Magyar Szó, 1950. június (7. évfolyam, 129-153. szám)

1950-06-01 / 129. szám

VIAGYAM Stemm. m. i.2 Jugoszlávia muvhasosztérya és népci iarcosffpan ildozatai féltsenek el bennünkelni erővel a szoc . Izmos eszméiért és hazánk szabadságáért Ml# harcban , ■ ssBilitta rusimitében Milaina Syilasz elvtárs a zágrebi gyászünnepségen (Folytatás az első oldalról) harca és kkradatos halála csak még tovább élesztette a tüzet, a- ; melyben Tito bátor és mesteri vezetése alatt, olyan elvtársak utján, amilyen Kc-oc, .ír, Kras, Kovácsevics és se.. mások, edződött és kibontakozott .Jugoszlávia Kommunista Pártja, és amely kiterjedt Jugoszlávia Kálidén vidékére, afelszabadátó háború hatalmas tüzévé vált, és eltörölte,a fosztogatás, rabság, vadállatiasság, megtévesztések és alattomosságok régi rendszerét. Az elesett elvtársiak nem érték meg azt, amit ma Pártjuktól és Titó elvtárstól, vezetett népeink, építenek. De ők sejtették és hitték, és tudták , hogy ez eljön és bekövetkezik, és öntudatosan, más hősök százezreivel együtt, beépítették életüket a jövendő szocialista Jugoszlávia alapjaiba, az emberek és népek közötti új, valóban egyenjogú viszony alapjaiba, ők rém tudták és hozzánk hasonlóan nem is tudhatták, akkor, hogy éppen a szocializmus első országában jön létre a revizionizmus központja,, hogy ez az ország a szocializmus és a nép felszabadító harca elárulásának központjává válik, ők harcoltak, s életüket adták az új társadalomért, amelybe» a dolgok «ók valóban a maguk urai lesz- nek, amelyben a népek valóban szabadok és egyenjogúak lesznek. s harcoltak és elestek ezért, az ilyen táj világért, amelyre a történelmi fejlődés hivatottá tette a munkásosztályt, hogy felépítse és amelyet a munkásosztály fel is épít minden ellenisége és e szerepének ellenségei ellenére. Mi, akik ma élünk, s akik utánunk következnek?, kötelesek vagyunk előre haladni ezen az úton, mindinkább közeledve a proletariátus és a haladó emberiség végcéljához, a népek testvériségéhez ás valóságos egyénjoguságához, s az emberek valóságos egyenjogúságához. És valóban, népeink ma az ő útjukon haladnak, éspedig ugyanolyan rettenthetetlenül, ugyanolyan bátran és ugyanolyan hittel, ahogyan a forradalmárok haladtak, és elestek. Az ő ügyük az egész dolgozó nép, Jugoszlávia minden népének ügyévé vált. És amint annak idején az 'oroszországi Októberi Forradalom forradalmaárai egyengették a szo- ■ cializmus új útjait, s ügyük az egész haladó emberiség ügye volt, ugyanez a helyzet ma Jugoszlávia népeinek harcával is. Mert a szocializmus további, fejlesztéséért folyó harcot nem lehet kisajátítani és nem lehet csupán egy nép, vagy egy mozgalom ügye, mert maga a szocializmus természeténél fogva nemzetközi jellegű. Az a harc, amelyet népeink és pártunk ma folytatnak a szocialista országépítésért és a nemzeti egyenjogúságért, a világ minden valóban haladó emberének ügyévé fog válni s már azzá is válik. Népeinknek büszkéknek kellendők arra, hogy erre az uj útra léptek és elindultak rajta, s hogy tettekkel mutatják meg, hogy minden nép, amelynek belső forradalmi erői vannak, ezen az úton haladhat ma. " Népeinknek büszkéknek kell lenniük azokra a dicső áldozatokra, amelyeket azért hoztak meg, hogy egyengessék az utat a szocializmus, a szabad és egyenjogú népek boldog élete felé. Munkásosztályunknak büszkének kell lennie arra, hogy ilyen lelkes és rettenthetetlen forradalmárokat adott soraiból, amilyenek azok az elvtársak, akiknek földi maradványait ma eltemetjük.. Büszkének kell lennie Made Koncsárra, akinek bátorsága, állhatatossága és szilárdsága nem ismert akadályt, akinek nemessége, elvtársiassága és emberszeretete nem ismert egy szikrányi önzést sem, akinek az ellenség iránti gyűlölete ismert pillanatnyi gyöigfelségét sem, akinek hite és hősiessége határtalan volt, s akinek a Pártért és egységéért folyó harc, Jugoszlávia munkásosztályának és népeinek ügyéért folyó Ijjítov,ví egyedüli gondolata és érdeszísi, legteljesebb öröme. Sors elvtárs elesett névtelenül, miatt névtelen harcos. A Párt New Portoból jelentik: John Bogga, az amerikai haladó párt és a világbékekongresszus alelnöke a napokban sajtónyilatkozatot adott, melyben kifejezte azt a véleményét, hogy a világbéke-kongresszus intézőbizottságának ülésén követelni fogja, hogy szüntessék meg a Jugoszlávia ellen folytatott diszkérinációt és ellenséges politikát. Követelni fogja, továbbá, hogy a világbéke kongresszust szélesebb alapokra fektessék és olyan személyiségeket is hívjanak meg körében mint Trygve Lie, Henry Walace, Rooosevelt asszony és mások. A békemozgalmat nem lehet azonosítani egyetlen ország külpolitikájával sem. .Itt elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra és a Szovjet Szövetségre gondolok — hangoztatta Rogge. A továbbiakban leszögezte, hogy minden ország sajátos feltételeinek megfelelően rendezheti be életét. Nincs két olyan ország, amely pontosan egyforma módon hajthatna végre bizonyos reformokat. Sem az amerikai kapitalizmust, sem az orosz kommunizmust nem Bélé az elesett harcosok poraira kell rákényszeríteni egyetlen őrazonban ismerte és szerette őket, odaadásukért és szilárdságukért. Az ellenség is ismerte őket és rettegett tevékenységüktől. A munkás osztály és fiainak igazságát és igaz ügyét semmi sem bírta és nem is bírja megsemmisíteni. Nevük ma él és élni fog népeink szívében, ,az ő forradalmi tüzük fénylik ifjúságunk szemében, az ő szívük dobog munkásosztályunk és dolgozóink szivében, akik a boldog, szabad emberek és szabad népek otthonát építik, amilyent még nem látott az emberiség. Jugoszlávia munkásosztálya és népei harcosainak áldozatai töltsenek el bennünket új erővel a szocializmus eszméjéért és hazánk szabadságáért folyó harcban! és köszönet nekik! Gyilasz elvtárs beszéde után Rade Koncsár, Joszip Kras és Vojo Kovácsevics néphősöket, a SzKOJ KV hét titkárát: Joszip Debelyakot, Pajo Marganovicsot, Mijo Oreskit, Janko Misicset, Zlatko Snajdert, Joszip Kolumbot és Pera Popovicsot, továbbá Niko Hetyimovicsot, Jugoszlávia Vörös Segélyének titkárát, Joszip Adamicsot, Horvátország KP zágrábi városi párt vezetőségének tagját és Szlávko Greskít, a SzKOJ tagját leeresztették a közös sírboltba, amelyet a hálás nép emelt nekik. Ezután a Jugoszláv Hadsereg katonáinak díszszázade hármas dísz- sortüzet adott le a sírnál. Rade Koncsar és tizenkét társának emlékműve a nagrebi Mirotiójban I Rogge követeli Jugoszlávia visszaüt a fisat a, Wliastarvezetliv szagra sem. Le kellszokni and, a rossz gyakorlatról, hogy vádakkal és viszontvádakkal illessük egymást, ami nemcsak Amerika és a Szovjet Szövetség, hanem a tájékoztatóirodái, országok és Jugoszláviaközött folyik. Ennek megfelelően Rogge határozati javaslatot kíván benyújtani a világbéke kongresszushoz, melyben követeli, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság békedelegációjának részvételét a kongresszus munkájában. Rogge végül kétségbe vonta azoknak a jugoszláv-ellenes vádaknak az igazságát, melyeket Rajk vallomására alapítanak. Kijelentette, hogy személyesen beszélt Beblerrel, M. -. Coviccsal és Vukmanoviccsal, akik hitelt érdemlően bebizonyították neki, hogy egyikük sem tartózkodott azokban a franciaországi gyűjtőtáborokban, melyeket Rajk említ. Rajk vallomása nem lehet alapja egy ország eltávolításának a békeszervezetből. »Szeretném, ha ez a szervezet, melynek a világbéke megteremtése a legfőbb célkitűzése, az első legyen, amely visszafogadja tagjai közé Jugoszláviát. Ez egy lépést jelentene a világbéke megszilárdítása felé« — fejezte be Rogge. Szabíts reakciós kirohanáséit Triesztben Triesztből jelentik. A Vidakpárti tájékoztatóirodások nagy propagandát fejtenek ki Triesztben és úgynevezett tiltakozó gyűléseket rendeznek a jugoszláv övezet ügyében. Egy ilyen tiltakozó gyűlésen a trieszti Vaknamnó téren mindöszsze 300 ember vett részt, ami a legékesebben mutatja, mennyire elvesztették befolyásukat Vidakék. Tehetetlen dühükben a legnyíltabban együttműködnek a trieszti fasiszta elemekkel. Ezek a fasiszta elemek és háborús bűnösök kedden megtámadták és halállal fenyegették dr. Joszip Deklevát, a szláv olasz Népfront községi képviselőjét. Dr. Dekleva a trieszti városi tanács üléséről távozott, amikor ez az aljas támadás érte. A városi tanács ülésén ocsmány módon rágalmazták Trieszt jugoszláv övezetének néphatóságait és azt állították, hogy ott »terror« uralkodik. Az ülésen a Vidali-pártiak is határozati javaslatot terjesztettek elő, melyben rágalmaikkal túlszárnyalták még a kereszténydemokrata párt szónokait is. Eidu Pavimninehét nepáli SL egy-egy szakasza vmíé A forradalom elesett hősi harcosai egy csoportját temették felemelő ünnepség közepette közös sírba Zagrebban. Életük egy-egy szakasza annak a nehéz, de dicső útnak, amelyet jártunk a burzsoázia embertelen terrorja alatt és a megszállás idején megtett. Ezer és ezer kommunista példaképei ők, akik egy fenséges épület alapjaiba rakták le életüket, amelyet Új Jugoszláviának, szabadságnak, Ötéves Tervnek, szocializmusnak és boldogabbJövőnknek nevezünk és hiszünk, f©sjg% Uras szegény parasztcsalád gyermeke volt. 1900 ban született Vugrovcin, Horvátországban. Tizennyolcéves korában már kimagasló szakszervezeti munkás. 1926-ban a »Borba« technikai szerkesztője és a »Hírek a gyárakból és falvakból« rovatot szerkeszti. Számtalanszor letartóztatják, hat esztendeig ül börtönben. Később ismét, letartóztatják és üldözik. Tovább dolgozik. Mint az URS tartományi tanácsának tagja, egyike azoknak, akik a Párt vonalának megvalósításán dolgoznak a szakszervezetekben. Horvátország Kommunista Pártja I. kongresszusán beválasztják a horvát Központi Pártvezetőségbe, Jugoszlávia V. pártkonferenciáján pedig Jugoszlávia Központi Pártvezetőségébe. A megszállást követő időben a felkelést szervezi, mígnem 1941 októberben Karlovcin megölik az usztasák. Krast a népi felkelésben kifejtett munkásságáért néphőssé nyilvánították. 10szip Debelyáti tizennégyéves korában otthagyja faluját, a horvátországi Oresjet és a kibírhatatlan szegénységet; pékinasnak megy Zágrábba. Itt találkozik a forradalmárokkal. 1921- ben tagja a SzKOJ-nak, 1923-ban pedig a Pártnak. Őt is üldözik, s rövidesen átesik az osztályharc tűzkeresztségén. Legendák szólnak arról, hogyan szökött meg megbilincselt kézzel a robogó vonatból Beográdban dolgozik, és letartóztatás ide, letartóztatás oda: a pártfeladatát teljesíteni kell. A szökés után visszamegy a fővárosba és végrehajtja feladatát. 1927-ben titkára a SzKOJ horvátország-körleti vezetőségének, résztvesz a Párt negyedik kongreszsansén, külföldre megy, meghiszszatér és 1931-ben a SzKOJ központi vezetőségének titkára. Egy munkás lakásán kerítette be a csendőrség. Egy titkosrendőrrel folytatott harcban kapott sebeit gyógyítgatta. Gépfegyvertűz alá vették a házat a csendőrök. Utolsó golyójáig védekezett. Mif© dresini Zagreb külvárosában egy munkástelepülés homályos pincéjében született. Éhező, örömtelen gyermekkor volt a későbbi forradalmár életiskolája. 1922-ben lesz tagja a SzKOJ-nak, egy évre rá a SzKOJ zágrábi vezetőségének titkára. Fáradhatatlanul dolgozik. 1926-ban a SzKOJ Központi Vezetőségének szervező titkára. A rendőrség 50.000 dinárt ígért annak, aki kezére játssza. 1928-ban Mijo Oreski a SzKOJ Központi Vezetőségének titkára. Szamoborban lelt nyomára egy rendőrspicli. Két tehergépkocsi rendőr rohant utána, bekerítették a házat. Egy óra hosszáig tartott a harc, Mijo Oreski utolsó leheltetéig. Pavl Marjanevics bánáti születésű, 1904-ben született Deliblaton. Cipészmunkás. Fiatalon bekapcsolódik a szakszervezeti mozgalomba. A nagrebi munkások minden mozgalmában résztvesz. Húszéves korában a Szovjet Szövetségbe megy pártiskolába. 1928-ban tér vissza. A párt vajdasági frakciós csoportjainak felszámolásán dolgozik sikerrel. Előbb a SzKOJ Központi Vezetőségének szervező titkára, majd a Párt ne-gyedik kongresszusán a Központi Pártvezetőség tagjává választják. 1929 április kéeestén fogta el a rendőrség. Több mint két hónapig kínozták vadállati módon, de Pajo Marganovics semmit sem árul el. Utolsó szavaival a forradalmat éltette. Jani© M'Sics apjának két hold földje volt, és tíz gyermeke. Korán meggyűlölte a kizsákmányolást. 1900-ban született Szlana Dolán, Horvátországban. 1920-ban tagja a SzKOJ-nak, Kiváló agitátornak és szervezőnek bizonyul és 1925-ben a SzKOJ Központi Vezetőségének titkára. Zlatko Sneiderrel 1922-ben a Borba ifjúsági rovatát szerkeszti, valamint a lap terjesztésén dolgozik. Bejárta az egész országot. A zágráb-környéki Kusztosiján ifjúsági munkáslapot ad ki, az »Iszkrát«. A rendőrség üldöztetése elől külföldre kell menekülnie. 1928-ban tért vissza, és egy évre rá esett el abban a szamobori házban, Mijo Oreskival együtt. Zlatko Sneider hasonlókép bejárta egy igaz forradalmár tövises útját. Szlavonszki Brodban született 1903-ban. Mint középiskolás már tagja a SzKOJ-nak és nem sokkal ezután megkezdődik üldöztetése, hogy élete végéig tartson 1922-ben a SzKOJ KV politikai bizottságának tagja, majd 1924- ben titkára. Az »Ifjúsági Borba« szerkesztője ugyanakkor. Elfogják, egyik börtönből a má- , síkba vetik. A zenicai börtön vizes kamráibantuberkulózist kap. A Párt szelleme, a harci szellem azonban nem tört meg benne. Megőrizte kommunista büszkeségét, becsületét élete végéig. — 1931-ig. Koszp' Kjutno a nisi vasúti műhely legendás hírű munkása, törhetetlen forradalmár. 1903-ban született a szlavonszkapozsegai Kutjevon, Zagrebban tanulja ki a lakatosmesterséget , már mint ipas részt vesz a sztrájkokban. Itt lesz a SzKOJ tagja, majd M-ban a SzKOJ Közpmló Vezetőségének tagja, 1930-ban pedig titkára. Egyszerű bátor szavaival gyújtott és vitte magával a munkásokat. 1930 augusztusában halt hősi halált Pero Popoviccsal együtt, utolsó szavaival a Pártot éltetve. Pera P©p©vic$-Aga uzsicei cipészmunkás volt. Neve szintén elválaszthatatlan Jugoszlávia ifjúsági és munkásmozgalmától. Szüleit korán elveszti és a noviszádi gyermekmenhely lakója. Ahogy innen megszabadul, tagja lesz a SzKOJ-nak, és nem sokkal ezután már fasisztaellenes ifjúsági csoportokat szervez Uzsicén. Később Beográdba megy, ott a SzKOJ városi vezetőségének tagja. 1928-ban választják a SzKOJ Központi Vezetőségének szervezőtitkárává. Zágreb utcáin esett el a rendőrséggel folytatott harc közben egy másik ifjú forradalmárral, elvtársával , Joszip Kolumiovval együtt Vivr Kovisicsevics 1913-ban született Crna Gorában, a Danilovgrád környéki Dolovin. Szegény parasztcsalád tehetséges gyermeke. Podgoricára küldik iskolába. Elvégzi a kereskedelmi főiskolát. Később a zágrábi külkereskedelmi főiskola hallgatója. 1937-ben lesz tagja a Pártnak. A megszállás a hadseregben ért pártfeladatot teljesít. Zágrábban mint a városi pártvezetőség volt tagja kompromittálja magát, ezért illegalitásba vonul. 1941 szeptemberében fogják el az usztasák. Vadállat kínzások közepette halt meg, anélkül, hogy elárulta volna társait. Vojo Kovecsevicsot is néphőssé nyilvánította az új, szocialista Jugoszlávia dolgozó népe. JOSE DEL BARIO: NYÍLT LEVÉL SPANYOLORSZÁG KOMMUNISTA PÁRTJA POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK , ÍMŰ ÍR A BEFEJEZŐ RÉSZÉT HOLNAPI SZÁMUNKBAN KÖZÖLJÜK.