Központi Bizottságáfla iiatóiszato Hearang Ilidriia és Zsrouics Szreten hitíi írói . K­oszlávia Kommunista Pártjából Neskovics Blagoje Gosnyák Iván ’ Tomsics Vida­ ­l Kommunista pártok Tájékoztató Irodájának határozata Jutoszlávia A K­omm­unista Pártjánál! belssi hulotéről *) 1948. VTL 1.MaciVM «

Next