Magyar Szó, 1948. július (5. évfolyam, 155-182. szám)

1948-07-01 / 155. szám

4 Magvak A kommunista pártok Tájékoztató irodái­nak határozata (folytatás a harmadik oldalról) 5. A Tájékoztató Iroda véleménye szerint a jugoszláv vezetők át­a­ a pártban teremtett bürokratikus rendszer káros a JK° létére és fejlődés­ére nézve. A pártban nincs pártonkívüli demokrácia, nem tart­ják tiszteletben a választhatóság elvét, nincs kritika és önkritika. A JKP Központi Bizottsága, Tito és Kardely elvtárs üres bizonygatásai ellenére, túlnyomó részben nem vá­lasztott, hanem bevont tagokból áll. Ténylegesen a KP félegális helyzetben van. Nem tartanak pártösszejöveteleket, vagy titkon tartják, ami mindenképen gyen­­­gíti a párt befolyását a tömegek­re. A JKP szervezetének erre a tí­pusára nincs más elnevezés, mint, hogy szektás bürokrata. Ez a párt­nak, mint aktív, tevékeny szerve­zetnek felszámolására vezet. A Pártban olyan katonai módszere­ket alkalmaznak a vezetésben, amilyeneket Trockij idejében ve­zettek be. Teljesen megengedhetetlen, hogy a JKP-ban lábbal tiporják a párt­tagok alapvető jogait és a Párt­ban előforduló szabálytalanságok legenyhébb­ bírálatára is éles meg­torlással válaszoljanak. A Tájékoztató Iroda szégyenle­tesnek tartja Zsurovics és Heb­­rang elvtársaknak, a JKP Központi Bizottsága tagjainak a pártból való kizárását és letartóztatását azért, mert bírálni merészelték a JKP­ vezetőinek szovjetellenes fel­fogását és a jugoszláv-szovjet ba­rátság mellett nyilatkoztak. A Tájékoztató Iroda véleménye szerint nem tűrhető ez a szégyen­letes, egészen basáskodó terror­rendszer a­­Kommunista Pártban. A JKP fejlődésének érdekei meg­követelik, hogy véget vessenek en­nek a rendszernek. 6. A Tájékoztató Iroda vélemé­nye szerint a SzK(K)P Központi Bi­zottsága és a többi kommunista pá­rtok központi bizottságainak bí­rálata a JKP Központi Bizottsága felett, amit mint testvéri segítséget gyakoroltak, minden szükséges elő­feltételt megad a vezetőségnek, hogy mielőbb jóvátegye az elköve­tett hibákat. A JKP vezetői azon­ban, túlhajtott ambíciótól, maga­biztosságtól és önteltségtől , fertő­zötten, ahelyett, hogy becsülettel fogadták­­volna ezt a kritikát és a hibák bolsevik szellemben való ki­javításának útjára tértek volna, rosszindulattal fogadták a kritikát, ellenséges álláspontot foglaltak el vele szemben, a hibák általános le­­tagadásának pártellenes útjára lép­tek, vétettek az ellen a marxista­­leninista tanítás ellen, amely a po­litikai pártnak a maga hibái iránti viszonyáról szól és ezzel még súlyo­sabbá tették pártellenes hibájukat. A jugoszláv vezetők, minthogy tehetetlenek voltak a SzK(b)P Köz­pont­ Bizottságának és a többi test­véri pártok központi bizottságainak bírálatával szemben. Pártjuk és né­pük egyenes megtévesztésének út­jára léptek, eltitkolták Jugoszlávia Kommunista Pártja előtt a bírálatot a Központi Bizottság helytelen po­litikájáról, ugyancsak eltitkolták a párt és a nép előtt a Zsurovics és Hebrang elvtársakkal való leszámo­lás igazi okait. Az utóbbi időben, a SzK(b)P Köz­ponti Bizottságának és a testvéri pártoknak a jugoszláv vezetők hi­­­­báiról mondott bírálata után meg­kísérelték, hogy rendeletileg foga­natosítsanak egész sor új baloldali törvényes intézkedést. A jugoszláv vezetők nagy sietve új törvényere­jű intézkedéseket tettek a kis gyár­ipar és kereskedelem államosításá­ra, habár ennek megvalósítása egy­általán nem volt előkészítve és te­kintettel a nagy sietségre, csak megnehezíti a jugoszláv lakosság ellátását. Hasonló sietséggel ren­deletet adtak ki a földművesek ga­bonaadójáról, amelyet szintén nem készítettek elő és amely éppen ez­ért csak zavart támaszt a városi lakosságnak gabonaneművel való ellátásában. Végül a jugoszláv ve­zetők nemrégiben egészen váratla­nul viharosan lelkesedő nyilatkoza­tokban hirdették szeretetüket és odaadásukat a Szovjet Szövetség iránt, noha hitelesen köztudomású, hogy a gyakorlatban mindmáig el­lenséges politikát folytattak a Szov­jet Szövetséggel szemben. Ezen felül a JKP vezetői az utób­bi időben nagy önbizalomtól eltel­ten bejelentik a tőkéselemek fel­számolásának politikáját Jugoszlá­viában. Tito és Kardely, a SzK(b)P Központi Bizottságához intézett ez év április 13-iki levelükben írják, hogy a »Központi Bizottság Plé­numa jóváhagyta a Központi Bi­zottság Politikai Irodája által java­solt intézkedésekkel, amelyek a tő­kés maradványoknak az országban való felszámolására irányulnak.« Ezzel a felfogással összhangban Kardely a JSzNK Szkupstinában áp­rilis 25-ikén kijelentette: »Orszá­gunkban meg vannak számlálva a napjai a kizsákmányolás minden maradványának.« A JKP vezetőinek ezt a tőkés ele­mek felszámolására irányuló törek­vését Jugoszlávia mai körülményei között, tehát a kulákságnak, mint osztálynak felszámolását is,­­nem lehet másnak minősíteni, mint ka­­landorságnak, nem - marxistának. Mert ezt a feladatot nem lehet meg­oldani, amíg az országban túlnyo­mó többségben van a magán pa­rasztgazdaság, amely elkerülhetet­lenül szüli a tőkés rendszert, amíg nem készítették elő az előfeltétele­ket a mezőgazdaság kollektivizálá­sára és amíg a dolgozó parasztság többsége nem győződik meg a kol­lektív gazdálkodás előnyeiről. A SzK(b)P tapasztalatai mutat­ják, hogy csak a mezőgazdaság tö­­­meges kollektivizálása alapján le­het felszámolni az utolsó és legné­pesebb kizsákmányoló osztályt, a kulákok osztályát és a kulákság, mint osztály felszámolása elválaszt­hatatlan, szerves része a mezőgaz­daság kollektivizálásának. Hogy a kulákságnak, mint osz­tálynak a felszámolását és ezzel a falusi tőkés elemek felszámolását is sikerrel végrehajthassa, a párt­nak végre kell hajtania az ezt meg­előző és hosszadalmas előkészítő munkát, a falusi tőkés elemek kor­látozását a munkásosztálynak és a parasztságnak a munkásosztály álltal vezetett szövetsége megszilár­dítását, olyan szocialista ipar fej­lesztését, amely gépek előállításá­nak megszervezésére is képes, a mezőgazdaság kollektív vezetését. A sietség ebben az ügyben csak pótolhatatlan károkat okozhat.­ Csak ezeknek a gondosan előké­szített és következetesen végrehaj­tott intézkedéseknek az alapján le­hetséges az áttérés a falusi tőkés elemek korlátozásáról felszámo­lásukra. A jugoszláv vezetők bármely kí­sérlete, hogy ezt a feladatot sietve és irodai rendeletekkel megoldják, vagy előre sikertelenségre ítélt ka­land, vagy terjengős és üres, nép­ámító nyilatkozat. A Tájékoztató Irodának az a vé­leménye, hogy a jugoszláv vezetők ezzel a téves és népámító taktikával meg akarják mutatni nemcsak, hogy az osztályharc alapján áll­nak, hanem még tovább mennek, mint ami a tőkés elemek korláto­zása terén a reális lehetőségeket figyelembevéve a JKP-tól elvár­­­ható. A Tájékoztató Irodának az a vé­leménye, hogy a jugoszláv vezetők­nek ezek az adott pillanatban meg nem valósítható és ezért népámító baloldali dekrétumai és nyilatko­zatai csak kompromittálhatják a szocializmus felépítésének zászla­ját Jugoszláviában. Ezért a Tájékoztató Iroda ezt a kalandor-taktikát méltatlan manő­vernek és megengedhetetlen poli­tikai játéknak minősíti. Mint látható, a jugoszláv vezetők említett baloldali népámító intéz­kedései és nyilatkozatai csak arra irányulnak, hogy kibújjanak az alól, hogy elismerjék és becsülettel jóvátegyék hibáikat. 7. Tekintettel a JKP-ban terem­tett helyzetre és azzal a szándék­kal, hogy a JKP vezetőinek alkal­mat adjanak ebből­ a helyzetből való kilábolásra, a SzK(K)P Köz­ponti Bizottsága és a többi testvéri párt központi bizottsága azt indít­ványozta, hogy a Tájékoztató Iroda ülésén ugyanazoknak a normális pártelveknek az alapján vitassák meg a helyzetet a JKP-ban, ame­lyek alapján a Tájékoztató Iroda első ülésén megvitatták a többi kommunista párt munkáját. A test­véri kommunista pártok többszöri azirányú javaslatára, hogy a Tá­jékoztató Irodában megvitassák a JKP helyzetét, a jugoszláv vezetők elutasító választ adtak. A jugoszláv vezetők, abban a tö­rekvésükben, hogy elkerüljék a testvéri pártok jogos kritikáját a Tájékoztató Irodában, kitalálták hogy állítólag „nem egyenrangú a helyzetük.­ Meg kell mondani, hogy ebből egy szó sem igaz. Mindenki tudja, hogy a kommunista pártok, amikor megalakították a Tájékoz­tató Irodát, abból a megdönthetet­len elvből indultak ki, hogy a Tá­jékoztató Iroda előtt minden párt­nak számot kell adnia munkájá­ról, ugyanúgy, mint ahogyan min­den pártnak joga van bírálni a töb­bi pártot. Jugoszlávia Kommunis­ta Pártja ezt a jogát a kilenc kom­­­munista párt első tanácskozásán nagymértékben kihasználta. Az a tény, hogy a jugoszlávok visszauta­sították, hogy munkájukról számot adjanak a Tájékoztató Iroda előtt és meghallgassák más kommunista pártok kritikai véleményét, csak­ugyan a kommunista pártok egyen­jogúságának tagadása és egyet je­lent azzal a kívánsággal, hogy a JKP kiváltságos helyzethez jusson a Tájékoztató Irodában. 8. Tekintettel a felsoroltakra, a Tájékoztató Iroda egyetért a JKP belső helyzetének értékelésével, a JKP Központi Bizottságának hibái­ról mondott bírálattal és e hibák politikai elemzésével úgy, ahogy azt a SzK(K)P Központi Bizottságának 1948 márciusától májusáig Jugoszlá­via Kommunista Pártja Központi Bizottságához intézett leveleiben ki­fejtették. A Tájékoztató Iroda arra az egy­öntetű következtetésre jutott, hogy a JKP vezetői, a marxizmus—leni­­nizmussal összeegyeztethetetlen pártellenes és szovjetellenes néze­tei leket, egész „eljárásukkal és an­nak visszautasításával, hogy részt­­vegyenek a Tájékoztató Iroda ülé­sén, szembeszálltak a Tájékoztató Irodába tartozó kommunista pár­tokkal, az imperialista-ellenes egy­séges szocialista fronttól való el­szakadás útjára léptek, elindultak a dolgozó nép nemzetközi közössége ügyének elárulása felé és afelé, hogy áttérjenek a nacionalizmus álláspontjára. A Tájékoztató Iroda elítéli a JKP Központi Irodájának ezt a pártel­­lenes politikáját és eljárását. A Tájékoztató Iroda megállapít­ja, hogy a JKP Központi Bizott­sága mindezzel kizárta önmagát és Jugoszlávia Kommunista Párt­ját a testvéri kommunista pártok családjából, az egységes kommu­nista frontból és eszerint a Tájé­koztató Irodából is. A Tájékoztató Irodának az a vé­leménye, hogy a JKP vezetősége minden hibájának kétségtelenül az az alapja, hogy a JKP vezetőségé­ben az utóbbi 5-6 hónapban az ad­dig ott álcázott nacionalista ele­mek nyílt túlerőhöz jutottak, hogy a JKP vezetősége szakított a JKP nemzetközi hagyományaival és a nacionalizmus útjára tért. A jugoszláv vezetők nagyon túl­becsülik a belső nemzeti erőket és Jugoszlávia lehetőségeit­, azt hiszik,­­hogy Jugoszlávia függetlenségét­ megőrizhetik és felépíthetik a szo­cializmust a többi ország kommu­nista pártjának támogatása nélkül, a­ népi demokrácia országainak támogatása nélkül, a Szovjet Szö­vetség támogatása nélkül. Azt, hi­szik, hogy az új Jugoszláviának nincs szüksége, ezeknek a forradal­mi erőknek a segítségére. A jugoszláv vezetők gyengén tá­jékozódnak a nemzetközi helyzet­ben és, megriadva az imperialisták zsaroló fenyegetéseitől, azt hiszik, hogy az imperialista államoknak tett egész sor engedménnyel meg­nyerőt hajlandóságukat és meg­egyezhetnek v­elük Jugoszlávia füg­getlenségére vonatkozólag, a ju­­goszláv népekre fokozatosan rá­erőltethetik ez államok felé, vagyis a tőkés rendszer felé való orientá­ciót. Eközben gyáván abból az is­mert burzsoá nacionalista tételből indulnak ki amely szerint »a tő­kés államok kisebb veszélyt jelen­tenek Jugoszlávia függetlenségére, mint a Szovjet Szövetség«. A jugoszláv vezetők nyilván nem fogják fel, vagy úgy tesznek, mintha nem fognák, fel, hogy ez a nacionalista felfogás csak arra ve­zethet, hogy Jugoszlávia közönsé­­ges burzsoá köztársasággá fajul, elveszti függetlenségét és az im­perialista országok gyarmatává vá­lik. A Tájékoztató iroda nem kétel­kedik abban hogy a JKP-ben elég egészséges elem van akik hűek a r­arxizmus-leninizmushoz, hűek a JKP internacionális hagyományai­hoz hűek az egységes szocialis­ta fronthoz. A JKP ez egészséges tagjainak feladata kényszeríteni a mai vezetőiket, hogy nyíltan és be­csülettel beismerjék és jóvátegyék hibáikat, hogy feladják a nacio­nalizmust, visszatérjenek a nem­zetköziséghez és minden erejükkel megszilárdítsák az egységes szo­­cialista frontot az imperializmus ellen, vagy — ha a JKP mai veze­tői alkalmatlanoknak bizonyulnak erre — akkor leváltsák őket és Ju­goszlávia Kommunista Pártjának élére új, internacionáls vezetősé­get állítsanak. A Tájékoztató Iroda nem kétel­kedik abban hogy Jugoszlávia Kommunista Pártja teljesíteni tud­ja ezt a tisztes feladatot. (Tanjug) ★ Tito marsai Új-Beográd építői Beográdból jelentik: Broz Jo­­szip­ Tito marsal, miniszterelnök, ma délután 2 órakor meglátogat­ta Új-Beográd építkezését. A marsalt elkísérték dr. Bakarics Vladimír horvát miniszterelnök, Popovics Kocsa vezérezredes, ju­goszláv vezérkari főnök, Vukma­­novics Szvetozár altábornagy és Krajacsics Iván altábornagy, hor­vát belügyminiszter. Tito marsal megtekintette a miniszterelnök­ségi palota, a reprezentációs szál­loda, a nagy raktárak építkezé­sét, a lakóbarabokat és a kony­hákat. Azután elbeszélgetett a munkavezetőkkel, munkásokkal és ifjakkal, érdeklődött a munka menete és az ifjúság élete és munkája iránt. Csaknem minden lakódarabot meglátogatott és két óra hosszat időzött az építőhelye­­ken. Tito marsalt az egész idő alatt ünnepelték az ifjak és le­ányok, Új-Beográd építői. A bri­­gadérok és munkások Tito mar­salt köszöntve, Jugoszlávia Kom­munista Pártjának ötödik kong­resszusát , éltették és hosszasan ütemesen kiáltották: „Tito — Pártunk.“ léhánig sorban .. . — TRIESZTBEN az elmúlt, éjszaka sztrájkba léptek a petróleumtársaságok munkásai, mert a munkaadók megta­­gadták, hogy életbe léptessék a még 1947 januárjában megkötött kollektív szer­ződést. — MARSEILLES kikötőben három hajó legénysége sztrájkol. Ma csatla­kozott más hajók személyzete is, úgy, hogy öt nagy óceánjáró hajó vesztegel a kikötőben. A HAIFA igazgatásának ellenőrzésé­vel Hoffmann amerikai ezredest bíz­ták meg. Nagy számban érkeztek ame­rikai katonák is Haifába azon a cí­­men, hogy segédkeznek az Egyesült Nemzetek közvetítőjének munkájában. A valóságban őrséget jelentenek az iraki petróleumtársaságok haifai petróleum­­vezetéke mellett. ms. vii. 1. Fenntartják a forgalomkorlátozásokat a szovjet és a nyugati övezetek között EURÓPA 16 ÁLLAMA A MAR­SHALL-IGÁBAN — MEGALA­KULT NEW YORKBAN A HALADÓ AMERIKA TANÁCSA — HARC A GÖRÖG GYERMEKEK ÉLETÉÉRT Szokolovszki marsal, a németor­szági szovjet megszállóerők főpar­­ancsnoka, levelet intézett Robert­son angol főparancsnokhoz és meg­indokolta a forgalom korlátozását Berlin és a nyugati övezetek kö­zött. Hangoztatta, hogy a személy­forgalmat a szovjet övezet és a nyu­gati övezet között ideiglenesen ren­delték el, hogy megvédjék a szov­jet övezet pénzegységét a nyugati övezetek külön pénzreformjától. A körülmények is arra kényszerítik a szovjet parancsnokságot, hogy to­vábbra is érvényben tartsa a gép­kocsiforgalom korlátozását az öve­zetközi forgalomban, nehogy Nyu­gatnémetországból törvényellenesen pénzt vigyenek a szovjet­ övezetbe. Az angol és­ amerikai megszálló ha­tóságok úgy határoztak, hogy bel­­­ini megszállási övezeteiket légi­­úton látják el. Szokolovszki-marsa! "ezzel kapcsolatban anna­k a remé­nyének ad kifejezést, hogy tiszte­letben tartják a légi közlekedés előírásait és a légi forgalomban nem történik csempészés. Angol részről beszüntették a teherforgal­mat az angol és szovjet övezetek között, állítólag azért, mert nem kapták vissza a tehervagonokat. A szovjet parancsnokság megállapít­ja, hogy ez az állítás teljesen alap­talan és reméli, hogy az angol pa­rancsnokság ezt a különösen az an­gol övezetre káros intézkedést visz­­szavonj­a. ANGLIA FÜGGŐSÉGI NYILATKOZATA A dán kormány aláírta a Mar­­shall-szerződést és sürgősen a par­lament elé terjeszti, hogy július hó 3-ig törvénybe iktassák és életbe lép­hessen. A szerződés feltételei ugyanolyan súlyosak, mint a többi 15 államé. A dán sajtó nagy aggo­dalommal ír ezekről a feltételekről, de tartózkodó hangja elárulja, hogy Dánia, habár a Marshall-kölcsön nagyon jelentéktelen a dán gazda­ságra, nem mer szembeszállni Ame­rikával Franciaországban még min­dig erélyesen tiltakoznak a feltéte­lek ellen. A De Soir azt írja, hogy itt az USA beavatkozásáról van szó a francia­ gazdasági életbe és sem a francia kereskedelem, sem a fran­cia gazdasági tevékenységnek bár­mely ága többé nem a franciáktól függ, hanem az amerikaiaktól és az amerikai monopolok érdekeitől. Az angol sajtó ugyancsak nagy aggodalommal állapítja meg, hogy hiába tárgyalt Anglia Amerikával, nem tudott kedvezőbb feltételeket elérni. A Times írja, hogy az Attlee­­kormány nehezen győzheti meg a legtöbb labourista képviselőt, hogy Angliának csakugyan annyit ér a »segítség«, amennyire a kormány értékeli. A Daily Express párhuza­mot von az amerikai függetlensé­gi nyilatkozattal és a Marshall-szer­­ződés törvénybe iktatását angol füg­gőségi nyilatkozatnak nevezi. Ang­lia ezzel a szerződéssel hivatalosan elismeri, hogy minden gazdasági te­vékenységében Amerikától függ. TRUMAN RAGASZKODIK ÚJBÓLI JELÖLÉSÉHEZ Az amerikai republikánus párt után most a demokrata párt készül összehívni kongresszusát, hogy megválassza elnökjelöltjét, akit a párt nevében léptet fel a novembe­ri elnökválasztásokon. A kongresz­­szust július 12-re hívták össze Phi­ladelphiába ugyanoda, ahol a re­publikánus kongresszust tartottak. A pártvezetők azt állítják, hogy azért hívták össze ugyanoda a kon­gresszust, hogy ellensúlyozzák a re­publikánus befolyást, másrészről pedig az a vélemény, hogy ebből is látszik, a teljes összhang a re­publikánusok és demokraták bel- és külpolitikájában. Saj­tóvélemények szerint Truman elnöknek már si­került 670 szavazatot biztosítania a kongresszuson várható 1234 dele­gátus közül, tehát megszerezte a többséget, hogy a párt őt jelölje az elnökségre. A vidéki szervezetekben azonban nem szívesen látják Tru­man jelölését és Eisenhower tábor­nokot, vagy a demokraták vala­melyik népszerűbb tagját szeretnék elnöknek jelölni. Newyorkban a Haladó­­ Amerika Tanácsa címen új szervezet alakult, amelynek első értekezletén szak­­szervezetek, ifjúsági, kulturális és országos szervezetek delegátusai jöttek össze. Elhatározták, hogy harcbaszállnak a kétpártrendszer veszedelmes politikájával és köve­telik, hogy térjenek vissza kül- és belpolitikai téren a roosevelti­­ poli­tika vonalára. Különösen éleshangú ítéletet mondtak Truman politiká­járól. A GÖRÖG KORMÁNY KI AKARJA IRTANI A GYERME­KEKET A SZABAD TERÜLETEN Az Egyesült Nemzetek főtitkár­­sága most tette közzé Molnár Erik magyar külügyminiszter leve­lének szövegét. A külügyminiszter a görög királypárti fasiszta kor­mány kívánságával kapcsolatban, hogy a görög gyermekeket UtUđ­­jékr haza Magyarországról, levelet intézett Trygve Liehez. Rámutat arra, hogy a görög kormány kí­vánsága nincs semmiféle összefüg­gésben a gyermekek tényleges sorsával. Kizárólag arra irányul, hogy a közvéleményt félrevezesse, vádat kovácsoljon a demokráciák ellen és ezzel leplezze saját véres terrorját asszonyok és gyermekek ellen Görögországban. A magyar kormány ezért nem elégítheti ki a görög kormány kívánságát sőt nem is léphet közvetlen érintke­zésbe a görög kormánnyal, mert a magyar és a görög kormány kö­­zött semmiféle diplomáciai viszony nem áll fenn. Az amerikai szláv kongresszus Marshall külügyminiszterhez inté­zett táviratban tiltakozik az ellen, hogy" a külügyminiszter támogatja a görög kormány követelését­­ a terror elől megmentett gyermekek visszaküldésére.­­A görög kormány kívánságának kielégítése egyértel­mű azzal, hogy ezeket a gyermeke­ket halálra ítélik. A gyermekek elvesztették szüleiket és a görög kormány most ki akarja irtani a halálra kíntottak gyermekeit is. Ha Marshall külügyminiszter támogat­ja a görög kormányt ebben a kö­vetelésében, ezzel a görög kormány bűnsegédévé válik« — állapítja meg a távirat.

Next