Magyar Szó, 1949. december (6. évfolyam, 285-311. szám)

1949-12-02 / 285. szám

4 (Folytatás a harmadik oldalról úgy, ahogyan az elvakult enver-hí­­vek képzelik, hanem igazi forra­dalmi harc, amelyet a siptár-töme­­gek a jobb életért azért folytatnak, hogy kiemelkedjenek az évszázados sötétségből és rabságból és a szo­cialista országépítés ragyogó útjá­ra térjenek. Egyébként nagy vál­tozások történtek országunkban a többi nemzetiségi kisebbség körében is. Az ország gazdasági és kulturá-­is fejlődése magával hozza a dol­gozó tömegek életszínvonalának emelkedését is- Nagy összegeket fordítottak kórházak, gyógytele­­pek, üdülőtelepek, lakóházak, gyer­mekotthonok építésére, a szociális védelemre. Pusztán az év folyamán felépült vagy december végéig fel­épül több mint másfélmillió négy­zetméter lakófelület. De hazánkban egyelőre még min­­dáig hiány mutatkozik az egyéni fogyasztás számos cikke terén. Ez elsősorban azzal magyarázható hogy a dolgozó tömegek felszabadultak a kizsákmányolástól és az elnyomás alól és abban az országban, ahol a munkanélküliséget teljesen felszá­moltak megkövetelik, a maguk ré­szét a tásadalmi termékekből, meg­hazánk dolgozói, amikor a mag E­ik kezével építik a gyárakat és vil­­ágtelepeket, vasútvonalakat és or­szágutakat, iskolákat, kórházakat és lakóházakat, növelik a gyárak és bá­nyák termelését, tanúi annak, hogy állandóan előre jutunk, állandóan növekedik a nép gazdagsága és tud­ják, hogy a jobb élet többé nem va­lami távoli álom, hanem reális va­lóság, amely már most is szemmel látható és napról-napra világosab­ban látható lesz. Nem könnyű elvé­gezni az ötéves tervben kiszabott feladatokat, felépíteni a szocializ­m­­ust, mert még mindig rendkívüli nehézségekkel kell megbirkóznunk. Le kell küzdenün­k gazdaságunk és technikánk elmaradottságának kö­vetkezményeit, a gépesítés hiányát a gazdaság számos ágában, a szak­és egyéb munkaerő hiányát is. Meg kell birkóznunk azzal a számtalan nehézséggel is, amelyet külföldről támasztanak n­ekünk, hogy megaka­dályozzák hazánk termelőerejének kibontakozását. A Tájékoztató Iro­da határozata után a keleti orszá­gok, az élen a Szovjet Szövetség­gel, olyan gazdasági zárlatot vezet­nek hazánk ellen, amilyet a múlt­ban sohasem alkalmaztak. A nyu­gat imperialista országok a keres­kedelmi szerződések megkötésének halogatásával és egyéb mesterkedé­­sekkel ugyancsak kinyilvánítják, hogy nem tetszik nekik hazánk ter­melőerejének és iparosításának ki­bontakozása. De sem Kelet gazda­sági zárlata, sem Nyugat különfé­le mesterkedései nem vezetnek si­kerre, mert hazánk iparosítása jól halad, mert számos tőkésország ke­reskedik velünk és eladja nekünk a gépeket és felszereléseket, hiszen Vlahovics elvtárs ezután megvi­lágította a kapitalista és a tájékoz­tatóirodás propaganda hasonlósá­gát és összhangját, tervünket illető­leg és felsorolt néhány példát, majd így folytatta: »Hogy a tájékoztatóirodás pro­paganda mennyire igyekszik gyaláz­­n­i és hamis beáll­­ásban feltüntetni szocialista építésünket, azt világo­san mutatja. — Arkadi­ Prervencov szovjet író cikke a »Novoje Vrem­­ja« november 2-i számában. Árká­dja te­stvér Budapestről Tiranába utazva repülőgépről nézi Jugoszlá­viát és a madártávlatból a követke­zőket jegyzi: »Beográdban düledez­­nek a lakóházak, a robbanások pusztította téglalakásdobozok do­bozok maradtak. Titonak nincs ide­je lakásépítéssel foglalkozni«. Ami pedig Budapestet és T­ranát illeti minden virágzik és égszínkékben ragyog. Ez valóban sok, még ha Arkadi­ja testvér írta is Ha csak Arkadija írná, arra senki nem is ügyelne, de itt is, ott is szaporod­nak az Arkadijek. Ami a legrosz­­szabb, ilyesmit írnak és beszélnek azok is, akiket tegnap még érté­keltünk és becsültünk. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ennyire süllyedjenek ezek az embe­rek, hisz Beográd minden polgára megállapíthatja, hogy Arkadija mekkorát hazudott. Úgy gondolom, hogy Bjelinszkinek ebben az eset­ben teljesen, igaza volt, amikor azt írta: »A nagy igazság az, hogy az embert elhagyja az ész is és a te­hetség is, ha a hazugságra adja magát«. Míg mi konkrét számokat és ada­tokat közlünk, a szocialista erő ha­követelik, hogy megszabaduljanak a nélkülözésekkel teli élettől és hogy átadhassák a feledésnek a nyo­morúságos és szűkös életet. Ezen­kívül a városi lakosság illetve az ipari munkásság száma is rohamo­san megnövekedett, és ez a tisz­tességes élet biztosításához szük­séges különféle cikkek nagyobb fogyasztásával jár. Ezért noha meg­növekedett valamennyi cikk terme­lése mégis bizonyos hiány érez­hető, így például a háború előtt elég cukor von­t eladásra, ha­bár a cukortermelés 1939-ben lakosonként 4 és fél kg volt. Ma a termelés 11,9 kg-ra nö­vekedett lakosonként, de még sincs elég cukor, mert a háború előtt a munkások és parasztok milliói csak jelentéktelen mennyiséget fogyasz­tottak és ma megvan a lehetőségük, hogy mindannyian vásároljanak cukrot. Ugyanez a helyzet a lábbe­livel, amiből kétszer annyit gyár­tunk, mint a háború előtt, mégis hiány van. Kétségtelen, hogy a kö­vetkező két terveiben még több lakás épül és még több élelmiszert és közszükségleti cikket gyártunk és ez sokban megkönnyíti majd a la­kosság ellátását, noha bizonyos cik­kekben még a következő két évben is érezhető lesz a hiány, szükségük van nyersanyagainkra és nemcsak kereskednek, hanem azt a szándékot is mutatják, hogy a je­lenlegi kereskedelmi kapcsolatokat kibővítsék. A tájékoztatóirodás hírverés min­denképpen megkísérli bebizonyítani, hogy kívánságuk és valóságunk szö­ges ellentétben áll egymással. Más­részt ugyanez a hírverés — ame­lyet embereinknek szánnak, — olyan eszményi szépnek tünteti fel a szocialista országépítést a többi népi demokratikus országban, olyan könnyűnek és olyan sikeres­nek, mintha már náluk mindenütt tej és méz folyna. E hírverés, külö­nösen a budapesti propaganda sze­rint az ember azt hinné, hogy a szocialista országépítés séta sima aszfalton, amelyet mindkét oldalon fák szegélyeznek s e fákon cukor­kák és csokoládé, pecsenye és ré­tes terem és az elégedett sétáló csak kinyújtja kezét, még csak fel se kell másznia a fára, és leszedhe­ti a földi paradicsom e nagyszerű javait. Mi viszont azt mondjuk, úgy is tudjuk, hogy a szocialista országépítés nagy ütközet, amely végső erőfeszítéseket és odaadást követel, tudjuk és mondjuk, hogy szocialista országépítésünk útját hegyek zárják el, gyakran gránit­­sziklából és ezeket át kell fúrni, le kell rombolni, ki kell szárítanunk a meglévő tavakat és újakat teremte­nünk — még­hozzá egyelőre meg­felelő technikai eszközök nélkül — sok álmatlan éjszakát kellett töl­­ten­ünk és jól neki kell gyürkőz­­nünk, hogy országunkat kihúzzu­k az évszázados elmaradottság sorá­ból. Nem könnyű és nem egyszeri­ a régi romjain újat építeni. Erőnk ránkbeli növekedéséről, a szocializ­musért vívott harcunk eredményei­ről és nehézségeiről, egy ország igazságáról, amely elhatározta, hogy mindenáron feltör a sötétség­ből, addig a másik­ oldalról gondol­kodás nélkül ilyeneket mondanak: »Ezek népámitó frázisok«. De te­gyük fel a kérdést : várjon egy Párt, amely már évek óta hatalmon van, vezethet-e népámitó frázisok­kal? Tudjuk, hogy népámitásból nem lehet megélni és a milliós tö­megeket demagógiával nem lehet alkotó munkára bírni, sem nem le­het velük ilyen hatalmas feladatok­ból álló ötéves tervet megvalósíta­ni. Mivel néha mégis be kell ismer­­niök, hogy dolgozunk és építünk, azon a »mélységesen marxista« mó­don magyarázzák tömegeinknek, hogy a jugoszláv ipar nem szocia­lista, hanem állam-kapitalista. Ab­ban az időben a trockisták és a bucharinisták ugyanezt állították a szovjet­ iparról és ismeretes, hogy mit válaszolt erre a Bolsevik Párt XIV. kongresszusa. Úgynevezett »bírálóink« mai jugoszlávellenes hajszájukban kénytelenek sok állí­tást Trock­j, Bucharin, Zinovjev kincsestárából venni, ami egyáltalán nem válik becsületükre. Iparunk a tervszerű népgazdaság fejlődési lehetőségei között terv­szerűen fejlődik, minden lehetőség megvan az előállítási költség és egyáltalában az árak csökkentésé­re, illetve minden lehetőség megvan a lajzas­piac kibővítésére, iparunk összeköti a falut a várossal és az iparban foglalkoztatott munkásosz­tály közvetlenül érdekelt az ipar továbbfejlődésében, ezért is lehet­séges a termelés fokozása, a roham­éppen abban rejlik, hogy láttuk és beismerjük a nehézségeket, beszé­lünk róluk és kitartóan harcolunk, hogy megbirkózzunk velük. A gaz­dasági kérdésekben az elmúlt négy­öt év alatt nagyon sok fontos dol­got megtanultunk, megnőtt a ma­gunk erejébe és képességeibe ve­tett bizalmunk, sok mindent elvé­geztünk, de még sok mindent kell végeznünk, az eddiginél is többet, különösen és elsősorban azt kell megtanuljunk, hogyan épül és ho­gyan kell vezetni a gazdaságot. Mi úgyszólván tapasztalatok nélkül kezdtük meg az építést. Négy évi fáradhatatlan munka után megtanul­tuk az építés ábécéjét, elvégeztük az elemi iskolát, noha vannak, akik lemaradnak. Az építés ideje alatt és később is azon leszünk, hogy tapasz­talatokat gyújtsunk és meg vagyunk győződve, hogy rövid időn belül az Ötéves Tervek mesterévé, a szocia­lista építés mestereivé válunk. Mi gyakran hajlamosak vagyunk túl­becsülni sikereinket, örülünk a si­kereknek, mint a kisgyermekek, de legtöbbször nem tudjuk eléggé mél­tányolni, hogy mindezeket a dolgo­kat a mi embereink, tegnap még írástudatlanok, elnyomottak és becs­méreltek alkották. A Szovjet Szövetségbeli és a népi demokratikus államokból való úgy­nevezett „bírálóink“ továbbra is me­sélhetnek, hogy tervünk megvaló­síthatatlan, mert habár a tények na­ponta rájuk cáfolnak, megmutatták, hogy önfejűek. Emlékszünk hogy a tőkés sajtó beográdi tudósítói az ötéves Terv törvényének megjele­nése napján jelentéseikben „nagy­­zoló tervek“ kifejezését használták. Érthető, hogy a kapitalista országok közgazdászai és politikusai nem fog­hatták fel, hogy egy országban, mint a háborúban lerombolt, fel­dúlt, megtizedelt Jugoszláviában hon­nan van ennyi erő és bátorság hogy ilyen feladatokat vállalt magára. Ami a szocialista országok közgaz­dászait és politikusait illeti, akik a fenti dolgokat ismétlik és még rosz szavakat is mondanak, a komolyan gondolkozó ember ezt a két követ­keztetést vonhatja le: vagy egyál­talán nem közgazdászok és nem po­litikusok, még kevésbé szocialisták, vagy pedig züllött politikusok. Emlékszünk, hogy a háború ide­jén is hasonló kérdések és jóslatok hallatszottak, amikor az országban és külföldön sokan „kilátástalan­nak“, „öngyilkosnak", „meddőnek”, »kalandornak« és hasonlónak mond­ták népfelszabadító harcunkat. Ami a népfelszabadító háborút illeti a történelmi tényezők világosan iga­zolták, hogy a Kommunista Párt politikai vonala helyes volt, amikor 1941 nyarán fegyveres harcra hívta fel a népet, világos célokat jelölt meg a felkelés és a fegyveres harc számára. Az ötéves Terv megkez­dése óta eltelt idő, szintén világo­san mutatja, hogy mennyire reáli­sak a feladatok, amelyeket a Kom­munista Párt a terv és a szocialista építés keresztülvitelében népeinkre bízott munkásság, a racionalizálás és a termelési terv teljesítése a meghatá­rozott idő előtt Mindezek a szocia­lista ipar és gazdaság sajátosságai, nem pedig az államkapitalista válla­latoké. Ilyen magyarázatot csak azok adhatnak ak­i a hazánk és szocialista építésünk ellen folytatott hajszába belegabalyodtak, mint csirke a madzagba. Mind kevesebb azoknak a száma, akik a Tájékoztató Iroda állásairól valamilyen »elméleti« magyarázat­tal szeretnének szolgálni hazánk va­lóságáról. Legegyszerűbb fasiszta és támadó országgá nyilvánítani Ju­goszláviát és ezzel már szükségte­lenné vált gyötörni magukat azzal, hogy megmagyarázzák országunk és gazdaságunk jellegét. A szovjet vezetők, akik először »fedezték fel«, hogy hazánk fasiszta-gestapós, kém- és támadó«, tudomására adták a többi ország kommunistáinak, hogy nem kell a marxizmus-len­­izmus el­méletével babrálni, sem pedig elméle­tileg megmagyarázni a Jugoszláviá­val való összetűzés lényegét. Hiszen ezekkel a jelzőkkel könnyen meg­oldanak mindent: a szocialista or­szágok közötti viszony kérdését és azt is, hogy miért e hajsza egy szo­cialista ország és Kommunista Párt ellen, amely a hatalmon összegyez­­tethetetlen ellentétes jellegűvé vált, habár a marxizmus-leninizmus tör­vényei szerint nem lehetne ilyen jellege, s megoldhatnak sok más kérdést is Ezek a jelzők azonban nem má­sok, mint a düh és tehetetlenség megnyilatkozásai, mert a tervek si­kertelenek maradtak. Több mint nevetséges egy tizenhatmilliós lako­sú országról azt állítani, hogy tá­madó szándékai vannak, arról az országról, amely teljes erejével bé­késen épít, lakossága tiszteletben tartja más népek jogait, egész tör­ténelmében kizárólag védelmi hábo­rút folytatott és ebben a háborúban olyan nagy árat fizetett. Nincs és nem is lehet hazánkban olyan állam­vezetőség, amelynek néptömegeink jóváhagynák, hogy erőszakos és támadó politikát folytasson. Bará­taink és ellenségeink jól tudják, hogy népünk és állami vezetősé­günk érdeke csakis a béke fenntar­tása és megőrzése, hogy zavartala­nul folytathassák békés alkotó mun­kájukat. Ezen az elven alapszik egész külpolit­kánk is. Gondoskod­ni a béke megőrzéséről, ez mai alap­vető feladatunk. Ezt pedig legjob­ban tudják a szomszédos országok, elsősorban Albánia, Bulgária és Ma­gyarország népei, amelyek a háború óta a saját tapasztalatukból meg­győződhettek nemcsak arról a vágyunkról, hanem arra irányuló tetteinkről is, hogy a legbarátsá­gosabb és legszövélyesebb v­izonyt teremtsük velük. Semmiféle perek, amelyeknek célja­­bebizonyítani, hogy hazánk megszállni készült Magyarországot, Bulgáriát, Albá­niát, sőt még Lengyelországot is, nem tudják félrevezetni a dolgozó tömegeket azokban az országok­­ban, mert pont ezekből az ostoba­ságokból látják, hogy hová jutnak és mi m­indent találnak ki hazánk és népeink rágalmazói. Éppen azért, mert feltétlen érdekünk a béke fenntartása és megszilárdítása, köte­lességünk támogatni a béke erőit, elősegíteni növekedésüket az egész világon és elítélni a népek békéje ellen irányuló minden kísérletet. Ezzel kapcsolatban meg kell em­líteni tömegszervezeteink kizárását a béke nemzetközi mozgalmaiból a nemzetközi ifjúság szövetségéből a Demokratikus Nők Nemzetközi Szövetségéből, a jogászok nemzet­közi szervezetéből stb. Igaz, aho­gyan ez a kizárás történik, megmu­tatja egyrészt, hogy mi mindenre képesek a Jugoszlávia elleni kam­pány vezetői, másrészt, hogy ez a munka gyengíti a szervezeteket, hi­szen ezek arra hivatottak, hogy a világbéke erősödéséért harcoljanak, nem pedig, hogy teljesen igazság­talan politikát folytassanak egy or­szággal szemben, amely mindenkor előszeretettel és a jövőben is elő­re viszi a béke ügyét. A Szovjet Szövetség és Jugoszlá­via közötti viszály sem a mi civa­­kodási hajlamunkból született, ha­nem bábája határainkon túl van. A Jugoszlávia elleni támadás szer­vezői azok, akik ma be akarják bi­zonyítani, hogy ez a viszály a nem­zetközi proletariátus érdekét szol­gálja, habár a legutóbbi események, mint például a norvégiai és ausztriai választások, a világ kommunis­tái és a becsületes emberek köré­ben támadt zavar és ijedtség, azt bizonyítják, hogy ez a viszály nem szolgálja a nemzetközi proletariátus érdekeit. Ez a viszály ismét igazol­ta Len­n nézetét a Párton belüli vi­szályokról, amikor a Bolsevik Párt X. kongresszusán a Párton belüli viszályok vitájával kapcsolatban megemlítette a kongresszus kikül­döttjeinek, hogy hogyan használ­ják ki a kapitalisták és a burzsoá­­zia ezeket a viszályokat, így fogal­mazta meg: »Ha vita — azt jelenti hogy viszály, ha viszály — azt je­lenti, hogy szakadás, ha szakadás — azt jelenti, hogy a kommunisták gyengültek, szór­tsd, lesd az alkal­mat használd ki gyengeségüket«. Ma látjuk, hogy a burzsoázia és a kapitalisták parolája: »Szorítsd, lesd az alkalmat, használd ki gyengesé­güket!« Ezt csak azok nem akar­ják látni, akik a hazánk elleni haj­szát vezetik. Ezek az emberek elfe­lejtették, hogy ma egyes országok munkásmozgalmának feladatát nem lehet nemzetközi, még kevésbbé el­képzelt központból megoldani egye­dül az illető ország munkásmozgal­ma és munkástömege erejével, eb­ben az esetben Jugoszlávia Pártja és dolgozó tömege erejével oldható meg. M­inthogy ugyanazok az emberek hozták meg a Komintern feloszla­tásáról szóló határozatot, akik ma a Jugoszlávia­ elleni rágalomhadjára­tot irányítják meg kell említeni, hogy abban a határozatban éppen erre a kérdésre vonatkozólag mit írtak: , „Míg jóval a háború előtt — ír­ják a határozatban — mind világo­sabbá vált, hogy minél inkább bo­nyolódik egyes országokban mind a bel-, mind a nemzetközi helyzet, annál leküzdhetetlenebb akadályok­ba ütközik minden egyes ország munkásmozgalma feladatainak meg­oldása akármilyen nemzetközi köz­pont erőivel. Az eltelt negyed évszázad meg­annyi eseméne és azok a tapasz­talatok, amelyeket a Kommunista Internationale szervezett, meggyő­zően bizonyították, hogy­­ a munká­sok egyesítésének az­ a szervezeti formája, amelyet a Kommunista In­­ternacionalé első kongresszusa vá­lasztott, a amely megtalálta a mun-Jcásmozgalom újjászületése kezdeti el^Sf“TM mtor*tnkát*, elavult, minél jobban növekedett «• *, mozgalom, minél bonyolultabbá válaltak feladatai az egyes országok­£uárri'ÍL,a­ leTZett munkáspártok ?ne* szilárdításának akadályává is vált* ~^határoz­at további részében megemlíti, hogy még a Kommunis. internacionalé hetedik kong­resszusa, amelyet 1935-ben tartottak meg kiemelte annak szükségessé­cfonniAgyv® Kommunis'ta Interna- Végrehajtó Bizottsága a m m^a'om minden kérdésé­ben’-rétSí'‘ClaSá­wn *minden ország ind­ok­on ifi SSÁáUf körülményeiből induljon ki és elvileg mell­őze a kommunista pártok belső szervezeti SC“bFet?t^bZVet!en -beavatko­zást. Felvetődik a kérdés hogy ezek az emberek miért térnek nemcsak a munkásmozgalom nista^n/' T£alKa, hanem­ a kommu­­durvahírunk: bc,u®yeibe való leg­e?etönkwaVatk0ZáS Utjára A !ni esetünkben ez az egész párttag­h 2 rwu??ek és képességé­nek le-S 1 ameef & 32 olyanon e£ -eben amely mint a mi Pártunk o ^rr v^n;az egész munkás­a dolgozó tömegek lebe­­­csmésehez vezet, éretlennek nyil­­vánutva őket arra hogy ítélje el a fart és a partv^zetőség helyes vagy helytelen munkádról Mi úgy véljük, hogy a komin­­­erm feloszlatása alkalmával ho­­?á« !^!aroza!nak ez a megállapi­­vem«lyreSC11 helyes volt, amit nyíl Párm­?ntan­i,ZOnyit országunk és nev^i eStte * Ezért több­ mint tenítsí­k azok a Wrek amelyek Párbmba krintenek arról, hogy ne’é , v valamilyen uj Intemacio­cionalAgyneVeZCtt ”Tifoista interna. Sk kp L­ .teremtésén fárado­ SL?* ,kell emelni, hogy sem „Ti­­sfm pedig Uj internacio­nem­­­uSéra irányuló szándék nem létezik. Csak a marxizmus­­lemnizmu­s tanainak minden ér­vetkezet­­ti viszonyaira való kö­vetkezetes, helyes alkalmazásáról és ia­t,ról való letörésről bel­­bezünk. A külföld különféle or­­?9rfAbb-- 5?^rP0s kommunista és ha­évvet Tni^sa- aki nem ért egyet a hazánk elleni hajsza mód-K és céljaival, nem valamf­éle „T­­oista" hanem a szocialis­­közötti helyes viszony s,, ^ ! EZ-Ck- a Szocialista Jugo­a mJ~fJfaZ1 ZSl'nte barátai- Az(o k hTratíita*„em­berek Pedig- akik ma „barátként" szeretnék mr.sukat fel! negyedik inferna- lönféle körü csoportosulnak, kü­lönféle imperialista bérencek stb. abba a csoportba tartoznak, amely­­beszélt, mert mocskos célaik elérése érdekében szereték kihasználni a Szovjet Szövetség­gél,nent helytelen nőim. Kólát de ezek nem is voltak és nem is lesznek barátaink . Ez a Politika és a Tájékoztató Iroda^.ékevesz­ett róg-lombodi,h­a­­különféle alakokba elleP9AtTa­v,halil?*S 8 szocia'lzmus ellenségeibe, hogy megprób­ának a zavarosban halászni. Hogy mi-Snwfobh^et Öltött ez a hadjá­­rat, legjobban mutatja az a 'énv Amn Ä°'iUk a «JW és ri kov k!Zzetet‘ beszédek és c-k­­a knoV ha kiszámítjuk L ';P!k , Pé’dányszámát, a n­­o­ da £kP tttWt és a rádió adá­­*okn kbltségét, kiderül ho*v ti»TM TM dMros Halmas öS szedet fordítottak a JugoszlávH #*i­­!«i. hajszára a TájékozS lLda aberrZ‘ll kk k!Z^6tele «fa. Az gyakran felveti a kérőért nik Iel h,a cnnek az «^egy renden­?" ,ízb *’zedrészét Pártunk BáHs lkh Zfcé.re bocs‘VfSk az ille­­gális harcok időszakában vagy jLt„boru „formán Ha ezek az ^Tnbakek T°®zintén segíteni akar­s, asrss sa,« ■ehetne lakást épiteni, vagy k: 'e? Mint SZár't8nj­a, Szkadári-tavat az ilt! eredményeket ért e! ez és zZn ^n.ha,r? ^rágalmazták a mártó 3 !"iszláv«t megrácal­mázták a népfelszabaditó háborut megrágalmazták az új Jugoszlávia csaknem va­lmennyi élő vezetőjét 8»'k a népi forradalmat és a háborút vezették de nem estek el. minden ,’ehető kémszolgálat ké­­meivé nyilvánítják őket, sőt még a halottakat sem kímélték, mint spa­­nyolországi harcosainkat akik kft. zött 13 néphősünk van, akik beccü­­lettel elestek a harcmezőn szerte hazánkban és »Kiket a budapesti «nnyaláson gestapos kémeknek nyilvánítottak Mily szerencse, hogy a mi népfel­­szabaditó háborúnk és nép forra­dalmunk száz és százezernyi­ pandá­­latra méltó embert adott kö­zöttük azokat az elvtársakat is, akik meghaltak egysze­­rűen, egy száz ellen egy ezer el­len. azért mert határtalan szeretet­­rü­nk iránt azért mert sohasem kételkedi­k.vtervajk­­(Folytatás a hatodik oldalon) A külföldi kísérletek, hogy megzavarták szocialista országépítésünket Valóságunkat nem lehet hazugságok és rágalmak me­gé rejteni Magyar om. JÓL­ÉÉ­T

Next