Magyar Szó, 1950. december (7. évfolyam, 285-310. szám)

1950-12-02 / 285. szám

2 Magyar Szé Jilikoban írtuilasz: Időszerű témák 2. Két világ vagy egy, amelyet összeegyeztethetetlen ellentmondások szőnek át A »nyugati« propagandában, — különösen pedig a liberális és szociáldemokrata ideológusok és politikusok körében, — mély gyökeret vert az arra vonatkozó elmélet, hogy ma a világban a már »haldokló« és már »végét járó« régi kapitalista imperializmusról, valamint az új »szovjet«) imperializmusról van szó, amely csak most jelentkezik, s amely már egész területeket és rendkívül fontos közgazdasági és katonai-stratégiai támaszpontokat elfoglalt, és újabb hódításokra is készül. Ezzel szemben a Szovjet Szövetség és az ő vezetése alatt álló kommunista pártok egész propagandája arról kürtöl, hogy a háború után két tömb alakult ki: az imperializmus, a háború és a reakció tömbje, élén az Amerikai Egyesült Államokkal, valamint a béke, a szocializmus és a demokrácia tömbje, élén a Szovjet Szövetséggel, — amiről megmondtam egyet-mást a Szovjet Szövetség-beli társadalmi rendszer lényegét taglalván, s erről lesz szó későbbi fejtegetéseimben is. Azonban valamivel részletesebben foglalkoznunk kell az említett liberális elméletekkel. Nem nehéz észrevenni, hogy ezek az elméletek, — ugyanúgy mint azok is, amelyeket a Szovjet Szövetség-beli propaganda terjeszt, — bizonyos, látszatra helytálló tényekkel és szemmel látható külső jelenségekből indulnak ki és megfelelnek megalkotóinak a gyakorlati folyó politikában és a tömegekre való befolyásért folytatott harcukban, de nem képesek, és szükségszerűen nem is lehetnek képesek tudományosan megmagyarázni magának a problémának a lényegét, és nem képesek semmiféle világos távlatot nyújtani. Valóban, Lenin óta, — hogy ne is beszéljünk Marxról és Engelsről, — sok minden új dolog történt. Lenin nem egészen húsz évvel Engels halála után írta meg művét az imperializmusról, mint a kapitalizmus legfelsőbb és utolsó fokáról. De mennyi változás történt a kapitalizmusban ebben az időszakban, amelyeket Engels csak sejthetett, de nem láthatott egészen, — mert még nem öltöttek egészen világos alakot, — és amelyeket csak Lenin magyarázott meg! Csak azok a »teoretikusok” és »forradalmárok« állíthatják azt, hogy a Lenin művének megjelenése óta (1916-ban íródott) eltelt, viszonylag hosszú időszakban, amely hosszabb, mint az az időszak, amely Lenint Engelstől elválasztotta, még egy kövecskét sem mozdítottak el a kapitalizmus épületében, akik egyáltalán nem véletlenül és nem érdektelenül elzárták (vagy akiknek elzárták) agyukat az anyagi világ változásaival és a társadalmi gyakorlattal szemben és a »tiszta« elmélet szféráiban tengődnek. Ezek nemcsak hogy Vladimír Iljics szellemével és módszerével éppen ellentétesen járnak el, aki mindig azt állította, hogy nincsenek »örök« és »örökérvényű« elméletek és azt kívánta, hogy az új jelenségeket sokoldalúan tanulmányozni és ellenőrizni kell a milliók forradalmi gyakorlatában. Ezek voltaképpen szembehelyezkednek magának Lenin említett művének valóságos tudományos tartalmával is, amely azáltal, hogy egész helyesen megállapítja, hogy az imperiai: Azért tettem idézőjelbe ezt a szót, ZC. "t egyáltalán nem lehet beszélni — c9x.ii' szempontból — szovjet impt .„ tusról, sem a szovjet kormány tamer.a. mi usáról, hegemonizmusáról Sít ír.fert maga a szovjet, mint a dolgom fi)uralmi formájának fogalma klz az imperializmust, hegemonizmust. Ha a szovjet kifejezés alatt Kíviat Szövetséget mint államot, vagy a szovjet szövetség kormányát és valladó rétegét értjük (amelyek voltal,ezben a szó igazi értelmében nem c sov ut jellegűek, mert a szovjetek a vagban felszámolták, mint a dolgozólép állami szerveit, és vagy poszttonnalitássá, vagy a közigazgatási biokrata apparátus függvényeivé változik), akkor némileg indokolhatók volnának ezek a kifejezések. Marxisták ná, azonban e kifejezéseknek szabatosaknak kell lenniök, mert egyébként elkerülhetetlenül az — egyátalán nem véletlen — reakciós burzsoá harc mellékingéjét lehet érezni belőlük, hogy a ..Ovjat Szövetségbeli bürokratikus krszt hegemonizmusa és imperializmusa ír- '.ázásának örve alatt a kommunizmus és szocializmus, s általában a dolgozó népáltalánosítva - a szovjetek uralma elleni harcot csempészik be Ezért amikor a revikordizmisról hegemonizmusról, monopolizmusról stb van szó helyes a következő megnevezéseket hasznáról: a Szovjet Szövetség kormánya, az uralkodó réteg, kaszt stb Ez a kifejezésbeli zavar, amely eszmei zavart okoz, sajnos, beférkötött an sajtónkba lalizmus, — illetve a monopol-kapitalizmus — a kapitalizmus utolsó és legfelsőbb foka, nem szögezte le örök időkre, hogy ez mint utolsó és legfelsőbb is nem változik és nem halad, hanem valami saját maga által elhivatott lángészre vár, hogy megmondja neki, hogy mozduljon, hogy ő kigondolhassa a maga elméletét. Akár hallgatnak akár nem hallgatnak a »teoretikusok« és »zsenik«, az élet megy tovább, és hallgatásuk csupán azt a tényt bizonyítja, hogy ők maguk vagy osztályérdekelt szószólói, vagy talpnyalói lettek azoknak a társadalmi erőknek, amelyek reakciósokká váltak és amelyeknek nem áll érdekükben semmiféle változás, amelyek azt kívánják, hogy az adott társadalmi helyzet örökössé váljék, így volt rendszerint mindig az eddigi történelemben, mert ez az osztályharcok története, és így van ma is. A Szovjet Szövetség teoretikusaival ezzel kapcsolatban két dolog történt. Először mint annak idején a II. Internacionálé hangadói Marxból, úgy ők is Leninből és tanításából ikont csináltak, amely szépen ott áll az irodákban és a bankjegyeken, és jól jön ahhoz, hogy időnként, — mint az egyházi főurak, könyörületességgel és arra vonatkozó prédikációkkal, hogy minden ember egyforma, — becsapják a tömegeket és megnyugtassák saját »forradalmi« lelkiismeretüket. Ami pedig magát a leninizmust illeti, a gyakorlat — tekintettel a megváltozott »történelmi« körülményekre — egészen ellentétes is lehet. És másodszor, ami sokkal fontosabb, Lenin az imperializmusról (más szóval: a munkásmozgalom taktikájáról és stratégiájáról) szóló tanításának semmiféle feldolgozása és továbbfejlesztése, az imperializmusban történt valóságos változások alapján, számukra nemcsak hogy nem szükségszerű, de nem is kívánatos, hanem közvetlenül veszélyezteti hódító és hegemónista terveiket is. Mert számukra többé nem arról van szó, hogy — ideológiailag és politikailag — segítséget nyújtsanak, hogy valamely országban belülről megdöntsék a kapitalizmust és a szocializ- t mussal váltsák fel, hanem hogy az ő hadseregük kihasználja a forradalmi mozgalmat, elfoglaljon valamely területet, és kiterjessze uralmukat. Az ilyen haszonleső gyakorlatra pedig elegendő »a régi« s elmélet, illetve annak töredékei is, amit ideológiai palástként használnak fel erre vagy arra a konkrét szükségletre. Emlékezni kell arra is, hogy annak idején Engels egyes megszövegezéseit, — amelyek teljesen helytállóak voltak tudományos szempontból, és forradalmian következetesek voltak az adott időszakban, — a II. Internacionálé teoretikusai arra használták fel, hogy mögéjük rejtsék és velük igazolják a maguk opportunizmusát és renegátságát egy egészen más időszakban. Valami hasonló történik ma is a Szovjet Szövetség vezetőivel és »teoretikusaival«. Leninnek az imperializmusról szóló tudományosan helytálló és mély, forradalmian következetes tételei, amelyek — lényegükben, mint Marxnak és Engelsnek a ka- , pitalizmus gazdasági törvényszerű- ségeire vonatkozó végkövetkezte- tései, is, ma is érvényesek és jó hasznukat veszik mint elméleti palástnak az államkapitalista hóditó politika leplezésére. Mert miről van szó? Én nem vagyok elméleti köz- s gazdász, s nem is rendelkezem olyan tudással, hogy — a közgazdasági adatok és tudományos elemzések bőséges tanulmányozása alapján — kimerítő és pontos képet adjak a kapitalista világban történt változásokról. Ezért az én következteté-seim is jellegzetes prakticista gyengeségektől szenvedhetnek, amelyek a külső jelenségektől haladnak az elméleti általánosítások felé. Azonban szem előtt tartva, hogy ezek Pártunk forradalmi gyakorlatának eredményei is, annyira-amennyire mégis védettek az elégtelen tudományos kutatás és prakticista szűk látókörűség szükségszerű gyengeségeitől, s ha semmi egyébre, legalább ösztönzésül szolgálhatnak más elvtársak átfogóbb és mélyebb munkájára. Én tehát rámutatok bizonyos, jelenségekre, amelyek felett nem hunyhat szemet egyetlen komoly és lelkiismeretes marxista sem, még az sem, aki csak gyakorlattal foglalkozik (ilyen pedig kevés van, vagy legalább is arra kell törekedni, hogy minél kevesebb legyen). Lenin a kapitalizmus monopolista stádiumának egy lényeges vonásaként a tőkekivitelt állapította meg az árukivitel helyett. Várjon eltűnt-e a jelenkori kapitalizmusnak ez a jellegzetes vonása. Nyilvánvalóan nem tűnt el. Megvolt Lenin előtt, Engels idejében is, és elméleti alapjait megtaláljuk már Marx »Tőké«-jében, s ez a vonás magának a tőkének az összpontosítására és központosítására való természetes törekvéséből ered. Ez azonban egészen Lenin idejéig, a monopolok uralmának idejéig (finánc-tőke) nem volt lényeges, túlsúlyban lévő. A monopol másik elkerülhetetlen kísérőjeként jelentkezik a hódítás és leigázás különféle formája (a fejletlen vagy gyöngébben fejlett népek és országok gyarmati, félgyarmati és különféle más formájú függőhelyzete), a földgolyó felosztása érdekövezetekre a monopolok és legfejlettebb kapitalista államok csoportjai között. Várjon ma ezek a formák eltűntek-e vagy sem? Nem, nem tűntek el, mert találkozunk velük a nemzetközi viszonyok élő gyakorlatában. Rajtuk kívül azonban találkozunk más, újabb formákkal is. Mindenekelőtt a tőkekivitel mellett hatalmas arányokban jelentkezik a gyöngébben fejlett, vagy fejletlen országoknak nyújtott »ingyenes »támogatás« formája is, amit túlnyomórészt az Amerikai Egyesült Államok adnak, mint a legfejlettebb kapitalista ország. Ez a »támogatás« először a második világháború idején és végén jelentkezett nagyobb arányokban (az úgynevezett heardlease, USIRRA) s tovább folytatódott a háború után is különféle formákban (Marshallterv), sőt a háborús készülődések legáltalánosabb anyagi formájává válik. Ingyenes támogatásról itt voltaképpen nem beszélhetünk, éspedig nemcsak azért, mert ezt részben megfizetik, vagy mert ilyen vagy olyan politikai céljai vannak, hanem tisztán közgazdasági okokból sem. A háborúk, különösen pediga második világháború, rendkívüli nagy arányban lerombolták Europe termelő erőit. Ugyanezek a háborúk azonban az Amerikai Egyesült Államokban addig nem sejtett magasságba emelték a termelő erőket. Óriási közgazdasági szakadék keletkezett az USA és az egész többi világ között, ami az Egyesült Államokban a termelés hatalmas lehetőségeiben, a világ más részeiben pedig abban jutott kifejezésre, hogy lehetetlenné vált nemcsak az, hogy fölemésszék az USA-ban termelt árut vagy tőketöbbletet, hanem az is, hogy belátható időn belül újjáépítsék saját termelésüket. Ez a helyzet, amit az amerikai vezetőkörök még Roosevelt idején észrevettek, rámutatott arra, hogy az USA ilyen magasfejlettségű termelő erői nem maradhatnának meg a súlyos gazdasági megrázkódtatások és gazdasági válságok) nélkül, amelyek katasztrofálisak volnának az egész világra nézvea Szovjet Szövetség kivételével, amely nagyjából megélhet mint önálló ország, egyebek között aránylag fejletlen termelő erői folytán is, amelyek azonban eléggé fejlettek ahhoz, hogy függetlenné tegyék a külföldtől), — az akkori keretben, amennyiben a tőkekivitel a gazdasági és más terjeszkedés legfőbb formája kizárólag a tőkekivitel vagy a hitelnyújtás, — hogy ne is beszéljünk a monopol-árról, — a monopolok számára nem lehettek az egyedüli formák, amint nem voltak többé képesek nemcsak arra, hogy extraprofitot hozzanak, ami az importáló országokbeli olcsó nyersanyagok és olcsó munkaerő alapján alakul ki ha-nem arra sem, hogy gyorsan kiküszöböljék (ami az adott helyzetben 1 )1 A háború után az USA-ban rend- kívül erős volt a válságtól való széle- | lem, és pedig nemcsak a monopolisták körében, hanem az átlagemberek köré- | ben is, akik — minthogy úgyszólván | semmiféle képzetük sincs a válság igazi okairól — úgy tekintenek rá mint elemi katasztrófára és sok tekintetben ez volt az oka annak, hogy a különféle I ..segélyek politikája tömeges támogatásban részesülhetett, és humanitárius formában tizetetttették fel. a legfontosabb és legsürgősebb volt) a gazdasági válság veszélyét A kapitalista világ helyzete, a gazdasági és társadalmi helyzete egyaránt — különösen azokban az országokban, amelyek közgazdasága súlyosabb veszteségeket szenvedett, vagy amelyek aránylag fejletlenebbek, olyan volt, hogy nem lehetett valamennyire is gyorsan újjáépíteni a közgazdaságot kizárólag a régi erőkkel és kizárólag a régi módon, úgyhogy az USA-nak kellett többé-kevésbbé ingyen nyújtania ezt a ,,támogatást“, hogy föléledjenek a termelő erők és lehetővé váljon az ideiglenesen megzavart világpiac működése és továbbfejlődése, s hogy így lehetővé váljon legalább a normális kapitalista árucsere annak az elvnek alapján, hogy — egyforma értékért egyforma értéket (de különböző mennyiségű munkát — tekintettel a termelőerők különböző fejlettségi fokára), és legalább a jövőben elérjék, hogy extraprofitot kezdjenek megvalósítani s talán rajta keresztül a kotlóssal együtt még a csirkéket is visszakapják — a gyümölcsöző ajándékot. Maguk a monopolok, amelyek mindennél inkább a monopol-árak megvalósítására és tőkekivitelre törekszenek, ellenségei az ilyenfajta, üzleteknek, egyrészt azért, mert ez a távlatos számadás terve van bizonytalansággal, másrészt pedig azért, mert ellentétben áll nemcsak a monopolok természetével és általában a tőke hajlamával, hogy ne üljön ölhetett kézzel, hanem, hogy megtermékenyüljön, ha már befektették, lehetőleg minél előbb. De más az, hogy ők teljes lényükkel gyűlölik ezt és szembehelyezkednek vele, és más az, hogy a gazdasági és társadalmi törvényszerűségek folytán arra kényszerülnek, hogy ezt tegyék. Szükség törvényt bont!3) (Folytatása következik) *. Mert ugyan mit ér a kapitalistának, ha árubőség (illetve: tőkebőség) van, ha nincs aki megvásárolja, mit ér, ha gépeket termelhetnek, de nem állíthatják őket munkába? Mégis jobb ingyen adni az árut s nem gyújtani fel, vagy a tengerbe venni, csak, hogy megtartsa áruformáját, még ha az áruviszonyok további távlatában is. tm. xn. x Újabb munkagyőződnek a választások tiszteletére Teljesítette évi tervét a noviszádi „Peter Drapsin“ November 28-án fél 11 órakor 100,08 százalékban teljesítette évi tervét a noviszádi „Peter Drapsin“ csavargyár. A terv határidő előtti teljesítése a dolgozók önfeláldozó munkájának és annak köszönhető, hogy a munkát jól megszervezték. Az 1. számú üzemben egyéni teljesítményével különösen kitűntek Oláh Juci és Kurila Teréz többszörös rohammunkások, valamint Szmárcsov Milos lakatos. A 2. számú üzemben ZsomboránSándor és Berényi István voltak legjobbak, a 3. számú üzemben pedig Gvozdán Szmilya és Teksztil Sándor mutattak fel szép eredményeket az évi terv határidő előtti teljesítéséért folytatott versenyben. MUNKASIKEREIRŐL ISMERT A NOVISZÁDI HAJÓGYÁR A noviszádi hajógyár befejezte évi termelési tervét. Ez a munkaközösség már régebben ismert munkasikereiről. Az 1949. évi tervét bár sok nehézséget kellett leküzdenie, 1949 december 10-én teljesítette, idei első félévi tervét pedig június 10-én elvégezte. Az év harmadik negyedében a gyár munkaközössége munkaversenyt indított a Köztársaság Napja, valamint a választások tiszteletére, és versenyre hívta az ország többi folyami hajógyárárt. Ez alkalommal a brigádok külön kötelezettséget vállaltak az évi terv teljesítése érdekében. A versenyben, legjobb eredményt az esztergályos, valamint az első és második hajóács-brigád ért el. Az egyéni munkateljesítményben kitűnt Jovan Radakovics és Sztepan Basnyac. A ZRENYANINI vaSÚTIGAZGATÓSÁG TELJESÍTETTE ÖTÉVES TERVÉT A zrenyanini vasútigazgatóság 101,5 százalékban teljesítette első ötéves tervét. Az év folyamán az igazgatóság 15 tonna kenőanyagot és több mint 2020 tonna szenet ta- tkarított meg. Kö ztársaa&anaipier?s vóta^z’^si köszöntő? Üzemben az ujj Trepcsa . Ott, ahol 7 hónappal ezelőtt még csak üres telek volt, ma hatalmas új kohó büszkélkedik, mellette a szükséges segédüzemekkel. Ez a kohó november 29-én megkezdte a termelést. Délután 2 órakor szirénadugás jelezte, hogy a magas kohót üzembehelyezték. A sziréna hangjára Trepcsa néhány ezer munkása abbahagyta a munkát, és a magaskohó köré gyülekezett, ahol ünnepi gyűlést tartott. A kohó előtt felállított díszemelvényen megjelentek a vendégek, a legjobb szerelők és a technikai vezetőség. Ez alkalommal a szövetségi kormány és Jugoszlávia Kommunista Pártja Központi Vezetőségének nevében Mityunovics Velyko méltatta Trepcsa dolgozóinak nagyszerű munkaeredményét. Beszédét az egybegyűlt tömeg nagy lelkesedéssel fogadta, és amíg harsogott a taps és az éljen-kiáltások Titonak és a JKP KV-nek, az uj magaskohó már az első tonna ólmot olvasztotta. A trepcsai olvasztó az uj magaskohó és egyéb berendezések üzembehelyezésével az ólom olvasztása terén első helyre került Európában, világviszonylatban pedig a negyedik Csak az uj magaskohó évente 30.000 tonna ólmot termel. 45.000 tonna samot Arangyelovácról és környékéről több mint 3000 ember gyűlt össze november 29-én abból az alkalomból, hogy üzembehelyezték az arangyelováci samotgyárat. Az ünnepségen Drági Sztamenkovics, Szerbia Kommunista Pártja központi Vezetőségének tagja, Tikvicki Géza, a Szerb Népköztársaság kormányának minisztere és Mihajlo Svabics vettek részt. Az ünnepségen Tikvicki Géza beszélt, aki egyebek között a következőket mondotta: Ez a gyár 1951-ben, azaz teljes befejezése után 45.000 torma samotot termel évente. Azon iparágaink részére, amelyek magas hővel dolgoznak, ez rendkívül fontos. A vaskohászatban minden tonna acél termelése alkalmával elhasználnak 55 kilogram samot anyagot. Samottermelésünk 1930 ben 18.000 tonnára rúgott, a szükséglet pedig 21.000 tonna volt. 1950-ben a samottermelés 45.000 tonna, a szükséglet pedig 72 000 tonna Ebből kitűnik, hogy samottermelésünk a háború előttihez viszonyítva csaknem két és félszeresére a szükséglet pedig háromszorosára emelkedett. Tikvicki Géza továbbá megemlítette, hogy samottermelésünket mindaddig fokozzuk, amíg teljesen nem fedezi szűk égletünket. si masodk !,ohíi Sziszon A sziszaki vasöntőben a köztársaság hetedik évfordulóját újabb kohó üzembehelyezésével ünnepelték. Ez a második magaskohó Sziszakon. A vasöntő nagyszámú munkája mellett az ünnepségen résztvettek az uj kohó építői és Sziszak valamint környékének lakossága és a Horvát Népköztársaság kormányának hivatalos kiküldöttei is Az új kohó építésében a vasöntő munkaközösségének 17 építő és ipari vállalat segédkezett. Sok olyan munkát, ami a mi iparunk részére újdonság volt, a »Gyúró Gyakovics*, »Ivo Lola Ribar* és más gyárak munkaközössége végzett el. Az új kohó üzembehelyezésével és a termelő további novaié, .ved a sziszaki Vasöntöde jövőre már kétszer annyi nyersvasat fog termelni mint az idén.