Magyar Szó, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-02 / 51. szám

M jum* a ? fvISIilfáUl mfmV ! Vajdaság Autonóm Taktomina Népszkupoliná­jának VII. rendes i­lésszaka Kormányunk és Pártvezetüs­égünk számtalanszor rámutatott iírai demokráciánk féryesére és arra, hogy behatóan foglalkozzon­ a tömegek még tevékenyebb részvételével államigazgatásunkban Dobrivoje Vieites elvtárs beszéde Dobrivoje Vidics elvtárs, a költ­ségvetési vitában felszólalva kiemel­te, hogy a javasolt költségvetés magában foglalja azoknak a felada­toknak egy részét, amelyeket a Szövetségi Szkupstina legutóbbi ülésszaka tűzött ki elénk. A költ­ségvetésben felsorolt legfontosabb feladatok közül különösen kiemel­kednek a közgazdasági feladatok amelyekre a népbizottságoknak már az év elején nagy figyelmet kell fordítaniuk és konkrétan meg kel határozniuk milyen alapvető intézkedéseket kell tenni, hogy ezek a feladatok sikeresen megvalósul­janak. Vidics elvtárs ezután áttért a vessetés problémáira és egy­ek között a követ­kezőrcet mondta: (Folytatás a második oldalról) mint ezer szakmunkással kevesebb vett részt, mint 1948-ban. 1949-ben az állami szektoron 174 lakóépület, 21 hidalda, 101 sertés­­es, 54 istálló, 8 baromfiór, stb. a szövetkezeti szektoron pedig 26 ott­hon, 14 istálló, 231 disznóól, 108 fiaztatól, 43 baromfiór, 58 akol, és 4­1 raktér épült, azonkívül ezer és ezer különféle objektumot átalakí­tottak. Habér 1950-ben az állami szektor­ban 1949-hez viszonyítva jelentősen csökkent az alapvető építkezések beruházási terve, a szövetkezeti szektorban azonban 1949-­hez viszo­nyítva jelentősen növekedik és 2.645.880 dénárra rúg. Ebből a ter­melő parafztszövetkezeteknek nyug­­ott beruhá­sási kölcsön összege 2.495.830 dinár. Ezután Zinka Mrksics elmondot­ta, hogy a felvásárlás 1949. évi ter­ve nagyjából jó eredményekkel megvalósult, majd a munkaerő kér­désére térve át így folytatta: — 1948-tól eltérően sok tartomá­nyi és helyi jelentőségű közgazda­sági ágazatban 1949-ben nem me­rült fel a munkaerő kérdése. Egyes vállalatokban még több munkaerő is volt, mint amennyire szükségük lett volna, a tartományi mezőgaz­dasági birtokoknak, az építőipar­nak és a téglagyáraknak viszont nem volt elegendő munkaerejük. Ezért munkaszolgálatunknak az a feladata, hogy 1950-ben sokkal na­gyobb figyel­met fordítson arra a kérdésre, hogy kielégíthessük ezek­nek a közgazdasági ágazatoknak a munkaerő-szükségletét. Ugyanígy 1950-ben nagyobb figyelmet kell fordítani a gazdasági tanulók szá­mának növelésére, továbbá fokoz­ni kell a munkát új káderek kikép­zésre és szakmai tudásuk tökélete­sítése érdekében, több tanfolyam megszervezése, stb. útján. A nép­bizottságoknak teljes támogatást kell nyújtaniuk a szövetségi és köz­társasági vállalatoknak, a munka­erő­ biztosításáért és a munkaerő­­vándorlás ellen folyó harcukban végrehajtva azokat a rendeleteket, amelyek ebből a célból megjelen­­tek.Miután kiemelte, hogy a végre­hajtó főbizottság a szociálisügyi hi­vatalok útján különleges figyelmet fordított a gyermekvédelemre, An­ka Mrksics megemlékezett tarto­­mányunk kulturéletéről és egyebek között a következőket mondotta: — Nagyon komoly és szép ered­ményeket értünk el tartományunk­ban a néptömegek kulturszínvona­­lának emelése terén. 1949 ben 112 népegyetemi és 133 előadó szekció működött. Ezek keretében 5.198 előadást tartottak, mintegy 800.000 hallgató előtt. Falvainkban és vá­rosainkban 1949 folyamán 583 nép­könyvtár és 9 városi könyvtár mű­ködött összesen 780 000 könyvvel amelyek közül 630.000 könyv for­gott közkézen, vagyis 17,7 száza­lékkal több, mint 1948-ban. A könyvtárak látogatóinak száma pe­dig 31,7 százalékkal növekedett A népkönyvtárak és olvasótermek ke­retében 350 előadást, 180 irodalmi estet stb. tartottak. A 88, árusítás­sal egybekötött könyvkiállításon 20,000 könyv kelt el a nép körében A mozide adásokon több mint 9 mil­ló ember vett részt, vagyis 18,4 .Eddigi munkánk eredményei eb-­­­ben az iszosznáfban, lap? Ön pedig für­ben élelvendű­ek ahhoz, hogy áté­­keljünk bizonyos jelenségeket, irá­nyításunk módszerével, hogy ennek alapján foglal­­­­unk álláspontot és lássuk, milyen negatív tepaszfudato­­kat mutat a gyakorlat és milyen erőfeszítéseket kell tennünk, hogy az irányítás módszerében annyira fejlődjünk, hogy képesek legyünk felölelni a megovásra váró felada­tokat. A végnetrakő főbizottságnak, mint e Szkupstina szervének min­denekelőtt az a feladata, hogy út­mutatásokkal segítse a járási és vá­rosi népbizottsgokat, másrészt pe­­ddig, hogy biztosítsa a líu­ventt­e 1- i adatok operatív végrehajtását Azt százalékkal több, mint 1948-ban. Múzeumainkat 1949-ben­­mintegy 160.000 személy látogatta, az állami színházakban pedig 390.000 ember nézte végig az előadásokat. Az ama­tőr színjátszó csoportokban M..276 aktív és mintegy 10.000 pártoló tag tömörült Az amatőr színházak, 3.448 előadást tartottak s ezeket 1.300.000 ember nézte végig. 1949 folyamán 53 énekkarban, 2.755 énekes versenyzett, stb. stb. Ugyanígy komoly eredményeket értünk el a nemzeti kisebbségek kulturszínvonalának emelése te­rén is. 1949 folyamán a vajdasági kulturegyesületek szövetsége kere­tében 168 nemzeti kisebbségi kul­­turegyesület működött mintegy 20.000 taggal. Ezek közül 90 ma­gyar, mintegy TO.OOO taggal, 35 Dö­mém 2.400 taggal, 1 ruszin 1.119 taggal és 32 szlovák 5.062 taggal. Ez azt jelenti, hogy 1949-ben 49-nel több ilyen kisebbségi egyesület mű­ködött, mint az előző évben. A nép­egyetemeken a nemzeti kisebbsé­gek nyelvén 180 előadást tartottak, éspedig 61 politikai tárgyú elő­adást, 51 előadást a szocialista or­­szágépítés témaköréből, valamint 46 népszerű tudományos előadást. Az előadói munka nagyobb részét azonban a különféle tömegszerve­zetek végezték. 1949 folyamán Vajdaságban a nemzeti kisebbségeknek 158 könyv­táruk volt mintegy 30.000 könyv­vel. A kulturális-művészeti tevékeny­ség legfejlettebb formája, amely állandóan fejlődik mind tömeges­ség, mind pedig minőség tekinteté­ben, a színjátszás. 1949-ben 145 műkedvelő csoport volt 3000 tevé­keny taggal, vagyis 137 százalékkal több, mint­ 1948-ban. Ezek a csopor­tok 1145 előadást tartottak, ame­lyeken 433.000 néző vett részt. 1949-ben 149 kisebbségi műkedvelő csoport vett részt a versenyben. Ki kell emelni a nézők számának rend­kívül nagy növekedését minden nemzetiség körében a­z előbbi év­hez viszonyítva. Különösen nagy kulturális hatást gyakorolnak a tö­megekre a román műkedvelő cso­portok. A Szuboti­án működő Ma­gyar Népszínház minőség tekinte­téb­en nem marad el a Noviszádon működő Vajdasági Népszínház mö­gött A nemzeti kisebbségek kiadói te­vékenysége érezhetően növekedik 1949-ben 194 mű jelent meg az 1948 évi 67-tel szemben stb. Mindezek az adatok meggyőzően tanúskodnak arról, hogy Pártunk és néphatósá­gaink állandóan és mind nagyobb mértékben gondoskodnak dolgozó népünk kulturális fejlődéséről. Egyúttal mutatják azt is, hogy a kultúra a dolgozó nép tulajdonává vált, amelyet saját alkotó munká­jával szüntelenül gazdagít. Ezután a végrehajtó főbizottság elnöke népbizottságaink munkájá­ról beszélt, majd egyebek között a következőket mondotta: „ Elmondhatjuk, hogy népbizott­ságaink munkája 1949 ben az előb­bi évhez viszonyítva javult, h­abár még mutatkoznak fogyatékosságok munkájukban, így például a végre­hajtó főbizottság, valamint a járási városi népbizottságok közötti kapcsolat 1949 folyamán megfele­lő volt. I­yakori tanácskozásokat tartottak az egyes ágazatok meg­mondhatjuk azonban, hogy a végre­hajtó főbizottságban nem fordítot­tak megfelelő fgyelmet arra, hogy útmutatásokkal lássák el a járási, városi és helyi népbizottságoka­t az irányítás médiával kapcsolatban, hogy a végrehajtó főbizottság a maga reszortjaiban inkább a fel­adatok operatív végrehajtásáért fo­lyó harc vonalán haladt. Ez nem vol­na hiba, ha ezzel egyidejűleg a végrehajtó főbizottság minden re­szortja megtette volna a többi in­tézkedést is, hogy a járási és váro­si népbizottságok reszort-szervei megértsék ingyen szervezeti­, szak­os politikai intézkedéseket kell megtenni a különféle feladatokkal kapcsolatban,­s bizottjaival. Megtörtént a járási népbizottságok átszervezése és je­lentős mértékben kiegészítették a közalkalmazottak káderének össze­tételét. Számos tanfolyamot rendez­tek az állami közigazgatás káderei­nek kiképzése érdekében, így, mű­ködött egy tanfolyam a helyi nép­bizottságok elnökei és titkárai szá­mára, egy másik tanfolyam pedig, amelyet Beográdban tartottak meg nagyon jó eredménnyel, a járási népbizottságok elnökei és titkárai számára. A közalkalmazottak szá­mára rendezett 144 tanfolyamon 5.868 személy vett részt. Ezenkívül folyamatban vannak a népbizottsá­gok adminisztrátorai számára szer­vezett tanfolyamok, 24 járási és vá­rosi népbizottság keretében 1027 hallgatóval. A járási és helyi népbizottságok keretében létrejött az állandó fel­vásárló apparátus, amely lehetővé teszi, hogy a felvásárlási tervek legnagyobb részét ennek az appa­rátusnak az útján lehessen lebo­nyolítani. 1949 folyamán megtisz­togatták a helyi népbizottságokat a különféle ellenséges elemektől, a helyi népbizottsági választásokon pedig sok új bizottsági tagot vá­lasztottak, akik kitűntek eddigi munkájukkal és erő­feszítéseikkel Mindez azt mutatja, hogy tovább fokozódik a népbizottságok munká­jának szervezettsége és javul mi­nősége. E mellett azonban népbi­­zottságaink munkájában komoly fo­gyatékosságok is vannak, így pél­dául 1949 folyamán úgyszólván egyetlen járási és városi bizottsá­­­gunk sem tartotta meg a törvényes időközben rendes üléseit. Több hónap is elmúlik anélkül, hogy egyetlen teljes ülést is tartottak volna, például Topolyán és Verse­­cen, a pancsevói járási népbizott­ság pedig az egész elmúlt év folya­mán csupán egy ülést tartott. A járási és városi népbizottságoknak összesen 220 ülést kellett volna tar­taniuk, e helyett azonban csak 123-at tartottak meg. Ennek egy­részt az volt a következménye, hogy a végrehajtó bizottságok mint az állami közigazgatás szervei el­távolodtak népbizottságuktól, más­részt pedig a népbizottságok ily módon nem képezik a népuralom élő és aktív testületét. A választók gyűlését a legtöbb esetben nem tart­ják meg a törvény által előírt időközökben. Ebben a tekintetben az 1.libunári, topolyai, pancsevói, noviszádi, rumai és szremszkomit­­rovicai járások a legrosszabbak. Ezeknek a területén vannak olyan helyi népbizottságok, amelyek eb­ben az évben egyszer sem tartották meg a választók gyűlését. A járási és városi bizottságok ülé­sein leginkább közgazdasági kér­déseket tárgyalnak meg, viszont kevés, figyelmet fordítanak a nem közgazdasági vonatkozású ágaza­tokra. A járási végrehajtó bizott­ságok 1949 első tíz hónapjában tar­tott, 293 ülésének napirendjén 108 esetben szerepelt a felvásárlás, 62 esetben az adófizetés, a szűkebb ér­telemben vett kommunális ügyek­ről, a munkaerőről, közoktatásról stb. viszont ritkán vagy egyáltalán sohasem tárgyaltak. A helyi nép­­bizottságok munkáját ezeken az üléseken mindössze 13 esetben vi­tatták meg A helyi népbizottságok munka Továbbá, a végrehajtó főbizottság megbízottai nem igen tanulmányoz­zák a szervezeti formákat, amelye­ket fejleszteni kellene, vagy ame­lyek kifejlődnek a helyi népbi­zottságban, vagy a helyi népbizott­­ságok körül. Ily módon a helyi nép­bizottságok apparátusának kiépíté­sével kapcsolatos kérdést s a nép bevonását az államügyek igazgatá­sába a végrehajtó főbizottság meg­bízottai átengedik a járási népbizott­ságoknak, úgy vélik, habár ezt senki sem fogalmazta meg, hogy ez a járási népbizottságok gondja és dolga. Úgy vélem, elvtársak, hogy ez is komoly fogyatékosság a végre­hajtó főbizottság munkamódszerében s hogy ezt helyre kellene hoznunk. A járási népbizottságokban sok megbízott hajlamos arra, hogy azt mondja: »Nekem nehéz megváló®»« tani a feladatokat, mert nincs fize­tett apparátusom a helyi népbi­zottságban«. Vitáinkban és szemé­lyes beszélgetéseink közben sok pa­nasz hangzik el arra vonatkozóan, hogy a helyi népbizottságokban ap­parátusunk gyenge és kicsi, hogy kevés fizetett káderünk van Ez a beszéd és az ilyen felfogás alapjá­ban véve téves. A helyi népbizottsá­gok megszilárdítása kérdésének lé­nyege abban rejlik, hogy hogyan sikerült bevonnunk a naptömegeket a számos feladat megoldásába. Úgy vélem, elvtársaim, hogy a népbizott­ság­okról szóló törvény meghatároz­ta a kereteket, amelyek között ki­fejleszthető a termékeny együttmű­ködés a nép és a népbizottságok között s vannak olyan meghatáro­zott formáink, amelyek segítségével, ha lelkiismeretesen kivizsgáljuk m­unkaeredményeiket, kijavítsuk gyakorlatukat, tökéletesítsük mun­kájukat, akkor minden helyi nép­­bizottságban ugyanannyi reszortunk lehet, amennyi a végrehajtó főbi­zottságban is van éspedig fizetés nélküli reszortok, amelyek nem len­nének rosszabbak, sőt úgy vélem, bizonyos körülmények között még­­jobban is működnének, mint egyes fizetett apparátusok. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani arra, ho­gyan tevékenykedik például a kom­munális kérdések tanácsa bizottsá­ga, a szociális gondoskodás taná­csa, a közoktatásügyi tanács, a pénzügyi kérdések, a mezőgazdaság tanácsa, stb. Annak tanulmányozása, hogy milyen gyakorlat alakult ki ez alatt a néhány év alatt, amióta szá­mos népbizottságban működnek, s a róluk való gondoskodás­­ egyik legfőbb mozzanat, amellyel foglal­kozniok kell a végrehajtó főbizott­ság és a járási népbizottságok meg­bízott­a­inak. Állami apparátusunk kiépítésében lehetetlen megkerülni annak szüksé­gességét, hogy a dolgozó tömegek részt vegyenek az állam igazgatásá­ban. Kormányunk és Pártunk Köz­ponti Vezetősége, de különösen Tito és Kardely elvtársak sok utasításuk­ban, beszédükben és értekezéseik­ben rámutattak népi demokrá­ciánk lényegére s éppen azt követe­lik tőlünk, hogy tevékenyen foglal­kozzunk a tömegek államigazgatás­ban való részvételének formáival, módjával és tartalmával. Már­pe­dig a tömegek legközvetlenebbül és legteljesebben éppen helyi mére­tekben a helyi népbizottsággal való együ­ttműködésben­ vehetnek részt az államigazgatásban. Ha mondjuk a szociális gondoskodás tanácsa vala­mely bizottságban körülbelül 20 megfelelő falusi elvtársból és elv­­társnőből álló rugalmas testület volna, s ha vezetője képes volna arra, hogy tanulmányozzon a maga falujában bizonyos szociális kérdé­seket, — nem merev gyakorlatias módon, — ha e mintegy 20 ember közül egy vagy kettő, mondjuk hozzálátna ahhoz, hogy tanulmá­nyozza az első és második világhá­ború falubeli rokkantainak életét, hogy beszámoljon a tanács előtt arról, hogyan élnek ezek és mit kellene ten­nie a helyi népbizottságnak ebben a kérdésben, vagy ha a helyi nép­bizottság nem képes erre, mit kel­lene tennie a járási népbizottság­­nak, , akkor ez mindenképpen na­gyon hasznos dolog volna. Ha ugyanebben a tanácsban az elvtárs­­nők egy csoportját megbíznák az­zal, hogy vizsgálja ki hogyan élnek az árva gyermekek, akiket egyes családok gondjaira bíztak ha ugyanennek a tanácsnak egy másik csoportja tanulmányozná a hadi­özvegyek életét, vagy azoknak a családoknak a helyzetét, akiknek fiaik katonai szolgálatot teljesíte­nek s ha e rendszer szerint mind­ezeket a kérdéseket feldolgoznánk, vájjon nem örtene-e még konkré­tabb tartalmat, szociális gondosko­dásunk és vájjon csupán ebben a kérdésben nem lehetne e nagy lel­kesedéssel bevonni 400 népbizottsá­­gunk munkájába mintegy 8000 akti­vistát? Vagy vegyünk talán egy másik tanácsot. E példa alapján észrevehetjük, hogy a reá háruló problematika szerint minden egyes tanács kivizsgálhatná­­ meg! 'á- Elmoshatni'!, hogy népbizottságunk atnulása az Hobbi évhez viszo­nyítva javait, habár voltak fogyatékosságok is (tunikájában — sjegez fe le Lu&m Mrksics­evn&k f&ts&alak­ítsáb&n módszerében még mindig kam­­pányszerüség tapasztalható. Még nem hajtották végre minden bi­zottsági tag helyes megterhelését különféle miamikaerőkkel s ez a leg­főbb probléma a helyi népbizottsá­gok munkájában. A polgárok tanácsainak és a bi­zottságoknak a rendszere 1949- ben fejlettebb volt, mint 1948-ban. A néptömegeknek a hatóság és az állami közigazgatás munkájában való részvétele azonban leginkább a polgárok számos értekezletén ju­tott kifejezésre, amelyeken meg­tárgyalták az állami terveket és a foganatosítandó intézkedéseket, s ezeken az értekezleteken mozgósí­tották a polgárok szükséges számú aktíváit, amelyek a néphatóságok szervei nevében végrehajtották­­ a kijelölt feladatokat. Ebből az kö­vetkezik, hogy a helyi népbizottsá­gok munkájukban voltaképpen a néptömegekre támaszkodtak, ami nélkül nem valósíthattak volna meg számos feladatot. Ezt azonban nem tették kellő mértékben azok­nak a formáknak az útján, amelye­ket a népbizottságokról szóló álta­lános törvény irányoz elő, vagyis a tömegszervezetek útján folyó munkát előnyben részesítették a választók gyűléseivel szemben. Azonban minden fogyatékosság ellenére is, amint már fentebb mondtam, népbizottságaink belső munkája mégis javult. Ha azonban azokról a feladatok­ról beszélünk, amelyeket népbizott­­ságaink 1949 folyamán megvalósí­tottak, akkor meg kell mondanunk hogy ezeket a feladatokat sikere­sen elvégezték. Ezt tanúsítják az ötéves tervünk megvalósításában elért általános eredmények is. A végrehajtó főbizottság a maga részéről megteszi a szükséges in­tézkedéseket, hogy 1950-ben felja­vuljon a népbizottságok munkája vagyis, hogy rendszeresen megtart­sák a járási és városi népbizottsá­gok teljes üléseit, hogy ezeken az üléseken és a végrehajtó bizottsá­gok ülésein megtárgyaljanak min­den kérdést, ne pedig csak a köz­­gazdasági vonatkozású kérdéseket; hogy feljavuljon a helyi népbizott­ságok munkája, különösen pedig, hogy rendszeresen megtartsák a választók gyűléseit; hogy biztosít­sák a törvényszerűséget munká­jukban. Néptársak és néptársnők, az 1949- ben elért nagy eredmények azt mutatják, hogy tartományunk dol­gozói, Pártunk és Tito elvtárs ve­zetésével abban az általános harc­ban kifejtett öntudatos erőfeszíté­seikkel, amelyeket ma egész ha­zánk népei folytatnak, s méltókép­pen kivették részüket a szocializ­mus hazánkbeli, minél gyorsabb építéséből, s az igazságnak a hazug­ságok és rágalmak feletti győze­lemért hazánk szabadságáért és függetlenségéért, a népek között­ egyenjogúságért folyó harcból. Az 1949-ben elért eredmények­­ egyúttal azt mutatják, hogy tarto­mányunk dolgozói, a munkások parasztok és dolgozó értelmiségiek 1950 ben minden erejüket latba ve­­tik, hogy Pártunk és Tito elvtárs vezetésével sikeresen megval­ósítsa­nak minden feladatot, minden né­pünk jobb és boldogabb életének megteremtése érdekében.(Folytatás­­ az ötödik oldalon)

Next