Magyar Szó, 1949. december (6. évfolyam, 285-311. szám)

1949-12-02 / 285. szám

xn. 2. (Folytatás a második oldalra) mint eddig, hanem 150 kilowattos hullámokon. Holnap úgyszintén üzembe helyezik a zágrábi nagy középhullámú rádióállomást, amely 135 kilowattos. Prijedorban befejezéshez közelednek a szalat-celluloze gyár üzembehelyezésének előkészületei. Ez a gyár a jövő évben 11.000 tonnát 1951-ben pedig ennek kétszeresét fogja termelni, úgyhogy teljesen önállósítja papíriparunkat. Ennek a gyárnak a nagyságát mutatja az a tény, hogy eddig 400 millió dinárt fordítottak építésére. Új Beográd építői hatalmas sikert értek el az egyetemi negyed munkálatainak befejezésében. Az egyetemi negyedben 4.500 diákot helyeznek el, és Beográdban épülőfélben van 40 ötemeletes munkásépüst is, s ezek a jövő évben, februártól kezdve 2.800 családot fogadnak be. Ezen felül az év végéig tető alá hozzák a kormányelnökség épületét, valamint a hatalmas szállodát is. Ezek mellett az objektumok mellett befejeztünk még számos más objektumot is, amelyek, — ha látszatra kicsinyeknek tűnnek is — de szintén nagy fontosságúak az ötéves Terv feladatainak végrehajtásában. Ide tartozik a vinkovói teherpályaudvar, amely ma hazánk legkorszerűbb teherpályaudvara, és amely a közelmúltban még közlekedésünk szűk torka volt. Ez a teherpályaudvar 24 óra alatt többezer vagont lesz képes befogadni és így a forgalom széles torkává fejlődik. Befejeztünk a köztársasági ipar kötelékébe tartozó több nagyobb gyárat, amelyek szintén az ötéves Terv objektumai: így például a Jasztrebac építészeti gépöntődét, a zavidovicsi montázsépületek gy®-iát, egy horvátországi nagy olajgyárat, a tuzlai mezőgazdasági gépgyárat stb. A Lonyszko Poljet teljesen lecsapoltuk, és termőfölddé változtattunk 4.200 hektár földet, úgyhogy embereink már itt is küzdenek az ötéves Terv feladatainak megvalósításáért stb. stb. Ezek és az ezekhez hasonló eredmények arról tanúskodnak, hogy hazánk dolgozó tömegei, kezükbe ragadva a hatalmat, megmutatták hogy képesek a kapitalista társadalmat a szocialista elvek alapján átalakítani, és hogy a munkásosztály jobban meg tudja szervezni és jobban tudja vezetni gazdaságunkat, mint a volt tulajdonosok, a hazai és a külföldi kapitalisták. A feladatok nagysága, amelyeket hazánk dolgozói megoldanak, még szembetűnőbbé válik előttünk, ha visszaemlékezünk arra, milyen helyzetben volt a régi, kapitalista Jugoszlávia, és milyen nehéz örökséget hagyott hátra minden tekintetben, de főleg a közgazdaságban. A régi Jugoszlávia uralkodó körei, ha módjukban állt is, nem tartották szükségesnek, hogy gazdasági és politikai téren bizonyos rendszabályokat foganatosítsanak, amelyek valamennyire is elősegítették volna az ország gazdasági felemelkedését. Egész közgazdaságuk és politikájuk azon az elméleten alapult, hogy mi egyedül, a külföld és a külföldi tőke segítsége nélkül nem vagyunk képesek sem, mit sem véghezvinni Természetes o°Sy az olyan emberek, akik a külföldi tőke exponensei voltak, nem is tudtad másképpen gondolkozni beszélni. Világosan szemlélteti ezt egy akkori sajtóból vett idézet: „Azt a nézetet, hogy az idegen tőke segítsége nélkül nem lehet a nép jólétét emelni, minden agrárállam vallja. Egy hónappal ezelőtt ezt az elvet nyilvánította ki trónbeszédében a román király Ezt az álláspontot foglalja el államunk is, amiről számos hivatalos nyilatkozat tanúskodik. Amikor nemrégen megkötöttük a kereskedelmi szerződést Franciaországgal kiadtunk egy nyilatkozatot, amelyben annak a meggyőződésnek adtunk kifejezést, hogy a gazdasági közeledést ^^°®zlájvia és Franciaország között nem annyira a javak kicserélésével, hanem inkább a frán tőke jugoszláviai befektetésével lehet elérni. Crarodno Blagoszlánye — Népjólét — 1939 ^ 27 ^am. bort elektrozis-berendezés "rff-ben felépítő tőkének kinyilvánított hivatalos köszönet és elismer fiaiméval az akkori erdő- és rányaügyi miniszter a következőmondotta: „Éppen azért, fejekl örömmel ezt az elismerést egy habár baráti, de idegen tőke munkaterületén vagyunk, a tőke ilyen munkáját a magunk részéről becsüljük és l'!}.‘éjen támogatjuk.“ A régi Jugoszláviában az idegen tőke előtt miniszterek és hi»■tal» tozgaz dá«sok hajtottak te A faj szocialista átalakítása Kulturforradalom hazánkban set, hanem ezt tették az államügyészek is, így az úgynevezett nasicei affér idején az államügyész szükségesnek tartotta a következőket kijelenteni: „Az idegen tőke országunkban teljes vendégszeretetet élvez ... Államunkban az idegen tőke nemcsak a hatóságok jóindulatát élvezte és biztosította a nyugodt munkát, hanem teljes mértékben kihasználta a kedvező konjunktúrákat is. Egyrészt az országban beszerezte a nyersanyagot, olcsó munkaerőt, másrészt felhasználta a hazánkban uralkodó olcsó életfeltételeket is. Éppen e körülmények folytán a nemzetközi világpiacon kedvezőbb eredményeket ért el, mint bárhol másutt. Sohasem fordult elő, hogy ennek a tőkének bárki is kétségbe vonta volna jogát, hogy mindezeket felhasználja.“ Hogy az idegen tőkések miképpen használták fel ezt a következő példa mutatja: Jugoszlávia 1933-ban 154 ezer tonna ércet, ásványt és fémet hozott be, 748 millió dinár értékben, ugyanakkor pedig 767 ezer tormát szállított külföldre, 827 millió dinár értékben. Ebből látszik, hogy a kiviteli többletért, ami 613 ezer tonna ércet tesz ki, mindössze 79 millió dinárt kapott. Ezért nem csoda, hogy egy külföldi írógépért körülbelül egy vágón ércet kellett adnunk. Az ilyen külföldi alárendeltség felszámolásáért vívott harc hatalmas erőt ad munkásainknak az akadályok leküzdésében, amelyek az ötéves Terv feladatainak teljesítése közben felmerülnek előttünk Népeink magukévá tették az ötéves Tervet, mert meggyőződtek arról, hogy megfelel mind az egyéni, személyes érdekeknek, mind pedig az állam mint egész érdekeinek s éppen az ötéves Terv Nemcsak az ország iparosításában és villamosításában nyilvánul meg a jobb és boldogabb életet, a szocializmusért vívott harc. A tőkésrendszerről a szocializmusba való áttérés időszakában a megoldásra váró egyik legnehezebb kérdés a falu kérdése; a mezőgazdasági termelés átfejlesztése a kis, magántermelésről, az elmaradottságból a kollektív, nagytermelésre, mezőgazdasági gépek és agrotechnikai rendszabályok alkalmazására, úgy hogy egyben falun is növeljük a munka termelékenységét. A munka termelékenységének növelése a mezőgazdaságban nemcsak a falusi dolgozó életszínvonalának felemelésével függ össze, hanem az iparosításnak is időszerű kérdése, mert a maga részéről — traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek termelésével — lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaságban is növekedjék a munka termelékenysége. Éppen ezért a falu és a falusi munka kérdése, a falu szocialista átalakításának kérdése rendkívül nagy jelentőségű egész további fejlődésünk szempontjából. A régi Jugoszláviában, a tőkés kizsákmányolás minden formája uralkodott falun is, lelketlenül fosztogattak a parasztság eladósodott, innen került ki a munkanélküliek és ékesek tartalékserege, folyt a rabszolgamunka a nagybirtokosok és gazdagparasztok földjén és itt volt az Írástudatlanok roppant serege. A háború kitörésekor a régi Jugoszláviában 490.000 napszámos paraszt volt. Feje falusi gazdaságban nem volt igás állat. Az ország felszabadulásakor az új népuralom nyomban a szegényparasztok segítségére sietett: leírták az állammal és bankokkal szemben fennálló 7 milliárd dinár adósságot. A földnélkülieknek és a kevés földünknek mintegy 800.000 hektár földet osztottak ki. Ezek az intézkedések elősegítették, hogy kielégítsük a legsürgősebb szükségleteket, de a főkérdés, a törpebirtokosi rendszerről a nagy mezőgazdasági birtokokra való áttérés kérdése csak az iparosodás rohamos fejlődésével kapcsolatban válik egyre időszerűbbé, mert a kis magángazdaságok termelési árama egyáltalán nem áll összhangban a szocialista ipar fejlődési iramával. Noha az idei magángazdasági termelés értéke 1947-hez viszonyítva 28 százalékkal növekedett, ami kétségtelenül hagy siker, az ország további szocialista építéséhez mégis nagyobb iramra van szükség, ezt pedig egyedül azzal érhetjük el, hogy az egyéni gazdaságról, a kistermelésről áttérünk a nagy, szövetkezeti szocialista gazdálkodásra. Ezért a falu szocialsta átalakításának kérdése nem állítható úgy be, mint a Párt kívánsága, hogy bármi áron is megtörténjen a gyors áttérés a kis árutermelésről a nagytermelésre, a szocialista mezőgazdasági termelésre, hanem ez a szociolitea építésért vívott harcunk megvalósítása szükségességének tudatában rejlenek a tömegek alkotó munkájának kiapadhatatlan forrásai. Munkásaink megérezték hogy mint a gyárak és vállalatok tulajdonosai, ők maguk az új élet megteremtői, hogy az ő munkájuktól és erőfeszítéseiktől függ a szocializmus gyorsabb vagy lassúbb építése. Mivel pedig egész közösségünk érdeke, hogy minél előbb eljussunk a népi jóléthez, így mind nagyobb azoknak az embereknek a száma, akik módot és eszközt keresnek, hogy minél gyorsabban és könnyebben megoldódjanak a feladatok. A mi munkásunk többé nem egyszerű gép, mint a régi Jugoszláviában volt, hanem az új szocialista társadalom építésének aktív résztvevője. Régebben érdektelenül állt a termeléssel szemben mert nem érdekelte, hogy vállalata mennyi árut termel, tudván hogy abból úgysem lesz semmi haszna, ma viszont a munkához való viszonya megváltozott, öntudatos lett, mert tudja, hogy magáért és a közösségért dolgozik Minél gyorsabban fokozódik és fejlődik az egyéni érdekeltség és felelősség a termelés növelésével kapcsolatban, annál gyorsabban megvalósulnak a termelési feladatok, annál nagyobb mértékben kifejezésre jut a néptömegek alkotó ereje. Ez az alkotó erő nagy mértékben kifejezésre jutott az elmúlt három év alatt. Azok a nagy feladatok amelyek önfeláldozó munkára ösztönzik és lelkesítik dolgozó népünket, egyidejűleg tíz- és százezer újvezetű embert kovácsolnak ki olyan embereket, akik alkalmasak a szocializmus építésére, és akik fel is fogják építeni. A munka iránti új magatartás eredményeként három év alatt hatalmas mértékben növekedett az élmunkások tárgyi követelménye. Ennek a harcnak az eredményei már ma, a harmadik tervév végén kézzelfoghatókká váltak és kezdenek jelentős szerepet játszani egész gazdaságunkban. Annál inkább kézzelfoghatóak, mert a népi demokrácia országai közül egyik sem ért el még csak megközelítően ilyen vagy eredményeket sem, egyesek pedig úgyszólván semmit sem tettek e tekintetben. Az eredmények annál jelentősebbek, mert az erőviszony a falvakon Tiónapról-hónapra változik a szocialista szektor állandó fejlődése és erősödése irányában, különösen a Jugoszlávia Kommunista Pártja Központi Vezetőségének II. teljes ülésén hozott határozatok óta. A szocialista szektor falun 1947-ben mindössze 2,1 százaléka volt, ebből az állami szektor 1,2 százalék. 1948. december 31-én a szocialista szektor majdnem 8 százalék volt és 1.318 termelő parasztszövetkezetből állott .60.156 gazdasággal és 324.000 hektár földfalvaink szocialista forradalmának mai lendülete, a szocialista ipar állandó növekedése és erősödése mellett, szorosan összefügg a szocializmusért vívott harcunk egy másik hathatós tényezőjével, a teljes lendülettel folyó kultúrforradalommal is. A kultúrforradalom első célja az írástudatlanság leküzdése volt, hiszen a régi Jugoszláviából bőségesen örököltünk írástudatlanokat. Ismeretes, hogy az Írástudáson ember politikán kívül áll, ez pedig annyi, hogy az új társadalom építésének folyamatán is kívül áll. Ugyancsak ismeretes, hogy az új szocialista kultúra építése nem pusztán az értelmiségiek tevékenységére korlátozódik, hanem közvetlenül függ a nagy néptömegek politikai tevékenységétől és öntudatosságától és a kulturális építésben való részvételiktől is. Ezért az írástudatlanság felszámolásának kérdése, központi kérdés volt az ország gyors kulturális fejlesztéséért vívott harcban. Az eddigi munkában jelentős eredményeket értünk el és az Ötéves Terv lezártával az írástudatlanság többé nem lesz probléma. A régi Jugoszláviától az írástudatlanok roppant nagy számán kívül, az iskolai intézmények fejletlen, elnyomorított hálózatát örököltük a legalacsonyabb foktől a legmagasabbig. A háború előtti és má számadatok egyszerű összehasonítása megmutatja, hogy mi mindent tettünk az utolsó négy év alatt,ha ez még csak a kezdet és az iskolai oktatás és iskolaügy fejlesztése terén még sokat kell tennünk s végeznünk. A régi Jugoszláviában, 1938-39-esskolaévben 8.955 elem iskola működött 1,428.000 növendékkel, 1948- 49-ben 12.586 elemi , iskola 1,660.000 növendékkel, 439 gimnázium volt nyitók és észszerűsítők száma. A munka iránti ilyen magatartásnak a tömegek alkotó kezdeményezésének megnyilvánulása a munka magas termelékenységéért kezdeményezett mozgalom is, amely különösen ebben az évben lángolt fel, és amelyet Alija Szirotánovics indított, meg a bányászatban. Aztán ez a mozgalom átterjedt az építőiparba és a közgazdaság többágába is. Munkásaink alkotó kezdeményezése a legkülönböző formában nyilvánul meg. Ez a tényező világosan tanúsítja, hogy nálunk növekszik és fejlődik a szocialista építés, a szocializmus ereje pedig egyebek között abban rejlik, hogy a dolgozóknak ezt az alkotó erejét senki sem húzhatja kaptafára, senki sem írhatja elő. Mivel a néptömegekben születik, képes minden akadályt legyőzni, mert egyben a dolgozó emberek azon törekvésének kifejezője hogy új tartalékokat leljenek a népi kincsek növelése végett. A mi jelenlegi valóságunk kiapadhatatlan forrása a hazaszeretetnek, a saját kezünk munkája iránti ragaszkodásnak és a ragaszkodásnak mindahhoz, amit már megtettünk és amit holnap feltétlenül megteszünk. Ez a valóság megteremti dolgozóinknak a munka iránti új magatartását, uj viszonyt teremt a népbizottságok iránt uj viszonyt Hadseregünk iránt, uj viszonyt államunk iránt Ez a valóság kiapadhatatlan forrása annak a szocialista hazaszeretetnek mely ma országunk dolgozó népét lelkesíti. Lenin szavai a mi példánkon bizonyosodnak be hogy az a nép, amely kivívta szabadságát, mely megkezdte építeni a jobb és boldogabb életet sohasem engedi meg, hogy jabbá tegyék, melz az állami szektor pedig 478.000 hektár földből állott. Az idén november 10-én 6.003 termelő szövetkezetünk volt 290.000 gazdasággal és 1.580.000 hektár termőfelülettel, ami az ország egész megművelhető felületének (legelők nélkül) 21 százaléka. Ez kétségtelen nagy, hatalmas siker és dolgozó parasztságunk ezt a falu szocialista átalakítása felé vezető úton vívta ki. Magától értetődik, hogy a szocializmus falusi fejlődése nem egyenlő arányban történik minden vidéken és valamennyi köztársaságban. Jellemző, hogy az elmaradottabb köztársaságok, Crnagora és Macedónia, meszszire a többi köztársaság előtt haladnak, mind termelő szövetkezetbe belépett gazdaságok száma, mind pedig a megművelhető felület tekintetében, viszont ugyancsak messzire előrejutott leggazdagabb és leginkább gabonatermő vidékünk Vajdaság Autonóm Tartomány, amelyben már ma az egész megművelhető fe1 68.000 diákkal, az idén 1.140 gimnázium van 366.000 diákkal, 34 tanítóképző volt 3.898 tanulóval, az idén 60 van 18.548 tanulóval; művésziskola 21 volt 3.173 növendékkel, az idén 106 van 13.913 tanulóval; középfokú szakiskola összesen 55 volt 10.979 növendékkel, az idén 245 működik 57.719 diákkal; fakultás és főiskola 29 volt 17.734 hallgatóval, az 1948/49-es iskolaévben pedig 69 működik 59.145 hallgatóval. Ezekhez a számokhoz nem kell semmi magyarázat. Ilyen erős fellendülés érezhető Bencén egyéb téren is. A régi Jugoszlaviában az 1938/39-es színházi évadban 24 színházban 1.422.000 látogató volt. 1948/49-ben pedig 30 színházzal több, tehát összesen 54 működött és ezeknek 3.684.000 nézője volt. 1939-ben összesen 413 mozi működött, ma 981 mozink van. 1946 végén a mozi látó gálák száma 31 millió, az idén az első knerc hónap alatt 51 millió volt. A napilapok példányszáma a háború előtt összesen 384.000 volt, ma egyedül a Borba példányszáma körülbelül 100.000 és ha nem volna papírhiány ez a példányszám még magasabb volna, mert ma már abba a helyzetbe jutottunk, hogy a kereslet a napilapok, különösen a Borba iránt, jóval nagyobb, mint amenynyi példányszámmal ki lehet elégíteni. Kultúrforradalmunk a marxizmusleninizmus tanain alapszik, éppen ezért nagy figyelmet szenteltünk a klasszikusok alapművei kiadásának Már eddig megjelentek a legfontosabb művek mégpedig nagy példányszámban. A marxizmus-leniizmus kérdéseivel foglalkozó könyvek és nyomtatványok példányszáma máris túlhaladta a 10 milliót. A hazánkban végzett gazdasági és kulturális átalakulás keretében torhoz tartozik és e tartomány állami gabonaalapjába a termékeknek több mint a felét szállítja. Vajdaságban 702 termelő, parasztszövetkezet működik 90.000 szövetkezeti gazdasággal. Azt hiszem egyáltalán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a termelő parasztszövetkezetek mostani fejlődési irama mellett elvárhatjuk, hogy 1951-ben az ötéves terv végén a mezőgazdaság szocialista szektora túlhaladja az 50 száalékot és ez népeink egy újabb nagy győzelme lesz az ország szocialista építésének útján. A falu szocialista átalakításáért vívott harcban eddg elért eredmények a pártszervezetek és valamennyi tömegszervezet, különösen pedig a Népfront, az ifjúság és az Antifasiszta Női Front tartó munkájának köszönhető. Ezek az eredmények egyben a Párt helyes politikájának következményei, a mezőgazdaságban jelentkező kistermelői önkény és tőkés irányzatok korlátozását és letörését illetőleg, amit sokban elősegít a falu és város közötti tervszerű árucsereforgalom szabályozása és a mezőgazdaság egyre sikeresebb bekapcsolása az általános állami tervbe. Ezt sokban elősegítette a kereskedelmi magánszektor felszámolása is, amely mai félszázaékával annyira jelentéktelen, hogy egyáltalán figyelmen kívül lehet hagyni. Az eddig elért sikerek ne tévesszenek meg bennünket és ne lankasszák éberségünket, mert a falu szocialista átalakításáért vívott harc tulajdonképpen csak most kezdődött, és a dolgozó paraszt, amikor szakít a múlttal, az évszázadokon át állandósult és kialakult életmóddal, óvatosan, ügyetlenül, tapogatózva lép az új útra, és a termelő szövetkezetekbe nagyon sok a kisbirtokosra sajátos szokást és megszokottságot visz be. Ezért kitartó politikai munkára van szükség az új szövetkezetek létrehozása, de különösen a meglévő szövetkezetek megszilárdítása és megerősítése terén és nem hanyagolható el az általános típusú földműves szövetkezet sem, hiszen ma még a parasztság zöme ezekben van. Másrészt állandóan szem előtt kell tartanunk azt is hogy, a falusi szocialista építés ellenségei nem nyugszanak, har nem arra törekednek, hogy ha már nem állíthatják meg a szocializmus falusi erejének állandó növekedését, legalább gátolják azt, kárt okozzanak a szövetkezeteknek és az egyes szövetkezeti tagoknak is. A falusi osztályharc eddigi fejlődésében szerzett tapasztalatokból két jelenséget ügyelhetünk meg: lebecsülik vagy rábecsülik az osztályharcot. Világos, hogy egyik jelenség sem kívánatos, mert a dolgokat úgy kell reálisan megítélni, amilyenek és a tényleges helyzet alapján kell megtenni a szükséges intézkedéseket, nagyon jellemzőek a régi tőkés Jugoszláviában minden tekintetben elnyomott nemzeti kisebbségek körében bekövetkezett változások. A legszemléltetőbb példát e tekintetben a Koszmnet szolgáltatja, mert ez volt az egykori Jugoszláviában a legelmaradottabb vidék A felszabadulás óta Koszovó-Metohiában megtanítottak írni-olvasni 106.000 siptárt, s ezek ma először tanulnak könyvből a maguk nyelvén. Azon a vidéken, ahol nem volt egyetlen siptár iskola sem, ma 453 elemi iskola, 29 al- és 3 főgimnázium működik. Az iskolákat a múlt évben 64.000 kislány és kisfiú látogatta. 30.000 siptár nő levette a fátyolt, a középkori rabságnak és megalázottságnak ezt a jelét, amelyet mind a mai napig megtartottak. Ezenkívül 117 siptár asszony már részt vesz ma a néphatóságok különféle szerveinek munkájában. ■ Hét napilap és folyóirat jelenik meg siptár nyelven 40.000 példányban és a siptár nyelvű könyvek példányszáma túlhaladta a 700.000-et. A termelő szövetkezetekben ma már 2.635 gazdaság áll több mint 12.000 taggal. A juniki siptár termelő szövetkezet híres az egész Koszmetben. A Népfront több mint 2000 siptár tagja a Népfrontnak az önfeládozó munkáért adott kitüntetését viseli és több mint 3.000 ifjú siptár ruhamunkás jelvényt visel A Kommunista Párt soraiban ma isOOO síptár tag és tagjelölt áll, am' legjobban mutatja, hogy milyen mélyreható változások következtek be ''oszovó-Metohiában. Néhány mai albán vezető, az élen Enver Hodzsaval, arra vetemedik, hogy Koszmet dptársait — mint ők mondják — »forradalmi harcra« szólítsák fel. A forradalmi harc ma teljes lendülettel folyik Koszmetben, de nem (Folytatás a negyedik oldalon). Magyar Síó 3