Magyar Szó, 1949. augusztus (6. évfolyam, 181-206. szám)

1949-08-01 / 181. szám

2 Macvar Elkészít a vádirat Clanen Vilmos és tizenhét társa, a szuisoticai állami inzalda kártevőnek bűnperében A szuboticai közvádlóság most késztette el a vádiratot Connen- Jakobcsics Vilmos, a szuboticai állami hizlalda igazgatójának és 17 társának bűnperében. Connen Vilmos a tőkésvilágban főként szerelmi kalandjáról ismert szubotica, aranyifjú volt. A háború alatt együttműködött a megszállókkal és ezért egyévi javítómunkát már kitöltött. Szaktudása és látszólagos munkakészsége révén mégis elérte, hogy a szuboticai nagy állami sertéshizlalda igazgatója lett. A néphatóságok bizalmából élvezett magas állást azonban arra használta fel, hogy súlyos visszaélésekkel jogtalan anyagi előnyöket szerezzen. Titkon nyilván az is célja volt őzelmeivel, hogy anyagilag rombolja az épülő szocialista állam gazdasági alapjait. Valóságos bűnszövetkezetet szervezett és ravasz fondorlattal úgy irányította bandáját, hogy valamennyien hasznát látták, de a legnagyobb összegeket persze ő maga zsebelte be. Nagyon ügyesen dolgozott Hónapok, évek teltek bele, míg sikerült leleplezni Az állami sertéshizlalda a kedvező körül-’mények ellenére sem mutatta fel azt az eredményt és fejlődést, aem várható lett volna. De csak Comnen Vilmos ragaszkodásainak kifürkészése után sikerült kideríteni az okokat Kitűnt, hogy egész tevékenysége neki is és bandájának is arra irányult, hogy az államot megkárosítsa és a népvagyon rovására jogtalan anyagi előnyöket szerez- KORPA KÖZÉ KEVEREDETT IGAZGATÓ A terjedelmes vádirat részletesen felsorolja Comen Vilmos, bűntetteit. Igazgatói minőségében megvesztegetési pénzeket fogadott el és ezt azzal viszonozta, hogy teljesen hasznavehetetlen építőanyagot vásárolt az állami hizlalda építkezéseihez. Ugyanez történt a mezőgazdasági felszerelés beszerzése terén. Igaz, hogy »bizottságokat« állított össze, de a bizottságokba »bizalmas embereit« válogatta és a bizottság úgy működött, ahogy ő kívánta. Nem volt válogatás, természetben is elfogadta a megvesztegetést Küldsen a földek bérbeadásán át hárta ki az alkalmat Rendkívül ő adta ki bérbe a földeket és ő a bérlőktől pénzt, pulykát, vonat, szövetet, fát és egyebeket tett. Bűntársa Antal Miklós feleségével eladta az állami birtok kukoricáját. A két vágón kukorica árát zsebrevágtták, Carmennek 55.000 dinár jutott belőle. Ugyanezt az Antal Miklóst használta fel arra, hogy könyvelési visszaéléseket kövessen el — jó haszonnal Megbízta, hogy a hizlalda malacozótelepéről, Szenyákról, küldjön egy vágón korpát a suplyáki malacozónak, de ténylegesen tartsa magánél a korpát, azzal etesse a disznókat, és a kukoricát adják el. A vevő Krsztekanics Rada szuboticai darálómalmos volt, akit Connen Antal Miklós előtt »megbízható emberének« nyilvánított. A korpaüzletből Conjaten 60.000 dinárt zsebelt be. A korpa elszállítása tehát csak a könyvekben szerepelt, ugyanúgy, mint egyéb hasonló szállítások a hizlalda egyik telepéről a másikra. Amellett magánhizlaldát is tartott. Girhes malacait, leromlott disznaját mind az állami telepre hajtotta, idpén viszont kiválogatta a legjobb példányokat és elvitte magánhizlaldájába. Azzal sem törődött, hogy az egyik telepen vész ütött be. Amikor a veruscai hizlailótelap figyelmeztette a vészre és arra, hogy a malacok meghűlnek, mert nincs megfelelő ól, nem tett semmit az állatok megmentése érdekében. Különösen nagy haszonnal járt az az üzérkedés, hogy a betakarított kukoricát úgy számították fel mint ha zsákkal mérték volna. A zsák súlyának megfelelő kukoricamennyiséget pedig, ami a felvásárlások, idején naponta egy métermázsánál is többet tett ki, maguknak tartották meg. Az csak magától értetődik, hogy Connen Vilmos megánhizlabdájában, — mint általában valamennyi vádlott állatai, — állami »koszton« éltek a malacok. A legértékesebb takarmányt az állami hizlaldából Connen Vilmos a maga malacai számára szállította el. MÉLTÓ TÁRSAK A többi vádlott méltó segítőtársa volt Connen Vilmosnak ravaszul kieszelt bűntettei végrehajtásában. Antal Miklós az állami hizlalda gazdasági ügyvezetője volt. Ő végezte a kukorcaeladásokat, a könyvelési mesterkedéseket De önállóan üzérkedett- Lányi Lászlótól, Patarcsics Lászlótól és Mafijevics Markótól nagy összegeket kapott azért, mert a sertéseket nem tényleges súlyuk, hanem a hibás mérlegelési kimutatás szerint vette át. Elhullott sertései az állam kárára döglöttek meg, mert az állami hizlalda legjobb sertéseivel helyettesítette őket. Marosinac István a Szenyák telepen volt főkondás. Malacokkal üzérkedett Az emléje mindig kevesebbet malacoztak, mert Marosinac a nyilvántartásba kevesebbet irt be, hogy a többletet néhány hetes korában eladhassa. Természetesen ő is állami kukoricán hizlalta a malacait, sőt sikkasztástól sem riadt vissza. A Jugoszláv Hadsereg óljaiból három hízott disznót eltüntetett, éjjel levágta és a zsírt, húst magának tartotta meg. Bosnyák Albert a verusicsi malacozó telep ügyvezetője volt Ugyanúgy működött, mint társad, tűrte, hogy az alkalmazottak hanyigai végezzék munkájukat, állami kukoricán etessék diznajaikat, kicseréljék girhes állataikat De sikkasztással is vádolja a közvádlóság. Maracsik Mihajlo Verusicson volt főkondás. Ugyanúgy működött, mint szenyáki kartársa és ugyanolyan károkat okozott az államnak. Kucor József csak kocsis volt a verusicsi telepen, de hasznát látta a körülötte folyó üzérkedésnek. Segédkezett és egy alkalommal 29.000 dinárt szerzett mesterkedésével. Ezenkivül állatait az állam takarmányából etette. Benkó Jován a radanováci üzem vezetője volt. Súlyos mulasztásokat követett el azzal, hogy a körülötte folyó mesterkedést felismerte, de nem leplezte le. Sikkasztással is vádolják. Szórádi Iván vezette a radanováci telepezetire az üzérkedést, maga is részt vett benne és ezért nem intézkedett, hogy rendes nyilvántartást vezessenek. Szakács Gyula radanovác darálómailom tulajdonos vagonszámra kapta az árpát és a kukoricát zsák nélkül tiszta súlyban, de zsákkal együtti súlyban számolta el A különbséget magának tartotta meg. Amellett a vámőrlésben is visszaéléseket követett el. Kovács József, a hoalda beszerzője volt és visszaélt megbízatásával ő segédkezett Connennek a hasznavehetetlen építőanyagok felvásárlásában. Buzogány Mihály mezőgazdasági vezető volt és súlyos mulasztásokkal megkárosította az állami takarmányalapot. Lányi László állatorvossegéd az állami szérumot használta fel, hogy magánosoknál végezzen oltásokat. Adamsek Dezső hat adás-vételi szerződést ír alá, nemlétező építőanyagról Krsztekanics Radován darálómalmos vásárolta fel az elsikkasztott takarmányt. Szekusics Anton a sziboricai városi népbizottság felvásárlási igazgatójának alkalmazottja Comnen Vilmos »bizottságában« közreműködött, hogy a hasznavehetetlen építőanyagot átvegyék. Matijevics Markó, az állami hizlalda kriszai ügyvezetője ugyancsak részt vett az üzérkedésekben. Deák András az androváci üzem ügyvezetője volt, de az állam kárára vezette az ügyeket. Szabotálta hivatalos kötelességét. Lassú Bőn az álami hizlalda főmondása kisebb visszaéléseket követett el. Az indokolásban a közvádlóság megállapítja, hogy a vizsgálat során valamennyi vádpont igazolódott és indíványozza a bíróságnak, hogy hazánk szociaista építésének zavartalansága érdekében kíméletlenül sújtson le és példás büntetést szabjon ki a vádlottakra. A zomsoci múzeum Htár Zombor egyik legjelentősebb kulturális intézménye, mely a város, a szerb köztársaság, sőt az ország határain túl is érdeklődésre számíthat,, kétségtelenül a múzeum. A beográdi és zágrábi egyetem és múzeumok szakemberei például nem egyszer keresték már fel a zombori múzeumot, hogy egyes korokra vonatkozóan itt találjanak adatokat. De ami talán a legörvendetesebb, az érdeklődés a nép széles rétegeiben is egyre jobban megnyilvánul. Hiányos műveltségű, a társadalmak történelmi fejlődéséről vajmi keveset tudó egyszerű emberek, munkások, parasztok, dolgozó asszonyok gyakori látogatói a múzeumnak. Nem egy látogató kap itt magyarázatot sok olyan kérdésre, melyet addig nem tudott megfejteni, mert a kiállított tárgyak többezer év előtti élet elképzeléséhez adnak reális támpontot a szemlélőnek. A legnagyobb érdeklődés azonban mégis az ifjúság részéről nyilvánul meg. A középiskolák tanárai egyre gyakrabban tartanak történelemórákat a múzeumban, hogy a kiállított tárgyak segítségével könnyebben vezessék vissza a tanuló ifjúságot a különböző történelmi korokba. Milyen szenzációt vált ki a más tödön fog, a mammut csontja, az avarkori női csontváz finom karperecével, lábánál a cserépfazékkal, melyben még benne vannak a csirkecsontok, mert útravalóval is jól ellátták, ha netalántán megéhezne a »túlvilágon«, legyen mivel éhségét csillapítani. S mellette a kés, mely nyilván nemcsak azért került melléje, hogy a sültcsirke húsát vogja össze vele, hanem azért is, mert a hátramaradottak abban az együgyű hitően éltek, hogy talán a »túlvilágon« a halottnak majd ellenséggel kell megküzdenie. A mai kis diák fölényesen mosolyog mindezen, már ismeri a társadalmi fejlődés részleteit, világosan látja a történelmi összefüggéseket, sőt az egyes korok embereinek szokásait, hiedelmeit is és következtetni tud az akkori emberek életmódjára, lelkivilágára. A múzeumok legfontosabb szerepe ma mindenütt a széles néprétegek érdeklődésének felkeltése. A letűnt korokkal emerkedő munkást és diákot ott ta’ ’ Vajdaság miden múzeumában. De a zombori ■ tőkés régésze; anyag ■ * — mint már emlite irány embere' is nagy becsben tartják A zcu--.. .u. . -...’•* küjteménye tehát nemcsak az egyszerű ember tájékozódását segíti elő a történelem ezredéveiben, hanem pozitív adatokat is szolgáltat a tudományos történelmi munkához. A zombori múzeumban ugyanis minden olyan kornak és kultúrának megvannak az emlékei, amelyek a Vajdaság területén ezidőszerint kimutathatók. Egyes kultúrák emlékei gazdagabbak, részletesebbek nemcsak a többi vajdasági múzeum, hanem más országos jelentőségű múzeumok anyagánál is. Ilyen elsősorban a középkori leletanyag A vegyesházi királyok korától úgyszólván az újkorig minden kultúra képviselve van ebben a gyűjteményben. Ez a gyűjtemény Bácsmonostorról, a mellette fekvő Sziga-szigetről, a Wámoscher szállásról, a szántai téglagyár környékéről, Begecsről, Bezdánból, Gombosról ás Apatinból került a múzeumba. Igen jelentős a múzeum szarmatakor anyaga, a maga keresztúri, verbászi, pacsén bezdáni, kishegyesi leleteivel. De a fiatalabb kőkortól kezdve csaknem minden alföldi kultúra emlékeiből találunk valamit a múzeumban. A rézkor, a bronzkor, a korai vaskor emlékei, a kelták, hunok avarok germánok korából való tárgyak összefüggő és csaknem áttekinthető történelmi képet adnak a szakembereknek e vidék múltjáról A múzeum néprajzi osztálya már korárntsem olyan gazdag, mint a régészeti. Túlnyomórészt a Zombor közelében élő sokácok viseltéről, szokásairól ad tárgyi áttekintést. itt talán leginkább a guzsalyok gyűjteménye a jelentős, mert azelőtt textíliák beszerzésére, bizonyosan anyagi okok miatt, nem gondolhatott a múzeum. Néhány pásztorfaragási tárgy és a maga nemében egyedülálló írott-tojás gyűjtemény képezi a néprajzi osztály legértékesebb anyagát. A népipar emléke között a legértékesebb a mézesbáb-formák gyűjteménye Kétségtelen, hogy a zombori múzeum munkaterületén régészeti téren is igen sok még a tennivaló. Számos lelőhelye még korántsem került teljes mértékben feltárásra. Ilyen a gradinai népvándorlás korabeli s a magyaróti szarmatakori telep. Amit azonban a föld hosszú századokon át megtartott magában, azt bizonyára őrizni fogja még néhány esztendeig. Néprajzi téren azonban nem ez a helyzet. A falu népének élete gyors változáson megy keresztül, a régi életmódot kifejező tárgyak kiveszőben vannak, a színes, tarka népviseletet lassan mindenütt felváltja a városi ötvözet. Pedig Zombor környén még van néhány a régi népi kultúrát őrző sziget. A szántai, monostori, beregi sokéc népi szigetek mellett igen jelentősek a magyar szigetek, amelyek a szlavóniai őstelepülési falvak és a bánáti Vojlovica mellett egyszólan egyedül őrzik még a régi magyar népi kultúra emlékeit Jugoszláviában. Ezek a falvak: Kupuszina, Gombos és Doroszló. S ezekből a falvakból semmi sincs még a múzeumban. Pedig az utóbbi időben sikerült e falvak népét is felelkesíteni és gyűjtésre serkenteni olyannyira, hogy Kupuszinán például elhatározták egy helyi múzeum felállítását, a népbizottság már kijelölt egy tipikus parasztírázat is erre a célra, de a dolog érthetetlen okokból megakadt Bizonyos hogy néprajzi téren a múzeum képtelen maga elvégezni az óriási feladatokat nemcsak azért, mert nincsen elegendő számú szakembere, hanem azért is, mert a néprajzi tárgyak beszerzése hatalmas összeget igényel A múzeum legszebb részét és legtöbb helyiségét a képtár foglalja el A két háború közötti jugoszláv modern festőnemzedék képeinek gyüjteményét találjuk itt s ezzel áttekintést kapunk ennek a nemzedéknek formaforradalmáról, melyet félreérthetetlenül Pár's irányított. Ez a képtár sok idegent vonzot- már a múzeumba anyaga kétségtelenül kulturális kortörténeti dokumentum Mégis felmerül a kérdés, vájjon a zombori múzeum feladata-e a jugoszláv festők egy korszakának tisztán formai mozgalmát ismertetni? Nem lenne-e helyesebb kisebb igénnyel, de részletesebb és általánosabb áttekintést adni a bácskai képzőművészet fejlődéséről? Az úyen képtár művész értéke bizonyosan alábbszállna, de végre mégis megóvnánk a feledéstől néhány jó bácskai mestert. Röviden és nagyon vázatosan annyit szólhatnánk a zombori múzeum gyűjteményeiről Nehézségei között elsősorban a kellő anyagiak hiányát említhetnénk azt hogy munkatársainak köre nem eléggé kiépült. A szép téren álló impozáns palota restaurálásra szorul az egyes osztályokban vitrinekre lenne szükség hogy küönösen az értékes régészeti anyag juthasson megfelelő módon kifejezésre Megnyugtató, hogy a néphatóság részéről nem hiányzik a kellő jóakarat és az anyagi támogatás, így aztán remény van rá, hogy ezeket a beszerzéseket és átalakító munkálatokat hamarosan mégis meg lehet valósítni. A múzeumnak az elmúlt éviben több mint 20 ezer látogatója volt s ez a legjobb bizonyíték, hogy nemcsak kultúránk fejlődik, hanem vele együtt fejlődik a nép is. —*—s. 1949 VIII. f Ilenezseváci járás termelőszövetkezetei elfogadták az uj alapszabáyokat A noviknezseváci járásban az uj alapszabályok megjelenése után a járási szövetkezeti szövetség alapos munkát végzett összehívta a szövetkezeti vezetőségeket és előadásokon ismertette az alapszabályokat. Öszszehasonították a régi és az új alapszabályokat, feltárták a régi hibáit és az uj előnyeit. Az egyes szövetkezetek az új alapszabályokat a múlt hónapban fogadták el. A 15 termelőszövetkezet közül 5 szövetkezet a negyedik típust választotta, 9 szövetkezet a harmadik típust. Egy szövetkezet pedig az első típus mellett döntött. Az osztojicsevói termelőszövetkezet az egyetlen, ahol az első típust választották. Az osztojicsevói termelőszövetkezethez hasonlóan a krszturi »Október 9« termelőszövetkezetben is egyesek az első típust akarták. Ezt nem csak a közgyűlésen követelték, hanem már előzőleg is erős propagandát fejtettek ki a szegény és középparasztok között. Furfangos eszközökkel próbálták léprecsalni a szövetkezet tagjait. Például Mabbask Zsiva azt az ajánlatot tette a vezetőségnek, hogy az olyan szegény családoknak, ahol több a családtagok száma, a szövetkezeti alapból pénzelji segítséget kell nyúttatani. De éppen azok a volt cselédek és béresek leplezték le »a jóakaró« nagygazdát, akiket »megsegítésre« ajánlott. Emlékeztették, hogy amikor azelőtt nála az év végén az egyik cseléd elment, felszámította neki az eltört lőcsöt, rudat, meg az elszakadt köteleket, s most akar csak »jót« amikor nem az ő zsebéből kell kiadni. Ilyen előzmények után, a tagok a harmadik típus mellett döntöttek. .,A negyedik típust választjuk! ■ ■ ■“ Aé hódsági járásban, Miléticsen az „Elfire“ termelőszövetkezetben is nemr£g ismertették az új alapszabálymintát A tagok túlnyomó többsége a negyedik típust választotta. — Nem mondunk le a negyedik típusról. Szövetkezetünk nem fejlődhet vissza. A mileticsi „Előre“ termelőszövetkezet dolgozó tagjai mindanynyian ezt akarták. Csak egy-kettő akadt, akinek más volt a véleménye. Ezek gátolni igyekezteka szövetkekezet fejlődését. Vidákovics Iván például buzgón agitált az új alapszabályok elfogadása ellen. A munkaszervezéssel sem volt megelégedve. — Minek a norma? Dolgozzon mindenki úgy, ahogy tud, — szálalt fel az alapszabály ismertetéskor. Bugarszki Nikola és Pozovics Istvánné is így gondolkozott Pozovicsné megtagadta egy lónak, tíz birkának és egy motoros darálónak átadását. Bugarszki Nikola sem vitt -------------------------------------------- // be mindenn a szövetkezetbe. Üzérkedett.. Parancsolgatni akart a szövetkezetben. A pártsejt és a kisparasztokból álló vezetőség azonban meghiúsította ebben szándékát. A szövetkezetiek egyhangúlag kizárták mindhármukat. * — Szeretnék egy pár szót szólni a házi majorságról Javasolnám, hogy kéttagú családnak félhold legyen a házimajorsága, az öttagú családnak egy hold, ezen felül pedig egri hektár... — Nem úgy van az! Egy holdnál kell kezdeni... — vágott Vida Elek a felszólaló Martinovics Mihály szavába. Miután Paneki Mihály megmagyarázna Vida Eleknek, hogy a házi majorság csak mellékjövedelmet ad és nem fő jövedelmi forrás, Vida elfogadta Martinovics javaslatát. A többi szövetkezeti tag is elfogadna és egyhangúlag kimondták az igent: — A negyedik típust választjuk. Zentán a „Május 1" termelőszövekezet ada át a lejzált gabonát Négy helyen vásárolják fel a gabonát Zentán, mind a négy helyen elegendő a munkaerő és a raktárhelyiség, mivel a felvásárlóvállalat idejében megtette az előkészületeket. Zentán július 29-ig 166 vágón, a járásban pedig valamivel több mint 236 vagon búzát és rozsot vásároltak fel. A felvásárló vállalatok 10 napos terveket készítettek. A terv telje ssítése a járásban gyengén áll. A városban legtöbb búzát a »Május I« termelő parasztszövetkezet adott át. A falvak közül Tornyos vezet 73 vagonnal, utána Mól következik 49 vagonnal, leggyengébb Martanos 4 és fél vagonnal Kikirdán is halad a felvásárlás. Július 28-ig 101 vagón búzát adtak át a felvásárló állomásnak. A kikindai járás területéről a felvásárló vállalatok július 28-ig mintegy 300 vagón búzát vettek át.